Kis Ujság, 1929. április (42. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
2 „Lehetséges ez?100 Dolbin Nilsz svéd pénzügyminiszter nyolc napot töltött Magyarországon. Ez a nagy műveltségű, végtelen jóindulatú, világlátott ember azért jött el északi hazájából Csonka-Magyarországra, mert a maga szentével akarta látni, a maga fülével hallani, mi az igazság mindabból, amit erről a megszabdalt országról szerte a világban beszélnek. A jót is, a rosszat is szívére vette és meg akarta keresni az igazságot. Itt azután bejárta nálunk a különböző gyárakat, nagyüzemeket, beszélt miniszterekkel, bankemberekkel, munkásvezetőkkel, kormánypártiakkal, ellenzékiekkel, mágnásokkal, szegényemberekkel. Járt a múzeumokban, az Országos Levéltárban, a tenyészállat vásáron, az állami dohánygyárban, megbámulta a mezőhegyesi állami ménesen az eléje vezetett faj lovakat, a komor tekintetű, nyitott szarvú magyar ökröket és a szend-bus nézésű magyar bikát. Gyapjas kosokat, a cukorgyárat, a szegedi kendergyárat, látott mindent a maga két szemével. Kijelentette, mikor a Halászbástyán megállt és a méltóságos Duna fölött a tekintete tovaszárnyalt a magyar parlamentnek és az ifjú Budapestnek az égre felrajzolódott csipkés körvonalaira, hogy ennél fenségesebb, elragadóbb látványban még alig volt része, pedig egypárszor már körülutazta az egész világot. De ez mind még nem volt az igazság. A magyar igazságot Szeged határában, egy kicsiny falucskában találta meg a svéd pénzügyminiszter: Röszkén, a vizesárokban. Abban a vizesárokban, amelyik Szeged határában a bogárhátú tanyák között hasit bele , a bús magyar televénybe és végigszánt egyenes vonalban Röszkén keresztül a messzeségbe. A vizesárok két darabra vágja a szegedi határt, a tanyákat, Röszke községet, egész egyszerűen kettészeli az ottani magyarokat, mintha az elevent osztanák két részre, egyetlen metszéssel. Az egyik rész Magyarország, a másik rész jugoszláv terület. Az apák és az anyák, a gyerekek a falu egyik részében még odahaza vannak, de a temető, ahova egymást elsiratni járhatnának, jugoszláv terület. A svéd pénzügyminiszter ott állt a vizesárok mellett, delemeredt a tekintete, nézte az árkot, nagyon sokáig nézte, azután azt kérdezte: világisan lehetséges ez? Milyen alapon, magén szempontokat vettek tekintetbe, amikor ezt így csinálták? Hogyan lehetséges ez? Aztán megint hallgatott és még hozzátette: Ezt a maga két szemével kell látnia az embernek, különben nem lehet elhinni... Lehetséges ez / Akik körülötte álltak, csak ennyit válaszoltak: Ezt kérdezi a megcsonkított Magyarország is Trianon óta, ezt kérdezi a megcsonkított Magyarország a magasságos Égtől és az egész világtól: z/Uram! Hogyan lehetséges ez? Meddig lehetséges ez?! A KÉPES KIS ÚJSÁG 2 hónapra 4 pengő A KIADÓHIVATAL CÍME BUDAPEST, IV. KER., DALMADY UTCA 3 ......." ........v ■ KIS ÚJSÁG Elcserélt gyermek volt-e Rudolf trónörökös? Titokzatos legendák a boldogtalan királyfiról A Habsburg-ház összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchiával együtt. A császári ház tagjai szerkszéjjel szóródtak az egész világba. A népmilliók szíveiben azonban még sokáig fog élni az emlékük és falusi fonókákban beszélni fognak az unokák is a császárokról, főhercegekről és főhercegnőkről. Különösen azokról, akiknek az élettörténetében akár a szerelem, akár pedig a politikai fordulatok végzetesen nyúltak bele. A boldogtalan Miksa császár, Ferenc József király testvére, ki Mexikóban olyan szörnyű halált halt, újra és újra kisértget a nép között. Még mindig keresik a magyarázatát annak, miért maradt ott, holott előre látja végzeteit? Legújabban Szalvátor Lajos főhercegtől származó feljegyzéseket találtak az egyik bécsi levéltárban és ez a feljegyzés így magyarázza Miksa császár elhatározását: Miksa császár Európába küldte feleségét, Sarolta császárnőt, hogy Parisból, a franciáktól segítséget vigyen neki a lázadók ellen. A terve az volt, hogy legfeljebb három évig marad Mexikóban. Miksa császár azonban állandóan attól félt, hogy meg fog örülni. Az 1866-ik esztendő október havában, állítólag valamelyik orvosa saját kívánságára megmondta neki, hogy sorsát nem fogja elkerülhetni. Ezért határozta el magát arra, hogy elmarad Mexikóban és bevárja sorsát. A REJTÉLYES ORTH JÁNOS Rudolf főhercegen kívül Orth János az a másik főherceg, akit legjobban szeretett a nép. Toszkániai lápest főhercegnek volt a fia János főherceg, akiről tudvalevő, hogy nyomtalanul eltűnt. Erről az eltűnésről nagyon sokat beszéltek és beszélnek még ma is. Az egyik legenda szerint Stubl Mieivel, az egyszerű bécsi polgárlánnyal Dél-Amerikába utazott, de útközben hajóstól együtt a tengerbe veszett. A makik, Iegenda úgy beszéli, hogy Rudolf trónörökössel együtt János főherceg öszszeesküvést szított Ferenc József császár ellen. Ennek az összeesküvésnek lett volna a következménye Rudolf trónörökös megöletése és János főherceg eltűnése. Azonban ez a feltevés egész bizonyosan téves. János főherceg és a trónörökös sohasem voltak egymással jó viszonyban. Mind a ketten erősenszabadgondolkodók voltak, de máskülönben egészen más lelkületűek. János főherceg igen tudós ember volt. A legkomolyabban foglalkozott a történelmi kihalásokkal, tudományos emberekkel érintkezett, igen komoly munkákat olvasott, múzeumokban, levéltárakban kutatott, mindig a legszigorúbb tudományos alapon. Nem ismert semmiféle testi és szellemi fáradságot, ha a tudományos munkákról volt szó. Politikával nem foglalkozott, a trón kérdésébe nem avatkozott bele, éppen ezért fel sem tételezhető róla, hogy eszébe jutott volna Rudolf trónörökössel a császár ellen konspirálni. Annyi bizonyos azonban, hogy János főherceg — nem sokkal a Rudolf trónörökös halála után — eltűnt Bécsből és azután többet nem tudtak róla semmi bizonyosat. Vagy 20 esztendőre az eltűnése után suttogták, hogy visszatért volna Amerikából, ahol farmer lett. Amerikában is fel-felbukkant a hír, megjelent néha egy-egy titokzatos alak, aki azt állította magáról, hogy ő János főherceg, de hogy mi let a végzete ennek a rendkívüli elméjű, kiváló embernek, sohase fog kiderülni. Rudolf főhercegről sem fogja megtudni soha senki, hogy hogyan halt meg? Száz és százféle történet van forgalomban a halálával kapcsolatosan. A Kis Újság mindig számot ad róla, mikor erre vonatkozólag valahol hír jelenik meg. Elmondották a mayertingi tragédiát tudósok, nagy urak, a trónörökös ellenségei és jóbarátai. Megírták a megrázó tragédiát, amelynek hősei a trónörökös és Vecsera Mária bárónő volt. ők örökre elhallgattak a kísérletes éjszakán és azok pedig, akik beszélni tudtak volna a történtekről, szintén hallgattak életükben és hallgatnak a sírjukban is. Hiteles feljegyzések ezekről az eseményekről nincsenek. Híre járt, hogy Rudolf trónörökös beteges ember volt. Ilágy összeesküvést szított a császár ellen, akit le is akart volna lőni a halála előtt néhány nappal egy vadászaton. Mondották azt is, hogy féltékenység okozta a trónörökös halálát. Hogy öngyilkos lett, a maga kezétől halt meg, miután előbb Vecsera bárónővel végzett. Mondották, hogy ma- Árva leány sorsa Regény ~ Irta Courths-Mahler 57 És egyre elviselhetetlenebb volt az együttlét számukra. Nem tudott egyik sem a másiknak kínjairól. Egyszer ugyan — mikor hirtelen megfordult — találkozott Gerhard a S’reda halálosan fájdalmas tekintetével, de akkor is azt gondolta, másnak szól ez a pillantás, nem neki. Bizonyosan észrevette, hogy Bamberg házasodni készül — sidolt magyarázatot találni. FREDA ELMEGY Így gyötörte egymást ez a két ember, pedig majd meghaltak egymásért. Hetek szaladtak el így fölöttük. Régen elmúlt már a nagy gyakorlat. Éva ismét gyakrabban hívta meg Eredét. Ennek elég szabad ideje volt. Maga sem értette, hogyan történt, de Gerhardnak mind kevesebb munkája volt az ő számára. Órákat töltött el az igazgatósági épületben és mikor visszatért, nem hívta át Eredát. Néha már korán reggel ott találta az Íróasztalán az utasításokkal ellátott leveleket. Nehezebb ügyek, amelyeket föltétlenül meg kellett volna tárgyalniuk, nem fordultak elő. Mikor a kész leveleket bevitte, Gerhard vagy nem volt a szobájában, vagy pedig nem nézett föl rá. Így történt, hogy Freda sokat lehetett az Éva társaságában. De ő nem örült szabadságának, Tgy érezte, nem érdemli meg nagy fizetését. Néha elhatározta, hogy egész nyíltan fogja megkérdezni Rudentől, miért van most olyan kevés munka az ő számára. De mikor előtte állott és jéghideg arcába nézett, a szó elájult benne. Éva pedig még mindig nem látta, mi történik körülötte. Nem vette észre, hogy Gerhard sohasem jött be a délutáni teához és este is elmaradt, amikor Freda vacsorára volt híva. Ez azonban régen tudta, hogy neki szól Gerhard visszavonultsága és ez zavarodottá tette, így azután lassacskán Éva figyelni kezdte a környezetét. Még csak most kezdett gyanakodni. Most már ő is látta, hogy Gerhard szándékosan kerüli Frédiit. Amint tisztába jött ezzel, azonnal szóvá is tette. Egyik napon karonfogta a bátyját. — Gerhard — jól látok én — közted és Freda között történt, valami. Feltűnt nekem, hogy te mostanában sohasem jösz be a délutáni teára. És mind a ketten titkolt bánatot hordoztok. Ez az arcotokra van írva. Te kerülöd Fredát. Lehetséges ez? Gerhardnak az arca eltorzult egy pillanatra. Kis ideig némán harcolt magával. Azután nagyot sóhajtott: — Legyen, neked igazad van Éva rám vonatkozólag mindenesetre igazad. És sokkal jobb így, hogy te. kérdezted, legalább beszélünk erről. Nem kerülgetem a mondanivalómat: szándékaim és reményeim Prédára vonatkozólag megváltoztak, rombadőltek.Megtudtam, hogy Waldau kisasszony mást szeret, nem engem. Megérted Éva, hogy addig míg megszoktam ezt a gondolatot, kerülnöm kell őt. Ezért kérlek, hivd őt ritkábban vacsorára vagy pedig — ha teheted — ne is hivd. Éva rémülten ölelte át bátyját. — Szegény Gerhard, szegény bátyám, lehetséges ez? Az szomorúan bólintott. A szegedi csillagbörtön egyik legnevezetesebb foglya Sztanykovszky Tibor, akit 15 évig fogházra büntettek, mert részt volt gróf Tisza István meggyilkolásában. A napokban az a hír terjedt el, hogy Sztanykovszky különös módon vetett véget életének és hogy éjszaka, lopva temették el. Érdeklődésre a börtön egyik tisztviselője azt a felvilágosítást adta, hogy »Sztanykovszky él, jelenleg is itt áll mellettem és jóízűen mulat a halálhírén. Makkegészséges, regényt ír, hat nyelvet tanult a börtönben és ha majd kiszabadul, Amerikába vándorol.« Érdemes a megjegyzésre, hogy Sztanykovszky szakadatlanul az ártatlanságát hangoztatja és háromszor kért már újrafölvételt az ügyében, de a kérelmét nem találták eléggé megokoltnak. — Ne busulj miattam, kicsim. Ezt is kibírja az ember. Utóvégre az élet nem azért van, hogy minden kiváltságunkat teljesítse. De az hozzásimult. — A szivünk kívánságának teljesülnie kell, Gerhard, mert különben iszonyú az élet. Gerhard magához vonta és simogatta szép haját. — Nagyon szép volna, ha mindig teljesülne a szivünk kívánsága. De ez nagyon-nagyon ritkán van így. Éva szenvedélyesen borult a mellére. — Ne mondd ezt, bátyám. Ha az én szivem vágya nem teljesülhet, inkább haljak meg. Mintha csak szivébe szúrtak volna, úgy megreszketett fdőtől-talpig, Ruden. Ó, szent Isten! Hogyan fogja valaha is közölhetni vele a Bamberg árulását. Másra terelte a szót. — Szóval ezentúl nem fogod hívni Waldau kisasszonyt. Éva arca határozatlan volt. — Ez feltűnő lesz. Gerhard elgondolkozott. — A legjobb volna. Éva, ha néhány hétre elutaznál. Neked is jól fog esni egy kis szórakozás. Boda asszony majd elkísér. Mikorra visszatérsz, a változás magától adódik. Azután majd nem hívod Waldau kisasszonyt. Éva vonakodott. — Neked igazad van, Gerhard, de én mégis sajnálom, hogy így kell tennem. Én egész őszintén szeretem Fredát. És még most is a lelkemet merném föltenni rá, hogy téged szeret. Mondd, mondd, egészen biztos vagy a dologban? — Határozottan tudom. Ne faggass tovább, kérlek. (Csütörtökön folytatjuk.) 1929 április – látás közben Vecsera bárónőnek a két fivére végzett volna vele. Bizonyosat senki sem tud. A legérdekesebb azonban a legendák közül az, amelyről most nagyon sokat beszélnek Bécsijén. TITOKZATOS ÉJFÉLI LÁTOGATÓ A BÉCSI NŐi ZÁRDÁBAN Bécs egyik legelőkelőbb női zárdájának a főnöknője beszélte volna ezt egy nagyobb társaságnak. Az 1858-ik esztendő augusztus 21-re virradó éjszakán, tehát azon az éjszakán, amikor Rudolf trónörökös született, magasrangú hivatalnokok jelentek meg a zárdában és egy újszülött kisleányt hoztak magukkal. A gyermeknek a nevét nem mondották meg, éppen úgy elhallgatták a szülőknek a nevét is, de azt tudomására hozták a főnöknőnek, hogy a gyermekért nagyösszegű tartásdíjat fognak fizetni és lelkére kötötték azt is, hogy rendkívül gondossággal kell nevelni a gyermeket. Tudvalevő dolog, hogy a császári párnak az első két gyermeke leány volt. A szülök nagyon féltek, hogy nem lesz fiú trónörökös. Hogy mi történt a titokzatos éjszakán, azt senki sem tudja. A zárda Főnöknője azonban sokszor tért vissza erre az eseményre, amikor Rudolf trónörökösről különös hírek jártak, sejtelmesen mosolygott mindig és megjegyezte: Várjon csakugyan odavaló volt-e az a fiúgyerek, arra a császári trónra, ahova ültették? Hogy mi lett a zárdában nevelt kisleányból, arról nem tud senki. Arról sem, mi igaz, mi nem igaz a legújabb Rudolf-legendából, de beszélnek róla... Aki mulat a halálhírén