Kis Ujság, 1929. október (42. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

na. Bethlen válasza Baltazár 12 pontjára A miniszterelnök nyilatkozott az ellenzéki szervezkedésről, a titkos választójogról, a kisgazdákról és a szocialistákkal folytatott tárgyalásairól Bethlen István gróf miniszterel­nök, aki hétfőn elhagyta inkei bir­­tokát és kedden készül átvenni Bu­dapesten a hivatalát, vasárnap nyi­latkozott az újságírók előtt a napi politika eseményeiről. Bethlen el­sősorban is a Baltazár-programra, tett megjegyzéseket és szó szerint a következőket mondta: — Baltazár pont a zalait valóban­­megkaptam, a földmivelési­ mi­niszter úr eljuttatta azokat hozzám. Baltazár püspök úrral­­ a közeli napokban közvetlenül óhajtok be­szélgetni ebben a kérdésben, annál is inkább, mert engem tőle semmi olyan differencia nem választ el, ami megakadályozna bennünket a közvetlen eszmecserében. Mindad­dig, amíg vele nem beszéltem el-,­ről a kérdésről, bővebben termé­szetszerűen nem is nyilatkozhatom róla. A miniszterelnök kijelentései tu­­lajdonképpen azt az álláspontját foglalják magukban, hogy­ Baltazár közvetlenül is eljuttathatta volna pontjait hozzá és nem volt szükség arra, hogy ezek a pontozatok Mayer közvetítésével kerüljenek Bethlen asztalára. Üzenet Baltazárnak — Ami Baltazár személyétől elte­­l-entve, magát a mozgalmat illeti, —­­folytatta a miniszterelnök — az né­zetem szerint egy láncszem abban az akcióban, amely a kormányt demokra­tikus törvényjavaslatok benyújtására és politikájának demokratikusabb irányba vezetésére akarja serkenteni. De ez a törekvés csak látszólagos. Hiszen azok­nak, akik a kormánynak szemrehá­nyást tesznek amiatt, hogy nem halad­­eléggé demokratikus irányban, nem az a céljuk, hogy a kormány ezt meg­­tegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék. Magának a kérdésnek a lé­nyegére vonatkozóan több ízben nyi­latkoztam már. Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy meg­szólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusok által félrevezetve ítélik meg a helyze­tet. Ez által nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely ezeréves történelmi múlttal bíró országban, mint Magyarország, nem­csak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő. Mi vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni és nem a külföld szemüvegén keresztül szabad azt nézni. A titkos választójog . Ami már most a demokratikus fejlődés lényegét illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokoza­tosan és rendre a közszabadságok te­rén, sőt a választójog terén is ebben­­az irányban kell fejlődnünk. Köztem és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van különbség, ha­nem a tempó kérdésében. Számtalan­szor hangsúlyoztam, hogy a mai ne­héz helyzetben, amikor súlyos gazda­sági és szociális bajokkal kell megküz­­denünk, a legrosszabban megválasz­tott az időpont arra, hogy megrázkód­tatásokkal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vises­senek keresztül. Hogy titkos választójog lesz-e, az nem kétséges. De ezt foko­zatosan kell keresztül vinni és amikor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális visszaha­tással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére. Minden reformmunkánkban nemcsak­­az a lényeges, hogy helyes-e az, amit tervezünk, h­anem az is, hogyha he­lyes, mikor és hogyan visszük keresz­tül. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszély volna,­ hogyha újból olyan parlament, vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne ösz­­sze, mint amilyen 1919-ben, az össze­omlás és forradalmak után az általá­nos titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy az én,helyemen legyen köteles akkor az országban­­rendet-­­teremteni. A titkos választójog terén külön­ben a jogkiterjesztés csak roko­­,, zalas lehelj...'-'' Ennek is él" (og jönni majd az ideje, egyelőre azonban az új sajtótörvény, az egyesülési és gyülekezési jog az az irány, amelyben egy lépést kívánnék előre tenni. A titkos­ választójogról még csak annyit, hogy mo­st vannak fo­lyamatban az előkészületek a megyei általános választásokra, amelyek az egész vonalon titkosak lesznek. Az itt mutatkozó szimptomák mindenesetre tanulságul fognak szolgálni a kormány­nak abban a tekintetben, hogy mikor, hogyan foglalkozzék ezzel a kérdéssel a képviselőválasztójog terén is. A kisgazdák szerepe . Ami a kisgazdáknak a politikai életben való érvényesülését illeti: én kezdettől fogva, igenis a kisgazdákkal együtt kívántam haladni és akarok ha­ladni a jövőben is. Azt­ hiszem, nem tesznek és nem tehetnek szemre­hányást nekem, hogy nem igyekeztem minden olyan kérdésben, amelyben hozzám fordultak, méltótágosan és ér­dekeiket szem előtt tartva, eljárni. Nem hiszem, hogy ugyanezt a bizo­­nyítványt rólam Magyarország nagy­birtokosai is kiállítanák. Hiszen a föld­reform keresztülvitele igen gyakran el­lentétbe állított azokkal a kívánságok­kal és követelésekkel, amelyek nagy­­birtokosoldalról elhangzottak. Az, hogy a magyar földbirtokosok földjét nem egysgrép , rablás útján, vettük el, az meg nem­ jogosít fel arra, hogy valaki is azt­­ mondja, hogy itt feudális felfo­gások u­ralkodn­ak. A hitbizom­ányi re­formot ,is én jelentettem­ be a parla­mentben. Erre senki sem kényszerűen, senki sem követelte, senki, sem szem­­től­­ rá. A revízió . Néhány szót akarok mondani arra a szemrehányásra, hogy a közoktatási költségvetés túl van méretezve.. Igaz lenne talán e­z, a szemrehányás, hogy ha a magyar nemzet belenyugodott volna véglegesen az ország megcson­kításába és nem követelne revíziós politikát. De aki a békeszerződések revízió­ját követeli, aki követeli, hogy Cson­­­kamagyarország a maga csonkaságából kiemeltessék, hogy nemzeti egységünk helyreállíttassék, annak gondoskodnia kell arról, hogy azok a szellemi tőkék el ne pusztuljanak, sőt készenlétben álljanak, amelyek a nagyobb ország igazgatására, közgazdasági életének irányítására és politikai tevékenységé­nek felvételre szükségesek. A magyar kormány mulasztást követne el, h­a nem volna meg benne a kellő előre­látás ebből a szempontból. Ez a mu­lasztás pedig súlyos következmények­kel járhatna abban a későbbi idő­pontban. Nincs okunk csüggedésre, a ma­gyar nemzet türelme nehéz próbára van téve, de türelmesen kell várnunk, mert idő előtti meggondolatlan lépés csak, visszavethet bennünket olyan stádiumba, amelyből nehezen tudunk kiemelkedni. A nemzet összefogása, összetartása, az önbizalom erősítése, a belső harcok kerülése külpolitikai téren is sikerekhez fog bennünket jut­tatni. Ha ezt a politikát folytathatom, akkor a jövőben is rendelkezésére fogok állani a magyar közéletnek, de ha illetékes tényezők véleménye sze­­rint hibás politikát akarnának rámerő­­szakolni, akkor egy percig sem ma­maradnék tovább a helyemen. Tárgyalás a szociáldemokrata párttal ­ LENGYELVÉR Irta Eschstruth Natália 72 A Kis Újság regénye *— Csak arra az egyre figyel­meztetem, hogy az ilyen hölgyek udvarlóra könnyen szert tehetnek, de nőül venni nem igen óhajtja őket senki. — Köszönöm jóindulatú figyelmez­tetését! —– szólt Leonie rekedten. — Beéri ennyivel és nem teszi torkomra a kést? — Eszembe se jut! — Akkor szánjon meg és adja vissza mindkét levelemet! — Készséggel visszaadom irásait egy­ feltétel alatt: adja helyette ide az Anna Regina szerencsétlen leveleit, me­lyeket a Branca-ügyben önnek irt. — Mi köze van azokhoz a levelek­hez? -­­ Nekem semmi! Brancának annál több. Leonie kegyetlenül nevetett és gú­nyosan mérte végig Procnát. — Most értem! És még maga meri azt mondani, hogy komédiáztam?.Gra­tulálok Brancának barátjához és gra­tulálok Procna koncerténekesnek, aki oly kitűnően tudja célját görbe utakon elérni. Janek mosolygott. -- Késő van, kegyelmes asszonyom. Talán megköthetnék gyorsan a csere­­üz­letet. Az újságírók megkérdezték végül a miniszterelnököt azokra a meg­beszélésekre vonatkozóan, amelye­ket a vitán szívnél kezdetén a ma­gyarországi szociáddemokrata­­ párt vezetőivel folytatott. A kérdésre Bethlen szó szerint így válaszolt: — A szociáldemokratákkal folytatott megbeszéléseink nyomában már a legkö­zelebbi jövőben olyan tények mutat­­koznak, amelyek, azt hiszem, alkalmasak lesznek arra, hogy a magyarországi szociáldemokrata ■— Nehéz lesz. A leveleket rég el­égettem! — Kár... talán öt perc múlva még feltámadnak poraikból... Addig vá­rok ... — Itt szándékozik tölteni az éjsza­kát? .. —­­ Miért ne? írásbeli meghívást kap­tam? — Inkább kövezzenek meg, sem­hogy a leveleket odaadjam! — Még egyszer figyelmeztetem, ke­gyelmes asszony. Vagy megkapom a leveleket, vagy egyenesen Gartner báró úrhoz megyek.­­ Leonie arcát tehetetlen düh torzí­totta el. — Becsületszavára ígéri, hogy a le­veleket megsemmisíti? *•- Huszonnégy órán belül.­­—- És senki sem fog tudni róla? —- Tudja, hogy kinek az érdekében cselekszem! — Jól van. És az én két cédulámról sem fog tudni­ senkit . — Szavamat adom. Leonie remegő kezekkel nyitotta ki íróasztala titkos fiókját. — Itt van! . — Valamennyi? — Igen! — Köszönöm! Itt a táncrendje és Flaneléra levele. * .* * Xénia estélyi öltözékben ült a kan­dalló előtt. Procna belépett a szobába, kissé a­ A békésmegyei kisgazdaegyesü­let va­sárnap délután választmányi ülést tar­tott a békéscsabai gazdakörben, a­int föltárták a békési gazdák nehéz hely­zetét. Az egész megyéből: Orosházáról, Gyuláról, Békésről, Szarvasról, Tót­­komlósról, Mezőberényről, Gyomáról,­­Kondorosról és Vésztőről összegyűltek a kiküldöttek. A választmányi ülésen Csizmadia­ András országgyűlési képviselő elnö­költ, aki megnyitó beszédében ugyan­csak szomorú képet festett a békés­­megyei viszonyokról. Borgulya Pál volt országgyűlési képviselő a szarvasi gaz­dák nevében panaszolta föl, hogy a közterhek nyomasztóak,­­a termelés drága, a termény ára pedig olcsó. Driesznyeczky János békéscsabai, gazda a békéscsabaiak sérelmét tolmácsolta.. Elmondta, hogy a termést nem lehet értékesíteni, mindent elvisz a rettene­­tes kamat és adó, fia nem sikerül olcsó flllért kapni, dobra kerül a gaz­dák kis vagyonkája. Csige Varga Antal dr. rámutatott, hogy a közterhek nem enyhültek. Kiss László a megyei választási tör­vénnyel foglalkozott és hibáztatta, hogy a végrehajtási utasítás késik és így senki sem tudja, hogy mit kell csi­nálni. Sorra szólaltak föl ezután a ki­küldött gazdák, akik végül elhatároz­ták, hogy október közepére rendkívüli közgyűlést hívnak egybe és emlékirat­tal fordulnak a kormányhoz, hogy se­gítsen a gazdák társadalmán, mert kü­lönben­ elpusztul­­gatottan szorított kezet nővérével és melléje ült. — Drach bárocknál volt előbb? Procna bólintott. — Klára nénjének a feje fáj, nem jön fel ma este... és miután Dónál szolgálatban van, Ricky is fennmarad anyjával. — Sajnálom. — Ágost Ferdinánd sem lesz itt... Kaj­at még lemondásokat? — Hofsk­atenné üzente, hogy, beteg. Három éve ismerem, azóta még soha­sem volt semmi baja... és éppen már — Szóval jó embereim közül senki sem lesz itt! — A kegyelmes asszony eljön és kár­pótolni fogja valamennyiért. Janek nagyot nevetett. — Azt hiszi? — Olyan különös ma, Janek! Talán rossz híreket kapott a határról? — Kínos jelenetet éltem át az éjjel és még annak a hatása alatt állok. Tudom, hogy helyesen cselekedtem, s még­sem vagyok­ nyugodt. Gyengeség­gel álltam szemben és mégis erős fegy­verekhez nyúltam.­­­ Meggyőződésem, hogy nem ma­radt más választása. Janek ajkához vonta a grófnő ke­zét. — Köszönöm. Xénia, hogy­ jó véle­­ménnyel van rólam. Tényleg nem volt más választásom. JSacclát feli­laljuk. KIS ÚJSÁG 1929 október 1 párt a maga külföldi össze­­köttetéseit Magyarország nagy ér­dekeiért szintén érvényesítse. Ezekről a tényekről természetüknél fogva most még nem tehetek konkrét nyilatkozatot, azonban­ rövidesen elkö­vetkezik az ideje annak, hogy ezek a tények köztudomásúak legyenek. A miniszterelnöknek ezekhez a homályos kijelentéseihez politikai körökben különféle kombinációkat fűznek. Ezek közül legérdeke­sebb az, hogy hír szerint a minisz­terelnök már nem idegenkedik at­tól a gondolattól, hogy Garami Er­nő, a szociáldemokrata párt kül­földön élő vezére, és egy-két társa vis­szatérhes­sen Magyarors­zágra. Hogy ez a híresztelés valóban­ megfelel-e a várakozásnak, azt­ ter­mészetesen a közeli napok esemé­nyei fogják eldönteni. Pusztulás szélén állnak a békésmegyei kisgazdák Gazdagyűlés Békéscsabán

Next