Kis Ujság, 1947. március (61. évfolyam, 60-73. szám)

1947-03-13 / 60. szám

ins 13 420 előállítás a nagy éjszakai razziánA­ra fillér A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Létrejött a megállapodás a pártközi értekezleten Arany Bálint vallomása a­z összeesküvők bűnperében Két napi szünet után a népbíróság különtanácsa Jankó Péter elnöklé­sével ma folytatja az összeesküvők tárgyalását. Ma Arany Bálint kihall­gatására kerül a sor. Mára várták az Ügyvédi Kamara döntését az új védők kijelöléséről. Értesülésünk szerint tegnap délután az Ügyvédi Kamara vezetősége meg­beszélést tartott az összeeküvők bűn­perében szereplő védők ügyével kapcsolatban, akiket — mint isme­rt ismét félórás késéssel indult az összeesküvők bűnperének tárgyalása. A népbíróság különtanácsa a mai naptól kezdve megszakítás nélkül tárgyalja az összeesküvők első cso­portjának bűnügyét. Pontban kilenc órakor vonult be Jankó Péter elnök vezetésével a népbíróság. A tárgyalás megnyitása után utasítást adott a vádlottak elő­állítására. Az elnök rendelkezésére öt vádlott helyet foglalt a vádlottak részére fenntartott padsorban, Arany Bálint, a hatodik vádlott megáll a mikro­­fon előtt. Arany Bálint ellen az a vád, hogy 1937-től, a Magyar Közösség tagja volt. A felszabadulás után keresett érintkezést Kiss Károllyal, Héderrel és Salátával, majd Szent-Iványival és együtt alakították meg az Ötös Bizottságot, amely Szentmiklóssy és Donáth csatlakozása után Hetes Bi­zottsággá alakult. Arany ebben a belpolitikai vonalvezetés egyik elő­adója volt. Az ő feladatát képezte, hogy mint a Kisgazda Párt szervező­­titkára, befolyását használja fel s a pártot jobboldalibb politika követé­ A bűnper hatodik vádlottja Arany Bálint ezután félbeszakítja vallomását és engedélyt kér a ta­nácselnöktől, hogy télkabátját levet­hesse. Miután megkapja az enge­délyt, újból folytatja vallomását. — A Magyar Közösségnek volt egy kritériuma, amely a felszabadulás után is megmaradt. A Magyar Kö­zösségnek a felszabadulás előtt csak az lehetett tagja, aki fajmagyar szár­mazású volt. Ez a kritérium a fel­­szabadulás után is változatlanul megmaradt, jóllehet, hogy a vezető­ség is érezte, hogy ezen változtatni kell. Mert hszen a magyarság sorsá­nak a javítása volt a cél és ez a de­mokratikus Magyarországban nagy­részt kielégülést nyert. — Ez a fajmagyar gondolat mennyiben áll szemben a tételes törvénnyel? — Csak olyan embereket szervez­tünk be a Magyar Közösségbe, akik magyar származásúak voltak, ezzel eleve kizártunk olyan magyar állam­polgárokat, akik a nemzettest tag­jai voltak. Arany Bálint ezután elmondta, hogy a Közösség célja az volt: köte­lességtel­jesítésre bírni tagjait, áldo­zatvállaláshoz hozzászoktatni őket, hogy majd annak idején „az öncélú magyar politika“ hordozói lehesse­nek. Ha a Magyar Közösség egyik tagját egy állásra jelölték, ott száz­százalékosan helyt kellett állnia. A felszabadulás után azonban nemcsak olyan embereket jelöltek állásokba, akik szakképzettek voltak erre az ál­lásra, hanem olyanokat is, akik nem voltak ugyan szakképzettek, de a Magyar Közösség tagjai voltak. A Magyar Közösség céljai között szere­pelt a magyar faj uralomra juttatá­sa. Amikor különböző állásokra nem eléggé szakképzett közösségi tagokat jelöltek, az állampolgári jogegyenlő­zetes­t egyes sajtóorgánumok sú­lyos támadásokban részesítettek s ezeknek következtében valamennyien lemondottak tisztségükről. Ladányi Ármin dr., az Ügyvédi Kamara elnöke a megbeszélés alap­ján tegnap magához kérette­ az ösz­­szeesküvők perében szereplő ügyvé­deket és hivatalosan közölte velük az ügyvédi kamara álláspontját. Az elnök felhívta a védők figyelmét arra, hogy a Kamara indokolatlan­sére bírja. 1946 októberében Arany a „vezérlő tanács“ egyik tagja lett. Arany Bálint erősen őszülő, kö­zépkorú férfi, szürke ruhát, kék át­meneti kabátot visel. Mereven áll a bírói emelvény előtt, várja Jankó elnök kérdését. Arca nyugodt, de látszik, hogy izgalmát leplezi. Már hallatszik az első kérdés: — Megértette a vádat? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? Pillanatnyi várakozás után Arany Bálint válaszol: — Igen!... — Miért? — folytatja a kérdezést az elnök. A zsúfolásig telt tárgyalóterem kö­zönsége feszült figyelme közben vá­laszolja Arany Bálint: — Bűnös vagyok, — mondja — mert tagja voltam a Magyar Test­véri Titkos Közösségnek, annak a társaságnak, —­ folytatja — amely 1916-ban újból alakult és amely puszta létével bűncselekményt köve­tett el. De tagja voltam a Hetes Bi­zottságnak is és ebben a társaságban is bűncselekményt követtem el, amely a tételes törvénybe ütközik.­ségről szóló törvénnyel jutott ellen­tétbe a Magyar Közösség. Az elnök ezután megkérdezi: mikor lett tagja Arany Bálint a Magyar Közösségnek? — 1937 februárjában. Tisztséget is vállaltam. 1939-ben rövid ideig tagja voltam a Vezértanácsnak, a Magyar Közösség legfőbb testületének. Eb­ben az időben nagy válság előtt ál­lott a Magyar Közösség, mert a cso­daszarvas-mozgalomba akarták be­szervezni. A Közösség Vezértanácsa és egy másik tanács hosszabb ideig tárgyalta ezt a kérdést, végre sike­rült ezt a törekvést megakadályoz­nunk. — Részesü­lt-e valami kiképzésben? — Igen. 1937 elején. — Mi volt a kiképzés tárgya? Minőségi szervezés — Ez a kiképzés hat előadásból állott. Hat családi összejövetel volt, egy-egy család tíz tagból állott, a tizenegyedik tag volt a családfő, a tizenkettedik pedig az előadja. Az előadó meghatározott tárgyú előadást tartott egy-egy órán keresztül. Há­rom családi összejövetelen a szer­vezés szabályait ismertette az előadó. — A kiképző hadban még fel nem avatott tagok voltak? — Addig a Magyar Közösségnek senki sem lehetett a tagja, amíg fel nem avatták. A közösségi szót is csak akkor hallotta, amikor ez a felavatás már megtörtént. A szervezés kérdé­seit azért ismertették elsőnek, mert hiszen a Magyar Közösségnek szigorú előírásai voltak arra nézve, hogy kik lehetnek tagjai. A Magyar Közösség tagjainak keresetképeseknek kellett lenniök, ezenkívül szenvedélymente­seknek, ha egy állásra jelölték, helyt kellett állniuk. Ezenkívül nem ú­lt­nak találta lemondásukat és felkérte őket, hogy a lemondásukat a mai napon vonják vissza. Biztosította az ügyvédeket, hogy a kamara minden­kor meg fogja őket védeni a jogta­lan támadások ellen. Az összeesküvők védői ilyen előz­mények után megmaradnak tisztsé­gükben és ezt a mai tárgyalás meg­nyitása után bejelentik a népbíró­ságnak. szabad, hogy a nemzeti érzést illetően kifogás merüljön fel ellene, továbbá az illetőnek fajmagyar származásúnak kellett lennie. A M­agyar Közösség minőségi szervezést akart végezni, hogy kineveljen Magyarországon egy vezetőréteget a középosztályból. A közösségi­­munkarend A továbbiak során rendkívül érde­kes felvilágosítást ad Arany: hogyan akarták kiművelni a magyarságnak azt a rétegét, amely a „haladó szel­lemű“ magyar politikát vezetni fogja. Az elnök az iratok közül ekkor fölemel egy papírlapot, amelyet át­nyújt Arany Bálintnak. — Mi ez? — fordul kérdésével Aranyhoz. Arany pár pillanatig tanulmá­nyozza az iratot, majd hosszas ma­gyarázatba kezd: — Ez a Közösség munkarendje, illetve a munkacsaládok részére szolgáló propagandak­at, amelyet a Arany Bálint ezután részletesen el­mondja az egyik tanácskozás lefolyá­sát. Ezen a tanácskozáson — állítása szerint — kategorikusan kijelentette, hogy a németek megsértették Magyar­­ország szuverénítását s miután a fölfedezés veszélye igen nagy, legjobb megszüntetni a közösségi tevékeny­séget. Ellenezte, hogy a havi tájékoz­tatókba olyan anyagot is felvegyenek, amely az akkori rezsimet támogatná. Miután ezt a javaslatát nem fogad­ták el, ő megszüntette a maga részé­ről a közösségi munkát. — 1944 márciusában tehát kivált a közösségi munkából? — kérdezi az elnök. — Igen. 1945-ben találkoztam is­mét közösségi emberekkel, de tény­legesen csak 1946 októberében kap­csolódtam bele a mozgalomba. Az elnök ezután megkérdezi, kik voltak név szerint azok, akikkel a felszabadulás után újból felvette a kapcsolatokat. — Kiss Károly, Tóth János, Pé­ter Ernő, Fáy Aladár, Vásárhelyi Zoltán, Szabó Lajos. Ezekre emlék­szem. Arany Bálint ezután elmondja, hogy a felszabadulás után, 1945 áp­rilisában vagy májusában találko­zott először közösségi tagokkal, ő akkor a Kisgazda Párt budapesti szervezeti titkára volt. Kiss Károllyal és Héderrel már felvette az érint­kezést, amikor később Szent-Iványi­val találkozott. A két kör A tanácselnök ellentétet lát a nyo­mozás során tett vallomás és a mos­tani vallomás között. Felolvas a nyomozati iratokból egy részt, amely szerint Arany Bálint azt val­lotta, hogy a felszabadulás után „két kör“ volt: Szent-Iványi, Saláta és ő, a másik kör pedig Héder, Kiss Károly és ő.­­ Ez azt jelenti, hogy mind a két közösség központja írt elő, mint egy oktatási anyagot. Az elnök szemelvényeket olvas az oktatási anyagból, amely Nagy- Magyarországról beszél, a határok kitágításáról. A történelmi határok feltöltésének feladatáról van szó a továbbiakban. — Mi a véleménye erről? — for­dul ismét kérdésével Aranyhoz. Arany pár pillanatnyi tétova hall­gatás után válaszolja: •— Túlzásnak tartom. Ezután egy újabb iratot emel fel az elnök az egyik vaskos kötegből. Ezen az iraton Kiss Károly szig­nója szerepel, 1944 áprilisában ké­szült. Ebben a sajtó, a rádió szere­péről van szó, zsidó túltengésről, a magyar öntudat fejlesztéséről, a bol­­sevizmus veszedelméről, védekezés a szovjet betörés ellen stb. De külö­nös megállapításokat tartalmaz az angolszászok politikájáról is és arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a németekkel való kooperáció nem kárhoztatható, öntudatosan kell fo­gadni a német megszállók intézkedé­seit. Kerülni kell mindazt, ami súr­lódásokra vezet. — Ehhez mit szól? — Én, abban az időben, amikor ez a propagandaanyag napvilágot lá­tott, már illegalitásban voltam, — válaszolja Arany. — Egyébként most hallok erről először és ki kell jelen­tenem, hogy ami ebben van, az nem fedte a közösségi tagok túlnyomó többségének véleményét. Akkor én nem vettem részt a Közösség mun­kájában, illetve a legfelsőbb vezetés törzstanácsának jegyzője voltam. körrel ön tartotta a kapcsolatot, így van? — így. — Ki hozta össze a két csopor­tot? — Szent-Iványi. A tanácselnök erre a vádlottak padján ülő Szentiványi felé fordul, aki tagadja, mintha ő hozta volna össze a két csoportot. Arany Bálint ezután elmondja, hogy amikor Szentiványi Budapestre érkezett, felkereste őt, mert infor­­máltatni akarta magát az itthoni eseményekről. Mebeszélték az ese­ményeket és bizonyos kritikát gya­koroltak a párt felé. A visszavont vallomás Az elnök megállapítja, hogy a nyomozás során Arany Bálint azt mondta: Szent-Iványi, Saláta és ő már akkor lerögzítették az akkori politikai helyzetet és következteté­seket is levontak és már akkor fel­merült a gondolat, hogy egy bizo­nyos mozgalomra van szükség, amely a „demokrácia megdöntését“ célozza. Arany Bálint a január 24-én felvett nyolcoldalas nyomozati jegy­zőkönyvbe is ezt diktálta. Arany Bálint ezt el is ismeri, de akkor tett vallomását bizonyos „kényszerítő körülményekre“ hivatkozva vissza­vonja. — Figyelmeztetem, hogy vádlott társai még nem hivatkoztak kény­szerítő körülményekre! — jegyezte meg az elnök. Arany Bálint kínosan hallgat. Hosszú másodpercekig tart, amíg az elnök szólásra tudja bírni. Záporoz­nak a kérdések: — Miért tartotta fenn akkor a vallomását a népügyész előtt? Arany Bálint ismét csak hallgat... — Nos!? — erőlteti a válaszadást az elnök. Arany Bálint habozik a válasz­adással. Kínosan küszködik, hallgat, tétován néz körül, végre, amikor látja, hogy az elnök feleletet kíván kapni kérdésére, a következőket mondja: — Nem tudtam azt, hogy mit te­hetek! ... — Ors'egyetemet végzett ember, az egyszerű, tanulatlan is tudja, hogy a népügyész jelenléte éppen a vádlott érdekeit szolgálja! « — Nem voltam tisztában, mi volt számomra lehetséges — válaszolja Arany kitérőleg. — Akkor, amikor felolvasták a jegyzőkönyveket, akkor még mindig módja lett volna ezt a vallomását visszavonni. Miért nem tette meg? Arany Bálint nem válaszol. Majd újabb nógatás után megszólal: — Nem volt módomban. — Miért? Arany ezúttal is adós maradt a felelettel. Az elnök azonban nem hagyja abba: — Mondja meg, miért? — Reméltem, hogy a nn­óügyész­­ségen korrigálhatok. Lelki és fizikai átlapotom olyan volt, hogy ezt nem tehettem meg ... — Igent tudott mondani és nemet nem?­ Ezután az elnök szünetet rendelt el, Szentmiklóssy elmeállapota A Kis Újság munkatársa a tárgya­lás szünetében beszélgetést folyta­tott Balassa László dr. és Schuszter Gyula dr. elmeorvosszakértőkkel, akik Szentmiklóssy István elmeálla­potát vizsgálják. Az orvosszakértők — mint mondották — az utasítás­hoz képest már napok óta behatóan tanulmányozzák a vádlott elmeálla­potát. Feltűnően intelligensnek, mű­velt embernek mondják. Végleges véleményt azonban csak a hét vé­gén alkotnak maguknak. Szakvéle­ményüket írásban terjesztik a nép­­bíróság elé, úgyhogy pár nap múlva, még az összeesküvők bűnperének tárgyalása folyamán ez a probléma is megoldódik. Értesülésünk szerint, amennyiben az orvosszakértők meg­állapítják, hogy Szentmiklóssy Ist­ván bűncselekményeiért bűnvádi el­járás alá vonható, illetve felelős cse­lekedeteiért, tehát nem szenved elmebajban, abban az esetben a nép­­bíróság minden további nélkül foly­tatja le ellene az eljárást. Más eset áll elő akkor, ha az or­vosszakértők döntése úgy szólna, hogy elmebajban szenved és bün­tetőjogilag felelősségre nem vonható. Ez esetben Szentmiklóssy ügyét valószínűleg elkülönítik. Ez pedig azt jelenti, hogy a további tárgyalá­sokon nem szerepel a vádlottak padján. Amennyiben ez utóbbi eset követ­kezne be, ez sem jelentené még azt, hogy Szentmiklóssy István a bűn­vádi következményektől véglegesen szabadul, mert a népügyészségnek joga van indítványozni az Igazság­ügyi Orvosi Tanács véleményének kikérését, illetve a törvényszéki or­vosszakértők megállapításainak felül­bírálását. A magyar bűnvádi perrendtartás szerint a bíróságot még az Igazság­ügyi Orvosi Tanács véleménye sem befolyásolhatja döntően, mert a bí­róság szuverén és ha saját maga ta­pasztalatából arra a következtetésre jut, hogy Szentmiklóssy nem elme­beteg, akkor még az orvosi meg­állapításokkal ellentétben is ítéletet hozhat ellene. Ezek az esetek azon­ban rendkívül ritkák, bár már elő­fordult a magyar judikatúrában. Mátrai Sándor A faj magyar származás Közösségi munka a felszabadulás után

Next