Kis Ujság, 1946. február (60. évfolyam, 27-44. szám)

1946-02-01 / 27. szám

air ISSAISS mnhwuiiii 1­0 mm pengő Wol Holnap délelőtt kiáltják ki a köztársaságot Hétfőre már meg is alakul az új kormány Ma tartja utolsó minisztertanácsát a Tildy-kormány A nemzetgyűlés a mai napon előreláthatólag befejezi e köztársa­­ségi javaslat vitáját. A holnapi na­pon a nemzetgyűlés már elnök­­választó ülést tart, melynek végén a Ház elnöke a Kossuth Lajos­ téren összegy­üllekezett tömegnek az or­­szágház előtt kihirdeti az elnökvá­lasztás eredményét. A holnapi ünnepség után — amelyről külön emlékezünk meg — rögtön kezdetüket veszik az új köz­társasági elnök vezetésével a tárgya­lok az új kormány megalakítására. Előreláthatólag hétfőn már meg is alakul az új kormány, amelyben a jelek szerint komolyabb változások nem lesznek. Legfeljebb egy-két mi­niszter és államtitkár távozásával lehet számolni­ Ezeket a politikai vezetőket pártjuk rendeli be belső szolgálattételre. A Tildy-kormány különben a mai nap folyamán tartja meg utolsó mi­nisztertanácsát és ugyancsak ma tart ülést a Gazdasági Főtanács is. A Gazdasági Főtanáccsal kapcsolat­ban különben igen érdekes jogi szánt ügynek a biztonsági tanács munkarendjén kell maradnia. — Ne vegyék rossz néven a brit kormány­helyzet alakult ki. A kormány a nemzetgyűléstől felhatalmazást kért rendkívüli intézkedések megtételére, ezt a felhatalmazást azonban csak a Tildy-kormány idejére kérte. Ennek a felhatalmazásnak mi alapján állí­tották fel a Nemzeti Főtanácsot. A Tildy-kormány Tilly Zoltán állam­fővé választása következtében meg­szűnik, így az új kormánynak újra felhatalmazást kell kérnie és csak ennek a felhatalmazásnak az alapján dolgozhat tovább a Gazdasági Fő­tanács­­tól — mondotta —, ha az egész in­cidenst úgy tekinti, mint az ideg­háború egy részét, amit Litvinov ta­lán a támadás kezdetének nevezett volna, őszintén bízom abban, hogy Irán területi sértetlenségének alapján állunk, felségjogait nem csorbítjuk és a külföldi csapatokat, amilyen ha­mar csak lehet, eltávolítjuk Irán te­rületéről. El kell hagynunk Iránt, hogy népe maga dolgozhassa ki a maga módja szerint politikai és gaz­dasági kérdéseinek megoldását Nem ránk, a nagyhatalmakra tartozik, hogy bíráskodjunk belügyeiben. Ezután Stettinius amerikai kikül­dött mondotta el beszédét, aki Wellinton Koo­kinai külügyminisz­terrel, Bidault francia külügyminisz­terrel, Modzelevszky lengyel kül­ügyminiszterrel és Van Kleffens hol­land főmegbízottal együtt azt az ál­láspontot képviselte, hogy a Bizton­sági Tanácsot értesíteni kell az ,újó­lag megindítandó szovjet—iráni ta­nácskozások menetéről. Visinszkij újabb felszólalásában szokatlan nyomatékossággal jelen­tette ki, hogy a Szovjetunió teljes mértékben visszautasítja a tanácsnak azt a jogát elismerni, hogy az iráni kérdést napirenden tarthatja. A szov­jet főmegbízott felszólalása után a tanács egyhangúlag megszavazta Be­­vinnek azt a javaslatát, amely sze­rint a Szovjetuniót ez iránt felkérik, hogy kezdjék meg a tanácskozásokat és a biztonsági tanácsot tájékoztas­sák az eredményről. A tanács fenn­tartja magának azt a jogot is, hogy állandóan tájékoztatást kér a tanács­kozások meneteléről. Az iráni eseményekben új momen­tumként jelentkezett az a közlés, amely szerint a szovjet katonai ha­tóságok Azerbajdzsánban és két má­sik olyan tartományban, amely most az orosz katonaság ellenőrzése alatt áll, az iráni államvasutakat a há­romhatalmi megállapodás értelmé­ben átadták a teheráni központi vasúti osztálynak. Iráni kormány­körökben ezt a szovjet kormány első baráti cselekedetének tekintik az új miniszterelnök, Ghavan Iránti ro­­konszenv kifejezésére. Maron Ferenc A New York Times figyelemreméltó cikke a nemzetközi helyzetről Döntés az iráni kérdésben A newyorki rádió magyar nyelvű adásában ismertette a­­Nem York Times igen figyelemreméltó vezér­cikkét a nemzetközi helyzetről. A vi­lágpolitika vitás kérdései pillanat­nyilag az iráni, görögországi, az in­donéziai helyzet, valamint a török­szovjet viszony. Ezek a kérdések az első pillantásra megoldhatatlannak látszanak. Bármily súlyosnak is tűn­jenek az ellentétek, a közmegelége­désre történő kibontakozást bizo­nyossá teszi az a mellékkörülmény, hogy valamennyi szembenálló fél be­csületesen és őszintén óhajtja a nem­zetközi együttműködést és a szilárd, tartós békét — állapítja meg a New York Times A Szovjetúnió végcélja annak biz­tosítása, hogy ne alakuljanak ki el­lene irányuló tömbök és egyik hata­lom se kezdeményezzen olyan vállal­kozást, amely a szovjet hajók szá­mára lehetetlenné tenné a kijutást a jégmentes tengerekre Amerika ez­zel párhuzamosan ugyanilyen őszin­tén és becsületesen kívánja — foly­tatja cikkét a New York Times —, hogy a szovjet hajók szabadon át­kelhessenek a Dardanellákon, sőt azt is fontosnak tekinti, hogy a szovjet szabadon folytathassa tengerészeti ténykedéseit az egész Földközi-ten­geren. Az Iráni kérdés Szerdán délután rendkívül nagy érdeklődés közepette ült össze az Egyesült Nemzetek szervezetének Biztonsági Tanácsa, hogy folytassa az iráni—szovjet­ kérdés megvitatá­­sát. Tagizadeh, az iráni küldöttség vezetője angol nyelven szólalt fel és szembeszállt Visinszkijnek a leg­utóbbi ülésen elhangzott kijelenté­­­­seivel. Kifejtené, hogy nézete szerint minden ellenkező véleménnyel szem­ben megtörtént az iráni belügyekbe való szovjet beavatkozás. Az ügyet nem lehet és nem szabad levenni a Biztonsági Tanács napi­rendjéről. Miután a szovjet kiküldött azt állította, hogy kész közvetlen tár­gyalásokat folytatni, Irán nem uta­sítja vissza a közvetlen tárgyalásokat, de csak azzal a feltétellel, ha azt a tanács javasolja, ha a tanácskozások eredményéről állandóan tájékoztat­ják a Biztonsági Tanácsot és azok úgyszólván a tanács igisze alatt foly­nak le. Visinszkij emelkedett ezután szó­lásra és kijelentette, a leghatározot­­tabban kétségbe vonja a biztonsági tanács jogát arra, hogy megvitassa az iráni kérdést. Hangoztatta, hogy kormánya őszintén óhajtja a meg­egyezést az iráni kormánnyal és nincs ellenvetése a közvetlen tárgya­lásokkal szemben, de nem tartja ösz­­szefírhetőnek a Szovjetunió méltó­ságával, az Egyesült Nemzetek szer­vezetében és a biztonsági tanácsban elfoglalt tagságával, de magával a biztonsági tanácsnak a méltóságával sem, hogy a Szovjetuniót és az egész tárgyalási menetet úgyszólván a biz­tonsági tanács ellenőrzése alá he­lyezzék. Bevin javaslata Visinszkij után Bevin brit külügy­miniszter annak a véleményének adott kifejezést, hogy a szovjetorosz- A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Oltványi Imre nyilatkozott a Nemzeti Bankihoz kiküldött ellenőrző szakértők működéséről A Szövetséges Ellenőrző Bizottság gazdasági szakértői megállapítják, hogy miként lehet­ elejét venni az infláció további gyorsulásának Oltványi Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnöke — mint a MTI jelenti — szerdán délután fogadta a sajtó képviselőit. Ismertette előttük az or­szág súlyos gazdasági helyzetét és hangsúlyozta, hogy a koratórs min­den külföldről jövő segítő­kszséget a legnagyobb örömmel fogad, mert ezt nem nélkülözheti., A Nemzeti Bankban az történt, hogy a Szövet­séges Ellenőrző Bizottság részéről kiküldött gazdasági szakértő — aki különben már a múltban is felbe­csülhetetlen szolgálatokat tett a ma­gyar gazdasági életnek — székhelyét a Bankba tette át. Működésének cél­ja az, hogy olyan adatok birtokába jusson, amelyek segítségével megálla­pítható lesz, melyek azok a módok, amelyekkel az infláció további gyor­sulásának elejét lehet venni. E ténykedése a legteljesebb mér­tékben megfelel a magyar kormány ti óhajénak. Magyar részről ugyanis azt szeretnék, ha a Szövetséges El­lenőrző Bizotság révén valamenny nagyhatalom szakértőket küldene a magyar gazdasági helyzet meg­vizsgálására, hogy így a szövetséges nagyhatalmak is tisztán lássák, mi­lyen úton lehet legjobban segítségére lenni a magyar gazdasági életnek. Az elnök nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a Nemzeti Bankban történt szövetséges gesztus nemhogy alaptalan rémhírekre adhatna okot, hanem éppen ellenkezőleg, ez tekint­hető az első pozitív lépésnek a felénk nagy jóindulattal forduló szövetséges nagyhatalmak részéről annak meg­állapítása érdekében, hogy milyen úton lehet hathatós segítséget nyúj­tani Magyarországnak. Ennek felel meg a Szövetséges Ellenőrző Bizottság és a magyar kormány együttes elhatározása alap­ján létrejött az a további intézkedés is, amellyel most már szigorúan megállapítják azt a hitelkeretet, ame­lyet a Nemzeti Bank esetről-esetre a kormány rendelkezésére bocsát. Az infláció elleni küzdelemnek ugyanis nemcsak pénzoldalról, hanem a ter­melés oldaláról is folynia kell s a termelés fokozását segítik elő azok az intézkedések, amelyek révén a legfontosabb termelési ágak számára szükséges hiteleket a kevésbé szük­séges igények csökkentésével feltét­lenül biztosítják. A különböző rémhírekkel szemben az elnök nyomatékosan hangsúlyoz­za, hogy a Nemzeti Bank éppúgy végzi munkáját, mint eddig, a Nem­zeti Bank ténykedését kívülről se­mi­lyen értelemben nem befolyásolják, az állami hitelnyújtást semmiféle ki­zárólagos külföldi ellenőrzés alá nem rendelték, hanem ezt az ellenőrzést valamennyi tényező egyetértésével a Gazdasági Főtanács gyakorolja. gálát a magyarság fejlődése szem­pontjából. Be kell vallanunk, hogy van ilyen bizalmatlanság, de ezt is ki kell küszöbölni és meg kell győz­nünk egymást arról, hogy becsüle­tesen jószándékkal és fenntartás nélkül a demokráciát akarjuk meg­valósítani­ (Négy taps.)­­ Ezt a célt is szolgálja ez a ja­vaslat és éppen ezért hoztuk ide ma és nem halasztjuk el ennek a tár­gyalását, mert most a világ felé meg kell mutatnunk a magyar nemzet egységét és meg kell teremteni a belső megnyugvás elindításához a legszükségesebb alapot. Ezt a gesz­tust követni kell a továbbiaknak is. Kezet kell nyújtanunk egymásnak, mert csak így tudjuk a­ magyar jö­vőt megnyugtató módon biztosítani. (Nagy taps.) Ezt a cél kívánja meg­valósítani ez a törvény. Ezután az előadó a javaslatot is­mertette, majd a javaslat bevezeté­sének taglalásaként széles és pontos történelmi képet adott a magyarság nagy küzdelmeiről, amelyet a Habs­­burg-dinasztia és a királyság ellen folytatott. A magyarság a Habsbur­gok ellen állandó harcot folytatott az emberi reformokért és hogy azo­kat soha nem tudta elérni, annak ha nem is egyetlen oka a királyság, de egyik igen jelentős oka. Foglalkozott a királyság utáni őszirózsás forra­dalommal és az azt követő időkkel, majd a Horthy-rendszer Orgovány­­nyal, Izsákkal és Siófokkal kezdődő és a magyarság legnagyobb történel­mi tragédiájába fúló korával. N­ mai napon véget ér a köztársasági javaslat vitája Sulyok Dezső hatalmas beszéde a tör­vény­javaslatról Tegnap hangzott el a Házban Su­lyok Dezsőnek, a Kisgazda Párt ki­váló képviselőjének, mint a köztár­saságról szóló törvényjavaslat elő­adójának nagy beszéde a törvényja­vaslatról és ugyancsak a tegnapi na­pon kezdődött meg a javaslat általá­nosságban való vitája is, amelynek során a pártok vezérszónokai már el is mondották beszédeiket. Legnagyobb távlatban és legpon­tosabb okfejtésse­l Sulyok Dezső, az előadó, ismertette a törvényt. Beszé­dének elején hatalmas történeti tu­dással ismertette az államrendszerek fejlődését, egészen a fasiszta rend­szerek torz kinövéséig, amelyek után az emberiség természetszerű módon, az igaz emberség vágyától vezetve, kanyarodott vissza a demokráciához.­­ A szabadságeszmény megvalósí­tása érdekében — mondta Sulyok Dezső — az európai államokat újra kell rendezni, átépíteni és ahol rosz­­szak, akár a földig lerombolni épít­ményüket és helyükre újat állítani. — A magyarság is eljutott törté­nelmének ahhoz a pontjához, hogy újra döntsön afelett a kérdés felett, hogyan és miként akarja állami éle­tét megszervezni. Amikor ebben a kérdésben döntünk, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a ki­rályság és köztársaság államformája lehet egyformán jó is hasznos is. A hasznossági szempontok nem utal­nak sem az egyik, sem a másik meg­oldás felé. Ezt a királyságban éppúgy megtalálhatja valamely nép, mint a köztársaságban. Legjobb példa erre az egymás mellett haladó két angol­szász világbirodalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Brit Király­ság példája. A kisebb államok épp­úgy meg tudják találni boldogulásu­kat a köztársaság mellett, mint a ki­rályság mellett. Svájc is Dánia jó példa erre.­­ Amikor most Magyarországon mégis nemcsak a Nemzetgyűlés egy­hangú elhatározása, de szinte a ma­gyar közönségnek ugyanilyen egy­hangú elhatározása a köztársaság mellett foglal állást, akkor az a meg­gondolás vezet minket, hogy meg kell szüntetni ,és le kell építeni azt a bizalmatlanságot, amely a fiatal ma­gyar köztársaság életét ma megnehe­zíti. Bizonyos feszültségek vannak itt, amelyek megnehezítik ennek a nemzetnek további fejlődését, életé­nek helyes irányba terelését. A kétféle feszültség­ ­— A kifelé való feszültség meg­nyilatkozik közöttünk, a legyőzött államok és tegnapi ellenfeleink, a szövetséges hatalmak között. — Az Egyesült Nemzetek bennünk még ma is azt látják, hogy mi vol­tunk lelkiismeretlen vezetőink intéz­­kedései folytén az utolsó ország, amely a hitlerizmus mellett kitartott. Most nem szavakkal, hanem tettek­kel kell bebizonyítanunk, hogy ez nincs így. M­ilyen cselekedet, amely az egész világ felé félremagyarázhatat­­lanul dokumentálja a mi elhatáro­zásunkat, a köztársasági államforma törvénybeiktatása (Lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) — Be kell bizonyítanunk, hogy a múlt után nemcsak betettük az ajtót, hanem azt be is falaztuk. (Nagy taps). Nincs közöttünk senki, aki a tisztességes magyar névre igényt tart és a múltat visszakívánja. Nem volt ebben semmi jó, semmi érté­kes, nincs semmi olyan, amit érde­mes volna átmenteni a jövő szá­mára. Amikor a köztársasági állam­formát ilyen egyhangú elhatározás­sal iktatjuk törvénybe, elsősorban az Egyesült Nemzetek felé akarunk tettekkel megnyilvánuló dokumentu­mot adni arra vonatkozólag, hogy demokraták vagyunk és nem is aka­runk mások lenni, mint demokraták.­­ Befelé is van bizonyos feszült­ség, amit meg kell szüntetnünk. A munkáspártok és az úgynevezett polgári többség pártjai között van egy természetes bizalmatlanság. En­nek letagadása nem volna jó szél­ A kezdeti kilengések ellen . Ez a körülmény — mondotta —, hogy a Horthy-rendszer itt dia­­dalomra juthatott, legyen szá­munkra intő példa arra, hogy erre a sorsra van utalva minden rend­szer, amely a kezdeti kilengéseket nem akarja megakadályozni." (Nagy taps.) Minden uralmi rendszernek, amely igényt tart saját népének megbecsülésére, az ilyen kezdeti ki­lengéseket meg kell torolni és meg kell szüntetnie. Természetesnek tartom, hogy ilyen kilengések most is előfordultak, mert ez az emberi természetből következik. Csodálkozni csak azon lehet, hogy szórványosan fordultak elő. Sokkal nagyobb fel­fordulásra voltunk elkészülve és kellemesen csalódtunk, azonban nem eshetünk ugyanazokba a hibákba, mint amilyenekbe egyszer már es­tünk, mert ezek később akkor bosz­­szulják meg magukat, amikor ne­künk nagyon-nagyon kellemetlenek lesznek.­­ Ez a törvény alkalmas arra, hogy a magyarság életének új alap­ját benne és általa lefektessük. Ha e törvény nyomán megindul az új fejlődés, amely a jobb és boldogabb Magyarország felé vezet, akkor azt kell mondanom, hogy érdemes volt szenvedni. Ezután az előadó méltatta azt az egységet, amellyel az összes pártok a törvény mellett állást foglaltak e.

Next