Kisalföld, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

I95S. június 1, v«aimip. aiSALPOLÜ « A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága köszönti a pedagógusokat Ma a pedagógusókat köszönti az egész ország, s az ünnepsé­geken a magyar forradalmi erők történelmi jelentőségű győzel­mére, az iskolák államosítására emlékezik. Tíz évvel ezelőtt száz év követelését váltottuk valóra, a reakció erőivel vívott éles par­lamenti harcban lett valósággá Kossuth és Eötvös József terve: a vallásfelekezeti iskolák „álla­mi tanodákká” lettek. Ezen a napon megbecsüléssel és szeretettel fordulunk me­gyénk pedagógusai felé. A fel­nőttek volt tanítóikat, tanárai­kat köszönti, a fiatalok azokat, akik most oktatják őket a tudo­mányok ismeretére, a becsület­re, emberségre, a szülőföld, a haza szeretettre, a világ minden munkásembercnek megbecsülé­sére. Becsüljük, szeretjük pedagó­gusainkat, elismerjük munkáju­kat. A felszabadulás, valamint az iskolák államosítása óta ez az elismerés abban is kifejezésre jut, hogy június első vasárnap­ja a pedagógusnap meghitt, ked­ves ünnepe lett az országnak, hogy növeltük az iskolák, a tantermek számát, hogy tan­könyveink jobbak, mint valaha, s az iskolai segéd eszközök nagyobb mennyiségben jutottak el a legkisebb tanyai iskolába is. Ezen a napon emlékezünk az eredményekre, s gondoljunk ar­ra is, hogy az ellenforradalom által okozott eszmei zűrzavar nevelésügyünk előrehaladását is visszavetette. Tekintsük fontos kötelességünknek, hogy a neve­lésügy továbbfejlesztését a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány szilárd és következetes politikája alapján elősegítsük. Amikor ma gyermekeink át­nyújtják tanáraiknak, tanítóik­nak, óvónőiknek a hála és a szeretet virágait, köszöntjük őket mi felnőttek is, abbau a tu­datban, bogy pedagógusaink nem kaphatnak nagyobb meg­becsülést, mint azt a tudatot, hogy a nevelésügy nehéz mun­kájában az egész magyar tár­sadalom támogatja őket. Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága. A KISZ üdvözlete mesénk pedagógusaihoz Ma az egész országban pedagógusain Itat ünnepeljük, aJdJt fá­radtságot nem ismerve, sokszor nehéz körülmények között váro­sokban, falvakban egyaránt lelkiismeretesen oktatják, nevelik a fiatalokat. Ma, amikor szülők és tanítványok hálával,' szeretettel fordulnák pedagógusaink felé, érezhetik, hogy nagy munkájukban nincsenek egyedül. Érezhetik, hogy az ország megbecsüli őket és segítséget, támogatást kapnak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Győr-Sopron megyei végre­hajtó bizottsága és az úttörők megyei elnöksége e napon sok sikert, eredményekben gazdág munkát, erőt, egészséget kíván minden pe­dagógusnak. Fáradozzanak továbbra is, hogy a hazának igaz, be­csületes állampolgárokat nevelhessenek, olyanokat, akik a szocia­lizmus építésében megállják helyüket és akikre a haza mindenkor számíthat. KISZ Guör-Sopron meuvei bizattoáaa. Az Elnöki' Tanács a következő pedagógusokat tüntette ki a „Ki­váló tanár” címmel az oktató- nevelő munka terén kifejtett, ki­emelkedő munkáságukért: Zátonyi Sándor matematika, fi­zika szakos általános iskolai szak- felügyelő, Zsira. Jóna István ál­talános iskolai igazgató Sopron, Halász utca. Kovács Jánosné gimnáziumi igazgató Csorna, Hu­nyadi János Gimnázium. A művelődésügyi miniszter a szocialista nevelés és oktatás ér­dekében végzett eredményes mun­kásságáért az alábbi pedagóguso­kat részesítette az „Oktatásügy ki­váló dolgozója” kitüntetésben: Kondorossi Istvánná vesetó óvó­nőt Győr, Magyar utcai óvoda, Vidonyi Dánielné gimnáziumi ta­nárt, az MSZMP megyei bizottsá­gának köznevelési felelősét. Ge­rencsér József alsótagozati szak- felügyelőt Győr. Gárdonyi Gézát, a Győr Városi Tanács művelődés- ügyi felügyelőjét. Boros Dezsőt, a Ménfőcsanaki Általános Iskola igazgatóját. Nagy Pált, a Soproni Járási Tanács számadó igazgató­ját. Bardócz Károlynét, a soproni Színház utcai Általános Iskola igazgatóhelyettesét. Mészáros Ist­vánt, a Mosonszentjánosi II. szá­mú Általános Iskola igazgatóját Tóth Károlyt, a Rábcakapi Álta­lános Iskola igazgatóját. Gyarmat Pált a Mihályi Általános Iskola igazgatóját Czirmes Máriát, a Mosonmagyaróvári III. számú Ál­talános Iskola nevelőjét. Pérsin­ger Jánost, matematika, fizika szakos járási szakfelügyelőt Mén- főcsanak. Tölgyesi Iásziónét, a győri Gárdonyi Géza üti Általá­nos Iskola nevelőjét. Erdélyi Er­zsébetet, a Győr-Gorkij városi Ál­talános Iskola igazgatóhelyettesét Bálint Ferencet, a Győrsaei+tníar- toni Általános Iskola igazgatóját, Környei Jenőt a Téti Általános Iskola nevelőjét. Df. Németh Ist­vánt, középiskolai idegennyelvi szakfelügyelőt áopron, Széchenyi Gimnázium. Kerácnesi Miklóst a Szanyi Általános iskola igazgató­ját. Hollós Erzsébetet, a Soproni József Attila Gimnázium nevető­jét. Sebő Aurélt a Mosonszerttjá- nosi I. számú Általános iskola nevelőjét. Kádár Gézát, a győri Nagy Jenő úti Általános Iskola igazgatóhelyettesét. Varga Gyula otthonvezetőt Győr, 400-as számú Iparitanuló Intézet. Grój Zoltánt, a 401-es számú Iparitanuló Inté­zet nevelőjét. A művelődésügyi miniszter a népművelés terén kifejtett kiváló munkája elismeréséül az aláhía- kat részesítette a ..Szocialista Kul­túráért” kitüntetében: ' . Sinay Jenőt, a mosomrnJljjlyárj óvári járási könyvtár vezetőjét' Molnár Bélát, a Pusztacsaládi All talános Iskola igazgatóját. Nagy Gyulát a bácsai kultúrotthon igaz­gatóját. , . A művelődésügyi miniszter az oktató-nevelő munka elősegítése érdekében végzett kiváló munká­juk elismeréséül az alábbi techni­kai dolgozókat részesítette „Kiváló dolgozó” kitüntetésben: Szabados Gyű tanét, a kapuvári napköziotthon dolgozóját. Székács. Jánost, a Győri Zrínyi Ilona Gim­názium hivatalsegédét. Polgár Istvánt, a Kajárpéci Általános Iskola hivatalsegédét. László Já­nost, a Mosonmagyaróvári II- szá­mú Általános Iskola hivatalsegé­dét. A művelődésügyi miniszter az oktató-nevelő munka érdekében kifejtett értékes munkáságuk el­ismeréséül az alábbi pedagógu­soknak és iskolai társadalmi aktí­váknak adott Miniszteri Dicsérd Oklevelet: Kőműves Józsefnek, a Lövői Ál­talános Iskola nevelőjének. Orbán Gézának, a Rábakecöb Általános Iskola nevelőjének- Molnár Lászlónénak, a szárföldi kultúr­otthon igazgatójának. Waizer De- zsőnének, a Győr Városi Tanács Á. B. elnökének Őri Kálmánnak, a győri gyermek- és ifjúságvédel­mi bizottság tagjának. Nagy Já- nosnénak, a lebeny! muiikákozose ség elnökének. Megyei központi ünnepség a pedagógusok tiszteletére Harminckilenc nevelő kapott kitüntetést, dicsérő oklevelet és jutalmat rium, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Megyei KISZ Biaott- ség és a Nőtanács képviselői. Fel- szaladasaikhan kifejezték jókí­vánságaikat és további sikeres munkát, kívántak a megye peda­gógusainak. A központi ünnepségen kívül szombaton reggel 8 órakor vala­mennyi iskolában ünnepségeket rendeztek a nevelők tiszteletére. Az ünnepségeken megjelenítek Győr vámos párt- és állami veze­tői, a Hazafias Népfront, a Nöta- nács és a patronáló üzemek kép- visélöi. A győrszigeti általános iskolá­ban megjelent Bittmann Ernő elv­társ, az MSZMP Győr városi bi­zottságának tátikára, aki valamikor ebben az iskolában tanult. Rövid üdvözletek után Bittman elvtárs is szólt az iskola nevelőtestület é- hez és a tanulóihoz. A régi idők nehézségedről beszélt, majd az is­koláknak az államosítás óta elért eredményeiről. Végezetül ki&saz­A VII pedagógus nap es az is­kolák államosításának tizedik év­fordulója alkalmából megyei köz­ponti ünnepségeket rendeztek Győrött a párt és a tanács, vala­mint a Hazafias Népfront megyei szervei. A bensőséges ünnepsé­gekre —, amelyen megjelenítek megyénk vezetői, a Művelődés- ügyi M misztérium képviselője, valamint sízámos pedagógus — szombaton reggel került sor az SZMT székházban. Katona fajos, a Megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Mél­tatta a pedagógusok munkáját és kifejezte, hogy mit várnak a ne­velőktől a szocializmust építő dol­gozók. Beszéde után kiosztotta a kitüntetéseket, dicsérő oklevele­ket és jutalmakat. A kitüntetett pedagógusokat, valamint a megye valamennyi pe­dagógusát köszöntötte az MSZMP megyei bizottságának képviselője, Pprt Árpád elv társ. Felszólaltak még a Müvelődesügyi Miniszté­Tegnap délelőtt kilenc óraikor Győrött, az Aradi vértanúk úti Ifjúsági Ház emeleti termeiben megnyílt a középiskolái szakköri kiállítás. A résztvevőket Nádasi László, a Győr-Sopron Megyei Tanács művelődésügyi osztályá­nak vezetője üdvözölte. Rövid be­szédben köszönetét mondott az is­kolák nevelőinek, akik fáradsá­got nem ismerve, segítettek a ki­állítás megrendezésében a tanoj- lókinak, akik sokat dolgoztak azért, hogy a kiállított tárgyak íz­lésesek, szépek legyenek. Az üdvözlő szavak után megszó­lalt a csermajori Tejipari Techni­kum magnetofonja, s szívélyes hangon hívogatta a vendégeket a felállított iskolai büféhez, ahol SZOMORUSÄQ szült, ami időnként pimaszkodás­ba fajult. A tanulás se ment, amit — a gyermek szüleivel együtt — beszédhibájával takargatott, de Irén néni türelmes volt. Hóna­pokig külön foglalkozott a gye­rekkel. Nemcsak tanította, hanem jó pajtása is volt, még szánkózni is elment vele. Egyik pesti útjára magával vitte. Szóval a Kalász Jóska szépen beszélt, tűrhetően tanult, példás magaviseletű lett és a pokolba is elment volna lrénke néni után. Aztán tessék. Most itt áll a tábla előtt. Kezéből kihullt a bűnjel, arca maszatos a padló­tól, mert amikor a tanárnő belé­pett, éppen Turbó Péterrel hen­teregtek a padlón. Keménységet, határozottságot akart mutatni a gyermekek előtt, de most nem sikerült. Hiszen ó is ember, gyermekes lélek, akit ott-* hon is vár két csemete, egy fáradt pedagógus férj, s mindennap a második műszak. Az ablak felé fordult, hogy hu­nyorgójával elmorzsolja az árul­kodó könnycseppeket aztán, hely­re parancsolta a két fiút, s fellé­pett a katedrára. — Csend legyen — fojtotta a sírást a lányokba —, mi volt fel­adva mára, Kiss Etelka? — A székely népballadákból Kő­műves Kelemen — hüppögte a leány. — Álljatok fel! Az osztály felállt. — Egyszerre kezdjük. Mind, aki tanult, s azok is, akik tanulni akarnak. IJárom lány hangosan sírva- fakadt, s a többiek is szi­pogni kezdtek. Nagyon szerették 'az osztályfőnöküket, s mégis — ha öreg nagymamák lesznek, se tudják megmagyarázni —, hogy mi indította el bennük ezt a csú­folódást. Talán az, hogy Irén néni sze­rette és megkövetelte a rendet? Hogy csipkés finomsággal oltotta beléjük a szép szüreteiét és mű­velését? De hiszen kéi-három gye­rek kivételével éppen az fogta meg kis lelkűket, hogy nála az osztályfőnöki napló is virágos hímzésű vászonba van kötve, hogy mindig vasaltan, tisztán, ízlésesen válogatott színekben lépett az osz­tályba. Hogy megbeszélte a kis­lányok mamájával még azt is, hogyan varrják a ruhákat, hogy fésüljék a hajukat? A fiúkat meg pajtáskodó modorával ragadta el. De úgy, hogy az ő óráján mégis volt fegyelem, tudás is. Amikor Irén néni beszélt magyar vagy történelem órán, valósággal csüng­tek az ajkán. És mégis. Íme a bizonyság. Irén néni megbukott az osztály előtt. Ö maga is érezte a ki nem mondott szó óriási súlyát. Meg- remegeit tőle, torkát sírás fojto­gatta, s valami olyan keserű szo­morúságot érzett, mintha az édes­anyja temetésére készülne. Ami­kor ilyen diákcsiny felvetődött a tanáriban, értekezleten, ő csak mosolygott, ö úgy érezte, ismeri a gyerekeit, emberi közelségbe ke­rült még Kalász Jóskával is. aki­vel pedig baj volt az ev elején. Jóskában túl sok elevenseg fe­jj rénke néni belépett az ősz- * tályba. Már nem lehetett a táblát letörölni. Nem lehetett semmit sem csinálni, csak állni szemlesütve, várni, hogy megnyil- lék a padló, leszakadjon a meny- nyezet, vagy kivigye a huzat a nagy, fekete táblát. De — mint ilyenkor általában — nem moz­dult semmi, s talán az idő is meg­állt, mint az a bizonyos iiitő egy percre a gyermekek szivében, hogy aztán anrujl hevesebben kezdjen kalimpálni. Mert iszonyatos dolog történt: a táblán lrénke néni volt látható, szinte életnagyságban. Csipkegallér vette körül a nyakát, csipkefityula ékeskedett a fején, sőt — s ez volt a legvérlázitóbb — szoknyája álól az a bizonyos intim ruhadarab is csipkés sze­géllyel kandikált lei. Szinte feles­leges volt a szöveget felírni, de ráadásul az is ott kiabált: Csipke lrénke. — Leülhettek — vetett egy pil­lantást a tábláról a megdermedt osztályra Irén néni, s az asztál jobb sarkára helyezte az osztály­naplót. Turbó Péter és Kalász Jóska továbbra is mereven álltak a táb­la előtt. — Hát ti? — nézett rájuk a ta­nárnő egy kis idő múlva, de a két gyerek nem mozdult. — Menjetek a helyetekre! —- lrénke néni, kérem kezdte remegő, sírás hangon. Tur­bó, de a tanárnő leintette. — Nem kérdeztelek. — Letörölhetem a-.a — Nem, édes fiam — állt fel a tanárnő .—, ha nektek ez tetszik, csak gyönyörködjetek benne óra vegéig. S Kitüntetések a oedasóom alkalmából ki-M kedve szarait válogathatott azokban a tejtermékekben, ame­lyeket az ipkola növendékei ké­szítettek. A kiállításán csaknem minden megyei középiskola részt vett. A sok kiállító közül többek között a Kazinczy Ferenc Leánygimná­zium bemutatta fizikai és kémiai kísérleti eszközeit. A Zrínyi Ilona Tárni tónőképző szép kézimunkáival büszkélkedett. A Hild József Épí­tőipari Technikum tanulói külön­féle modem stüusos épületterve­ket állítottak ki. A KISZ bizottság rendezésében megnyitott középiskolás szakköri kiállítás ízléses és nagyon értékes. Érdemes megtekinteni. „Tizenkét Kömijcs ésszetanako- dék“ — zúgott a nehéz veretű bal­lada első sora., s úgy emelkedett a tiszta drámai pátosz, mint a bal­ladái Déva vára, de a szó, meg mint a falak, omlottak a padok alá. „Amit raktak délig, leomlott estére, Amit raktak estig, leomlott rög- gélre.” — Állj! — intett Irén néni. — így jártam én is veletek — mond­ta szomorú hangon, tiiajd újra in­tett. A gyerekek folytatták, s mi­re a vegere értek, Kelemenné asz- szonnyal és az ö kiesi fiával sirt, zokogott az osztály. IJosszú percek teltek el, az- - ' ián. íren néni odalépett a táblához letörölte csufolkodo kép­mását. — Gyermekeim — szólt aztan remegő hangon —, én ezek után is szeretlek benneteket, csak egy kérésem lenne: — csillogó szem­mel végignézett az osztályon, s mély lélekzetett vett — maradjon ez az eset a mi titkunk. Tovább nem tudta folytatni, mert a gyermekek kiugráltak a padok közül és összecsókoliták még a csipkés betétű, szép, fehér blúza kézelőit is. Egy titok azon­ban még maradt a titkom, belül is: a rajzot Turbó Péter csinálta, s Kalász Jóska az általános hete­dik B. tanulója éppen móresra akarta tanítani Pétert, mire belé­pett lrénke néni. De jó ez így, a bánat is megszépül egyszer, s a Kalasz Jóskák fejében új tudás magjai érlelődnek a társadalom, s a sokszor megsebzett szivü írón­ké nénik gyönyörűségére. Dávid J ozsef Megnyílt Győrött a középiskolai szakköri kiállítás totta a Művelődésügyi Miniszté­rium jutalmait az iskola pedagó­gusainak. ______________________

Next

/
Thumbnails
Contents