Kis Ujság, 1936. február (49. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
Szombat, 1936 február 49. évfolyam 26. szám Ma: Mátyás Diák AZ ELŐFIZETÉS ÁRA EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 6 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ, EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ. KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA*. 19.957. FŐSZERKESZTŐ: LÉVAI JENŐ * ♦ | ! ÁRA 8 FILLÉR FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VIH ARADI UTCA 8. TELEFON: 250-90* LEVÉLCÍM: KIS ÚJSÁG BUDAPEST 62. Gömbös kétórás kihallgatása a kormányzónál nagy politikai szenzáció! Bethlennek tapsolt az eposz kormánypárt .. . , , V Üres folyosók, zsúfolt terem és zsúfolt karzatok. Ez a Ház pénteki ülése. Nincsenek interpellációk, nincs kilátás botrányra, mi tehát az oka a nagy érdeklődésnek? Gróf Bethlen István beszél! ■ Azt mondják, nincsen pártja. Hát egyedül van az az ember, aki a már teljesen érdektelenné vált hitbizományi javaslathoz való hozzászólásával így meg tudta tölteni a képviselőházat? Bethlen mindig meglepetéssel szolgál. Most is, amikor a kormánnyal élesen szemben áll, a javaslat mellett szólalt fel. Már fél négykor megjelent a képviselőházban Szadii Elemérrel, volt sajtófőnökével. A jobboldalról Ángyán Béla képviselő sietett át hozzá, majd csatlakozott a társasághoz gróf Sigray Antal és Apnonyi György gróf. Bethlen Istvánnál nincs aktatáska, jegyzeteit összegyűrve tartja a kezében. A karzaton felesége, Bethlen Margit grófnő, zöld ruhában, lorgnonon keresztül figyeli az ülést. A főrendek karzatán ülnek régi hívei, közöttük Ripka Ferenc volt főpolgármester. .. politikai helyzettel nem ismerős nyugodtan gondolhatta volna, hogy ma is Bethlen István áll a kormány élén. A NFP padsoraiban régi Bethlenisták, „csáklyások“ önfeledten tapsolnak, boldogan, hogy ez alkalommal nem kell szembenállniok volt vezérükkel. De tapsolnak a fiatalok is. A „viharsarok" is, amely mintha elvesztette volna a hangját. Amikor pedig az egyik túlbuzgó kormánypárti képviselő közbeszólt, maga Marton Béla küldött gyorsan követet Mocsári Dániel képviselő személyében az illetőhöz, figyelmeztette, hogy maradjon csendben. Ilyent sem láttunk már régen . . . Igaz, hogy nem nagyon bántotta Bethlen Sztranyavszky Sándor elnök négy óra után néhány perccel nyitotta meg a képviselőház pénteki ülését Bemutatja Csongrád megye feliratát, amelyben a vármegye sürgős segítséget kér, tekintve, hogy az elemi csapások teljesen tönkretették a népet. Az elnök közli, hogy a feliratot a kérvényügyi bizottságnak adja ki. Szinyei-Merse Jenő beterjeszti a képviselőház könyvtáráról szóló jelentését. Ezután a Ház áttér a hitbizományi törvényjavaslat vitájára. Az első szónok Bethlen István gróf. Általános figyelem közepette mondotta el a volt miniszterelnök beszédét: — Tisztelt Házi kezdte. — A miniszterelnök úr körülbelül egy évvel ezelőtt azzal az indokolással oszlatta fel a Házat, hogy nem támaszkodhatik százszázalékos biztonsággal a saját pártjára, hogy a háta mögött olyanok ülIstván gróf a kormányt. Hűvös tárgyilagos,sággal, éles logikával bírálta nem annyira a javaslatot, mint inkább az általános birtokpolitikát. Fejtegetései talán túlkonzervatív természetűek voltak, de sikerült megvédenie a nagybirtokát és ugyanakkor síkraszállt a nincstelen földmunkásokért . Beszédét sűrűn szakította félbe a kormánypárti képviselők tapsa. A beszéd végén pedig olyan lelkes tapsot kapott, mint annak idején, amikor miniszterelnök volt. Gróf Bethlen István beszéde után valósággal kiürült az ülésterem és kint a folyosón tömegesen gratuláltak a képviselők a volt miniszterelnöknek. Festetics Sándor gróf a következő szavakkal lépett Bethlen Istvánhoz:• Kérlek, kegyelmes uram, örömmel gratulálok neked. Azért örömmel, mert szavaidból látom, hogy száz százalékig magadévá tetted a magyar nemzeti szocialisták álláspontjait. Nagy derültség támadt e szavakra. Bethlen István gróf nevetve kérdezte: ■ — Hogy érted ezt, Sándorkám? — Úgy — válaszolta Festetics —, hogy ugyanazokat mondod, amiket két nappal ezelőtt én, csak más szavakkal. Berky Gyula volt képviselő közbeszólt: — Talán te tetted magadévá a kegyelmes úr álláspontjait? — Nem, nem, — mondotta Festetics —, én ragaszkodom ahhoz, hogy Bethlen István tette az én álláspontomat magáévá. Bethlen István gróf nevetve zárta le a vitát: — Abban a reményben, hogy a többi kérdésben is ennyire megegyezünk, örömmel fogadom gratulációdat nek, akik az ő nagy reforn-elgondolásait elgáncsolni készülnek. Akkor én a leghatározottabban szembeszálltam ezzel a beállítással, azt tagadásba vontam és a választások rendjén egy beszédemben ki is fejtettem, hogy felfogásom szerint melyek voltak azok az indokok, amelyek a miniszterelnök urat erre az elhatározására bírták. Azóta a miniszterelnök úr a maga reformprogramjából talán a legfontosabb pontot, a titkos választójogot időszerűtlennek jelentette ki és a maga reform-elgondolásainak gyújtópontjába a földbirtokreformot, s az azzal összefüggő egyéb reformokat állította mint olyanokat, amelyek hivatva vannak egy nagy reformkorszak inaugurálására, amelyek hivatottak arra, hogy a magyar nemzetnek egy új ezredévre életfeltételeit teremtsék meg. Bethlen István: Ma előttünk fekszik a birtokpolitikai , reformok trilógiájának első felvonása. Azt kell mondanom, hogy ez egy egészen szerény, egy egészen szürke alkotás, amely nem lép fel azzal az igénnyel, hogy gyökerestől változtassa meg a viszonyokat, amelyek évtizedek és évszázadok rendjén alakultak, hanem elég híven követi azokat az utasításokat, amelyeket annak idején én adtam ki az igazságügy miniszteri..vi kodifikáló osztályának abból a célból, hogy megszerkesszék a hitbizományi reformot. Ennek folytán ez a reformalkotás megmarad a fokozatos és lassú evolúció álláspontján és én azt hiszem, hogy éppen ebből az okból nem lehet az a fénylő csillag a magyar politika egén, amely a túloldalon ülő fiatal reformnemzedék keleti bölcseinek útmutatásul szolgálhatna, hogy megszületett az a megváltó reform,, amelyre a miniszterelnök úr oly sokszor hivatkozott. Lesznek bizonyára olyanok és Makkai János képviselőtársam beszédéből is erről győződtem meg, akik azt fogják mondani, hogy nem is a reform tartalma az, amely olyan jelentős, hanem maga az a tény, hogy olyan kérdések vétetnek elő, amelyek évtizedeken keresztül, amikor ezeket a kérdéseket nyugalomban lehetett volna tárgyalni, nem vétettek elő és maga ez a tény jelzi azt, hogy milyen nagy reformkorszak küszöbén állunk. Magának a miniszterelnök úrnak egy beszédéből is azt vettem ki, amelyben elismeri ugyan, hogy a hitbizományi reformra vonatkozó tervezetet egy miniszterelnöki fiók aktáiból szedte ki, de amelyben ugyanakkor gúnyosan mutatott rá, hogy az a reform nem sokat ér, magának a miniszterelnök úrnak ebből a beszédéből is azt vettem ki, hogy nem a reform tartalma, hanem az a tény fontos, hogy napirendre került ez a kérdés és hogy ez jelzi a nagy reformkorszakot. Lehet, hogy normális viszonyok között ebben van némi igazság, csak éppen ebben az esetben nem igaz ez és pedig azért nem, mert ezt a kérdést nem a miniszterelnök hozta napirendre, hanem egy kormányzói nyilatkozat, amely a múlt országgyűlés megnyitásakor hangzott el és amely a hitbizományi reformot már akár bejelentette Hogy azután ez bizonyos halasztást szenvedett, annak oka nem az volt, hogy az akkori kormány megijedt a saját reformkészségétől, hanem egyedül és kizárólag a bekövetkezett gazdasági és pénzügyi krízis volt az oka, amely legalább is kétségessé tette, hogy a hitbizományi reform rendjén felszabaduló és megmozduló földnek földbirtokpolitikai célokra való felhasználásához a szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésre fognak-e állni. Alóla javultak a viszonyok, ma se tudjuk azonban, hogy milyen mennyiségű föld fog megmozdulni a hitbizományi reform folytán és most se lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a rendelkezésre álló pénzösszegek elegendők lesznek-e vagy sem. Ennek folytán én nagy tisztelettel adózom a miniszterelnök úr bátorságának, hogy ezt a javaslatot mégis előveszi. Igaz, hogy ez a bámulatom és tiszteletem egy kissé megtorpant. — Nagy csodálattal adózunk egy olyan reformmunkának, — folytatta Bethlen —, amely a nagy reform látszatát kelti, de ugyanakkor a törvényjavaslatban gondoskodik arról, hogy a következmények, a javaslatnak célja egy későbbi generációnál váljék csak aktuálissá, ahogy ezt a jelen javaslat teszi. Nyugodtan bízhatom a tárgyilagos közvélemény megítélésére, melyik eljárás az őszintébb, az-e amelyik nem nyúl egy reformhoz addig, amíg ennek összes előfeltételei nincsenek megadva, vagy az, amely a nagy reform látszatát kelti, de ugyanakkor gondoskodik arról, hogy ennek aktualitása későbbi generációra tolassák át. Ha ennek dacára kész vagyok megszavazni ezt a javaslatot, ennek oka valóban nem a politikai bizalom, amelyet az imént ismertetett metódus se volt képes bennem öregbíten. Bizonyítékát kívánom szolgáltatni ma leadandó szavazatommal, hogy sose állott meg az a tétel, amelyet a miniszterelnök úr felállított, hogy az ő nagy reformjait, a háta mögött ülő párt tagjai, amelyek közé magam is tartoztam, az ő nagy gondolatait elgáncsolni készülnek. Fontos különben is, hogy a birtokpolitikai kérdéseket kiemeljük a politikai ellentétekből, mert ezek csak ezeket a kérdéseket megrontani és helytelen irányba terelni alkalmasak. Tapsol a kormánypárt Bethlennek Bethlen István kijelenti, hogy az elmúlt ülésen Matolcsy Mátyás, képviselő állítása, mely szerint Erdélyt azért vesztettük volna el, hogy idejekorán nem rendeztünk földosztást, bár jóhiszemű, de egy szemernyi Támadással kezdi beszédét Bethlen