Kis Ujság, 1949. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

Ára­dO fillérM­A TO TO- TIP­EK Szerda, 1949 június 1 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi Ist­ván — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula A SZOVJETUNIÓ ELVETI a nyugatiak egységbontó javaslatát jelentette ki Visinszkij a külügyminiszterek hétfői ülésén A Külügyminiszterek Tanácsának hétfői ülésén Visinszkij szovjet kül­ügyminiszter elutasította a nyugati ja­vaslatot, miután az nem Németország egységét, hanem Németország szét­­darabolását idézné elő. Visinszkij rö­vid beszédben indokolta meg a Szov­jetunió álláspontját, de bejelentette, hogy a mai ülésen részletesen fejti ki a Szovjetunió indokait, amelyek­nek alapján a nyugati javaslatot el kell vetni. Visinszkij beszéde Visinszkij külügyminiszter a négy­hatalmi értekezlet hétfői ülésén a nyugatiak javaslatát vizsgálva meg­állapította, hogy a bonni alkotmányt a németeknek egy kis csoportja titok­ban készítette elő a demokratikus elvek megsértésével és a nyugati ha­talmak nyílt nyomására. Ez az úgy­nevezett alkotmány valóságos diktá­tumot jelent. A bonni alkotmány föderális rend­szert erősza­­kol rá a német neme, ez pedig nem felel meg a német demo­kraták kívánságainak. A nyugatiak javaslatának elfoga­dásából nem Németország egy­sége, hanem Németország szét­­darabolása születnék meg. A javaslat nem tartalmaz intézkedést a monopolisták és junkerek ellen, akik a német támadást sugalmazták és akikre az egész hitlerista-rendszer támaszkodott. A nyugatiak javaslata kísérlet arra, hogy a bonni alkot­mányt ráerőszakolják Kelet-Német­­országra, már­pedig a Szovjetúnió a potsdami szerződés értelmében fele­lős saját övezetéért. Ezt az alkot­mányt nem lehet kiterjeszteni Kelet- Németországra, ahol a német népi tanács által kidolgozott alkotmány­javaslat a nép valódi akaratát fejezi ki. A nyugatiak által javasolt megszál­lási szabályzattal kapcsolatban Visin­szkij külügyminiszter kiemelte, hogy ez tulajdonképen a német békeszer­ződés megkötésének visszautasí­tását jelenti és a megszállás meg­hosszabbítását, ami nem felel meg a német nép érde­kének, amely gyors békeszerződést kíván és azt, hogy a megszállás mi­nél előbb véget ér­jen. A nyugatiak által említett jóvá­tételi kérdés nem tárgyalható a német egységgel kapcsolatban és egyébként is a nyugatiak javaslatának ez a pontja egy szó említést sem tesz az angol-amerikai kapitalisták széles be­hatolásáról Nyugat-Németországba, főleg a Ruhr-vidékre. Ami viszont az úgynevezett szabad­ságjogokra való utalást illeti, ez Ke­­let-Németországra nem vonatkozha­­tik, hiszen ott biztosítják a nép jo­gait, szemben Nyugat-Németország­­gal, ahol üldözik és bebörtönzik a demokratákat és ahol a szabadság csak a fasiszta elemek és a monopol­kapitalisták részére van biztosítva Ez a javaslat a szövetséges ellen­­őrzőbizottság kebelében egyébként a többségi elvet akarja érvényesíteni, ami valóságos diktátumnak felel meg. A Szovjetúnió esetében ilyen módsze­rek nem lehetnek sikeresek. A Szovjetunió ennélfogva elveti a nyugatiak javaslatát, amely nem felel meg a potsdami egyez­mény szellemének. Megszállási szabályzat és jóvátétel Visinszkij foglalkozott a nyugati ja­vaslat részleteivel. — A három hatalom tervezetének harmadik pontja azt javasolja — mondotta —, hogy egész Német­országban léptessék életbe a Wa­shingtonban kidolgozott úgynevezett megszállási szabályzatot. Ez a javas­lat valóban a békeszerződés megköté­sének megszakadását jelenti Német­­országgal és a megszállási rend­szernek határozatlan időre szóló meghosszabbítását eredményezi. Ismeretes, hogy a megszállási sza­bályzat első pontja mindössze arról az időszakról beszél, „melynek folya­mán a megszállás fenntartása szük­séges“. A három hatalomnak az a kísér­lete, hogy úgy állítsák be a dolgot, mintha ennek a megszállási szabály­zatnak az lenne a célja, hogy „lehe­tővé tegye a német nép számára demokratikus önkormányzatának megteremtését“ — amint ezt az USA, Nagybritannia és Franciaország mi­nisztereinek washingtoni tárgyalásai­ról kiadott közleménye állítja — szö­ges ellentétben áll a szabályzat tar­talmával. Ismeretes, hogy a szabály­zat szerint (második és harmadik cikkely) a közigazgatás igen fontos feladatai a megszálló hatóságok mo­nopóliuma, még a német népnek nem teszik lehetővé, hogy részt ve­­gyen ezeknek a fontos feladatoknak végrehajtásában. Az ilyen megszál­lási szabályzat bevezetése ellentétben áll a német nép érdekeivel A német nép a békeszerződés mielőbbi megkötésére és a meg­szállási rendszer befejezésére tö­rekszik. De ellentétben áll a meg­szállási szabályzat az európai békés rendezés feladataival is. Ami a három hatalomnak a jóvá­tételre és — amint az említett javas­lat szövege mondja — „valamely idegen hatalomtól vagy annak nevé­ben“­ megszerzett német vállalatokra vonatkozó javaslatát illeti, ennek az indítványnak nincs köze Németor­szág egységének kérdéséhez, melyről a külügyminiszterek tanácsa tárgyal. Ezzel kapcsolatosan feltétlenül meg kell említeni, hogy a három ha­talom az ugyan az említett vállalatok visszajutttatását hangoztatta, de mé­lyen hallgat arról, hogy az amerikai és angol monopól­tőke a megszálló hatóságok segítségével, jelentékenyen behatolt Nyugat-Németország gazda­sági életébe és elsősorban a Ruhr­­vidék iparába. A három hatalom javaslata Német­ország egységét „elvektől“ kívánja függővé tenni. Ezeket az elveket a három hatalom javaslatának második pontja sorolja fel. A szovjet küldött­ség szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy ez talajtalan kísérlet, minthogy a szovjet övezetben már biztosították a demokratikus szabadságok megva­lósítását az egész lakosság számára, kivéve a fasiszta elemeket. Arai a .yvgi.it" "S­v­r 'ten­per ural­kodó helyzetet illeti, ott az úgyne­vezett „szabadságjogok“ a gyakor­latban a demokratikus pártok és szer­vezetek üldözését és a nagy­ monopó­liumok, továbbá az egykor a hitleri agressziót támogató körök tevékeny­ségét biztosítják. Az amerikai Egyesült Államok­nak, Nagybritanniának és Francia­­országnak az a javaslata, hogy a négyhatalmi ellenőrzés szervében (az úgynevezett Legfelső Bizottságban) az egyhangúság elvéről, — amelyet érvé­nyes egyezmények írnak elő — tér­jenek át a szótöbbséggel hozott ha­tározatokra, nem a Németországot megszállva tartó hatalmak együttmű­ködésének politikáját, hanem a pa­rancsolás politikáját tart­ja szem előtt. Ilyen politika a Szovjetúnióval szem­ben nem lehet eredményes­­sekre és megjegyezte, hogy kedden majd többet fog mondani. Bevinnek arra a kifogására válaszolva, hogy nem ment bele a részletek megvita­tásába, Visinszkij azt felelte, hogy az ellentét nem a részletekben, ha­nem az alapvető kérdésekben van, tekintettel arra, hogy a nyugatiak javaslata szöges el­lentétben áll a potsdami egyez­ménnyel. Bevin azt állította, hogy a londoni határozat óta sok víz folyt le a híd alatt, viszont a potsdami határozat óta még több víz folyt le a híd alatt, ami azonban nem azt jelenti, hogy a postdami alapelvek megvál­­toztak volna. Schumannak az az állí­tása, hogy a potsdami egyezmény federális Németországot javasolt volna, teljes mértékben tévedés. A potsdami egyezmény a Hitlertől bevezetett központosítás felszámolá­sát célozza. A hitleri központosítás felszámolása és a federalizmus azon­ban két egészen különböző dolog, a hitleri és más a weimari központo­sítás. Éppen ezért, a szovjetküirde­tt­­ség az előző négyhatalmi értekezle­teken a federális Németországgal szemben foglalt állást s a weimari alkotmányra emlékeztetett bizonyos lényeges hiányosságai ellenére is. A szovjet álláspont a nyugati javaslattal kapcsolatban • Melyek általános következteté­­seink arról a javaslatról, melyet az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország külügyminiszterei Né­metország egységének kérdésében május 28-án a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztettek? Általános következtetéseink abban foglalhatók össze, hogy e javaslat tanúsága szerint ezek a hatalmak nem kívánnak meg­egyezésre jutni a Szovjetunióval olyan fontos kérdésben, mint Né­metország egysége. Ugyanakkor ezek a javaslatok ellen­tétben állnak a német nép jogos ér­dekeivel és azzal a törekvéssel is, hogy mielőbb megköthesse a béke­­szerződést és a megszállási rend­szer megszűnjék. A szovjet küldöttség a három hatalomnak ezeket a javaslatait, — melyek ellentétben állanak a jaltai és potsdami értekezlet ha­tározataival — visszautasítandók­nak találja. A szovjet küldöttség Németország gazdasági és politikai egységének biz­tosítása érdekében az ülésszak kez­detekor a Külügyminiszterek Taná­csa elé terjesztette­ javaslatait, me­­lyeknek elfogadása mély meggyőző­dése szerint, biztosítaná a Külügy­miniszterek Tanácsa előtt álló fel­adatok megoldását. A szovjet küldöttség javasolta a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács tevékenységének helyreállítá­sát a korábbi alapon, a potsdami ér­tekezlet határozatainak megfelelően. Ezeket a határozatokat a Szovjet­únió, az Egyesült Államok és Nagy­britannia hozta. Franciaország ké­sőbb ugyancsak csatlakozott hozzá­juk. Ezzel kapcsolatosan szem előtt tartja ennek a szervnek fontos jelen­tőségét. Az Ellenőrző Tanácsnak ugyanis hivatása, hogy a megszállás tartama alatt Németországban a leg­főbb hatalmat gyakorolja. A szovjet küldöttség ugyanakkor úgy tartja, hogy Németország gazda­sági és politikai egységét nem lehet megvalósítani egységes központi né­met szerv megteremtése nélkül. E szerv hatáskörébe tartoznának az egész Németországot érintő jelentő­ségű állam- és gazdaságfejlesztési kérdések. A vita Ezután Acheson külügyminiszter emelkedett szólásra. Kijelentette: szá­mára világos az, hogy Visinszkij tel­jes egészében elvetette a nyugatiak javaslatát, de azok az érvek nem vi­lágosak, amelyeket a szovjet külügy­miniszter magatartásának alátámasz­tására felhozott Schuman francia külügyminiszter elsősorban a bonni alkotmánnyal kapcsolatos eljárást védte és az állí­totta, hogy az teljes mértékben meg­felel a potsdami megegyezés szelle­mének s a föderalizmusra vonatkozó ajánlásnak. Klevin hosszú beszédében azt állí­totta, hogy Visinszkij külügyminiszter csak általános megjegyzéseket tett és nem vizsgálta pontonként a nyuga­tiak javaslatát Visinszkij külügyminiszter csak néhány szóval válaszolt az ellenveté­ A német népi kongresszus küldöttséget indít a párisi külügyminiszteri értekezletre Lipcsei jelentés szerint a III. Né­m­et Népi Kongresszus kiáltványt fo­gadott el, amelyben felszólítja a né­met népet, erősítse meg a szabad­ságért és az igazságos békéért küzdő nemzeti egységfrontot, szálljon síkra az egységes, független és békeszerető Németország megteremtéséért, az igazságos béke mielőbbi megkötéséért és a megszálló csapatok visszavoná­sáért. A kongresszus ezután alkot­mánytervezetet is dolgozott ki Né­metország részére. A kongresszus elhatározta, hogy huszonkéttagú küldöttséget küld a párisi külügyminiszteri érte­kezletre. Ennek a küldöttségnek a tagjait meg­választották, majd közfelkiáltással újjá­választották a népi tanácsot. Max Reimannt, a Német Kom­munista Párt elnökét hétfőn beszál­lították a düsseldorfi fogházba há­romhavi büntetésének kitöltésére. Reimann a népi kongresszushoz in­tézett üzenetében hangoztatja a né­met nép elvitathatatlan jogát, hogy a párisi külügyminiszteri értekezleten kifejezésre juttassa állásfoglalását a német békerendezés ügyében. . Akik azt hiszik, hogy letartóztatásommal gyengíthetik a német egységért folyó küzdelmet és a Német Kommunista Pártot — mondotta Reimann —, csakhamar meg fognak győződni aknamunkájuk sikertelenségéről. A görög kérdést meg kell oldani — írja a Pravda A Pravda hétfői száma vezércikket közöl „A görög kérdést meg lehet és meg kell oldani“ címmel. Április végén — írja a lap — az Egyesült Nemzetek Szervezetének newyorki ülésszakán, az Egyesült Államok és Anglia képviselői megbeszélést foly­tattak a szovjet kormány képviselői­vel a görög probléma megoldásáról. A szovjet kormány angol-amerikai kérésre hajlandó volt konkrét pro­gramot előterjeszteni. A szovjet kor­mány kijelentette, kész részt venni a görögországi polgárháború megszüntetésére és a béke helyreállítására irányuló törekvésben és azt javasolta, hirdessenek az or­szágban általános amnesztiát és tart­sanak az országban általános szabad parlamenti választásokat. Elengedhe­tetlen feltétel természetesen az, hogy a népfelszabadító mozgalmat vezető demokratikus körök képviselőit be­vonják a választások végrehajtására illetékes görög hatóságba. A szovjet javaslatok rámutattak: helyes lenne, ha a hatalmak képviselői — bele­értve a Szovjetuniót — résztvennének a választások ellenőrzésében. — Ki tagadhatná — folytatja a Pravda —, hogy a javaslatok megva­lósítása a görög válság leküzdését je­lentené. Annál furcsább hatást kel­tenek az amerikai és angol külügy­minisztérium képviselőinek a görög kérdésről egyidejűleg közzétett nyi­latkozatai, amelyek még a háromhatalmi tárgyalások tényét is szinte megkísérlik le­tagadni. A gö­rög válság tényleges megoldásá­nak útja teljesen világos. Ezt az utat a szovjet javaslatok jelölik meg. Az Egyesült Államok és Angllia inkább fenntartják a „status quot“, ami vé­res polgárháborút jelent. — Az élet azt követeli — fejezi be a Pravda —, hogy világos kér­désre pontos és világos választ ad­junk. A görög kérdést nemcsak meg lehet, hanem meg is kell oldani a görög nép létérdekeinek és a béke, a nemzetközi biztonság szempontjai­nak megfelelően. Felemelik a porcellán- és üvegajándék-küldemények értékhatárát A kormánynak egyik igen népszerű akciója volt a porcellán- és üveg­­ajándékok külföldre való küldésének megindítása Ezt az akciót az Ibusz bonyolítja le és e réven igen sok gyönyörű herendi porcellán és hazai gyártmányú üvegcikk kerül ki kül­földre. Az eddigi értékhatár­­100 fo­rint volt, most az értékhatárt 000 forintra emelik fel tekintettel a foko­zódó érdeklődésre. Az akciót ki akar­ják terjeszteni vidékre is, olyanfor­mán, hogy prospektusból lehet meg­rendelni a kívánt tárgyakat.

Next