Kisalföld, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-03 / 1. szám

* Egyiptom hatálytalanította az an­gol-egyiptomi szerződést Hírügynökségi és rádiójelenté­­­k szerint Nasszer január 1-én­endeletet írt alá, amely hatályon ívül helyezi és megszünteti a szuezi-csatorna menti katonai­ámaszpont helyzetének rendezé­séről szóló angol-egyiptomi egyez­ményt. Az egyezményt 1954-ben kötöt­ik hét évre, aláírói pedig Nasz­­ter elnök és Anthony Nutting a­kkori külügyminiszteri állammi­­nszter. Az egyezményben Nagy- Britannia kötelezte magát, hogy összavonja fegyverek erőit a Szuezi-csatorna övezetében lévő mitonai támaszpontról és hogy a támaszpontot minden létesítmé­nyével együtt fokozatosan átadja az egyiptomi hatóságoknak. Az egyezmény azonban előirányozza azt is, hogy az angol fegyveres erők újból elfoglalhatják hegü­ket a támaszponton, az esetben, ha egy idegen­­ hatalom fegyveres támadást intézne Törökország, vagy az Arab Liga egyik tagál­lama ellen. Kikötötték azonban, hogy ez az intézkedés nem vonat­kozik egy izraeli támadás esetére. Gondoskodás történt arról is, hogy a támaszpont létesítményei­nek karbantartását angol polgá­ri vállalkozók veszik át. A belga hírügynökség kairói tudósítójának jelentése szerint az a rendelet, amelyet Nasszer ja­nuár 1-én írt alá, megállapítja, hogy miután az egyiptomi elnök megvizsgálta az 1954. október 19-i angol-egyiptomi megállapodást és az ENSZ-nek november 2-án, 4- én, 5-én és 7-én a francia-angol, izraeli támadásra vonatkozó ha­tározatait és annak alapján, amit az egyiptomi államtanács és kül­ügyminiszter eléje terjesztett, a következő döntéseket hozta: 1. Megerősítést nyert, hogy az angol kormány, amikor agressziót készített elő, majd a francia és az izraeli fegyveres erőkkel együtt megtámadott egyiptomi területet, valamint azzal, hogy kísérleteket tett a Szuezi-csatorna övezet meg­szállására, úgy cselekedett, mint­ha a fent említett megállapodás nem létezett volna. Megerősítést nyert továbbá, hogy ez az agresz­­szió véget vetett a fent említett szerződésnek. 2. Ennek következtében eltörlik az 1954. évi 637. törvényt, amely szentesítette az említett szerző­dést, annak függelékeit és az eb­ből az alkalomból történt levélvál­tást az angol és az egyiptomi kor­mány között. Ugyanakkor eltörlik az 1954. november 24-i miniszteri határozatot, amely ezt a szerző­dést és függelékeit nyilvánosságra hozta. Az Österreichische Volksstinune írja: Az ENSZ közgyűlése november 9-én Ausztria javaslatára egyhan­gúlag hozott határozatban felszó­lította az ENSZ összes tagállamait, hogy nyújtsanak gyors és kiadós gazdasági segítséget Magyaror­szágnak. A szocialista­­ államok valóban eleget tettek a határozat­nak és már eddig is 35 millió dol­lár értékű árut szállítottak Ma­gyarországnak. Nyugaton viszont csaknem teljesen hatástalan ma­rad az EN­SZ-határozat. A Nemzet­közi Vöröskereszt szervezeten kí­vül úgyszólván senki sem küldött segélyt Magyarországra. Nyugatról eddig mindössze 1,5 millió dollár értékű segélyküldemény érkezett Magyarországra. A szép ENSZ-ha­­tározat is értéktelen papírcafat­nak bizonyult. Ennyit érnek a Nyu­gatnak az ENSZ-határozatok, ha azok nem szolgálják közvetlenül a nyugati hatalmak érdekeit. Fontolóra kell venni: nem in­­dokolt-e, hogy Ausztria ENSZ-ben képviselője emlékeztesse a köz­gyűlést Magyarország megsegíté­séről egyhangúlag hozott határo­zatára. HoL maradt a Magyarországnak szánt ENSZ-segítség ? — kérdezi az Österreichische Volk stimme Nem volt szükség az ENSZ rendfenntartó erőire Magyarországon Az ENSZ közgyűlés elnökének televíziós interjúja A Reuter közli: Van­­Vaithajakon, az ENSZ köz­gyűlésnek elnöke televíziós inter­jú során vasárnap kijelentette, véleménye szerint nem volt szük­­ség arra, hogy olyan ENSZ-re­nd­­fenntartó erőket küldjenek Ma­gyarországra, mint amilyeneket a középkeleti válság megoldására felhasználtak. A továbbiakban ki­fejtette, hogy az ENSZ-rendfenn­­tartó erőket Egyiptomba az ér­dekelt országok közös beleegyezé­sével­ küldték. Magyarország ese­tében a magyar kormány „jogo­san, vagy azzal ellentétben, de véleményem szerint az utóbbi mó­don, még az ENSZ megfigyelőinek beutazását sem engedélyezte“. Az elnök ezután az egyiptomi eseményekre célozva azt mondot­ta : az ENSZ megmutatta, hogy képes megbirkózni nagyjelentősé­gű válságokkal és ez volt egyik legnagyobb eredménye. Van Vaithajakon a továbbiak­ban kijelentette, nincs szándéká­ban lépéseket tenni az ENSZ gé­pezetének átszervezésére a jövő esztendőben. Véleménye szerint ezenkívül Eis­enhowernek a kö­zépkelettel kapcsolatos bármiféle újabb javaslatai sem érintik majd az ENSZ-t. Van Vaithajakon végül arról beszélt, hogy Kínát nem veszik fel az ENSZ-be a közgyűlés je­lenlegi ülésszakán. „Az, hogy sor kerül-e Kína felvételére a jövő esztendőben, majd később dől el“ — mondotta. Fegyveres összetűzés Algériában Algéria drámai légkörben kezd­te meg az új évet: újabb merény­letek és fegyveres összecsapások jellemezték Szilvesztert és az új év első napját. Algír városában az elmúlt 24 óra alatt három robbanás fordult elő. Blida város egyik kávéházá­ban is bomba robbant, a merény­lő algériait a francia járőrök agyonlőtték.,­Mac Mahanban egy labdarúgó­mérkőzés nézőterén bomba rob­bant.­21 szurkoló megsérült. DJAALFÖLD» KÜLFÖLDI HÍREK BERKELEY. A kaliforniai Ber­keley egyetemének szeizmográf­jai kedden a délutáni és az esti órákban ismételt erős földlökése­ket jeleztek mintegy 2500 mér­­földnyi távolságból, északnyugat felől — jelenti az AP. Az egyetem tudományos mun­katársai szerint a földrengés va­lószínű színhelye az Aleuták szi­getcsoportja volt. A lökések he­vessége elérte a 7,75 Richter-egy­­séget, ami csaknem azonos az 1906. évi San­ Francisco pusztulá­sát előidéző földrengés erejével. ■&­LONDON. A BBC jelentése szerint Eisenhower elnök közölte a kongresszus vezetőivel, hogy a legközelebbi öt, vagy hat napon belül kérést terjeszt eléjük egy törvényjavaslattal kapcsolatban, amely felhatalmazná az elnököt az amerikai fegyveres erő beve­tésére szükség esetén bármely, közel-keleti állam támogatására,­­amely kommunista támadásnak esik áldozatául.­ A Fehér Ház nyilatkozata sze­rint Eisenhower elnök felhatal­mazást fog kérni a kongresszus­tól ezenkívül egy közép-keleti szélesebb körű gazdasági segítség­­tervezetre. Helyreigazítás helyett Lapunk december 22-i számá­ban »Igazán forradalmi vívmány lenne?« címmel cikket közöltünk, amelyben szóvátettük, hogy a MESZÖV központjában egy terhes nőt a forradalom győzelmére való hivatkozással elbocsátottak. A cikk végül is Csigi Flóriánnak, a munkástanács tagjának az­ ok­tóberi események alatti kommu­nista ellenes kijelentéseit idézve megállapította, hogy ez az eset a kommunistaellenes hajsza égyak­ű megnyilvánulása. A cikk élénk visszhangot vál­tott­­ ki, elsősorban a MESZÖV központjában. Megjelenésének napján Csigi Flóriánnak egy is-­­merőse telefonon tiltakozott a C­sigire vonatkozó megállapítások miatt. »Sokkal korrektebb em­bernek ismerem Csigi bácsit an­nál, minthogy ilyet mondana« — jelentette ki a jóakaró. December 23-án pedig megjelent a szerkesz­tőségben a MESZÖV hat­tagú munkástanácsa és elnökigazgatója Sipták Sándor. A küldöttség ki­jelentette, hogy egy szó sem igaz a cikkből és helyesbítést kért. Két kérdésben szálltak vitába a cikk megállapításaival. Szerin­tük a munkástanács nem követett el törvénytelenséget T. I.-né és társai elbocsátásával, mivel a fia­talasszony terhességéről nem is tudtak és az erősen kétségbevon­ható, mivel orvosi bizonyítvány­nyal mindezidáig nem igazolta. A négy kommunista elbocsátását törvényesen hajtották végre.­­ A munkástanácsot ebben egyedül az ügyvitel egyszerűsítése és távolról sem a kommunistáik elleni hajsza vezette — bizonygatták a küldött­ség tagjai. — Felelősségük tuda­tban kijelentették, hogy a MESZÖV központjában az októ­beri­­ események a leghiggadtabb, legjózanabb , és legdemokratiku­sabb légkörben zajlottak le. En­nek alapján kérték a helyreiga­zítást. Nem telik el nap azóta sem, hogy a szerkesztőség ne lenne kénytelen ezzel a kérdéssel fog­lalkozni. A MÉSZÖV dolgozók egymás után keresik fel a cikk íróját és elmondják október utol­só napjainak történetét, amely — mint­ a munkástanács együttesen állítja — a legnyugodtabb, stb. légkörben zajlott le. A dolgozók elmondják (nem párttag égjük sem), hogy a légkör egyáltalán nem volt nyugodt. Ellenkezőleg: az aktív kommunistákat durván szidalmazták, sértegették és el­kergették. Elmondták azt is ezek a dolgozók, hogy a MESZÖV köz­pontjában — bár sokan egy­et­­értenek a cikk megállapításaival­­— nyilvánosan senki sem állna ki mellette, mert nem mernék ezt megtenni. A közös megbeszélés a munkástanács-tagokkal és a két elbocsátottal (a másik kettő vi­déken tartózkodott) sem vitte kö­zelebb a tisztázáshoz a kérdést Az elbocsátottak újabb részletek­kel elevenítették meg azokat a napokat, amikor kiebrudalták őket. Lisztes János elmondta, hogy Csigi Flórián egy­ alkalom­mal »ti. a nép alja, szemetei ele­get élősködtetek rajtunk tizenkét évig«, s egyéb ilyen »higgadt, megfontolt« jelzőkkel halmozta el őt. A munkástanács tagjai közül ezekre senki nem emlékezett, sőt ha egyik ,azokat a sértéseket is elfelejtette, amelyeket Csigi Fló­rián mint volt MDP tagnáló, az ő fejéhez vagdosott. Csupán Eller László ismerte el, hogy ezek a szidalmazó szavak (bár nem em­lékszik pontosan) elhangzottal­, de ezek nem a kommunistákat álta­lában, hanem kizárólag a sze­mélyzeti osztályon dolgozókat il­lették. Ezzel azonban világosan szemben áll az a tény, hogy a MESZÖV személyzeti osztályán dolgozó kommunisták: Lisztes és Törökné mindössze három, illet­ve egy hónapig dolgoztak sze­mélyzeti beosztásban. A tizenkét év tehát értelemszerűen nem rá­juk, hanem a kommunistákra vo­natkozik. De ez ellen szól Szepesi László elküldése is, aki nem a személyzeti osztályon dolgozott. A kommunistaellenes hajsza tehát minden kétséget kizáróan megmu­tatkozott október utolsó napjai­ban a MESZÖV megyei központ­jában. Mi van hát a törvényességgel? A tények nem a törvényesség mellett szólnak. Kezdjük azzal, hogy a munkástanács is törvény­telenül működik és így­­az elbo­csátásai is értelemszerűen tör­vénytelenek. Az Elnöki Tanács 1950. novemberében megjelent törvényerejű rendelete ugyanis nem engedélyezi választott szer­veknél munkástanács működését. Ezt a munkástanács nem veszi figyelembe. Állítólag a MESZÖV központ dolgozóinak kívánságára működik. A kormány november 7-én kelt rendeletét sem hajtot­ták végre, amely szerint minden­kinek november 10-ig el kell fog­lalnia 1956. október elsején betöl­tött munkakörét. Ezek után füg­getlenül attól, hogy tudtak-e Tö­­rökné terhességéről, és hogy egy­általában terhes-e, vagy sem, az­zal,­ hogy a kormány rendelete ellenére megtagadták a visszavéte­lét, kétségtelenül elkövették a törvénytelenséget, mint ahogy törvénytelen magának a munkás­­tanácsnak a léte is. A teljes igazságot azonban ez­zel korántsem merítettük ki. Fel­merül a kérdés, miért fél a MÉSZÖV dolgozóinak nagy része attól, hogy nyíltan állást foglal­jon? Mi készteti a munkástanács egyes tagjait is arra, hogy a té­nyeknek és az igazságnak nem megfelelő dolgokat bizonyítsanak? Korántsem teljes felsorolásként, inkább csak azért, hogy segít­sünk a földművesszövetkezeti tag­ságnak az igazság feltárásában, néhány okot hadd soroljunk fel. A MÉSZÖV dolgozói általában félnek attól, hogyha beszélnek, megfosztják őket állásuktól. De különösért félnek Csigi Flórián­tól, a munkástanács tagjától, a'*' mint gépkocsivezető, a minden­kori elnök bizalmasa és a mun­­­kakörével arányban nem álló ha­talmat és illetéktelen anyagi elő­nyöket is élvez. Az októberi ese­ményeket megelőzően végrehaj­tott­ revízió megállapította, hogy a gépkocsivezető bérelszámolásá­nál a legteljesebb rendetlenség, összevisszaság uralkodik. Csak­nem teljesen a gépkocsivezetőre volt bízva, hogy mennyi fizetést akart felvenni. És­ néhány tétel máris bizonyítja, hogy Csigi Fló­rián élt, sőt visszaélt ezzel a le­hetőséggel. Csigi Flóriántól félnek az emberek és valószínűleg a munkástanács tagjai is tartanak tőle. De abban, hogy az októberi ese­mények alatti magatartását lep­lezni igyekeznek, szerepe van an­nak is, hogy­ közöttük egyiket má­sikat felelősség terheli a gépko­csivezető bel­ügyi visszásságaiban is az ellenőrzés elmulasztása miatt. Még egy tény annak szemlél­tetésére, hogy a munkástanács ín­­-nyiliott kS?u v.­­utjazósui — prop­tista elbocsátásában csupán a ta­karékosság, a földművesszövetke­zeti tagság anyagi érdekének vé­delme vezette — nem egészen fe­lel meg a valóságnak. Köztudo­mású, hogy Lipták Sándornak, a MÉSZÖV elnökének, akit a SZÖVOSZ­ helyezett Győrbe 1956. április 15-én Budapestről, a MÉSZÖV mindezideig a havi fi­zetésén kívül napi k­ik­üldetési dí­jat és szállodaszámlát­­fizet ki, amely messze túlhaladja egy gép­írónő havi fizetését. A munkásta­nács mégsem tett kísérletet arra, hogy megszüntesse ezt az éssze­rűtlen, a szövetkezeti tagságra erősen hátrányos helyzetet oly módon, hogy vagy Liptói? Sándor családja költözzél­ le Győrbe, vagy ha az nem lehetséges, ő menjen vissza Budapestre és he­lyét egy arra érdemes gy­őri em­berrel töltsék be. Mindent összevetve:­ a tények alapján úgy gondoljuk, nincs szükség helyreigazításra. Ehelyett nagy­obb szükség van arra, hogy a megye földművesszövetkezeti tagsága — mint a legiletékesebb — állást foglaljon abban, hogy ügyeiket olyanok és úgy intéznék, hogy az valóban a tagolt anyagi érdekeit szolgálja. Ugyancsak az ő erélyes közbelépésük és az ap­parátus becsületes, felelősségtel­jes dolgozóinak összefogása szün­tetheti meg a jelenleg uralkodó bizalmatlanságot, az egymástól való félelmet és teremtheti meg azt az egészséges légkört, amely­ben mindenki bátran, félelem nél­kül tárhatja fel a hibákat és amelyben a MESZÖV apparátus tevékenységét egyedül a szövet­kezeti tagok érdekeinek valódi szolgálata vezérli. Jakus hajósnét IÁT? január­­, estttttrt­. Sík Endre és Mód Péter elutazott New Yorkba Sík Endre,­ a külügyminiszter első helyettese, az ENSZ XI. köz­gyűlésén résztvevő magyar dele­gáció vezetője, valamint Mód Pé­ter állandó magyar ENSZ megbí­zott, New­ Yorkba utazott, hogy részt vegyen a közgyűlés üléssza­kán. Dr. Vajda Imre egyetemi ta­nár, a delegáció harmadik tagja néhány napon belül utazik a de­legáció után. A Saar-vidéket visszacsatolták Nyugat-Németországhoz A lapok rezignált hangon szá­molnak be a Saar-vidéknek újév napján történő elcsatolásáról Be­számolóikban kiemelik, hogy a Saar-vidék lakossága nem nagy lelkesedéssel fogadta a terület né­metté válását. Több lap arról számol be, hogy Adenauer bonni kancellárt, aki részt vett a visszacsatolás első napjának ünnepségein, kevés kí­váncsiskodó várta és néhány fütty is felcsattant, amidőn kocsiján az ünnepség színhelyére hajtatott. A Le Monde azt írja, hogy a Saar-vidék munkásainak egy része kedvezőtlenebb helyzetbe juthat, mert a saarvidéki bányákban ma­gasabb a munkabér, mint Nyu­­gat-Németországban, a gyári munkásság pedig igen sok szak­mában többet keresett eddig, mint a nyugatnémet munkásság. A saarvidéki kereskedők attól fél­nek, hogy a francia piacon boj­kottáln­i fogják árujukat, másrészt pedig attól tartanak, hogy a nyu­gatnémetországi alacsonyabb árak a saarvidéki árak leszállítását fog­ják kikényszeríteni. Nyilatkozat Ez úton hozzuk a párttagság tu­domására, hogy Biró Ernő (Vagon­gyár) és Kéri József (ügyészség) intéző bizottsági tagsága 1956. de­­cember 30-ával megszűnt. Győr, 1957. január 2. MSZMP Győr-Sopron megyei intéző bizottsága.

Next