Kisalföld, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

9 (Folytatás az első oldalról.)­zok, a termelőszövetkezeti és az egyéni parasztok és értelmiségi dolgozóink szorgalmas termelő, alkotó munkáját dicséri, hogy a gazdasági bajok nem következtek be. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány történelmi érde­me, hogy eredményesen szervezte és vezette népünk erőit a nehéz és bonyolult feladatok megoldá­sában.­­ De az új, az 1958-as eszten­dőbe lépve, nemcsak a sikerekre kell gondolnunk, hanem azokra a tennivalókra is, amelyeket a m­ég meg nem oldott feladatok és a szocialista építés folyamata ál­lít elénk. Erőink megsokszorozá­sára, többtermelésre, az önköltség csökkentésére, takarék­osságra van szük­ség ahhoz, hogy teljesen el­takarítsuk az ellenforradalom nyomait, tovább fejlesszük nép­gazdaságunkat az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Szé­lesítsük a népjólét növelését szol­gáló árutermelést, emeljük a munka termelékenységét, növel­­jük népünk kulturális és anyagi jólétét! E tennivalók sikeres meg­oldásának alapját az elmúlt év­ben leraktuk, további sikereink biztosítékát pedig dolgos népünk szorgalmas munkája nyújtja. — Továbbhaladásunk alapvető feltétele: a béke biztosítása. Egyes nyugati, imperialista körök — nem számolva a népek béke­törekvéseivel és azzal az erővel, amelyet a Szovjetunióval együtt harcoló egész szocialista tábor képvisel — 1956 őszén a békés Egyiptom megtámadásával és a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával veszélybe sodor­ták a béke ügyét. A béke hívei azonban " erősebbeknek bizonyul­tak. A Szovjetunió, és a többi bé­keszerető ország rendíthetetlen békepolitikájának eredménye, hogy az elmúlt esztendő — a bé­keszerető emberiség, benne a mi népünk, asszonyaink, leányaink, gyermekeink szerencséjére és örö­mére — a béke esztendeje volt. — Hazánk az elmúlt esztendő folyamán az ellen­fárad­alomban ér­dekelt nyugati imperialista vezető körök támadásainak középpontjá­ban állt. A történelem­ben példát­lanul álló rágalomhadjárat folyt ellenünk. A forradalmi munkás­­paraszt kormány, amely erős kéz­zel vetett véget az ellenforrada­lom próbálkozásainak, visszaverte a rágalmakat. Külpolitikájában is minden lépésével a béke ügyét szolgálta és azt fogja szolgálni a jövőben is. Népünk szilárd elha­tározottsága, hogy támogatja kor­mányának ilyen irányú politikáját , és minden nép harcát a tartós béke biztosításáért. A magyar nép tudatában van annak, hogy egy szörnyű tömegpusztító háború megakadályozása, a tartós béke kivívása megköveteli népünk és az egész emberiség éberségét és lankadatlan harcát a békéért. — Kedves barátaim! — Kívánom, hogy­ legyen az 1958-as esztendő népünk számára a szocialista gazdasági és kultu­rális építés még nagyobb eredmé­nyeinek, hazánk béketörekvései újabb sikereinek esztendeje. Még egyszer szívélyesen köszöntök minden magyar dolgozót, mun­kást, parasztot, értelmiségit, nőt és fiatalt, az új év ünnepén. Tel­jes szívből kívánok mindannyiuk­­nak jó egészséget, sok sikert a munkában, tanulásban, s a nép érdekét szolgáló minden tevé­kenységükben. — Boldog új esztendőt! Dobi István újévi rádióbeszéde KISALFÖLD Az Országos Béketanács újévi köszöntője »Békét! Ez az első szó, amellyel az új esztendőt köszöntjük, s ez a szó egyben újévi jókívánságunk is.Szilveszter éjjelén, amikor ha­zánkban régi szokás szerint ösz­­szecsendülnek a poharak, az em­berek az újévi jókívánságokhoz hozzágondolják, vagy ki.’is mond­ják: Békét. Az­ új esztendő kü­szöbén érezzük, hogy az emberi­ség is fordulóhoz érkezett: meg­növekedtek a béke erői, a háború immár nem elkerülhetetlen. Ez a lehetőség a haladó és békevágyó emberiségnek nem kisebb vívmá­nya, mint az atomerő, vagy a mesterséges, holdak. Ezzel a re­­ménytkeltő gondolattal búcsúznak a béke hívei 1957-től. Bízunk ab­ban, hogy a most következő esz­tendőben beérik a nemzetközi bé­kemozgalom vetése: leülnek tár­gyalni a nagyhatalmak, biztonsá­gosabbá válik az élet a nagy és kis országokban, s az atomerőt az emberiség, nem a háború szol­gálatába állítják. Minden új év új reménység for­rása. A magyar békemozgalom ezt a minden jóakaratú hazánkfiá­ban élő reménységét kívánja tar­talommal megtölteni. Ebben a munkában kéri a jóakaratú ma­gyar emberek érdeklődését és tá­mogatását. Legyen 1958 a béke további megerősödésének éve, az emberi­ség nyugodt életének hajnala, a világűr meghódításának korsza­kában az emberi boldogság virra­data! Országos Béketanács.« Joszip Bros Tito köztársasági elnök újévi beszéde­ ­Joszip Broz Tito jugoszláv köz­társasági elnök a­z új esztendő al­kalmából­ beszédet mondott.­­ A világ­ népei gondokkal és rettegéssel, de ugyanakkor némi reménységgel­ tépik át az új, 19­58- as év“ küszöbét.­­Az egész világra ránehezedik­ a gond, vajon mit hoz a jövő, s '­magam is úgy hi­szem, hogy a népek joggal ret­tegnek­ sorsuk miatt, mert a há­ború új kísérete lebeg az embe­riség fölött , és megsemmisítéssel lény­eg­eti. Az új atomkorszak és az ember első behatolási kísérlete a világmindenségbe ahelyett, hogy vé­g télen örömmel töltené el az embereket és ahelyett, hogy büsz­kék lennének arra, hogy az em­ber legyőzte a természetet, s ez­által nagyszerű távlatok nyíltak előtte, oda­­ vezetett, hogy az em­bereknek rettegniük kell az em­beri elme eme­ zseniális vívmányai miatt, mert azt hiszik, hogy e vív­mányokat a világhelyzet kiélezése és a háború eszközéül használják majd fel, a világ rombadől és a legborzasztóbb katasztrófák kö­vetkeznek be — mondotta beve­zetőben —, majd részletesen tag­lalta a külpolitikai helyzetet. Ki­emelte: — Kitartóan folytatnunk kell a harcot azért, hogy a békés és aktív egymás mellett élés­ gondo­lata a népek és államok között végleges győzelmet arasson. Arra kell törekednünk, hogy az erő tör­vényét, mint az emberek közötti viszonyokhoz méltatlan fogalmat véglegesen elvessék, különösen a m­ai időkben, amikor a tudomány eddig soha nem látott eredménye­ket ér el. Az államok között a szükséges bizalmat fokozatosan kell elérni, meg kell teremteni a nemzetközi problémák megoldá­sára szolgáló alapot minden erő­szak igénybevétele nélkül, bátran hosszá kell látni a megoldáshoz vezető békés utak és módok meg­kereséséhez. Az egymás mellett élés megkö­veteli az erőszaknak, a háború­nak mint­ a leszámolás eszközének élvelését és helyette építő jellegű békés versenyt irányoz elő gaz­dasági, kulturális és más téren a különböző társadalmi rendszerű államok között. A tömbök helyé­be az egymás mellett élésnek kell kerülnie, mert a világnak töm­bökre való felosztása ellentétben áll az egymás mellett élés eszmé­jével. A mai tömbök ugyanis a világ ideológiai felosztását jelen­tik és ez fokozza a kiéleződést. A világnak­ ideológiai felosztása tu­lajdonképpen a tőkés és a szocia­lista rendszerre való felosztást je­lenti. Ezzel szemben egy társa­dalmi rendszer értéke a békés versenyben juthat kifejezésre aszerint, melyik rendszer tudja megvalósítani az olyan társadalmi viszonyokat, amelyek megfelelnek a termelő erőik mai fejlettségi fo­kának, nem pedig aszerint, hogy ki lesz jobban, és korszerűbben felfegyverezve.­­ Igen sajnálatos, hogy ma minden új nagy tudományos fel­fedezést hadászati szempontból ítélnek meg, nem pedig aszerint, hogy mennyire hasznos az embe­riség számára, így például a szovjet szputnyikokat is háborús kihívásként értelmezték, ami az­után megköveteli, hogy a másik fél is hathatós fegyveres ellenin­tézkedéseket tegyen. Ez történt a NATO nemrégen megtartott pá­rizsi értekezletén is, bár tudott dolog, hogy ezt a tudományos fel­fedezést az egész világon pozitív módon értékelték és az emberiség tudományos fejlődéséhez való nagy hozzájárulásként üdvözölték.­­ Kell-e csodálkozni tehát azon, hogy válaszként erre a fel­fedezésre, valamint bizonyos po­zitív javaslatokra, mint például Nehru miniszterelnök felhívása, Bulganyin miniszterelnök ismert levelei, valamint a lengyel kor­mány javaslata, NATO-értekez­­letet tartanak a legmagasabb szinten, ahol az atomfegyver el­osztásáról, a csapatok állomáso­zásáról , rakéta-támaszpontok épí­téséről, stb. beszélnek. Ez sem­miképp sem jelenti a megnyug­vás útját és az érintkezési pon­tok megtalálását, hanem ellenke­zőleg a másik oldalon is gyanak­vást szül, s hozzájárul a hideg­háború elmélyítéséhez. Az új esz­tendő küszöbén az emberiséget nem érte kellemes meglepetés a jobb távlatok tekintetében, ha­nem ellenkezőleg, ezek az állás­­foglalások még nagyobb aggoda­lommal töltötték el.­­ Véleményem szerint elérke­zett a tizenkettedik órája annak, hogy sokkal szélesebb körű érte­kezletet tartsanak a legmagasabb szinten, amelyen a kis- és nagy országok egyaránt képviseltetnék magukat és ahol egyszer már ar­ról is beszélnek, hogyan lehetne megtalálni a mai békét veszé­lyeztető helyzetből a kivezető utat, hogyan lehetne az egyes vitás kér­dések fokozatos megoldását nyél­beütni. A világ óriási többsége azt tartja, hogy a kivezető út nem a háború, nem a fegyveres összetűzés. A világ felelős embe­reinek nem sza­bad elfelejteniük, hogy az általuk képviselt népek nem akarnak háborút, s amikor a tárgyalóasztalhoz ülnek, szem előtt kell tartatniu­k népük ama kí­vánságát, hogy ne legyen háború, hanem békés úton oldják meg a különböző kérdéseket. A nagyha­talmak felelős embereitől függ te­hát, hogy az elkövetkezendő esz­tendő boldogságot, vagy újabb megpróbáltatásokat hoz-e az em­beriségnek. Tito elnök ezután foglalkozott Jugoszlávia külpolitikájával és belső fejlődésének eredményeivel, majd részletesen szólt a népgaz­daságban és különösen az áruel­látásban tapasztalható fogyatékos­ságokról, majd végül az egész ju­goszláv népnek boldog új esztendőt kívánt. VALLETTE. A máltai parla­ment december 30-án este egyhan­gúlag, helyeslő felkiáltások kísére­tében elfogadta Mintoff miniszter­­elnök ama indítványát, hogy sza­kítsák meg az Angliával való kap­csolatokat abban az esetben, ha Anglia nem biztosít más munkát az elbocsátott dokkmunkások szá­mára. A máltai parlament ezután elnapolta ülését január 14-ig. 1658. január 1, szerz. K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, M­. A. Bulganyin elvtársak újévi üdvözlő távirata Dobi István elvtársnak, , a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya elnökének, Budapest. Az új esztendő alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek és az önök sze­mélyében az egész munkaszerető magyar népnek. Az elmúlt év eredményeit összegezve, a szovjet emberek megelégedéssel látják a szocialista tábor és az egész világ ha­ladó erőinek megnövekedett erejét és összeforrottságát. A szo­cialista országok testvéri egysége és ereje, az összes országok kommunista és munkáspártjainak Internacionalista szolidaritása következtében kudarcot vallottak és kudarcra vannak kárhoz­tatva a béke és szocializmus ellenségeinek mindennemű agresz­­szív tervei. Drága Elvtársak! Az új esztendőben új sikereket kívánunk önöknek és az egész magyar népnek a szocializmus építésének, nagy munkájá­ban, a népek közötti baráti együttműködés további fejlesztésé­ben, a világbéke és Európa békéjének megerősítésében. Erősödjék és virágozzék a népeink közötti — a marxizmus­­leninizmus legyőzhetetlen eszméitől áthatott — megbonthatat­lan barátság! K. J. VOROSILOV, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságénak első titkára, N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Jozef Cyrankiewicz felszólalása a lengyel szejmben Jozef Cyrankiewicz, a lengyel minisztertanács elnöke, a népi ta­nácsokról szóló új törvényterve­zet első olvasásának vitájában felszólalt a lengyel szejmben. A lengyel miniszterelnök rámu­tatott azokra a nagy változásokra, amelyek a jövő esztendőben men­nek majd végbe a gazdaság és a közigazgatás irányításában. Hang­súlyozta, hogy az állami közigaz­gatás központi gépezetét még jobban szétválasztják a gazdasági szervek funkciójától. Befejezi pálya­futását az első szputnyik Az első műhold december 31- én reggel 6 órakor befejezte 1336. teljes körét, ugyanakkor a má­sodik műhold a 815. fordulatot tette meg. A legutóbbi megfigyelések ered­ményei szerint az első műhold pályája észrevehetően kisebb lett és közeledett a földhöz. A pálya maximális magasága a föld felszí­nétől földtávolban jelenleg k­örül­­belü­l 320 kilométer, szemben a kilövéskor mért 950 kilométeres magassággal. Keringésének ideje valamivel kevesebb, mint 90 perc és továbbra is erőteljesen csök­ken. Várható, hogy az első mű­hold a légkör alsó rétegeibe jutva január első napjaiban elizzik. Újévkor, azaz 1957. december 31-én éjszaka 12 órakor (moszkvai idő szerint) az első műhold 1348. fordulatát írja le és az általa meg­tett út hossza körülbelül 57,6 mil­lió kilométer lesz; a második mű­hold 826. fordulatát írja le és az általa megtett út körülbelül 37,6 millió kilométer lesz. December 31-én a második mű­holdat szabad szemmel az északi félgömbön napnyugta utáni, a 48 —66 szélességi fokig, a déli fél­gömbön napkelte előtt a 13—46. szé­lességi körig lehet látni. TELITALÁLAT

Next