Kis Ujság, 1946. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-01 / 1. szám

1946: központi hatalom, végleges alkotmány, új államforma Írta: DESSEWFFY GYULA Az óesztendő és azijesztendő válaszvonalán két lehetőség tárul elénk. Visszatekinteni a közelmúltba, elemezni annak történéseit, értékelni eseményeit, vagy előrenézni és az ismeretlen jövő kárpitján keresztül kutató lélekkel taglalni a jövő útjait és fordulatait. A politika sohasem lehet jóslás. Reális tényekből, gyakorlati méltóságokból kiindulva kell következtetnünk a holnap feladataira és ezek alapján határozzuk meg nemzeti magatartásunkat. Az 1946-os újesztendő küszöbén világosan kirajzolódnak előttünk azok a döntő témakörök, amelyekben állást kell foglalnia holnap a magyarságnak. Nemzetközi viszonylatban ez év első felében kerül sor a béketárgyalásokra. A vesztett háború minden szomorú következményét el kell szenvednünk, meg kell találnunk az önérzetes kis nép, hibákat elkövetett nemzet kiegyensúlyozott magatartását. Nem szabad csalfa délibábokat kergetnünk, indokolatlan reményeket táplálnunk, és ugyancsak nem szabad önmagunkba roskadva hitet és reményt vesztenünk. A béke nagy műve, amelyet ezekben az órákban kovácsolnak a négyhatamak, csak erkölcsi Igazrágon épülhet fel. Az Atlantic Charta szelleme kell, hogy érvényesüljön ebben az alkotásban. És a magyarság, ha valóban végrehajtja önmagán a demokrácia diktálta szellemi és lelki reformokat, nemcsak szenvedő fele lesz az elvesztett háborúnak, hanem élvezője is az ezáltal megnyílt új lehetőségeknek. Nemcsak bűnhődni fog, hanem megújulni és alkotó tényezőjévé vállhatik a népek együttműködésének. Erre kell törekednünk és máris minden erőnkkel bele kell kapcsolódnunk az együttműködés és béke politikájába, amely az egyenrangú, szabad és emberséges élet kecsegtető reménységével int felénk. Belpolitikáiig az 1946-os esztendő forradalmi vívmányainak végleges stabilizációjára kell törekednünk. Konszolidálnunk kell mindazt, amit tegnap a forradalom erői megszereztek számunkra. És meg kell akadályoznunk, hogy a diadalmas tegnapi forradalom utat tévesztve folyamatossá, permanensé váljék. Mert ezáltal önmagát emésztené fel és a tegnap vívmányait tenné tönkre. Évszázadok követelményeit valósította meg, szabaddá tette népünk millióit. De eddig csak a drótakadályokat romboltuk le, csak a gátakat bontottuk széjjel, a felszabadult áradatot mederbe is kell terelni és céltudatos, tervszerű munkával ezeket az erőket a nemzet egyetemének érdekében kell szolgálatba állítani. Az országalapítás, a népfelszabadítás korszakát az országépítés és a szabaddá tett nép megszervezési időszakának kell követnie. Mindenekelőtt a központi hatalom megalkotása a feladatunk. A múlt év folyamán demokratikusan és titkosan megválasztott parlament folyamatos működtetésével vissza kell fejlesztenünk az új állam vajúdása során kifejlődött pártoligarchiát. Állam hiányában, a felbomlott társadalmi szervezetek következtében, sőt még inkább a tökéletes államcsőd folytán a pártok korlátlan befolyásra és hatalomra tettek szert. Mondhatnék: ők képviselték a nemzetet, a társadalmat, a népet. Pártok közti relációban folyt le a magyar politikai élet. A jövőben arra kell törekednünk, hogy az állam visszanyerje a maga szerepét és egységét. A társadalom szervezetlensége helyére szervezett társadalom lépjen és a nép akaratát a parlament fejezze ki. A pártközi megegyezések helyére a népképviseleten belül kialakult akarat kerüljön és ennek végrehajtó szerveként a központi kormány irányítsa és vezesse az országot. Tekintélyt kell biztosítanunk az államnak. Vissza kell fejleszteni az egyéni kezdeményezést, a pártindítást és az ideiglenes testületek időszerűtlen próbálkozásait. Ehelyett szerves, demokratikus, parlamentáris politikai élet kifejlesztése a célunk. Ezen belül pontosan meg van határozva az egyénnek, a pártnak és mind a parlamentnek, mind a kormánynak minden joga és kötelessége, így épülhet fel tervszerűen a szervezett demokratikus Magyarország, a mi legfőbb célunk és kívánságunk. Az országépítés szerves munkájához tartozik, hogy megoldjuk az államforma kérdését és megalkossuk az új demokratikus Magyarország végleges alkotmányát. Az utolsó két évtized szemléltetően megmutatta, hogy az államforma rendezetlensége, a királynélküli királyság mennyi visszás helyzetnek, bajnak indítéka volt. Tiszta, világos helyzetet kell teremtenünk ezen a téren. Szabad akaratunkból meg kell választanunk azt az államformát, amely korszerű, a magyarság igényeinek megfelelő, amely véglegessé teszi nemzetközi viszonylatban is a magyarság helyzetét. Félmegoldásra nincs mód, de nincs is szükség. Köztársaság, vagy királyság, — ez lehet egyedül a holnap felvetendő kérdés lényege. A választás során a történelmi magyar gondolat . «. ■ .’-'jjjfet és l ehetőséget biztosít köztársaságnak, mint a királyságnak. Évszázadokra döntünk majd államformánk felett. Nem befolyásolhatnak tehát pillanatnyi szempontok. Unokáink és dédunokáink sorsa felett mondunk verdiktet. A magyar radikalizmus, függetlenségi és szabadságharcaink nagyszerű kincsestárában ugyanannyi történelmi érvet találunk a köztársasági államforma számára, mint a királyságéra. A demokratikusan és szabadon választott magyar népképviselet minden pillanatnyi szemponttól és befolyástól mentesen kell, hogy eldöntse a magyar államforma kérdését. És miként a megújult demokratikus Magyarország sohasem szakadhat el az Árpádok, szabadsághőseink, a reformkor és a 48—49-es Magyarország lelki és szellemi tartalmától, történelmi hagyományaitól, ugyanúgy a magyar nép által választott államforma — legyen az köztársaság vagy királyság — szervesen fog belekapcsolódni történelmi múltúnkba, beleereszti gyökereit a magyar történelem talajába. Az 1946-os esztendő első hónapjai a szenvedések és megpróbáltatások jegyében indulnak és fognak lefolyni. Most vívjuk meg az új ország életéért a legnagyobb csatát. A tegnapi könnyelműségünkért, háborúvesztéseinkért, értékeinknek esztelen herdálásáért fizetnünk kell. Talán nehezebbek ezek az órák az ostrom szörnyű perceinél is. Talán nehezebb ma helyt állnunk, mint tegnap gránátesőben hősnek lenni. És mégis hittel, optimizmussal és reménnyel lehetünk teli. Mert megszabadultunk az elnyomatás, rabszolgaság sötét korszakától, mert hajnalodik már mindenfelől, biztat a közeli békekötés reménysége, tisztul már szemhatárunk a belpolitika terén, földjeink bevetettek és csak az első tavaszi napsugarat várjuk, hogy szárbaszökjék egy szörnyű megpróbáltatással teli esztendő, az 1945-ös év vetése. Valóban, a magyarság legnagyobb teljesítménye az, hogy létezik, és most ismét, az éhínség, a nyomor, a fázás korszakában megmaradásunk és fennmaradásunk a legnagyobb teljesítmény. De megnyerjük ezzel a holnapot, egy jobb, boldogabb, igazabb élet lehetőségét. A mában rejlik a holnap döntése. S ha fázva, éhesen és rongyosan, gazdasági bajoktól sújtva az új esztendő küszöbén elmerengünk, azt kell éreznünk, hogy életerőnk, az életre való alkalmasságunknak legnagyszerűbb bizonyítéka, hogy ennyi pusztító vész, esztelen őrület dacára lélekben és szellemben megújulva, szabadságunkat visszanyerve élünk és holnap talán egyenrangú felekként részt vehetünk egy most vajúdó új világ, áldásos béke minden örömében. Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve. Még ezen a héten elkészítik a magyar békeszerződés vázlatát Kedd, 1946 Január 1 - A DARA S00 PENGŐ A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja TartSy Zoltán szegedi beszéde a kritikus hat hónapról, a békekötésről, a reakcióról és a munkafegyelemről Szeged város törvényhatósági bizottsága vasárnap délben ünnepélyes keretek között iktatta tisztségébe a város új főispánját, dr. Pálfy Györgyöt. A főispáni installációnak különös súlyt és politikai jelentőséget az a körülmény kölcsönzött, hogy megjelent rajta és beszédet mondott Tildy Zoltán miniszterelnök. Az installáción megjelentek a miniszterelnökön kívül Hamvas Endre Csanádi püspök, Balogh István, Bortha Béla és Vas Zoltán miniszterelnökségi államtitkárok, Chajtovics és Kartyinev alezredes, Örley Zoltán vezérőrnagy, a kerület katonai part üdvözlő szavakat megköszönve megállapította, hogy a főispán székfoglaló beszéde, noha Szeged problémáiról beszélt, országos kérdéseket érintett. Aminthogy nincs két magyar sors, csak egy, éppen úgy az ország egyetlen városa vagy községe sem vonhatja ki magát az általános nagy magyar kérdés kényszere alól. — Mostani problémánk — mondotta a miniszterelnök — megélni. Megélni addig, amíg reánk köszönt a valóságos szabadulás órája gazdasági nyomorultságunkból és még maradék politikai bajainkból. — Rendkívül nehéz hat hónap van előttünk. Ezen a hat hónapon keresztül kell verekednünk magunkat. De ez alatt a hat hónap alatt mindenkinek meg kell tanulnia azt, hogy áldozatvállalás alól nincs kivétel és nemcsak a kormányzat erejével és rendelkezéseivel, de társadalmi kényszerrel is meg kell valósítani ebben a hazában hat hónap alatt az egyenlőség elvét a közellátásban és minden egyéb területen. Aki nem hajlandó semmit feláldozni azok számára, akiknek semmijük nincs, az vegye tudomásul, hogy aki mindent meg akar tartani, az mindent elveszíthet. Nekünk továbbmenő kemény intézkedéseket kell hoznunk a közeli jövőben, hogy minden körülmények között biztosítsuk az átmenetet ezen a hat hónapon. Világosan és őszintén megmondom, hogy ezeknek az intézkedéseknek a során semmi néven nevezendő egyéni érdeket nem veszünk tekintetbe, akkor sem, hogyha ez az egyéni érdek bárki részéről jelentkezik. Meg fogjuk keresni az utat és az eszközöket arra, hogy azt a keveset, amije az országnak van, egyformán osszuk el és elosszuk elsősorban azok között, akik az újjáépítés legkeményebb munkáját folytatják. Lesznek intézkedések, amelyek sok ember számára érthetetlenek és amelyek még olyan emberektől is megvonnak majd valamit, akiknek maguknak is kérésük van. De az áldozatokat meg kell sokszoroznunk ez alatt a hat hónap alatt. Amikor majd a terhek nőni fognak, nőni fognak különösen azok vállani, akik eddig kivonták magukat a terhek alól. Legyen meggyőződve mindenki, hogy semmi mást nem akarunk, de ezt fanatikusan akarjuk: át akarjuk vezetni és át fogjuk vezetni a nemzetet ezeken a nehéz hónapokon. A felemelkedés útját világosan látjuk, sőt már meg tudjuk mondani a felemelkedés állomásainak időpontját is. Az új aratásig és az új kenyérig tartsunk ki. A problémák azután majd sorjában megoldódnak és megindulunk a több és biztosabb kenyeret adó élet útján. A kormánynak az a szándéka, hogy minden érdekelt tényezővel való tanácskozással biztosítsa intézkedéseinek eredményességét. A kormányzat ezen a téren addig megy, ameddig a másik oldalon is megértés jelentkezik. Ha azonban hiányzik a megértés, akkor a kormányt a történelmi felelősség megfelelő intézkedésekre kötelezi. A vezetés a mi kezünkben van. Mi a vezetés hatalmával mindenütt élünk, ahol országrontó törekvéseket észlelünk. I Ex az országrontás szabotázsban és rancsnoka is. A Himnusz eléneklése után Dénes Leó polgármester üdvözölte Tildy Zoltán miniszterelnököt és kíséretének tagjait, majd dr. Antalffy György polgármesterhelyettes ismertette a főispáni kinevezésről szóló miniszterelnöki leiratot. A leirat felolvasása után bizottság ment a főispánért, aki letette a hivatali esküt. Az új főispánt Dénes Leó polgármester köszöntötte, majd utána dr. Pálfy György főispán mondott székfoglaló beszédet, amely után, általános figyelem közepette, Tildy Zoltán miniszterelnök emelkedett szólásra. olyan tendenciákban is jelentkezhet, amelyek el akarják venni a dolgozók munkakedvét. Jelentkezhet önzésben, fegyelmezetlenségben, munkakerülésben. De bármilyen területen is jelentkezik, mi megtesszük a megfelelő ellenintézkedéseket és megteremtjük jövendő boldogulásunk biztosítékát. A politikai és gazdasági felemelkedés Ezután Tildy Zoltán a fiatal magyar demokrácia nagy eredményei írjuk,tet! rá, közö.- ... meglevő diplomáciai kapcsolatainkon túl a közeljövőben diplomáciai viszonyba lépünk Svájccal, Belgiummal, Törökországgal és a Szentszékkel is. Szólott a miniszterelnök a békéről is, a következőkben: — Minden reményünk megvan arra, hogy május 1-éig elkészül a magyar békeszerződés. A moszkvai döntés a mi számunkra is óriási jelentőségű politikai eredmény és a békekötés nyomán lezárhatjuk majd a fegyverszünet korszakát is és Magyarország a béke állapotában folytathatja az ország újjáépítését. — Gazdasági téren is emelkedőben van az ország és ez a nép a szabadság világában csodákat fog teremteni. — De nagyon kell vigyáznunk az útra és az eszközökre — folytatta Tildy Zoltán —. Ebben a népben a múltban is volt életerő. Ha azonban az utat még egyszer eltévesztjük, nem tudom, lesz-e még lehetőség a magyar nép számára. Az elmúlt háború után is talpraállt az ország, de még egy történelmi úttévesztés és végleg elvesztünk. A jövendő helyes útjának megválasztásánál a múlt tanulságaiból le kell vonnunk a következtetéseket. Országot akarunk építeni, de végre egyszer vegye tudomásul mindenki, hogy nem ott akarjuk folytatni, ahol 1944-ben abbahagytuk. Valóban új világot akarunk ezen a földön, a demokrácia világát, politikai, társadalmi és gazdasági demokráciát. (Hosszantartó lelkes taps és helyeslés.) — Ez az ország nem veszett volna el, ha a népi erők egy szabad hazában feljuthattak volna a nemzet fórumára. Az ország azonban elveszne, ha ezeket a népi erőket kizárnák az ország jövőjéért folytatott munkából. Tildy Zoltán miniszterelnök ezután a főispán székfoglaló beszédébe kapcsolódva a koalícióról szólott. Fenntartás nélküli koalíciót tart szükségesnek a legközelebbi nehéz esztendők idejében. Ezt a felfogást dokumentálja a kormány összetétele is. Majd a reakcióról a következőket mondotta: A reakció — Magyarországon kétféle reakció van: az egyik az, amikor a szót egyszerűen lefordítjuk és elvesszük minden politikai jellegét. Ez az egyszerű és becsületes emberek elégedetlensége a helyzet miatt. Ezeket a jószándékú, tisztességes magyar embereket arra szeretném figyelmeztetni, ne legyenek türelmetlenek, a vetést sem lehet kézzel felhúzni tavaszon, mert a jövendő gyenge növény megszakad. Gondoljanak arra, hogy egy ilyen történelmi kataklizma után, amelyen még nem is mentünk keresztül, senki sem várhatja joggal, hogy egyszerre álljon helyre a régi békeállapot. Az, aki nagyon türelmetlen, kérdezze meg önmagát, vájjon mit tett azért, hogy ne sülylyedjen idáig ez az ország. Ezt az önvizsgálatot a nemzetnek is el kell végeznie, s merem állítani, akkor megszűnik a türelmetlenség. Van azonban a reakciónak egy másik fajtája is, amely különösen ezekben a nehéz napokban ki akarja használni a jóhiszemű és becsületes emberek türelmetlenségét és úgy állítja be a helyzetet, hogy minden bajnak a demokrácia az oka, a felbujtók a múlt bajaiért és hibáiért a demokráciát teszik felelőssé. Ezek a reakciósok a dolgozókat szeretnék elfordítani a fiatal magyar demokráciától és olyan utakra csalogatni, amelyek újból szakadékhoz vezetnek.— Figyelmeztetem a magyar közvéleményt, ne hallgasson a hajtogató reakcióra. Ha az államhatalom tetten éri a hujtogatókat, a kormányzatnak lesz elegendő ereje ahhoz, hogy lehetetlenné tegyen ebben az országban minden bujtogatást, mert a bujtogatók éppen ezekben a legnehezebb hónapokban akadályoznak illiUM’UVAI «ani'.i, ■'"*%!? , ezt a nemzetmentő feladatunkat. Ez a demokrácia ma is elég erős, hogy megvédelmezze önmagát. (Élénk helyeslés és taps.) — Gazdasági intézkedéseink mellett gondoskodunk arról, hogy megszilárdítsuk a demokrácia intézményeit és az állam, valamint a közületek apparátusából kigyomláljunk minden olyan tényezőt, amely nem a nép szabad világáért és a magyar demokráciáért dolgozik, hanem újból azon mesterkedik, hogy visszacsalja azt a világot, amelyben megint úr lehet a szolgák felett. Ez a világ Magyarországon sohasem jön el többé számukra. (Élénk helyeslés.) A közrend és a munkafegyelem megszilárdítása — A jövendő úthoz és az alkalmazandó eszközökhöz az is tartozik, hogy valóban megszilárdítsuk a közrendet és a munkafegyelmet az országban. Már a kormányprogram ismertetése során elmondottam, hogy a központi államhatalmat minden erőnkkel megszilárdítjuk. Nem ellentétes a demokráciával, sőt a demokrácia lényege, hogy a kormányzásban mindenütt rend legyen. Magyarországnak különösen érdeke, hogy a háború folyamán valósággal széthullott országot megint eggyé kovácsoljuk. Lehetetlen állapot az, hogy a kormányzati intézkedéseket helyi intézkedésekkel keresztezzük. Lehetetlen állapot az, hogy itt-ott külön köztársaságot tartanak fenn, mintha nem is volna központi kormányzat. Ezekben a külön köztársaságokban a helyi viszonyok figyelembevételével külön pénzügyi és gazdasági politikát akarnak egyesek bevezetni. Gondoskodunk róla, hogy ez a széthullottság mielőbb megszűnjék és a központi kormányzat tekintélye az önkormányzatok tekintélyével együtt az egész országban sürgősen helyreálljon. Foglalkoznom kell a munkafegyelem kérdésével is. Amennyire nagy örömmel tölt el bennünket a mezőgazdasági és ipari munkásság példás munkafegyelme, annyira nem nézhetjük tétlenül azt, hogy vannak olyanok is az országban, akik munka nélkül akarnak jobban élni, mint azok, akik dolgoznak. A munkáskataszter rövidesen elkészül. Valamilyen munkahelyet mindenkinek választania kell. Azokat, akik nem érnek rá dolgozni, mert pénzt keresnek, meg fogjuk tanítani a munka becsületére. Munkafegyelem nélkül az ország nem boldogulhat, mert tegyünk tisztában azzal, hogy nem kevesebb munka vár ránk, hanem mindenkinek többet kell dolgoznia Mostani problémánk: megélni...