Kisalföld, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? II. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT I éS A­MPOVFI TANÁCS LAPJA Győr, 1957. szeptember 1. vasárnap Aki Horthyt rehabilitálja : „Október vívmányai? " Soproni ankét ! A fertőendrédi Híz tanulságai Brennbergi bányászok 1951. szeptember első vasárnap­ja. Bányásznap Brennbergben. Az emberekre ólomsúllyal nehezedik a tudat: bezárják a bányát. Hiá­ba a soproni vörös mindent rózsa­színbe burkoló tüzes ereje. Hiába a bányász­zenekar vidám csinna­drattája. A jókedv elbújt valaho­va a bánya üregeibe. Bezárják a bányát ... A gépeket már lesze­relték, elvitték. Alig negyven em­ber dolgozik a bányánál. Rövide­sen ők is követik a többieket az Oroszlány, Tatabánya, Pécs bá­nyái felé vezető úton. Bezárják a bányát . . . 1957. augusztus vége. Az ezer­mester Sári bácsi felügyelete alatt újra dolgozik a kompresszor. Egy­hangú zakatolása, a teherautók berregése, a rakodók kiáltozása űzi el az álomszép vidék bűvös csendjét. S a szénimádó brennbergi bányászok fülének ez a zaj gyönyörűbb, csodálatosabb, mint a szférák zenéje. Hiszen a tetszhalott bánya szívének dobo­gását közvetítik ezek a hangok. Újra éledezik a bánya! Igaz, hogy mérnököstől, vásárostól, minde­nestől még alig negyven embert foglalkoztat. Igaz, hogy még mindig harcolni kell az életéért, de mégis­­ újra bányásznapot ünnepelnek Brennbergben! A „külszínen“ nagy a sürgés­forgás. Akinek csak szabadideje van, a bányásznapi ünnepség elő­készületeivel foglalkozik, hogy a „Madisznál“ minden rendben le­gyen, a sportpályán a kaput fel­állítsák, hogy legyen elég kocsi szombatra a szénszállításra, mert „nagytermelést“ csinálnak, 7—8 vagon szenet akarnak termelni — kétszer annyit, mint a szokásos. És így tovább, hiszen ezer, meg egy elintéznivaló van. Mert ennek a mostani, reményteljes bányásznapnak igazán jól kell sikerülni. S ahány bányász nincs éppen műszakon, annyi segítője van az ü. b. elnök­nek, a harcias Kromp Károlynak , aki ugyanúgy, mint bármelyik brennbergi, személyes ellenségé­nek tartja azt, aki a bánya ellen van, s jóbarátnak, aki a bányát pártolja. Minél több emberrel be­szélek, annál inkább erősödik bennem az érzés: úgy látszik, hogy míg az egész ország a bá­nyászokat ünnepli, az itteni bá­nyászok, a mai bányásznapon a bányájukat ünneplik . . . A bányát — amely kicsi, régi. Nincsenek ünnepélyes kivilágítású térségei, több emelet mélységben futó bányafolyosói, nincs modern felszerelése . . Néhány szűk és még szűkebb vaksötét folyosó. A talaj nyomása alatt itt-ott recse­gő támfáik, mögöttük hol meddő kőzet, hol csillogó szén­ átott-kopott csillék, szivattyú, drótkötelek, csövek. Csepegő, folydogáló, vagy tócsába gyűlt víz. Csúszós, fekete sár. Ez a bá­r­nya. Ez??? Ez — és mégsem csak ez. A földalatti élet torkot szoron­­gató varázsa. Ez is a bánya. A földalatti munka ünnepélyes, ki­mért, komolysága. Ez is a bánya A bányászlámpa pici fénye is: a bánya. S a pici fénynél, az itteni vaksötétben minden, ami a bá­nyában van, óriásira növekszik. Legnagyobbra az ember. Az ember, aki a szén tekervényes földalatti útját kifürkészi, a szenet kifejti, csillébe rakja, napfényre szállítja. Hiába tudom, hogy kísérőmet, az üzemvezető mérnököt Salamon Lajosnak hívják. Itt lenn, úgy tű­nik, hogy Jókai nagyszerű hőse, a „Fekete gyémántok“ Berend Ivánja magyarázza a bánya tit­kait, bizonygatja, hogy az öregek „bányász-szimatja“ kincset ér. Hiába tudom ,hogy a precíz mé­rőeszköz a legjobb „szimat“ — itt lenn fenntartás nélkül hiszek a bányász-szimatban. Hogyne, hi­szen az öreg Pöltz János vájár az­zal fogadja a mérnököt, hogy mégis megtalálta a szenet. Reggel még úgy látszott, hogy meddőt ér­nek. Az „orra“ után ment, s most újra szenet talált. — Van itt nagyon sok szén — bizonygatja tört magyarsággal. Csak pénz kellene Egymillió forint,­­ aztán néhány hónap múlva ötször annyi szenet adnánk, mint ma., Ő is tudja már, mint Brenn­bergben mindenki, hogy a néhány nappal ezelőtt megtartott szak­­vizsgálat igazolta az öregek „szi­matját“: sok, nagyon sok szén van a csodálatos brennbergi erdők alatt. Ez a bizonyosság tölti most el őket jókedvű reménykedéssel. Nem beszélnek az itteni alacso­nyabb keresetről, arról, hogy úgy mennek haza a metsző szélben, vizesen, sárosan, ahogy a bányá­ból kijönnek. Mindez most nem fontos. A fontos most kizárólag az: Egymillió!!! A pénz — amiből tudják, hogy kevés van, amit nem maguknak kérnek, hanem minden fillérjét a bányának, hogy minél több szenet adhasson. Szenet — ami nagyon kell s amiből ugyan­csak kevés van az országnak. A brennbergi bányászok szívós emberek. Nemcsak a bányában, hanem a tárgyalóasztalnál is. Aztán meg úgy látszik, a „bá­nyász-szimat“ a tárgyalóteremben is működik — érzi már, hogy fenn a vezetésben is változás van, jobban figyelembe veszik a mun­kások észrevételeit, javaslatait Azért ünnepelnek ma bizakodva, örömmel, mert remélik, hogy fenn is megértik, amit ők évek óta ma­kacsul hajtogatnak: „Ha a tőkés­nek megérte a költséget, nekünk is megéri“. S ha erről a vezetőket sikerül meggyőzni, akkor a most első éves brennbergi bányász, sok­­sok év múlva elkövetkező bá­nyásznapon vehet majd búcsút, mint nyugdíjas, az új életre kelt brennbergi bányától, Dóczi Róbertné. Kormányhatározat az egyetemi ösztöndíjakról A Magyar Közlöny vasárnapi számában megjelenik a kormány határozata új ösztöndíj és tandíj­­rendszer bevezetéséről az egyete­mek, főiskolák és akadémiák nap­pali tagozatain. A határozat be­vezetőben megállapítja, hogy az eddigi egyetemi ösztön- és tandíj­­rendszer nem szolgálja kielégí­tően felsőoktatási célkitűzéseink megvalósítását. A kormány ezért szükségesnek látja olyan új rend­szer bevezetését, amely az eddigi hiányosságokat kiküszöböli és biz­tosítja elsősorban az osztályszem­pontból arra legérdemesebb fiata­­lok továbbtanulását. A határozat szerint az egye­temi hallgatók a következő ál­lami juttatásban részesülhet­nek : tanulmányi ösztöndíj, rendszeres szociális támoga­tás, rendkívüli segély, népköz­­társasági egyetemi és főiskolai ösztöndíj, egyéb ösztöndíj. A tanulmányi ösztöndíj havi 100 forinttól 250 forintig terjed. Az a hallgató kaphatja, akinek ta­nulmányi átlageredménye leg­alább »jó.« Nem részesülhet ben­, ne az a hallgató, akinek eltartói havi 2000 forintot meghaladó jö­vedelemmel rendelkeznek. A rendszeres szociális támoga­tás pénzből, illetve természetbeni juttatásból áll. A pénzbeli jutta­tás 80—150 forintig terjed. Ebben­­- a tanulmányi eredménytől füg­gően — elsősorban a munkások, mezőgazdasági munkások, falusi félproletárok és mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok gyer­mekei részesíthetők, ha eltartóik jövedelme nem haladja meg az 1600 forintot. Természetbeni jutta­tásban — kedvezményes szállás és ingyenes étkezés — a szociális körülményeik folytán arra ráutalt hallgatók részesíthetők. Nem ré­szesülhet ingyenes étkezésben az, akinek eltartói havi 2500 forintot meghaladó jövedelemmel rendel­keznek. A tanulmányi ösztöndíj és a rendszeres szociális támogatás pályázat útján nyerhető el. A rendkívüli segélyt — pénz, tankönyv, tanszer, stb. — a hall­gatók szociális helyzetüktől füg­gően kaphatják. A népköztársasági, egyetemi és főiskolai ösztöndíj összege havi hétszáz forint. Első évfolyamú hallgató ilyen ösztöndíjat nem kaphat. Az ösztöndíj — ha az új rendszer már valamennyi évfo­lyamra kiterjed — tanévenként százötven hallgató részére adomá­nyozható. A termelési gyakorlatos ösztön­díj, a tanulmányi úttal kapcsola­tos költségtérítés, a nyári és a de­monstrátori ösztöndíj jelenlegi mértéke változatlan marad. Az 1957—1958-as tanévtől kezd­ve az első és a második évfolyamú hallgatók, az új ösztöndíjrendszer­nek valamennyi évfolyamra való kiterjesztése után pedig minden hallgató — ha ingyenes étkezési utalványban nem részesül — a teljes étkezési költséget fizeti. A tandíj összege félévenkint ezer forint. A tandíjfizetés szabá­lyait, a tandíjmentességben részer­síthetők körét — beleértve a tel­jes, vagy részleges tandíjmentes­ség feltételeinek­ meghatározását — a művelődésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetér­tésben állapítja meg. Az új ösztön- és tand­jj mű­szert 1957. szeptember 1-én az egyetemek, főiskolák és akadémiák első és második évfolyamain kell bevezetni. A magasabb évfolyamú hallgatók az eddigi szabályok szerint to­vábbra is részesíthetők a jelen­legi juttatásokban, számukra a tandíjrendszer is változatlan ma­rad. Az 1958—59. tanévtől a ne­gyedik, vagy ennél magasabb év­folyamú hallgatók a jelen hatá­rozattal bevezetett rendszer sze­rint kaphatnak tanulmányi ösz­töndíjat azzal az eltéréssel, hogy ezeknek az évfolyamoknak a hall­gatói — pályázat alapján — a je­lenleginél magasabb összegű pénz­beli szociális támogatásban része­sülhetnek. A népköztársasági, egyetemi és főiskolai ösztöndíj összege ezeken az évfolyamokon változatlan. Az a hallgató, aki saját hibá­jából évfolyamot ismétel, rendszeres szociális támoga­tásban nem részesülhet. A kormány felhatalmazta a mű­velődésügyi minisztert, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetér­tésben az e határozatban megálla­pított jövedelemhatárokat a szük­séghez mérten módosítsa, illetve az eltartott családtagok számához arányosítsa. 153 kiváló bányász, műszaki vezető, mérnök, minisztériumi alkalmazott kapott kormánykitüntetést Szombaton délelőtt az Ország­házban ünnepséget tartottak, me­lyen a szén, olaj, bauxit, érc és ásványbányászat legjobb dolgo­zóit, műszaki vezetőit tüntették ki. Az ünnepségen résztve­tt Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Czott­­ver Sándor nehézipari miniszter, Blaha Béla, a Bányász Szakszer­vezet elnöke, a Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság, a Csehszlo­vák Köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság és Fran­ciaország hazánkba érkezett bá­nyászküldöttsége. Dobi István beszédében üdvö­zölte a VII. bányásznap alkalmá­ból a szén, olaj, bauxit, érc és ás­ványbányászokat és a bányász­napra hazánkba érkezett külföldi bányászküldöttségeket, majd rö­vid beszéd után Dobi István át­adta 100 bányásznak és műszaki vezetőnek a »Szocialista mun­káért Érdemérem« és 53 bányá­szati dolgozónak a »Munka Ér­demérem« kitüntetést. A kitünte- te­ttek nevében Lévárdy Ferenc, a Dorogi Szénbányászati Tröszt igazgatója mondott köszönetet. XIAI SS KUSS „Éljenek a szakszervezetek, a munkásosztály harcokban edzett temeszszerv­ezetei !4.

Next