Kis Ujság, 1929. június (42. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

2 A lé hal meg a saláta Még vastagon állott a hó Buda­pest utcáin és odakinn a határokat is méter magasan feküdte meg a beláthatatlan és irgalmatlan hóta­karó, amikor a nagykőrösi polgár­­mester és a város vezető urai már arról tanácskoztak, hogyan kell megszervezni a világhíres körösi zöldségpiacot, hogy minél eredmé­­nyesebben juttathassák ki a híres zöldségtermést a nagyvárosok fo­gyasztó közönségéhez. Most mégis az a hír járja, hogy Nagykőrös határában 30 millió fej saláta termett, azonban eddig csak hét és fél milliót sikerült elhelyez­ni. A többi, eladatlan maradt. El­adatlan legelsősorban azért, mert a gyorsszállításra vonatkozó tár­gyalásokat az illetékes körök nem tudták idejében befejezni. Az igaz, hogy akkor még a méteres hó ott feküdt a körösi földek fölött, ahol az az eladatlanul maradt 22 millió fej saláta megtermett, amikor már a különböző export és import méltó­­ságosok, miniszterek és szakférfiak egyre ankéteztek és tanácskoztak a kivitelről-bevitelről és ígérgették, hogy igy, meg úgy megszervezik ezt a magyar piacot és olyan ká­­naánt teremtenek, aminő itt nem volt Mátyás király óta. A körösi 22 millió fej saláta mégis ott maradt. Alighanem az lesz a sorsa, mint a 21 pengős búzának. Ha legalább ezt is el lehetne vermelni... A legokosabb volna, ha megvásá­rolná az állam az ínségeseinek a fölsegítésére. Csakugyan ez volna a legokosabb, akkor azután a tisz­telt adófizetők szelhetnének az ín­séges búzából sütött kenyérből és adhatnák amellé a lóhús mellé, amelyről az országgyűlés házában május 3-án elmondották, hogy sor­­baállnak érte az úriasszonyok és minkásasszonyok a fővárosi lóhus­­szék előtt. A nagykőrösi eladatlanul maradt saláta... A 21 pengős búza... Az öngyilkosok... A zálogházak... Ha ez így folytatódik, valami jóté­kony bálát kell majd rendezni — valamelyik díszteremben... Hogy az írott malaszt ne maradjon — irott malaszt. fiié vagyok? A kitett gyermek regénye 38 Sírva, nev­ítve egymás nyakába bo­rultak. Még akkor is szorosan átölelve tartották egymást, amikor a többiek beérkeztek. Angéla leírhatatlan pillan­tással nézte a jelenetet. A szívét össze­­szom­lotta a fájdalmas féltékenység. Ő­szinte gyűlölte ezt az asszonyt, akit az ő gyermeke így szeretett, a m­íg neki, az igazi anyának, félre kellett állnia!• Hogy ujjongod abba, hogy ismét ott­hon lehetett! Hogy csacsogott piros szájával, mennyit kérdezősködött! És minden harmadik szava ez volt: Anyuskám, édes an­yuskám!­ Mennyi gyöngédség, mennyi bocsánatkérés volt elrejtve ezekben a szavakban! Sturm tiszteletes­­­ur Angélát, mint a leányát mutatta be, az előzménye­ket már megírta, miután szóval ne­hezebb lett volna megadni a szüksé­ges magyarázatot. - Leültek valamennyien a szépen megte­rhelt uzsonnaasztalhoz. Élénken beszél­­gettek, sok mondanivalójuk volt egy­más számára. Angéla asszony titokban Lenznét figyelte. Nagyon rokonszenves asszony volt, karcsú, leányos alakjával és szép sötétbarna szemeivel az őszülő haj alatt. A fia, aki nagyon hasonlított hozzá, első pillantásra megnyerte An­géla szívét. És a tanító simára borot­vált értelmes arcával, amelynek bronzbarna színe igen sok sza­badban való tartózkodásáról mesélt — tehát ezek között, az emberek között nőtt fel a leánya, —■ ezek nevelték. — Jobb helyre nem is kerülhetett Ebba — itt ő volt­ a ház középpontja és nap­sugara. Angéla finom érzésével ezt azonnal megérezte. — Akkor hát anyuskám a tisz­teletes úr a lelkészlakban fog aludni, — mondta Ebba — az ő kedves, régi házában, a nagyságos asszony meg nálunk, az emeleti szobában. Azt hi­szem a nagyságos asszony ott jól fogja magát érezni. A szoba ugyan nem nagy, de nagyon napos és barát­ságos. Ebba boldog volt, amikor később a szoba megtekintése közben Angéla asszony megdicsérte a szobát, amely csakugyan barátságosan és ízlésesen volt berendezve. — Édes kis Ebbám­, ez bizonyá­r a te leányszobád volt és én most kiül­­dözlek belőle­? — kérdezte Angela. — Oh, ma éjjel anyuskámnál alszo­n, ezt azelőtt is gyakran megtettük. Apust kitelepítjük. Hiszen olyan boldog va­gyok, hogy ismét itt vagyok az én anyuskámnál — mondta Ebba és gyön­géden Lenznéhez simult. — Anyuskám, úgy szeretnélek egészen megengesz­telni. — Ismét itthon vagy drága gyerme­kem és most már jól van mindem — De hiszen Ebba velem akar jönni ismét, kedves I.enzné asszony. Nagyon megszerettem őt és .. . I.enzné csodálkozott, hogy Ebba ilyen ígéretet tehetett. — Nem, az lehetetlen! Ebba most itthon marad. Gyermekem, hallod... — Anyuskám, de hiszen tudod!... Boldog vagyok, hogy viszontláthatlak benneteket, de egészen itthon maradni. Ebba habozott és kérdően nézett egyikről a másikra, Angéla asszony élénken közbeszólt: Mindenről tudok, kedves asz­­szonyoin­! Igazán jobb, ha Ebba egye­lőre­ távol marad Remshagentől. Nál­­­n Ebba jó helyen van, nyugodtan reám bízhatja. S­enzné csaknem féltékenységet ér­zett. Istenem, ha ez az idegen asszony elvenné tőle Ebba szeretétől! A fiatal leány most Angéla asszony mellett állt, a napfény megvilágította mindkettőjüket és Lenzné most tuda­tára jutott a nagy hasonlatosságnak, amely kettőjük között volt. Mintha csak­ anya és leánya lennének, villant meg a fejében. Tehát ez volna a rej­tély megoldása? — Bármennyire is lehetetlennek érezte, nem tudott meg­szabadulni ettől a gondolattól. Elmélyedésében Ebba zavarta meg. — Anyuskám, a nagyságos asszony mindent tud. Kérlek mutasd meg neki a kosárkást és a pólyát, amelyben meg­találtatok. Angéla elsápadt és egész testében, megremegett. Az arcán a legmélyebb felindulás tükröződött. Lenzné egy pillantást vetett vendége megváltozott arcába; most már mindent tudott. — Ha a nagyságos asszonyt érdekli? Az Ebba szobácskája melletti kis kamrából előhozta a kosarat. A pólya és a kék selyem takaró gondosan ösz­­szehajtogatva ott feküdt benne. — Itt láthatja a kosarat nagyságos asszonyom, amelyben egy mindenről megfeledkezett anya kilőtte a gyerme­két. Angéla, ha nem lett volna olyan nagy színésznő, ezelőtt a kis kosár és a megfakult selyem­takaró előtt bizonyosan kétségbeesetten felzokogott volna. ..­­ (Vasárnap folytatjuk.) KIS ÚJSÁG Meglepetések az anp­­választásokon A kormánypárt meggyengült, a munkáspárt nagyon megeredött,a liberálisok megtartották mandátumaikat Az egész világ lélegzet visszafojt­va lesi az angol birodalmi válasz­tások eredményét, nemcsak azért, mert nagyon érdekes, hogy ennek a nagy iparos és kereskedő állam­nak hogyan alakul a belpolitiká­ja, hanem azért is, mert az egész emberiségre nézve sorsdöntő befo­lyása lesz annak, hogy az új an­gol kormán­y a világpolitika nagy kérdéseiben minő álláspontra he­lyezkedik. A parlamentet feloszlatása előtt két­száz főnyi többsége volt a Baldwin miniszterelnök vezetése alatt álló kon­zervatív kormánypártnak. A választá­son a konzervatívokkal szemben a Mar Donald vezetése alatt álló munkás­párt és a S­oyd George vezetése alatt álló liberális párt vették fel a küzdel­met. Mindenki számított arra, hogy az uralmon lévő párt legalább 500 fió mandátumot el fog veszíteni. Azt is bizonyosra lehetett venni, hogy ezekből a mandátumokból a legtöb­bet a munkáspárt tolja el'ind­ítan­i. Senki sem hitte azonban azt, hogy a munkás­párt olyan hatalmas előretörést csi­nál, mint ahogy azt a választás eddigi eredményei mutatták. Az angol polgárság két pártra osz­lott: a konzervat­ívekre és a liberáli­sokra. A munkásság velük szemben egységesen vett részt a küzdelemben. Mivel az angol választások szerint nem kell a győzelemhez az abszolút többség, hanem az a párt kapja meg a mandá­tumot, amelyik a három közül arány­lag a legtöbb szavazatot kapta, nagyon sok olyan kerület van, ah­ol a győztes képviselő a kerület választóinak csak kisebbségét képviseli. Nagyon furcsa az angol választási törvénynek ez az in­tézkedése, mert ez azt eredményezi, hogy nem a választók többsége dönti el a választás eredményét, hanem az, hogy véletlenül egy-egy kerületben hány a jelölt. Az eddig ismeretes választási ered­mények szerint nyertek: a munkáspárt..............................ÁSL a konzervatív párt...........................2511 a liberális párt...............................52 a pártonkívüliek...............................10 kerületet. Pénteken éjfélkor ismeretlen még 19 kerület sorsa. Végleges ítéletet tehát még nem te­h­et mondani. Tény azonban az, hogy a minn kassza­vazatok nagyon megszapo­rodtak, a kormánypárt szavazatai pe­dig nagyon megkevesbedtek. A legna­gyobb csalódás a liberálisokat érte, akiknek programja a munkanélküliség elleni küzdelem volt, amely jelszó azonban úgy látszik, nem tette meg azt a hatást a választókra, amelyre számí­tottak. Magyar szempontból ezt csak sajnálni lehet, mert a liberális párt ve­zérei legalkalmasabbak voltak arra, hogy a békerevízió kérdésében mellénk álljanak. Rothermere lord is őrájuk számított leginkább. A nők döntötték el a választást. A 29 millió szavazó közt másfélmillió­val több volt a nő, mint a férfivá­lasztó. Akárhogy dőljenek el a még hátra­levő mandátumok, az már biztos, hogy Anglia törvényhozása nagyon demok­ratikus lesz és mivel a pártok szám­aránya nem nagyon fog különbözni egymástól, akárki veszi át a kormányt, igen nehéz lesz a helyzete, mert igen nagy lesz az ellenzéke. Nincs kizárva, hogy a munkás/párt kerül uralomra. Ez azt jelenti, hogy a két polgári párt le­csúszik a hatalomról és gyökeres, igéig reható változás lesz az angol tár­sadalmi és gazdasá­gi életben A man­dátumot vesztett kormánypárti képvise­lők közt van négy miniszter és szá­mos ismert nevű politikus. Viszont be­került az új képviselőházba Baldwin volt miniszterelnök fia, Baldwin Olivér — szocialista munkáspárti programmal. Abban az esetben, ha a munkáspárt egyedül nem kapja meg a 308. lányi többséget, esetleg azzal kell számolni, hogy a liberális párt és a konzervatív párt szövetségre lépnek. Velük szem­­ben azonban oly erős ellenzék lépne fel a parlamentben, hogy rövid időn belül alighanem új választásokat kell majd kiírni. Az angol államférfiak­nak és az angol, királynak is még sok gondot fog adni a választásnak ez a furcsa eredménye. Ha a munkáspárt kormánya veszi át a hatalmat, akkor a lordok háza fog vele mindig állandó ellentétbe kerülni. A nyugodt kormány­zás hosszú időre bizonytalanná vált Angliában. Marxista elvekkel bajosan lehet a Brit­ világbirodalom nagyha­talmú politikáját folytatni, és az an­ 1929 junns 1 gos nagytőke külföldre fog menekülni a túlságos megadóztatás ellen. Bár az eddig megválasztott függet­lenek közül legalább is az egyik kép­viselő ,a munkáspárttal együtt fog ha­ladni, a munkáspárt már nem szerez­heti meg a teljes többséget az alsó­házban. Még ha mind a 18 hátralevő­ mandátumot is megszerezné, mandá­tumainak száma összesen 307 lenne, vagyis eggyel kevesebb annál, amennyi a teljes többséghez szükséges. A világpolitika szempontjából előnyösnek látszik a Munkáspárt előretörése, mert ők minden há­borús politika ellen vannak és talán legtöbbet lehetnek a becsüle­tes békerevízió érdekében. Még hu­szonnégy órát kell várni és akkor eldől, hogy mi lesz a sorsa Angliá­nak a közeljövőben és mit várha­tunk mi szegény magyarok az an­gol választás eredményétől. A vi­lágbelső sorsa felett döntött ez a szavazás. Falufejlesztési kongresszus A harmadik Nemzetközi Falufejlesz­­tési Kongresszus, amelyen Európa va­lamennyi nemzete képviselteti magát, június 1-én kezdi meg üléseit a Mező­­gazdasági Múzeumban. A háború alatt szerzett tapasztalatok azt bizonyították, hogy minden nemzet elsősorban népé­nek arra a rétegére támaszkodott, amely a nemzetnek egyik fenntartója, vagyis a falu társadalmára, amiért is minden egyes nemzetnél hatalmas munka indult meg, hogy a falu népé­nek kultúráját kifejlesszék A­ kongresz­­szus tagjai június 1-én délelőtt 1­ óra­kor gyülekeznek a Vérmezőn, ahol több mint kétezer kisgazdalovas vonul fel. A Vérmezőről a kongresszus tag­jai a Mezőgazdasági Múzeumba men­nek, Beretta, az olasz küldöttség veze­tője, ünnepélyes keretek között nyitja meg az ülést. Dán tisztek koszorúja a névtelen hősök emlékkövén A budapesti nemzetközi kardvívóver­­senyen résztvevő dán tisztek küldött­­sége csütörtök délben Andersen kapi­tány vezetése mellett megkoszorúzta a névtelen Hősök Emlékkövét. Salgótarjáni munkások csatlakozása a Revíziós Ligához Űrnapján délelőtt népes gyűlést tar­tott Salgótarján és vidéke munkássága, politikai és pártállásra való tekintet nélkül. A gyűlésen mintegy ezer em­ber vett részt. A gyűlés előadója, Sándor József pa­lackgyári munkás ismertette a Revízió­hoz v­aló csatlakozás szükségességét. A felolvasott határozati javaslatban kimondta a népgyűlés, hogy Salgó­tarján és vidéke dolgozó munkássága csatlakozik a Revíziós Ligához és an­nak vezetőségét táviratilag üdvözli. Csatlakozását jelentette be Kisteremé, Mátranovák és Jánosakna bányászsága, valamint a Budapest-Salgótarjáni Vas­gyár és a Palackgyár összmunkássága. A főváros megvásárolja a nagytétényi sertéshízlalót A főváros pénzügyi bizottsága pén­teki ülésén hozzájárult, hogy a Buda­pesti Takarék- és Vásárpénztár Rész­vénytársaság 500 ezer pengőről 4 mil­lió pengőre emelje fel alaptőkéjét. Ez­után tárgyalták a nagytétényi sertés­­h­izlaló megszerzésének ügyét. A fővá­ros a vállalat részvényeinek 50 száza­lékát szerzi meg, a másik ötven szá­zalékot a kormány fogja megvásárolni. A főváros vezetősége országos érdek­nek tekinti az állatértékesítés és a ki­vitel szempontjából a sertéshizlalás fejlesztését. Ezt a célt fogja szolgálni a kormány és a főváros kezében a vállalat. A telepen a földművelési kor­mány nagy nemzetközi sertésvásárt akar berendezni, amelyet szintén a Budapesti Takarék- és­­Vásárpénztár fog majd lebonyolítani.

Next