Kisalföld, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

1 K'S *T FtJfD' 1857. fehínár 1, pénLck Marosán György beszéde a győri pártnapon (Folytatás az első oldalról) segítséget vegyen igénybe a ve­szélyeztetett hatalom megvédésé­hez Horthy, a maga osztálya szempontjából jogosan vett igény­be idegei. katonai segítséget és osztálya, a tőkések és nagybir­tokosok bizalmára lett volna mél­tatlan, ha ez.t nem teszi. De fel­merül a kérdés: csak. Horthynak volt joga megvédeni a maga c-sz- tályérdekeit? A, munkásosztály­nak nincs joga, ha kelf fegyveres segítséget is igénybevenni, ami­kor a hatalomról vám szó? Elég baj, hogy olyan helyzet állott elő. amikor saját magunk egyedül nem voltunk képesek leszámolni az ellenforradalommal. De ha a Szovjetunió ilyen körülmények között megtagadta, volna a se­gítséget, akkor örökre méltat­lanná vált volna arra, hogy a proletárinternacionalizmus nevé­ben beszéljen. Ezután Marosán elvtárs az életszínvonal kérdésétől beszélt. Egyesek ma azt állítják, hogy Magyarországon sohasem volt. olyan myamorúság, mint 1956-ban, Amikor kijöttem a bör­tönből, körülnéztem az ország­ban, hogy élnek az emberek. Ha operába akartam menni, sorba kellett állni a jegyekért, a szín­házba meg négy héttel előre el­kapkodták. a jegyeket. Akkor eszembe jutott, hogyan éltünk és dolgoztunk annakidején a felsza­badulás előtt. A győriek emlékez­hetnek rá, hogy az akkori csoko- ládcgyárban 1938-ban verekedni kellett, hogy a S filléres órabért 10 füléire emeljék. Emlékezhet­nek arra is, hogy ötezer munka­nélküli kért koldulási engedélyt ebben a városban, amelyet Buda­pest után a leglceresztényibb vá­rosnak. tartottak. Valóban az volt, de ugyanaJckor a legnyomo- ráságosabb város is. — Mindezt nem azért mondom, mintha nem élhetnénk sokkal jobban; ha nem lettek volna azok a súlyos gazdasági hibáit, ame­lyek 1949-től 53-ig bekövetkeztek. De mindezek ellenére kérdem, hol látnak ma mezítlábas gyere­keket? Annak idején, a felszaba­dulás előtt a fizetéses szabadság, a nyaralás, de még a 48 órás munkaidő is sokáig reménytelen tolt a munkások számára — pe­dig de szépen lengett akkor is a nemzeti zászló és mennyit harsog­ták az urak akkor is a Him­nuszt! Marosán elvtárs a. továbbiak­ban az ellenforradalmi esemé­nyek lefolyásáról beszélt. Meg­említette, hogy nyugatiról már a nyáron tömegesen szivárogtak be az országba imperialista szolgá­latban álló provokátorok, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy belül az országban, is még mennyi volt csendőr és szoigabíró, horthysta katonatiszt várt az al­kalomra, hogy kicsavarja a ha­talmat a munkásosztály kezéből. Sajnos a párt nem készült fel az eseményekre, sőt a régi pártveze­tés 1956-ban folytonosan hátrált az egyre növekvő nyomás elől. Amikor a nemzetközi helyzet és a belső körülmények együttesen ezt lehetővé tették, a reakció nem késlekedett. — Sokan kétségbevonj ák, hogy volt-e Magyarországon restaurációé veszély? Ennek alátámasztására elmondot­ta, hogy október 31-én megjelémt nála egy kisiparos küldöttség — köztük három volt „munkaadó­ja'', akik az 1949-es, 10—100 mun­kást foglalkoztató üzemek álla­mosításának. visszacsinálását kö­veteltek. Hamarosan kiderült, hogy ezek csak előőrsök voltak. Másnap megjelent a GYOSZ (Gyáriparosok Országos Szövetsé­ge) delegációja és ők már az 1948-as, tehát a 100 munkásnál nagyobb üzemek államosításá­nak, hatálytalanítását követelték. Utána megjelelitek a parlament ifolyosóin nuflslinos egyenruháik­ban a volt horthysta katonatisz­tek, tábornokok, s ettől kezdve az elvtárs szó helyébe már a „ke­gyelmes uram“, „méltóságos uram“ szó lépett. Nem maradt ei persze az ehhez tartozó boka- csattogtatás sem. Egész Pest most azon mulat, hogy ezek az urak külön varrodát rendeztek be a parlament épületében, hogy régi ruháikat testhez igazítsák. Az urak ugyan eltűntek, de az elár­vult varrógép még most is ott van a parlament épületében. — Uj sztárok tűntek fel a ma­gyar rádióban is. Jellemző, hogy például, amikor ennek a rádiónak egyik munkatársa megkérdezte B. Szabó Jánost, a levitézlett egy­kori kisgazdavezért, hogy milyen program alapján szervezik újjá a kisgazdapártot, akkor így vála­szolt: Az 1930-as program alap­ján. Mindezt betetőzte Mind- szenty két1 beszéde. De erre már a magyar parasztság kijózanodott. — Kitől kapta a magyar pa­rasztság a földet? — tette fel a kérdést Marosán elvtárs. — Tud­ni kell, hogy Vorosilov marsall volt az, aki 1945. március 15-én, mint a magyarországi megszálló csapatok főparancsnoka, intézke­dett. az akkori ideiglenes kor­mánynál a földosztás ügyében. Egy nap alatt sikerült az, ami Dózsától 1945-ig csak álma volt a -magyar parasztságnak. De ké­sőbb is, a szovjet csapatok jelen­léte tette lehetővé az államosítá­sokat, azt, hogy az üzemek, a bankok a nép tulajdonába kerül­jenek. De feltehetjük a kérdést, lett volna-e Magyarországon földosztás, államosították volna-e a gyáralcat, bányákat, bankokat, ha a volt uralkodó osztálynak si­került volna az 1942—43-ban fel­vetődött terve és Magyarországot angolszász csapatok szálljak meg? Bizonyos, hogy akkor nem lett volna földosztás, nem lett volna államosítás. Világosan és határo­zottan meg kell mondani, hogy a magyar parasztság a szovjet ka­tonák kezétől kapta a földet. A Kádár-kormány történelmi érdeme, hogy hosszú idő után kimondta azt a szót: nem! A kormány szem- beszállt a demagóg követelések­kel, a különböző küldöttségek fe­nyegetőzéseivel és arra az állás­pontra helyezkedett, hogy először rendnek, nyugodt, biztonságos életnek kell, lennie, meg kell te­remteni a jogos követelések telje­sítésének gazdasági alapjait és azután lehet tárgyalni. így tett a kormány a sztrájk idején is. De mi. akikor is megmondottuk, hogy el fog jönni az idő, amikor a munkásosztály .kijózanodik, ami­kor rájön arra, hogy a munkaki­esést valakinek meg kell fizetni és álékor maguk a munkásak lesz­nek azok, akik ki fogják tenni az üzemből, aki kimondja azt a szót, hegy'sztrájk. — Meg kell mondani, hogy a kormánynak a munkástanácsok­kal volt a legtöbb harca, ame­lyekbe a zavaros körülmények miatt annakidején igen sok oda nem való ' elem került be. De fel kell tenni a kérdést: kik álltak ezeknek ' a: munkástanácsoknak a védelmére? Az amerikai, az an­gol, a francia imperialisták lép­tek fel a mi munkástanácsaink legfőbb védőiként. De mi megkér­dezzük tőlük: otthon, a saját or­szágaikban, miért nem hagyják, hogy munkástanácsok jöjjenek létre? — Aztán jött az újabb jelszó­nem kell párt. De nekünk az a véleményünk, hogy ahol a mun­kástanács nem akarja a partot be­engedni az üzembe, ott valami ba.i van. Talán félnek egyes munkás­tanács-tagok, hogy a pártszerve­zet majd rávilágít olyan dolgokra is, ami nem éppen kellemes a szá­mukra? — Egyébként is, micsoda munkástanács az, ahol nem igazi, vérbeli munkások, hanem Horthy - tisztek a vezetők? Határozottan megmondjuk, hogy' ezeknek sem­mi keresnivalójuk a munkástaná­csokban, — Miután ezek a jelszavak is elkoptak, most az ellenforradalom új jelszót dobott be: Majd már­cius 15-én! Erre csak azt vála­szol hatjuik, hogy március 15-én mi leszünk az utcán és nem ők. Van erős karhatalmunk, amely megvédi a rendet és azt is beje­lenthetem, hogy fokozatosan elkezdjük a munkásosztály felfegyverzését. — Ha pedig az ellenforradalom ismét mozgolódni próbál, akikor úgy ütünk vissza, ahogy' keli. Amit nem csináltunk meg 1945- ben. azt megcsináljuk most és gyökerében számoljuk fel az el­lenforradalmi erőket. Nym tűrjük el a reakció semmilyen provoká­cióját és különösen kijelentjük, hogy nem tűrjük egyetlen kom­munista üldözését sem ebben az oj szagban. Ezután Marosán elvtárs az ügyészségek és bíróságok munká­jának hiányosságairól, valamint az egyetemi élet rendezéséről szó­lott, majd: áttért a gazdasági 'kér­dések ismertetésére. . — A kormány a fő figyelmet a széntermelésre fordította, mert erein múlik az egész népgazda­sági helyzet megjavítása. Ha fent- maradt volna a decemberi álla­pot, akkor iparunk 70 százalékát le kellett volna állítani és átme­netileg mintegy 300 000 munka- nélküli lett volna ebben az or­szágban. A kormány' erélyes in­tézkedései nyomán a szénterme­lés gyorsan fejlődik és így a. ne­hézségek lényegesen ■ kisebbek lesznek, mint ahogy azt eredeti­leg gondolták. — Az élet normalizálásában ka­tonai, politikai és gazdasági té­ren egy'aránt felbecsülhetetlen segítséget kaptunk és kapunk a szocialista,tábor or­szágaitól. Marosán elvtárs részle­tesen ismertette azt a hatalmas segítséget, amit elsősorban a Szovjetunió, de mellette a többi szocialista országok nyújtottak és nyújtanak hazánknak. Külön alá­húzta Csehszlovákia vezetőinek legmesszebbmenő támogatását, akik már a nehéz novemberi na­pokban elsőnek siettek a népi de­mokratikus országok közül a for­radalmi munkás-paraszt kormány segítségére. Beszélt az öt kommu­nista és munkáspárt vezetőinek budapesti tárgyalásairól és a moszkvai magyar-szovjet-kína’ tárgyalásokról. Mindezek a tár­gyalások megerősítették a szocia­lista tábor egységét. — Magyar- országot nem lehet kiszakítani a szocialista táborból — hangsú­lyozta Marosán elvtárs —, mert mellette olyan hatalmas barátok állnak, amilyenek még sohasem voltak népünk történelme folya­mán. Ezután Marosán elvtárs a nem­zeti kérdésre tért át. Nekünk nagyon drága a nemzeti érzés — mondotta. — Felháborodva halljuk, hogy milyen sors vár a Nyugatra távozott honfitársaink­ra. Szégyeljük magunkat cs nem­zeti érzéseinkben érezzük meg­sértve magunkat, amikor olyan újságcikkeket olvasunk, hogy egy angol lordnak a felesége Becsben járt magyar cselédet fogadni. Hát nem volt elég nekünk ezer évig a cselédsorsból? — Azt is mondják, hegy mi szovjet gyarmat vagyunk. De ár­tól senki sem beszél, hogy annak­idején Horthy ék hogyan adták el a magyar ol aj kincset az ameri­kaiaknak, gyufaiparunkat a své­deknek. Akkor nem szónokoltak ezek az urak és hölgyek, hogy gyarmat vagyunk. Különösen nagy port vertek most fel az urá- niumbányássat körül. Világosan látnunk kell, hogy az uránium stratégiai nyersanyag-. Ha az ame­rikaiak atomháborúra készülnek a szocialista tábor ellen, akikor nekünk is megvan a jogunk, hogy megfelelő módon felkészüljünk arra. — Mi, akik komolyan vesszük a nemzeti érzést, szégyenkezve gondolunk arra, hogy az októberi napokban nálunk történt meg má­sodszor az, ami eddig csak Hitler privilégiuma volt, a könyvégetés. De hiába égették el á könyveket, a könyvek szellemét sohasem si­kerül elégetni. — Sokat beszéltek az elienfor- radalmárok a nemzeti egységről is. Olyan nemzeti egységről, amelyben Mindszenty együtt len­ne százezernyi nincstelen agrár­proletárral, Nekünk nem ilyen nemzeti egység kell. Olyan nem­zeti egységre van szükségünk, amely a munkásosztály, a pa­rasztság a szocializmushoz hű értel­miség egysége. Ebbe az egységbe nem férnek bele a levitézlett urak, szoigabírák, horthysta ka­tonatisztek. — Nyíltan és őszintén keU be­szélnünk Trianonról is. Ki csi­nálta az első Trianont? Amerika, Anglia, Franciaország és Olaszor­szág. A másodikat nagyjából ugyanezek a hatalmak csinálták. De a helyzet azóta lényegesen megváltozott. Ma Magyarország körül, Ausztria kivételével, szo­cialista államok vannak. Talán tegyük meg azt a szívességet az imperialistáknak, hogy háborút indítsunk a szocialista országok ellen? A nemzeti kérdést a lenini nemzetiségi politika alapján meg tudjuk és meg fogjuk oldani. De senkinek a kedvéért nem enged­jük magunkat összeugratni és le­számolunk mindenfajta sovinisz­ta uszítással. Beszélt Marosán elvtárs a nyu­gati köröknek arról a törekvésé­ről is, hogy megbontsák a mun­kásosztály egységét és létrehoz­zák a szociáldemokrata pártot. — Magyarországon nem lesz újra szociáldemokrata párt, meri nem a i amelynek során nyolcán szóltak hozzá az elmondott kérdésekhez. — Sokan, a volt MDP-tagok kö­zül is gyakran kérdezik azt, hogy mi a biztosíték alfa, hogy októ­ber huszonharmadika még egyszer nem következhet be — mondja el egy elvtárs. — »Te. is, én is és minden kom­munista, becsületes munkája, bá­tor helytállása. Az, hogy mindig az igazat mondjuk az emberek­nek, bármilyen kellemetlen is néha az« — válaszol meg mindjárt Marosán elvtárs. Az idős munkások ne lében szó­lalt fel. egy öreg vagomgyári ko­vács. A nyugdíjkérdés végső ren­dezését sürgette, hogy azok az idős munkások, akik életüket ne­héz munkában töltötték le, nyu­godtan nézhessenek az öregség elé. Lednicki István, fiatal falusi pedagógus elmondta, hogy falura igen nehezen jutnak el a párt és a kormány intézkedései. Éppen ezért sürgősen rendet keU terem­teni a járási tanácsok végrehajtó bizottságain, sőt a Megyei Taná­cson is. Majd a pedagógusok prob­lémáival foglalkozott. — Igaz, hosgv a pedagógusok többsége az októberi események­nél nem állta ki a próbát. Hiba lenne azonban emiatt nem meg­látni azolcat, akiknek fejét nem sikerült megzavarni és ma is szívvel lélekkel hívei a népi ha­talomnak — érvelt a fiatalember. — Majd a pedagógusok anyagi problémáiról beszélt. Több felszólaló az eUeníórradal- márokkal szemben erélyes, törvé­nyes leszámolást követelt és ez­zel kapcsolatban bírálták a győri ügyészség és vezetőjének, Kén Józsefnek a munkáját. — A szocialista törvényesség jelenthet-e opportunizmust az el­lenforradalmárokkal szemben? — tették fel egyenesen a kérdést, — A Győr Városi Tanács a leg­sürgősebben állítsa helyre az el­lenforradalomban meggyalázott szovjet hősi emlékművet és a szovjet hősök sírjait — hangzott cl a határozott követelés. — Kér­dés hangzott el a Jugoszláv Nép­engedjük megbontani a munkás- otzlály egységét, amely előfelté­tele a proletárdilclat urának. Röviden szólott Marosán elv­társ az írók kérdéséről is. Elmondotta, hogy a kormány nagy türelmet mutatott ebben a kérdésben, de azt nem, nézi el. hogy egyes írók. nyíltan az ellen- forradalmat támogassák. Ezzel kapcsolatban külön kitért a le­tartóztatott Háy Gyula szerepére. Emlékeztetett Háy Gyulának em­lékezetes »Miért nem szeretem Kucsera elvtársat« című cikkére. Voltak Magyarországon Kuese- rák? Voltak — állapította meg Marosán elvtárs —, de mindjár: hozzátette, hogy ezek közé tarto­zott maga Háy Gyula is, aki 195ti- ban 400 000 forintot keresett, aki­nek saját autója és elegáns leány­falusi luxusvillája volt. • Foglalkozott Marosán elvtárs az iskolákban megmutatkozó hely­telen jelenségekkel is. Egyesek visszaélnek a szabad vallásokta­tás lehetőségével és terrorizálni próbálják azolcat a gyerekeket. akik nem kívánnak abban részt- venni. A kormány határozottan rendet fog teremteni ebben .a kér­désben és nem- tűri, hogy bárki is visszaéljen a kormányadta jogók­kal. Befejezésül Marosán elvtárs a győri kommunistákhoz szólott, és felszólította őket, hogy bátran, emelt fejjel álljanak ki az igaz­ság mellett és szívásán harcolja­nak minden egyes ember meggyő­zéséért. A Magyar Szocialista Munkáspárt ereje napról napra nőde a kommunistáiénak azt is tudniok kell, hagy harcban, küz­delemben erősödik a. párt. Marosán elvtárs több mint két és fél órás beszédét gyakran sza­kította meg a jelenlévők helyes­lése és viharos tapsa. A beszéd után megkezdődött köztársasággal való kapcsolatunk­ról is. A felszólalásokra Marosán elv­társ válaszolt. Meg kell mo-ndanunk őszin­tén, világosain — még akkor is, ha ez nem kellemes —, hogy a bér­problémák megoldásával várnunk keli. Jogos az idős elvtárs pana­sza? Jogos! Jogos a pedagógusok fizetésemelési igénye? Jogos! En­nek ellenére is azt kell monda­nunk, hogy teljesítésével várnunk kell. Hogy meddig? Mondjuk meg nyíltan a munJásoknak: Tőletek függ! A vagongyári munkásaktól is függ öreg municatársuk nyug­díja. Termeléssel lehet csak meg­teremtenünk a béremelések szi­lárd anyagi bázisát! A kormány nem papírt altar a munkásoknak ad.ni, hanem szilárd árualapot akar teremteni, enélkül a bér­emelés inflációhoz vezetne. — A Jugoszláv Népközt arsa- saggal, a jugoszláv elvtársakikal való kapcsolatunkról annyit, hogy' lehetnek és lesznek is bizo­nyos kérdésekben vitáink. Azon­ban az is biztos, hogy nem sike­rül még egyszer az imparialrs- táknak az a provokációs törekvé­sük, hogy minket jugoszláv elv- társainkkal összeveszítsenak. Ez túlságosan sokba került nekünk! Meggyőződésem, hogy a jugoszláv elvtársak sem hagyják többé ma­gukat a szocialista tábortól elsza­kítani. Egyébként errevonatko - zóan a jugoszláv nagykövet bemu­tatkozó látogatásaikor tett nyilat­kozata — úgy gondolom —; elég. világos beszéd — felelte Marosán György elvtárs —, majd válaszai így fejezte be: — A pártnap hangulatából kö­vetkeztetve: a célt elértük. Eh lelkesítettem■ magukat, maguk meg ervtfem. Rajta hál, kommu­nisták! Munkára, harcra a, mvn- kásliatalomért, és a győzelem nem marad el! És mintegy válaszul, áradt, zú­gott a kommunisták ajkáról az. In­ternationale magasztos dallama: »ez a harc lesz a végső, csak ősir szefogni hátí*

Next

/
Thumbnails
Contents