Kis Ujság, 1950. július (4. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-01 / 150. szám

Szombat: Julius 1 MENTÉS A BÚZAMEZŐKRŐL Az ötéves terv első aratása síavágu­ssal aratnak a zsámbéki termelőszövetke­zet tagjai és így küzdenek a nagyobb szemveszteség ellen. Kisebb fáv a ga­bona rázkódtatása s ezáltal kevesebb szem hullik ki belőle kévekötéskor, behordáskor. A cséplésnél ők is be­vezetik azt a jól bevált újítást, hogy egy traktorral két cséplőgépet hajtat­nak, azai jelentős üzemanyagmegtaka­rítást jelent. 16 mázsás búzatermés vár a cigándi termelőcsoportra. A csoport máris megyeszerte jó hírne­vet szerzett mintaszerű munkájával. Nagy vonzóerőt gyakorol a környék­beli kis- és középpartisztokra is, jó munkájának tudható­ be, hogy már most is nyolc odvan 10—12 holdas paraszt dolgozik a csoportban, aki még csak ezután, ősz folyamán akar belépni a közösen gazdálkodók közé. Felkészültek a begyűjtésre a borsodmegyei földművesszövetke­­zetek. Szorgosan végzik a termény­­raktárak helyreállítási munkálatait. Több községben már teljesen kitaka­rították a raktárakat és mindenhol folyik a meszelés, a fertőtlenítés. A borsodi terményfelvásárlók körében nagyarányú Vorosin-m­ozgalom­ bon­takozik ki. Nagy súlyt fektetnek arra, hogy a gabonaraktárak és környékük tiszta legyen. Befejezték az aratást a baranyai Gyód község dolgozó pa­rasztjai, s így elsők lettek az őszi ga­bonák aratása terén Baranya megyé­ben. Eteő az aratás befejezésében Fejér megye­­iren a csir­bmajori „Lenin"-termelő­­csoport. A szép eredményt úgy érték el, hogy az aratásba bevonták a cso­porttagok hozzátartozóit is. A cso­port vállalta, hogy a gabona behor­­dását július 3-ig, fisé­pl­és­ét pedig jú­lius 7-ig elvégzi. Ezen a téren is elsők akarnak lenni a megyében. Újabb 11 veszpr­ém­ megyei község csatlakozott a tótkomlói­ dolgozó pa­rasztok versenyfelhívásához. Vala­mennyi község dolgozói vállalták, hogy az, összes nyári mezőgazdasági munkákat a minisztertanács határo­zata alapján elvégzik. Sztahanovista teljesítmények születtek a somogym­egyei állami gazdaságokban. A megye állami gaz­daságainak versenyében a felsőbogát­ gazdaság dolgozói kerültek az élre 452 százalékos heti átlagteljesítmény-,­nyel. Második a szentgáloskéri állami gazdaság, harmadik a pusztaszent­­györgyi állami gazdaság. Versenyre hívta ki a rimóci „Kossuth“ termelő­­szövetkezeti csoport a szécsényi járás összes termelőcsoportját, illegy pedig az aratási, begyűjtési és tarlóhántási munkálatokra. A rimóci csoport vál­lalta, hogy az összes kalászosok és hüvelyesek cséplését legkésőbb augusz­tus 5-ig befejezik, ügyelnek arra, hogy a szemveszteség a legkisebb legyen és egy százaléknál több ocsu ne ma­radjon a gabonában. A begyűjtést a cséplőgéptől teljesítik. Kivégezték már a tarlóhántást Tokod községben a learatott terület 110 százalékán. Esztergomban pedig a népnevelők felvilágosító munkája eredményeként a dolgozó parasztok fokozott erővel gyorsítják a harcot minden szem gabonáért. így gondoskodik a Közért a Balaton gyomráról Siófok, június. 11,a Kis Újság kiküldött munkatársától) Ragyog a napfény... Lágyan hullámzik a Balaton. A siófoki partot simogatják a vízfod­rok. A strandon vidám az élet, de a háziasszonyok csak háziasszonyok maradnak még itt is, pihenve a me­leg homokon. Koradélelőtt a konyha­gond a beszédtémájuk. — Tudjátok — állapítja meg az egyik családanya — itt sem górul már a főzés. Mindent megkaphatok a KÖZÉRT-t**, nem okoz nehézsé­get a beszerzés. Több hozzászólás is akad. .— A KÖZÉRT-fiókok egycsapásra megszüntették a balatonkörnyéki élel­miszer-uzsorát ... — Tavaly, mikor Pesten a legszebb barack kilója 2 fo­rint volt, itt 4—5 forintért adták, most pedig 1 forint 60 fillérért vehe­tünk... — Vaj is van bőven... — Zöldség is, hús is ... — S ami a leg­fontosabb, az ellátás nem rapszo­­dikus... Akárkitől megkérdezzük, minden­kitől csak azt hallhatjuk: — A KÖZÉRT-fiókok létesítése itt a Balaton környékén valóságos áldás. Valóban az. Egycsapásra megszűnt az élelmiszer-uzsora. S egyben a KÖZÉRT megjelenése szabályozza a h­elyi termelők árpolitikáját is. A Népgazdasági Tanács utasítására a KÖZÉRT az idén megszervezte a Balaton délkerzeti oldalán az üdülők ellátását. Lellén, Hévízen, Siófokon telepközpontokat létesített. A siófoki raktárban bőven áll a zöldség, gyümölcs és fűszeráru. — Ha valamiből látjuk, hogy a számítottnál is nagyobb mennyiség fogy, Budapestről már vagontételben szállítjuk is ide az árut. Burgonya-hegyet csodálhatunk meg a raktár egyik részében, másutt ká­poszta­hegyeket. Gyümölcs is van itt elég, nagyon szép barackot tárolnak nagy mennyiségben. A fűszerraktár is érdekli a látoga­tót. Van itt bőven kakaópor, tea, cso­koládépor, kávé, minden, mit szem, száj kíván. A raktárban a telefon cseng. A raktárvezető felveszi a rendelést. Hosszú percekig jegyez, majd meg­­nyugtatólag közli: — Igen, a rendelést felvettük. Egy félórán belül szállítjuk is. Hamarosan megtudjuk, kinek volt szüksége ilyen nagy rendelésre. — Az egyik üdülőnek. Mert ma már az egyes üdülők gondnokainak sem kell nap-nap után azon töpren­geniük, hogy hogyan biztosítsák az üdülő­vendégek zavartalan ellátását. Nem kell beszerzőkre támaszkodniok: a gondnok által telefonon feladott megrendelést minden esetben késede­lem nélkül házhoz szállítja a KÖZÉRT. De nemcsak raktár van a siófoki KÖZÉRT telenhelyen. Még vágóhíd­dal is rendelkeznek. Éppen az előbb vágtak le néhány borjút s most dol­gozzák fel a korszerű, tiszta vágóhídon. Gyorsan dolgozatuk, nehogy egy üdü­lő vagy vendég húsétel nélkül marad­jon délben. S ha esetleg nem fogyna el az áru egy nap alatt, a könnyen romlandó sem romlik el: a hűtőházba kerül. Mert az is van. (Csak éppen Buda­pestről kell ideszállítani a jeget, mert a siófoki jéggyár egyelőre még nem működik. De ezt a problémát is meg­oldják hamarosan.) A telephely — mint mondani szok­ták — komplett. Nem csodálkozunk azon, hogy 20—30 kilométeres su­gárban a központokon összpontosított gépjármű-park segítségével zavartala­nul le tudják bonyolítani az élelmi­szer-ellátást. Van hova vinni ezt a sok élelmi­szert. Elsősorban az üdülőkbe, de ke­rül elég a KÖZÉRT fiókokba is. Mert az is van a Balaton mentén elég, így Zamárdin, Lellén, Bogláron, Fonyó­don, Hévízen, Keszthelyen egy-egy, Siófokon kettő. Friss áru van ezek­ben a „gombákban“, az ízlésesen épí­tett pavillonokban, mégpedig buda­pesti áron. Egész nap bőven vannak vásárlók a siófoki pavillonban is. Itt vásárol éppen Balogh Jánosné újpesti lakos, a Honvéd­ utca 12. szám alól. Kei­ff Gyula is, Budapest­ lakos, a Botond­­utca 15. szám alól. Hogyan véleked­nek ők a balatonkörnyéki ellátásról? — A lehető legjobb a KÖZÉRT szolgálata. Mindent megkapunk itt, budapesti áron, úgyhogy nem zsarol­hatnak már azok, akik — mint itt Siófokon mondják — valóságos uzsora élelmiszerárakat akartak fenn­tartani. Így nyilatkozik Kovács Ilona is, a Budapesti Középítési NV dolgo­zója, a­ki két hetet tölt a Balatonon. A KÖZÉRT-fiókok vezetőinek is van néhány szavuk: — Még a túlsó partról is hozzánk járnak át bevásárolni. De nem so­káig, ott is lesz hamarosan KÖZÉRT- fiók. Ebéd előtt a fü­rdőzők közül is so­kan idelátogatnak egy-egy szendvics, egy kis tízórai­ fogyasztásra. Nem kell nagyon kinyitniuk pénztárcájukat, mert. ..A KÖZÉRT az üdülök szolgála­tában,­jeligével gondoskodik az olcsó, ízletes ételekről, italokról a Balaton partján is. A 14. életévüket betöltött állami gondozott gyermekek­ről a jövő tanévtől kezdve a Munkaerőtartalékok Hivatala gondoskodik Az 1950—51. tanévtől kezdve a Munkaerőtartalékok Hivatala gondos­kodik a 14. életévüket betöltött állami gondozott gyermekekről és ipari tanulókként üzemekben, tanmű­helyekben, tanulóotth­onokban helyezi el. A tanulók tanulóidejük alatt az otthonokban lakást, élelmezést, mo­sást és a kollektív szerződés értelmé­ben rendes órabért kapnak. ­ kis Újság______________________________________ 5 Veszprém megye, június hó (A Kis Újság kiküldött munka­társát«­ ). A legtermékenyebb járás a vesz­­prémmegyeiek közt a devecseri s el­várható volt, hogy itt kezdjék meg az aratást. De a devecseri járásban sem a járásszékhely vezet, hanem Ajka — ez a félig bányász- és ipar­telepes község. Ajkán kezdték meg először az aratást s innen indult el a földművesszövetkezetek keretében általánossá váló százmázsás szállítási szerződéskötési mozgalom. Bányász­szülök leányai vezetik itt a földm­ű­­vesszövetkezetet, olyan fiatal, 20-as évjáratú, lelkes dolgozó leányok, mint: Tamási Gizella és Osztrovszki Mária, akik párosversenyben egy­mással már az első órában összesen 50­1 mázsa gabonára szereztek szállí­tási szerződést. A legelső aláíró Papp József dolgozó középparaszt először „csak“ 30 mázsára írta alá a nevét, de negyedóra elteltével visszajött, mondván: — Kerekítsük fel 50-re, hadd kap­jak 300 forint felártöbbletet. Miért dobjam ki az ablakon az­­ a 300 fo­rintot, mikor annyi mindenre van szükség a családban. Gyerekei vá­lunk odahaza — meséli — s a 300 fo­rint felár­többlet most bőségesen elég lesz bölcsőre meg pelenkákra. — Na komám, ha te így gondol­kodót, én sem adom alább 50-nél­­— jegyzi meg Molnár Ferenc hétholdas újgazda, aki 26 mázsát jegyzett, de most kijavíttatja 50-re, hogy ne ve­szítsen el három darab ropogós száz­­forintost könnyelműen. — Kettő híján egy tucat típusinget tudok venni a felártöbbletért a fiam­nak — mondja Molnár Ferenc —, aki sz­eptem­berben megy az agrár­­egyetemre. Jóeszű fiú, hát ingyen ki­tanítják a népi demokrácia jóvoltá­ból agronómusnak. Eléri azt, amit a régi Magyarországon mi még nem tudtunk elérni. Ha a nép állama in­gyen tanítja, azért nekem is illik va­lamit adnom s éppen szüksége van a fehérneműállományának a kiegészíté­sére. Hát most szinte ingyen kapom ezt a tucat inget is a fiam részére azzal, hogy idejében kötök szállítási szerződést. Két agitáló apáca menyecske-ruhában Persze, akadnak olyan községek is, ahol kellő tájékoztatás híján nem tudják eléggé a dolgozó parasztok, hogy mit veszítenek, ha nem kötnek idejében szállítási szerződést, illetőleg hogy mit nyernek, ha kötnek. A Ba­kony vidéke a legelmaradottabb e te­kintetben, ahol az éghajlati különb­ség miatt később kezdődik az aratás s a SZÖVOSZ és a DÉFOSZ veszprém­­megyei vezetősége — miért, miért, nem — úgy gondolta, hogy ,,ráérnek még a Bakonyt felvilágosítani". A régi Magyarország népellenes urainak hírhedt szólásmondása a ,,sülét Ba­konyiról ugyan nem helyénvaló. — Ha itt sötétség volt — bizony­kodik Bakonypéterden Kertai János kisparaszt, földművesszövetkezeti tag —, azt a mi egykori földesuraink s egyéb nyomorítóink okozták. Az ő ügynökeik sötétítenek most is. — El­mondja, hogy a múlt héten „civil­­menyecskéknek öltözve“ két apáca ér­kezett a faluba Győrből. Azt híresz­­telték, hogy nem érdemes szállítási szerződést kötni, de még csak learatni sem érdemes, mert háború lesz s még a fejadagjuk sem lesz biztosítva az embereknek. Azt állították, hogy Győ­rött internálták az apácákat. — Nekem nagyon gyanús volt az ü­gy s leigazoltattuk a jövevényeket a rendőrjárőrrel — meséli Kertai. — Hát akkor derült ki, hogy nem kö­zönséges asszonyok ezek, hanem apá­cák, akik a mi bolondításunkra pa­rasztmenyecskéknek öltöztek, hogy agitálhassanak a háború mellett, no meg a zirci apátság földjének a visz­­szavétele mellett. — Hogy mondhatták maguk azt — mondtam nekik a leigazolásuk után — hogy a népi Magyaroszágon üldö­zik az ártatlan szerzeteseket és apá­cákat, mikor az olyanfajták is egé­szen szabadon járhatnak, mint ma­guk, akik ki akarják venni a kenye­ret a szánkból, földjeinket vissza akarják venni és vérbeborítanák az országot, ha lehetnék. Juszth prelátus egykori birodalmában A jelenet után a békebizottságok összejöttek, megállapították, hogy a szállítási szerződések kimagasló si­kere békemozgalmi ügy, amiben részt nem venni majdnem egyenlő a há­borúspárti kihívással, a népel­lenes­­séggel, a lu­tzafiatlansággal. Az érve­lést elfogadta a község egész dolgozó népe s nem akadt olyan kis- és kö­­zépparaszt, aki ne íratta volna fel a nevét a C-jegyes szállítási szerző­désre. Ez itt annál nagyobb ered­mény, mert erdővidékről van szó, még­hozzá hegyierdőről, ahol elég so­vány a gabonatermő föld s a múltban a háziszükségletet is nehezen tudták megtermelni. A balatonvidéki községekben is megpróbálkozott az ellenség. Ezen a vidéken jobbára a szőlő- és a gyü­mölcstermelés van előnyben. Hanem bármilyen sok ügyeimet, gondot­­kíván a tüzes balatonvidéki bor szőle­jének megmunkálása, azért még itt is a legfontosabb feladat négy-öt hé­ten át az aratás, cséplés, terménybe­­takarítási műveletek legjobb el­végzése. Nagy szükség van a jó szer­vezésre, a megvilágosító érvekre, taná­csokra, mert a Geiger—Vogeler—San­ders tárgyaláson népellenes hazaáruló vádlónként szereplő Juszth prelátus kémkedési munkálatainak vidékén a háborús pokol ügynökei ugyancsak igyekeznek kihasználni a sebezhető helyeket. Tapolcafőn például negy­venkét év óta nem volt festve a tem­plom. Két évvel ezelőtt népi demo­kráciánk építésügyi minisztériuma és a kultuszminisztérium szép ösz­­szeget utalt ki a templom kifesté­­sére. A plébános mindmáig halogatta a festési munkálatokat s most, amikor számonkérték, hová tette a pénzt, amit a kormány kiutalt, kénytelen volt kétévi késlekedés után végre kifes­tetni a templomot — a kormány adta pénzből. Hála és köszönet illette volna a népi Magyarország kormá­nyát ezért a nemes gesztusért, de az emberség szabályait megcsúfoló reak­ció mégis visszájára magyarázta a dolgot. „Azért festetnek — mondogat­ták a község kulákjai, kik most hívő katolikusoknak igyekeznek látszani, noha nagy fukarságukban még annyit sem adtak egyházközségüknek, ameny­­nyi a templomuk kifestésére elég lett volna! — azért fontos a kipingálás, mert magtárt akarnak csinálni a templomból.“ Egy dolgozó paraszt és egy főkulák — A német fasiszták — mondotta Tóth Gergely dolgozó középparaszt az egyik főkuláknak —, a maga hitle­rista barátai a háború alatt a Szovjet­unióban német katonai istállókat csi­náltak az­ ukrajnai községek templo­maiból Ez ellen magának egy szava sem volt, de el e akart vitetni a csend­őrrel, amikor én erre magát figyel­meztettem. Most pedig olyat mer állí­tani és terjeszteni, amit egyesegyedül maga talált ki és amit maga sem hisz el. Tudjuk, mi fáj magának, akinek a vagyon a temploma és a pénzes­zsák az oltárja, a pénz, az oltáriszentsége. Magának az fáj, hogy már nem tud többé több dolgozó parasztot kisem­­mizni a házából meg a földjéből, meg hogy nem tudja többé cselédeit in­gyen dolgoztatni, meg kutyakorbács­­csal verni. Hát csak ne istenesked­jék egy ilyen pokoli a­jzóta, mint maga. Az érv hatott. A hétköznap esti kis­­gyűlésen késő este 10 órakor tíz perc alatt 6,5 mázsa búzát jegyeznek elő az összegyűltek. Zsegrács Dániel bíró írja alá először a szállítási szerződést 10 mázsára. — Nem lesz ez kevés, Dani bácsi? •— kérdezi Megyeri Jenőné. — Magá­nak 10 hold földje van, többre is elő­jegyezhet. Ne legyen könnyelmű, ne halassza el a jó alkalmat, amikor ab­nyi mindent tud venni a felártöbb­letből. Lássa, nekem csak négy hol­dam van s mégis tudok annyi kenyér-gabonára­­szállítási szerződést kötni, mint maga. — Hát hallgatok az okos asszonyt szóra — mondja kedves mosollyal Dani bácsi. — Kijavítom még, ha lehet. 20-ra. — Lehet, hogyne lehetne — mond­juk Zsegrács Dánielnek, aki egy ideig sz­ámolgatni kezdi, hogy mi minden hiányzik otthon a szerszámraktár körül s kiszámítja, hogy ha m­ég 15 mázsát rájegyez, pótolhatja a hiányzó eszközöket. Annál is inkább, mert az ipari munkások versenymozgalmának eredményeként olcsóbb lett az ásó, a kapa és a sok egyéb földműves­­szerszám. — Csak aztán el ne árulják otthon, a feleségemnek —­ mondja­ hamiskás mosollyal Megverinének —, hogy ke­vesebbet akartam jegyezni, mert félek, hogy kikapok tőle. Az élettársam nem szereli, ha könnyelműen kidobom a pénzt az ablakon s azt se vette volna jónéven, ha nem viszek haza elég pénzt a szállítási szerződésből. Tanulságok Az eredményes tapolcafői szállítási szerződéskötési mozgalomnak még egyéb tanulságai is vannak. Az ellen­ség nem azért kezdett aknamunkába, mintha elég erős lett volna. Nagyon gyönge az már itt is, mint általában mindenütt. Hanem a tömegszervezetek vezetői nem elég magabiztosak. Wekler József, a földművesszövetkezet ügy­vezetője például maga adott támadási felületet az ellenségnek azzal, hogy bürokratikus Pató Pál módján nem igyekezett a munka színterét az ügy­vezetői irodán túlra, az életbe he­lyezni. Amikor odaérkeztünk Mura­völgyi országos központi kiküldöttel s a megyei központ egyik tagjával, akkor is igyekezett, önkritika helyett mosakodni. — Nem tudunk mi hétköznap este felvilágosító­ gyűlést összehozni — mentegetőzött a munka nehezére gon­dolva —, kora reggeltől sötét estig aratnak a dolgozó­ parasztok a határ­ban. Hogyan képzelitek, hétköznap este egész, nap tartó nehéz munka után gyűlésre összehozni őket. Hát mégis sikerült, hamarább és jobban a kelleténél. — No, Wekler kortárs, ugye mégis csak sikerült — mondotta búcsúzóban Muravölgyi országos SZÖ­VOSZ szer­vezési megbízott. — Kár hitetlenkedni meg pipográskodni, mert csak az ellenségnek használsz vele. A jövőben ne csak az ügyvezetői irodában lássa­nak téged a tapolcafői emberek. Hidd el, tisztábbá teszi az öntudatos dol­gozó embert az önkritika és a építő­­kritika, mint a mosakodás. — Jószívvel köszönöm az útba­igazítást — felel a magára talált ügy­vezető —, amit ezen az estén tanul­tam, annak értékes tanulságait köve­tem holnap reggel és a jövőben. — Holnap reggel megindítjuk Tapolcafőn is a százmázsás szállítási szerződéskötési mozgalmat! — ígérik az öszesereglett földművesszövetkezeti tagok s leglelkesebben a fiataljai. — Hát úgy legyen, de nehogy le­lohadjatok reggelre — mondja nekik mosolyogva az utolsó kézrúzás köz­­b­en­ Varga Gyula megyei szervezési titkár. Nagy Tibor Mit láttunk három Veszprém megyei járásban Malomiparunk felkészül az új gabona átvételére és tárolására Bőségesnek ígérkező gabonatermé­sünk sikeres begyűjtése érdekében a malomipar is fokozott mértékben fel­készül az új gabona átvételére és minőségi tárolására. A malmok átalakításokat és épület­bővítéseket végeznek telepükön és így ezer vagonnal emelik gabonaraktáraik befogadóképességét. Az új gabona minőségi tárolása ér­dekében malomüzemeink fertőtlení­tik, kitakarítják raktáraikat. Felemelik a gabonaátvevő személy­zet létszámát s ha szükséges, éjjel­­nappali, vasár- és ünnepnapi gabona­átvételre rendezkednek be, hogy ezzel is hozzájáruljanak a term­énybegyűj­tés gyors és zavartalan lebonyolításá­hoz. 147.000 látogató a pécsi Nemzeti Színházban A pécsi Nemzeti Színház most zá­ródó évadjában a színházat összesen hatezer bérlettulajdonos látogatta. A színészek brigádokat alakítottak a művészi színvonal és a közösségi szel­lem elmélyítésére. A brigádok hatha­tósan támogatták az üzemi kultúr­­csoportokat is. Nyolc prózai és nyrác zenés darabot mutattak be az évad­ban, amelyeket Pécsett a színház 390 előadáson 147 ezer dolgozó nézett végig. A vidéki tájszínházi előadások­nak pedig 18 ezer főnyi közönsége volt. KiDVSS" -ben (volt Jeep) Váci­ utca műsoros est Darvas Éva MM minden pénteken Július 1 -től esténként előadómű­vésznő Tánc! Zene : Adi­ Burger

Next