Kis Ujság, 1937. július (50. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

Csütörtök, 1937 julius I 50. évfolyam 146. szám llllllllllllllllllllllllllllllllllllllN­lM ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY HÓRA : KIS ÚJSÁG.............................................. . . , P 2.— KIS ÚJSÁG ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P 2.20 kis ujság és magyar hétfő együtt . . . p 2.20 KIS UJSAG, MAGYAR HÉTFŐ ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT . ........................................P 2.30 ÁRA 8 FILLÉR FŐSZERKESZTŐ: LÉVAI JENŐ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., ARADI­ UTCA 8. SZ. TELEFON: 1-207­28 LEVÉLCÍM : KIS UJSAG, BUDAPEST 62. KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 19.957. óriási vihar a Képviselőiházban! Fábián Béla és Rafitiss Ferenc heves összetűzése a kispesti békétlenségről szóló interpel­láció közben­­* * A képviselőhöz szerdán folytatta a ma­gánalkalmazottak munka és jogviszonyának szabályozásáról szóló törvényjavaslat tár­gyalását. Az első szónok Kéthly Anna (szociáldemokrata) volt, aki a javaslatot nem tartja kielégítőnek és ki­fogásolja, hogy az csak kerettörvény. Ez a javaslat — mondotta — nem javítja meg a munkásság sorsát. Sürgeti azután a tanonc­­kérdés megoldását. A javaslatot nem fo­gadja el. Grecsák Richárd (NKP) beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a dunántúli ásványolaj- és földgázkutatásokkal kapcso­latos egyezményről. Andaházi-Ivusnya Béla (Független Kis­gazda) arról beszél, hogy a negyvenórás munkahetet csak akkor lehet keresztülvinni, ha az órabér-kér­dést is rendezik. A javaslatot nem fogadja el. Rupert Rezső (Kossuth-parti) helytele­níti, hogy a miniszteri tisztviselőket magán­vállalatok igazgatóságába küldik ki. Ezeket is és a politikusokat is távol kell tartani a nagyvállalatoktól, mert csak azért vannak ott, hogy protekciót jelentsenek a kormány­hatalomnál. Foglalkozott ezután a VI. ke­rületi rendőr főtanácsos esetével és felhí­v­ta a belügyminisztert,­­ hogy tartson tanfolya­mot egyes tisztviselőknek, hogyan kell bánni a közönséggel. A törvényjavaslatot nem fo­gadja el. Shvoy Kálmán (NKP) azt kívánja, hogy a magánalkalmazott, ha katonai szolgálatot teljesít, ne veszítse el az állását. A falusi és kisvárosi kereskedők munkaidejének szabá­lyozásánál meg kell kérdezni az érdekelte­ket. Gondoskodni kell a kereskedelmi uta­zók egzisztenciális védelméről. A javaslatot elfogadja. Homonnay Tivadar (kereszténypárt), Vá­­rady László (NÉP), Pinczich István (NÉP) felszólalása után Bornemisza Géza kereskedelmi és ipar­ügyi miniszter válaszolt az elhangzott be­szédekre. Abból — mondotta —, hogy a javaslatot a Ház megértéssel fogadta, látja, hogy a kormány szociális politikája helyes irányban halad. Az utolsó évszázadban az ember élete jelentős változásokon ment át, a technika fejlődése új szükségleteket ter­mel, de nem hozott mindig áldást a dolgozó emberek számára. Ha a társadalmi fejlődés az ember meg­semmisítésére vezet, akkor az állam­nak kötelessége megállj­t kiáltani. Nem szabad túlzott reményeket fűzni a ja­vaslathoz a munkanélküliség enyhülése te­kintetében, de kétségtelen, hogy a helyzet javulni fog. Annyi bért kell biztosítani, hogy min­denki rendesen meg tudjon élni. A javaslat ellenzői kifogásolják, hogy a tör­vény következménye a munkabérek emel­kedése lesz. A termelésben a munkabérek olyan kis hányadban jelentkeznek, hogy a munkabérek tízszázalékos emelkedése a ter­melési költségeknek csak egyszázalékos emelkedését jelenti. Akik az árak indokolatlan emelésére használják fel a munkabérek emelke­dését, azokkal szemben a kormánynak lesz hatalma eljárni. A miniszter beszéde után Ángyán Béla beterjesztette a közjogi bi­zottság jelentését a kormányzói jogkör ki­terjesztéséről szóló javaslatról és kérte a sürgősség kimondását. Sztranyavszky Sándor elnök napirendi indítványa szerint, melyet a Ház elfogadott, csütörtökön délelőtt tárgyalják a kor­mányzói jogkörről szóló javaslatot. Ezután áttértek az interpellációkra. Propper Sándor a pestszentlőrinci talaj­víz levezetése tárgyában elmondott interpel­­lációját kiadták a belügyminiszternek. Kun Béla a tüzifadrágítás ügyében be­jegyzett interpellációját mondotta el. Hi­vatkozott arra, hogy a kereskedelmi mi­niszter a 33-as bizottság elé javaslatot ter­jeszt a faárak maximálásáról, de hol lesznek a fakészletek? — kérdezte. Javasolja, hogy a készletek 60 száza­lékát rekvirálja el a kormány. Támadja ezután az újabb fa-egykéz vál­lalatot és felszólítást intéz az illetékesek­hez, hogy eszközöljék ki a kormánynál a mai viszonyoknak megfelelő árleszállítást. Kérdezi a kormányt, hajlandó- e még súlyo­sabb lépéseket tenni, amelyek megfelelnek a közönség érdekének és az igazságnak. Bornemisza Géza iparü­gyi miniszter vá­laszában kijelentette, hogy két eszköz áll rendelkezésére: a kül­földi tűzifa beengedése, amiről tárgya­lások is folynak és az ármaximálás. Ebben a kérdésben a kormány a 33-as bizottsághoz javaslatot­ is kíván beterjeszt AMIRE NINCS ELÉG PARAGRAFUS A keszthelyi gazdasági akadémia pénz­tárában évek óta van olyan harmincezer pengő, amelyről nem tudják, hogy hogyan került oda. Miután előzetesen eltűnt onnan hasonló összeg, amelyről ugyancsak mai napig nem tudják, hogy miképpen tűnt el. Ha ugyan tényleg nem tudják. Ez a rejtélyes vándorlása ennek a tekintélyes összegnek régóta nyugtalanította azokat az embereket, akik szeretnek tisztában lenni azzal, hogy mi történik az adófizetők igen keservesen befiz­etett és igen kíméletlenül behajtott fillérei­­v­e­l. Amikor évekkel ezelőtt az akkori földművelésügyi miniszterhez kérdést intéz­tek a rejtélyes harmincezer pengő titokzatos vándorlása iránt, a válasz egyetlenegyszer sem volt megnyugtató. Meg kell mondanunk őszintén, jobb szerettük volna, ha nem új botrányok leleplez­és­e árán világosodott volna meg ez a régi rejtély. Mert hogy most már meg fog világosodni, az iránt nem lehet két­sége senkinek sem. Darányi Kálmán puritán egyénisége és igazságot kereső lénye erre a biztosíték. Ahogyan az újonnan ki­pattant felette sajnálatos visszaélések első percében kíméletet nem ismerő módon ren­delkezett, hogy az egyre szövevényesebbek látszó bűncselekményeket kicsomózzák, erre feltétlenül jogos reményt is nyújt. Bármi legyen is azonban a bűnösök sorsa, e­z­t a kérdést nem lehet egyszerűen a büntető törvénykönyv para­grafusai alapján elbírálni. Ezek a büntető intézkedések kitűnően beváltak a mindenapi élet hétköznapi bűnöseivel szem­ben, de hiányosak és hézagosak az állami és közületi pálya megtévedt és mulasztó al­kalmazottaira vonatkoztatva. Az a szegény adófizető, akinek a mai keserves életküzdelemben a legnehezebb harcot már régen nem azért kell megvív­nia, hogy gyermekeinek kenyeret, meleg gúnyát, fűtött szobát adhasson, hanem azért, hogy az ezeknél sokkal durvábban és irgalmatlanabbul követelődző adóbehajtá­soknak eleget tehessen, sohasem tudhat abba benyugodni, hogy felületes „ú­r­i­­barátságra" sokat adó „gavallér­­becsületre" támaszkodó, nagyságos és m­éltóságos urak szó nélkül aláírjanak sú­lyos pénzösszegekről szóló utalványokat, mert hisz csak nem kételkedhetnek a ka­szinói becsület gáncstalan lovagjainak föl­­tétlen megbízhatóságában. Amikor azután kiderül, hogy néha a gáncstalan lovagok körül még sincs minden olyan egészen ki­fogástalan rendben és mégis jó lett volna egy kicsit megkérdezni, hogy mire is kel­lenek azok az ezrek és a tízezrek, akkor a nagyságos és méltóságos urakat ne érje más büntetés, minthogy egy pár esztendő­vel előbb vonulnak vissza a többszáz pengővel megédesí­tett pihenőbe? A fórumon pedig miniszter urak, előkelő politikusok tovább szónokoljanak nekünk, szegény megtépett polgároknak az állam iránt tartozó kötelességeinkről, adómorál­ról, adófizetési készségéről, amelynek mi tegyünk továbbra is zokszó nélkül eleget, hogy a megbüntetett „kényszernyugdíja­­zott" úri egyének kellemes otthonukban, öb­lös karosszékeikben a jó lelkiismeret nyu­galmával szívhassák pipájukat, amely soha­sem ürül ki ennek a „nagypipája", de ke­vés „dohányú" magyar népnek a jóvoltából. Nem urak, így ez tovább nem megy. A büntető paragrafusokon kívül vannak még megíratlan törvények is. Ezek a törvények­nek egy nép erkölcsi érzékében, a vezető osztályok példaadási kötelességében, ezeket mellőzni nem lehet, ha a polgári erkölcsök és tisztesség uralmát fenn akarjuk tartani, sőt meg is akarjuk erősíteni. .A Kereskedelmi Kamarák nemzetközi nagygyűlésének megnyitása Berlinben. Negyven nemzet ezer képviselője előtt. Göring miniszterelnök nyitotta meg a gyűlést.

Next