Kisalföld, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

i957 november 1, petitek. lő a akarna, lem Alacsony, ráncok­kal mélyen szántott arcú, se­­besbeszédű ember állít be a veszkényi tanács­házára. Valami földügy­­ben jár, látszik rajta,, hogy nagyon dühös, ál­lítólag kibabráltak vele. Beszédbe elegyedünk. Mátics Lukácsnak hív­­ják. A falu legfőbb gondjáról, a földről be­szél. — Kevés a föld a veszkényi határban, ez a nép legnagyobb baja — panaszolja az öreg. — Hát azt bizony nem lehet megszaporítani, a szükséglethez képest nyújtani. Mit lehet ma­ga szerint tenni? Ravaszkásan hunyo­rít. — Szövetkezni De arról hallani sem akar a nép. Pedig itt van ket­tőszázötven hold két tag­ban, csak össze kellene állniok. A volt tsz föld­je — teszi hozzá magya­rázóig. S egész kis elő­adást tart arról, hogy a fejlődésnek nincs más útja, mint a társas gaz­dálkodás. — De miért nem jönnek ki és miért nem magyarázzák, bizo­nyítják be maguk ezt a népnek? — Hát maga Mártics bácsi? Elkomorul az öreg. — Csinálja más, nekem már elegem van belőle. Tizenkét esztendeig csak törtem magam. A falu kútját kellett megjavíta­ni? Szóltam Sopronban a pártnál jöttek a falu­­járók és megcsinálták. Köszönömért. A falunak fillérjébe sem került. Veszkénynek nem volt vasútállomása. Az itteni kommunisták kezdemé­nyezték és lett. A ter­melőszövetkezetet is megcsináltuk, küszköd­tünk, aztán most annak is vége. — Hát Mátics bácsi kommunista? —­ Most nem, csak marxista-leninista, mert nem vagyok benn a pártban. — Miért? — Tizenkét esztendeig dolgoztam a közért,s nem tudna más volt énnekem abból sem­mi hasznom. Mégis, ta­valy októberben úgy em­legették a nevemet, mint valami gonosztevőét. És azok sem álltak mellém, akiktől a leginkább el­vártam. Most csak ma­gamnak élek. A tsz fel­oszlott, így magam dol­gozgatok azon a pár hol­don. ötvenhét éves va­gyok, az erőm már nem a régi, csinálják most már mások. — Ezt mondják szavai, de az egész emberen látszik, hogy belül nem így ér­zi. Ki is derül rögtön, hogy nem egészen van ez így. — Halálos vétek azért a kétszázötven holdért. Mire várnak ott a járás­nál? Olyan sok gabo­nánk termett, hogy a jövő évit pocsékolhat­juk? — méltatlankodik. Majd arról füstölög, hogy a földművesszövet­­kezetben sem igen isme­rik az alapszabályt. Mert másképp nemigen fordulhatott volna elő az, hogy a minap a ház­helyek elosztása felett Lan­ni akartak dönteni, holott a közgyűlés nem volt határozatképes, mert a tagok többsége nem je­lent meg. — És maga ezt el­nézte? — Dehogy, felszólal­tam ellene , el is ha­lasztották a kiosztást Csak nem nézem el a szabálytalanságot, — zsörtölődik. Aztán a fiá­ról beszél. Kőműves ipa­ri tanuló. :— A nyáron mellhiártyagyulladást ka­pott és most betegállo­mányban van. Már tel­jesen egészséges, de most annyit cirkuszoz­­nak: megfigyelés, kont­roll, átvilágítás miegy­más, tudja vigyáznak, nehogy megkapja a tü­dőbajt — agitál az öreg. Ilyen ember Mátics Lukács, aki nem kom­munista, csak marxista­­leninista. Szerintem kommunista ő, ha nem is lépett be a pártba, ha jónéhány kérdésben vi­tatkoznék is vele Ha akarna, sem tudna más lenni. -1-1- Tiszta lappal lép az új gazdasági évbe az újkéri Béke TSZ Újkéren, a régi major házai fe­hérre meszeltek. Udvarán frissen­­mosott ruhákat lenget a szél. Ku­tyák szaladnak ugatva az idegen­re. . . kútgém­ nyikorog. Fony­­nyadó fű, s az ázott földek illa­tát érezni. A síkföldi ember sze­me issza a soproni járás, benne a kedves újkéri tájat. Most a Béke TSZ központja a major.­­ Itt vannak egymástól kő­haj­ításnyi­ra a gazdasági épületek is. Aki idecsöppen, az érzi a teg­napot, amely végérvényesen el­múlott. — Solymosy báró újkéri birtokai már azoké, akik cselédek voltak az uraságnál. De érezni a m­át is, amelyről a termelőszövetkezeti emberen beszélnek. Nem szédíte­ttek a valóságon; hajtó Verei­e­­sz-elnök, Kovács Imre állatgon­dozó és a többiek, őszintén be­szélnek. — Nehéz volt ez az esztendő — mondogatták többször is. — Azér volt nehéz, mert az ellen­forradalom után újra kellett a közösben kezdeni. Tavaly ugyanis még egy ermelőszövetkezet volt jár Ujkéren. Az egyből kettő lett, a Béke mellett Új Élet néven is megalakult egy tsz. Kijelentették — méghozzá na­gyon önérzetesen —, hogy sokkal jobb is lehetne az egy munkaegy­ségre jutó érték a Békénél, mint 40 forint. De azt tartották legfon­tosabbnak, hogy az év végére ne legyen adósságuk a gépállomásnál se, és az állami hitel esedékes ré­sze is mindig pontosan legyen fi­zetve. Ezt a céljukat el is érték. Nagy eredmény az is náluk, hogy az első évben már komolyan tenyészállatokat is nevelnek, meg szerződéses hizlalással is foglal­koznak, legutóbb 12 hízott szarvasmarháért 52 000 forintot kaptak az Állatforgalmi Vállalat­tól. Ez csak tovább ösztönözte őket, most újabb 20 szarvasmar­hát állítanak be hizlalásra. Húsz tehenükből 10 törzskönyvezett. Nem egy közülük naponta 20 li­ter tejet ad. Büszkék arra is, hogy a négy előhasi üszőjük már a fa­­nevelésű magyartarka-fajú, törzskönyvezett anyától szárma­zik. A tehenészet nemcsak szépen fejlett, hanem hasznos is. A Sop­roni Tejközpontba az első félév­ben elszállított tejért 34 000 fo­rintot kaptak. Ez is tovább fokoz­ta kedvüket az állattenyésztés­ben. Takarmánybá­zist teremteni, rangsorban ezt tették az elsőnek, amikor kezdték a közös gazdálko­dást. Van is szálas- és szemes ta­karmányuk. Ha nem is rengeteg, de az idei termés után annyi, hogy megvan a 30 számos­állathoz tervezett takarmányszük­séglet kót, 320 mázsa lédús ta­karmány feleslegként mutatkozik. Persze, előbb-utó­bb ez is elfogy. Úgy döntött a tsz-közgyűlés, hogy a 25 hold aranyözön kukoricater­mésből semmit nem osztanak szét. Leszerződtek mind egy csövig és a visszakapott szokványminőségű kukorica a közös állatállományé lesz. Nyáron még nem volt olyan rózsás a helyzetük a takarmány tekintetében. A háromhónapos szárazság miatt a lóherét, lucer­nát fel kellett szántaniuk, mert nagyon silánynak mutatkozott. Azonban másod vetésű mohárból 326 mázsát sikerült betakaríta­­niuk. Ezzel 412 mázsa szálasta­­karmányuk lett. Emellett a két vagon abraktakarmány, az árpa és a kukorica is jól növelték a takarmány bázist. Egybevéve a té­teleket, mondható, hogy gond­mentes lesz a Béke TSZ állatai­nak átteleltetése. Ami a legjobban megfogott a szövetkezeti emberekkel való be­szélgetéskor, az a reményteljes bizakodás. Kovács Imre állatgon­­dozó ezt mondta: »Nálunk munka után, meg vasárnap, olyan öltö­zetű embereket látni, mint Buda­pesten. Nincsen különbség. « An­nak ellenére, hogy nehéz volt ez a gazdasági év, de van any­­agunk, hogy tisztességesen éljünk, ami szükséges, az megvan a csa­ládnak. — Nehéz volt a szárazság miatt is ez az esztendő, de tiszta lappal indulunk az új évben. Méghozzá úgy, hogy minden hónapban 10— 10 forint előleget tudunk majd osztani egy-egy munkaegységre. Ezért fekszünk rá most az állat­állomány minőségi felfejlesztésé­re. — Azután még hozzáteszi Hajtó elvtárs: — A magunk út­ján haladunk, elhiheti, hogy min­dig könnyebb előre lépni. . . (R. E.) nekiláttak az állattenyésztésnek ünnepélyes KISZ taggyűlés a Győri Közgazdasági Technikumban November másodikén, szomba­ton délután a Győri Közgazdasági T­echnikum ipari tagozatának KISZ szervezete ünnepi taggyű­lésen emlékezik meg a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójáról. Ezt az iskolai KISZ szervezet vezető­sége azzal akarja emlékezetessé tenni, hogy az ünnepi beszéd után rövid műsorral szórakoztatja a fiatalokat Az ünnepi gyűlés ke­retében kapja meg KISZ tagsági könyvét az a tizenöt fiatal aki aki október hónapban kérte a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe való felvételét A kiszesek meg­hívására a forradalmi taggyűlé­sen a MSZMP Győr városi bi­zottságának képviselője is megje­lenik. 50 millióval növekedett a takarékbetétek összege Az év eleje óta ismét nőtt a dolgozók takarékossági kedve, s állandóan emelkedett a betétek összege is. A takarékbetét-állomány 1957. október végére elérte az egymil­liárd 150 millió forintot. Ez az összeg több mint 50 millió fo­rinttal nagyobb a tavalyi ellen­forradalom előtti, legmagasabb samtinély Kétezer libát vágnak le naponta Győrben Már a hónap elején megkezdő­dött a libák vágása a Győri Ba­romfifeldolgozó Vállalat telepén. A szezon elején naponként csak 1500 libát vágtak le. A felhozatal napról-napra növekszik. Előrelát­hatólag a jövő hét végén napon­ként már 2000 libát vágnak le a vállalat telepén. Ebben az idény­ben mintegy 70 000 hízottlibát, 100 000 tyúkot és csirkét dolgoz fel a vállalat. Az áru nagy részét exportálják, főleg a nyugati or­szágokba. KISAK­ULU Ha minden gépkocsivezető ilyen volna. • • A közlekedési jár­­őrök naponta ellen­őrzik a közúti forgal­mat Teher- és sze­mélygépkocsikon, mo­­torkerékpárokon vé­geznek műszaki ellen­őrzést, mert csak üzembiztos jármű­vekkel szabad közle­kedni. Ellenőrzik a vezetőket• rendben vannak-e az iratok, nem fogyasztottak-e szeszesitalt. A gépkocsivezetők nagy része ezeket az ellenőrzéseket feles­leges zaklatásnak mi­nősíti. Sokszor durva szavakkal illetik a közlekedési járőröket. Sokkal kevesebben vannak azok, akik tudomásul veszik: az ellenőrzés a gépjár­művezetők érdekében is történik. De, hogy van ilyen, álljon itt a példa. A­­-közlekedési jár­őr leállítja a teher­autót. A gépkocsive­zető kiszáll a vezető­fülkéből. — Erőt, egészséget — mondja. — Juhász László, az YD 732-es forgalmi rendszámú gépkocsi vezetője va­gyok. A rendőrök össze­néznek Szokatlan ez az udvariasság. Ba­rátságos szóváltás. A gépkocsi rendben van. A személyi ira­tok és a menetlevél pontos. Juhász László ismét a volán mellé ül, s nyugodt lelkiis­merettel vezeti a gép­kocsit, szállítja az árut. Juhász László alig pár nap után ismét „befutott” A járőrök kíváncsian figyelték: vajon csak akkor tartja-e be a szabá­lyokat, csak akkor udvarias-e, ha rend­őröket lát? Nem! Óvatosan, elővigyáza­tosan vezette gépko­­csiját. Megállt a vas­­úti útkereszteződés­nél, csak akkor haj­tott tovább, amikor már meggyőződött ar­ról, hogy nem fenye­geti veszély Juhász László betartja a sza­bályokat, így sok dol­gozótársát mentette már meg a balesettől, sok forintot takarított meg azzal, hogy ál­landóan üzemképes gépkocsival vesz részt a közúti forgalom­ban. Ha minden gépko­csivezető ilyen vol­na ... Közlekedési járőr ARANY JÁNOS EMLÉKÜNNEPSÉG A győri Péterfy Sándor úti Ál­lami Általános Iskola önképzőkö­re pénteken ünnepi megemléke­zést tartott Arany János születé­sének 140. évfordulójáról. Az elő­adó tartai ismertetése során sza­valatok és énekszámok hangzot­tak el Arany János műveiből. A tanulóifjúság meleg érdeklő­déssel fogadta az előadást és sze­retettel ünnepelte a nagy magy­ar­­költő emlékét. 3 Sohasem szabad elfelejtenünk a fasizmus rémtetteit — Romániai levél — Kudor Ferenc elvtárstól, az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság kisalföldi apalárjában harcoló volt vöröskatoná­tól, aki ma a romániai Szászrégenben él, kaptuk az alábbi levelet.­­ Szerkesztő elvtársak! Legutóbbi újságjukat, a tavaly szeptember 10-i számot, 1956 október végén kaptam meg. Akkor Budapest utcáin már szóltak a fegyverek. Nagyon aggódtam azokban a szomorú na­pokban, hiszen 1919-ben sikerült tapasztalatokat szereznem az ellenforradalom könyörtelenségéről. Nem hittem azonban, hogy ez valaha is megismétlődjék. Hisz 1919-ben körül voltunk véve intervenciós bandákkal. Akkor a Szovjetunió sem jöhetett se­gítségünkre, mert élet-halél harcát vívta az intervenciósokkal De most már itt van a negyvenéves tapasztalattal rendelk­ező Szovjetunió, körülöttünk a baráti országok egész sora, Magyar­­országon a tizenkét esztendős népi demokratikus rendszer, és mégis olyanok történhettek, mint amilyeneket elszorult szívvel a Fehér könyvben olvashattam és amiket a rádióból és elv­­társak elbeszéléseiből hallhattam. N­­obák mindig előfordulhatnak. Ahol dolgoznak, ott té­­vedhetnek is, de hogy ártatlan, a népi demokratikus Magyarország boldogulásán fáradozó emberek százai meggya­lázva szörnyű kínhalált haljanak, ennek még a gondolata is nagyon fájdalmas. Hiszem, hogyha a munkásság fel lett vlna fegyverezve, ilyen dolog nem történhetett volna meg, mert a munkásoknak soha nem szabad elfelejteniük a fasizmus rémét, amit a magyarországi októberi események előidézői újból fel akartak támasztani. Nem felejthették el a sanyarú sorsban elpusztult büntető­századok katonáit, a munkaszolgálatosokat, az Auschwitzban elégetett százezreidet, öregeket és gyermekeket, szörnyű áldoza­tokat, akiknek hajótól a fogáig mindenét felhasználtak üzleti célra a fasiszta vadállatok. Láttam legyilkolt hadifoglyokból gúlákat rakva, benzinnel leöntve és felgyújtva. Láttam Györ­gy­­szenttiklóson Odesszából elhurcolt emberekkel teli fogoly­vonatot, amelynek áldozatait az SS hóhérok embertelenül meg­gyötörték. Ezek a fasizmustól olyan emlékek, amelyeket velem­­együtt senki sem tud elfelejteni, kitörölni emlékezetéből. Ilyen hóhéroktól, bitangoktól nem várhat senki emberiességet, ezért könyörtelenül el kell taposni, ahol csak felüti a fejét. Ezért fogadtam és fogadtuk elvtársaimmal együtt végtelen megköny­­nyebbüléssel azt a hírt, hogy a Szovjetunió segített, és ezzel elhárította felőlünk is egy háború veszedelmét. I.­tvánok az elvtársaknak sok sikert és sok olvasóit. Olya­­nokat, akik azért veszik a lapot, hogy tanuljanak, okuljanak belőle. Kívánom, hogy a tavalyi borzalmas tapaszta­latokat is a szocializmus erősítésére hasznosítsák. Elvtársaim­mal együtt forró üdvözletünket küldjük a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom negyvenedik évfordulójára és másodszori felszabadulásuk örömére. Kérjük az elvtársakat, segítsék elő hogy Győrben az 1919-es hősök és mártírok emlékművét fel­állítsák. Felavatásán mi, volt kisalföldi vöröskatonák, vörösgár­­disták, spanyol szabadságharcosok is szeretnénk jelen lenni, együtt ünnepelni régi harcostársainkkal, úgy érzem, ezt mi megérdemeljük. Kérem a szerkesztő elvtársakat, segítsék elő ennek megvalósulását. Forró elvtársi üdvözlettel: Kudor Ferenc, Szászrégen, tizenkilences vörösgárdista és még 12 elvtársa.

Next