Kisalföld, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-01 / 126. szám

VILÁG PBOLETÄBJAJ EGYESÜLJETEK) AäAs sa FILLS. £. 11, ÉVFOLYAM, 126 S/AM Győr, 1957. június 1, szombat. A kommunisták következő feladatai s 0 A párt, a proletárdiktatúra erősítése, a gazdasági élet rendbehozása Az MSZMP Győr-Sopron megyei aktívaülése Az MSZMP Gyór-Sopron Megyei Intéző Bizottsága pénteken egésznapos értekezletre hívta egy be a megye kommunista aktíváit. Az aJctioaértekezleten megjelent és felszólalt Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságánál titkára is. Csehszlovákia Kom­munista Pártja bratislava kerületi pártbizottságának üdvözletét Treuestes elvtárs a pártbizottság másodtitkára tolmácsolta az aktí­vának és a megye dolgozóinak. A megyei intéző bizottság nevé­ben Lombos Ferenc elvtárs, az intéző bizottság elnöke tartott be­számolót az elvégzett munkáról, s a pártszervezetek előtt álló feladatokról, Lombos Ferenc elvtárs beszéde Bevezetőben foglalkozott az ok­tóberi magyarországi ellenforra­dalmi események nemzetközi ha­tásával. Elmondotta, hogyan akarták az imperialista hatalmak az úgynevezett „magyar üggyel“ elterelni a figyelmet saját közép­es közel-keleti agresszív politiká­jukról és hogyan használták fel azt a nemzetközi helyzet további kiélezésére. A béketábor erőfeszí­tései eredményeként azonban a nemzetközi helyzet októberhez képest mégis' enyhébb és a népi demokratikus országok egysége tovább szilárdul, A proletárdiktatúra megszilárdulása Győr-Sopron megyében — Belpolitikai helyzetünk jel­lemző vonása az, — folytatta Lombos elvtárs —, hogy sokkal gyorsabb a konszolidáció az élet minden területén, rpint ahogy mi saját magunk is elképzeltük. A siker alapja — a Szovjetunió se­gítsége és a Központi Bizottság helyes politikai vonala mellett az —, hogy a proletárdiktatúra gya­korlásában főleg az elmúlt hóna­pokban egyre következetesebben mentünk előre. — November-decemberben me­gyénkben még az volt a jellemző, hogy nem elég bátran és kemé­nyen nyúltunk azokhoz a fasisz­ta elemeikhez, akik szervezői, vagy tevékeny részesei voltak az edlen- forradalameak. A kezdeti bizony­talanság után kezdett kialakulni a következetesebb felelősségre- vanás. Azonban január-február­ban még ennek is voltak árnyol­dalai. Joggal tették, szóvá a mi elvtársaink, az üzemek becsületes dolgozói, hogy miért csak a kis­embereket veszi őrizetbe a rend­őrség és miért nem kerül sor azokra, akik ideológiai előkészítői, vagy vezetői toltak a dunántúli kormánynak. — Még napjainkban is előfor­dul azonban olyasmi, mint Lipó- ton, ahol egy volt horthysta ve­zérkari ezredes az ellenforrada­lom idején, mint a „forradalmi nemzeti bizottság” elnöke tevé­kenykedett, a mai napig sem vonták felelősségre elkövetett bű­neiért. — Az ellenforradalmi elemek elleni harcban különös figyelem- ihel kell lenni, az ellenséges osz­tályhoz tajttozólera, akik most igyekeznek megbújni és ha a helyzet úgy kívánja, a Legnagyobb szocialistáknak tetetik magukat. — A megyei intéző bizottság február közepétől következetesen állást foglalt amellett, hogy a me­gye ellenforradalmi vezetői is nymfték «tsgérdsmeli öüsáoté*­süket. E téren mint ismeretes, azóta nagy lépéssel haladtunk élőre. A továbbiakban Lombos elv­társ beszélt az ügyészi és bírói szervek munkájában még meg­található fogyatékosságokról, majd a fegyveres munkásőrség megszervezésének tapasztalatai­ról beszélt. Ezután így folytatta: Szükség van a kemény dik­tatúrára, de nem szabad megfe­ledkeznünk annak másik oldala ról, a tömegek megnyeréséért folytatott harcról sem. Ez felvilá­gosító munka kérdése, hogy be­vonjuk a dolgozókat az államve- zetésbe, üzemvezetésbe egyaránt. — Mi a helyzet jelenleg ezen a téren? Tanácsaink, mint állam- hatalmi szervek nem dolgoztak megfelelően október óta. A Me­gyei Tanácsot a mai napig sem hívták össze tanácsülésre az el­lenforradalom óta és így felada­tát sem látta el. Ebből követke­zik, hogy az állandó bizottságok nem működnek, a tanácstagok sem dolgoznak. Ezért fontos, hogy a pártszervezetek az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsa­nak az államhatalmi szervek munkájára, segítsék a tanácsülé­sek előkészítését, megtartását. — A tömegek meggyőzésének és a feladatok végrehajtásába való bevonásuknak másik fontos szerve a szakszxrvezet. A szak­szervezetből eltávolították ugyan az ellenforradalmi elemeket, azonban ez nem elég. A szak- szervezetek — a komoly javulás mellett — még nem töltik be tényleges feladatukat megyénk­ben. Segítsék a kommunisták a szakszervezetek munkáját, be­csüljék meg az ott dolgozókat. Ez a segítségadás azonban nem je­lentheti a szakszervezetek önálló­ságának megsértését és azt sem, hogy a pártfunkcionáriusok in­tézkedjenek olyan kérdésekben, amelyek a szakszervezet hatás­körébe tartoznak. Teremtsünk rendet az ipari termelésben — Pártunk politikáját az em­berek azon keresztül nézik, hogy saját helyzetük milyen ütemben javul. Ahhoz azonban, hogy né­pünk életszínvonalát javítani tud­juk, az üzemekben és a mezőgaz­dasági termelésben mutatkozó hi­bák gyors kiküszöbölése szüksé­ges. — A termelésben mutatkozó hi­bák megszüntetésének egyik alap­vető feltétele, hogy bizalommal forduljunk a dolgozókhoz, kérjük ki tanácsukat, véleményüket, mert a tapasztalat azt igazolja, hagy ezek s javaslatok nagyon hasznosak és segítő szandékuak. — Elég sok hamis nézet van jelenleg megyénkben is népgaz­daságunk jelenlegi helyzetéről.; Sokan úgy gondolják, hogy a ba­ráti államok nyújtotta segítség! önmagában megoldja problémá-i inkát. Mások viszont nem látják a kivezető utat a nehéz gazdasági helyzetből. Ezután Lombos elvtács részle­tesen ismertette a megye ipari termelésének alakulását 1957 első negyedében. Elmondotta, hogy a megyei ipar összesen 610 millió forint értéket termelt, az előző év azonos időszakának 81 százalékét. Ezzel szemben az egy munkásra eső átlagos havi kereset az 1956 első negyedévi 1031 forintról az elmúlt negyedévben 1270 forintra emelkedett, vagyis 125,9 százaléka az egy évvel korábbinak. — Olyan társadalmi rend még nem volt és nem is lesz, ahol ke­vesebbet termelnek és egyre job­ban élnek az emberek. Ha a hely­zetet részletesebben vizsgáljuk, akkor azt is figyelembe kell ven­ni, hogy az ellenforradalom ide­jén üzemeinkben felszámolták a teljesítménybérezést és időbért vezettek be. Ez nem ösztönözte jobb munkára a dolgozókat, sőt ellenkezőleg, megteremtette az üzemekben a lógást, másrészt azt, hogy az ellenforradalom hátán felszínre jött elemek hátrányosan különböztessék meg a kommunis­tákat és sok becsületes pártonki- vüli dolgozót az órabér besorolá­soknál. Ezután Lombos elvtárs arról szólt, hogy a teljesítménybérezés bevezetése megyénk több üzemé­ben még mindig vontatottan ha­lad, — Ne féljenek a kommunis­ták alttól — mondotta —, ha meg kell mondani, hogy csak a telje­sítménybérezés oldhatja meg jól az üzem gazdasági problémáit. Természetesen vannak munkate­rületek, ahol nem lehet és nem is lenne célszerű bevezetni a telje­sítménybér rendszert, mint pél­dául a karbantartó lakatosoknál — Kommunista igazgatóknak, gazdasági vezetőknek és a párt­szervezeteknek minden üzemben meg kell nézniük, hol van meg a reális előfeltétel a teljesítmény­bérezés bevezetésére és ott ezt sürgősen meg kell tenni. A telje­sítménybérezés bevezetése, azon túl, hogy a kifizetett bérek mö­gött • most . több termelési érték van, kedvezően hatott a dolgozók fizetésére is. A Győri Szerszám- gépgyárban a teljesítménybérezés óta a dolgozóik keresete 10—35 százalékkal, a soproni öntödében 20—25 százalékkal emelkedett az előző órabéres keresetükhöz vi­szonyítva. — A termelés gazdaságossága összefügg a termelékenység eme­lésével. Megyénk üzemei az első negyedévben 14,8 százalékkal ma­radtak el az előző év azonos idő­szakához képest. A mai helyzetre jellemző, hogy a kommunista igazgatóik is nagyon óvatosak, in­kább veszteségre terveznek, mondván, hogy nem lesz semmi baj, ha azután mégis nyereséges . (’folytatás m, második oldalon J Az állandó soproni színtársulat ügye ♦ Holnap megnyílik a győri medencés uszoda * Falusi emberek Jegyzetek az ipari vásárból Néhány perc és tizenkét óra. 1957. május 31-én, amikor a kis és nagy óramutató találkozik a ti­zenkettesen, kitárulnak az ünnepi vásár frissen festett kapui. A kapu előtt sokezer ember szo­rong Türelmetlenek Megértem őket, hiszen nincs annál nagyobb büntetés, mint az ünnepi vásár kapuja előtt órákig ácsorogni. Sze­retne már mindenki bent lenni. Autók és autók érkeznek szünte­lenül. Az 1-es autóbusz egészen a kapuig szállítja az érdeklődőket. Az utakon özönlik a nép. Tizenkét óra! Felszállnak a szí­nes ballongömbök. A hangszórókon felhangzik a dzsessz, a fehér egyenruhás rend­őrök kinyitják a kapukat, az em­beráradat beözönlik rajtuk, ki er­re, ki arra veszi útját, aszerint, ki mire kiváncsi. Egy ideig még állok a kapuban és nézem az emberfolyamot. Pa­raszt nénikék, kislányok, munká­sok, csinos pesti nők, jólöltözött férfiak mennek előttem. Beállók én is a sorba és átadom magam a vásár forgatagának. A sok ember közül kiválasztok egy fejkendős paraszt nénikét, egy feketekalapos, bajuszos, csizmás férfit — valószínűleg a néni ura és egy rakottszoknyás kislányt, akt minden bizonnyal a lányuk lehet. Követem őket, mit vásárol ez a család, mi érdekli őket. Elhaladnak a gépek mellett. Be­mennek a Petőfi csarnokba, meg­állnak a Bútorkészítő KTSZ előtt. Itt rengeteg ember áll. Sorbanál- lás. Rendőr. Tülekedés. A fejken­dős néninek ez nem számít. Mel­lette vagyok mindenütt. Végre rá kerül a sor. — Kérem azt a négyezerkilenc- száz forintos kombináltszekrényt! Megyünk tovább. Egyik helyen paplant vesznek háromszáz fo­rintért Aztán az egész család ha­lászlét fogyaszt és egy-egy pohár sört isznak. Utána az öreg új ka­lapot vesz. A mama ruhaanyagot. A kislány cipőt kap. Papucscipőt, mert ez így dukál már falun is. Átmegyünk az úttesten. Jönnek az autók. Nekik sikerül átfutni, nekem nem. Mire szabad az út, elvesztettem őket a szemem elől. Ezek jó sokat bevásároltak! Vagy még ezután kezdik? Egy pad mellett áll Suszter Re- zsőné. A pádon hatalmas csoma­gok. — Mit vásárolt? — Paplanokat, Nászajándék lesz ' — Ki házasodik? — A fiam és a kislányom megy férjhez. Kettős lakodalom lesz a mi utcánkban. — A kislánya hol dolgozik? — Az Adriában selyemszövo. A fiam menyasszonya pedig győri. Most Pestre költözik. Helyes k*> teremtés. Mondja, Győrben mini ilyen helyes lányok vannak? — Mit mondhattam mást: iger. * A szerszámgépgyáriak Zei.tr vontatású pótkocsijánál igen so* kan érdeklődnek Bugyik Lajostól. — Tíz megrendelést kaptam — mondja. — Főleg az állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek jelentették be igényüket A Sop­ron melletti Nádgazdaság is ren­delt egy pótkocsit. — Mibe kerül egy pótkocsi? — Huszonkétezer forint. Ha a tíz megrendelést beszoroz zuk huszokétezerrel, könnyen megállapíthatjuk: o bolt nem megy rosszul! * A MOFÉM pavilonját mindenki keresi. — Nagyon népszerű az újtípusú fél-automata kávéfőző gépünk mondja Weintráger József. — Miért? — A gép megdarálja a kávét, aztán adagolja, tömíti, kifőzi, a kávé alját kilöki, leszámolja az adagokat és a poharat tartó asz tálkát a kávéfőző alá csúsztatja — Egyébként mi újság? — Reggel itt volt Dobi István és Kádár János, nagyon tetszett nekik minden. Dobi István kétszer is ivott a kávéból, annyira ízlett neki. Hatszáz méter magasban szál- lunk az ünnepi vásár felett. Re­pülőgépünk, amely a vásár látoga­tóit hozta egy kis sétarepülésre Budapest fölé, oldalra dől és máris jól látjuk a vásár hatalmas területén a pavilonokat, a színes tarka-barka emberfolyamot. Azt kutatom innen a magasból, hol látok több embert. Hiába né­zem, nem tudom megállapítani. Minden épületnél, minden fülké­nél sokan vanndk. Amikor leszállók, megkérdezem a pilótát: — Holnap hova megy7 — A vásárhoz. — Repülővel? — Á, dehogy. Majd gyalog. Vá­sárolok én is valamit. Igen. Ma Budapesten minden út az ipari vásárhoz vezet. Békés-MoBsá

Next

/
Thumbnails
Contents