Kis Ujság, 1938. február (52. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

/ / ? // Keddi 1938 február 1­0 m /rtpi­­ft pn I *B 52. évfolyam 25. szám­ú ""** ® FILLÉR ■lllllllílillllllllllllllllljlllllllllllllIllllllllllllllllllllllllllllllllilllílllllillllllllllllllB ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY HÓRAI KIS ÚJSÁG..............................................................P 2.— KIS ÚJSÁG ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P 2.30 KIS ÚJSÁG ÉS MAGYAR HÉTFŐ EGYÜTT . . . P 2.30 KIS ÚJSÁG, MAGYAR HÉTFŐ ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT................................................P 2.40 KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE FŐSZERKESZTŐ: LÉVAI JENŐ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­­ BUDAPEST, VI., ARADI­ UTCA S. SZ. TELEFON: 1-207-20 LEVÉLCÍM: KIS ÚJSÁG, BUDAPEST 62. POSTATAKAR­ÉK PÉ­N­ZTÁ­RI CSEKKSZÁMLA: 19.957. ­ KESERŰSÉG A ZÖLD EGEREK DIADALÁBAN Mikor a táviratok híradásai tudtul adták a világnak, hogy a „Zöld egerek" minden akadály nélkül elérték Rio de Janeirót s ezzel pontot tettek egy tízezer kilométeres út végére, egész Olaszország lelkesedett. De nem az út megtevése váltotta ki a nagy lelkesedést Ha­nem a hogyan. Mert nyolc esztendővel ezelőtt ugyancsak olasz repülők már megtették ezt­ az utat. De milyen különbség van a két út között. Nyolc év előtt három hétbe került ez az út Ma? Huszonnégy órába. Tessék ezt a két számot összehasonlítani, ami nyolc év előtt még 504 órát vett igénybe, az ma már csak 24-et igé­nyelt Ami néhány esztendővel ezelőtt még az egész világ lélegzetét visszafojtotta s olyan ese­ménynek számított, amihez hasonlót merész­ségben és nagyszerűségben csak keveset, vagy éppen egyet sem mutat fel az ember törté­nelme, az ma már szinte nem is meglepő többé, vagy ha meglepő is, legfeljebb csak annyira, mint amennyire meglepő, hogy a re­pülőterekre a járatidő pontosságában be szo­kott érkezni a jelzett acélmadár a világ vala­melyik tájékáról. Itt a késedelem, vagy a zavar a kivételek közé tartozik immár, még­pedig egyenlőképpen kivétel, ha az érkezés a szom­széd országból, vagy ha éppen az óceánon túl­ról esedékes. S a „Zöld egerek" diadala valójában a technika fejlődésének a diadala. A nyolc év, ami a két repülés között van , olyan szemléltető képet ad a fejlődésről és a haladásról, ami mellett lehetetlen meg nem állani és el nem gondolkozni. Ha máson nem, legalább azon, vájjon hogyan fog festeni az a harmadik repülés, amit majd ismét 8—10 év múlva fognak megrendezni azok az erők, vagy esetleg mások, melyek most ezeket a fürge Zöld egereket útjukra eresztették, hogy az olasz erő fejlődésében egyúttal az emberi tu­dás és készség fejlődését is bemutassák. Mindez olyan valóság, amire minden ember jogosan lehetne büszke, még akkor is, ha ezt a büszkeségét nem homályosítaná el a tudat, hogy mindez valójában nem a béke gon­dolatának a szolgálatában áll, ha­nem a háború céljait szolgálja. Hi­szen maguk a Zöld egerek is bombavetők voltaképen s a háborús készülődés sikerült eredményei. Egy amerikai tudós kiszámította, hogy mind­azzal az összeggel, amibe a világháború bele­került, mi mindent lehetett volna megvalósí­tani. E kimutatás szerint nemcsak hogy egyet­len falu sem maradt volna megfelelő út és vasútállomás nélkül a világon, de egyetlen egészségtelen ház sem maradhatott volna meg, mert minden élő családnak pompás kerttel el­látott családi háza épülhetett volna. Ez a kimutatás, ami közvetlen a háborúk után jelent meg, most­­ismét időszerűvé vált, még­pedig azon törekvésen keresztül, amely a háborút követő idők az úgynevezett „b­éke­­é­v­e­k" háborús készülődéseinek akarja meg­rajzolni a méreteit. De ennek adatait már nem lehet felsorolni, még­pedig egyszerűen azért nem, mert nincsenek hozzá megfelelő számok, melyekkel a kiadási tételeket kifejezhetnők. Ezek már csillagászati számok, melyek régen elhagyták a valóság földjét, hogy a képzelet világában annál szertelenebből csaponghassa­­nak. Tessék csak meggondolni, mit jelentene ez az összeg éveken át — ami ma napi ötven­millió dollár kiadást jelent, amit ma há­borús készülődésre az emberiség naponta el­költ. Nem tévedés. Szigorú megállapítás, hogy minden napunk — „béke nap" — ötvenmillió dollárt emészt fel, ami azt a célt szolgálja, hogy a háború, ami a robogó vonat gyorsasá­gával közeledik életünk sínpárján, minél borzal­masabb és lehetőleg olyan végeredményű le­hessen, hogy ne legyen többé kétség, hogy valójában ki is a győztes? S a „Zöld c­g­e­r­e­k" diadalában éppen ezért érzünk mindnyájan — akik a béke an­gyali gondolatát rejtegetjük a lelkünkben — bizonyos fanyar keserűséget, mert re­pülésük biztonságában éppen úgy, mint gyorsa­ságában nem az élet diadalát látjuk, mint in­kább a halál fenyegető veszede­lm­ét érezzük. A gondolat kétfelé fordul. Egyik sze­mével azt az életet látja, ami van, a másikkal azt, ami lehetne s aminek lennie kel­lene. Az egyik a jelen pokla, a másik a lehe­tőség paradicsoma. De, sajnos, mi ezt a paradi­csomot mindig elveszítjük, mielőtt megnyer­hettük volna. KŐRÖSPARTI Hollandia örömmámorban: Leánya született Julián­a . * -\ ■' , • » / 9 00 ##T 99 1 trónörökösnőnek Oránia-Nassau és Lippe-Biesíer£eId hercege nője Németalföld trónjának várományosa Amszterdam, január 31. Hétfőn reggel 9 óra 51 perckor (budapesti idő szerint 10 óra 31 perckor) közölték, hogy Juliana trónörökös leánygyermeknek adott életet. Baarn, január 31. Az örvendetes hírt a baarni kastélyban fel­állított Siemens-távírón továbbították a lapok szerkesztőségeihez, rádiótársaságokhoz, a ha­tóságokhoz és az egyes helyőrségekhez. Az 51 ágyúlövés dörejébe belevegyült a templomok harangjainak kongása és a hollandi kikötők­ben horgonyzó hajók szirénáinak búgó hangja. A holland városok s falvak utcái szinte percek alatt zászlóerdővé változtak át. Repülőgépekről százezrével szórták le az Orániai-ház színeivel díszített kiáltványokat, amelyek tudtul adták a hollandi népnek az örvendetes eseményt. Hágában és az ország több más városában történelmi mezbe bújta­tott hírnökök száguldtak végig a városon és a lakosság kitörő örömujjongásától kísérve olvasták fel az utcasarkokon a kiáltványt, amely a következő szavakkal végződik: „So­káig éljen a Nassau-Orániai uralkodóház!“ Az újszülött hercegnő a királyi rendelkezés értelmében a következő címet viseli: Oránia- Nassau és Lippe-Biesterfeld hercegnője. A hollandi alkotmány értelmében Ju­liana trónörökösnő után az újszülött hercegnőre száll a trónöröklés joga. Ezen természetesen változtatna, ha Juliana trónörökösné a jövőben esetleg fiúgyermek­nek adna életet, mert a hollandi alkotmány értelmében a trónöröklés sorrendjében a fiú­ivadékoknak elsőbbségi joguk van. Bernát herceg, az újszülött hercegnő apja, a miniszterelnök és a belügyminiszter kísére­tében még a mai napon megjelenik Baarn polgármesterének hivatalában és bejelenti a hercegnő születését. Hollandia örömnapja Amszterdam, január 31 A kormány rendeletileg intézkedett, hogy Juliana trónörökösnő gyermekének megszü­letése alkalmából az egész hollar­d nemzet méltóképpen ünnepelje meg az örvendetes eseményt. A hadihajók 51 üdvlövést adtak le az újszülött tiszteletére. Alig néhány perc­cel az örvendetes esemény bekövetkezte után már megdördültek a hadihajók ágyúi és az Amszterdamban és egész Hollandiában leírhatatlan lelkesedéssel fogadták az öröm­hírt. Az utcákat ujjongó tömegek lepték el, ötvenegy ágyúlövés jelezte a hercegnő meg­születését, árbocokra felhúzták a holland lobogót. A hágai nagytemplom híres harangtor­nyának harangjai negyedórán át szüntelen kongással hirdették az új királyi sarj meg­születését. A harangtorony feladására egy­másután kondultak meg a holland főváros templomainak összes harangjai. A főváros utcái úgyszólván percek alatt ünnepi díszt öltöttek. Mindenfelé örömtől sugárzó embere­ket lehetett látni és teljesen idegenek egymás kezét szorongatták. Hága polgármestere a városi tanáccsal egyetértésben ünnepnappá nyilvánította az örömteljes esemény napját és az összes köz­hivatalokban félnapi munkaszünetet rendel­tek el. A szárazföldi hadsereg szintén nagy ün­nepélyességgel ülte meg az örvendetes ese­mény bekövetkezését. A trónörökös szülő­városában és a katonai körzetparancsnoksá­gok székhelyein Hágában, Arnheimben, Bre­­dában és Amersfortban, valamint Amszter­damban mindenütt 51 üdvlövést adtak le az újszülött hercegnő tiszteletére. Ezek az üdvlövések jelentették be az illető városok lakosságának a trónörököspár gyermekének megszületését, ünnepnap lesz még a holnapi nap is. Valamennyi laktanyára és a városok min­den középületére felvonják a nemzeti zászlót s azokat csak holnap este vonják be. A kü­lönböző minisztériumokban és állami hiva­talokban munkaszünettel ünnepük meg a nagy eseményt. Az ifjú királyi sarj születéséről hala­déktalanul értesítették Holland-India lakosságát is, amely nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta az örvendetes ese­mény hírét. Batáviában és Holland-India más nagy vá­rosaiban a lakosság már régen várta a hírt, amely rohamosan elterjedt. Holland-India népe az anyaországéhoz hasonló lelkes örömmámorban ünnepelte a kis hercegnő születését. Batávia utcáit ellepte a lakosok ujjongó tömege és a városokban és falvak­ban az iskolásgyermekek sokszáz főnyi da­lárdái énekelték a külön e célra szerzett ünnepi köszöntőket. Crrook tanár tévedett... A kis királyi leány születésének késése, mint utólag kiderült, de Grook professzor tévedésének az eredménye, aki helytelenül számította ki a napot, amikor a gyermeknek a világra kell jönnie. Vasárnap azonban jelentést adott ki, amely szerint a trónörö­kösné 24 órán belül feltétlenül anya lesz. Narancsszínű zászlók ezre lobog most Hollandiában és mindenki az­­irániai házat élteti. A soestdijki kastélyban most negyed­szer született gyermek. A nép általában fiút vált, de a lánynak is nagyon örül.­­ A holland trónon 1885 óta nem ült férfi. A­ keresztelőt egy hét múlva tartják meg. Az újszülött teljes neve: Juliana Luise Emma Marie Vilhelmina, Oránia-Nassau Lippe- Biesterfeld és Mecklenburg hercegnője. Hollandia számára nagyon sokat jelent, hogy a gyermek január utolsó napján meg­született, mert rengeteg olyan emléktárgyat gyártottak, amelyen a gyermek születési dá- 76 • »1 "// 1 te / » « «if •» w Az újszülött hercegnő a trónörokosnő HOLLAND SZÉPSÉG Julianna és Bernhard-bábukkal várta a nagy családi eseményt .

Next