Kis Ujság, 1951. május (5. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-03 / 101. szám
!Kitörtök, május 3 . kis Újság Véget ért az írók négynapos tanácskozása A Magyar Írók Szövetségének I. Kongresszusa befejezte négynapos tanácskozásait. A kongresszus harmadik napján Ernst Fischer osztrák író tolmácsolta hazája íróinak üdvözletét. Nem tudom, el tudják-e önök képzelni egy fiatal író életét Ausztriában — mondotta —, fio! egy villamosjegy luxus számára, egy ebéd lázas vágyálom, egy könyv megjelenése maga a teljes valószínűtlenség. Szabó -Pál Kossuth-díjas az író mesterségbeli ejárásairól szólt. Irodalmi gyakorlatunkban — mondta „többféle középparaszt van forgatómban“, más középparaszt él a Nemzeti Színházban, megint más a könyvkiadók lektorátusaiban és ismét más a filmdramaturgián. Ez megzavar engem, mert ugyanakkor látom a valóban sokféle, de a fenti elképzelésektől is különböző igazi középparasztokat az életben, a valóságban. A művészetben, az irodalomban legnagyobb dolog az emberábrázolás hangoztatta. Aczél Tamás Kossuth-díjas író a műveivel szemben elhangzott bírálatokkal foglalkozott, majd Szöléni György, az Irodalmi Alap vezetője indítványozta, hogy a kongresszus biztosítsa megbecsüléséről azokat a haladó írókat, akik a világ bármely sarkában a békéért, a szabadságért, a haladásért vállalt küzdelmükben üldözést szenvednek az imperialistáktól. Sándor Kálmán, Örkény István és Gergely Sándor után a szovjet íróküldöttség tagja, Szemjon Babajevszkij Sztavtodíjas író beszélt hatalmas tapsok közben. — Legyen az író szülőhazájának forrón szerető fia — mondotta Babajevszkij. — Verseiben, elbeszéléseiben, regényeiben hazája népét énekelje meg. Mutassa meg teljes nagyságában azt az újat, ami nap mint nap születik hazájában. Magyarországon éppenúgy mint a többi népi demokráciában megszületett az új ember, aki kapitalisták nélkül, földesurak nélkül építi a maga és gyermekei számára a boldog jövendőt. Ez politikailag hatalmas felesítő-nélgű esemény és az író köteles megmutatni népének ennek az új embernek a születését, fejlődését, új jellemét és új életszemléletét. — A kongresszus jelvényéig olvashatjuk Petőfi Sándor lángolt szavait: „ Előre hát, mind aki költő, a néppel tűzön, vizen át!“ Emlékezzenek és őrizzék nagy nemzeti költőjük szent hagyatékát, bátran haladjanak előre nagyszerű népükkel együtt — fejezte be beszédét Babajevszkij és a kongresszus perceken keresztül ünnepelte a kiváló szovjet írót. Földeák János új költészetünkről beszélt. Eduard Claudius a német írók üdvözletét tolmácsolta és hangoztatta: a német írók érdeklődésének középpontjában mindenek előtt az egységes, demokratikus Németország megteremtésének kérdése áll. Földessy Gyula Kossuth-díjas irodalomtörténész az írókongresszus jelentőségéről szólt. Telk Zoltán Kossuth-díjas költő azt mondotta: az a jó mű, amely azonos alkotójával, az az igazi író, aki azonos, vagy azonosulnia tud népével. Máté György, az írószövetség MDP szervezetének titkára az íróknak a békeharcban betöltendő szerepéről beszélt, Kuczka Péter Kossuth-díjas költő pedig költészetünk fejlődésével foglalkozott. Emi Liao kínai küldött, a nagy kínai költő beszélt ezután hatalmas tapsok közben. Az igazi művészetet a nép tömegei hozzák létre, az igazi alkotóerő a nép tömegeiben rejlik, — mondotta. Konsztantyin Fegyin Sztálin-díjas író beszélt azután igen nagy érdeklődés mellett. Hangoztatta, hogy a szovjet irodalom a XIX. század orosz realista irodalmának nagy hagyományaiban gyökerezek. — Én a szovjet írók idősebb nemzedékéhez tartozom — mondotta —, nehéz volt kiválasztanom az irodalom értékes hagyományait, nehéz utam volt, amíg eljutottam az ifj forradalmi irodalom feladatainak felépítéséhez. Joggal teszik fel nekem a kérdést, elég-e az írónál az élet mély ismerete ahhoz, hogy az írás művésze legyen? Nem tartozik-e az írói technika fogalma, az irodalmi technológia is az íróművészet fogalma alá? Igen, természetes, hogy oda tartozik, hogy a technikai tökély föltétlenül és állandó kötelessége az íróművésznek. De az élet ismerete nélkül semmiféle technikai ismeret nem vezet művészi tökéletességhez. Az írónak mindenekelőtt meg kell keresnie hősét, jól kell ismernie és egész lelkével át kell éreznie a hős lelkét. Ezután már nem kell aggódnia a meséje miatt, az kell, hogy a hős szervesen cselekedhessél, hogy ő maga bonyolítsa az eseményeket, mert ő bizonyosan csak úgy cselekedhet, ahogyan jelleme diktálja. — Mindenesetre bocsássanak meg, hogy olyan kérdésekkel kötöttem le a kongresszus figyelmét — mondotta befejezésül Fegyin —, amelyek talán helyénvalóbbak egy írói szemináriumon, de magával ragadott az íróember érthető kívánsága, hogy átadja tapasztalatait, hogy beszéljen arról az iskoláról, amelyet mint művészember kijárt. Az írók percekig tartó tapssal köszönték meg a nagy szovjet író útmutatásait. Veszelin Georgiev Andrejev a bolgár írók harcos üdvözletét tolmácsolta. Horváth Márton az MDP Politikai Bizottságának tagja lépett ezután nagy tapsok közben az emelvényre. Megállapította, hogy az írókongresszus háromnapos szabad vitája általában élesen és kertelés nélkül vetette felszínre a különböző véleményeket és jelentékeny lépéssel vitte előbbre irodalmunk legtöbb elvi és gyakorlati kérdéseit. A vita megadta a választ a suttogó ellenségnek, a múltat némasággal gyászolóknak — mondotta, majd így folytatta: **— A vita döntően hozzájárult demokratikus irodalmi egységünk kikovácsolásához. A vita folyamán először használtuk szélesen és átfogóan egyetlen helyes mérceként népünk odaadó irodalmi szolgálatát. E mérce azt mutatja, hogy senki sem biztosíthat magának kiváltságos helyzetet irodalmi életünkben képzelt, vagy valóságos múltbéli érdemekkel, hanem csupán a nép becsületes írói szolgálatával. Helyesen mondotta Veres Péter, hogy a nép azt az írót szereti, akinél megérzi, hogy maga is szereti őt. Aki össze tud forrni a néppel és épp ezért vezetni tudja. Meg kell mondani, hogy Veres Péter, tegnapi politikai ellenfelünk, mai íróbarátunk és fegyvertársunk, ilyen ember. Csak a féltékenység, az irigység, az ostobaság, a személyes elvakultság tagadhatja, hogy Veres Péter egyike azoknak az íróknak, akikz elmúlt néhány év alatt a legnagyobb fejlődést tették meg a nép írói szolgálatában. — Az a tény, hogy a kialakult vita minden egyebet megelőzve a sematizmus elleni harc kérdéseit ragadta meg, — folytatta Horváth Márton — döntően bizonyítja, hogy ez irodalmunk legégetőbb kérdése; bizonyítja, hogy a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa és azon belül Révai József beszéde helyesen állította ezt a kérdést az első helyre. Részletesen szólt ezután arról, hogy irodalmunk fő gyengesége a sematizmus, leküzdésének útja pedig az élettel, a tömegekkel való kapcsolat. A kritika fejlődéséről szólva kiemelte: nem látja jól kritikánk mostani helyzetét az, aki csak negatívan akarná megítélni. Nemcsak irodalmunkban van számottevő javulás, hanem javulás észlelhető a kritikában is. Ezt a javulást kell támogatni, nem pedig a különben is nagyon gyér kritikusi kádereinket: „lenyakazni“. — Döntő kérdés irodalmi életünk kiszélesítésében a fiatalok erőteljesebb bekapcsolása. Változtatnunk kell azon a hibán, amely a fiatal írók és fiatal kritikusok „támogatásában“ mutatkozik. A Fiatal írók Munkaközösségének egyik legtehetségesebb tagja 1950. májusában beküldött novellájára 1951. január végén kapott választ az írószövetség lektorálásától és azt állítják, hogy ez meglehetősen elterjedt jelenség. A fiatal írók támogatásának nem az a módja, hogy megcsináljuk a Fiatal írók Munkaközösségét és azután hátat fordítunk nekik, felállítjuk ennek a lektorátusát és ez nem dolgozik. És nem módja a fiatal írók „támogatásának" az sem, hogy a meglévő egykét folyóiratból szükségszerűen és állandóan kiszorulnak. Tegyük lehetővé, hogy a lehetséges kezdők valóban hozzá tudjanak jutni a megjelenéshez, mert nyilvánvaló, hogy a nyomtatott betét feltalálása óta jó nyomtatott betét nélkül nem fejlődhet. A mi fiatal irodalmunk nem súlyosan beteg, ami a sematizmust illeti, olyan gyermekbetegségben szenved, amit nem is olyan ördöngösség leküzdeni. Lelkesedés kell hozzá, az kell hozzá, hogy tanuljunk, fejleszszük, erősítsük világnézetünket. Vegyünk részt az életben, a munkában, a legszorosabb egységben népünk életével, engedjük magunkat vezetni, tanítani a néprül is, ahhoz, hogy tanítani tudjunk, hogy írni tudjunk a népnek. S ha megtesszük ezt, olyan irodalmunk lesz, amely méltó a szocialista Magyarországhoz, a magyar irodalom példaképeihez, klaszszikusainkhoz és a szovjet irodalomhoz — fejezte be lelkes tapssal fogadott beszédét Horváth Márton. Az írókongresszus hétfői zárótanácskozását Illés Béla elnök nyitotta meg, aki több, a kongresszushoz érkezett levelet és táviratot ismertetett. Ezután a jelenlevők viharos, lelkes tapsa közben Révai József népművelési miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja lépett a mikrofon elé. (Révai József beszédének ismertetésére visszatérünk.). Révai József beszédét hosszantartó lelkes taps fogadta. Darvas József válaszolt azután a vitában elhangzott felszólalásokra.— Feladatunk most az — mondotta—, hogy a kongresszus eredményeire és főképpen Révai József továbbmutató szavaira építve folytassuk elvi magaslaton az itt felvetett kérdéseket tisztázó vitát. Vaád Ferenc tesz javaslatot a Szövetség alapszabályainak módosításására. Az új alapszabály megállapítja: A Szövetség tagja lehet minden olyan magyar író, költő, színműíró, irodalmi kritikus, esszéíró, műfordító, aki a népi demokrácia célkitűzéseit magáévá teszi és írói munkájával résztvesz a szocializmus építésében, feltéve, hogy műveinek irodalmi, illetve tudományos értéke van. Titkos szavazással megválasztották ezután a Szövetség új vezetőségét. Elnök: Darvas József, titkár: Kónya Lajos, vezetőségi tagok: Benjámin László, Bölöni György, Devecseri Gábor, Déry Tibor, Fehér Klára, Földeák János, Gergely Sándor, Háy Gyula, Heltai Jenő, Ütés Béla, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Kuczka Péter, Lányi Sarolta, Lukács György, Rideg Sándor, Sőtér István, Szabó Pál, Veres Péter. Póttagok: Cseres Tibor, Kamjén István, Képes Géza, Mándi Éva, Tamási Lajos. Elhatározta a közgyűlés, hogy üdvözlő levelet küldenek Rákosi Mátyásnak. ,,Esti Kongresszusunkon megfogadjuk Rákosi elvtársnak, hogy szocialista jövőnkbe vetett hittel, teljes meggyőződéssel segítjük, lelkesítjük népünk békés alkotó munkáját, a háborús uszítók elleni világtörténelmi küzdelmét. Méltók akarunk lenni nagy elődeinkhez dolgozó népünk és hazánk iránti szeretetünkben. Ugyanolyan szenvedélyességgel akarunk harcolni a béke és a szabadság nagy ügyéért, ahogyan példaképünk, a szovjet irodalom harcol"* — hangzik a levél befejező része. Hosszantartó lelkes laps fogadta a levél szövegének felolvasását. Lukács György Kossuth-díjas egyetemi tanár indítványozta, értesítse az új vezetőség táviratban a Béke Világtanácsát arról, hogy a magyar írók teljes erejükkel, minden tehetségükkel kiveszik részüket a békéért folyó harcból. A szovjet írókhoz küldendő levelet fogadtak el azután hatalmas tapsok közben. „Üzenjük nektek, szovjet írók — fejeződik be a levél —, hogy kongresszusunkon Petőfi szavaival teszünk fogadalmat: „Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját!“ Ám dicsőség annak, aki szilárdan, tántoríthatatlanuul állja az élt, a szabadság, az emberiség, a béke hatalmas csatájának minden viharát.“ Illés Béla Kossuth-díjas író záróbeszédével fejeződött be a magyar írók négynapos kongresszusa. A kongresszus befejezése után az új vezetőség megtartotta első ülését és azon megválasztotta elnökségét, amelynek tagjai lettek: Darvas József, Kónya Lajos, Benjámin László, Illés Béla, Kuczka Péter, Lukács György, Szabó Pál, Veres Péter. A magyar pavilonnak nagy sikere van a párizsi árumintázás áron A párizsi árumintavásáron kiállított magyar árucikkeknek nagy sikerük van, jelenti az MTI. A mintavásáron a felszabadulás óta először vesznek részt magyar cégek, a kiállításon szerepel a Technoimpex sok géppel, a Hungária-Tex nagy feltűnést keltett textilárukkal, a Ferumion, az Elektroimpex gyönyörű porcelánokkal és sok más árucikkel. Különösen nagy sikere volt a Rákosi Mátyás Művek maró- és fúrógépeinek. A nézőközönség megcsodálta a rendkívül ízléses textiláruk pompás színeit és tökéletes minőségét. Tüntetés Bécsben a drágaság ellen Bécsben a Rathausplatzon hatvan kommunista, szocialista és pártonkívüli üzemi tanács kezdeményezésére több mint ötvenezer dolgozó tüntetett az állandó áremelkedések ellen. I7*ammm***F* h Moszkva nagi ünnepe A Szovjetunió fővárosában nagyszabású katonai díszszemlével és felvonulással ünnepelték május elsejét. Az ünnep előtt nyilvánosságra hozták Vasziljevszkij marsallnak, a Szovjetunió hadügyminiszterének és Jumasev tengernagynak, a Szovjetunió haditengerészeti miniszterének napiparancsát. A hadparancsok hangsúlyozták: a hadsereg és a haditengerészet határtalan odaadását a Szovjetunió népe, a Kommunista Párt és a szovjet kormány iránt, s elhatározottságát, hogy éberen őrködik a szovjet emberek alkotó munkája felett. Moszkvában a Vörös-tér volt az ünnepségek központja. A káprázatosan feldíszített téren és a környező utcákban hatalmas négyszögekben sorakoztak fel a moszkvai helyőrség csapatai. Tíz órakor jelentek meg a Lenin-mauzóleum emelvényén Sztálinnal az élükön a Bolsevik Párt és a szovjet kormány vezetői. Sztálin nevét visszhangozd a Vörös-tér. Sztálin üdvözölte a népet és a hadsereget és a páratlan lelkesedés, amellyel aVörös-téren megjelent tömegek a Szovjetunió népeinek és a béketábornak szeretett vezérét üdvözölték, kifejezték és visszhangozták nemcsak a Szovjetunió és a népi demokráciák népmillióinak szeretetét, ragaszkodását és hűségét Sztálinhoz, hanem kifejezték azt a gondolatot is, hogy Sztálin neve a remény világító tornya a világ minden becsületes embere számára, hogy Sztálin neve a világ valamennyi népét lelkesíti a békéért folytatott igazságos küzdelemben. Vezényszavak hallatszottak, megkondultak a Kreml harangjai, a Kreml toronyórája elütötte a tizet és ebben a percben lóháton megjelent Vasziljevszkij marsall hadügyminiszter, aki a katonai díszszemlét fogadta. Artyemjev vezérezredes lovagolt elébe, aki a szemlét vezényelte. Artyemjev jelentést tett, azután Versziljevszkij marsall Artyemjev kíséretében ellépett a csapatok előtt. A csapatok megszemlélése után a marsall felment a mauzóleum emelvényére és beszédet mondott. A szovjet emberek nagy örömmel fogadják a május elsejei ünnepet — mondotta. — Népünk Lenin, Sztálin pártjának vezetésével új, hatalmas győzelmet aratott, sikerrel teljesítené a népgazdaság újjáépítésének és fejlesztésének háború utáni ötéves tervét. Országunk gazdasága új, hatalmas fellendülést él át. Gyors ütemben fejlődnek iparunk összes ágai Nő és erősödik a kolhozok társadalmi gazdasága, szélesedik anyagi és technika alapja. Népünk hatalmas lelkesedéssel valósítja meg a világ legnagyobb villanyerőműveinek és csatornáinak építését. Évről évre nő országunk nemzeti jövedelme. Új sikereket értünk el a kultúra, a tudomány és a művészet fejlesztése terén. — A Szovjetunió népeinek példáját követve sikeresen haladnak a szocializmus építésének útján a népi demokratikus országok dolgozói. Sikeresen építi az új életet a nagy kínai nép. Amíg a Szovjetunió és a népi demokratikus országok erőfeszítéseiket a gazdasági élet és a kultúra fejlesztésére irányítják, a tőke országaiban, amelyeket az amerikai imperialisták vezetnek, fokozott előkészületek folynak az új világháborúra. — Az amerikai monopolistáknak más országok kirablását és rabságbadöntése végett van szüksége a háborúra. Ezért utasították el a szovjet kormány javaslatát a békeegyezmény megkötéséről, a fegyverkezés csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról. — Az amerikai imperialisták már több mint tíz hónapja hódító háborút folytatnak a szabadságszerető koreai nép ellen. Ez az igazságtalan háború nem hozott és nem fog hozni semmi jót az amerikai népnek. — Az imperialisták agresszív politikája mély elégedetlenséget kelt a szzéles néptömegekben. .1 népek nem akarnak háborút A békemozgalom az agresszív erőkkel szemben napról napra erősebben lép fel valamennyi országban. Ami a Szovjetuniót illeti, politikája világos. Kormányunk mindig a háború megakadályozására és a béke megőrzésére irányuló politicked folytatott és továbbra is változatlanul ilyen politikát fog folyatni. Ezt a politikát helyesli az egész szovjet nép és az egész haladó emberiség. — Elvtársak! A szovjet emberek szorosan Kommunista Pártunk és Sztálin elvtárs, vezérünk és tanítónk köré tömörülve minden erejükkel erősítik államunk hatalmát, a kommunizmus építésének ügyét. .. Szovjetunió dicső fegyverei őrködnek a szovjet nép alkotó, munkája és az állami érdekek felett. Népünk bátran támaszkodhat a Szovjet Hadseregre és a haditengerészeti flottára. A szovjet fegyveres erők mindig készek, hogy méltóan és becsülettel teljesítsék kötelességeiket a haza iránt — hangoztatta tomboló lelkesedés közben Vasziljevszkij marsall. A beszéd elhangzása után megkezdődött a csapatok felvonulása, amelyet a katonai akadémiák nyitottak meg. Utánuk a határőrök, majd a tengerészek következtek s a tengerészek vonulása közben jelentek meg a Vörös tér fölött a Szovjetunió légiflottájának egységei V. I. Sztálin repülősgárdaaltábornagy vezényletével. Sztálin gárdaaltábornagy egy hatalmas négymotoros repülőgépen vezette a légiflottát. A Vörös-téren ezután elvonult a lovasság, majd a gépkocsizó gárdalövészhadosztály, az ejtőernyős alakulatok, azután a tüzérség s a páncélosok alakulatai következtek. A szovjet emberek nagy lelkesedéssel ünnepelték a csapatokat, kifejezésre juttatták a bennük élő határtalan büszkeséget és azt a tudatot, hogy a Szovjet Hadsereg biztosan őrzi békés építő munkájukat és egyúttal megbízható támasza a világ békéjének. A katonai díszszemle befejezése után megkezdődött a moszkvai dolgozók nagyszabású felvonulása. Moszkva népe a felvonulással ünnepelte május 1 -ét, a munkát, a kommunista építés páratlan sikereit és gazdag jövőjét, ünnepelte a békét és a Szovjetunió s a békeszerető népek szeretett nagy vezérét, Sztálint. Gromiko a nézeteltérésekről beszélt a külügyminiszterhelyettesek értekezletén A külügyminiszterhelyettesek április 30-iki ülésén Gromiko, a Szovjetunió képviselője a szovjet küldöttség és a nyugatiak közötti nézeteltéréseket vizsgálta. Megállapította, hogy „mintha megegyeztek volna Németország lefegyverzése kérdésének megfogalmazásában“, de a nyugatiak nem akarnak ennek a kérdésnek fontosságához méltó helyet adni a napirendi pontok sorrendjében és ezért topognak egy helyben ennél az ügynél. A másik ellentét a négy nagyhatalom fegyverzetének és fegyveres erőinek csökkentésénél mutatkozik. Ha elfogadnák a nyugatiak javaslatát, az egész nagyfontosságú kérdés terméketlen vitákba fulladna, mint a múltban a Népszövetségben és az ENSZ- ben történt. Egyeseknek talán érdeke, hogy ezt a témát terméketlen, tartalmatlan beszélgetésekre korlátozzák, azonban a szovjet kormány ebbe nem egyezik bele, mert minden olyan határozat, amelyet nem követnek gyakorlati tettek a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése terén, csupán kárt okozna, nem pedig hasznot. További ellentét az Atlanti Egyezmény és az amerikai katonai támaszpontok elbírálása. Lehetetlen komolyan megvitatni a négy hatalom közötti kapcsolatok megjavításáról szóló általános kérdést, ha nem tárgyalnak az Atlanti Egyezményről és az amerikai katonai támaszpontokról. Az ellenzék vezérét választották meg miniszterelnöknek Iránban Husszein Alá iráni miniszterelnök, aki korábban washingtoni perzsa nagykövet volt, mint ismeretes, lemondott. Lépését azzal indokolta, hogy mikor az iráni Medzslisz — a parlament — olajügyi bizottsága az olajipar államosításának azonnali végrehajtása mellett foglalt állást, lényegében bizalmatlanságot szavazott a kormány iránt. A Medzslisz 100 képviselő közül 79 szavazatával Moszadikot választotta miniszterelnökké, aki a parlamenti ellenzék vezetője s egyúttal elnöke az olajügyi bizottságnak. Moszadik megválasztása után a Medzslisz egyhangúlag jóváhagyta az olajügyi bizottság határozatát. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó egy teheráni jelentés, amely arról számol be, hogy az iráni hadsereg Siraz város határában lévő lőszerraktára felrobbant, hivatalos megállapítás szerint 16 millió dollár értékű hadianyag és fegyver semmisült meg. Sirazban az épületek olyan erősen megrázkódtak, mintha erős földrengés lett volna. A lakosság pánikszerűen menekült a városból. A robbanások egész éjjel tartottak és csak a következő nap délutánján értek véget. A katonai raktárak közelében lévő kaszárnyák és házak összeomlottak. Teheráni lapok nyíltan azt írják, hogy a robbantást az olajipar államosítása miatt támadt viszály következményeképen az angolok rendezték.