Kisalföld, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-01 / 126. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK)A mAs la FILLS. .. 11. ÉVFOLYAM, 126 S/AM Győr, 1957. június 1. szombat. A kommunisták következő feladatai : 0 A párt, a proletárdiktatúra erősítése, a gazdasági élet rendbehozása Az MSZMP Győr-Sopron megyei aktívaülése Az MSZMP Győr-Sopron Megyei Intéző Bizottsága pénteken egésznapos értekezletre hívta egybe a megye kommunista aktíváit. Az archivaértekezleten megjelent és felszólalt Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságánál titkára is. Csehszlovákia Kommunista Pártja bratislava kerületi pártbizottságának üdvözletét Trevestes elvtárs a pártbizottság másodtitkára tolmácsolta az aktívának és a megye dolgozóinak. A megyei intéző bizottság nevében Lombos Ferenc elvtárs, az intéző bizottság elnöke tartott beszámolót az elvégzett munkáról, s a pártszervezetek előtt álló feladatokról. Lombos Ferenc elvtárs beszéde Bevezetőben foglalkozott az októberi magyarországi ellenforradalmi események nemzetközi hatásával. Elmondotta, hogyan akarták az imperialista hatalmak az úgynevezett „magyar üggyel“ elterelni a figyelmet saját közepés közel-keleti agresszív politikájukról és hogyan használták fel azt a nemzetközi helyzet további kiélezésére. A béketábor erőfeszítései eredményeként azonban a nemzetközi helyzet októberhez képest mégis enyhébb és a népi demokratikus országok egysége tovább szilárdul. A proletárdiktatúra megszilárdulása Győr-Sopron megyében — Belpolitikai helyzetünk jellemző vonása az, — folytatta Lombos elvtárs —, hogy sokkal gyorsabb a konszolidáció az élet minden területén, mint ahogy mi saját magunk is elképzeltük. A siker alapja — a Szovjetunió segítsége és a Központi Bizottság helyes politikai vonala mellett az —, hogy a proletárdiktatúra gyakorlásában főleg az elmúlt hónapokban egyre következetesebben mentünk előre. — November-decemberben megyénkben még az volt a jellemző, hogy nem elég bátran és keményen nyúltunk azokhoz a fasiszta elemeikhez, akik szervezői, vagy tevékeny részesei voltak az ellenforradalomnak. A kezdeti bizonytalanság után kezdett kialakulni a következetesebb felelősségrevonás. Azonban január-februárban még ennek is voltak árnyoldalai. Joggal tették, szóvá a mi elvtársaink, az üzemek becsületes dolgozói, hogy miért csak a kisembereket veszi őrizetbe a rendőrség és miért nem kerül sor azokra, akik ideológiai előkészítői, vagy vezetői voltak a dunántúli kormánynak. Még napjainkban is előfordul azonban olyasmi, mint Lipóton, ahol egy volt horthysta vezérkari ezredes az ellenforradalom idején, mint a „forradalmi nemzeti bizottság” elnöke tevékenykedett, a mai napig sem vonták felelősségre elkövetett bűneiért. Az ellenforradalmi elemek elleni harcban különös figyelemkel kell lenni, az ellenséges osztályhoz tarttozókra, akik most igyekeznek megbújni és ha a helyzet úgy kívánja, a Legnagyobb szocialistáknak tetetik magukat. A megyei intéző bizottság február közepétől következetesen állást foglalt amellett, hogy a megye ellenforradalmi vezetői is nyerték mtegérdemeli összptésüket. E téren mint ismeretes, azóta nagy lépéssel haladtunk előre. A továbbiakban Lombos elvtárs beszélt az ügyészi és bírói szervek munkájában még megtalálható fogyatékosságokról, majd a fegyveres munkásőrség megszervezésének tapasztalatairól beszélt. Ezután így folytatta: Szükség van a kemény diktatúrára, de nem szabad megfeledkeznünk annak másik oldaláról, a tömegek megnyeréséért folytatott harcról sem. Ez felvilágosító munka kérdése, hogy bevonjuk a dolgozókat az államvezetésbe, üzemvezetésbe egyaránt. — Mi a helyzet jelenleg ezen a téren? Tanácsaink, mint államhatalmi szervek nem dolgoztak megfelelően október óta. A Megyei Tanácsot a mai napig sem hívták össze tanácsülésre az ellenforradalom óta és így feladatát sem látta el. Ebből következik, hogy az állandó bizottságok nem működnek, a tanácstagok sem dolgoznak. Ezért fontos, hogy a pártszervezetek az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak az államhatalmi szervek munkájára, segítsék a tanácsülések előkészítését, megtartását. A tömegek meggyőzésének és a feladatok végrehajtásába való bevonásuknak másik fontos szerve a szakszervezet. A szakszervezetből eltávolították ugyan az ellenforradalmi elemeket, azonban ez nem elég. A szakszervezetek — a komoly javulás mellett — még nem töltik be tényleges feladatukat megyénkben. Segítsék a kommunisták a szakszervezetek munkáját, becsüljék meg az ott dolgozókat. Ez a segítségadás azonban nem jelentheti a szakszervezetek önállóságának megsértését és azt sem, hogy a pártfunkcionáriusok intézkedjenek olyan kérdésekben, amelyek a szakszervezet hatáskörébe tartoznak. Teremtsünk rendet az ipari termelésben ! Pártunk politikáját az emberek azon keresztül nézik, hogy saját helyzetük milyen ütemben javul. Ahhoz azonban, hogy népünk életszínvonalát javítani tudjuk, az üzemekben és a mezőgazdasági termelésben mutatkozó hibák gyors kiküszöbölése szükséges. A termelésben mutatkozó hibák megszüntetésének egyik alapvető feltétele, hogy bizalommal forduljunk a dolgozókhoz, kérjük ki tanácsukat, véleményüket, mert a tapasztalat azt igazolja, hogy ezek a javaslatok nagyon hasznosak és segítő szándékúak. Elég sok hamis nézet van jelenleg megyénkben is népgazdaságunk jelenlegi helyzetéről. Sokan úgy gondolják, hogy a baráti államok nyújtotta segítség önmagában megoldja problémáinkat. Mások viszont nem látják a kivezető utat a nehéz gazdasági helyzetből. Ezután Lombos elvtárs részletesen ismertette a megye ipari termelésének alakulását 1957 első negyedében. Elmondotta, hogy a megyei ipar összesen 610 millió forint értéket termelt, az előző év azonos időszakának 81 százalékét. Ezzel szemben az egy munkásra eső átlagos havi kereset az 1956 első negyedévi 1031 forintról az elmúlt negyedévben 1270 forintra emelkedett, vagyis 125,9 százaléka az egy évvel korábbinak. Olyan társadalmi rend még nem volt és nem is lesz, ahol kevesebbet termelnek és egyre jobban élnek az emberek. Ha a helyzetet részletesebben vizsgáljuk, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy az ellenforradalom idején üzemeinkben felszámolták a teljesítménybérezést és időbért vezettek be. Ez nem ösztönözte jobb munkára a dolgozókat, sőt ellenkezőleg, megteremtette az üzemekben a lógást, másrészt azt, hogy az ellenforradalom hátán felszínre jött elemek hátrányosan különböztessék meg a kommunistákat és sok becsületes pártonkívüli dolgozót az órabér besorolásoknál. Ezután Lombos elvtárs arról szólt, hogy a teljesítménybérezés bevezetése megyénk több üzemében még mindig vontatottan halad. — Ne féljenek a kommunisták attól — mondotta —, ha meg kell mondani, hogy csak a teljesítménybérezés oldhatja meg jól az üzem gazdasági problémáit. Természetesen vannak munkaterületek, ahol nem lehet és nem is lenne célszerű bevezetni a teljesítménybér rendszert, mint például a karbantartó lakatosoknál . kommunista igazgatóknak, gazdasági vezetőknek és a pártszervezeteknek minden ütemben meg kell nézniük, hol van meg a reális előfeltétel a teljesítménybérezés bevezetésére és ott ezt sürgősen meg kell tenni. A teljesítménybérezés bevezetése, azon túl, hogy a kifizetett bérek mögött most több termelési érték van, kedvezően hatott a dolgozók fizetésére is. A Győri Szerszámgépgyárban a teljesítménybérezés óta a dolgozóik keresete 10—35 százalékkal, a soproni öntödében 20—25 százalékkal emelkedett az előző órabéres keresetükhöz viszonyítva. A termelés gazdaságossága összefügg a termelékenység emelésével. Megyénk üzemei az első negyedévben 14,8 százalékkal maradtak el az előző év azonos időszakához képest. A mai helyzetre jellemző, hogy a kommunista igazgatóik is nagyon óvatosak, inkább veszteségre terveznek, mondván, hogy nem lesz semmi baj, ha azután mégis nyereséges . (’folytatás ), második oldalon ) Az állandó soproni színtársulat ügye ♦ Holnap megnyílik a győri medencés uszoda * Falusi emberek Jegyzetek az ipari vásárból Néhány perc és tizenkét óra. 1957. május 31-én, amikor a kis és nagy óramutató találkozik a tizenkettesen, kitárulnak az ünnepi vásár frissen festett kapui. A kapu előtt sokezer ember szorong Türelmetlenek Megértem őket, hiszen nincs annál nagyobb büntetés, mint az ünnepi vásár kapuja előtt órákig ácsorogni. Szeretne már mindenki bent lenni. Autók és autók érkeznek szüntelenül. Az 1-es autóbusz egészen a kapuig szállítja az érdeklődőket. Az utakon özönlik a nép. Tizenkét óra! Felszállnak a színes ballongömbök. A hangszórókon felhangzik a dzsessz, a fehér egyenruhás rendőrök kinyitják a kapukat, az emberáradat beözönlik rajtuk, ki erre, ki arra veszi útját, aszerint, ki mire kiváncsi. Egy ideig még állok a kapuban és nézem az emberfolyamot. Paraszt nénikék, kislányok, munkások, csinos pesti nők, jólöltözött férfiak mennek előttem. Beállok én is a sorba és átadom magam a vásár forgatagának. A sok ember közül kiválasztok egy fejkendős paraszt nénikét, egy feketekalapos, bajuszos, csizmás férfit — valószínűleg a néni ura és egy rakottszoknyás kislányt, aki minden bizonnyal a lányuk lehet. Követem őket, mit vásárol ez a család, mi érdekli őket. Elhaladnak a gépek mellett. Bemennek a Petőfi csarnokba, megállnak a Bútorkészítő KTSZ előtt. Itt rengeteg ember áll. Sorbanállás. Rendőr. Tülekedés. A fejkendős néninek ez nem számít. Mellette vagyok mindenütt. Végre rá kerül a sor. — Kérem azt a négyezerkilencszáz forintos kombináltszekrényt! Megyünk tovább. Egyik helyen paplant vesznek háromszáz forintért Aztán az egész család halászlét fogyaszt és egy-egy pohár sört isznak. Utána az öreg új kalapot vesz. A mama ruhaanyagot. A kislány cipőt kap. Papucscipőt, mert ez így dukál már falun is. Átmegyünk az úttesten. Jönnek az autók. Nekik sikerül átfutni, nekem nem. Mire szabad az út, elvesztettem őket a szemem elől. Ezek jó sokat bevásároltak! Vagy még ezután kezdik? Egy pad mellett áll Suszter Rezsőné. A padon hatalmas csomagok. — Mit vásárolt? — Paplanokat, Nászajándék lesz . — Ki házasodik? — A fiam és a kislányom megy férjhez. Kettős lakodalom lesz a mi utcánkban. — A kislánya hol dolgozik? — Az Adriában selyemszövő. A fiam menyasszonya pedig győri. Most Pestre költözik. Helyes k*zteremtés. Mondja, Győrben mint ilyen helyes lányok vannak? — Mit mondhattam mást, igen. * A szerszámgépgyáriak Zeitz vontatású pótkocsijánál igen sokan érdeklődnek Bugyik Lajostól. — Tíz megrendelést kaptam — mondja. — Főleg az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek jelentették be igényüket A Sopron melletti Nádgazdaság is rendelt egy pótkocsit. — Mibe kerül egy pótkocsi? — Huszonkétezer forint. Ha a tíz megrendelést beszorozzuk huszokétezerrel, könnyen megállapíthatjuk: a bolt nem megy rosszul! * A MOFÉM pavilonját mindenki keresi. — Nagyon népszerű az újtípusú fél-automata kávéfőző gépünk mondja Weintráger József. — Miért? — A gép megdarálja a kávét, aztán adagolja, tömíti, kifőzi, a kávé alját kilöki, leszámolja az adagokat és a poharat tartó asztalkát a kávéfőző alá csúsztatja — Egyébként mi újság? — Reggel itt volt Dobi István és Kádár János, nagyon tetszett nekik minden. Dobi István kétszer is ivott a kávéból, annyira ízlett neki. Hatszáz méter magasban szállunk az ünnepi vásár felett. Repülőgépünk, amely a vásár látogatóit hozta egy kis sétarepülésre Budapest felé, oldalra dől és máris jól látjuk a vásár hatalmas területén a pavilonokat, a színes tarka-barka emberfolyamot. Azt kutatom innen a magasból, hol látok több embert. Hiába nézem, nem tudom megállapítani. Minden épületnél, minden fülkénél sokan vannak. Amikor leszállok, megkérdezem a pilótát: — Holnap hova megy. — A vásárhoz. — Repülővel? — Á, dehogy. Majd gyalog. Vásárolok én is valamit. Igen. Ma Budapesten minden út az ipari vásárhoz vezet. Békés-Mocsa