Kis Ujság, 1951. augusztus (5. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-01 / 177. szám

Ára­m­fillér A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztős Dobi István — Felelős szerkesztős Katona Jenő A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség első csoportjának távirata Rákosi Mátyásnak A Szovjetunióban tartózkodó ma-1 az alábbi táviratot küldte Rákosi gyár parasztküldöttség első csoportja­­ Mátyásnak: „Szeretett drága Rákosi elvtárs! . A magyar parasztdelegáció első csoportja a dagesztán­­ás gru­zlai kolhozok tanulmányozása után visszatért Moszkvába. A delegáció tagjai számos kolhozt látogattak meg. Tanulmányozták a kolhozok munkáját, felkeresték házaikban a kolhozparasztokat. A magas terméseredmények, a kolhozparasztok jómódú, kulturált élete meggyőzte a delegáció tagjait arról, hogy a parasztság felemelke­déséhez csak a nagyüzemi, szocialista mezőgazdaság útja vezet. Ennek tulajdonítható, hogy a csoportunk eddig még egyénileg dolgozó parasztjai sorra bejelentették belépési szándékukat a termelőszövetkezetbe. Ígér­jük, Rákosi elvtársnak, hogy az itt szerzett bő tapasztalatokat otthon megfelelően fogjuk hasznosítani mind saját munkánkban, mind pedig még egyénileg dolgozó paraszttársaink felvilágosításában és teljes erőnk­kel harcolunk a magyar termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejleszté­séért. Ez a tanulmányút még jobban elmélyítette a szeretetet a szovjet nép és vezére, Sztálin, elvtárs iránt és még jobban eggyé forrasztotta a békéért kü­zdő szovjet és magyar népet. A delegáció első csoportja nevében: DÖGEI IMRE.“ A Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének fogadása a magyar parasztküldöttség tiszteletére Moszkva, július 31. (TASZSZ) Ivan Benediktov, a Szovjetunió me­zőgazdasági minisztere július 30-án fogadta a magyar parasztküldöttsé­­get amely négy héten át látogatta a Szovjetunió kolhozait, szovhozait, mezőgazdasági gépállomásait és vá­rosait. A fogadáson Dögei Imre, a magyar országgyűlés elnöke, a küldöttség vezetője kijelentette: — A Szovjetunióban megismertük a világ leghaladottabb szocialista mezőgazdaságát. Meglátogattunk kol­hozokat, ahol a búzatermés hatalmas területeken eléri a hektáronkénti 35 méter mázsát, láttunk nagy kolhoz­gulyákat, melyek tehenei évi három­­négyezer liter tejet adnak. Tanulmá­nyoztuk az artyel­ek munkaszerveze­tét és az élenjáró para­stok munka­módszereit. A küldöttség minden egyes tagja meggyőződött arról, hogy a kollektív gazdaság felette áll az egyéni termelésnek. A Szovjetunió­ban szerzett minden tapasztalatun­kat igyekszünk otthon alkalmazni, hogy Magyarország mezőgazdasága minél előbbre jusson a fejlődés szo­cialista útján, minden parasztot olyan boldoggá tegyünk, mint a szovjet kolhozparasztok. Dögei Imre befejezésül háláját fe­jezte ki a szovjet kormánynak a Szovjetunió meglátogatásának lehető­ségéért és a vendégszeretetért, mely­ben a küldöttség részesült. Gyúró Mária egyénileg gazdálkodó parasztasszony, Hudák Imre, a bese­­nyőtelepi „Honfoglalás termelőszö­­vetkezet elnöke, Márkus Erzsébet traktorista brigádvezető,­­ Szabó Borbála tszcs.-tag és Baracsi Jenő egyénileg gazdálkodó paraszt rámu­tattak, hogy mindenütt látták, meny­nyire törekszik a szovjet nép a béké­re és hogyan harcol annak meg­szilárdításáért. Ivan Benediktov, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere gyümöl­csöző munkát kívánt a vendégeknek a szocializmus építése, a béke meg­szilárdítása terén. A jövő szombaton lesz­­ a nyereménybetétek első sorsolása A takarékossági mozgalom a betét­gyűjtés vonalán mind szélesebbé terebélyesedik. Az Országos Takarék­­pénztár által bevezetett különböző betétformák rendkívül népszerűek a dolgozók körében. Különösen a nye­reménybetétek iránt mutatkozott már kezdettől fogva nagy érdeklődés. A Szovjetunióban nyert tapasztalatok alapján honosították meg nálunk is a betételhelyezésnek ezt az érdekes változatát, amelynek lényege, hogy a Takarékpénztár a nyereménybetét­könyvre elhelyezett betétek után nem kamatot fizet, hanem a kamatként járó összeget ki­sorsolja a nyereménybetétköny­­vek tulajdonosai között. Fél évvel ezelőtt indult meg a nyereménybetétgyűjtési akció és rö­vid pár hónap alatt sokezer kitevő választotta a takarékos­­odásnak ezt a módját. Az Országos Takarékpénz­tár augusztus 11-én, szombaton dél­után 3 órakor rendezi meg első ízben a nyeremény­­betétek sorsolását, az Országos Taka­rékpénztár József Attila­ utca 2.I szám alatti székházának nagy pénz­tártermében. A nyilvános sorsoláson megjelenhetnek az érdekelt betét­tulajdonosok. Minden ezer takarékkönyv közül félévenként 50-et sorsolnak ki nyere­ménnyel. A főnyeremény a kisorsolt könyv félévi átlagbetét­állományának négyszerese. Ezenkívül ezrenként négy takarékkönyvet sor­solnak ki az átlagbetét teljes össze­gével, 45 takarékkönyvet pedig az átlagbetét feleösszegével. Ahány ezer nyereménybetétkönyvet váltottak a félév folyamán és amennyiben ezek még a sorsolás napján forgalomban vannak, annyiszor 50 nyereményt húznak ki az előbb említett meg­osztásban. SZEPTEMBER 2. az első országos bányásznap A Párt és a minisztertanács a szénbányászat fejlesztéséről szóló határozatban minden év szeptembe­rének első vasárnapját a bányászok napjának nyilvánította. Az idén, szeptember 2-án, ünnepük meg elő­ször a magyar bányák dolgozói a bányászok napját. Az országos bányásznapon ünnepi műsorokban­ elevenítik fel a bányász­dolgozók múltbeli életét, harcaikat, szembeállítják az elnyomatás korá­nak bányász­életét a mai virágzó, boldog élettel, s ugyanakkor meg­mutatják a bányászat szocialista fej­lődésének távlatait is. A tíz legnagyobb bányászközpont­ban: Tatabányán, Dorogon, Pécsett, Salgótarjánban, Nyírbátonyban, Pe­tőfibányán, Ormospusztán, Komlón, Várpalotám és Ajkacsingerben nagy­szabású ünnepségeket rendeznek szeptember 2-án. Előző este mindenütt lampionos, fáklyás, zenés bányászfelvonulás ve­zeti be az ünnepet. A felvonulásokon a bányászok legjobbjai már az új bányászegyenruhában jelennek meg. A bányaüzemek kultúrcsoportjai a munkaversenyben élenjáró dolgozó­kat szeptember 1-én a felszálláskor virággal, zenével, ének- és táncszá­mokkal üdvözlik. Az ünnepségekre külföldi vendégek is érkeznek. A bányászok napján osztják ki az új , sztahanovista­ okleveleket, jelvé­nyeket, s jutalmazzák a termelésben kiváló dolgozókat. ^Szerda, 1951 augusztus 1 Nyugat-Németországban az imperialisták támogatásával újjászervezték a náci katonai egyesületeket Ifjabb nehézségek a francia kormányalakítás körül A Pravda cikke a nemzetközi gazdasági kapcsolatokról Marinyin a Pravda nemzetközi szemléjében Acheson amerikai kül­ügyminiszter Detroitban elmondott legutóbbi beszédével foglalkozik és megá­lapítja, hogy a beszéd alap­hangja nem a bé­knek, hanem a hi­degháborúnak, a forró háború elő­futárának hangja volt. Acheson a koreai tárgyalások eredményétől függetlenül fő feladatnak jelölte meg a fegyverkezési verseny további fo­kozását s ezt azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok „elrettentő erőt“ akar teremteni. Ázsiában, a Közel-Keleten és a vi­lg más terv­A Pravda egy másik cikkében a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kérdését vizsgálja és megállapítja, hogy a nemzetközi helyzet jelenlegi feszültségének különböző okai kö­zött nem az utolsó helyet foglalja el a normális gazdasági kapcsolatok hiá­nya jelentős számú ország között. Az amerikai monopolisták agresszív, új világháború előkészítésére irá­nyuló­ politikájuk végrehajtása során tudatosan aláássák a világgazdasági kapcsolatokat. Az amerikai imp­ria­­lizmus kezébe kaparintotta Nyugat- Európát és ezzel lehetőséget szerzett az európai gazdasági kapcsolatok fel­borítására. Nyugat-Európa gazdasági élete erős csapást szenvedett el a Marshall-terv élebbeléptetésével. A­­ második ilyen csapás Nyugat-Európa gazdasági életének katonai vágá­nyokra való gyorsütemű átállítása volt. Anglia,­­ Franciaország, Olasz­ország és a kapitalista világ több országa természetesen jelentős nehéz­ségekkel küzd annak következtében, hogy mind jobban élesednek az el­lentétek, amelyek a kapitalista gaz­daságot a kapitalizmus általános válságának körülményei között jel­lemzik. Ezek a nehézségek fokozód­tak az amerikai kormánykörök ag­resszív, a szervezettség helyett zilált állapotokat teremtő politikája követ­keztében. Az USA meghiúsította és meghiúsítja a gazdasági forgalmat Nyugat- és Kelet-Európa országai között. Ezzel teljesen ellentétes képet nyúj­tanak a Szovjetunió és a népi demo­­kratikus országok, ahol a gazdasági élet a rohamos emelkedés vonalán és kizárólag békés alapokon fejlődik, a néptömegek jóléte gyors ütemben nö­vekszik. A Szovjetunió és a népi de­mokráciák gazdasági kapcsolatai, a Szovjetunió testvéri segítsége ezeknek az országoknak, a nemzetközi kap­csolatok új típusára nyújtanak pél­dát a világ előtt, az igazi barátságon és a kölcsönösen előnyös együttmű­ködésen felépülő kapcsolatok pél­dáját. A Pravda cikke hangoztatja, hogy a világ békéjének megerősítése szük­ségessé teszi valamennyi ország kö­zött a normális gazdasági kapcsolatok helyreállítását és mindenoldalú fej­lesztését. A Béke Híveinek II. Világ­­kongresszusa határozatot hozott egy nemzetközi gazdasági értekezlet össze­hívására, a Béke Világtanács Irodája pedig nemrégiben Helsinkiben hozzá­járult ahhoz, hogy ezt a gazdasági értekezletet 1951 végéig tartsák meg. Az értekezlet feladata lesz, hogy ösz­tönzőleg hasson a normális világ­­gazdasági kapcsolatok helyreállítá­sára. „Német katona-szövetség“ Nyugat-Németországban az impe­rialista megszálló hatalmak céltuda­tosan és következetes munkával élesztgetik a sovinizmus és a milita­­rizmus szellemét. Kezdetben „ellenez­ték“ a különböző katonatiszti szövet­ségek megalakulását és félig-meddig földalatti­­tevékenykedését, újabban viszont már egyenesen ösztönzik a hitleri Wehrmacht volt tagjait, hogy szervezkedjenek és közszereplésükkel próbálják népszerűsíteni az újrafel­­fegyverzés politikáját. Berlinből jelentik, hogy szombaton és vasárnap Bonnban az egykori náci letevi erőfölény létesítésére törek­szik. A durva erőszak kultuszát és az USA zabold­­an mili­arizmusát ígérte Adul,on a földkeli­ség mind­­zen részeinek, ame­leken az ame­rikai imperializmus garázdálkodik, állapítja meg Marinyin. A Pravda cikkírója hangoztatja, hogy a népek — az amerikai impe­rialista felfogással­ ellentétben — a nemzet­özi kapcsolatoknak csak egyetlen szabálya ismerik el és ez a nagy és kis á­lomok békés együ­t­­mü­ldése, ez egyenlőség és egymás kölcsönös inrteetbentitása alapján. Wehrmacht 30 volt tábornoka, ten­gernagya és magasrangú tisztje tar­tott értekezletet és a megszálló ható-­­ságok tudtával és beleegyezésével, sőt támogatásával „német katona-szövet­ség“ megalapítását határozta el. Országos elnökké Gottfried Hansen volt náci tengernagyot választották meg. Ebben az új militarista szövet­ségben össze akarják fogni a volt Jelentettük, hogy Petsche pénz­ügyminiszter, akit Vincent Aur­iol köztársasági elnök az új francia kormány megalakításával megbízott, hétfő estére értekezletre hívja össze a francia jobboldali pártokban he­­lyet foglaló volt miniszterelnököket, hogy „egységes kormány programai­ról“ tanácskozzék vel­ükk. Az értekez­leten más jobboldali vezető szemé­lyiségek is résztvettek. A tanácsko­zás politikai megfigyelők szerint nem vezetett a várt eredményr­e, ezért Pe­sehe kénytelen volt lemon­dani a többségi pártok keddre ter­vezett szélesebb körű összejövete­léről. A kijelölt miniszterelnök kedd es­tére ígért végleges választ Vincent Auriolnak, hogy vállalja-e a kor­mányalakítást. A jelek arra mutat­­nak, hogy Porsche kormányainy­itási kísérlete elé újabb nehézségek me­rültek fel. Az United Press hírügynökség je­lenti, hogy az Egyesült Államok kor­mánya egyre türelmetlenebbül „su­galmazza“ a francia kormányválság mielőbbi megoldását, nehogy a vál­ság elhúzódása az Atlanti Tanács ter­vezett közeli összeülésének elhalasz­tásához vezessen. A francia jobboldali politikusok mindent elkövetnek, hogy kedvére járjanak az amerikaiaknak és a szakminiszterek — elsősorban .Tides Moch — teljes erővel közreműköd­nek az Atlanti Tanács értekezletének előkészítésében. Bár a Queuille-kor­­mánynak az alkotmány értelmében csak a folyó ügyek továbbvitelére volna joga, Queuille és lemondott miniszterei szinte naponta újabb és újabb katonai és gazdasági terheket vállalnak Franciaország nevében a a támadó Északatlanti Szövetségen keresztül. Crawford USA dandár­­tábornok botránya Az amerikai közvéleményt élénken foglalkoztatja Crawford dandártábor­nok ügye, amely fényt vet az ameri­kai politikai és katonai körök erköl­csi romlottságára. Pace hadügyminiszter július 29-én Crawford tábornokot felmentette a detroiti fegyvergyában és a hadsereg gépesítési központjában betöltött ve­zető tisztségétől, mert megvesztege­tési összegeket fogadott el különböző társaságoktól amelyeknek katonai megrendeléseket ígért. A tábornokot persze nem csukták be, hanem „a sajtó érdeklődésének központjába“ került és az újságírók nyilatkozatot kértek tőle. — Nem tettem olyasmit — mon­dotta önérzetesen az United Press hírügynökség tudósítójának —, a­mit az én helyemben ne lövettek volna el mások is. A dolog lényege, csupán az, hogy engem valaki tetten ért. Wehrmach­t-tagok Nyugat-Német­országban működő valamennyi nyílt és titkos szövetségesét és szervezetét. A Ruhr-vidéki Iserlohnban, meg­alakult „a német Afri■ a­ hadtest volt tagja­inak szövetsége.“ Az egyesület elnökévé Grüwell volt tábornokot vá­lasztották meg, akit annak idején Hitler Rommel utódjaként állított az afrikai hadsereg élére. Az ülésről üdvözlő levelet küld ek a háborús bűnös Wesselring tábornoknak, aki Olaszországban börtönben ül. • Brunswhekhan a Wehrmacht négy­ezer volt ejtőernyősének találkozó­ján Ramcke, Hitler volt tábornoka revansra osztó beszédet mondot, követelte a nyugatnémet zsoldos had­sereg teljes jogegyenlőségét és vala­mennyi náci háborús bűnös azonnali szabadonbocsátását. Banuk­­, aki nemrég szabadult franciaországi bör­tönéből, a hi­leri ejtőernyős csapa­tok egyenruhájában jelent meg, a ta­lálkozóra elhozták a volt hadosztály­­zászlókat és a találkozón sör és pá­linka mellett az ejtőernyős­ „jövő feladatairól“ beszéltek. Itt is ünnepel­ték a „távollevő“ Kesselringet. Crawford beismerte, hogy 1951 júniusában „nem ellenezte a washing­toni szállodai költségeinek kifize­tését egy olyan társaság által, amely tárgyalásokt folytatott a had­sereg gépesítési központjával kato­nai megrendelések érdekében. Beismerte, hogy, a­­mikor magán­jachtot építtetett, a Michigan állam­beli Fort­ Wayneban kisajátított kü­lönböző, a hajóépítéshez szükséges anyagot, olyan anyagokat, amelyek állami tulajdonban voltak. Beismerte, hogy ugyanezen jacht­építkezés idején elfogadott egy hajó­­alkatrészt attól az acélöntő-társaság­tól, amelynek képviselőivel a had­sereg gépesítési központ részéről ka­tonai megrendelésekről tárgyalt. A Post Dispatch című saint-louisi lap Boylenak, Truman pártja orszá­gos bizottsági elnökének viselt dol­gairól ír. Közli, hogy Boyle nyolc­ezer dollárt kapott egy kiadóvállalat­tól, mert a vállalat számára félmillió dollár kölcsönt járt ki az Újjáépítési és Pénzügyi Testületnél. Angol quaker-küldöttség járt a Szovjetunióban A Szovjet Békevédelmi Bizottság meghívására angol quaker-küldöttség járt a Szovjetunióban. A küldöttek két hetet töltöttek a Szovjetunióban, tapasztalataikról — elutazásuk előtt — sajtókonferencián számoltak be Moszkvában. A bizottság vezetője el­mondotta, hogy az orosz és az angol nép közötti kölcsönös megértést kí­vánták szolgálni látogatásukkal. Meg akarták ismerni az orosz népet. Min­denütt a legbarátságosabb fogadta­tásra találtak. Nagy­ élményt jelen­tett számukra a gyárak, múzeumok, kórházak meglátogatása. Amit a szovjet életben láttak, azt mutatta nekik — mondja a nyilatkozat —, hogy az oroszok bátor, energikus, az élet legszélesebb területén elért ered­ményeikre méltán büszke, bizakodás­sal a jövőbe tekintő, a feladatokat meggyőződéssel végrehajtó nép és arra törekszenek hogy megteremtsék a feladatok megoldásához feltétlenül szükséges békés körülményeket. A küldöttség tagjai beszélgettek miniszterekkel, akadémikusokkal, az orosz pravoszláv egyház vezetőivel, a baptista közösség vezetőivel és a Szovjet Békevédelmi Bizottság tag­jaival. Nagy hatással volt rájuk az állam és egyház közö­tt jó viszony. Metcalf, a bizottság egyik tagja a moszkvai baptista templomban 1500 hívő előtt prédikált. A küldöttség tagjai kijelentették, hogy a Szovjetunióban szerzett nagy tapasztalatokkal gazdagodva térnek haza Angliába. Minden lehetőt meg­tesznek, hogy elju­tassák tapasz­­t­aa­taikat az angol nép különböző rétes­­eihez. A béke megerősítése és a gazdasági kapcsolaton A volt miniszterelnökök értekezlete nem segített

Next