Kis ujság, 1929. szeptember (42. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

9 ­ Az osztrák példa írta Szabó Nándor dr., a Tiszalöki kerület engyű­lési képviselője Nemrégiben tárgyalások kezdőd­tek a magyar és osztrák gazdakö­zönség képviselői között azzal a céllal," hogy összhangot teremtsünk a legfontosabb gazdasági kér­désekben és pedig a termelés irá­nya és a termés értékesítése tekin­tetében. A tárgyalások eredményes befejezése közelebbről érinti a ma­gyar kisgazd­atársadalmat, mert irányt adó, útmutató példa lenne arra, mi a magyar gazdaközönség teendője a közeli jövőben? Példa lenne arra, hogy a polgári társadalom gerincét alkotó gazda­közönségnek nem kell és nem sza­bad mindent az államtól várni, hanem ahol csak teheti, meg kell ragadni , a kezdeményezést és ön­magának kell azokat a feltételeket, lehetőségeket, összeköttetéseket meg­teremteni, amelyek gazdasági bol­dogulását elősegíthetne. Az osztrák gazdákkal való tárgyalást a magyar gazdaközönség kezdeményezte, az eredmény a magyar gazdák sikere lesz és a hasznot is a magyar gaz­­datársadalom fogja élvezni. Ma pedig meglesz a szorosabb kapcsolat az osztrák gazdákkal, ak­kor ettől a kisgazdatársadalom gaz­dasági szervezeteinek megújulását várom. Ausztria a kisbirtokosok or­szága. Ott úgy a mezőgazdasági kamaráknak, mint a kisgazdák tár­sadalmi és gazdasági szervezetei­nek, termelő és­ értékesítő szövetke­zeteinek döntő fontosságú szerepük van az ország gazdasági életében. A létrejövő szoros baráti érintke­zés kapcsán ezek a szervezetek fel­­tétlenül éreztetni fogják irányadó hatásukat Magyarországon is. Meg­tanítják a mi kisgazdáinkat is arra, hogy mi a helyes termelési és ér- tékesítési politika? Nekünk a jö­vőben az önsegély útját kell kö­vetnünk, mert a folytonos állami segítség az államszocializmus gon­dolatát segítené nyeregbe, ami el­len az önálló exisztenciáknak a végsőkig kell küzdeni. Alkalmas egyesülésekben, helyes szövetkezés­sel az önsegélyhez kell folyamod­­niok, hogy gazdasági függetlensé­güket megvédhessék-­, társadalmi és politikai súlyukat megtarthassák. Hét év telt el, amíg az ausztriai kisgazdák gazdasági szervezetei­ket, termelési, értékesítő és hitel­­szerveiket kiépítették. Ez bizony tekintélyes ielő, de ma már elmond­hatják az osztrák kisgazdák, hogy szavuk van a tőzsdén, a bécsi fo­gyasztás piacán, a mezőgazdaság­gal kapcsolatos ipar, a­­szalámi­­gyártás, a malomipar, a tésztagyá­­rak, a konzervipar irányításában és egyre növekvő gazdasági erejük alapján döntő szerepük van a poli­tikában is. Ma már prémiumos termelésről beszélnek Ausztriában, vagyis arról, hogy az osztrák kisgaz­da búzával bevetett holdanként öt pengő jutalmat kapjon. Reuter,­ az osztrák mezőgazdasági kamarák országos elnöke, szinte mindenható tényező annál is inkább, mert Ausz­triában a szövetkezetek a mezőgaz­dasági kamarák ellenőrzése alá tar­toznak és ezeknek a független szer­vezeteknek az ellenőrzése biztosítja a szövetkezetek helyes irányú, cél­tudatos művelését. A magyar ki.... ma már szí­vesen tanul és így jogos az a re­ménység, hogy az állandó közvet­len érintkezés során szívesen for­dítja a maga hasznára az ausztriai kisgazdák mintaszerű szervezkedé­sének tanulságait. LENGYELVER Izla­­si hsk­ub­ Natália 47 A Kis Újság regénye — Gowcr hadnagy az ulánusok ál­talános és az én külön óhajom elle­nére lett a herceg adjutánsa, így az egész körünkre úgyszólván rákénysze­­rítették az ő és felesége társaságát... Ennek véget kell vetni, ezt értésükre kell adni, hogy ők itt feleslegesek. Mint láthatja, tanácsomat mindenki megfogadja és ők ketten egyedül unat­koznak. — Leonic gúnyosan nevetett. Janek lelkesen tapsolt. —Bravó, kegyelmes asszony, a csel­szövés nagyszerű és bennem hű segítő­társra akadt. Kit szeretnének hát a herceg környezetébe csempészni? — Barátomat, Elandern hadnagyot, akinek ezt meg kell szerezni. — Természetesen. Tehát Elandern. Mindent el is kell érdekében követni. Minden ravaszságomat a kegyelmes asszony rendelkezésére bocsátom, hogy a haditervet kieszeljük. Már jutott is eszembe. Gowernét úgy meg kell szé­­gyeníteni, hogy soha ide ne jöhessen! A legközelebbi estélyen felkérem majd, hogy kisérjen és úgy fogok énekelni, hogy az egész szinte botrányba fullad! — Gróf, isteni eszme! -r- A báróné valósággal ujjongott/— Remélem, ezen az éjjelen fog ez az asszony meg­­őszülni! — Csak arról gondoskodjék, bárónő, mint főrendező, hogy meghívják­ . — Legyen egészen nyugodt. — Úgy látszik, általános indulás. Viszontlátásra, kegyelmes asszonyom, holnap első utam önhöz vezet!­­ A vendégek Xéniától, búcsúztak. Ja­nek volt az utolsó. — Köszönöm, Xénia, hogy ilyen kel­lemes estét szerzett nekem.. — Majd a távozó Leoniere mosolyogva, folytatta. — Nem is rendeltem, hogy itt északon is ilyen forrón tűz a nap. — Óvakodjék, ez a nap megvakítja azt, aki bizalmasan, mélyen néz bele. Xénia hangja hidegen csengett, de mégis másképp, rumi rendesen. .Tűnek gúnyosan morsolygott. Ennyire érdeklődik sorsom iránt? - Emberbaráti kötelességet teljesí­tek evvel. Ha észreveszem­, hogy akár egy koldus, szakadék szélén alszik el, felkeltetem, hogy figyelmeztessék a ve­szélyre. •­­ — Személyesen fárad evvel­­. Ne fe­lejtse el, Xénia grófnő, hogy én­ ebben a ruhában, kilencágú koronával., is csak a lengyel koldus felkelő fia va­gyok!­­ Élesen nézett Xéniára. Drach báróék'■ bucsuzásnál kedvesen hívták, hogy legyen állandó vendégük. Várakozástel­­jesen nézett Xéniára, de ő hallgatott. Leszaladt a lépcsőn. A kapu előtt már csak az ő elegáns fogata állt és Gowerékre várt egy bérkocsi, Gower épen fizetett, az asszony ké­szült a kocsiba szállni. Janek hir­telen mellette termett és kedvesen kért engedelmet, hogy segíthessen. A kocsi­­lámpa megvilágította Gowerné sápadt arcát, könnyes szemeit. Végtelenül sajnálom, asszonyom, hogy csak most van alkalmam önnel megismerkedni. Kérem, engedje meg, hogy az elmulasztottat egy nagyon kö­zeli látogatásnál pótolhassam. Viszont­látásra ! Az asszonynak kezet­­csókolt, meg­hajolt az adjutáns előtt és kocsijá­hoz lépet­t. A kocsi már megindult, alig hall­hatta Gowerék halk köszöntését... Janek a kocsi selyempárnájára ve­tette magát, ökölbe szorított kezét, homlokára szorította. A nap még nem kelt fel, de mintha látná már a pir­­kadás első nyomait. Xénia is égő szemmel nézte a csil­lagos eget. Az erkélyen állt, körülötte néma csönd, csak egy dal visszhang­zott szivében. Mint balzsam csöpögött az a dal beteg szivére, és most mégis úgy égett, mintha méreg lett volna! Gépiesen a zongorához lépett, meg­­simogatta a billentyűket, amikből ujjai olyan édes melódiákat csaltak ki és úgy érezte, h­ogy azok jéghidegek. — Egy koldus, a lengyel felkelő fia . .. Xénia dideregve összerázkódott. Kö­rülnézett a teremben. Egész egyedül volt. De miért érzi ezt most ilyen fájdalmasnak? Hiszen soha életében nem érezte, hogy, egyedül van, hogy el­­hagyatott. De egyetlen egyszer mégis. Mikor hajnalban elrobogott egy kocsi, Vaj­la Procna örököse, aki büszkén, bitk­an vágott neki a világnak, az az eutsber, aki elött le kell, hogy süsse’ szetzsel,­­ akkor is ilyen üres volt körültötte minden, a szive akkor is úgy re­megett, mint most. A lobogó gyertyák árnyéka feketén táncolt a teher selyemfüggönyökön. Lépések hallatszottak. Xénia összerez­zent. A benső inasok ijedten mentege­­lődztek. V ' — A gyertyákat jöttünk eloltani, méltóságos grófnői A LOVARDÁBAN Reusseck herceg, a Ferenc József ulánusok parancsnoka, az egész had­sereg legjobb év, leglelkesebb lovasa volt. Az ő érdeme volt, hogy a lo­vagló tehetséget az ő ezredében művel­ték legjobban. Lisztjeinek és legény­ségének bravúros teljesítményeit az egész hadseregben ismerték és mél­tányolták. A Ferenc József-ulánusok minden fegyvergyakorlaton feltűntek. A régi lovarda nem is felelt már m­eg az ezred igényeinek, Heusseck herceg újat építtet­ett, a régit csak télen használták és ott tanultak be tisztek és hölgyek lovasjátékokat és mindazokat a mutatványokat, amikkel versenyeken annyi elismerést arattak. A lovarda akadályai teljesen megfelel­tek a versenypályák akadályainak, két gátból, falból és árokból álltak, az árok szélessége is elárulta, hogy ki az ezred parancsnoka. A pálya jobb­oldalán keskeny tribün állt az előkelő közönség rendelkezésére, akik részt­vettek a tisztikar ünnepségein és néz­ték gyakorlatait. Porosan ugyan, de még ott lógtak a fenyőkoszorúk és zászlók, mint az utoljára tartott jel­mezes ünnep emlékei. A lovardában már élénk élet volt. A lovászok az előtérben válogatott faj­lovakat vezettek, zárva az urak érkezé­sét. A társaság már majdnem teljes számban együtt volt, fogatok érkeztek, a tribün ajtaja állandóan nyílt és csu­kódott, Kany grófnő égő piros bár­sony kalapban, nagy szőrmegallérral Gartner bárónéval jött, a tribün szé­lére mentek és körülnéztek a pályán. Flandoin üdvözölte őket, székeket szerzett és egy pillanatra le is ült a hölgyekhez. Sarkantyú pengett, Reus­­seck hercegné érkezett, fáradtan, po­rosan, lovagló ruhája sleppjével kar­ján. Férje és egy pár fiatal tiszt kö­vették, a hercegnő kimerülten lihegve ült le a hölgyek mellé! — Jó reggelt! Csakhogy megint ki­nyújthatom a térdemet. Két órát lo­vagoltam a Satanellán. Ez több, mint amit normális izmokkal ki lehet bírni. És milyen éhes vagyok. De azért egy világért se mennék most haza,­­ hisz Procna fogja művészetét bemutatni! — Itt hozzák Procna lovait! Nézzék azt az arabs paripát! Ez felülmúlhatat­lan! — Hed­elberg kapitány elragad­tatásában csókot intett a lovak fele/­­ Kedden folytatjuk.) / KIS ÚJSÁG 19­29 szeptember 1 Apponyi Albert gróf a királyi családnál Apponyi Albert gróf, mint a Kis Újság már jelentette, a Népszövet­ség genfi ülésein van jelen, hogy az optánsperben Magyarországot képviselje. A Népszövetség ülése után Appo­nyi Albert gróf feleségével a kirá­lyi család látogatására utazik. Ap­ponyi több hetet szándékozik el­­tölteni a királyi család körében. Génfben az interparlamentáris unió pénteki ülésén az első szónok Apponyi Albert gróf volt, akit me­leg szavakkal üdvözölt. Buisset el­nök, a francia kamara elnöke és lelkes ünneplésben részesítette" a terem nagy közönsége. Apponyi Albert francia nyelven tartotta előadását ,A Kelloy-paktum és a nemzetközi bíráskodása címen. Részletesen foglalkozott azokkal a magyarázó jegyzékekkel, amelyek megelőzték a párisi szerződés alá­írását. Rámutatott arra, hogy a szerződés általában elítéli a hábo­rút, de mégis fenntartja a háborító lehetőségeket. Meggyőző erővel foglalkozott Ap­ponyi azzal, hogy a" Kollog-paktum­­mal kezdeményezett politika csak akkor lesz teljes, ha a nemzetközi bíráskodás fogja a vitás kérdéseket eldönteni. A nemzetközi bíráskodás hatályosságától és erejétől függ a szerződés. Maga Briand mondta annak idején: szép dolog, nagy do­log proklamálni a békét, de meg is kell szervezni. — Ha nem a jog dönt, — mon­dotta Apponyi, — akkor az erőszak fog dönteni, ha nem a bíró, hát ak­kor az ágyy beszél. Zita királyné a közeli napokban költözik Belgiumba Bécsi jelentés szerint Zita királyné és gyermekeinek Belgiumba való átköl­­tözködése küszöbön áll. Zita királyné Brüsszel közelében fog lakni, s Ottó királyfi, aki decemberben tölti be 18-ik évét, a löweni egyetemre fog beirat­kozni. Olló királyfi nővérei a brüsz­­szeli Sacra Coeur zárda iskolájába fognak járni, míg fivérei különböző belga középiskolákban folytatják ta­nulmányaikat. Zita királyné Károly király végren­delete alapján költözködik Spanyolor­szágból Belgiumba. Károly király úgy írásban, mint szóban részletesen meg­állapította gyermekei nevelésének pro­gramját. Ebben a végrendeletben Ká­roly király két eshetőséget vett szá­mításba: az egyik eshetőség a királyi családnak a volt Monarchiába való visszatérése, a másik pedig a további száműzetés volt. Mindkét esetre az volt a király akarata, hogy gyermekei a lehetőség szerint nyilvános iskolákba járjanak és fiai nyilvános egyetemekre iratkozzanak be. Zita királyné pontosan követi az egykori uralkodó utasításait. A spa­nyolországi száműzetést már csak azért is szívesen cseréli fel a belgák vendég­szeretetével, mert Belgiumban közeli rokonai vannak. Erzsébet belga ki­rályné, aki született bajor királyi her­cegnő, unokahúga Zita királynénak és régi barátnője.

Next