Kis Ujság, 1929. augusztus (42. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

2 Petőfi lelke­s ■? Petőfi... Muzsikaszó a magyar nép száján. Karikagyűrű: arany­koré magába zárja mindazt a bű­völetet, szint, lángsugarat, boldog fellobogást, édeskedést, szilaj sze­relmes zengést, elbusulást, neki­­keseredést, lázongást, ami egy év­ezreden át sűrűsödött össze itt a Duna-Tisza közén egy elárvult nép­nek a lelkében. Petőfi Sándor: Égzengés, föld­indulás és édes ölelés, reszkető megbuvás a legjobb édesanyának a kebelén. Kiteljesedett benne az az ős­tehetség, ami csak ennek a magyar nemzetnek a sajátossága. Hozzája hasonló nem volt egy ez­redévig és ki tudja, mikorra tart ajándékul még egy Petőfit a ma­gyar jövendő. Óesztendőnek­ és az ujesztendő­­nek fordulóján hasadt ki az idők méhéből »a jó öreg kocsmárosnak a házában« és elvitte tőlünk július havának utolsója. Akkor tűnt le a magyar égről. A háború vérzi­vatarában úgy, mint ahogyan meg­­énekelte: »Ott vesszek el én a harc mezején, Ott folyjon ki az ifjú vér szivemből...« Úgy ment el, ahogyan kivánta. Egyszerre csak elhallgatott dalos ajka, megszakadt nótás kedve. A versek, a szilaj sorok, amelyek lángostorral ostorozták életre nem­zetét és ébresztették öntudatra a népmilliókat, elhallgattak. Nyolcva­nadik évfordulója van Petőfi ha­lálának. A napnak, amikor por­hüvelye visszaadatott a földnek, ahonnan jőve. De égő lelke egész bizonyosan nem nyughatik. Itt buj­­dokol, jár-kel közöttünk, mert az ő honszerelmét el nem temethette a föld. Bár tettek volna hétszeres koporsóba, hét lakat alá. Pedig nem is tették koporsóba. Magyar sorsunk akarta, hogy elmúlásának emberi szem ne legyen tudója, lá­tója. Örökké éljen, mint ahogyan élnek versei. És él a lélek ezekben a versekben. A lélek él... Itt van közöttünk... Éberen virraszt... LENGYELVER írta Eschstruth Natália 22 A Kis Újság regénye A grófnő hirtelen közelebb húzódott hozzá, nagyot sóhajtott és legyezőjét kétségbeesett mozdulattal csapta össze. — Magamon kívül vagyok, drágám! Mit kezdjünk azzal az idegennel a mi körünkben, ahol annyira vigyáztunk, hogy magunk közt maradjunk? És ha még nőtlen volna, Isten neki, még be­csuknánk egyik szemünket, de a sze­rencsétlen ember nős, a felesége lehe­tetlen jelenség, akinek se neve, se pénze, se sikkje nincs. Egy ilyen pol­gárleányt nem vehetünk be társasá­gunkba anélkül, hogy önmagunkat meg ne alázzuk! Hallatlan a hercegtől, hogy bennünket ennek tesz ki. A grófnő nyomorék alakja­­ erélye­sen kiegyenesedett. — Nem fogjuk tűrni! Tüntetni fo­gunk ellene. — Ez az, — intett Leonie csillogó szemmel. — Én már elhatároztam, latba vetem minden befolyásomat, hogy ezt megakadályozzam. A herceg imádja feleségét, talán felhasználhatjuk fél­tékenységét, hogy e­zt a dolgot rendbe hozzuk. Úgy szerettem volna a kis Flandert a herceg közvetlen környe­zetébe hozni. Ő nagyszerűen használ­ható társaságban, igazi gavallér és ne­kem hű barátom. Szárny,segédi tisztje igazán nagyszerű volna, és mióta lová­ról leesett és lábát kificamította, lovas­­tiszti szolgálatot úgyse nagyon lelte­ Sittnek — igen, igaza van, szegény fiú, — a grófnő összehúzta vörös szemhéjait, — kedves, bájos, fiatalember, az ön árnyéka, drágám, akit az egész arany­­ifjúság irigyel a kegyért, hogy az ön uszályát hordozhatja. Azt is mesélik, szeretné megházasítani és Wreda Gretynél melegen támogatja! — Wreda Gretynek udvarol? — Leonie összerázkódott, mintha barátnőjének éles nyelve a szivébe szúrt volna. De azután elnevelte magát. — Az emberek igazán indiszkrétek, hogy ennyire bele­néznek kártyámba. De ne beszéljünk erről, ez nemcsak az én titkom. A szárnysegéd-ügyre visszatérve, Grower urat már előre lehetetlenné kell ten­nünk, a feleségét nem fogadjuk be, majd gondoskodom róla ma este, hogy az egész társaság kövesse példánkat. A fődolog, hogy a hercegnőtől távol­­tartsuk. — Lehetetlen, édesem, a hölgyet be kell a hercegnőnek mutatni. A kegyelmes asszony ördögien neve­tett. — Ne féljen, én majd mellette állok és gondoskodom arról, hogy ez az első beszélgetés egyben az utolsó is legyen. — Oh, igazán. . — Ha ezt az alkalmat ügyesen fel­használjuk, akkor rövidesen a szárny­segéd urnák is úgy kitörjük a nyakát, hogy jobbnak látja majd továbbállani. Az uralkodók környezetének érteni kell ahhoz, hogy kínai falként minden al­kalmatlanságot ki tudjon zárni. —­­ Nagyszerű! — Csak egy dolog aggaszt még. — A bárónő elgondolkozva hajtotta le gyönyörű fejét és gépiesen igazgatta rubin karperecét.­­ — És pedig?­­— Dynar Xénia grófnő. — Mintha kígyó sziszegte volna ezt a nevet, az udvarhölgy előreszegzett fejjel figyelt a névre. — Oh, gondolom... értem ... — bólintott. — A két utolsó évnek sokat csodált szépsége kezd komolyan utániban lenni, — folytatta Leonie éles hangon. — Ez a gőgös teremtés vagyonára és nevére támaszkodva dacol mindenki­vel, aki nem tetszik neki. — .(ól­­mondja édesem, nevetséges képzelődés, kibírhatatlan gög! Úgy lát­­szik, azt képzeli, a hercegi korona már a zsebében van. — Na, azt hiszem, a derék Heller- Hühningen herceg orra idejében fagy majd meg mellette. De mindegy, a grófnő utamban van és azt hiszem, legfőbb ideje egy kicsit megnyirbálni a szárnyait, ha nem akarjuk, hogy a fejünk fölé repüljön. A szép asszony szavaiból metsző gyűlölet csengett ki, majd közelebb hajolva a grófnőhöz, suttogva foly­tatta: — Néni vette észre, mennyire eről­ködik a hercegnő, hogy ezzel a vörös­­hajúval megbarátkozzék? A grófnő felfortyant. — Ebbe talán még nekünk is van beleszólásunk? — Félek, hogy itt nem­ sokat tehe­tünk. A férfiak mind Dynar grófnő pártjára állnának, ha megpróbálnánk ellene fellépni. A személye ellen sem­­mit se tehetünk. De van egy tervem, saját fegyverével, gőgjével fogunk rá­­ingatni úgy fogjuk a kési fa akáca lenni. És ennek a késnek Procna Janek a neve. — Procna Janek, a nagy énekes? — Flandera hadnagy úr, — jelen­tette az inas. —Oh, nagyszerű, nagyszerű! Leg­jobbkor jön!­ ­ A MEGHÍVÓ Bicegő lépések hallatszottak. Man­­déla hadnagy egyik lábát húzva köze­ledett. Középtermetű ulánus tiszt lé­pett a szobába, a grófnő ufóikéit a napi kiállással üdvözölte, ő hosszú kézcsókkal köszönte meg a kedves fo­gadtatást. Kany grófnő előtt is össze­ütötte sarkantyúját; az öreg kisasszony arcára a mosoly ezer ráncot rajzolt, Flandein hadnagy pedig, mint ha apród, egy kis zsámolyra szorosan a grófnő lábaihoz ült. Leonie magyarázólag fordult Flan­­dernhez: — Éppen Dynar Xéniáról beszéltünk, akit a grófnő épp oly kevéssé szeret, mint én! Gartner báróné előrehajolt és látva a grófnő zavarát, elnevelte magát. — Mandern mindennel tisztában van, grófnő, mert csodálatosképpen ő is azok közé tartozik, akit a vörös haj csillogása nem szédített el! — Csodálatosképpen? — Az ulánus szemrehányóan, ábrándosan nézett rá. — Aki csak egyszer volt a rózsakirály­nőnek lovagja, az nem emelhet egy hólabdát pajzsára. — Barátom, ön a megtestesült bók. Leonie kis száját még kisebbre csü­csörítette és kacéran mosolygott a hadnagyra- KIS ÚJSÁG Kommunista munkások felgyújtották Szerajevó vasúti műhelyeit A szerajevói szerb állam­vasúti mű­hely kommunista munkásai szerdán hajnalban beszüntették a munkát és felgyújtották a vasúti műhelyeket. Két épülettömb teljesen leégett. A tűz keletkezésénél a körülmények­ből nyilvánvalónak látszott, hogy valaki gyújtogatott. A rendőrség rögtön megindította a vizsgálatot és mint való­színű gyújtogatót, letartóztatott egy kommunista munkást. A munkás kész­nek mutatkozott, hogy fontos bizonyí­tékokat szolgáltat be a rendőrségnek és a kisérésére kirendelt rendőrt a a város külső részébe vezette. Ekkor hirtelen számos lövés dördült el egy rejtekhelyről, ahol a letartóztatott gyújtogató minkosai bújtak el. Való­ságos ütközet fejlődött ki a rendőrök és a kommunisták között és összesen mintegy 80 lövést adtak le. Az elfogott munkást lelőtték, az összeütközés során egy rendőr halálos sebet kapott ezenkívül még néhány rendőr többé-kevésbé súlyos sebesülést szenvedett. A rendőrség nyomban szé­leskörű vizsgálatot indított és több, mint 20 személyt letartóztatott. Humanité cinál lap szerkesztőjét le­tartóztatták. A lap újból harcra tüzeli a munkásokat. A párisi helyőrség meg­erősítésére újabb gyalogos- és lovas­­csa­­lasok érkeztek. LETARTÓZTATÁSOK EURóPASZERTE Bérlőiben a rendőrség erősen meg­szállta az utcákat, az egész legénység rádiókészü­­­lségben van, Zágrábban letartóztattak egy Orosz­országból érkezett kommunista agi­tátort. A hatóságok Bulgáriában is több agitátort fogtak el, akik propagandá­val igyekeztek a munkások körében hangulatot kelteni. A román kormány különféle rend­szabályokat léptetett életbe, hogy a zavargásoknak elejét vegye. Temesvá­ron egész sor letartóztatás történt. Be­tiltották a szociáldemokrata párt gyű­lését is. Kassán letartóztatták a kommunista párt titkárát, Scholtz Pált, mert tün­tetésre uszító röpiratokat találtak nála. A görögországi Athénben eddig többszáz kommunistát vettek őrizetbe. A görög hatóságok erélyes intézke­déseket tettek a tüntetések elfojtá­sára. A városokban csapatokat vontak össze, a gyűléseket betiltották. Nagy fegyveres készültség Bécs és Páris utcáin Európa nagyvárosaiban rendőri és katonai készültségek várják az augusz­tus elsejei­­Vörös Napot”. Az oszt­rák rendőrség a tervezett tüntetőgyű­­léseket és a felvonulást is betiltotta. A kommunista pártnak több tagját le­tartóztatták. Bécsben az egész rend­őrségi államvédelmi és vasúti csend­­őrségi szervezetet készültségbe helye­zik, különösen az országos törvény­szék épületét veszik őrizetbe, mert a kommunisták az ott letartóztatott Smerda cseh kommunista képviselőt ki akarják szabadítani. A franciaországi Clichyben a rendőr­ség rajtaütött egy kommunista értekez­leten, amely a tervezett tüntetésekről tanácskozott. Összesen tizenhat jelen­voltat kísértek be a rendőrségre. Lyon­bján és Montpellierben újabb házkuta­tásokat tartottak és számos iratot fog­laltak le. Lyonban az egyik vezetőt egy pincében találták meg, ahol már napok óta rejtőzött. Parisban Forestiert, a kommunista párt központi bizottságának tagját, a 1929 augusztus 1 17 és félnapi repülés után leszálltak­ a világrekordjavító amerikai pilóták mm mm A gép légi útja megfelel a föld körülirepülésének Jackson és O'Brien amerikai piló­ták, akik az időtartamrepülésben világ­rekordot állítottak föl, szerdán hajnal­ban egy órakor leszállónak. A két pi­lóta Saint Louis városa fölött repült július 13-ika óta. A repülőtéren ezrek éltették őket. A két pilóta azonnal sza­natóriumba vonult, hogy kipihenje fá­­radalmait. Összesen 420 óráig, azaz 17 és fél napig voltak a levegőben, tehát 7 teljes nappal leverték Reinhardt és Menetelt pilóták egy hónappal ezelőtti világrekordját. A Saint Louis Robin repülőgép által megtett légiúr hossza 41.250 kilométer, vagyis olyan távol­ság, amely körülbelül megfelel a föld körülrepülésének. A pilóták azért hagyták abba a re­pülést, mert Lan Robert őrnagy, aki a vállalkozást pénzelte, sokalta már a világrekord megdöntése után nekik járó összeget. Az aviatikusok minden óráért, amely a rekordot felülmúlta, fejenként 100 dollárt kapnak. Ez a különdíj végösszegében 18.000 dollárt tesz ki. Lón Róbert őrnagy rádiótáv­­iratban utasította a pilótákat, hogy azonnal ereszkedjenek földre. Az orvosok megvizsgálták Jacksont és O’Brient és a vizsgálat után kije­lentették, hogy mindkettőjük egészségi állapota kitűnő. A cég részéről a pi­lóták 31.250 dollárt, ezenkívül külön­böző személyek részéről még 2756 dol­lárt kapnak. Az összegen testvériesen megosztoznak. Szerdán hat öngyilkosság volt a fővárosban A szerdai napon ismét egész sor ön­­gyilkosság volt a fővárosban. Hatan akartak megválni az élettől, akik kö­zött csak egy férfi van, a többi nő. Benkovits Katalin háztartásbeli nő a Margithídról a Dunába ugrott. Kimen­tették és kórházba vitték. — Neumann Irén nevelőnő lakásán gázzal meg­­mérgezte magát. Állapota életveszé­lyes. — Kodelka Margit 27 éves gyári munkásnő második emeleti lakása ab­lakából kiugrott, összetört tagokkal vitték a kórházba. — Pelléi Jánosné aszpirinnal megmérgezte magát. Sú­lyos állapotban a kórházban ápolják. — Zsák József nyugalmazott rendőr az Üllői­ út 121. számú ház ötödik eme­letéről leugrott és holtan terült el a kövezeten. — Özvegy György Lajosné 54 éves magánzónő a Kende­ utca 11. számú ház negyedik emeletéről levé­telte magát és szörnyethalt.

Next