Kis Ujság, 1946. április (60. évfolyam, 75-96. szám)

1946-04-02 / 75. szám

Kedd, 1946 április 2 km 50.000 pzmc A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Japán­ Főszerkesztői Kovács Béla ­ Nagy Ferenc miniszterelnök Pécsett hatalmas limes előtt ismertette a kormány gazdasági és kü­lpolitikai prog­ai­sát Nagy Ferenc miniszterelnök va­sárnap nagyjelentőségű beszédet mondott Pécsett. A miniszterelnök beszédét nagy érdeklődéssel várta, pártkülönbség nélkül, az ország köz­véleménye és a pécsi esemény fon­tosságát kidomborította még az is, hogy a Kisgazdapárt miniszterein és államtitkárain kívül a kormányban résztvevő koalíciós pártok is képvi­seltették magukat a nagygyűlésen. A miniszterelnök nagyszabású beszédé­ben átfogó, részletes programmot adott úgy bel-, mint külpolitikai, va­lamint gazdasági tekintetben. A nagyjelentőségű eseményről kö­vetkező tudósításunk számol be: Fellobogózott állomások A miniszterelnököt és kíséretét szállító különvonat szombaton dél­ben néhány perccel 12 után futott ki a Keleti pályaudvarról. A szerelvény útja fellobogózott állomásokon ke­resztül vezetett. Útközben Vadombó­váron, Sárbogárdon és Baranyaszent­­lőrincen néhány percre megállt a vo­nat, hogy a vármegyék kisgazdatár­­sadalma üdvözölhesse az első ma­gyar parasztszármazású miniszterel­nököt Nagy Ferenc Újdombóváron az üdvözlésre válaszolva hangoztatta, hogy ez az üdvözlés nem az ő sze­mélyinek szól, hanem az új Magyar­­ország miniszterelnökének. Kérte a gazdákat, hogy minden talpalatnyi földet vessenek be, mert ezzel bizto­sítják a fiatal magyar demokrácia szebb jövőjét Különösen szívélyes fogadta és várta a miniszterelnököt szőkébb szülőföldjének székhelyén, Pécsett. Amikor a mozdony feltűnt az állo­más bejáratánál, felhangzott a Himnusz s a honvédség és rendőrség díszszak­aszai puskával tisztelegtek. A vonatról lelépő miniszterelnököt Pécs városa nevében Tolnai József polgármester, valamint a pártok ki­küldöttei köszöntötték. A miniszter­elnök az üdvözlő szavakat megkö­szönve, ellépett a díszszakaszok arc­éle előtt, majd fogadta a város és a vári­­egye vezetőinek jelentkezését Este a pécsi Városi Színházban díszelőadás volt a miniszterelnök tiszteletére, amely alkalommal Koós Károly Budai Nagy Antal című tra­gédiáját mutatták be a színház mű­vészei igen jó előadásban. Az elő­adás után a Belvárosi Körben va­csorát adtak a budapesti vendégek tiszteletére. Ez alkalommal több pohárkö­szöntő hangzott el, amelyekre vá­laszolva Nagy Ferenc hangoztatta, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az új Magyarország miniszter­­elnöke egyszerű parasztember, aki­nek szüleit Pécsett mindenütt isme­rik. Demokráciánk tette lehetővé, hogy a nép ügyeinek intézői való­ban a nép gyermekei legyenek. Ez komoly biztosítéka annak, hogy itt a régibbnél sokkal boldogabb, de­mokratikus Magyarország épüljön fel. A nagy tapssal fogadott beszéd után Baji László belügyminiszter állott fel, hogy néhány szóval meg­köszönje a fogadtatást. „A magyar népért csak egy országa van“ — A Kisgazda Párt nagygyűlésén a kormány több taggal képviselteti magát. Nem ez a jellemző, hanem az, hogy a Független Kisgazda Párt mellett képviselteti magát a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt. En­gedjék meg nekem, hogy ezért a meleg fogadtatásért köszönetet mondjak, de én ebben a fogadtatás­ban sokkal mélyebb és történelmibb jelentőségű dolgot is látok. Az országnak lehetnek külön­böző pártjai, de magyar nép csak egy van,­­ m­agyar­ népnek csak egy országa van és minde­nkik igazán őszintén és becsületesen szeretik népüket és hazájukat, csak egyet akarnak. Az, hogy a nagygyűlésen a pártok képviseltetik magukat, azt jelenti, hogy egyetértenek, mert egyet kell érteniök a magyar nép és a magyar nép hazájának, Magyarországnak, felvirágoztatásában. Ha a négy párt meg tudta tenni az utat a jogokért, a demokráciának együtt kell működ­nie abban, hogy valóságos tartalom­mal töltsük meg a demokráciát. En­nek a szimbólumát látom a hol­napi nagygyűlésben. Többen han­goztatták, hogy az országnak lehet­nek különböző pártjai, de a külön­böző pártoknak következetesen egyet kell érteniök ezeknek a nagy felada­toknak végrehajtásában. Erre garan­ciát látok a miniszterelnök úrnak, Nagy Ferencnek személyében és ép­pen ezért ürítem poharam egészsé­­gé­re, a Kisgazda Pártra, a pártok koalitiós együttműködésére és ezen keresztül az egész magyar nép bol­dogulására. — Ezelőtt 16 évvel — kezdte be­szédét a miniszterelnök — mint fia­­tal és ismeretlen parasztember a Budape­sről jött hatalmasságok előtt felsorolta Baranya népének kívánsá­gait és megmondotta, hogy ameny­­nyiben hatvan nap alatt megnyug­tató választ nem kap, akkor a megye parasztsága szembefordul a kor­mánnyal és­llenzéki politikát foly­tat. Miután a megnyugtató válasz nem jött meg, az időtől fogva a felszabadulásig egyfolytában vívta ellenzéki küzdelmét a megyében és az országban egyaránt. A miniszterelnök ezután az első világháború végétől kezdve áttekin­tette a magyar politikai élet alaku­lását. Az első világháború után ahelyett, hogy alátámasztották volna a visszanyert állami függetlenséget a népszabadsággal, letörték a demo­kráciát és intézményesítették a reak­ciót, a világ legügyesebb, legtartal­matlanabb és legléhább jelszavá­nak, a szegedi gondolatnak a jegyé­ben. Ennek a jegyében építették fel a nagykapitalisták, a földesurak és a főszolgabírók a reakciós Magyar­­országot. Vázolta ezután a magyar dolgozók szomorú helyzetét az 1930-as évek elejéni baletta, adós­ság, végrehajtó sújtotta az évi 110 pengő átlagkeresetű, nincstelen me­zőgazdasági munkást, az ipari mun­kás pedig nem állhatott ki érdeké­nek védelmében Ezt az állapotot a reakció soha sem magyarázhatja a trianoni állapottal, mert a magyar fejlődés igazi akadálya az volt, hogy nem a nép kormányzott. Ezután a második világháborút megelőző időkre tért át és megálla­pította, hogy a demokrácia a máso­dik világháború után már nem lehet politikai kísérlet, amelyet felválthat a régi rendszernek valamilyen javí­tott formája, hanem örökös és vég­leges politikai életforma, amelyért élni, dolgozni is ha kell, meghalni is érdemes. (Nagy taps, éljenzés.) Ér­demes érette élni, mert reményt nyújt a legszebb hármas politikai eszménynek: a szabadság, egyenlő­ség, testvériség eszményének a meg­valósulására. Reményt nyújt a ma­gyar népi erők érvényesülésére. De inkább érdemes meghalni is érette, ha kell, mint még egyszer vállalni a bukást, visszaengedni a múltat, a nép elnyomásával, új szerencsétlen­ségek sorozatának megindításával. A történelem ritkán ad alkalmat a népnek arra, hogy lerázza magá­ról az elnyomatás igáját, de vigyázni kell, ha egyszer megadja, mert ha rosszul gazdálkodik vele, évszázados zsarnokság következik. Lehet be­széln arról,­­így a d­emokráciában időre -időre melyik párt milyen mér­tékben részesedjék a népakarat foly­tán, csak elrről nem szühet szó, hogy A Kisgazda Párt pécsi nagygyű­lésére a környező megyékből külön­­vonatokon, szekereken, kerékpáron és gyaluszerrel indult meg a pa­rasztság áramlása Pécs városa felé. A városba torkolló országutak men­tén, szekértáborok létesültek, a Kis­gazda Párt pécsi központja előtt végeláthatatlan sorokban egymás­után vonultak fel a környező váro­sok és falvak küldöttségei. A Szé­­chenyi-teret a nagygyűlés alkalmá­ból feldíszítették. A szónoki emel­vény mögött a mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre hatalmas­méretű arcképe díszlett, ezzel a fel­írással: Legyen a magyar a jövőben gerinces! A tábla körül egyes falvak népviseletbe öltözött csoportjai he­lyezkedtek el. Amerre a szem a té­ren ellátott, nemzetiszínü zászlói■ lengtek s a tágas térség zsúfolásig megtelt parasztokkal, munkásokkal és értelmiségiekkel egyaránt. A kormány részéről a nagygyűlé­sen megjelent Nagy Ferenc minisz­terelnök, Gyöngyösi János külügy­még egyszer kiadja a nép a kezéből a hantimat. Két feladat él ő a demokrácia biztonságának a m­egte­remtése, második a nép boldogulásá­nak és megelégedésének biztosítása. A nép uralma mellett ugyanolyan erővel ott kell állnia a demokratikus rendőrségnek, mint az elnyomás uralma alatt ott állott a csendőr. Harcos demokráciára van szüksé­günk, mert legalább is olyan ener­giával kell harcolnunk a reakció el­len, mint ahogy a régi világ vezetői harcoltak a demokrácia ellen. Nincs arról szó, hogy a demokráciát a mai formájában megmerevíteni akarjuk, ennek fejlődnie szabad és kell is. Csak egy a fontos: a hata­lom maradjon meg a nép kezében és azt soha ki ne adja. Ennek a de­mokráciának legelőször is a gazda­sági bajokat kell leküzdenie, mert a reakció minden alkalmat megra­gad, hogy mindennapi életünk ba­jaiért a felelősséget a demokrácia nyakába varrja. A társadalom fel­adata a dolgozó békéjének és az egymás közti megértésnek a biztosí­tása. Az első világháború után azért bukott meg a demokrácia, mert a reakció éket tudott verni a két nagy dolgozó réteg, a parasztság és a munkásság közé. Külön-külön poli­tikát akart folytatni a két nagy nép­réteg. Egyik sem vette észre, hogy a harcot a demokrácia ellenségei a mágnások, klerikálisok és a tőkések fogják megnyerni. A tanulság vilá­gos: a dolgozó rétegek bízzanak egymás jószándékában és magyar­ságában, dolgozzanak együtt a de­mokrácia sikeréért, harcoljanak a reakció ellen. Vegyék maguk mellé harmadiknak a haladó értelmiséget, amelynek egyes tagjai élen járnak a demokrácia fejlődésének kimunká­lásában. A politikai együttműködés — Egy másik nagy feladat, amely a népre hárul: a politikai együttmű­ködés mindaddig, amíg az ország gondjai el nem múlnak. Ennek az együttműködésnek mindenütt meg kell lennie. A kormányzásban, a parlamentben, a falvakban és a vá­rosokban. Ez a nélkülözhetetlen po­litikai eszköze a belső rend biztosí­tásának és az ország újjáépítésének. Ez az egyetlen lehetséges kormány­zati forma, ma egyedül egyik párt sem tud uralkodni, mert minden párt kezében van olyan eszköz, amellyel a másik kormányzását megakadályozhatja.­­ A ker­dős kormányzás során támadhatnak nézeteltérések, de eze­ket át kell hidalni. Éppen most volt egy ilyen súlyosabb válság, ebből azonban a Független Kisgazda Párt miniszter, Gordon Ferenc pénzügy­miniszter, Dobi István földművelés­ügyi miniszter, Tombor Jenő honvé­delmi miniszter, Antall József újjá­építési miniszter, Bárányos Károly közellátásügyi­­ miniszter, B. Szabó István államminiszter, a Magyar Kommunista Pártot Srajk László bel­­ügy­miniszter, a Szociáldemokrata Pártot Ries István igazságügyminisz­­ter, a Nemzeti Parasztpártot Keresz­­tury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselte. Igen sokan je­lentek meg az államtitkári kar tag­jai közöl. A szövetséges ellenőrző bi­zottság képviseletében a Nádor­szálló erkélyén nagylétszámú szov­jet tiszti küldöttség jelent meg, élén Ocskány ezredessel és Vitutnyev őr­nagy, városparancsnokkal. Megjelent a nagygyűlésen a Kisgazda Párt he­lyi vezetősége s közel félszáz kis­gazdapárti képviselő. Néhány perccel negyed 12 után, nagy ünneplés közepette lépett a szó­székre Nagy Ferenc, Magyarország miniszterelnöke, megerősödve, megszilárdulva került ki. A demokratikus magyar társada­lom nagy feladata a társadalmi béke biztosítása. Az egyik a vallás és a politika egymáshoz való viszonya, a másik a faji vagy felekezeti gyűlöl­ködés.­­ Az elsőre azt mondom, hogy a demokráciában nincsenek rendisé­gek, így a politikai, közéleti felsza­badulás a rendiség nyomása alól való felszabadulást is jelenti, tehát nincs is meg a lehetőség a politikai életben való részvételre. Sajnálatos, helytelen lenne, ha az egyház körein belül egyeseknek hizlalására helyte­len vélemény alakulna ki a magyar demokrácia megítéléséről. A másik vonatkozásban az elmúlt hetekben A háború előtt olyan volt a ma­gyar külpolitika, mint a féloldalra nőtt fa, csak nyugati irányba nyújt­hatta ki ágait, kelet felé teljesen el volt zárva. Ennek az egyoldalú kül­politikának a hatása alól felszaba­dultunk. Április 4-ikén lesz egy éve, hogy a Vörös Hadsereg végkép ki­verte hazánk földjéről az ellenséget. (Hosszantartó taps.) Ünnepi érzések­kel várjuk ennek az évfordulónak az eljövetelét A magyar külpolitika természetszerűleg elsősorban a Szov­jetunió felé fordul. Szomszédjaivá lettünk, kevés lenne annyit mon­dani, hogy érdekünk a vele való jó­viszony, de kevés lenne a hivatalos barátság is. Arra van szükség, hogy népünk lelkében is erősödjék állan­­dóan a vágy az igazi barátság iránt. A reakciós Magyarország oktalan háborút kezdett. A demokratikus Magyarország saját jövője érdeké­ben­­ is kötelességének ismeri, hogy jóvátegye ezt a történelmi hibát. A hálán túl egyéb kötelességünk is van a Szovjetunióval szemben. A há­borús károkért jóvátétellel tartozunk. A kormány hatalmával és szigorával kerülnek mindazok szembe, akik a jóvátételi teljesítés terén nem haj­­landók kötelességüket maradékta­lanul teljesíteni, örülünk annak, hogy a gazdasági kapcsolatok kimé­lyítésének útján tovább haladha­tunk a Szovjetunióval. Néhány nap­pal ezelőtt írta alá a mag­yar kor­mány a magyar repülésügy és hajó­­zásügy fellendítése érdekében kötött szovjet-magyar repülésügyi és hajó­zásügyi szerződést.­­ Természetesen mély hálávrl fordulunk a nagy angolsziát- dem­o- r­áciák, az Egyesült Államok és Nagybritannia felé. Nagy áldozatokat hoztak az emberiség szabadságáért. Köszönjük az Egyesült Államok kormányának azt a döntését, am­ely­­lyel az elhurcolt javak egy részét tr\*' melyeken olyan tömeg­maga­tartás nyilvánult meg, hogy abban a letűnt fasiszta világ ösztöneit lát­tuk megújulni. A magyar társadalom ne engedjen útat az antizemitizmus indulatainak, mert tűrhetetlen lenne, ha még egyszer megpróbálnának tüzet gyújtani azok, akik most nem talál­nak módot pecsenyéjük megsütésére. A kormány el van határozva, hogy a nemzet békéjét befelé és tekinté­lyét kifelé mindenképpen meg fogja védeni az ártalmas kultúrharcokkal és a faji gyűlölködéssel szemben. A társadalom kötelességei sorába tar­tozik a központi hatalom és törvény tekintélyének növelése. A rendet nem lehet kizárólag a társadalom belátá­sára, emberek jóindulatára bízni. Így a rend megtartása nagyon egyoldalú kötelezettségeket róhat a társadalom egyes rétegeire. Kívánnunk kell a parasztegységet­ ­— A rendet csak a törvények biz­­tosíthatják. Nagyon helyeseljük a munkás­egységet, helyeseljük a szak­­szervezetekben való gazdasági egy­séget is, de kívánnánk kell a paraszt­­egységet is. (Élénk taps, helyesség.) Mert a magyar demokrácia egyen­súlya ferde lenne akkor, ha a ma­gyar parasztság nem állna egysége­sen a maga jogainak irvens­­isn­é** érdekében. Meg kell mondanom azonban, hogy sok helyen szükség van a munkafegyelem erősödésére és áldozatok növelésére. Bízunk benne, hogy a munkásság a maga szerveze­tein keresztül és a központi hata­lommal való összeköttetésben ezen a téren is eredményeket fog tudni elérni. A miniszterelnök ezután a külpo­litikai kérdésekről szólva hangoz­tatta, hogy Magyarország külpoliti­kai helyzete gyökeresen megválto­zott, visszaadták. Népünknek az a kérése, hogy ugyanilyen nemes gesztussal adják vissza a korábban elhurcolt értékekben nagyobb javainkat, IőJ alányainkat is, hogy a nehézségek­kel küzdő gazdasági életünk a sta­­bilitás állapotába juthasson. Ez a kérésünk a többi megszálló hata­lomhoz, Angliához és Franciaország­hoz is.­­ A magyar nép őszinte vonzal­mat érzett déli szomszédja, Jugoszlá­via iránt és semmit sem üdvözölt oly őszinte melegséggel a második világ­háború alatt, mint a vele kötött örök­­barátsági szerződést. Tudjuk, hogy a reakciós magyar politika súlyosan vétkezett Jugoszlávia ellen, szilárd elhatározásunk, hogy ezt őszintén és reális barátsággal el fogjuk feled­tetni. őszinte hálával vette tudomá­sul a magyar nép széles rétege, hogy a Jugoszláviában élő magyarság em­beri és népi szabadságát a jugoszláv demokrácia biztosította. Mi magunk részéről ugyanezeket a jogokat biz­tosítjuk az országunkban élő szerb, horvát és szlovén lakosság részére. A magyar nép mély megbecsüléssel tekintett a szerbek hősiességére, majd pedig csodálattal szemlélte Tito tá­bornagy felszabadító harcait, ame­lyek Magyarországot megmentették attól, hogy a déli német hadsereg valaha is hazánk földjére érkezzék. Gazdaságilag is vannak közös érde­keink. Magyarországnak az lenne az érdeke, hogy az Adriára, egyetlen jó­szomszédi ország területén jusson ki. Ezért látnánk szívesen, ha Jugoszlá­via tengerparti igényei jóindulattal intéződnének e" Barátság a szomszéd népekkel . Romániával sikerült a legbarát­­ságosabb jóviszonyt fenntartani, bár a hivatalos kapcsolatot még nem tud tud felvenni. Túl a két ország A demokrácia végleges és örökös életforma A magyar külpolitika szempontjai

Next