Kis Ujság, 1947. január (61. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

(Szerda, 1947 január 1 óra 40 fillér A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Ma 40 ezer ezüst ötforintos kerül forgalomba Szilveszteri letartóztatási hullám Mérleg írta: NAGY MIKLÓS A gondos gazda minden új esz­tendő küszöbén számot vet önmagá­tól és helyzetével. Megvizsgálja, mit tudott megvalósítani kitűzött tervei­ből, mit mulasztott el és őszintén. Szembenézve az igazsággal, megálla­pítja: mi bizonyult helyesnek, mi­csoda helytelennek, mert csak így hozhatja összhangba a szükséglete­ket a lehetőségekkel. Itt az újév,­ülik ezt a számvetést az állam ház­tartásában is megcsinálni. Nyugodt lelkiismerettel állapíthat­juk meg, hogy az új Magyarország életének hátunk mögött levő másf­él esztendeje miatt nincs okunk szé­gyenkezni. Nemcsak relatíve — a viszonyokhoz és körülményekhez mérten, vagy a többi háború sújtotta európai országokhoz hasonlítva —, hanem abszolút mérték szerint is hatalmas munkát végzett ez a nép és ez a­ kormányzat Működő alkot­mányos élet, bevetett földek, szapo­rodó állatállomány, pontosan közle­kedő vonatok, újjáépült hidak és u­tak, értékelő pénz, rendesen tanító iskolák, erősödő külkereskedelmi kapcsolatok, javuló külpolitikai hely­zet és sok más kedvező tünet le­­tagad­hatatlanul bizonyítja ezt. Csak­­a rosszindulat és a rosszakarat állít­hatja az ellenkezőjét. Aki Budapesten körülnéz és a vidéken szertejár, és aki 1945 májusát összehasonlítja 1946 decemberével, szívére telt kézzel csak a nagyarányú­ fejlődésről és javulás­ról tanúskodhatok. Pedig mennyi ne­hézséggel, mennyi akadállyal kellett ennek az erejében megfogyatkozott magyarságnak megküzdenie! Még az­­időjárás is ellene esküdött, s olyan rossz volt, amilyenre a legöregebb emberek sem emlékeznek! Lelkiisme­retlen és gonosz ember az, ellensége a haladásnak és a magyarságnak, aki ezt a valóságot le akarja tagadni, vagy el akarja ködösíteni a nemzet közvéleménye előtt. Mert erre az igazságra, ennek az igazságnak a hangoztatására nekünk nagy szükségünk van. Ebből merít­hetünk erőt és bizodalmat a jövő feladataihoz és munkájához. Ebből tanulhatjuk meg, hogy­ igenis van mód és lehetőség az életre, a fel­­emelkedésre, a boldogulásra, csak akarnunk kell. Hogy nem szabad csüggednünk, nem szabad suttogó propagandára hallgatnunk, nem sza­bad józan és tiszta látásunkat el­­fakítanunk, hanem kemény elszánt­sággal, konok következetességgel, összeszorított foggal és ököllel, sok­szor talán roskadozva is a terhek alatt, mennünk kell előre a kijelölt úton, az igazi demokrácia útján, mert ha a fejlődésnek és a javulás­nak ezt a másféléves ütemét tartani tudjuk, akkor tíz év alatt Magyar­­országot a boldog magyarok hazá­jává tudjuk tenni. Hozzátartozik a számvetéshez an­nak a tudatosítása is, hogy kiket illet ezért köszönet. S bizonyára mindenki természetesnek fogja ta­lálni, ha itt elsősorban és mindenek­előtt a parasztság, az ipari munkás­ság és a dolgozó értelmiség előtt vesszük le a kalapot. Felemelő még csak rágondolni is, mennyi élniaka­­rás, mennyi energia volt és van ezekben a tömegekben, hogy az in­fláció zuhogó áradatában és a fo­rintapály­ nehéz napjaiban fogták az eke szarvát, forgatták a kalapácsot, ültek Hitetlen Szobák írósztalai mel­lett, és nem tántorodtak el az építő munka gyönyörűséges igájától an­nak a néhány tízezer lehűlő gaz­embernek a példáján sem, akik munka nélkül, könyökükkel és szá­jukkal százszor és ezerszer annyit tudtak keresni, mint a dolgozók a munkájuk révén. Vegyék tudomásul ezek a dolgozók és legyenek is büsz­kék arra, hogy — nemcsak saját lel­kiismeretük, hanem minden értel­mes és derék ember, sőt a történe­lem előtt is — övék az érdem az ország megmaradásáért, megtartá­sáért és felemeléséért, s hogy a ma­gyar jövőt mindenki csak az ő jó­zanságuktól és az ő becsületes mun­kájától várja és reméli. És érezzék meg azt is, hogy történhetik akármi, de ez az ország, az új Magyarország az ő országuk lesz, a dolgozók ha­zája, s így maguknak építik a jöven­dőt, magukért szenvedik a jelen keserveit. De tudnia kell a magyarság töme­geinek azt is, hogy az eredménye­kért a nemzet politikai vezetőit is el­ismerés illeti. Lelkünk mélyén érez­­nünk kell mindnyájunknak azt, hogy mit köszönhetünk Tildy Zoltánnak, aki ösztönös államférfiúi képességei­vel eddig mindig megtalálta a ki­bontakozás útját, és még államfői minőségében is vállásra veszi a kor­mányzás legnehezebb és legkénye­sebb kérdéseinek elintézését. Tudnia, éreznie és vallani kell mindannyiunk­­nak, hogy Nagy Ferenc miniszter­elnök a magyarság lelkének és vá­gyainak igazi és hű képviselője. És nagyon jól kell tudnunk, hogy pár­tunk, a Kisgazda Párt, az elmúlt két esztendő folyamán történelmi hiva­tást teljesített. Olyan törénelmi hivatást, amelyet helyette senki más el nem tudott volna végezni. Legyünk ezekre büszkék, és ne engedjük ma­gunkat megfélemlíteni, sem eltán­torítani eszményeinktől és vezetőink­től. Mások mondhatják, csak mi el­ől ne higgyük, hogy a Kisgazda Párt széthúzásra és széthullásra hajlamos tehetetlen tömeg, s hogy vezetőink­nek nincsenek határozott és biztos tervei a jövőt illetően. Nekünk tud­nunk kell, hogy a Kisgazda Párt és annak vezetői pótolhatatlanul szük­ségesek a szebb és igazabb Magyar­­ország felépítésének munkájához. Persze, hibák vannak és lesznek a magyar élet majdnem minden vona­lán. Elég erősek vagyunk arra, hogy ezt bevalljuk, s elég erősnek tudjuk a fiatal, új magyar demokráciát is arra, hogy ezt meghallgassa. Mert azt ma már minden hátrafelé ka­csingató ember tudomásul veheti, hogy ebben az országban a demo­kráciát visszafejleszteni, megszün­tetni, a régi feudális gondolkozást és rendszert visszahozni nem lehet. Nemcsak azért, mert ezt a környező államok, a szomszédos Szovjet­ biro­dalom, sőt az USA, Anglia, Francia­­ország és a többi nyugati állam sem tűrné és nem is tűrhetné, hanem legfőképpen azért, mert ez a régi vi­lág ma már a magyarság túlnyomó többségének sem kellene. Ha a kö­rülmények sajátos hatása következ­tében lehetnek, és ma még vannak is félrevezetett tömegek, ezek a reális valóság és a tények megcáfolhatatlan érvei következtében igen hamar ki fognak ábrándulni ámítóikból. Éppen ezért nem szabad, de nem is jó a hibákat elhallgatni, vagy el­tussolni. A hibákat őszintén be kell ismerni és a legjobb igyekezettel tö­rekedni kell azok kiküszöbölésére A hibák miatt sincs oka a Kisgazda Pártnak a szégyenkezésre. Tudjuk, hogy soraink közé reakciós elemek is befurakodtak. De nincs több re­akciósunk, min amennyi régi nyilas van a baloldali blokk pártjaiban. Tudjuk, hogy a párt kereteiben a különböző árnyalatok csoportokat, frakciókat is alkotnak. De ezek a frakciók nem különböznek annyira sem egymástól, mint a szociáldemo­krata, vagy a parasztpárt keretei között is tagadhatatlanul meglévő csoportok. Ne akarjunk azonban a más háza előtt söpörni! Sőt inkább a többi pártot is arra kérjük fel, hogy mind­annyian előbb a saját házunk táját igyekezzünk rendbe tenni. Hiszen azt nemcsak mondjuk, hanem erős meggyőződéssel hisszük is, hogy mai elesettségünkből csak az egész ma. ELFOGADTÁK az amerikai atomiaiasiant Az atomszerződést megszegő állammal szemben vétó nélkül alkalmazhatók a büntető szankciók Cáfolják az angol-amerikai katonai segélynyújtási szerződéssel kapcsolatos híreket . Amerika London álláspontját tette magáévá a palesztinai kérdésben Az év utolsó napja mindenkor ki­tűnő alkalmat szolgáltat arra, hogy taglaljuk a múlt eseményeit és meg­rajzoljuk a jövő kilátásait. Európa és a világ azonban most politikai­lag és gazdaságilag az átalakulás cseppfolyós állapotában van és ezért fölöttébb hálátlan feladat lenne a jövőre szóló következtetéseket le­vonni immáron elmúlt jelenségek­ből. Ehelyett célszerű megvizsgálni azokat a jelentéseket, amelyek le­zárják az 1946-os évet. Még mindig a h­alom Tegnap hírt adtunk ezeken a ha­sábokon arról, hogy az atombizott­­ságnak ma éjfélre­ fel kell­ fejeznie a vitát, mert azt a javaslatot, amely az atombizottság elé kerül, elfogadva át kell nyújtani a Biztonsági Tanács­nak. A vita az előzetes terveknek megfelelően véget is ért. A tegnapi záróülésen az atombizottság előadója nyolcvankilenc oldalas jelentést ol­vasott fel. Ez a jelentés arra az amerikai javaslatra épült, amely azt indítványozza, hogy az atomfegyvert minősítsék tilosnak, a meglévő atombombakészletet semmisítsék meg, vezessék be a nemzetközi ellenőrzést arra vonatkozólag, hogy valamely ál­lam gyárt-e atomfegyvert és végül, hogy az atomszerződést megszegő államot ne védje a vétójog. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy államról az ellenőrzési vizsgálat során kiderül, hogy atolp­­fegyvert gyárt és vele szemben al­kalmazni óhajtják a javaslatban le­fektetett büntető szankciókat, akkor ezeknek a büntető rendelkezéseknek életbeléptetését ne akadályozhassa meg egyetlen állam sem azáltal, hogy a szankciókra vonatkozó biztonsági tanácsi határozat ellen vétót emel. Kimondja a jelentésben foglalt ame­rikai javaslat azt is, hogy csak az atombizottságnak, ennek a nemzet­közi szervezetnek lenne joga a jövő­ben tudományos kutatásokat végezni az atomerő felhasználása tekinteté­ben és egyetlen állam tudósai sem járhatnának külön utakon, titokban tartott kísérletek útján kutatva az atomerő felhasználási lehetőségeit. Izgalmas szavazás A jelentés tanulmányozása után Gromik­o, a Szovjetunió delegátusa állt fel és arra kérte a bizottságot, hogy pontról-pontra tanulmányozza az amerikai javaslatot, amelynek egy-két pontja ellentmond az Egye­sült Nemzetek eddigi határozatai­nak, az általános leszerelési tervek­nek és az Allanic Chartának. A ma­ga részéről súlyos veszélyeket lát az atomfegyverben és azt is elismeri, hogy igen nagy szükség van az atomfegyverek és más pusztító fegy­verek eltiltására. Végezetül ellenezte azt, hogy a vétójog használata el­­tiltassék f­z atom­szerződést meg­szegő országokkal szembeni szank­ciók alkalmazása tekintetében Most Baruch, amerikai kiküldőa­dyarság, az összes demokratikus pártok összefogása, tehát a koalíciós kormányzás emelhet fel bennünket. Viseljük hát el egymást türelemmel, amint az a közös munka végzéséhez föltétlenül szükséges, és amint az a becsületes munkatárshoz egyedül méltó. Igyekezzünk a magunk hibáit javítani, a másokét megbocsátani, állt fel és a következőket mon­da­­a: —­ Amit a kérdéssel kapcsolatban el kellett mondani, azt már elmon­dottam. Egyetlen kérésem van e pillanatban, az, hogy a bizottság tegye magáévá az amerikai javas­latot és azt változatlan formában el­fogadva, terjessze a Biztonsági Tanács elé. Egymásután álltak fel Anglia, Ausztrália, Brazília, Kanada, Francia­­ország, Kína, Egyiptom delegátusai, mindnyájan hangoztatva, hogy az atomellen­őrzés megfelelő formáját és a­g­sag biztonságát c­sak az teszi lehetővé, ha az atombizottság el­fogadja az amerikai javaslatot. Ez­után szavazásra került a sor, amely­nek során tíz delegátus az amerikai javaslat mellett adta le szavazatát. Két, állam,Oroszország és Lengyel­­ország delegátusai tartózkodott a szavazástól. A szavazás után a bizott­ság azonnal átkü­ldte az atomjavas­latot a Biztonsági Tanácsnak. Adni és kérni Tekintettel arra, hogy az évzáró események legkiemelkedőbb mozza­nata ez az atomvita, nem érdektelen egy pillantást vetnünk a világsajtóra: vajon mi a vélemény az atomellen­­őrzés jövendő rendszerével kapcso­latban azokban a lapokban, amelyek rendszerint nemcsak egy nép, hanem a világ jelentékeny részének hangu­latát és nézetét tükrözik vissza. A Manchester Guardian azt írja az atombizottság döntésével kapcsolat­­ban, hogy logikailag teljesen érthető és teljesen tiszta az amerikai javas­lat, gyakorlatilag azonban vannak kifogásolható részei. Így például ha valamely államról kitudódik, hogy atombombát, vagy titkos fegyvert gyárt, akkor az ellene életbelépte­tendő szankciók háborút jelentenek Márpedig kérdéses, hogy akár ér­vényben van a vétójog használata, akár nincs, az államoknak egész sora hajlandó lesz-e arra, hogy vala­mennyi nagyhatalom ellen háborúba lépjen. Más nézeten van a Daily Telegraph, amely cikkében megálla­pítja: nehezen lehet megérteni, hogy miért hangzott el ellenvélemény az amerikai javaslat vélek­ítő indítvá­nyával szemben, hiszen Amerika a saját atombombakészletének meg­semmisítése és az atomtitok kiadása ellenében jogosan kér a világtól tö­kéletes biztonságot, ezt a biztonsá­got pedig csak úgy lehet elérni, ha minden olyan állam felett ott függ a szankciók, vagy ha kell a háború Damokles-kardja, amely bármilyen ok miatt megszegi az alomszerző­dést. „Mozgolódások" az időt arra, hogy a reakció ismét felemelhesse fejét. Finnországi). .. Tauner számára akarnak kegyelni­­kijárni, Németország nyugati öveze­­teiben pedig már nagyszabású hz­járat indult meg a náciknak szó: ■ kegyelem érdekében. A reakción::., — fejeződik be a Pravda cikke­­— rövid az emlékezőtehetsége ... A moszkvai rádió ad hírt arról­­ , hogy milyen sikereket­ ért el az ú­j szovjetorosz ötéves terv. A Pravc megállapítja, hogy „a háború utá­ni idők nehézségei ellenére a szovjet nép sikeresen elvégezte az első év, , kitűzött feladatait. Ezek a nehézs­éé­gek onnan adódnak, hogy a világ gazdasági együttműködése még ni-il érte el azt a fokot, amelyet az álta­lános újjáépítés megkövetel. Cáfolat Világkörüli látogatásaink során hallgassuk meg Londont is. A brit rádió közölte a külügyi hivatal szó­vivőjének cáfolatát azokra a hírekre vonatkozóan, amelyek szerint Nagy­­britannia és az Egyesült Államok pénzügyi, gazdasági és katonai köl­csönös segélynyújtási szerződést írt alá. Ez a szerződés akkor lépne ha­tályba, ha valamely harmadik hata­lom hadat üzenne az angolszászok­nak. Ezeknek a híreknek semmi alapjuk nincs — mondotta a lon­doni rádió. Ugyanitt hallottuk azt a bejelen­tést is, amely szerint Jeruzsálemben „házról-házra razziát“ tartott az angol katonaság. A lakosságnak alkonyai­tól hajnalig tilos az utcán tartóz­kodni, ötven embert letartóztattak és a brit kormány az eddigiekkel ellentétben, most már rendkívül eré­lyes lépésekre szánta rá magát a palesztinai zsidó terrorszervezettel szemben. Megkönnyíti ezt az új állásfoglalást az a tény, hogy Amerika, amely eleinte a palesztinai zsidó aspirációkat képviselte Angliával és az arabokkal szemben, most hirtelen forontot változtatott. Ennek a meg­változott álláspontnak könnyű meg­találni magyarázatát abban, hogy Közelkeleten új angol-amerikai olaj­­egyezmény született meg, amelynek alapján az amerikai olajérdekeltségek új olajvezetékeket készítenek. Ezek az olajvezetékek arab területeken haladnak keresztül, és így Amerika most inkább az arabok álláspontját teszi magáévá a palesztinai zsidóság követeléseivel szemben. „Kis feketések" panaszkodása Róma: A szokásos római kürtjei elhangzása után az olasz rádió hírei között beszámolt arról, hogy a ró­mai feketepiac jelentős számú kép­viselője látogatást tett az olasz bel­ügyminiszternél. Panaszukban elő­adták, hogy fölöttébb fájlalják az olasz rendőrség drákói intézkedéseit, razziáit a feketézők ellen. A baj gyökere ott rejlik — mondották ezek a feketézők —, hogy a rendőr­következményekkel nem számold uszítást, hála Istennek, megírnia már a magyarság és ki akarja irtani az életből. Remélhetőleg ebben a koalíció pártjai is össze fognak ta­lálkozni. És meg tudunk egyezni abban, hogy az 1947. évet közös akarattal a munka és a becsület esztendejévé tegyük. Fordítsunk egyet a rádió gombján és New­ York után álljunk b­e Moszkva hullámhosszába. A szovjet­orosz rádió ismertette a Pravda cik­két, amely, bizonyos finnországi jelen­ségekkel kapcsolatban azt írja, hogy egyesek nyilván elérkezettnek látják És dolgozzunk ! Becsületesen és kemény elszántsággal. A magyar nép nagy többsége ezt csinálja és ezt akarja. A ránk köszöntő újév pro­gramja a munka és a becsület le­gyen. A felelőtlen ígérgetéseket, a demokráciához nem illő igazságta­lan megkülönböztetéseket, az alap­talan vádaskodást és rágalmazást, a

Next