Kis Ujság, 1950. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-03 / 101. szám
Jönnek azok, akik létrehoznak mindent, ami az életben nagy. Jönnek azok, akik ezt az országot táplálják, földjeit bevetik, termését learatják, hidait építik, házfalait felemelik, gyermekei kenyeréről gondoskodnak. Jönnek fehér orgonával és vörös tulipánokból font vörös csillagokkal, lobogó zászlóerdővel és sugárzó arccal. Jönnek a Pottyo’st N. V. asszonyai és lányai két hatalmas arányú táblával. S most e sugárzó pillanatokban, e roppant tér ölén, ezrek és ezrek e haza költő fiára, a munkásosztály gyermekére, József Attilára emlékeznek. Mert az egyik táblán ez áll: Ez volt a múlt: „Anyám volt, apró, kocán meghalt, mert a mosónők korán Itatnak.. .” S a másik táblán a jelen: Ezt adja az ötéves terv! S mellette a kép, amelyen géppel mossák már a ruhát. Szenek, virá A színek olyan gazdagsága árad el, hogy már nem tudjuk, merre nézzünk. Mennyi szép ruha! Mennyi megejtő tarkaság! Nők hajában vörös rózsák... lányok szőke hajában sárga tulipánok .. . asszonyok fején fehérpöttyös babos kendők__ parasztlányok lábán piros csizmák ... úttörők nyakában vörös kendők... Baranya leányainak szép fején gyönggyel kivarrt csillogó párták... menetek élén rózsákból font vörös csillagok.... Rákosi Mátyás arcképe lila hortenziától övezetten... a Magyar Divatcsarnok dolgozó női balms szoknyában, fehér kötésigkében... a Tóth K.utcai általános leányiskola lányai kék kendőket lobogtatnak... s a magyar textilipar négy méter magas bőségszaruja, amelyből menetközben ömlik a vörös molinó, habfehér, nyersselyem, csillogó muszlin, gok, ötletek lágy lamé... S milyen lengersok ötlet, mennyi derű! Jön két kedves, fiatal pár. Az egyik még tisztes szegénységik ruhái kissé kopottak. Ezt a táblát viszik. A másik új ruhában, sugárzón, az asszony lágyan omló selyembena férfi vadonatúj zakóban. S a táblán, melyet magasra tartanak, ez a szám áll: 1950. S jön !,átlós Matyi három hiújával, s mellette ti kizsákmányolás példaképeként borvörös kacagányban, hódprámes ruhában, aranytól, bíbor színektől ékesen egy földcser. Besunyja nyakát, mert Ludas Matyi, a nép fia, háromszor ráver ostorával. S jön a pesti FUVARTELEP hatalmas kocsival, amelynek szemétdombján három ijedt nagyúr: „Szemétbe a háborús uszítókkal!“ Vörös Csepel, a magyar acélváros S száll az ének. Száll a dal a szabadságról, békéről. Nótára nyílnak az ajkak, a levegőt megreszketteti a kiáltás, amely belehasít a százezernyi ember roppant tömegébe: — Tartós békét! Tartós békét! S egyszerre dallal ajkukon jön a magyar acélváros népe. Csepel. A dal most kemény, szárnyaló, mélyen zeng, mintha az élet nagy, igazi mélységeiből szárnyalna felénk. „Kényszer volt egykor a munka, Ma hősi tett! Védd a népet, civtárs, Védd az életet!“ Lehetetlen nem érezni a tiszta légen át, a kemény hangok szárnyalásán át, a nap tüzén át a költő üzenetét. a munkásosztály üzenetét: „Emeljétek fel szívünket. Azé, aki fölemeli. Ilyen erős csak az lehet, ki velünk van teli.“ Kemény arcok. Munkás kezek. Tiszta homlokok. Elszánt tekintetek. Jön az acélváros, a vörös Csepel. Élen a csőgyár, amely 1.3%-ra csökkentette már a selejtet. Jön a 200 százalékos teljesítményt felülmúló lakatos-brigád. Jönnek a munka legnagyobb hősei, a martinosok, akik negyvenfokos hőség izzásában öntik hídjaink és gyáraink számára az acélt. Magasra tartanak egy arcképet, a legjobb öntőét, Gémesi figuráét. A zászlórengetegből kiemelkedik Maszka lenne derűs és meleg arca. Az első magyar gyorsvágó esztergályos, aki Bikov példája nyomán elérte az 5000 százalékot. Jönnek az olvasztárok s munkájuk dicsőségét magas táblák hirdetik. — Négy és fél óráról 3 óra öt percre csökkentettük a csapolási időt. Jön a tanműhely élén Ávi Lászlóval, a 17 esztendős sztahanovista vasassal, akinek brigádja 830 százalékos havi teljesítményt ért el. Valaki azt mondja: — Húszezren jöttek! Húszezren... s ahogy elmerülten nézzük menetelő soraikat, látjuk, hogy jobb a ruhájuk, mint tavaly volt. Jobb lett az életük, több lett a ruha, több az élelem. Soraikban ott mennek a katonatisztek, vezető jegyzők, magasrargú állami hivatalnokok, az új vezető osztály fiai, akiket már Csepel küldött. A gazdagság áradása... már nem tudjuk, kit említsünk meg? Micsoda fordulat értelmiségünkben! Lehetetlen volt nem érezni, nem látni a hullámzó emberáradatban azt a fordulatot, amely értelmiségünk magatartásában bekövetkezett. Soha ennyi értelmiségi dolgozó még nem vett részt május elseje ünnepén. A műegyetem világhírű tanárait, öreg professzorait említsük, akik egy emberként vonultak ki? Klinikák orvosait, nagyhírű sebészeket, világhírű belgyógyászokat, akik itt vannak, itt menetelnek a kétkezi dolgozók között? Mérnökeinket, akik magasra emelt körzővel, ceruzával jöttek? Pedagógusainkat, akik szerető gonddal vezették a kék nyakkendős úttörőket, a pirosruhás lányokat, a lobogó fehéringes, feketecsizmás parasztfiúkat? S jönnek az erő fiai, a magyar sportolók. Jön valamennyi magyar olimpikon, világbajnokaink, Európabajnokaink jönnek karddal, magasra emelt csónakokkal, bukósisakokban és teniszütőkkel, futballlabdákkal kezükben, piros, borvörös, lila melegítőkben, kék kezeslábasban. Jönnek közel fél óra hosszat, tapsvihartól övezetien lányok és fiúk, a magyar nép erejének nagy megszólaltatni. Száll az ének: „1 .4- béke útja biztos út. Legyőzzük a háborút! Harsog ezernyi torok. S kibomlik ezernyi szín. S jön ezernyi gyerek s ezernyi liliom lángol a nap füzében. Kevés a hang, mely elmondja ezt. Kevés a szem, amely mindent látni tudna. Kevés a ceruza, amely fel tudná jegyezni a MINSz fiataljainak lobogó lelkesedését, kevés a kéziratpapír, amely meg tudná örökíteni a nagy ünnep e legszebb perceit. Jön a fiatalság Jön az egységes ifjúság. Jön a nagy Komszomol neveltje. Jönnek ezernyi virággal, magasra tartott májusiakkal, jönnek tánccal és dallal, úttörők kendőiket lobogtatva, parasztlányok csárdást járva, munkás-ifik kalapáccsal vállukon, úttörő vasutasok tányérsapkájukhoz emelt kézzel, mezőkövesdi parasztlányok kieresztett szőke hajjal, gyöngyös szoknyában, jönnek dobpergés közt, jönnek xilofonnal és tárogatóval, tilinkóval és furulyával;s olyan virágerdővel, hogy káp -ráz-tk -a -szem. f júság... Ifjúság..." „Édesanyánk! Édesapánk! .1 mi boldog jövőnkért küldjétek..a békéért!“ De szép volt! A pirosló arcok, a munkásfiúk kemény szeme, a parasztlányok lobogó haja, rámás csizmája, s az úttörők kék kendői, amelyek úgy lobogtak a tüzű nap alatt, mint tengerek mélykék fűkre hullámzik. Már elmúlt két óra, Rákosi Mátyás már hatodik órája áll az emelvény előtt és üdvözli szeretett, dolgozó népét. Már nem is jegyezzük e megejtő ünnep varázsos perceit. Azt semtudjuk hány óra van. Eltelünk a széppel, a megragadóval, az erőssel. Hányan jöttek? Száz és százezren. A nap fent áll az ég boltozatának közepén. Fülünkbe cseng még a dal: — Ifjúság... ifjúság... S bejegyezzük füzetünk sorai végére. A legszebb ünnep, amelyet megéltünk. A legnagyobb: RufiPéter _ kis Újság A béke és a tavasz ünnepe a Népliget Esen Dal, vidámság, kacagás, boldog felnőttek és gyerekek. Ez a Népliget képe már a déli órákban, mikor a Hősök-tere felől egyre nő a tömeg és akik elvonultak a díszemelvény előtt, jönnek ide szórakozni. A zöld ligetek, kis terek, árnyas utak, bokros-füves részek lassan megtelnek. Ragyog a tavasz, a büszke első májusi nap s ragyognak az arcok a szabad munka nagy ünnepének napján. A tömeget öntik a Ceglédi út felől, a Nagyvárad térről és az Orczy-tér irányából. Már állnak a színpadon, szólnak a hangszórók, csapraverik az első hordó sört és amott megindul az ebédelés. Medikusok jönnek fehér köpenyben, távolabb kék vászonruhás fiatal leányok, teherautóról egy üzem dolgozói és a liget másik oldalán feltűnnek a sportolók. De megindult a zöldbe a vidámság, jókedv, szórakozás központjába a Józsefváros és a Ferencváros népe is. Aztán mindenütt, csaknem mindenkivel, gyerekek, vidám fiatalok, sok úttörő és iskolás. Középütt, a nagy tömegszervezeti színpad körül már nem lehet járni. A friss zöld gyepszőnyeget végig betakarja a tömeg. Már folyik a műsor, az MNDSZ és a SzabadságharcosSzövetség kultúrgárdája szerepel. Régi magyar láncok mellett a baráti népi demokráciák táncai a nagy színpadon s ott lent, ahol a közönség véget nem érő taps, hatalmas lelkesedés. .A bábszínház előtt az érdeklődők végtelen sora, gyerekek és felnőttek egyaránt. A Ganz-pályávalszemben egy másik színpadon most a különböző szakszervezetek kultúrgárdái adják elő műsorukat. Távolabb már táncolnak a fiatalok, szól a zene, de a hangszórók, zenekarok, vidám harmónikák kedves zűrzavarában meszszire csendül a nótaszó. Mozgalmi dalok, indulók, régi magyar népdalok, a munka ünnepének vidám délutánján. A jókedv, vidámság és a tavaszi nap simogató melege közelebb hozza egymáshoz az embereket. Előkerülnek a csomagok, kosárból, aktatáskából, egy-egy üveg bor, megindul a vendégeskedés és ebarátkozás. A főútvonal mellett traktor/stg lányok sétálnak piros-pöttyös fejkendős MNDSZ lányokkal. Megtalálták egymást, hiszen mindnyájan falusiak. Szállnak a léggömbök, mint könynyű szappanbuborékok, nagyokat sikítanak a hullámvasút utasai, már nem lehet helyet kapni a hajóhintán. De szinte minden fűszál foglalt a Víztorony mögött, ahol a gyerekeknek gyerekszínpadon folyik az előadás. Közben jobbra és balra meg-megállnak a sport kedvelői, mert már javában folynak a röplabdacsaták és a nagyvendéglő mögötti téren is készülődnek a komoly sportbemutatókra. Szinte megtelt a Népliget a délutáni órákra. Vén fák, friss és fiatal tavaszi természet, boldogság és szórakozás fogadja Budapest dolgozó népét, azokat, akik idejöttek. Mert vannak, akik továbbindulnak, hiszen ma, ezen az ünnepi délutánon a vidámság, szórakozás és jókedv városa, a virágba borult és zászlódíszbe öltözött Budapestünk. Ez a szórakozó, örvendező nagytömeg — öregek s fiatalok, gyárak dolgozói, tisztviselők, diákok és katonák — boldogok. A zeneszótól„ daltól, vidámságtól visszhangzó Népligetből azonban mindenfelé érezni a szivek dobogását. .A szivek dobogását, a lelkek vágyát, melynek most, a munka ünnepén kívánsága és elszánt akarata: a béke. Boldog május a Városligetben Hiú szándék: jegyzetfüzettel és kihegyezett ceruzával járni ezen a délutánon a Városligetben, mint napi krónikása az eseményeknek. És merőben megvalósíthatatlan szándék az, hogy pontos beszámoló készüljön arról, hogyan szórakozott a nagy ünnepen az a milliónyi dolgozó, aki hetek óta várta ezt a szép májusi napot, a felhők járását is számontartotta és aggódva olvasta az időjárásjelentést, vájjon az idő nem szól-e bele ebbe a nagy, ujjongó örömünnepbe. Tehát a napiesemények krónikása, az újságíró elteszi jegyzetfüzetét és önfeledt örömmel, könnyű szívvel sodródik milliónyi szórakozó társával a kavicsos, frissen öntözött utakon. » A szabad színpadokat a legerősebb fényű reflektor, is nap világítja meg, a fehér vászon háttér valósággal szikrázik a fényben és vidáman lobognak a kis zászlók. " A Dózsa György út és az Ajtósi-Dürer-sor között felállított színpadon éppen aTestnevelési Főiskola tanulói mutatnak be székely népi táncot. A hatalmas, árnyas fák alatt hatalmas,tömeg. Éppen,amikorazutolsó taktusok csendülnek, nagy teherautó gördül az „művészbejárd** elé: a Nemzeti Színház brigádja érkezik. A hatalmas közönség mosolyogva fordul az autóról leugráló művészek felé és örömteli tapssal, éljenzéssel üdvözli őket, hogy eljöttek, mégszebbé tenni ünnepüket. * És a többi színpad, a szakszervezeti dolgozóké a Damjanich utcánál, a Magyar Szovjet Társaságé a Vajdahunyad vára közelében, a honvédség’ a Vorosilov-útnál, az ifjúságé az Ajtósi Dürer-sornál — mind egyegy hatalmas sziget ebben az ünneplő, hullámzó áradatban, ahol a szórakozó tömeg hullámai lecsendesednek, a közönség mozdulatlanul állva gyönyörködik a művészi táncegyüttesek színpompás villanásában, az énekkarok és a színjátszó gárdák változatos, gazdag előadásában. A gyermekeknek talán még nagyobb gondot okozott, milyen szórakozást válasszanak: a liget fái alól a bábszínházak hangszórói csalogatták őket, de ugyanakkor feltárult elöttük a Vidám Park sok-sok változatosszórakozása. .A. városligeti ló Szertő. május X Budai tízezrek népünnepélye a Városmajorban Buda üzemei s általában főváros kara is, melyet különösen nagy áhásnok dunajobbpart környékének dolgozói a Városmajorban rendezték május elsejei délutáni népünnepélyüket. A Városmajor közepén hatalmas szabadtéri színpadot állítottak fel s már déli 12 órakor elkezdődött a kultúrműsor a sok-sok ezer főnyi lelkes és hálás nézőközönség előtt. — Délben kezdtük a műsort s azóta egyfolytában, megállás nélkül folyik az előadás — tájékoztatta a Kis Újság munkatársát a koraesti órákban Molnár Lászlóné színpadfelelős. A Vatták azonban olyanok is, s nem is kevesen, akik már délelőtt 10 órakor elfoglalták a nézőtéren a helyet s délután (5 órakor is még ott láthattuk őket nem elfáradva, de éppen) felfrissülve az újabb és újabb előadó csoportok produkcióitól. Nem is csoda, hogy nem voltak fáradékonyak a kultúraéhes budai dolgozók, amikor annyi élénk kultúrcsoport lépett fel előttük s valamenynyi igyekezett ludasa legjavát adni. Nem volt olyan jelentős budai vagy budakörnyéki üzem, amely ne szerepelt volna kultúrcsoportjával a Város, major délutáni május 1-i ünnepélyén. Voltak, akik tánccsoportjukat mutatták be, voltak akik bábosaikat és bábuikat mutatták be érvényesítve a legutóbb nálunk járt Obrazcov mester iránymutatását. Aztán nagy sikerük volt a klasszikus és a legjobb modern egyfelvonásos remekműveknek. Nemcsak a nehéz műfajbelieknek, de az úgynevezett könnyű műfaj legértékesebb számainak is. Zenekarok, énekkarok, monológok váltották egymást egyéni szavalatokkal. Fellépett az Operaház húsztagú énektattal hallgatott a több tízezer fölémenő budai hallgatóság. Nem volt kisebb sikere az Opera egyik balletbrigádjának sem, továbbá a Kamara Varieté májusi előadócsoportjának, az Úttörő Színház II. számú előadóbrigádjának, az Operett-színházi részlegnek s Greguss Zoltán szavalatának. A legtetszetősebb számokat nemcsak megtapsolták, de hatalmas „hurrá“ kiáltásokkal fogadták s a szórakozó seregben mind műbarátokként, mind aktív szereplőkként jelentős szerepe volt az ifjúságnak, sőt a legifjabbaknak, az úttörő gyermekeknek s néhány kis óvodistának is. A városmajori népünnepély hatalmas szórakozóseregében külön színfoltokat alkottak a május 1. alkalmával Budapesten tartózkodó különböző, főleg dunántúli parasztvendégek. Különösen a MÁTÉI tánccsoportjának sarlós tánca tetszett úgyannyira, hogy a számot kétszer meg is újrázták. Nem sokkal utána hasonló sikert aratott a Műegyetem diákjainak tánccsoportja, továbbá a Kossuth Akadémia tüzértiszti iskolájának kultúrgárdája. Az óbudai, budai, lágymányosi, budafoki, albertfalvai s a többi dunajobbparti üzemek, intézmények, iskolák májusi népünnepélyének központi műsorát kiegészítették a Városmajor több más helyén elhelyezett szabadtéri zenekarok számai, az érdekes sportesemények, az MHK-voizgalom nagyszerű bemutatói s a magánkezdeményezésű tánc- és zeneszámok. A budaiak május 1-i népünnepélye a késő esti órákig eltartott, is az övék volt ezen a napon, kis csónakjaik hangtalanul, vidáman siklottak a zöld vizen. A felnőttek százai a tó partjáról és a hídról bizony irigykedve nézték a kis kéknyakkendős úttörőket, akik, ha kicsit gyakorlatosul is de annál nagyobb örömmel csapkodták evezőikkel a vizet. A Vajdahunyad vára és a Petőficsarnok közötti nagy térség viszont teljes egészében a sportolóké volt. A kosárlabda, röplabda és kézilabdapályákon egymásnak adták a labdát a csapatok. Hol fiatal kislányok röppentek a pályára, az üzemek MHK-mozgalmának legkitűnőbb tagjai, majd pedig már különböző sportokban edzett, izmos fiúk vívtak izgalmas meccseket. * Vajjon ki ment haza ezen a napon éjfél előtt? — tesszük fel magunkban a kérdést az utolsóelőtti föld- 0,-ffin, amelyen nyilván fürtöben lógnának az utasok, ha lehetne. Még szemünkbe villan a nap és az est minden szép fénye, az örömben és a lampionok tarka fényében fürdő arcok, azután a fiatalok tánca a friss füvön, a liget fái alatt és tudjuk, hogy senki sem felejti soha el ezt a napot, az örömnek és a békés, felszabaduló szórakozásnak ezt a huszonnégy óráját. Vidám utcabálok Csodálatos est, május 1-inek estje: az idő, úgy tűnik, a délelőtti és a déli napfényből még az éjfélelőtti órákra is tartalékolt egy kis meleget. És Budapest örül, boldog, vidám. A Hősük terén a rádiózenekar játszik dalokat, a párok százai táncolnak jókedvűen. SZIT-es lányok és fiúk barátkoznak az új tánccal, amit a Táncszövetség a falvak évszázados hagyományaiból mentett ide a május 1-re. Együtt táncolnak itt Budapest és a vidék ifjúságának küldöttei. A Vidám Park is sok mosolyt és örömet, vidámságot ás kacagást nyújt a fiataloknak. Látogatókban itt sincs hiány, zsúfolt a park, a játszi tikitás messzire csendül a hullámvasútról, az elvarázsolt, kastély sem hiába tartologatta titkait. Egy „luftballon“ pukkan. Csak tréfa volt az egész, csak annyi történt, hogy a lány óvatosan vitte a május fiát, a fiú pedig hozzáért a parázsló cigarettával. Talán egy kicsit akarattal is, hogy nagyobb legyen a tréfa. És jól sikerült az egész, hisz a lány mosolyog, már tudja, tréfa, vidámság az egész. Végig, amerre csak tekint az ember, mindenütt vidám fiatalok s az idősebbek arcát is megfiatalítja a május elseje estjének , boldogsága. Akik nap-nap után nem fékezték a munkapadok mellett munkakedvüket, egy kis vidámságtól sem félnek. Utcabál a Ferencvárosban. Apró kis zászlódíszekkel kerítették be a „táncparkettet“, csak éppen most a parkett maga az utca. Itt is szól a zene s a környék idősebb lakói is etellát ugatnak ide egy pohár sörre. .4. utcabál meghódította a Ferencvárost is. .4 Belvárosban is más lett , elért a Molotáv-téren is áll a kút. A Dunán a hajók fényárban úsznak. Az öreg folyó a piros és a szivárványszíneket az estben boldogan tükrözi vissza. Örül az életnek ezen az estén Budapest. Az utcabál még csak friss,de dédelgetett fogalom Angyalföldön, Óbudán, a Krisztinában és Csepelen, mindenütt, ahol csak fiatalok vannak. S hogy elröppen az idő! S a boldogság nem számlálja az órákat. Az utcabál hangulata csodás is, szépek a füzérkivilágításos hajók fényei a Dunán... május 1-ének estéjén örül Budapest, örül az életnek, amit a béke ad neki. Megnyitt a Rákosi trátuás kultúrház mozija Ünnepélyes keretek között nyitották meg a Rákosi Mátyás kultúrházban Angyalföld új moziját. Az ünnepélyes megnyitáson Werlein Ferein, a XIII. kerület elöljárója mondott beszédet. Az ünnepélyes megnyitó közönsége előtt ezután levetítették a „Párttitkár“ című szovjet filmet. — Maurice Thor ezt 50 születésnapja alkalmából Varsó díszpolgárává választották.