Kis Ujság, 1946. augusztus (60. évfolyam, 171-194. szám)

1946-08-01 / 171. szám

Csütörtök, 1946 augusztusi A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Ara 49 fillér IS A natiai békeszelidüls hivatalos szövege Éjfélkor közzétették Parisban a béketerveket Az emberi jogokat biztosítják mindenki számára9 nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül A Kis Újság munkatársának telefonjelentése a békekonferenciáról Paris, július 31 (Magyar­­ Távirati Iroda) A külügyminiszterek tanácsa által elfogadott, július 18-áról keltezett magyar békeszerződés tervezete nyolc részből és harminchét cikkelyből áll. A mellékletek száma hat. A békeszerződés-tervezet beveze­tőül leszögezi, hogy Magyarország szövetkezett a hitleri Németországgal és részt vett a Szovjetunió, az Egye­sült Királyság, az Egyesült Államok és más egyesült nemzetek elleni há­borúban. Ezért a háborúért a fele­lősség ráeső részét viseli. Minthogy Magyarország 194­4 de­cember 28-án megszakította kapcso­latait Németországgal, hadat üzent Németországnak és 1945 január 20-án fegyverszünetet kötött a Szovjetunió­val, Nagy-Britanniával és az Egye­sült Államokkal és minthogy egy­részt a szövetkezeti hatalmak,­­ más­részt Magyarország békeszerződést kívánnak kötni, amely a köztük leendő békés állapotok alapjául fog szolgálni és a fenlerőlített esemé­nyek következtében létrejött még rendezendő kérdéseket fogja rendez­ni, lehetővé téve azt, hogy a szövet­kezeti haláltunk tám­ogassák Magyar­ország azon kérését, hogy tagja le­­hessen az Egyesült Nemzeteknek és csatlakozhassák minden olyan meg­állapodáshoz, amelyet az Egyesült Nemzetek keretében kötöttek meg Megállapodtak abban, hogy deklarál­ják a hadiállapot megszűnését és megkötik a jelen békeszerződést. Magyarország határai A I. rész Magyarország határaira vonatkozik. Megállapítja, hogy Ma­gyarország ausztriai és jugoszláviai határai ugyanazok maradnak, ame­lyek 1938 január 1-én voltak. Az 19M1 augusztus 30-án hozott bécsi döntés rendelkezései semmisnek nyil­váníttatnak. Ezáltal a magyar-román határ, az 1938 január 1-ei állapotnak megfelelően visszaállíttatik. A Ma­gyarország és a Szovjetunió közti határ eme két ország és Románia közös határpontjától kiind­ulólag a Magyarország, a Szovjetunió, vala­mint Csehszlovákia által alkotott kö­zös határpontig a Magyarország és Csehszlovákia közötti határvonal mentén az 1938 január 1-ei helyzet­nek megfelelően állapíttatik meg. Az 1938 november 2-án hozott bécsi döntés rendelkezései semmis­nek és meg nem történtnek tekintet­nek. A Magyarország és Csehszlová­kia közötti határ e két országnak Ausztriával való közös határpontjá­tól kiindulólag a magyar-cseh határ­nak a Szovjetunióval alkotott közös határpontjáig az 1938 január 1-ei állapotnak megfelelően állíttatik vissza. Jelen szöveg csak kísérleti meg­oldásnak tekintendő mindaddig, amíg Csehszlovákia és Magyarország kormányainak alkalma nyílik a béke­értekezleten vagy pedig a külügymi­niszterek tanácsa előtt álláspontjukat e tárgyban kifejteni. Az emberi szabadságjogok A II. rész politikai záradékokat tartalmaz. Rendelkezik az alapvető emberi szabadságjogokról, amelyeket Magyarországnak a közigazgatása alatt álló személyek számára biztosí­tania kell, intézkedik a szövetsége­sek ellen irányuló tevékenységek megakadályozásáról, a háborús bű­nösök felelősségre vonásáról, majd megállapítja, hogy Magyarország tel­jes érvényűnek tekinti Olaszország­gal, Bulgáriával, Romániával és Finn­országgal kötött békeszerződéseket, valamint a szövetségesek részéről osztrák, német és japán viszonylat­ban elért egyességeket. Magyarország és Románia között a háborús állapot megszűnik a szövet­ségesekkel kötött békeszerződések életbelépésével. Minden szövetséges hatalom a jelen szerződés életbelépte után 6 hónappal közölni fogja Ma­gyarországgal, hogy a háború előtt A­ IV. rész a szövetséges haderők kivonulásáról intézkedik. Eszerint a jelen szerződés életbeléptetésétől szá­mított 90 napon belül valamennyi szövetséges haderőt kivonják Ma­gyarországból, de a Szovjetuniónak jogában áll Magyarország területén annyi fegyveres erőt tartania, amely szükséges ahhoz, h­ogy az ausztriai szovjet megszállási övezettel a V­örös Hadsereg közlekedési vonalait fenn­tarthassa. Magyarország kötelezi ma­gát, hogy a közlekedési vonalak fenntartásához szükséges könnyítése­ket biztosítja, amiért a magyar kor­mány térítést kap. Az V. rész a jóvátételről és a ja­vak visszaszolgáltatásáról intézkedik, között melyik kétoldalú szerződést óhajtja életben tartani vagy megújí­tani. A hadifoglyok hazaszállítása A III. rész a katonai záradékokat tartalmazza. A már eddig ismert és hiteles adaton túlmenően megálla­pítja, hogy a magyar légi é­s száraz­földi erőkhöz nem tartozó személyzet semminemű katonai kiképzésben nem részesülhet. A magyar hadifoglyokat a lehető leghamarabb hazaszállítják a Magyarország és a magyarokat hadifoglyokként fogva tartó egyes ha­talmak közötti megállapodásoknak megfelelően. A hazaszállítás költségeit a magyar kormány viseli. Az Egyesült Államok delegációja fenntartja magának a jogot, hogy ezt a kérdést a békekonferencián újra felvethesse. A VI. rész a gazdasági feltételekkel foglalkozik. Intézkedik arról, hogy amennyiben Magyarország ezt még nem tette meg, vissza kell adnia az Egyesült Nemzeteknek és azok állam­polgárainak összes törvényes jogait és érdekeltségeit az 1941. április 10-i ál­lapot szerint azok mai állapotában. Magyarország elismeri annak szük­ségességét, hogy az Egyesült Nemze­tek, vagy azok állampolgárai kártérí­tést kapjanak­ olyan tulajdonukért, amely a háború alatt elveszett, vagy megsérült. A magyar kormány meg­szünteti ezeknek a javaknak és érde­keltségeknek minden felügyeletét és hatálytalanítja mindazokat a jogügy­leteket, amelyeket a tengelyhatalmak, vagy azok ügynökei az Egyesült Nem­zetek állampolgárainak javaival kény­szer, vagy erőszak alkalmazásával létrehoztak. Magyarország elismeri, hogy Szovjetuniónak joga van mindazon a magyarországi német követelésekre, amelyeket a németországi ellenőrző bizottság átruházott a Szovjetunióra és kötelezi magát arra, hogy minden olyan intézkedést meg fog tenni, amely ezeket az átruházásokat meg­könnyíti. Magyarország lemond a szövetsé­ges hatalmakkal szemben minden olyan követelésről, amely 1938 szep­tember 1-e után egyenesen a háború következtében támadt. Magyarország beváltja a területén kibocsátott szö­vetséges katonai fizetési eszközöket és kötelezi magát arra, hogy addig is, amíg kereskedelmi szerződéseket köt, az Egyesült Nemzetek a legtöbb kedvezmény elvében részesülnek. Gaz­dasági tekintetben a vitás kérdések eldöntése paritásos békéltetőbizott­­s«á­g elé tartozik. A VII. rész a Duna-problémára vonatkozik. A Vili. rész a befejező záradék, amely megállapítja, hogy a szerző­dések hivatalos szövege az orosz és angol. A szerződés a szövetséges ha­talmak és Magyarország által tör­tént ratifikálás után lép hatályba. A megszálló csapatok kivonása Nagy Ferenc vagy Veres Péter? Évekkel ezelőtt történt, hogy a ka­posvári sportpályán különvomatokkal odaszállított negyvenezer ember előtt Innódy Béla égnek meredő aszkéta képpel, széttárt karokkal beleriká­­c­solta a tömegbe, hogy ő itt csodála­tos forradalmat akar. Minthogy od­d­ig az óráig a zavarodottságnak sem­miféle jelét nem mutatta, még bará­tai is meglepetéssel és jövője iránt érzett aggodalommal fogadták meg­nyilatkozását. Józan ember nem bírta megérteni, hogy mit akarhat egy mi­niszterelnök a forradalommal, legyen az közönséges vagy csodálatos forra­dalom. Többség, kormány, csendőr­ség, rendőrség, bürokrácia a kezében volt, forradalom nélkül is azt csinál­nia I la az országgal, amit akart. Pró­fétája volt a jobboldalnak, a centrum­nak, még szó sem esett a nagymamá­ról. Rendkívül nagy hatással volt környezetére és követőire. Úgy lát­szik, ez a statás bizonyos körülmé­nyek között halhatatlan és síron túl, mozgalmakon és pártkereteken túl visszaüt azokra, akik abban az időben Imrédy Béla mögött álltak. Mással, mint egy ilyen megfoghatatlan, síron­­tóli hatással nem tudjuk megmagya­rázni Veres Péter legutóbbi cikkét, amelyben a parasztpárt vezére kife­jezi elégedetlenségét afelett, hogy a koalíció leköti az erőket s a nép csak panaszkodik, holott mindenkinek „üí­­i­em­ékje“ van. Meglepő fejtegetés ez a koalíció és a Baloldali Blokk egyik vezérétől, azokban az órákban, amikor az or­szág minden építő szándékú politi­kusa és polgára azon fáradozik, hogy m­­­zgal­ommal, renddel,­ belső békes­séggel és alkotó munkával szolgálja a gazdasági stabilizációt és végre biz­tosabb kenyeret, biztonságosabb ke­­nyeret, biztonságosabb életet adjon a népnek. „Az egész ország egy megbolydult méhkas; — írja Veres Péter neveze­­!..» cikkében, — forradalom van, erő­­s­zkos harcok, csoportok és pártok erőpróbái nélkül.­“ Tovább azt ol­vassuk, hogy „emberi viszonylatok­ban anarchia van még", majd azt, hogy forradalomban a tömegek utá­­vágni szoktak, itt azonban csak a pa­naszkodást teszik lehetővé számukra és nem a cselekvést.” Veres Péter „valami megoldásról elmélkedik, ami a népet „átlendítet­é a panaszko­­kodásból a cselekvésbe'“. Megrojja a politikusokat, hivatalnokokat és pa­pokat, akik „lépten nyomon azt súg­ók a parasztok fülébe, hogy vigyázz, jól gondold meg, mit csinálsz, mit beszélsz, mert egyszer ezért meg szá­molni kell". Történelmet azonban nem a gyávák és siránkozók csinál­nak, írja Veres Péter, hanem a bát­rak, akik tudják, hogy mit akarnak. S ilyen tömegek már vannak Ma­gyarországon. És ezek a tömegek olvassuk, ha látják, hogy nem m­­egy a dolog, ha látják, hogy a demo­krácia és a nép ügye nem halad előre, ki fognak lépni a panaszkodás és tárgyalgatás világából a bátor cse­lekvésbe... Jav Veres Péter, aki szereti magát a parasztság vezérének mondani s most íme, valami zűrzavaros fora­­dalmi cselekvést prédikál a paraszt­ságnak, amely pedig minden idegi­vel tiltakozik a zűrzavar és a rendet­lenség ellen s ha egyszer szembeke­rülne valami forradalmi veszéllyel, bizonyára cselekedne, de nem azok oldalán, akik felfordulásban, véron­tásban, magyar és magyar egymás­nak ugratásában próbálnák kiélni mindeddig sikeresen eltitkolt belső vágyaikat, hanem szemben velük, a fiatal magyar demokrácia békés fej­lődésének pártján. Mert a békés fej­lődésben látná annak biztosítékát, hogy a demokrácia és a nép ügye előre­­halad. Magyarország újjáépülésének, gaz­dasági talpraállásának és világpoli­tikai hitelünk megerősödésének fun­damentuma és garanciája a paraszt­ság munkája, józan mértéktartása, a munkáspártok vezéreinek bámu­­latraméltó felelősségérzete s a mun­kásság áldozatos helytállása. Ha a paraszt zokszó nélkül dolgozott, ha a munkás átkoplalta a mögöttünk lévő másfél esztendőt és a munkás­­vezérek nemcsak most, a stabilizáció beindításának kényes napjaiban vallják, hanem már ezelőtt is meg­­győződéssel hirdették, hogy a ma­gyarság békés forradalma lezajlott , most már minden politikai és gaz­dasági erőt a békés, demokratik­us élet, a végleges életforma kimunká­lására kell fordítani, akkor Veres Péternek sincs joga forradalmi cse­lekedetek után sóvárgó írásokkal zavarni a munkát és a köznyugal­mat. A nemzetgyűlés keddi ülése meg­győzhetett mindenkit, hogy a stabi­lizáció és a belső rend arcvonalán együtt fog dolgozni Nagy Ferenc, Rákosi Mátyás, Szakosits Árpád (és meggyőződésünk szerint a Nemzeti Parasztpárt többsége is), mint ahogy eddig — ha történtek is itt­­ott pártpolitikai elfogultságból szár­mazó kisiklások, — eredményesen együttműködtek azért, hogy a ma­gyar koldusok szegényes asztalára letegyék a jó pénzt és mindenki legjobb képessége szerint dolgozott a béke előkészítésén. S ha a pa­rasztságnak megint választania kel­lene, hogy a s­inden cselekedeté­ben építő szándékú és megfontolt Nagy Ferencet kövesse-e vagy Ve­res Pétert, a választás alighanem megint csak Nagy Ferenc és a Kis­gazda Párt megfontolt, felelősség­­teljes politikája javára ütne ki. A miniszterelnök az egész nemzet­gyűlés ünneplése közben jelentette be azokat a tervezett kormányzati intézkedéseket, belpolitikai béke, amelyeknek célja a a gazdasági erők összpontosítása, a nyugalom és a megbékélés s ezen at keresztül Magyarország átalakuláson nemzetközi hitelének emelkedése. A munkáspár­tok tü­ntető tapsai meggyőzhették Veres Pétert, hogy a nemzetgyűlés valóban és félreérthetetlenül rendet, nyugalmat és termelő munkát akar. Felelősségteljes országépítést és semmiesetre sem zűrzavart. Szemé­lyekben kifejezve a választást: Nagy Ferencet akarja és nem Veres Pétert. l A magyar probléma megítélése Parisban Páris, július 31 (A Kis Újság munkatársának tele­­fonjelentése.) A békekonferencia meg­nyitása felejthetetlen élményt jelen­tett minden résztvevő számára. A Palais de Luxembourg tárgyalóter­­mébe bizánci mintájú görög szőnyeg­gel letakart lépcső vezet, amelynek két oldalán a francia gárda sötét­kék egyenruhás, fehérnadrágos tag­jai állnak. Kivont kardjuk szikrázik a tűző napfényben. Az egyik oldalon a hindu küldöttség egy fehérturbános hölgytagját veszik körül az újságírók, a másik oldalon egy néger előkelő­séggel beszélgetnek a világ minden részéről összegyűlt laptudósítók földszinti terem zsúfolt, Kétezer új­­­ságíró gyűlt össze, rajtuk kívül a po­litikai megbízottak, a delegációk tag­jai, a békekonferencia adminisztratív és központi információs irodájának több­ezer főnyi tagja­ ,az emeletre csak az juthat fel, akinél­ tribün­jegye van. Mindössze 300 újságíró kapott ilyen jegyet és a magyar dele­gáció csak egy jegyet kapott, úgy hogy ötpercenként váltják egymást a magyar újságírók a tribünön. Sorra érkeznek a diplomaták. Mo­lotov nem néz sem jobbra, sem balra, a fényképekről jól ismert mosolytalan és komoly arccal egyenesen előre te­kint. Byrnes integet az ismerősök felé, Attlee barátságosan kezet fog az ismerősökkel. Az értekezlet megnyi­tása előtt az összegyűlt államférfiak a bizottsági teremben beszélgetnek, amelynek aranyban pompázó falai­ról mitológiai jeleneteket ábrázoló képek tekintenek le. A sarokban föld­­gömb, mellette Byrnes beszélget Mo­­lotovval és Attleevel. A versaillesi pa­lotában állt ez a földgömb az első világháború után, még láthatók rajta azok a ceruzavonások, amelyeket az akkori államférfiak rajzoltak rajta vitatkozás közben. 4 óra 15 perckor mindenki átmegy az ülésterembe. Mély csendben áll fel az elnöki székben Bidault és el­mondja megnyitó beszédét, amelyet a következő szavakkal fejez be: — Uraim, a békeértekezletet meg­­nyitottnak nyilvánítom. Az ihletett pillanatban az egész Luxemburg-palota „figyelő állásba“ merevül. Az udvaron hangerősítő ké­szülékek továbbítják az elhangzott szavakat. Magyarország hátrányos helyzete Az újságírók termében kattogni kezdenek az írógépek. Az angol világ­lapoknak külön Hell-gépek és külön távírógépek állnak rendelkezésre, amelyek a fényképeket is azonnal to­vábbítják. Az újságíróteremben csak a győztes nemzeteknek van asztaluk­. Huszonegy asztal sorakozik itt, rajta táblák. Magyarország nincs köztük . .. A legyőzött nemzetek sorsáról dön­tenek a győztes nagyhatalmak néhány teremmel távolabb és most a megnyi­tás ünnepi hangulata alatt célszerű a számunkra adódó realitásokat vizs­gálat tárgyává tenni. Ebből a szempontból nem hagy­ható figyelmen kívül Magyarország hátrányos helyzete, ami abból adó­dott, hogy amíg Olaszországra, Ro­mániára és Bulgáriára vonatkozóan olyan definíció született meg, hogy ezek az államok részt vettek a szö­vetségesek Németország elleni győz­tes harcában, addig Magyarország, „pusztán fegyverszünetet kötött.“ Ko­rábban a Szovjetunió és Magyar­­ország között életbe lépett fegyverszü­neti szerződés korszakában Puskin követ leszögezte, hogy Magyarország harca segítő részvételt jelentett Né­metország legyőzésében. Ennek hang­súlyozása a magyar delegáció egyik fontos feladata lesz. Itteni diplomáciai körök megálla­pítják azt az általunk is ismert tényt, hogy Magyarországot egy bű­nös rendszer juttatta az utolsó helyre. Ugyanezek a — főként fran­cia, belga, holland és lengyel poli­tikusokból adódó diplomáciai kö­rök­­ r nem rejtik véka alá azon meggyőződésüket sem, hogy nem tartják meglepőnek, ha szág kötelességének tudja, Magyaror­sogy fo­kozottan törődjék a határain túl élő kisebbségek jelenlegi helyzetével és jövendő sorsával, valamint azzal, hogy olyan atmoszféra megteremté­sére törekedjék, amely legalább gaz­dasági téren lehetővé teszi a dunai államok szoros és békés együttmű­ködését. Magyarország és a Csehszlovák javaslatok Itteni politikai megfigyelők egyál­talán nem tartják nehezményező

Next