Kis Ujsag, 1946. szeptember (60. évfolyam, 196-220. szám)
1946-09-01 / 196. szám
Vasárnap, 1946 szeptemberi Gépfegyveres silovák katonák merénylete Békéscsabán 40 fillér ny'i'i/sfv/y A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Hogyan segített Magyarország a cseh menekültek ezrein ? I magyar és román bizottság ma délutáni együttes ülésén hallgatják meg a magyar békeküldöttséget Hogy a demokrácia teljes legyen.. írta: Antalffy Gyula Magyarország jövőjét csak a demokrácia útján építhetjük meg. Akármit hozzon ránk a béke, élnünk kell s a demokratikus Európában mi is csak demokratikus keretek között rendezhetjük be otthonunkat. Persze, nem egyedül ilyen külső szempontok teszik számunkra kívánatossá a demokráciában élést , hiszen az ország dolgozó tömegeinek, a lakosság túlnyomó többségének elemi érdeke, hogy önmaga kormányozza önmagát, ne kisebbnagyobb érdekcsoportok, hogy szabadságban éljen, egyenlő jogokkal és lehetőségekkel, igazságos jövedelemelosztás mellett s társadalmi egyenlőségben —, de az is bizonyos, hogy külső támogatásra, gazdasági segítségre csak úgy számíthatunk, ha demokratikus rendszerünket megerősítjük, ellenségeit leküzdjük és intézményeit felépítjük. Szomszédainkkal is csak úgy tudunk jóviszonyt és barátságot teremteni, ha nem kételkednek demokratikus magatartásunk őszinteségében, a magyar demokratikus átalakulás véglegességében. Mindenképpen elsőrangú feladatunk hát demokráciánk kiteljesítése. A demokrácia lényege az alulról felépülő népképviseleti rendszer. Ez nem csak annyit jelent, hogy a nép a parlamentbe küldött képviselői útján törvényeket hoz magának, de azt is, hogy helyi önkormányzati testületeiben ellenőrzi: ezeket a törvényeket hív szellemmel hajtják-e végre. Nálunk ezideig csak a demokrácia felépítménye van meg, a fundamentum azonban hiányzik: a magyar városok és falvak ezreinek nincs választott képviselőtestületük, nem élnek demokráciában. A főváros már egy évvel ezelőtt választott, de a vidék népe szinte ugyanolyan lealázó, másodrendű helyzetben van, mint a reakciós időkben, amikor éretlennek tartották a titkos választójog gyakorlására. Ez a helyzet állandó nyugtalanság és elégedetlenség forrása vidéken s különösen aggasztó volna, hogy éppen az a parasztság kedvetlenednek el a demokráciától, amely a fasiszta időkben is meg tudott maradni demokratikus alapokon s amelyre, mint egyik legszilárdabb fundamentumra, az új magyar demokráciát felépíteni szándékozunk. Ha nem akarjuk, hogy a magyar parasztság elveszítse hitét a demokráciában, most már sürgősen tisztázni kell a latyakban az alapvető vető önkormányzati kérdéseket. Lehetetlen állapot, hogy a magyar vidék még mindig úgy éljen, mint a felszabadulás első napjaiban, olyan kezdetleges és ideiglenes formák között. Akkor — nem ismerve még a közhangulatot — minden párt és a falusi szakszervezet egyenlő arányban küldött tagokat a képviselőtestületbe s ma legtöbb helyen annak a két vagy három pártnak van teljhatalma a községházán, amely a közben megtörtént nemzetgyűlési választásoknál az illető faluban a szavazatoknak együttesen is alig 20 vagy 30 százalékát kapta meg. A népakarattal ennyire szembenálló, kirívóan antidemokratikus felépítésű községi tanácsok, még a gömböse időkben sem igen voltak, nem csoda hát, ha a magyar nép a maga fejlett igazságérzetével és jogérzékével elutasítja magától ezeket az ál-önkormányzati szerveket és inkább nem vesz részt a községi életben. Megdöbbentőek azok a hírek, amelyek a valamikor — még a fasiszta időkben is — oly igen élénk önkormányzati szellem gyengüléséről számolnak be. A falvak népe egyre kevesebb érdeklődést mutat a közös dolgok iránt, mert nincs meg a problémák józan vita útján történő megtárgyalásának a lehetősége, hiszen a községházát egy kisebbség tartja megszállva, amely diktatórikus módon határoz a többség felől is A község vezetőjének megválasztásánál szinte kísértetiesen ugyanaz a helyzet ma, mint a feudális világban, amikor a főszolgabíró diszkrécionális joga volt, hogy kit jelöl bírónak a falu élére. Emlékszünk, milyen forrongást és nyugtalanságot idézett elő a falvakban egy-egy bíróválasztás, amikor a nép nem tudta megválasztani a maga emberét, mert a főszolgabíró nem volt hajlandó jelölni. Példás önkormányzati életet bontott szét és szüntetett meg egy-egy bíróválasztás, amelynek során a falu nem ültethette maga fölé kiválasztottját. A pompásan működő falusi parlament egyszerire élettelenné vált, a képviselőtestületi tagok elmaradoztak a gyűlésekről, a termékeny viták helyét tespedt unalom foglalta el s a közösség határozata helyett néhány méoista diktátor hozott, döntéseket. Ma igen hasonló a helyzet: csak éppen nem a főszolgabíró, hanem egyik vagy másik párt kényszeríti rá bíróként a maga emberét a falura, a nagy többség akarata ellenére, vagy ülteti a maga emberét a jegyzői székbe, anélkül, hogy a falu közvéleménye megnyilvánulhatott volna ellene vagy mellette. Ilyen viszonyok mellett érthető, hogy mindjobban a közöny lesz úrrá a falvak népén s a demokrácia alapját jelentő önkormányzati szellem egyre halványul. A falusi tanácskozó testületek, amelyek a legkitűnőbb politikai iskolát jelentették a feltörekvő parasztság számára, ma legtöbb helyen diktatórikus döntések színhelyei s a nép mindjobban visszavonul a közös dolgok intézésétől, ahelyett, hogy — a demokrácia szellemének megfelelően — most kapcsolódna be igazán ügyes a vita lébe. A Független Kisgazda Párt a demokrácia puszta létének érdekében követeli a községi választások mielőbbi megtartását. Ha nem akarjuk, hogy a falu népében kialudjon az a demokratikus ösztön és hit, amely az elnyomás alatt is életben tudta tartani az önkormányzatokat, mielőbb véget kell vetni annak az antidemokratikus világnak, amelyben ma él a falu. A nép kezébe kell inni a döntést: maga válassza meg testületeit és maga válogassa ki vezetőit, akik végrehajtják azokat a törvényeket, amelyeket maga hoz a nemzetgyűlésben. Előbb a közigazgatás reformját kell megteremteni — kapjuk állandóan a választ sürgetésünkre. Rendben van! A Kisgazda Párt tizenöt éve követeli a közigazgatási reformot, tizenöt évig hirdette, hogy a vármegye a feudalizmus bástyája, egy előjogait védő klikk kezében. Kívánjuk a közigazgatás reformját, de persze, úgy, hogy a reform révén a községi önkormányzat szélesebb legyen, ne pedig szűküljön, szóval, hogy a reform a demokrácia erősítését, ne pedig gyengítését szolgálja. A járások megszüntetéséhez készséggel hozzájárulunk, de csak olyan formában, hogy a demokrácia gondolatához híven, a járások hatáskörének jelentős részét a községi önkormányzatok kapják meg. Jöhet tehát a közigazgatás reformja , mi készséggel megszavazzuk, ha a községi önkormányzatok erősítése és nem elsorvasztása "jár vele. A magyar politikai és területi bizottság péntek délutáni ülésének érintése Páris, augusztus 31 — A Iiis Újság kiküldött munkatársának telefonjelentése. — Örök béke vagy örök békekonferencia? ... Ez a kérdés úgy lóg a levegőben, mint az esőfelhők, amelyek hetek óta szürkévé szomorítják a párisi eget. És aki a bizottsági ülések vitáit hallgatja, joggal teszi fel a kérdést, hogy várjon csakugyan békét csinálnak-e az urak ott, vagy csak véget nem érő békekonferenciát. A könnyed párisi szellem már megteremtette a maga kedvesen éles szatíráját: az egyik színház kabaréelőadásában a négy nagy az ablak elött üldögélve, arról beszélget, hogy kinn esik-e az eső. És ha erre a kérdésre Molotov így válaszol: „Du“, akkor egészen bizonyos, hogy Bevin ezt állapítja meg: „No". Ha pedig netán Byrnes úgy híjánn’„h.*;» „Vés*, akkor Molotov részéről hangzik röviden ez a szócska: „Nyerés közben kinn esik az eső és ázik a világ. A Négy Nagy döntései Ebben a nagy essőzésben a brit külügyminiszter úgy szerepel már itt Párisban, mint a francia közmondás híres embere, aki „két esőcsöpp közt szárazon marad“. Amióta az a hír röppent világgá, hogy türelmetlen jeruzsálemi ifjak az életére törnek, a párisiak úgy vigyáznak rá, mint a szemük világára. Kacsa volt tehát ez a hír annál is inkább, mert Bevin népszerűsége megnövekedett azáltal, hogy összehozta a Big For-konferenciát. A négy külügyminiszter megbeszélésének határozatai már ismeretesek az egész világ előtt és ezeknek vizsgálata igen fontos magyar szempontból is. Az egyik határozat ugyanis leszögezi, hogy nem hajlandók változtatni azokon a megegyezéseken, amelyeket a londoni, illetőleg a párisi külügyminiszteri értekezleteken kötöttek. Ha azonban szükségesnek tartják, a szövegeket megváltoztathatják a többi delegáció javaslatainak megfelelően. Ezek közé tartozik többek között Erdély kérdése is. Egy másik határozat pedig arról szól, hogy zárt üléseken megvizsgálják a szerződéstervezetekhez benyújtott 250 pótindítványt és elutasítják mindazokat, amelyekben a négy külügyminiszter megállapodást nem tudott létrehozni Ez utóbbiak közé sorolható sok olyan probléma, amely magyar-csehszlovák viszonylatban az utóbbi időben felmerült. Fantasztikus állik Mindezek után — rendkívül fontosak a fentebb leírt előzmények — az egyik hírügynökség és az egyik párisi lap legfurcsább „kacsájáról“ kell hírt adnunk. Arról szólt ez a tegnap este közölt beszámoló,, hogy bizonyos magyar politikusok ésmás személyek között megbeszélések folytak, Magyarországnál, a Szovjetunióhoz tagállamként való csatlakozása ügyében. Egyszerű dolog megtalálni ennek a koholt hírnek a forrásait. Van néhány politikus, aki komolyan hiszi, hogy mélyreható ellentétek állnak fenn a Szovjetunió és a nyugati országok között. Politkai kombinációjukban már odáig mennek, hogy keleti és nyugati blokkról beszélnek. S mivel az általuk „nyugati blokknak“ nevezett államok érdeklődését látják felébredni a magyar problémák iránt, úgy vélik, hogy a flmgyer politikát kedvezőtlen színben feltüntetve, leintik ezt a fokozódó érdeklődést. Ezek a mesterkedők azonban nem veszik tekintetbe az általános világhelyzetet, az őszinte együttműködni akarást és a szovjet politikának azt a nyílegyenes vonalát, amely mindenkor kitartott és kitart a felszabadított országok politikájának önállósága mellett. Ez a szovjet politika megnyilvánult például a magyar választások idején is és éppen ezért igen könnyű felfedezni a célzatosságot abban a híresztelésben, amelyet most a román-magyar és a csehszlovákmagyar problémák párisi megvitatása idején lőttek ki szétpukkanó rakétaként a levegőben. A pénteki vita Ezek a román-magyar és cseh- szlovák-magyar problémák szőnyegre kerültek a magyar politikai és területi bizottság pénteki ülésén, amelyen Kanada képviselője javasolta, hogy a román és magyar bizottság tartson együttes ülést, amelyre hívják meg Magyarország képviselőjét, hogy szóbeli előadásban ismertesse a magyar delegáció észrevételeit a békeszerződésnek a román-magyar határra vonatkozó pontját illetően. Sztankovics elnök közölte, hogy a magyar delegációtól három levelet kapott. Az egyik azt hangoztatja, hogy a magyar békeküldöttség természetesen sohasem mondott le arról a jogáról, hogy a magyar-román határkérdésben meghallgassák és kéri, hogy hívják meg a bizottság elé. A második levél azt kéri, hogy a magyar delegáció hallgassák meg azzal a csehszlovák pótindítvánnyal kapcsolatban, amely kétszázezer magyar kitelepítésére vonatkozik. A harmadik levél azt kéri, hogy a magyar delegációt hallgassák meg minden olyan politikai és területi kérdésben, amelyre vonatkozóan a magyar delegációnak észrevételei vannak, vagy amelyhez más delegációk pótindítványokat nyújtottak be. Ma délután négy órakor ... A francia megbízott emelkedett ezután szólásra és kifejtette, hogy a magyar delegáció meghallgatásával nem teszik kétségessé a magyarromán határra vonatkozó korábbi döntést, megjegyzi azonban, hogy ha a magyar delegáció meghallgatása alkalmával valamelyik győztes állam delegációja magáévá akarja tenni a magyar álláspont egyik vagy másik pontját, akkor a bizottságnak állást kell foglalnia ezekkel a pontokkal kapcsolatban is. Az elnök ugyanezt állapította meg ezután, majd a francia, jugoszláv, szovjet, amerikai és kanadai delegátus szólalt fel, valamennyi a magyar delegáció meghallgatására vonatkozó javaslat elfogadása mellett. Ezek után egyhangúlag elfogadták az indítványt és ennek alapján az elnök bejelentette, hogy ma, szombaton délután 4 órai kezdettel együttes ülést tart a magyar és a román bizottság, amely meghallgatja Magyarország és Románia képviselőit. Maron Ferenc A közigazgatási reformon tehát nem múlhat a községi választások megtartása s aki valóban demokráciát akar ebben az országban, az csak helyeselheti a Kisgazda’ Párt’ sürgető magatartását az önkormányzati választások kérdésében. Viszont a diktatúra álláspontján van az, aki ellenzi, hogy a nép végre maga teremtse meg alsófokú önkormányzati szerveit. Az alulról felépülő népképviseleti rendszer legerősebb tartópillérének felépítése legsürgősebb feladatunk, hiszen végeredményében a falvakon, a falvak népén főz meg, tudunk-e igaz demokráciát remteni ezen a földön, be tudna illeszkedni a magunk hamisba népuralmi rendszerével a demoltikus Európába, a demokrata világba. A külföldi magyar szervezetek közös beadványa a békeértekezlethez Párizsból jelentik. A külföldi magyar egyesületek közös memorandumot intéztek a béketárgyaláson résztvevő államok képviselőihez és a konferencia titkárságához. Kiemelik, hogy a külföldi magyarság a háború alatti tevékenységével kivívta azt a jogot, hogy megszólalhasson hazája érdekében. Az erdélyi magyarok helyzetének gyökeres megváltoztatását kérik, továbbá azt, hogy a szlovákiai magyarok üldözését akadályozzák meg. A Csehszlovákiában élő magyarok állampolgársági jogainak helyreállítását is kívánják. Olcsó hitelt a kisiparosság számára A főváros ipari és kereskedelmi szakbizottsága ülést tartott és az árumintavásárok rendezésére vonatkozó rendelettervezetét tárgyalta. Napirend előtt dr. Szolnoky István kisgazda bizottsági tag szólalt fel, szóvátette a Párisban folyó béketárgyalásokat és annak a reményének adott lefejezést, hogy Magyarország igazságos ügyét meghallgatják Párisban és nem döntenek meghallgatása nélkül. Ugyancsak napirend előtt szólalt fel Felvinczy László kisgazda bizottsági tag is. A mindinkább terjedő munkanélküliségre hívta fel a figyelmet, kérte az ügyosztályt, hogy a polgármester útján a kormány figyelmét is hívják fel a fenyegető jelenségre. A kisiparosságot olcsó hitel nyújtásával támogassák — mondotta —, mert ez az egyik legjobb mód a kisipari termelés fokozására és ír munkanélküliség csökkentésére. Németh Dezső kisgazda bizottsági tag a zsírnemű eltűnésével kapcsolatban szigorú ellenőrzést kér úgy a kereskeelemben, mint a piacokon. Szolnoki István, Rózsa Gyula, Felvinczy László kisgazda bizottsági tagok és mások hozzászólása után úgy döntött a bizottság, hogy a minisztérium által tervezett új szervekközül csak a kiállítási, illetve a vásári tanács felállítását tartják szükségesnek, egyébként az ártmintavásárokat továbbra is az eddig rendező Budapesti, Kereskedelmi, és Iparkamara, a GyOSz és a főváros kezében kell hagyni, kiegészítve a rendezőséget a Szakszervezeti Tanács kiküldötteivel.