Kis Ujság, 1951. április (5. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

Ma: Bélyegrovat Keresztrejtvény 4» 60 Teljes vasárnapi galopp-programm ^ZG^NVasárnap, 1951 április 1 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona «Fenő Stockholmtól Berlinig Irta: BERECZKY ALBERT A Szovjetunió képviselője két új pont felvételét javasolta a Külügyminiszterek Tanácsának napirendjére 'T'ragikus is és vigasztaló is, hogy a ■* második világháború csaknem katasztrofális pusztításai után hat évvel a háború vagy béke kérdése súlyosod;!* rá az egész világon mil­liók lelkére. Tragikus, mert a há­ború befejezése után reménységgel néztek a népek a következő évtize­dek felé. Egyszerű emberek, nem is mertünk arra gondolni, hogy ilyen hamar lehet felejteni és ilyen keve­set tanulni abból, amit átéltünk. De vigasztaló vonása is van ennek az új helyzetnek: éppen az a tény, hogy egyszerű emberek milliói világszerte érzik, hogy ez az ügy rájuk tartozik. Mind szélesebb körben válik tuda­tossá az a meggyőződés a legkülön­bözőbb és egymástól földrajzilag tá­vol élő népek nagy tömegeiben, hogy az ö bőrükre megy a dolog. A né­pek mindinkább tudják, hogy ma még lehet olyan közös és cse'ekvő felelősségre ébredni, amely lehetet­lenné teszi, hogy „fóluk, nélkülük“ döntsenek. ( E sorofc frója ezt a növekvő em­beri szolidaritást szeretné szolgálni' és erősíteni. Mint egyházi ember, mint az egyik legnagyobb európai re­formátus egyház püspöke, kötelessé­gének érzi, hogy minden alkalmat megragadjon, amikor va'amit tehet, vagy szólhat a ma legdöntőbb ügye: a béke szolgálatban. Tudatában van annak is, hogy a béke ügyében való állásfoglalás írem sajátos és kizáró-, lagos egyházi ügy. Amannak az életnek olyan területei, T ahol az egyházaknak különleges feladatai vannak "s jaj lenne, nekünk, ha ezekről megfeledkeznénk. De a1 földi béke nem olyan ügy, ami csak reánk tartoznék és mitőlünk füg­gene. Mindenki ügye. ez, aki ember-- ként él ezen a földön — s az egyház emberei is elsősorban úgy érdekel­tek és felelősek benne, mint embe­rek. Felelősségünk mégis minősített és fokozott felelősség, mert éppen nekünk kell mély megrendüléssel át­érezni, hogy az embertelenség az igezi istenlelonsiég. Nem igényel­hetünk többet, mint a becsületes részvételt a nagy és közös emberi ügyben — egyült mindenkivel, aki a világ bármely részén őszintén küzd az ellen, hogy újra lángba boruljon minden és alig elképzelhető pusztu­lás színhelyévé legyen ez a világ. De ezt igényeljük és ezt joggal el is várja tőlünk minden jóakaralú ember. Felelősségünket és szolgálatunkat főleg a következőkben látom Stock- ho'mtól idáig. Tudatosítanunk keli magunkban és m'ndenkiben, akihez « szavunk elér, hogy a föld elég nagy és elég gazdag ahhoz, hogy békés és boldog otthona lehessen minden embernek és minden népnek. Miért nem lett mégis azzá — mind a mai napig? Mi az oka annak, hogy olyan egyházi világszervezet, mint az Egyházak Világtanácsa — kizáró­lag nyugati résztvevők legutóbbi ta­nácskozásán — kénytelen volt ilyen megállapításokat tenni; „Állandóan foglalkoztatta a figyelmünket vala­mi, ami e mögött a robbanásig fe­szült világhelyzet mögött rejlik: min­denféle fajú, nemzetiségű és vallá'ú nagy nép'ömegeknek hatalmas fel­törekvése. Egyes országokban m°ssze- ható társadalmi reformok játszódtak le. Több mint 700 milliónyi népes­ség, amely azelőtt függő helyzetben ▼olt. mostanában elnyerte független­ségét. Más népek még most töre- kesznek függetlenségük elérésére.“ Vájjon ez a leírás tudatosítja-e eléggé, hogy nem lehet többé el­nyomni ..nagy néntömegekn-k hatal­mas feltörekvésé*“ — nem lehet többé mecakadál vozni „messzehatö társadalmi reformokat“ — n"m le­het többé viss7"c*iná,ni a vPáMör- térel''m szfnn»dán eev"n'ő io-MÍ he­lyet kívánó, úi. fiatal néDek fiieg"t- lenséoét? Bárhol jelentkezik az _ el- nvomás. akadályozás és visszacsiná­lás kísérlete: az egész világot fenye­geti „a feszültség kirobbanása“. Ubböl az következik, hogy á hely- zet komolyságát is tudatosíta­nunk kell. Nem az a baj, hogy nagy néptömegek hatalmas feltörekvésé­nek idejét éljük. Ez helyes s szük­ségszerű, Nem ez a baj, hogy messze­hatö társadalmi reformok mennek végbe. Régen meg kellett volna ezek­nek történniük. Csak örülhetünk, hogy a társadalmi igazságosság ügye ma már egyetemes üggyé vált. Nem az a baj, hogy több’ mint 700 mil­liónyi népesség elnyerte független, ségét, s a többiek is ezen a jó úton vannak. Éppen elég sokáig éltek gyarmati sorsban. Elérkezett az ideje, hogy ez a modern rabszolgatartás véget érjen. A baj az, ha mindezeket a helyes, szükségszerű és jó dogo­kat akár hamis ürügyekkel, akár erőszakkal, meg akarják akadályozni. És ebben van a helyzet fenyegető komolyságának oka. Nem elég a háborút nem szeretni. Ilyen Iangymeleg békeszeretők igen sokan vannak. A mi felelősségünk az, hogy az ilyeneket felriasszuk, hogy ne passzív békeszeretők, hanem aktív békeszerzők legyenek. Megtanulhat­tuk a Hegyi beszédből, hogy boldo­gok a békeszérzők. A békeszerzés aklív munkája azt jelenti, hogv ko­molyan vesszük a ha'álosan komoly dolgot s a háború ellen úgy kül­dünk, hogy a háború okai ellen szál­lónk harcba. Nem lehetne nagyobb szégyenünk, mint ha c’tmilasztanánk éppen ezen a' téren a ránk váró fel­adatot, a világos és egyértelmű állás- foglalást. Az egyház eddigi bűnei kö­zött a legnagyobbak a mulasztási bűnök. A naey társadalmi átalaku­lás és 700 milliónyi népesség ered­ményes függetlenségi küzdelme szinte teljesen nélkülözte az egyházak se­gítő és támogató szolgá'atát. A helyzet komolyságát konkreti- zálni kell. Minden tisztán látó ember tudja, hogy ma két nagy vi­lágprobléma vár a legsürgősebben a megoldásra. Az egyik: Ázsia. A má­sik: Németország. El kell hangzania a komoly és határozott keresztyén szónak mind a két kérdésben. Ázsia ügyeinek rendezése elképzelhetetlen Kína nélkül. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében ma is fenntartják azt a hazugságot, hogy egy valóban lé­tező 450 milliós birodalmat levegő­nek néznek s helyette egy nemlétező birodalom kormányát figuráltatják. A magyar protestáns egyházak ezért javasolták nyílt válaszukban az Egy­házak Világtanácsa már említett nyi­latkozatával kapcsolatban, hogy az Egyházak Világtanácsa is vesse latba minden befolyását, hogy az öt nagy­hatalom egyikének biztosítsák azt a helyet, amely őt megilleti. De ugyanilyen konkrét feladat a fel- fegyverkezés kérdése s ennek kap­csán Németország újrafelfegyverzésé- nek ügve. Lehetetlen, hogy ebben is el ne hangozzék a határozott ke­resztyén szó. őszinte örömünkre már éppen azok a német egyházi vezetők mondták ki világosan, akik annak­idején a hitlerizmussal is bátran szembeszállottak, — ez a szó csak egy határozott nem lehet az újrafel- fegyverzés ellen. Nem testetlen kí­sértetek, hanem .nagyon is valóságos veszélyek ellen kell küzd ni, s ezt csak konkrét formában tehetjük. Végül azt f;ell tudatosítani, hogy ez a komoly helyzet nem reményte­len. Az a vigasztaló vonása a mai fe­szült világhelyzetnek, hogy a népek milliói már érzik, hogy közös és cselekvő felelősségre kell ébredni. Ez akadályozhatja meg, hogy a kormá­nyok elfelejtsék, amit a népek akar­nak. Százmi'liök együttes hangja mégis csak behatol a zárt ajtók mögé és tud olyan hangosan zörgetni, hogy azt meg kell hallani. Kívánságunk legven egvszcrű, fél- r„Ar'hetetlen és teljesíthető. TV ilvánvnlénn az első komoly és ^ ’ konkrét Követelés csak az lehet, hogy az öt nagyhatalom képviselői Üljenek össze béketanácskozásra . és A napirendi pontok a békeszerződések, a Németországra és Ausztriára vonatkozó négyhatalmi egyezmények, az Atlanti Paktum és az amerikai katonai tél maszpontok kérdésére vonatkoznak A külügyminiszterhelyettesek már­cius 30-án tartolt huszadik párisi ülé­sén Jessup elnökölt. Az , ülésen . a nyugati hatalmak képviselői folytat­ták mesterkedéseiket, hogy akadá­lyozzák olyan megegyezéses napirend kialakítását, amely az összes fontos kérdéseket magába foglalná. Az USA, Nagybritannia és Franciaország kép­viselői igyekeztek kibújni az alól, hogy világosan és határozottan le­szögezzék álláspontjukat azzal . a szovjet javaslattal szemben, amelyet március 28-án Gromiko előterjesztett. Jessup ködös és üres fejtegetésekbe burkolódzott és az angol s a francia delegátus követte példáját. Gromiko válaszában megállapí­totta: a három felszólalásban kér­déseken kívül egyelőre semmit sem lehetett haltáéi. Megkérdezte, hogy­ha a három hatalom képviselői még nem készültek fel határozott állás- foglalásra a Szovjetunió küldöttsé­gének javaslatával kapcsolatban, akkor miért nem mondják meg ezt? A Szovjetunió képviselője ezután torrá vette a javaslat egyes pontjait, majd ismét világos allásfoglalust kért a nyugati delegátusoktól. A további felszólalásokban Parndi és Dairies nyíltabban beszélt s meg­állapítható volt, hogy a fegyverkezés színvonalának kérdését „főkérdés- ként“ próbálják kezelni és előtérbe helyezni. Davies kijelentette, hogy a nyugati javaslatok előnyét abban látja: azokban a Németország demiii- tarizálásáról és a fegyverkezés csök­kentéséről szóló kérdést a fegyver­kezés színvonaláról szóló kérdés alá rendelték, majd igyekezett a dolgot úgy beállítani, mintha a három hata­lom nyugatnémetországi újrai'elfegy- verzési intézkedéseit „a Szovjetunió és más keleleurópai országok fegyve­res erőinek . nagy számbeli ereje“ idézné elő, holott az ilyenfajta állítá­sok képtelenségét a Szovjetunió több diplomáciai jegyzékben és Gromiko a külűgyminiszterhelyettesek tanács­kozásán elhangzott felszólalásaiban ismételten bebizonyította. Gromiko újabb felszólalásában em­lékeztette a nyugati megbízottakat: a Külügyminiszterek Tanácsának összehívását nem azért javasol­ták, hegy bárkinek szabadkezet biztosítsanak új háború előké- szí ésével kapcsnlatos intézkedé­sek végrehajtása érdekében. Jessup arról szóló nyilatkozatával kapcsolatban, hogy a három hata­lom küldöttségei által március 27-én előterjesztett javaslatot — amely a Bulgáriával, Romániával és Magyar- országgal kötött békeszerződés napi- rendretűzését indítványozza — to­vábbra is fenntartja, Gromiko így nyilatkozott: — A szovjet küldöttség már ki­emelte, hogy ez a javaslat csupán bonyolultabbá teszt a napirenddel kapcsolatos megbeszéléseinket. A szovjet küldöttség abból a tényből indult ki, hogy nincs alapja e kér. dós napirendre tűzésének és hogy a három hatclom javaslata ellent­mond a megegyezéses döntés eléré­sére irányú ó kívánságoknak. Mint­hogy azonban a három hatalom to­vábbra is ragaszkodik a javaslatá­hoz, ami Jessup nyilatkozatából is megállapítható, a szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy előterjessze a következő napirendi javaslatot: „Az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal kö­tött békeszerződések, beleértve e szerződések rendelkezéseit az emberi jogokról, a katonai rendelkezéseket és a viszályok megoldásáról szóló zárórendelkezéseket; a Németországra és Ausztriára vonatkozó négyhatalmi egyezmények, beleértve a nácitlaní- tás és a demokratizálás kérdéséi, va­lamint a háborús bűnösökről szóló kérdést.“ Gromiko az indokolásban rámuta­tott: Helytelen és alaptalan volna, ha a Külügyminiszterek Tanácsa csupán a Bulgáriával, Magyaror­szággal és Romániával kötött békeszerződések kérdését tár­gyalná meg és nem beszélne az Olaszországgal kötött béke- szerződésről, valamint a Német­országra és Ausztriára vonatkozó ... - egyezményekről. Nem lehet elkülöníteni a szerződé sekkel kapcsolatban vállalt kötele ;zettségeket az egyezményekkel kap­csolatban vállalt, kötelezettségektől, állapítja meg a Szovjetunió képvi­selője. ■ . A Németországra és Ausztriára vo natkozó kötelezettségek jelentősége, tekintettel a nácitlanítás, a demokra­tizálás és a háborús bűnösök kérdé­sére, különösen világossá válik — mutatott rá Gromiko —, ha figye­lembe vesszük, hogy a nyugati hatalmak Németor­szágban és Ausztriában lett intéz­kedései a hitleri rendszer aktiv képviselőinek és különböző ki­szolgálóinak a hatalomba való visszahelyezésére irányulnak. Ezek az intézkedések a hitleri háborús bűnösök kiszabadítására is irányulnak. E kérdések jelentőségét más tények is kiemelik: az Egyesült Államok, Nagybrilannia és Franciaország Nyu- gat-Németországban és Ausztriában a demokratikus szervezetek és a demo­krata vezetők üldözésének politikáját folytatják. Ezek az intézkedések egy­idejűleg bátorítják a reakciós elemeket, a reakciós szervezeteket és min­denfajta fasiszta söpredéket, amelyek nem titkolják a revansiszta agresszív nézeteiket és terueiket, Gromiko a továbbiakban a szovjet küldöttség nevében a következő új pont napirendre tűzését javasolta: „Az Atlanti Egyezmény és ameri­kai katonai támaszpontok létesítése Angliában, Norvégiában, fzland szi­getén és Európa más országaiban, valamint a Közel-Keleten.“ Németország háborús veszteségei Bonnban jelentést tettek közzé Németország háborús veszteségeiről. Aszerint hárommillió katona esett el ! harctereken, félmillió polgári sze­néig, asszonyok, gyermekek, öregek ■stek áldozatul a légitámadásoknak, ’hétmillió a rokkantak száma. A há­jon! 2240 napig tartott, ezalatt na- jonta átlag 2500 német katona esett v-o-rf ír goKptiílf Egyedül Nyugat-Németországban több mint kétmillió rokkant az első és a második világháborúból, ezek közül másfélmilliónak a munkakép­telensége 30 százalék felett van. Ezek a számok döbbenetes erővel figyelmeztetik a német népet, hogy ne adja oda magát az amerikaiak szö­vetségében egy újabb háborús ka­A francia baloldali sajtó tiltakozik a franciaországi amerikai katonai behatolás ellen Az amerikaiak berendezkedtek a chateaurouxi repülőgépgyárban és el­foglalták az ottani repülőteret. Ezzel kapcsolatban a francia baloldali sajtó rámutat arra, hogy a francia hadügy­minisztérium ismételt cáfolatai elle­nére tovább folyik á: amerikaiak ka­tonai behatolása Franciaországba, tovább szervezik az amerikai katonai támaszoontokat. A Liberation meg­állapítja, hogy idegen hadsereg szállja meg Franciaország területét. A Ce Soir botrányosnak minősiti a chateaurouxi repülőtér átengedését. A lap értesülése szerint az amerikaiak hétezer embert szándékoznak be­telepíteni a repülőtérre, ezek közül hatezer az amerikai légihaderő tagja. A franciaországi amerikai behato­lás természetesen a Queuitle-kormány teljes egyetértésével történik s ezt az egyetértést megerősítik a washingtoni Truman—Autiol és Schuman—Ache- son megbeszélésekről kiadott sajtó­jelentések is. Washingtoni hivatalos jelentésből kitűnik, hogy Vincent Auriol köztársasági elnök biztosította Truimant a francia vezetők hajlandó­ságáról, hogy résztvegyenek az ame­rikai háborús tervek előkészítésében és megvalósításában. A párisi baloldali sajtó felhábo­rodottan emlékezik meg Schuman francia külügyminiszter egy elszólá­sáról: Schuman a washingtoni sajtó- értekezleten többek között azt is kö­zölte az újságírókkal, hogy „meg­beszélést folytatott Achesonnol a franciaországi választások időpontjá­ról." A Ce Soir rámutat: példa nél­kül áll Franciaország történetében, hogy a választások időpontját bár­miféle idegen nemzet képviselőivel vitassák meg. békeegyezmény kötésére. A feladat egyszerű, csak becsületesen meg kell valósítani. Nem reménytelen semi- lyen Kísérlet a békéért. És elfogadha­tatlan az a kifogás, hogy az öt nagy­hatalom képviselőinek ilyen tanács­kozása sokáig elhúzódhat. Am tár­gyaljanak akármeddig, ez az ügy megéri az idői és a fáradságot. A slockholmi hékefelhfyás öntu- datosfto'la az emberekben a hábo­rús veszélyt s az ellene való védeke­zés szükségességét. Az első aláírás­gvüjlés óta mindenki meggyőződhe­tett" arról, hogy az akkori népmoz- galom eredményes volt. A békét vé­delmező milliók • a béke nagyhatal­mára támaszkodva meg tudták aka­dályozni, hogy a Távol-Keleten fo­lyó beavatkozás Korea határain túl­csapjon. Meg tudták akadályozni, Hogy tömegpusztító fegyvereket ál­lítsanak a jogtalanság és az igazsng- lalanság szolgálatába. S el tudták érni, hogy az Egyesült Államok és a befolyása alatt álló másik, két nagyhatalom, elküldte képviselőit a párisi külügyminiszterhelyettasi ér- tekézlelre. A magyar dolgozó nép az április 8-án induló, az ötbalalmi békeegyez­ményt követelő második aláírást- gyüjtő mozgalomban még felkészül­tebben, még érettebben vesz részt. S ha a slockholmi békebatározalok meg tudták fékezni a háborús erőket, a berlini követelések — reménysé­günk szerint — megvalósítják a vi­lág népeinek békeakaratát.

Next

/
Thumbnails
Contents