Kis Ujság, 1938. március (52. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
52. évfolyam 48. szám Osztálysorsjáték húzása ara 8 fillér 1II1II111III1H kis újság ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY HÓRA: p 2_ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP KIS ÚJSÁG fis KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P 2A0 FŐSZERKESZTŐ: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KIS ÚJSÁG ÉS MAGYAR HÉTFŐ EGYÜTT . . . P 2.30 _ _ _ _ _ BUDAPEST VI ARADI-UTCA 8 SZ TFIFFON • 1 207 28 KIS ÚJSÁG, MAGYAR HÉTFŐ ÉS KÉPES CSALÁDI LÉVAI JENŐ BUDAPES, VI. ARADI-UTCA 8. SZ. TELEFON . 1-207-28 LAPOK EGYÜTT.................................................P 2.40 LEVÉLCÍM: KIS ÚJSÁG, BUDAPEST 62. KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 19.957. | GRIQER JUKlóss Amikor vasárnap délelőtt vége volt Gyöngyösön a misének, a katolikus kultúrházban összegyűltek a templomból kijött magyarok, hogy meghallgassák azokat a politikus szónokokat, akik legtisztábban látják a Nyugat és Kelet felől egyaránt felénklövő romboló eszmék, a hitetlenség, a tagadás és a gyűlölet vészt hozó áradatát. Ott állottak a szószéken a szónokok, főúri, polgári és egyházi férfiak, hogy szavukkal, kötelességvállalásukkal, felelősségtudatukkal hangsúlyozva hirdessék a veszélyeztetett magyarság védelmét és sürgessék a jóhiszemű és tiszta szándékú emberek összefogását. Összefogást hirdettek a nemzetet fenyegető külső kísérletek és belső rombolások védelmére. Nagy és erős falat akarnak építeni, amelyen megtörik a gonoszság minden támadása. Amikor agyuk és szívük minden egyes sejtjéből és erőből ajkukra tolult a védelemre hívó szózat, sem a szónokok, sem a hallgatói, sem a veszedelmeket látó magyar milliók nem sejtették még, hogy az épülő hatalmas védőbástyának ma reggelre kidől egyik legerősebb, legtisztább és legteherbíróbb tartóoszlopa. A mélységes fájdalom, a vigasztalanság és elkeseredés szorongató érzése markolja meg szívünket és reszketteti meg a tollat tartó kezet, amikor a bibliai nagy szenvedő fájdalmával írjuk le a valóságot: Grigor Miklós meghalt. Alig pár nappal ezelőtt láttuk őt, amint botjára támaszkodva ott állott a képviselőházban és hatalmas lelki erejével elfojtva az esendő test kínjait, elmondotta utolsó beszédét. A próféták és a hivatottak rendeltetésszerű hitével hangzott el szájáról egy tisztes élet utolsó, szeretettel teljes megnyilatkozása azokért, akiknek soraiból való volt, akikért élt és küzdött: a kisemberek legkisebbjeiért, a magyar társadalom legszomorúbb árváiért, a mezőgazdasági munkásokért. A száj, amelyről soha nem hangzott el más szó, mint az igazságnak és szeretetnek a szava, örökre lezárult, a beteg test örök pihenőre tért. Mi, akik ittmaradtunk, ha követni akarjuk az elköltözött nemes pappolitikus világító példaadását, nem mondhatunk egyebet, mint ami a kötelességünk, nem mondhatunk mást, mint hogy megnyugszunk az Isten kifürkészhetetlen rendelésében, aki Griger Miklós elszólításával szörnyű rendet vágott sorainkban. De meg kell fogadni, hogy a példaadás, amelyet a távozó közöttünk hagy, soha nem halványul el, az eszmék, amelyeket szolgált élete utolsó pillanatáig, a maguk tisztaságában tovább élnek közöttünk s a sorba, amelyikből ő kidőlt, önmagunkat, fiainkat felfokokozott küzdőakarással állítjuk be. A magyarság nemzeti összefogása nem gyengülhet meg, aminthogy nem gyengülnek, hanem inkább erősödnek azok a veszedelmek, amelyek reánk leselkednek. Soha annyi téveszmét olyan lelkiismeretlenül nem hirdettek, mint napjainkban. Soha nem volt sürgősebb és nagyobb szükség az igazság hangos szavára, a szeretet lágy megnyilatkozására és az ellenállásra sö kére, mint napjainkban. Griger Miklósban megvolt ez a három kellék és talán ezért volt a leggyűlöltebb és legfélelmesebb ellenfele a rosszszándékúaknak. A magyar élet gyásza igaz és tiszta, mint amilyen tiszta a szándék, hogy a nagy harcos tanításai, életének példája megmaradnak közöttünk és hozzásegítik ezt a nemzetet és népét a tiszta és nemes eszmék elmaradhatatlan diadalához. Ezekkel az érzésekkel tesszük le a magyar kisemberek kegyeletének örökzöldjét a bicskei apátplébános koporsójára. t Kalifornia legújabb sportja: kis vitorlákat kötnek az úszókra és a szél erejével hajtatják magukat. 4 Hala az álarc alatt Meggyilkolták bohócruhába bujtatott barátjukat, mert nem ismerték fel víszesvagy dugott bolt a szegedi tanyaüllegyan Szegedről telefonálja a Kis Újság tudósítója. A „dugott bál“ kifejezés évtizedek óta ismeretes a szegedi tanyavilág csendőrei között. Minden táncmulatságot be kell jelenteni a hatóságoknak, hogy engedélyezzék és felügyeletet gyakoroljanak fölötte. Előfordul azonban, hogy a halakat rendezőik nem jelentik be, részben azért, hogy megtakarítsák a hivatalos költségeket, részben pedig, hogy felügyelet híján, vígabban mulatozhassanak. Dugott bálakon bővebben folyik a bor, gyorsabban buzog a vér, hamarabb nyílik ki a bicska... A szegedi tanyavilág rendőri krónikáiban mindig fontos szerepet játszott a dugott bál, akárhogyan is küzdenek ellene a hatóságok. Későre járt már az idő, amikor váratlan és különös öltözeti vendég toppant be a mulatozók közé. Pierrotnak volt öltözve, a farsangi mulatságok legismertebb bohócjelmezét öltötte magára a vidám vendég: fehér selyem báli ruháján nagy piros foltok virultak, bohócsapkája végén csörgő, arcán pedig fekete selyemálarc. Az álarcból csak egy fekete szempár villant elő, mást nem árult el az arc. A jóalakú, vidám mosolyor legény egyszeribe a bál középpontjába került. Megállt a tánc, a lányok összesúgtak, találgatták: ki lehet az ismeretlen? Ez azonban nem árulta el magát, tréfálódzott, csipkelődött, ivott, mulatott, táncolt. Félóra alatt Piciről lett a bál hőse. Ila csak egyet intett egy lány felé, az otthagyta táncosát és röpült karjaiba. Minden asztal felől őfelé kínálták a borosüvegeket, az idősebbek borjúpörköltet és almásrétest tömtek belé, a cigány pedig csak azt, a nótát Vasárnap éjszaka is dugott hálát rendeztek Csengélén, a szegedi tanyavilághoz tartozó, de távoleső területen. A puszta egyik magánosan álló fogadója volt a színhelye a fiatalok mulatságának. Sűrűn lefüggönyözött ablakok mellett, csendben kezdődött a mulatság és nagy körzetben őrszemeket állítottak fel a hálózók, hogy értesítsék őket, ha véletlenül csendőr kerülne a közelbe. A hálózóknak azonban szerencséjük volt. Sűrű, sötét éjszaka borult a pusztára s a vendégfogadó nagyszobájában, három szál petróleumlámpa világa mellett zavartalanul folyhatott a nóta, a tánc, csaponghatott a jókedv a farsangbúcsúztató mulatságon, volt hajlandó húzni, amit a bohóc kívánt. A bohóc végigtáncolt minden lánnyal és a táncosnők között valóságos versengés tört ki, hogy melyiküket kéri fel többször a daliás idegen, aki jobban csárdásozott, mint a bál akármelyik legénye, szebben nótázott mindenkinél, tréfái pedig ellenállhatatlanok voltak. Lehetséges, hogy mindezt csak a titokzatosság varázsa tette, a bohóc azonban letarolt minden győzelmet. Néhányszor megpróbálták álarcát lekapni, de jó erősen fejéhez volt kötve, aztán ereje is volt a bohócnak és tréfásan ugyan, de alaposan ráütött azokra a kezekre, amelyek megpróbálták az ismeretlenség selyme alól kihámozni. „Ne bántsatok fnak!13 Hajnal felé, amikor a báli közönség oszladozni kezdett, a bohóc megelégelte a mulatságot, a bort és a csókokat, nem akart utolsónak maradni, nehogy le kelljen magát leplezni. Búcsúszó nélkül hagyta el a tánctermet, de a legények figyelemmel kísérték. Amikor kilépett az udvarra, néhányan összekacsintottak és lassan utánaódalogtak. A kocsma sütét udvarán azután borzalmas jelenet játszódott le. A fák alól, a kutak mellől, az istálló mögül sötét alakok rohantak elő és egyszerre rávetették magukat az udvar közepén álló selyemruhás bohócra, aki éppen cigarettára gyújtott és gyufája fellobbanó fényénél jól lehetett látni minden mozdulatát. — No, bohóc, most ugrálj! — kiáltotta egy borízű hang és a következő pillanatban megvillant a bicska a markában. A bohóc az első pillanatban el akart futni, de körülötte bezárult a legények köre. Azután néhány erős csapással akarta megvédeni magát, de a hatalmas túlerővel szemben tehetetlen volt. A bortól, féltékenységtől és bántott hiúságtól megvadult legények minden oldalról rávetették magukat és a bohócot, teste különböző részein egyszerre hat késszúrás érte. — Segítség! — kiáltotta a bohóc. A kocsmaajtóból sikongva tódultak ki a lányok, asszonyok, de a vérszagtól megvadult legényekkel szemben tehetetlenek voltak. Ekkor a bohóc kiáltozni kezdett: — Ne bántsatok, fiúk! Hát nem ismertek meg? Én vagyok a Kun Laci! Valaki a lányok közül felsikolton: — Hát persze, hogy a Kun László! Megismertem a hangját! Akkorra azonban a bohóc már összeesett és fehér selyem báli ruhájára, a vérpiros körök mellé apró vérpiros cseppek vegyültek: a bohóc vére. A bohóc szörnyű halála Most már aztán sürgősen csendőrök után kellett szaladni és egy biciklista elvágtatott a legközelebbi telefonállomásig, ahonnan a szegedi mentőket hívta fel. Búgva, berregve robogott a szegedi mentőkocsi a vaksötétben, a pusztai éjszakába. Éleset harsant szirénája, amikor befordult a fogadó udvarára. Vizes kendőkkel terelgették az asszonyok a bohóc véres arcát, amelyről lekerült az elrongyolódott selyemálarc. Kun László alig hallható hangon, megtört szemmel mondta: — Nem akar lám én semmi rosszat, csak megnevettetni a lányokat. .. Hiszen farsang van! Farsangra azonban mindig Hamvazószerda következik. A bohócot beemelték a mentőkocsiba, a csendőrök pedig nyolc legényt bilincsbe verve elvittek a dugott bálból. Rohant, rohant a mentőkocsi, a bohóc feje az orvos karján pihent, aki egyszer csak észrevette, hogy a fiatal legény szeme fennakad, szíve nem ver többet. Kun László a mentőkocsiban meghalt, így pusztult el farsang végén a legkedvesebb, a legvidámabb legény, az álarcos bohóc, aki későn tanulta meg: a halál ellen még a selyemálarc se véd meg.,. Az ismeretlen álarcos bohóc nagy sikere a lányoknál