Kis Ujság, 1929. május (42. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

Didergők a napfényen 0­0 Légy üdvöz földi világ ura, tüzes Nap, a gyöngék, a sápadtak, a didergők nevében, akikhez a hosz­­­szú lés lilán most külelted le elő­ször sugaradat! Szenvedés, gond és ínség ideje volt a magyar lél­­mindig. Az első fagy a munka birodalmából a bi­­zonytalanság és keresetnélküliség sivatagába száműzte a magyar me­zőgazdasági munkásságot. Most pe­dig két hónappal tovább tartott a tél uralma, még hatvan nap vég­telenségén át zsarolhatta ki dézs­­máját a munkátlanoktól és könyör­telenektől a tél két adószedője: a betegség és nyomor. Hosszú volt a tél, hosszú és ret­tenetes. Nem könyörült meg a Hi­tetlen szobák gyermekein, akiknek szemébe könnyet csalt ereje. Nem könyörült meg a tehetetlen aggo­kon, akiket nyomorúságos ágyuk­hoz szegezett hatalma. De nem kö­­nyörült meg az erős férfiakon sem, akiknek dolgos kezét megkötötte. Kinyílt az ég aranyablaka végre, kikönyökölt rajta a nap, de fénye didergőkre süt, akik a pusztulás és romlás málloti ruhájában járnak. A rettenetes télnél fagyosabb volna a társadalom szíve, a fagynál der­­medtebb volna a hatalom viselői­nek kötelességtudása, ha nem in­dulnának meg a didergők láttára, akik megjelentek a napfényen. A téllel, a természet zord erejé­vel sem a társadalom, sem a köz­­igazgatás nem veheti fel a harcot. De arra felkészülhet mindkettő, hogyha egy hajnalon a tél fellegei újra elfogják a napfényt a dider­gők elől, helyette legalább egyetlen ■^ sugarat leljenek a munka le­­■ ■ftégénck és a mindennapi ke­­lők bizonyosságában. Kifler is így ü­lvöz világ ura, ifapap, a gyöngék, a sápadtak. ■Bffiergök nevében, akikhez a Pinisszu tél után most küldted le első sugaradat. •Kié vagyok? A kitett gyermek regénye 15 Maga előtt látott két szomorú, fehérhaj­ú öreg embert, egy apró, te­hetetlen gyermeket. Várjon m­i lett belőle?" Égő vágy fogta el, hogy ezt megtudja. Nem, ő nem akarta, igazán nem. De mit sem használt az ellentmondása. Sasa sza­bad akart lenni, egészen szabad, mis­m engedelmeskedett határtalan szerelmé­ben és akaratnélküliségében, bár a szíve csaknem megtörött. Nem tudta, miért elevenült fel ma benne minden. Eddig sohasem látta így maga előtt az életét. Tudta jól, hogy mint művésznő ma­gasan felette áll mindenkinek. De nem szentelhette magát művészetének úgy, mint ahogy szerette volna. Évekig nem volt alkalma föllépni és Sasa azután sem engedte meg, hogy állandó szer­ződéssel lekösse magát. A ritka ven­dégjátékok nem elégíthették ki becs­vágyát, a férfinek azonban jó volt így, hiszen azt akarta, hogy elsősor­ban csak az övé legyen. Hirtelen felugrott az ágyában, tisz­tán hallotta a fájdalmas hangot, mint­ha Sasa hörgött volna. Feszülten fi­gyelt a sötétségben,­­ azután még­­egyszer ------­Rémület fogta el. Minden tagja re­megett. Meggyújtotta a lámpát, fel­kapta a pongyoláját. Halk léptekkel odafutott az ajtajá­hoz. Világosság szűrődött ki az ajtó­nyitáson. Bizonyára még olvas az ágy­ban. Talán visszatérjen? De nem, meg fogja kérni, hogy ne olvasson már ilyen későn, pihennie kell. ■ÉLBcnyiloll és a küszöbről néven szó­lította. Nem felelt. Úgy látszik, elaludt már olvasás közben. Közelebb lépett az ágyhoz. A férfi egyik keze a szívén feküdt, a másik mereven lecsüngött a paplanról. — Sasa, édes! — suttogta és­ meg­simogatta az arcát. Halálos rémület fogta el, most egy­szerre megérezte, hogy többé soha nem­ fogja hallani a hangját, sohasem fogja kinyitni a szemeit, amelyek min­dig annyi szeretettel néztek reá —soha többé — elhagyta őt örökre — egyet­len búcsúszó nélkül-----­Szegény, gyönge szíve nem bírta tovább! Arcát a jéghideg kézhez szorította. — Sasa, egyetlen, imádott szerelmem, miért tetted ezt­ velem? — zokogta. Ájultan a földre hanyatlott. ROSSZ ÚTÓN — .ló UTÓN Mintha valami kő koppant volna az ablakéul. Ebba kinyitotta és figyel­mesen kinézett. Finom eső szitált. Egy­szerre két forró férfiajkat érzett az ajkán. — Édes kis szerelmem, látni akar­talak még ma, nagyon vágyódtam utánad! Ebba hiába próbált védekezni, a fiatalember szorosan fogta a karjá­ban.— Hanno! Válaszul egész csókéh­adat követke­zett ismét. — Így! — mondta Hanno, — külde­tésem legfontosabb részét most el­végeztem. De Guszti kisasszony is üzent valamit: a szakácsnő megbetege­dett, neki meg dagadt az arca és arra kér, segítsél neki a holnapi va­dászat előkészületeiben. De ezt már megbeszélhetjük odabenn is. Bocsáss be, édes, majd körüljövök. Megkerülte a házat, mialatt Ebba­­óvatosan becsukta az ablakát. Közvetlenül ezután kendőbe burko­­lódzott női alak surrant el az ablak előtt. Mahler Lotli volt, aki most gonoszul és diadalmasan mosolygott. — Ne nézd csak ezt az álszent Lenz Ebbát! — gondolta magában. — Tehát Utóléban a fiatal gróffal csókolódzik! Jó, hogy tudom! Lotli sokat volt odahaza az öregek­nél, egy állásban sem tűrték meg sokáig és ilyenkor mindig náluk kere­sett menedéket. Régi gyűlölködése Ebba iránt megmaradt és örült, hogy most végre talán árthat neki. A tanulóék kissé csodálkoztak, hogy a fiatal gróf ilyen későn este beállí­tott hozzájuk. — Csak a Guszti kisasszony kérését akartam átadni, tanító úrl — mondta magyarázóan. Hanno Lenzné kérésére helyet­­ fog­lalt. Közvetlenül és kedvesen elbeszél­getett velük, mint mindig, ha náluk tartózkodott. De szép és barátságos is volt ez a világos bútorokkal és hófehér függönyökkel berendezett tá­gas nappali szoba, amelynek legna­gyobb dísze a zongora volt. A rózsa­szín selyem lámpaernyő oly bájosan világította meg Ebba édes arcát. Milyen szép volt ez a leány! És ez a sok szép­ség mind, mind az övé! A vére forrón, lázasan lüktetett az ereiben. — Tehát beleegyezik, Ebba kis­asszony? — Igen, gróf úr! —, válaszolt le­sütött szemekkel. — Már korán reggel ott leszek, örülök, ha valami szíves­séget tehetek Guszti kisasszonynak. Egy darabig még kedélyesen elbe­szélgettek, azután Ilanna felállt. Kezet nyújtott a tanítónénak, azután a fiatal leánynak. — Viszontlátásra, Ebba kisasszony! — A szemeik ragyogva mélyedtek el egymásba. (Péntekien folytatjuk.) ! KIS ÚJSÁG mm ■■■■■■■■ 1929 május 1 Hajnali tűzveszedelem a bolgár képviselőházban Leégett az ülésterem és az elnökök arcképcsarnoka Szófiában a bolgár képviselőház pi­lótája kedden hajnalban kigyulladt és a meglehetős erős szélben a lángok rohamosan terjedtek. Az ülésterem teljesen leégett és a képtár is az el­nökök arcképeivel elpusztult. A kár felbecsülhetetlen. A nagy tűzvész felriasztotta álmából Szófia lakásságsal­ Tömegesen rohantak az emberek a képviselőházhoz s a fővá­ros egész tűzoltósága megfeszített erő­vel dolgozott katonai segítséggel. Reg­geli nyolc órára sikerült a tüzet meg­­fékezni. Liapcseff miniszterelnököt nyomban értesítenék a nagy veszedelemről s ő azonnal felkelt, sietve felöltözködött és kiment a tűzhöz. Vele együtt több miniszter is ott volt, amig az utolsó láng is elhamvadt. Most húsvéti szünete van két nap óta a képviselőháznak, tehát lesz idő az ülésterem helyreállítására, ha ugyan nem kell átépíteni az épület egész belsejét. A tűz oka minden va­lószínűs­ég szerint rövidzárlat volt. Újabb szófiai jelentés szerint a tü­zet az őrség néhány katonájának gon­datlansága okozta. A katonák hajnali négy óra tájban meg akarták gyúj­tani a villanyt s minthogy az egyik teremben valami baj volt a biztosíték­kal, babrálni kezdtek a vezetéken, mire rövidzárlat keletkezett. Az­ első szikra magában az ülésteremben, a királyi trónszék mögött pattant ki a ve­zetékből. Az óriásléghajó húsz nap alatt akarja körü­lrepíteni a földet Friedrich­shafenben lázas a ké­szülődés a­­Gróf Zeppelini óriás­­léghajó világkörüli útjára. Most a technikai részleteket kell elintézni, amilyen a szükséges hajtógáz be­szerzése és a megfelelő külföldi ki­kötők kiválasztása és berendezése. A Gróf Zeppelin az eddigi tervek szerint húsz nap alatt fogja körül­repülni a földet, amivel minden ed­digi rekordot megdöntene. Az út­irányt eddig még csak nagy vona­lakban állapították meg. Az út el­ső szakasza a friedrichshafen— tokiói út lesz. Tokióból a léghajó nekivág a Csendes-óceánnak és va­lamelyik kaliforniai városban fog kikötni, ahonnan azután néhány napos pihenő után átrepüli az amerikai szárazföldet. A harmadik leszállás a newyork melletti Lake­­hurstben lesz és innen kezdődik az utolsó szakasz, az Atlanti-óceán át­, repülése. Főtárgyalást tartottak a putnoki országúton Miskolcról jelentik: A putnoki or­szágodra kiautóztak a bíróság tagjai, hogy a helyszínen letárgyalják az egyik Bűnügyet. Az országút szélén helyezték el a székeket és az asztalt, ott ültek le a bírák, az ügyész, a védő és a vádlott, de a tanúk is ott gyülekeztek össze és ott tették le vallomásuk után a szabályszerű es­küt. Andó Lajos soffőr gázolási ügyé­ről volt szó. A soffőr nekivitte­ a gépkocsit Zelenka Pál sajószentpéteri községi bíró szekerének. A szekérben ülők mind a négyen megsérültek, a legsúlyosabban Kiss János gazda, aki hónapokra megnémult és ma is ideg­beteg. A soffőr azzal védekezett, hogy Ze­­lenkáék rá se hederítettek a tülkö­lésre, szabálytalanul hajtottak. Tizen­hat tanút hallgattak ki az országúton és a tanúk elmagyarázták, miként tör­tént a baleset. A törvényszék 100 pengő pénzbüntetésre ítélte a soffőrt, mert »a gondatlansága még akkor is fennáll, ha a sértett szabálytalanul hajtott«. Az ítélet jogerős. Kormányrendelet készül a földmunkások érdekében A képviselőh ház pénzügyi bizottságá­nak hétfői ülésén a bizottságnak csaknem valamennyi jelenlevő tagja felszólalt a földmunkások érdekében. E felszólalások hatása alatt Hegedűs Kálmán képviselő indítványt terjesz­tett elő, amely szerint a földművelési minisztert utasítja a képviselőház, hogy miniszterközi értekezletet hívjon össze a pénzügyi, belügyi, vallás- és közoktatásügyi, valamint a népjóléti és munkaügyi minisztérium legkiválóbb, szakértői” tagjaiból; ez értekezlet ta­­nácskozásának eredményeképpen adjon ki a miniszter rendeleteket, amelyek a mezőgazdasági és földmunkást, gazdasági, kulturális, társadalmi és er­kölcsi érdekeit előmozdítják. Mayer János földmivelési miniszter­ ez indítványért köszönetét nyilvání­totta, maga is rámutatott arra, hogy a földmunkások százszámra gyülekeznek a fővárosban és munkát keresnek, kijelentette, hogy a kormány e munkások sanyarú sorsát szívért viseli. A miniszterközi értekezletet a kormány hír szerint május második felében fogja megtartani. A bánfaivai merénylet áldozatainak temetése Sopronban a szerencsétlenül járt Schreiner Emil főkonzult feleségével kedden délután rendkívüli részvét mel­lett temették el az evangélikus te­metőben lévő családi sírboltba. Vitéz Simon Elemér főispánnal és Thurner­ Mihály polgármesterrel az élén a vá­rosi tanács testületileg vett részt a te­metésen és a hatalmas tömegben meg­jelent közönség soraiban igen sokan voltak a szerencsétlenség színhelyé­ről, Sopronbánfalváról is­. Az egy­szerű, fekete koporsókat rengeteg ko­szorú borította, köztük a külügymi­nisztérium, a városi polgári párt koszo­rúja is. A gyászszertartást Zicrmann Lajos evangélikus lelkész végezte. . Az iszákos férj bosszúja Az Egerrel szomszédos Heves község­ben Cs. Nagy István napszámos el­váltan élt feleségétől, akit az iszákos férj elűzött az otthonából. A részeges ember azóta többször megfenyegette az asszonyt, hogy ha nem megy visz­­sza hozzá, megöli. Cs. Nagy István ma­gához vett egy hosszú kést és miután­ a kocsmában éjjel három óráig mulat­­tott, a kerítésen bemászott apósa ud­­varára és nagy lármával követelte, hogy felesége térjen vissza hozzá. Ari elutasította az éjjeli látogatót, de a ré­­szeg ember nem tágított, hanem hatal­­­mas dorongot ragadott, amellyel négy­­­szer fejbeütötte felesége édesapját. A­ megvert após olyan súlyos sérülése­ o­ket szenvedett, hogy életbenmaradásá­­­hoz kevés a remény. " Nem engedik férjhezmenni a sziámi ikrek egyikét • Különös házassági engedély ügyében­ kellett döntenie a newarki anyakönyvi­ hivatalnak. Néhány héttel ezelőtt egy­ newarki f­iatalember eljegyezte az­ Egyesült Államok sziámi nőikreinek­ egyikét, Gibb Margitot. A fiatal párt szabályszerűen bejelentette a házasság-­ kötést az anyakönyvi hivatalban, amely­ azonban tegnap megtagadta a házas-­ sági engedély kiadását, azzal az indo-l­kolással, hogy a két leányiker külön-­ böző neve ellenére is egy test, úgyhogy­ Gibb Margit vőlegénye a házassági megkötése által végeredményben bSt gárérát követne el .

Next