Kis Ujság, 1949. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-01 / 50. szám

Ára Sömér Félmillió forint nyeremény a Totón Kedd, 1049 március 1 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Doki István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula Mindszenty valutáid társai a munkásbíróság előtt Az új, nagy feladat Írta: Antalffy Gyula TÍJKÁROSI EMBER, aki legfeljebb a vonatablakból lát elsuhanó távoli tanyákat, ha átutazik a széles Alföldön, fel sem tudja mérni a jelentőségét annak a hatalmas reformtervnek, amit a kormány a magyar tanyaprobléma végleges és gyökeres rendezésére kitűzött és amelynek végrehajtási munkáját már meg is kezdte. Ismét olyan feladat elvégzéséhez fogott a népi demokrácia, amelyhez az elmúlt rendszerek nem mertek hozzányúlni, pedig egymillió magyar emberi sorsba emelése függött tőle. Amikor most a demokratikus kormány életre hívta a Tanyai Tanácsot és feladatául tűzte a tanyakérdés megoldását, olyan korszakos jelentőségű munkát indított el, amely méltó a földreformhoz. Kell hogy tudja ezt a városi ember is, akit közvetlenül nem érint ugyan a kérdés, de amelynek megoldása egymillió magyart emel ki sárba süppedt, primitív körülményeiből s vezeti a kultúremberi élet felé. Mert legalább olyan mélyreható változást idéz elő a tanyakérdés rendezése — a mezőgazdasági termelés folyamatban lévő kVt Litl VoitCJCttT pUr az alföldi magyar életében, mint a múlt század derekán a tiszántúli végtelen vizes rétségek lecsapolása, amely felszámolta a szilaj pásztorok ősi életformáját , s a szántó-vető paraszt magasabb szintjére emelte a gyűjtögető, vadonélő, nomád pákász- és pásztortársadalmat. Megközelítőleg egymillió főre tehetjük tanyai lakosságunk számát. Ez az egymillió ember a kultúrának még falusi fokáig sem jutott el és úgyszólván társadalmon kívül él. Az alföldi tanyák az esztendő egyik felében megközelíthetetlenek. A hozzájuk vezető dülőutak ősztől tavaszig csak a legnagyobb nehézségekkel járhatók, úgyhogy a téli hónapok alatt kintlakó tanyaiak a szó teljes értelmében el vannak zárva a külvilágtól, de egymástól is, s a közösségi élet legprimitívebb formáját sem élhetik. Ez a világtól elzártság pedig nemcsak abban akadályozza meg a tanyák népét, hogy a közigazgatási szervekkel, vagy a társadalmi és kulturális központokkal érintkezzenek, hanem gazdasági nyomorúságuk is jórészt a szétszórt település számlájára írandó. Ez teszi lehetetlenné a termények városbahozatalát, jövedelmező feldolgozását, a piachozjutást s a szövetkezeti hálózat sem érhet el a teljesen rendszertelenül épült és sárbörtönbe zárt tanyavilágba. Ugyanakkor a modern termelő eszközök felhasználására, a gépesített nagyüzemi gazdálkodásba való bekapcsolódásra sincs módjuk az egymástól kilométerekre lakó és magányosan küszködő kisparasztoknak, akik különállásukban mindazt a segítséget nélkülözik, amit a szervezettség és az összehangolt együttmunkálkodás nyújt. A TANYAI LAKOSSÁG kulturális és egészségügyi ellátásáról sem lehetett mindezideig gondoskodni. Az elmúlt évtizedek során szerveztek ugyan tanyai iskolákat, de csak olyan helyeken, ahol kész tanyarendszereket találtak. Viszont ahol nem épültek bokorszerűen vagy valamilyen más rendszer szerint a tanyák — szóval a magyar tanyavilág nagyobbik felében —, ott csak elvétve létesült egy két tanyai iskola. Ezek hatáskörébe is azonban olyan nagy határterület tartozott, hogy a gyermekek nagy része öt-hat kilométerről gyalogolt be a tanítási órákra. Hogy pedig mit jelentett télvíz idején egy ilyen út megtétele a rongyos, cipőben hatesztendős gyermekeknek azt mindenki tudja: gyakran egész életre szóló nyaraját, esetleg koporsót. Megindító látvány volt, miként állták körül az ilyen tanyai iskolák bejáratát a szülők, hogy a tanulás végeztével ölben, háton cipeljék haza csizmátlan kisgyermekeiket a térdig érő latyakban, merülő sárban, süppedő földeken át a távoli tanyáig. Az egészségügyi helyzet még kétségbeejtőbb volt a tanyavilágban és elsősorban a lakásviszonyok következtében. Az ősi forma, amiből a tanyai gazdálkodás rendje kifejlődött, a pásztorkodás, az állattenyésztés volt. A török hódoltság pusztítása nyomán kialakult nagy, alföldi községek végtelen határaiba tavasszal kiverték a jószágot s az rendszerint kint is telelt a pusztaságban, a rideg pásztorok felügyelete alatt. A idegek állataiknak karámot, szárnyékot készítettek, maguk számára pedig primitív nád vagy sárkányhőt raktak össze. Amikor aztán az egyes határrészeken az állattenyésztés mellett lassanként megindult a szemtermelés, a távoli földeken dolgozó városbeli gazdák is rögtönzött szállásokat ütöttek össze, amelyeknek egy része állatállományuk befogadására szolgált. Ezek az egykori pásztorkunyhók és szállások a jelenlegi tanyák ősei. Az alföldi tanyaház nagyobbik fele ma is az állatállomány befogadására szolgál. A tanyaépület háromnegyed részét az istálló foglalja el. Az egyetlentanyaszobában lakik a gazda s a vertfalú, alacsony, földes, parányi ablakú helyiségben, nem egyszer hat-hét ember zsúfolódik össze. Ha a szellőzetlen, túlzsúfolt szobák elhasznált levegőjéhez, a sekély nyitott kutak fertőzött vizéhez hozzávesszük az egyoldalú s nemegyszer elégtelen táplálkozás temérdek betegségelindító és fejlesztő veszedelmét, megkapjuk a magyarázatát annak, hogy például a tuberkulótikus halandóság miért a tanyai lakosság körében a legmagasabb. Orvoshoz alig juthat el a tanyai ember, mert vagy a sár zárja be a tanyaházba, vagy a tíz-húsz kilométernyi út riasztja el, amit a városig és vissza meg kellene tennie. A tanyai orvosi állások rendszeresítése kétségtelenül lendületet adott volna a tanyai egészségügyi állapotok javulásának, de erre is mindössze néhány város határában nyílt mód eddig. A tanyavilág jórészében, éppen a teljes szétszórtság miatt erre semmi lehetőség nem volt. A tanyai gyermekeket és anyákat különösképpen sok veszély fenyegeti az orvoshiány miatt. Egy-egy újszülött világrahozatala gyakran az anya életébe kerül, hiszen számtalan esetben még bába sincs jelen a szülésnél. A RÉGI RENDSZER meg sem próbálkozott a tanyakérdés gyökeres megoldásával. Mindössze néhány tanyai közigazgatási kirendeltséget létesítetttek, hogy az adót könnyebben behajthassák a paraszton, de mivel a baj gyökeréhez, a települési szétszórtság megszüntetéséhez nem nyúltak, sem utakat, sem kisvasutakat, sem terményátvevő helyeket, sem kultúrközpontokat nem tudtak létesíteni. Ezért jelent forradalmi lépést a tanyakérdésben az a kormányintézkedés, amely tanyaközpontok létesítésével a probléma lényegét fogja meg és viszi a megoldás felé. Már eddig is komoly munka folyt a nagy cél érdekében: bizottságok jártak be és vizsgálták meg az ország tanyai településeit, felvették közigazgatási, gazdasági, szociális, kulturális és egészségügyi adataikat és közel kétszáz tanyaközpont létesítésére tettek javaslatot. Ugyanakkor mintegy négyszáz kilométer hosszú keskenyvágányú vasút megépítését javasolták. Márciusig valamennyi tanyaközpont helyét kijelölik s ezek közül hatvannyolc már rövidesen meg is valósul. Ezek a tanyaközpontok fogják majd össze a tanyák népét. Minden központ kap közigazgatást, iskolát,, orvost, bekötő utat, esetleg gazdasági vasutat is, ezenkívül kultúrház, szövetkezeti ház és népjóléti ház is épül ezeken az új települési helyeken, amelyek mindegyike egy-egy jövendő falu magját jelenti majd. Hatalmas munka ez, jelentőségét nem is tudja felbecsülni, aki nem élte a tanyai népvilágtól elzárt, bárba és sötétségbe merült életét. Az új ország felépítésének egyik nagi fejezete a tartyavilágban megindult munka, amelynek révén újabb millió magyar mérheti majd le saját sorsának megjavulásán keresztül a demokratikus fejlődés hasznát. A tanya- reform a magyar nép legelmaradottabb viszonyok között élő részét emeli ki elhagyatottságából magárautaltságából, primitív életkörülményeiből s juttatja a kultúra és civilizáció áldásainak birtokába, vezeti a jólét, a haladás, a magasabbrendű élet útjára. Országos mezőgazdasági termelési versenyt hirdettek a mezőhegyesi állami gazdaság dolgozói Mezőhegyes, február 28 A Kis Újság kiküldött munkatársától. Nagyjelentőségű ünnep színhelye volt vasárnap délelőtt a nemzeti vállalattá átalakult mezőhegyesi állami gazdaság dolgozóinak kultúrépülete. Az állami gazdaságokra irányt mutató szerep vár a magyar mezőgazdálkodási termelés korszerű átszervezésében, mert elsősorban ők hivatottak példát mutatni a gépesítésben és a nagyüzemi tervszerű gazdálkodásban a termelőszövetkezeteknek. Az állami gazdaságoknak a mezőgazdasági termelés átalakulásában az ország belső nagyüzemi mintagazdaságaivá kell fejlődniük, hogy szerepüket málláim betölthessék. Ez a tudat hatotta át a legnagyobb évíusi mezőgazdaság dolgozóit, amikor néhány hete elhatározták, hogy az országos, versenyfelhívási mozgalmat indítanak minden mezőgazdasági dolgozó és nemzeti vállalat bekapcsolásával. A mezőhegyesi kultúrépület feldíszített, tágas kultúrterme szűknek bizonyult a hatalmas tömeg befogadására, mert a mezőhegyesi nemzeti vállalathoz tartozó kilenc gazdasági kerület valamennyi dolgozója egybegyűlt a mintegy tizenháromezer hold területről. — A diósgyőri vasmunkások kezdeményezése mindnyájunkat fellelkesített — mondja Takács Imre, az üzemi bizottság elnöke, midőn arról beszélgetünk, hogyan kezdődtek meg az előkészítés munkálatai. A mezőgazdasági dolgozók önként munkabrigádokat alakítottak. Először Openes Mihály és Faró Sándor kerestek fel ebben az ügyben, de aztán nőtlön nett a gondolat, hogy dolgozzuk ki a versenyfelhívást. Tegnap, amikor utolsó megbeszélésre jöttek össze a küldöttek, már teljesen kibontakozott előttünk a nagyszabású munkaterv. A vasárnapi gyűlésen Lukács Béla, a mezőhegyesi nemzeti vállalat gazdasági vezetője szólalt fel és megállapította, hogy a mezőhegyesi állami gazdaság, amelyet a múlt év végéig a földművelésügyi minisztérium főigazgatósági rendszerében kezeltek, sok tekintetben még nem tudott teljesen megszabadulni a feudalizmus csökevényeitől. Nem voltunk ütemesítve, munkamódszereink kiépítetlenek és primitívek voltak, ezért a termelékenységet fokozni és az önköltségi árat csökkenteni nem tudtuk. A rendszer bürokratikus és komplikált volt. A dolgozóknak semmi érdekkapcsolata nem volt és így semmi közösséget nem éreztek a termeléssel és a tulajdonukban lévő gazdasággal szemben. Mezőhegyes a talaj adottságainak köszönhette az eredményeket, amiket mégis képes volt elérni a szervezetlenség és a gyönge munkamódszerek mellett. Most az állam a nemzeti vállalat gazdasági üzemében tizenkétmillió forintos beruházást végez. Elengedhetetlenül szükséges az, hogy e nagyszabású terv végrehajtása érdekében a régi, elavult munkamódszerek helyett új munkamódszereket építsenek fel, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodási rendszer végre talpraállhasson. A versenykihívás pontjai A nemzeti vállalat gazdasági vezetője ezután felszólította adolgozók közösségét, hogy indítsák meg a munkaversenyt. Egymásután álltak fel az állami gazdaság dolgozó parasztjai és tették meg javaslataikat tomboló lelkesedés mellett. — Én, Hegyi József, a mezőgazdasági nemzeti vállalat peregpusztai gazdaságának növénytermelési brigád versenyfelelőse kihívom a nemzeti vállalatunk, valamint az ország öszszes nemzeti vállalatainak növénytermelési brigádjait musikaversenyre tíz alábbi pontokban — kezdte felszólalását és egymás után ismertette meg a versenykihívás pontjait, amelyek között szerepel például az, hogy a cukorrépánál az eddig elvégzett négy munkaértékben ötöt végeznek és ezzel holdanként tizenöt mázsa terméstöbbletet számítva, 000 mázsás átlagot hoznak ki. Kukoricánál az eddigi három munkaérték helyett négy munkaértéket adnak és az eddigi 30 mázsás átlag helyett 35 mázsát termenek. Az aratási munkáknál a hordást és betakarítást úgy hajtják végre, hogy eddig egy fogasnapra eső 80 kereszt helyett 120-at teljesítenek. Egy 500 keresztes oszlagot eső és viharmentes, viharálló módon naponta megraknak. ifi vo UUC.OOI a brigád felhívását ismertette. Vállalják, hogy az anyák elleni százalékát 11-ről 114 százalékra emelik fel. A bárányokat elhullási veszteség nélkül nevelik fel, úgy hogy választási súlyuk legkevesebb 20 kiló legyen. Wegner János a tehenész-brigád versenyfelhívását ismertette. A több pontból álló felhívás legérdekesebb megállapítása az, hogy okszerű takarmányozással csökkentik a tej önköltségi árát, literenként 80 fillérről 00 fillérre szorítják le. Benczik Sándor, a sertéstenyésztőbrigád versenyfelelőse kijelentete, hogy a választott mangalicám dac súlya az eddig elért 12 kiló helyett ,10 kiló lesz, a választásból felnevelendő mangalica tenyészkocák súlya pedig 10 hónapos korban 80 kilogrammos lesz. Míg a múltban a mangalica tenyészkanok súlya 85 kilogrammot fog nyomni, Ferenczi Sándor a sertéshizlaló brigádd versenyfelhívásában kijelentette, hogy a gondjukra bízott jószágból egy sem fog elhullni és a 10 kilogramusos választások many hanyia, 12 hónapos korban legkevesebb 160 kilogrammos súlyhatárt ér el. Szász György, a marhahizlalóbrigád versenyfelhívását ismertette. Okszerű takarmányozással a gondjukra bízott kétéves tarkatinó, súlygyarapodását öt hónap alatt 200 kilogramm fölé szorítják az eddigi 150 kilogrammal szemben. Jászberényi Béla, a nemzeti vállalat traktoros brigádjának versenyfelelőse kijelentette, hogy az őszi szántásokat a megfelelő mélységben és minőségben úgy végzik el, hogy azokat szeptember 1-től november 15-ig befejezik. Az egy holdra megadott üzemanyagfogyasztást 5 százalékkal csökkentik Lénárt Miklós, az ómezőhegyesi gazdaság vezetője az ország összes nemzeti vállalatának gazdaságait hívta fel munkaversenyre a következő pontokban: Az üzemterv végrehajtását menyiségileg és minőségileg 10 százalékban túlteljesítik. Az ütemtervet időn belül teljesítik. A gazdaság termelési költségeit 10 százalékkal csökkentik. A minőségi trágyatermelést 5 százalékkal emelik, az egy átlagmunkásra eső forint értékét 15 százalékkal emelik, a gazdasági munkaeszközöket olyan állapotba hozzák, hogy azok minden időben megfelelő mennyiségben rendelkezésre álljanak. Vállaljuk! Az egybegyűlt dolgozó parasztság nagy lelkesedéssel tette magáévá az elhangzott javaslatokat. Ezután Sáreczki Imre, a nemzeti vállalat vezetője a vállalat dolgozóinak nevében mezőgazdasági termelési versenyre hívta ki az ország valamennyi állami gazdaság nemzeti vállalatát az előbb ismertetett pontokban. Végül Takács Imre szólalt fel: — Öröm és büszkeség tölt el dolgozótársaim felszólalásai után — mondotta —, mert dolgozóink között ilyen hangulat és munkakedv még soha nem volt. Mi vagyunk az állami mezőgazdaságok nemzeti vállalatai az elsők, úttörői a munkaverseny elindításának. Fejlessze ez a mozgalmunk szélessé, országos méretűvé versenyünket. Hiszem, hogy meg fogjuk valósítani ígéreteinket, sőt azokat túl fogjuk teljesíteni országunk és dolgozó népünk érdekében. A megjelentek ezután határozati javaslatot fogadtak el. „Tudjuk és látjuk — állapította meg a határozati javaslat —, hogy viszonyunk az államhoz és a termeléshez gyökeresen megváltozott és ennek a tudatunknak akarunk kifejezést adni most, amikor termelési versenyt hirdetünk népi demokráciánk érdekében.“ A határozati javaslat rámutat Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes útmutató megállapítására. A megjelentek egyúttal lelkes hangulatú táviratban üdvözölték Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettest és a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének vezetőségét.