Kis Ujsag, 1946. szeptember (60. évfolyam, 196-220. szám)

1946-09-01 / 196. szám

­ Vasárnap, 1946 szeptemberi Gépfegyveres silovák katonák merénylete Békéscsabán 40 fillér ny'i'i/sfv/y A Független Kisgazda-, Fö­ldmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Hogyan segített Magyarország a cseh menekültek ezrein ? I­ magyar és román bizottság ma délutáni együttes ülésén hallgatják meg a magyar békeküldöttséget Hogy a demokrácia teljes legyen.. írta: Antalffy Gyula Magyarország jövőjét csak a de­mokrácia útján építhetjük meg. Akármit hozzon ránk a béke, élnünk kell s a demokratikus Európában mi is csak demokratikus keretek között rendezhetjük be otthonunkat. Persze, nem egyedül ilyen külső szempontok teszik számunkra kí­vánatossá a demokráciában élést , hiszen az­ ország dolgozó tömegei­nek, a lakosság túlnyomó többségé­nek elemi érdeke, hogy önmaga kormányozza önmagát, ne kisebb­­nagyobb érdekcsoportok, hogy sza­badságban éljen, egyenlő jogokkal és lehetőségekkel, igazságos jövede­lemelosztás mellett s társadalmi egyenlőségben —, de az is bizonyos, hogy külső támogatásra, gazdasági segítségre csak úgy számíthatunk, ha demokratikus rendszerünket meg­erősítjük, ellenségeit leküzdjü­k és intézményeit felépítjük. Szomszé­dainkkal is csak úgy tudunk jó­viszonyt és barátságot teremteni, ha nem kételkednek demokratikus magatartásunk őszinteségében, a magyar demokratikus átalakulás véglegességében. Mindenképpen első­rangú feladatunk hát demokráciánk kiteljesítése. A demokrácia lényege az alulról felépülő népképviseleti rendszer. Ez nem csak annyit jelent, hogy a nép a parlamentbe küldött képviselői útján törvényeket hoz magának, de azt is, hogy helyi önkormányzati testületeiben ellenőrzi: ezeket a tör­vényeket hív szellemmel hajtják-e végre. Nálunk ezideig csak a de­mokrácia felépítménye van meg, a fundamentum azonban hiányzik: a magyar városok és falvak ezreinek nincs választott képviselőtestületük, nem élnek demokráciában. A fővá­ros már egy évvel ezelőtt válasz­tott, de a vidék népe szinte ugyan­olyan lealázó, másodrendű helyzet­ben van, mint a reakciós időkben, amikor éretlennek tartották a titkos választójog gyakorlására. Ez a hely­zet állandó nyugtalanság és elége­detlenség forrása vidéken s különö­sen aggasztó volna, hogy éppen az a parasztság kedvetlenednek el a de­mokráciától, amely a fasiszta idők­ben is meg tudott maradni demokra­tikus alapokon s amelyre, mint egyik legszilárdabb fundamentumra, az új magyar demokráciát felépíteni szándékozunk. Ha nem akarjuk, hogy a magyar parasztság elveszítse hitét a demo­kráciában, most már sürgősen tisz­tázni kell a latyakban az alapvető vető önkormányzati kérdéseket. Le­hetetlen állapot, hogy a magyar vi­dék még mindig úgy éljen, mint a felszabadulás első napjaiban, olyan kezdetleges és ideiglenes formák kö­zött. Akkor — nem ismerve még a közhangulatot — minden párt és a falusi szakszervezet egyenlő arány­ban küldött tagokat a képviselőtes­tületbe s ma legtöbb helyen annak a két vagy három pártnak van telj­hatalma a községházán, amely­ a közben megtörtént nemzetgyűlési választásoknál az illető faluban a szavazatoknak együttesen is alig 20 vagy 30 százalékát kapta meg. A népakarattal ennyire szembenálló, kirívóan antidemokratikus felépítésű községi tanácsok, még a gömböse időkben sem igen voltak, nem csoda hát, ha a magyar nép a maga fej­lett igazságérzetével és jogérzékével elutasítja magától ezeket az ál-ön­kormányzati szerveket és inkább nem vesz részt a községi életben. Megdöbbentőek azok a hírek, ame­lyek a valamikor — még a fasiszta időkben is — oly igen élénk önkor­mányzati szellem gyengüléséről szá­molnak be. A falvak népe egyre ke­vesebb érdeklődést mutat a közös dolgok iránt, mert nincs meg a problémák józan vita útján történő megtárgyalásának a lehetősége, hi­szen a községházát egy kisebbség tartja megszállva, amely diktatóri­kus módon határoz a többség fe­lől is A község vezetőjének megválasz­tásánál szinte kísértetiesen ugyanaz a helyzet ma, mint a feudális világ­ban, amikor a főszolgabíró diszkré­­cionális joga volt, hogy kit jelöl bírónak a falu élére. Emlékszünk, milyen forrongást és nyugtalanságot idézett elő a falvakban egy-egy bíró­választás, amikor a nép nem tudta megválasztani a maga emberét, mert a főszolgabíró nem volt hajlandó jelölni. Példás önkormányzati éle­tet bontott szét és szüntetett meg egy-egy bíróválasztás, amelynek so­rán a falu nem ültethette maga fölé kiválasztottját. A pompásan mű­ködő falusi parlament egyszerire élettelenné vált, a képviselőtestületi tagok elmaradoztak a gyűlésekről, a termékeny viták helyét tespedt una­lom foglalta el s a közösség hatá­rozata helyett néhány méoista dik­tátor hozott, döntéseket. Ma igen hasonló a helyzet: csak éppen nem a főszolgabíró, hanem egyik vagy másik párt kényszeríti rá bíróként­ a maga emberét a falura, a nagy többség akarata ellenére, vagy ülteti a maga emberét a jegyzői székbe, anélkül, h­ogy a falu közvéleménye megnyilvánulhatott volna ellene vagy mellette. Ilyen viszonyok mellett érthető, hogy mindjobban a közöny lesz úrrá a falvak népén s a demokrácia alapját jelentő önkormányzati szel­lem egyre halványul. A falusi ta­nácskozó testületek, amelyek a leg­kitűnőbb politikai iskolát jelentették a feltörekvő parasztság számára, ma legtöbb helyen diktatórikus dönté­sek színhelyei s a nép mindjobban visszavonul a közös dolgok intézésé­től, ahelyett, hogy — a demokrácia szellemének megfelelően — most kapcsolódna be igazán ügyes a vita lébe. A Független Kisgazda Párt a de­mokrácia puszta létének érdekében követeli a községi választások mi­előbbi megtartását. Ha nem akarjuk, hogy a falu népében kialudjon az a demokratikus ösztön és hit, amely az elnyomás alatt is életben tudta tartani az­ önkormányzatokat, mi­előbb véget kell vetni annak az antidemokratikus világnak, amely­ben ma él a falu. A nép kezébe kell inni a döntést: maga válassza meg testületeit és maga válogassa ki ve­zetőit, akik végrehajtják azokat a törvényeket, amelyeket maga hoz a nemzetgyűlésben. Előbb a közigazgatás reformját kell megteremteni — kapjuk állan­dóan a választ sürgetésünkre. Rend­ben van! A Kisgazda Párt tizenöt éve követeli a közigazgatási­­ reformot, tizenöt évig hirdette, hogy a vár­megye a feudalizmus bástyája, egy előjogait védő klikk kezében. Kí­vánjuk a közigazgatás reformját, de persze, úgy, hogy a reform révén a községi önkormányzat szélesebb le­gyen, ne pedig szűküljön, szóval, hogy a reform a demokrácia erősíté­sét, ne pedig gyengítését szolgálja. A járások megszüntetéséhez­ készség­gel hozzájárulunk, de csak olyan formában, hogy a demokrácia gon­dolatához híven, a járások hatás­körének jelentős részét a községi ön­­kormányzatok kapják meg. Jöhet te­hát a közigazgatás reformja , mi készséggel megszavazzuk, ha a köz­ségi önkormányzatok erősítése és nem elsorvasztása "jár vele. A magyar politikai és területi bizottság péntek d­élutáni ülésének érintése Páris, augusztus 31 — A Iiis Újság kiküldött munka­társának telefonjelentése. — Örök béke vagy örök békekonfe­rencia? ... Ez a kérdés úgy lóg a levegőben, mint az esőfelhők, amelyek hetek óta szürkévé szomorítják a párisi eget. És aki a bizottsági ülések vi­táit hallgatja, joggal teszi fel a kér­dést, hogy várjon csakugyan békét csinálnak-e az urak ott, vagy csak véget nem érő­ békekonferenciát. A könnyed párisi szellem már meg­teremtette a maga kedvesen éles sza­tíráját: az egyik színház kabaréelő­adásában a négy nagy az ablak elött üldögélve, arról beszélget, hogy kinn esik-e az eső. És ha erre a kérdésre Molotov így válaszol: „Du“, akkor egészen bizonyos, hogy Bevin ezt ál­lapítja meg: „No". Ha pedig netán Byrnes úgy híjánn­’­­„h.*;» „Vés*, ak­kor Molotov részéről hangzik rövi­den ez a szócska: „Nyer­és közben kinn esik az eső és ázik a világ. A Négy Nagy döntései Ebben a nagy essőzésben a brit külügyminiszter úgy szerepel már itt Párisban, mint a francia köz­mondás híres embere, aki „két eső­­csöpp közt szárazon marad“. Amióta az a hír röppent világgá, hogy tü­relmetlen jeruzsálemi ifjak az éle­tére törnek, a párisiak úgy vigyáz­nak rá, mint a szemük világára. Kacsa volt tehát ez a hír annál is inkább, mert Bevin népszerűsége megnövekedett azáltal, hogy össze­hozta a Big For-konferenciát. A négy külügyminiszter megbeszélésé­nek határozatai már ismeretesek az egész világ előtt és ezeknek vizsgá­lata igen fontos magyar szempont­ból is. Az egyik határozat ugyanis leszögezi, hogy nem hajlandók vál­toztatni azokon a megegyezéseken, amelyeket a londoni, illetőleg a pá­risi külügyminiszteri értekezleteken kötöttek. Ha azonban szükségesnek tartják, a szövegeket megváltoztat­hatják a többi delegáció javaslatai­nak megfelelően. Ezek közé tartozik többek között Erdély kérdése is. Egy másik hatá­rozat pedig arról szól, hogy zárt üléseken megvizsgálják a szerződés­­tervezetekhez benyújtott 250 pót­indítványt és elutasítják mindazokat, amelyekben a négy külügyminiszter megállapodást nem tudott létrehozni Ez utóbbiak közé sorolható sok olyan probléma, amely magyar-cseh­szlovák viszonylatban az utóbbi idő­ben felmerült. Fantasztikus állik­ Mindezek után — rendkívül fonto­sak a fentebb leírt előzmények — az egyik hírügynökség és az egyik párisi lap legfurcsább „kacsájáról“ kell hírt adnunk. Arról szólt ez a tegnap este közölt beszámoló,, hogy bizonyos magyar politikusok és­­­más személyek között megbeszélések foly­tak, Magyar­országnál, a Szovjetunió­hoz tagállamként való csatlakozása ügyében. Egyszerű dolog megtalálni ennek a koholt hírnek a forrásait. Van néhány politikus, aki komolyan hi­szi, hogy mélyreható ellentétek áll­nak fenn a Szovjetunió és a nyugati országok között. Politkai kombiná­ciójukban már odáig mennek, hogy keleti és nyugati blokkról beszélnek. S mivel az általuk „nyugati blokk­nak“­ nevezett államok érdeklődését látják felébredni a magyar problé­mák iránt, úgy vélik, hogy a flm­­gyer politikát kedvezőtlen színben feltüntetve, leintik ezt a fokozódó érdeklődést. Ezek a mesterkedők azonban nem veszik tekintetbe az általános világ­­helyzetet, az őszinte együttműködni akarást és a szovjet politikának azt a nyílegyenes vonalát, amely minden­kor kitartott és kitart a felszabadított országok politikájának önállósága mellett. Ez a szovjet politika meg­nyilvánult például a magyar válasz­tások idején is és éppen ezért igen könnyű felfedezni a célzatosságot ab­ban a híresztelésben, amelyet most a román-magyar és a csehszlovák­magyar problémák párisi megvitatása idején lőttek ki szétpukkanó rakéta­ként a levegőben. A pénteki vita Ezek a román-magyar és cseh-­ szlovák-magyar problémák szőnyeg­re kerültek a magyar politikai és területi bizottság pénteki ülésén, amelyen Kanada képviselője java­solta, hogy a román és magyar bi­zottság tartson együttes ülést, amelyre hívják meg Magyarország képviselőjét, hogy szóbeli előadás­ban ismertesse a magyar delegáció észrevételeit a békeszerződésnek a román-magyar határra vonatkozó pontját illetően. Sztankovics elnök közölte, hogy a magyar delegációtól három levelet kapott. Az egyik azt hangoztatja, hogy a magyar békeküldöttség ter­mészetesen sohasem mondott le arról a jogáról, hogy a magyar-román ha­tárkérdésben meghallgassák és kéri, hogy hívják meg a bizottság elé. A második levél azt kéri, hogy a m­a­­gyar delegáció hallgassák meg azzal a csehszlovák pótindítvánnyal kap­csolatban, amely kétszázezer magyar kitelepítésére vonatkozik. A harma­dik levél azt kéri, hogy a magyar delegációt hallgassák meg minden olyan politikai és területi kérdés­ben, amelyre vonatkozóan a magyar delegációnak észrevételei vannak, vagy amelyhez más delegációk pót­indítványokat nyújtottak be. Ma délután négy órakor ... A francia megbízott emelkedett ezután szólásra és kifejtette, hogy a magyar delegáció meghallgatásá­val nem teszik kétségessé a magyar­­román határra vonatkozó korábbi döntést, megjegyzi azonban, hogy ha a magyar delegáció meghallgatása alkalmával valamelyik győztes ál­lam delegációja magáévá akarja ten­ni a magyar álláspont egyik vagy másik pontját, akkor a bizottságnak állást kell foglalnia ezekkel a pon­tokkal kapcsolatban is. Az elnök ugyanezt állapította meg ezután, majd a francia, jugoszláv, szovjet, amerikai és kanadai delegá­tus szólalt fel, valamennyi a magyar delegáció meghallgatására vonatkozó javaslat elfogadása mellett. Ezek után egyhangúlag elfogadták az indítványt és ennek alapján az el­nök bejelentette, hogy ma, szomba­ton délután 4 órai kezdettel együttes ülést tart a magyar és a román bi­zottság, amely meghallgatja Magyar­­ország és Románia képviselőit. Maron Ferenc A közigazgatási­ reformon tehát nem múlhat a­ községi választások megtartása s aki valóban demokrá­ciát akar ebben az országban, az csak helyeselheti a Kisgazda’ Párt’ sürgető magatartását az önkormány­zati választások kérdésében. Viszont a diktatúra álláspontján van az, aki ellenzi, hogy a nép végre maga te­remtse meg alsófokú önkormányzati szerveit. Az alulról felépülő nép­­képviseleti rendszer legerősebb tartó­pillérének felépítése legsürgősebb feladatunk, hiszen végeredményében a falvakon, a falvak népén főz meg, tudunk-e igaz demokráciát remteni ezen a földön, be tudna illeszkedni a magunk hamisba­ népuralmi rendszerével a demol­tikus Európába, a demokrata világba. A külföldi magyar szervezetek közös beadványa a békeértekezlethez Párizsból jelentik. A külföldi ma­gyar egyesületek közös memoran­dumot intéztek a béketárgyaláson résztvevő államok képviselőihez és a konferencia titkárságához. Kieme­lik, hogy a külföldi magyarság a há­ború alatti tevékenységével kivívta azt a jogot, hogy megszólalhasson hazája érdekében. Az erdélyi magya­rok helyzetének gyökeres megvál­toztatását kérik, továbbá azt, hogy a szlovákiai magyarok üldözését akadályozzák meg. A Csehszlovákiá­ban élő magyarok állampolgársági jogainak helyreállítását is kívánják. Olcsó hitelt a kisiparosság számára A főváros ipari és kereskedelmi szakbizottsága ülést tartott és az árumintavásárok rendezésére vonat­kozó rendelettervezetét tárgyalta. Napirend előtt dr. Szolnoky Ist­ván kisgazda bizottsági tag szólalt fel, szóvátette a Párisban folyó béketárgyalásokat és annak a remé­nyének adott lefejezést, hogy Ma­gyarország igazságos ügyét meghall­gatják Párisban és nem döntenek meghallgatása nélkül. Ugyancsak napirend előtt szólalt fel Felvinczy László kisgazda bizottsági tag is. A mindinkább terjedő munkanélküli­ségre hívta­ fel a figyelmet, kérte az ügyosztályt, hogy a polgármester útján a kormány figyelmét­ is hívják fel a­­ fenyegető jelenségre. A kis­iparosságot olcsó hitel nyújtásával támogassák —­ mondotta —, mert ez az egyik legjobb mód a kisipari termelés fokozására és ír munka­­nélküliség csökkentésére. Németh Dezső kisgazda bizottsági tag a zsírnemű eltűnésével kapcsolatban szigorú ellenőrzést kér úgy a keres­­ke­­elemben, min­t a piacokon. Szolnoki István, Rózsa Gyula, Felvinczy László kisgazda bizottsági tagok és mások­­ hozzászólása után úgy döntött a bizottság, hogy a mi­nisztérium által­ tervezett új szervek­­közül csak a kiállítási, illetve a vá­sári tanács felállítását tartják­­ szük­ségesnek, egyébként az ártm­inta­­vásárokat továbbra is az eddig ren­dező Budapesti, Kereskedelmi, és Iparkamara, a GyOSz és a főváros kezében kell hagyni, kiegészítve a rendezőséget a Szakszervezeti­­ Ta­nács kiküldötteivel.

Next