Kis Ujság, 1946. július (60. évfolyam, 145-170. szám)

1946-07-02 / 145. szám

Még ebben a hónapban hazaérkezik a magyar arany egy része Kedd, 1946 július 2 Ma 1 adópengő értéke 7590 milpengő Ára 50 billió pengő A Független Kisgazda-, FVMmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla Tilly Zoltán : I! munkakerülőket kirekesztik a kenyér áldásából is • . . 'S . 'y * • Nagy Ferenc: I magyar parasztságban nem fog csalódni soha senki! Lélekemelő aratási ünnepség keretében ismertette a miniszterelnök Szegeden a kül- és belpolitikai kérdéseket A Kisgazda Párt Péter-Pál napján Tilly Zoltán köztársasági elnök jelenlétében az Alföld népének hatalmas arányú részvételével rendezte sn.g a magyar kenyér ünnepét a szenárdi Széchhenyi-téren. Amikor a köztársasági elnök helyét elfoglalta, megkezdődött a felmnudás. A menetet festői népöltözetben lovasbandérium nyitotta meg, a saját véget nem érő sorban szekéren — Magyarok! Testvéreim! Néhány órában meg akarom köszönni nrk£ k ezt a mai szép bizonyságtételt. V y érzem, hogy ez a nagyon szép felvonulás bizonyságtétel elsősorban ■. 'Iikr-ku is a munkás megbecsülése r.iellen.i. Amikor ránézek erre a megadott és megszentelt kenyérre, én, csaki magam is dolgoztam eleget fiattal koromban kint a földeken, tudom, hogy mennyi munka, mennyit verejték, mennyi gond és mennyi aggodalom van ebben a kenyérben. Látom az őszi eső hullását s látlak benneteket kint törni a rögöt, viaskodni a földdel, nehéz időkben s amikor eszközeitek megfogyatkoz- Sak s az eszközöket pótoljátok, az emberi erő elszánt latbavetésével. látom, hányszor borult el homlokotok gondban, amikor tavaszi időben nem jött meg az eső és munkálok már hiábavalónak látszott s látom földerülni az arcotokat, amikor a kasza előtt mégis meghajlott a kalász, amikor meg lehetett őrülni az első piros búzaszemeket és meg lehetett sütni az új kenyér első zsengéjét. — Bőséges időkben kevesen gondoltak a szántóvető ember munkájára. Akkor nem volt probléma és nem volt kérdés a kenyér, hogy ki mennyit vehet és mennyit ehelik belőle. Ma a városi ember gondja is kint volt veletek együtt a földekenés az ipari üzemekben, a bányák mélyen lesték a munkások eredményét. Most becsüljük meg ezt a kenyeret igazán, amikor kevés van belőle, amikor nagyon meg kellett fontolnunk azt, hogy hogyan osszuk szét a nemzet és az ország kevés kenyerét. De ebben a mai demonstrációban én hadd lássam — testvéreim — a magyar ember ősi hitét az élő Istenben. — Emberé a munka és Istené az áldás. Ti tudjátok azt, hogy megtehettek mindent, a verejték bőven hullhat alá a barázdára, elvégezhettek minden munkát, de magasabb erők döntik el, hogy annak a munkának mi legyen az eredménye. Most eljöttetek hálás szívvel s az első kenyérre ráhullott az áldás s a megszentelő cselekvés. — Testvéreim! Ezt a hitet őrizzétek meg. A magyar népnek, az egész magyarságnak erre a hitre mondhatatlan szüksége van, súlyos, nehéz, történelmi megpróbáltatásaink idején. Úgy érzem, hogy ez a nagyon szép felvonulás bizonyságtétel elsősorban a munka és a munkás megbecsülése mellett. De hadd lássam ebben a demonstrációban a ti bizonyságtételeseket a magyar köztársaság s a magyar demokrácia mellett. Ma a dolgozó embereké 02. az ország. Az új magyar világ meg fogja becsülni azokat, akik dolgoznak felépítésén. Meg fogja becsülni a dolgozóit és csak a dolgozókat fogja megfelvonult a szegedi tanyavilág gazdatársadalma. Felcsendült a Himnusz dallama, majd az egyházak papjai megáldották az új búzából készült fehér kenyeret. Tildy Zoltán köztársasági elnök az egyházi szertartás után kézbe vette az új kenyeret, megszegte, majd a következő beszédet intézte az aratóünnep résztvevőihez: becsülni, mert olyan országot akarunk, amelyben a munkásnak s a munkának egyformán megvan a tisztessége, a becsülete, a bére és a jutalma. A kenyéreket pedig, akik kerjik a munkát vagy könnyen akarnak élni, ki akarjuk rekeszteni a kenyérnek az áldásából. — Az Isten megadta az első kenyérnek az áldását nekünk. Mi sóvárgunk az után, hogy minden magyaroknak minden időben becsületes munkájuk után legyen meg a mindennapi kenyerük és legyen békességük hozzá. Az egész teremtett világ, minden nép, amely , belefáradt a hosszú háborúságba, amely nem szereti látni a gyűlölségnek fellobbanó tüzeit, amely jó egyességet akar a becsületes emberek között, az egész világ sóvárogja a békét és mi magyarok — testvéreim — kiáltjuk a többi néppel együtt, a többi szabad néppel együtt. Soha többé háborút ezen a földön! (Éljenzés és taps.) Békességet a népek és a nemzetek között és békét bent az országban. (Éljenzés és taps.) Kirekesztjük ennek a belső békességnek, a dolgozó magyarok egyetértésének és békéjének nujtogató ellenségeit (Taps.) és békét akármik teremteni, új és szabad világot, amelybe a régi, letűnt bűnös világ semmiféle sötét szelleme még egyszer visszajönni ne tudjon. (Éljenzés és taps.) Békét azért is akarunk idebent, hogy a jó munkának ne legyen akadálya sehol, hogy minden ember bízva dolgozhassák azzal a tudattal, hogy munkájának meglesz az eredménye. — Ezekkel a szavakkal — testvérek — még egyszer forrón, szeretettel és megbecsüléssel köszöntlek benneteket, magyar föld népe, s ti többi dolgozók, akik testvéri egyetértésben idejöttetek a föld dolgozóival együtt. Minden dolgozó fia ennek a hazának, legyen hitetek abban, hogy megvan a mi biztos jövendőnk, csak dolgozni kell érte, lemondani kell tudni érte még egy rövid ideig, áldozatot kell vállalni, építünk országot, amely a tiétek lesz, boldog, szabad és független Magyarország. A köztársasági elnök beszéde után Nagy Ferenc miniszterelnök emelkedett szólásra. — Meghatottan nézem ezt a hatalmas felvonulást — kezdte beszédét —, hogy mily szeretettel fogadja ennek a városnak a lakossága a magyar parasztot. Nagy jelentősége van az új kenyérnek, mert az elmúlt esztendőben nagy gondot okozott a szűk termés szétosztása. Ígérem az ország dolgozó társadalmának, hogy ebből az új kenyérből igazságosabban, egyenlőbben és nagyobb mértékben fog részesedni Magyarország minden dolgozója. A magyar nép megtette kötelességét. Amnig Európában átlagban 80—85 százalékos a föld kihasználása, addig nálunk a földünk 93 százaléka van bevetve. A magyar föld népében, a magyar parasztságban, nem csalódott soha senki és ez az új kenyér bizonysága, hogy a jövőben sem fog csalódni senki. Nyugodtan állíthatom, hogy a magyar célú és magyar irányú demokráciának lelki és valóságos középpontja a magyar parasztság, amely a demokrátatban fokozottabb mértékben teljesíti kötelességét. Az új kenyérrel együtt megjelenik az új pénz is, amellyel kifizethetjük a magyar népnek azt, amit a társadalom többi rétegei számára a beszolgáltatásban felajánlott. Amikor a győztes nagyhatalmak, elsősorban a Szovjetúnió jóvoltából független államéletünket megkezdhettük, még akkor is kérdés volt, hogy a győztes nagyhatalmak vendégül fogadnak-e fővárosaikban. A moszkvai útra, az első, ez természetes is, végül is nekünk a győztes nagyhatalmak közül a legközvetlenebb kapcsolatunk a Szovjetunióval van. De ugyanakkor tervbe vettük már a nyugati látogatást is.. . Elmondottuk ezeknek a tárgyalásoknak során, hogy nekünk nincsenek olyan igényeink, hogy a szomszédaink ellenségeink legyenek. Mi békét akarunk, mert a világ egy népének sincs erre annyira szüksége, mint nekünk. De elmondottuk, hogy szégyene lenne Európának, ha fennmaradna továbbra is az az állapot, hogy Európa kellős közepén 650.000 Csehszlovákiában élő magyar az örökös rettegésnek és félelemnek az állapotában éljen. Mi voltunk az felsők Délkelet-Európa népei közül, akik először vettük fel a személyes kapcsolatokat. Ez kétségtelen a magyar külpolitika nagy sikerét jelenti. Másfél évvel a vesztett háború után külpolitikánk olyan fejlődését jelenti ez a két utazás, amelyet alig lehetett remélni akkor, amikor a háború utolsó napjait éltük Magyarországon. A belpolitikai kérdések — Ahhoz, hogy a mi külpolitikánk eredményeket hozzon — mondotta Nagy Ferenc — bizonyos belpolitikai magatartás meghatározására is szükség van. Legelsősorban szükség van arra, hogy az a politikai életforma, amelyet mi vállaltunk a háború befejezése után, a demokrácia valóban demokrácia legyen és a magyar nép minden rétege elfogadja, mint a magyarság örökkévaló politikai életformáját. Hangoztatta ezután: szükséges, hogy legelsősorban a magyarság politikai múltjával számoljunk le. Ma még a háborús összeomlásért és annal. . i'hé. jPikis - - a demokráciát teszik egyesek felelőssé — folytatta beszédét a miniszterelnök. — Hangsúlyozta ezután, hogy ez a nép magának építi fel az országot, nemcsak jelszavakban és politikai szólamokban, hanem tulajdonjogilag .. Sajnálattal állapítottam meg, menynyi akadálya van a demokrácia igazi kibontakozásának. Az akadályokat egyrészről azok támasztják, akik a demokrácia ellenségei, másrészt pedig azért támadnak ezek az akadályok, mert senki sem kívánja, vagy vállaljatja meg, hogy helyzetét erői arányában ismerje el itt a demokráciában. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására minél előbb szükség van. A koalícióról szólva hangsúlyozta az együttműködés fontosságát. Vigyázzon minden párt és minden olyan ember, aki a pártok nevében jár el, cselekszik és beszél, hogy ne sodorja válságba a magyar demokráciát. A koalíció válsága olyan mértékű visszaesést jelentene politikai, gazdasági és társadalmi téren egyaránt, amit ma még sokan nem képzelhetnek el. Nagy Ferenc ezután a reakció elleni küzdelem fontosságáról beszélt. A reakció elleni küzdelem azonban nemcsak a kormányra, hanem a társadalomra is vár. A magyar demokráciának békességre, belső nyugalomra van szüksége és árulást követ el a magyar fejlődéssel szemben az, aki a békességet és nyugalmat veszélyezteti. A belpolitikai helyzettel kapcsolatban Nagy Ferenc miniszterelnök megállapította, hogy szeretné tisztázni egymás között a még tisztázatlan kérdéseket, hogy minden dolgozó magyar ember minden energiáját a termelő munkának szentelhesse és a nemzet fejlődésére fordíthassa. Röviden tanácskozások indulnak meg a pártok vezetői között, hogy megteremthessék a belső politikai békét. — Büszke vagyok arra a népre, amelynek soraiban tartozónak érzem ma is magam. Büszke vagyok a magyar parasztság kötelességteljesítésére — fejezte be beszédét Nagy Ferenc miniszterelnök. A miniszterelnök ötnegyedórás beszédét az aratóünnepség résztvevői szintén hosszantartó lelkes tapssal, helyesléssel és éljenzéssel fogadták, majd a díszemelvény előtt pompás népviseletbe öltözött aratócsoportok mutattak be ősi táncokat és kedveskedtek kalászkoszorúkkal a megjelent közéleti személyiségeknek. A mindvégig lelkes hangulatú ünnepség Török Ferenc zárószavával, majd a Szózat hangjaival ért véget. Az ünnepség színhelyéről távozó köztársasági elnököt, miniszterelnököt és kíséretét a szegedi gazdatársadalom rendkívül meleg, őszinte és szívből jövő ünneplésben részesítette. A köztársasági elnök beszéde Eyüttes sürgeti a döntést a békeértekezlet összehívásáról Az amerikai terv szerint már július 20-án kezdődne a békekonferencia ifjabb javaslat Trieszt tízesztendős közös ellenőrzés alá helyezéséről A külügyminiszterek értekezlete tovább tart. A legutóbbi ülésen Byrnes amerikai külügyminiszter figyelmeztetett arra, ragaszkodik hozzá, hogy döntés jöjjön létre, várjon tartsanak-e békeértekezletet a 21 nemzet részvételével vagy sem. A szombat délutáni értekezleten egyébként Trieszt ügyében újabb javaslatok is merültek fel. Bidault egy új tervet terjesztett be Trieszt nemzetközivé tételéről. Eszerint Trieszt és a szomszédos területek tíz esztendőre önkormányzat mellett a négy nagyhatalom, valamint Olaszország és Jugoszlávia ellenőrzése alatt állnának. Olaszország és Jugoszlávia közös egyetértéssel neveznék ki a trieszti terület kormányzóját, a hattagú kormányzótanács tagjait pedig a négy nagyhatalom jelölné ki Olaszországgal és Jugoszláviával együtt. Bidault tervet nem vetették el, azonban Molotov kifogásolta a tervezet ideiglenes jellegét, amely „nem vezet stabilitásra és bántóan érinti Jugoszlávia nemzeti érzéseit". Hozzátette azonban, hogy bizonyos módosítások mellett hajlandó elfogadni a francia javaslatot további megbízatás alapjául. Úgy Byrnes, mint Bevin is kijelentette, hogy hajlandó tanulmány tárgyává tenni a francia tervet. A külügyminiszterek nem jutottak megállapodásra Byrnes javaslata felett, amely szerint július 20-án tartanák meg a békeértekezletet a 21 nemzet részvételével, ezt a kérdést újból megvitatják. Az értekezlet mai napirendjén Trieszt, az olasz gyarmatok, a békeértekezlet időpontja és a német kérdés szerepel. A mai napirend megállapítása előtt Byrnes élesen tiltakozott a halogató mesterkedések ellen és kijelentette, nem hajlandó nap-nap után Párisban ülni, ha minden megvitatásra kerülő kérdést elnapolnak, vagy a külügyminiszter helyettesekre bíznak. A külügyminiszterek ezután elvben megállapodásra jutottak a dunai hajózás szabadságáért előterjeszújabb fiV/fm/1-javaslat ügyében. Bevin azt indítványozta, hogy a szabad hajózást valamennyi nemzet teljes jegyegyenlősége alapján mondják ki, Molotov azonban kifogásolta ezt a szövegezést, mint a parti államok szempontjából nem méltányosat. Bidault erre azt javasolta, hogy a „hajózás — a kereskedelmi hajózás forgalma és feltételei tekintetében — valamennyi nemzet egyenlősége alapján történjék“. A négy külügyminisztr az ünnepnapokat a Bidault-féle trieszti terv tanulmányozásával töltötte, ülést azonban nem tartottak. Masaryk cseh-szlovák külügyminiszter, aki Párisban tartózkodik, találkozott Bevin és Byrnes külügyminiszterekkel. Hír szerint Masaryk a csehszlovákiai magyar kisebbségivel kapcsolatos kérdésekről is tárgyalt. Gasperi olasz miniszterelnök a képviselőház ülésén valamennyi párt helyeslése közepette tiltakozott a Parisban tanácskozó külügyminiszterek ama döntése ellen, amely szerint az olasz határ mentén fekvő Brigs és Tenda városok környékét Franciaországhoz csatolják. Gasperi kijelentette, hogy „Olaszország demokratikus érzületén súlyos sebet ütöttek“. Utána felszólaltak az olasz pártok szónokai és egyöntetűen csatlakoztak Gasperi tiltakozásához. A moszkvai rádió ismertette a Tass-iroda különtudósítójának párisi jelentését, amely szerint sok kérdésben közeledés történt a külügyminiszterek értekezletén, de még sok kérdés megoldatlan. Az eddig elért eredmények a szovjetküldöttség magatartásának köszönhetők —állapítja meg a Tass-jelentés. László Ferenc .