Kis Ujság, 1929. július (42. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
9 A munka hadserege Az újra megalakult angol kormány, mint azt a Kis Újság több ízben megírta, legelső és legfontosabb feladatául a munkanélküliség kérdésének, azonkívül az Angolországban is tapasztalható kislakáshiánynak a megoldását tűzte ki. Az új kormánynak jószerivel még arra sem volt ideje, hogy tagjai hivatalosan leadják a névjegyüket, de az a minisztérium, amelyik a két nemzetmentő feladat megoldására vállalkozott, már odatette az angol nép elé bemutatkozásul a munkatervét. A munkanélküliség elleni minisztérium a megoldhatatlannak látszó kérdésnek egyszer s mindenkorra való kiküszöbölésére a munkahadsereg felállítását ajánlja. Úgy kell ezt értelmezni, hogy az állam a munkanélküliekből egész egyszerűen besoroz minden egyes embert a munka hadseregébe, mint az ország megvédésére alakított katonaság kötelékébe sorozzák be az embereket. Ha lehet — magyarázza az angol jelentés — és ha szükséges hadsereg a haza oltalmára, éppen úgy szükséges hadsereg a munkanélküliség elleni védekezésre. A munka hadseregének a tagjait, ha azoknak nincs rendes iparuk, kitaníttatnák és egyes századokat, ha kell ezredeket, mindig azokra a vidékekre dirigálnának, ahol az állam akar nagyobb és hosszabb ideig tartó munkálatokat elvégeztetni, így tehát Anglia fel akarja állítani és mivel a terv valóban életrevaló és egészen tökéletes módon oldaná meg a munkanélküliség kérdését, fel is fogja állítani a munka hadseregét. Hiszen a hadsereg eltartása nem ró újabb terheket az államra, csak az lesz a különbség, hogy azért, amit eddig munkanélküli segély címén fizettek és nem kaptak érte ellenértéket, most megtoldva aránylag kis összeggel, ellenértéket is fog kapni az ország. A példa nem rossz. Mi történnék, ha ezt a munkanélküliség elleni Kolumbusz tojását valaki idehaza is kiköltené? Vagy attól félnek, hogy meg fog zápulni a magyar sajlx-romfi-költőgépben?... Majd váratlanul egy nagy üreg tárult elénk. Megálltunk a szélén és bent alattunk, nagy tűz körül guggoló embereket pillantottunk meg. Hátuk mögött két sátor állt, oldalt ötvenhatvan ló és teve. Wasama khán tábora tanyázott itt. ATTILA UTÓDAI A kémek már bizonyára jelentették közeledésünket, mert a tábor egész népessége, vagy 40—50 ember, tódulva rohant üdvözlésünkre, egyszerre sütvén el fegyverét a levegőbe. Az óriási lárma és az emberek nyers kinézése olyan aggasztóan hatottak reám, hogy életbenmaradásunkhoz semmi reményem sem volt. Félelmem első benyomásaimat egészen elnyomta. Egyszer csak Brand és három törzstag társaságában egy sátor előtt guggoltam. A legidősebb társunkban felismerni véltem Wasama khánt. Jellegzetes arcú öreg embernek nézett ki. Mintha most is látnám viszontagságos élettől cserzette vonásait, melyeknek színei és barázdái öreg tölgyhöz hasonlítottak. Csapzott szürke haj csomók lógtak ki kalpagja alól. Úgy az ő öltözéke, valamint a környezetéé magas csizmáktól, durva nadrágból, és nyers báránybőrkabátból állottak. Gazdagon hímzett öv vette körül derekát, amelyet néhány revolver és egy kés terhelt meg. Cigarettát sodort Brandnak és nekem is. Ketten végnélküli beszélgetésbe elegyedtek, amiből én persze egy árva szót sem értettem. Felálltam és körülnéztem a táborban. Egy sátor felkeltette kíváncsiságomat. Amint elhaladtam mellette, feltűnt a bemenetnél egy kilenchüvelynyi repedés. A sátor mélyén ott ült — Tamara. Felvetette fejét és szemei az enyéimmel találkoztak. — Ön az?! — tört ki zihálva belőlem. De ekkorra erőteljes kéz rántott vissza. Mongol ember állott mögöttem és vagy tizedmagával ordított reám, ijesztő mozdulatok kíséretében. Hogy mit kiabáltak, azt nem értettem, de éreztem, hogy helyzetem több mint veszélyes. Kitörő örömmel láttam közeledni Brand barátomat Wasamakhánnal. A vad vijjogás megszűnt, az öreg olyan tekintélyt tudott tartani, hogy mindnyájan féltek tőle. Egyik mongol megmagyarázta, mi történt. — Az Istenért, mi a csudát csinál? — kiáltott fel Brand. — Tamara van ott. Az a leány, akiről beszéltem, akivel eljöttem! Brand odament a sátor oldalához és durván bekiáltott angol nyelven, hogy jöjjön azonnal ki. Vörös méreg hullám ömlött el az öreg főnök arcán. Tamara kijött és könnyedén megállott a küszöbön. Szemei könyörgen, bocsánatkérőn tekintettek rám. De engem keserű tapasztalatok tanítottak meg, hogy való értékükre szállítsam le ezeket a szép tekinteteket. Kőkeményen meredtem magam elé, amíg Brand Wasamához fordulva, a magyarázatok és érvek zuhatagát öntötte rá, néha reám, néha a leányra mutatva. — Azt mondtam neki, hogy a leány az ön tulajdona, érti? — szólt hozzám angolul. — Maga idehozta, ő elszökött, a tisztesség azt hozza magával, hogy adja vissza magának. — Ez ostobaság! Küldjék olyan helyre, ahol megtanítják a tisztességre. Nem vállalok semmiféle felelősséget érte — feleltem, mélyen megbotránkozva. — Vén hülye! Úgy tesz, ahogy mondtam. Pont! — hangzott a felelet. Visszamentünk, Brand tovább vitatkozott. Tamarát elrejtették újra a sátorba. Később megtudtam, hogy közben mi történt. Wasama, lefogta a szökevényeket. Ping Farfát ott tartotta túsznak, Tamarát az értékkel együtt magának foglalta le. Leültünk a Wasama sátra elébe. Zsíros rizses hússal töltött fatálat tettek elébünk, amelyből mindenki evett. Vodkával töltött bőrkulacs járt szájról-szájra. A vita folyt tovább. Brand néha felém is fordult segítségért. Hallgasson rám, maga hozta ide a nőt, magának kell kierőszakolni a visszaadását. Ne felejtse el, hogy a sivatagban vagyunk. — De én gyűlölöm ezt az egész vitát. Én a nők tiszteletében nőttem fel. — Először kapja vissza. Majd kiveszem én a maga kezeiből. És a vita folyt tovább. — Én kiveszem az ő kezeiből is. Hol van a kocka? Oda szólt valamit Wasamának, az dörmögött egyet, és máris hozták az öt elefántcsont kockát. (Szerdán folytatjuk.) I PS és ma fizessen elő a Kis Újságra! *******a‚^**,‚,***************M*M******A***Mi^Yl¥lYl¥l¥lflflflrrilYYVVV‹VVYiPifWVI‚› A nyolc napja elveszettnek hitt spanyol repülőket megtalálták egy lakatlan szigeten ........... ♦ Megírta a Kis Újság, hogy Franco spanyol őrnagy június 21-én három társával útrakelt az óceán átrepülésére. A vakmerő pilótákról azonban már a következő napon nem érkezett hír, nyomuk veszett. A Numaneia repülőgép felkutatására egész repülőrajok és flottarajok indultak el s végre nyolc napos keresés után az Azoriszigetcsoport egy kis szigetén meg is találták őket. Franco őrnagy kénytelen volt leszállni az elhagyatott szigeten s nem tudott érintkezésbe lépni a külvilággal. A gép és utasai sértetlenül maradtak. A négy spanyol repülőt az Eagle angol repülőgép-anyahajó két vízirepülőgépe találta meg és az anyahajó vette fel és útnak indult velük Gibraltár felé. Franco őrnagy az Eagle fedélzetéről jelentést küldött a spanyol tengerészeti minisztériumnak. E szerint a Numanciát erős ellenszél és az ennek következtében beállott benzinhiány kényszerítette leszállásra. A Numancia megtalálásáról szóló hírt Primo de Rivera miniszterelnök szombaton délelőtt tizenegy órakor kapta meg. A spanyol főváros lakossága, amint tudomást szerzett az örömhírről, nagy tüntetéseket rendezett az utcákon. Lelkesen éltették Spanyolországot, a repülőket, Angliát és az angol tengerészeket, akik megmentették Franco őrnagyot és társait. A tömeg lelkes tüntetést rendezett az angol nagykövetség épülete előtt. Alfonz spanyol király, aki éppen Angliában tartózkodik. György királynak személyesen fejezte ki a spanyol nép háláját az angol tengerészeti repülők sikeres segítségéért. KIS ÚJSÁG A kormányzó díjat az egriek nyerték a debreceni háromnapos dalosünnepen — ■—M—1 I Ti———I ■ A Királydíj nyertese a Máv gépgyár „Acélhang" dalárdája Az ünnepi díszbe öltözött Debrecen városában szombaton , kezdődött az országos dalosverseny második napja, amelyet reggel 6 órakor zenés ébresztő, majd később a felekezetek templomaiban tartot istentiszteletek vezettek be. Horthy Miklós kormányzót, aki feleségével együtt reggel 9 órakor érkezett a dalosversenyre, a pályaudvaron nagy lelkesedéssel, ünnepélyesen fogadták a város és a vármegye előkelőségei. A kormányzó a híres ölösfogaton hajtatott a városba. A Csokonai-színház előtt a dalárdák fehérbe öltözött koszorúslányai fogadták a kormányzót, majd a színházban Sipőcz, Jenő dr. budapesti polgármester üdvözölte 10.000 magyar dalos nevében a kormányzót, mint a dalosverseny fővédőjét. Ezután megkezdődött a legkiválóbb dalárdáknak a kormányzói vándordíjért való versenye, amelyben öt dalegylet vett részt. A színházi ünnepi főverseny lezajlása után a kormányzói pár és kísérete visszautaztak Budapestre. A késő esti órákig tartó, fárasztó versenyek végén a káprázatosan kivilágított Piac- és Kossuth-utcán kezdődött meg a karnevál, amelynek hatalmas embertömegei a hajnali órákban tértek nyugalomra. Vasárnap délelőtt az Országos Dalosszövetség tartotta meg a városházán díszközgyűlését, amelyen megválasztották a Szövetség díszelnökeit és díszjelvényeket, okleveleket osztottak ki azoknak a közéleti férfiaknak, akik a magyar dalkultúra érdekében évek óta munkálkodnak. HANGVERSENY A NAGYERDŐN A dalosnapok egyik feledhetetlen emléke közé fog számítani az a hangverseny, amelyet vasárnap délután a Nagyerdőn tartottak meg. Itt a Debrecenben időző 10 ezer dalos összkari hangversenyre gyűlt össze. Az egyetemi sporttér óriás területén körülbelül 50 ezer főnyi hallgatóság jelent meg. A hatalmas hangversenyt mindössze négy karnagy vezényelte. Különösen megrázó erejű volt, amikor a hatalmas énekkar az ötször annyi közönséggel együtt énekelte a Szózatot. A dalosnapok versenyeredményét az esti órákban hirdették ki a Szövetség folytatólagos közgyűlésén. A kormányzó vándordíját (hatalmas ezüstserleg) az Egri Dalkör nyerte. A versenyben második Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek Dalköre, harmadik a Magyarság Dalegylet (Dunakeszi), negyedik a Szegedi Dalárda, ötödik a Jászberényi Dalkör, hatodik a Sárospataki főiskolai kántus lett A Király-díjat a Magyar Állanavasutak Gépgyárának Acélhang dalegylete, a vegyeskar első díját a Szegedi Dalárda nyerte. A nehéz műdalversenyben az első a Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek Dalköre lett, a könnyű műdalban pedig a Magyarság(Dunakeszi) győzött. A kezdők versenyében a Zugligeti Erdei Visszhang Dalárda vitte el a pálmát, a népdalegyveleg első díját a Rákospalotai Dalkör nyerte el. Ezenkívül minden megjelent dalárda nyert emléktárgyat és díszoklevelet. A Szövetség 90 értéktárgyat osztott ki. A verseny eredményét a városháza előtt összegyűlt többezer főnyi dalos óriási lelkesedéssel fogadta. A város főbb útvonalain virágünnepély és kocsikorzó volt. A dalkörök lampionos szerenádokkal szórakoztatták a közönséget. Éjfélkor a Piactéren kigyulladt Csonka- Magyarországnak villanykörtékkel kipontozott képe és 10.000 dalos egyszerre énekelte el a »Nem, nem, soha» férfikórusát. A káprázatos felvonulás a hajnali órákban ért véget. 1929 Julia? 2 A Jászszentandráson három eatert halálra sujtott a villám Jászszentandrás fölött óriási vihar vonult el. A villámcsapás özvegy Antal Ferencné tanyáján megölte Antal József földmivest, Somogyi István cselédet és Bata András bojtár fiát. Az áldozatokat nagy részvéttel temették el. Somogyi és Bata leventék voltak, utolsó útjukra a leventék diszszaflasza is elkísérte őket.