Kisalföld, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

­ Ahogy köveredik az ENSZ éléte szakálla­k ideje­t— amelyen a 2­öttösbizottság hazug jelentései akarják tárgyalni —, úgy fokozó­­dik a nyugati imperialista sajtó és hírügynökségek támadása Ma­gyarország ellen. Minden erőfe­szítésükkel bizonyítani akarják: Magyarországon nem ellenforra­­dalom, hanem »sprenitán fölkelés« mit. Az USA és a több­i nyugati imperialista hatalom nem veszi tudomásul a valóságot, azt, hogy a Magyar Népköztársaságban a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek a békés épí­tő munkára vágynak, s tántasít­­hatatlanul haladnak a szocializ­mus útján. A magyar dolgozók pedig elíté­lik a belügyein­kbe való beavatko­zást. Tiltakozó táviratok, levelek ezrei érkeznek a magyar hatósá­gokhoz, ju­tassá­k el tiltakozó sza­vukat az ENB2-hez. * Ilyen tiltakozó békegyűlései­ vettek részt a győri Megyei ügyészség és a Megyei Bíróság dolgozói is. Ezen a tiltakozó béke­­gyűlésen, ahol dr. Schmidt Fe­­renc ügyész, dr. Németh Ferenc trró és Szakosíts Antedné hívót­an­ beosztott, szakszervezeti bi­­zzalmi elnökök­, érdekes leleplező idalok hangzottak el. Ezek is v­­­águsait bizonyítják, hogy Nyugat segített a magyarországi ellenfor­radalom szervezésében, vezetésé­ben, hogy nyugati vezető egyéni­ségek folytattak tárgyalásokat a dunántúli nemzeti tanács megti­­­zottsaival a beavatkozás kérdésé­ben. .—i­úl a hazug jelentéssel szem­ben — mondotta dr. Graitz Endre ügyész — kemény, szilárd és ko­­llok lényeket sorakoztatunk fel Csak győri vonatkozásban néhá­nyat. Gondoljunk Páva Erzsébet­re, aki a dunántúli nemzeti ta­nács megbízásából 1956. novem­­ber 2-án Nickelsdorfban a semle­ges Ausztria belügyminiszterével­, Helmerrel és a semleges Svájc bécsi követével tárgyalt a beavat­kozás kérdéséről. De gondoljunk Klauz Sándorra és társaim is, akik 1956. november 1-től 14-ig tárgyaltak Bécsben, Salzburgban az osztrák Bauerbund vezetőjével, Hartmannal, a bécsi, amerikai kö­vetség másodtitkárával, a Szabad Európa rádió mezőgazdasági ro­vatának vezetőjével, Kovács Zol­tánnal, a Szabad Európa rádió ka­­rmái tunécsáéra járni, Riményi Ju­liánral, a hírhedt Bell ezredessel. Megkeresték ezek a »nagyarok­­a külföldre emigrált k­iazatiakat« is. Tárgyalták Pete Ferenc ma­gyar származásig, svájci újságíró­val és Hajdú Németh József volt Baratskovits-párti képviselővel, a Nagy Ferenc-fél­ magyar nemzeti bizottmány elnökhelyettesével. — így lehetne ezt sorolni a vég­telenségig, így lehet a konci té­nyekkel bizonyítani a nyugati be­avatkozást. Mert gondoljunk csak a csornai Székely Sándorra és társára, akik 1956. október 116-án a mosontarcsai osztrák csendőr­­ségtől kértek fegyvereket, s ami­kor ez nem sikerült, újra az ame­rikai követséghez fordultak. De itt van Gulyás Lajos levéli refor­mátus lelkész is, ahol a nyugati nagyhatalmakhoz küldött memo­randumában az ENSZ fegyveres­­avatkozását­ kérte. — És im­már ennyi tényt kira­gadtunk, em­líi­xn­k még a Gyón Rádió és a postások ügyét; tagjai nyugati rádióadókkal álltak ösz­­széközte­tésben. De nem kisebb dr. Búzás József püspöki levéltárnak lém­ai katolikus pap tevékenysége sem, aki 1950. november 2-án Niekeltsdorfban az osztrák Cari­­tassal vette fel a kartosoknát, szintén segítségkérés Céljából . S a levélben, amelyet szerkesz­­­­zségünkhöz juttattak el ügyé­szek és bírók tiltakoznak az ötös­­bizottság jelentése ellen. »■Mi magunk döntjük el — ír­ják —, hogy levél akarunk szö­vetségbeli lenni. Jogunk Vén ba­rátainkat és fegyvertársunkat megválasztani. Ez a jogunk s£U» verénításunkból folyik. De legyen jogunk «tvkor arra is, hogy tilta­kozó szavunkat emeljük fel az egész Világ előtt, hogy hagyják békéit népünket, hagyjanak ben­nünket építeni. Hagyjanak ben­nünket újra talpra állni és fej­lődni a szocializmus útján. Ne avatkozzanak belü­gyeinkbe, ne provokáljanak újabb és újabb magyar kérdést, ne igyekezzenek elterelni a nemzetközi figyelmet gaztetteikről, az omá­ni, ciprusi, algériai vérengzésekről.« (So) Leleplező adatok a dunántúli nemzeti tanács és a Nyugat kapcsolatáról Tiltakoznak az ügyészek és bírák KISALFÖLD Miért „rehabilitálja" MacCartney professzor Horthy Miklóst? MacCartney Elemér professzor, brit tudós, mint hírük, hosszú év­tizedeket szentelt a magyar nyelv, kultúra, történelem tanulmányo­zására. Mi sem állna távolabb tő­lünk, mint hogy ezért bármiféle szemrehányással illessük őt, sőt, hálával és köszönettel fordulnánk felé. Hiszen kis nemzet vagyunk, nyelvünk nehéz a külföldi ember számára, s tisztelettel, becsüléssel ejtjük azoknak nevét, akik vala­hol a messzi külföldön a mi meg­ismerésünket, életünk és kultú­ránk megismertetését választot­ták tudományos munkálkodásuk témájává. Ám, azt már kevésbé szeretjük, s még kevésbé tisztel­jük, ha ilyen nast úgy mellékesen kémiskolák „nebulóit"* is oktatgatják hazánk sajátosságaira, s nyelvünk t­udását oly módon vélik hasznosí­­tani, hogy időnként a rádió hullá­main szólnak hozzánk — magya­­rázgatva, hogy rendszerünk és szabadságunk fölötte tökéletlen, keressünk magunknak jobbat, vagy éppen varázsoljuk vissza a régi világot, mely állítólag jobb, emberségesebb és demokritiku­­sa­bb volt. Márpedig MacCartney profesz­­szor ezt teszi. Tudományos mun­kásságáról az évek során sokkalta kevesebbet hallottunk, mint pro­pagandista tevékenységéről. Em­lékszünk még, hogy 1946—47 kö­rül, amikor Magyarország lénye­gében a polgári köztársaság ál­lamformáját valósította meg,­­ne­vezett professzor úr amiatt duz­zogott, mondván a BBC nagy­adóin keresztül, hogy a »magyar lelki sajátosságoknak« egyáltalán nem felel meg a köztársaság, jobb volt, szebb volt, »magyarabb volt« annak eleve vitéz nagybányai Horthy Miklós főmélóságú admir­­­ális király nélküli királysága, csendőrszuronyos országlása, mely — . MacCartney Elemér­ egy 1947. évi ■ előadása szerint »a magyar lélekhez idomuló demokráciát te­remtett a Duna-Tisza részén, jó­léttel, jogrenddel, vállalkozási sza­badsággal, s mely az ezeréves szer­t magyar alkotmány jogfoly­tonosságát biztosította volt.« Az esztendők folyamán Mac­Cartney professzor többször ka­nyarodott vissza rádióelőadásai­­Jban Horthyhoz. Ami nem is csoda, mivel hogy a budai várban, Horthy rezidenciájában éveken át kedves és marasztalt vendég volt »Elemér« méltóságos úr, s ugye, a főméltóságú lakomák, pompás vadászatok emléke megremegteti ő professzorsága szívét, mikor Horthyról beszél. S most, mint értesültünk róla, könyvet írt, magyar tárgyú köny­vet, »Október« a címe. A mostani októberről szól a mű, de nyilván a »véletlen« párhuzamok hatásá­ra hosszú fejezetet szentel Mac­Cartney professzor kedvenc Horthy Miklósának. Hogy miért, az a BBC könyvismertetéséből is világosan kiderül. Mi azt mond­juk: 1956­ őszén ellenforradalom támadt országunkra, mely kísér­tetiesen felidézte az 1919-es Ta­nácsköztársaságot megdöntő ellen­­forradalom vonásait. Továbbá, hogy ez az ellenforradalom nem polgári demokratikus rendet állí­tott volna népi rendünk helyébe, hanem fasiszta diktatúrát, mint ez 1919-ben is történt. A kérdés felmerül az ENSZ ötösbizottságá­­nak »jelentésében« is, mely ter­mészetesen habozás nélkül leszö­gezi: szó sem volt semmiféle fa­siszta restaurációs kísérletről. S MacCartney Elemér ehhez kont­ráz, amikor idmu­tatni próbálja, hogy 1919 őszén sem fasiszta el­lenforradalom kaparintotta kézbe Magyarországot, hanem »a ma­gyar lélekhez idomuló. . . demok­rácia.« Így hát 1919 ismétlődése 1956-ban cseppet sem lett volna baj. Természetes, hogy e műnek lelkes szószólói támadtak rögtön Angliában és Amerikában. Mac­Cartney professzor szerint Horthy a hatalmát egy »spontán« nemzeti »felkeléstől« nyerte. S Horthy Miklós — mint a professzor írja — »az általános bizalom letéte­ményesének érezte magát, és őszintén törekedett arra, hogy működése Magyarországnak és a magyar népnek javára váljék...« S hogy az arckép tökéletes le­gyen: ».­­­s jellemét tekintve be­csületes ember. Egyenes, udvarias, nyílt és melegszívű volt. . .« Hát­ mindeme tulajdonságait már akkor megmutatta, amikor hai.im­.Hain brutalitással eltiporta az osztrák-magyar monarchia tengerészeinek cattaroi lázadását, majd amiken, mint az ellenforradalmi seregek fővezére fehér lovon bevonult 1919-ben Budapestre és meghirdette a bosz­­szút és a megtorlást a »bűnös vá­ros« ellen. Ám mondjuk meg, Horthy sem Zeus agyából pattant a fehér sereg élére; gróf Bethlen István, a Bécsben szervezkedett ellen forradalmi »konnte« feje ja­vasolta nyugati támogatóinak Horthyt a fővezéri tisztre, akinek »keménysége« a matrózlázadás óta hitessé lett. Szegeden francia törzstisztek vezették seregének szervezését, miközben Washingtonban Lan­sing hadügyminiszter örömmel üd­vözölte benne »Magyarország jö­vendő strong man-ját«, erős em­berét. Mikor az ellenfor­radalmi támadás megindult, szerb, cseh, román, szenegáli néger csapatok tisztították meg Horthy előtt az utat, az entente nevében. És 1919 no­vemberében Sir George Oterk brit diplomata Budapesten meg­kezdte a »konszolidáció« elők­észí­­tését, melynek eredményeképpen november 16-án az ország kor­­mányzójává »választották­ Horthy tengernagyot. A kényes külföldi diplomaták behunyták a szemü­ket, mikor Horthy — mint »kissé rakoncátlan csikó« — Clerk sza­vai ezek «­ fasiszta hóhérkü­lönít­­ményeivel végigrabolta, gyilkolta az országot, halomra ölte a hala­dó embereket. »Horthy végigkor­bácsolja a »bűnös országot«. . .« —jelentette ek­kor a Matin című párizsi lap. Ezek történelmi té­nyek — aminthogy történeti­ tény az is, hogy az 1919-es ellen­forradalom kezdetben, a nép fél­revezetésére, álcázta igazi céljait: keresztény és nemzeti jelszavakat harsogott, tiszta demokráciát, ál­talános szabadságot, a nagy va­­gyonok korlátozását és földosztást ígért. A hasonlatosságok 1919 és 1956 között ebben is kísértetiesek. 1956 ellenforradalma sem a fasiz­mus, hanem a demokrácia jelsza­va alatt támadott. A Horthy-korszak igazi arcát azonban túlontúl jól ismeri a vi­lág ahhoz, hogy MacCartney pro­fesszor legalább csak szalonképes­sé is festhetné. Ezért MacCartney Elemér hirtelen frontot változtat -- nem­ tudván letagadni a kor­szak »negatív«­ vonásait, Horthy ábrázatára keni azokat. Miután lelkesen kinyilvánította, hogy Horthy sohasem kötötte magát téves elhatározásokhoz, hirtelen az ellenkezőjét mondja: »Horthy híjával volt a kritikai érzéknek és sem éleselméjűnek, sem eredeti­nek nem volt mondható. . .« A Horthy-rendszer melegágya volt a korrupcióinak, a milliós lopások­nak és sikkasztásokn­ak, hatalmas nemzetközi pénzhamisításoknak. Az angol professzor erről azt mondja, hogy Horthy »családja szeretetében olyan túlzásokra ra­gadtatta magát, amely azután a közérdek rovására vezetett. . .« Mit rejtenek e sorok? Azt, hogy Horthy volt az ilyesmiben is a »vezérbölény«, óriási birtokot szerzett, családját megtörnie álla­mi pénzzel, részesedést kapott a nagy panamákból, s végül, hogy az országot teljes hitb­izomanyám legye­n fiát akarta hatalmának örökösévé tenni. Ámde, Mac­Cartney azt mondja, hogy ezt is csak »ellenségei vetették a szemé­re« — ő nem, mert a barátja s cinkosa. MacCartney professzor eljut végül is a konklúzióhoz: »Annyi bizonyos — írja —, hogy elméje nem volt a legk­orszerűbb, nagyteljesítményű neon fényszóró, csupán egy határozottan divatja­múlt, magyar mintára szabott ré­gi lámpás és csak azzal világít­­­hatott, amije volt. Nem volt igazi intelektvel, nem volt könyvolva­só természet, járatlan volt az iro­dalomban, a történelemben , a politikában és a gazdaságtudo­mányban még ennél is járatla­­nabb volt. S tegyük hozzá: bécsi nevelésé­nek köszönhetően még magyarul is alig tudott. Vagyis buta, mű­veletlen, tudattam önző, fa­ragot­­tan fráter volt. Milyen érdemek alapján juttatták nyugati támo­gatói hatalomra, s tartották hatal­mon a magyar nép keserűségére negyedszázadon át? Nos, nagy, s egyetlen érdeme: hallatlan ke­gyetlensége, brutalitása volt. A cattaroi sortűz nyitotta meg előtte a karrier útját — 1919-es rémtette nyitották meg előtte a budai várat. Lehetséges, hogy ott nyugaton most Király Bélát jelölték az új Horthy-szerepre Jól választottak volna — hisz Horthy legközelebbi emberének, legtovább kormányon volt minisz­­terelnökének, Gömbös Gyulának, a magyar fasizmus hírhedt poli­tikusának a veje ő. Ám most a történelem másként n­őtt. Nem lesz szükség arra, hogy mondjuk 20—30 év múltán egy új MacCartney Elemér mossa tisztá­ra az új Horthy véres szennyesét. Gimes György. 1937 szeptember 1. vasárnap. A máltai lovagokról és Mindszentiről Mint már tegnapi számukban tetéztük, Gyáros László rendkí­vüli követ és , negj­­atalma­zott mi­niszter, a Külügyminisztérium szóvivője pénteken sajtóértekezle­tet tartott, amelyen válaszolt az Oj­ságnak számos kérdésére. Az alábbiakban két kérdésre adott, válaszát riszteteeen közöljük. Kérisre: Milyen «tete­jet játszott a Máltai ki­­tsgre, a me­gy «tót azagi élektomtratei» idején? Válasz: A Máltai ló­­,agi-emí rajm-vvesztän­» szervezete Böselager bá­ró kezdeményezésére már jóval az ellenforradalom kitörése előtt javaslatot tett egy »Magyarország érdekei­ben kifejtendő akcióra.« Ezt a javaslatot a lovagrend kor­mányzata 1856. október 20-án el­fogadta. A rajna-v­eszfáliai szer­vezet tervének kivitelezésére azonnal megtette a szükséges in­tézkedéseket. Kívánnái vagyók, hrgy­­ez a középkorból ílt felejtett lovagrend melyik ra-delévé ezoul segítségével tudta meg, hogy­ Ma­gyarországon ellen­forradalom ké­szül? Természetesen sokkal odófcffl­­­nűbb, hogy nem Csodatévő szen­tek, hanem egyéb jó összekötte­­tőíteik révén szereztek tudomást arról. Ez a tény, valamint a lo­vagrend tevékenysége is élénken meghazud­tol­ja az ENSZ külön­­bizottságának a magyarországi spontán felkelésről szóló jelen­té­­sét. A szóvivő a t­őbbiakban rá­mutatott, hogy a Máltai lovagre­nd megbízásá­ból egy bizonyos Lands­­jberg gróf november 2-án már fel­tűnt Budapesten és azonnal fel­vette a kapcsolatot Mindszenty­­vel. Kérdés: A KUIÜgym­e­gisztérium szóvivője egyik korábbi sajtóérte­kezletén egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy az amerikai követ­ség által Min­dszentyn­ek nyújtott menedékjog „erősen vi­tatható.” Hogyan értelmeid ezt ? Válász: A dipl­enácias mene­dékjog (a latin-amerikai álhaj­­ók területét kivéve) elavult sintér.­­­Tiémy: A területen kívüliség nem azt jelenti, hogy bármelyik kül­képviselet területe kívül esnék a fogadó állam területén, hanem ez a tradicionális kifejezése a kül­képviseleteket, illetve azok tag­jait megillető személyes mentes­­ségnek. Ez a mentesség azonban csak arra a célra szolgál, hogy a k­ülk­ép­visel­et­ek zavartalanul vé­gezhessék feladataikat. A követségeiken való menedék­jog nyújtása visszaélés a diplo­máciai mentességgel te nyilván­való beavatkozást jelent a fogadó ország belügyeibe. Mert a legtisst­­­ébb belügy, h­a a fogadó ország az a tempói gázai feletti büntető­­hatalmát gyakorolja. Ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy politikai, vagy közönséges bű­ncselekményyről van szó, mivel mindegyiknek a büntetése kizá­­rólag az állam belső joghatóságá­­nak hatáskörébe tartozik. Ezután a szóvivő az amerikai külügyi szolgálat­ szabályzenébe idézett, amely megállapítja, hogy emberiességi alapon olyan mene­­kületenek lehet menedéket nyúj­tani, akiknek életét tömegzavar­­gás közvetlenül veszélyezteti, de ezt is csak addig az időtartamig, amíg az aktív veszély fennáll. A törvényes rend helyreállta után tehát nem tartható fenn a mene­dék. — Ezek alapján jelentettem ki azon a korábbi sajtóértekezleten, hogy Mindszenty menedékjoga az amerikai követségen erősen vi­tatható — mondta a szóvivő.

Next