Kisalföld, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
I95S. június 1, v«aimip. aiSALPOLÜ A Hazafias Népfront Megyei Bizottsága köszönti a pedagógusokat Ma a pedagógusokat köszönti az egész ország, s az ünnepségeken a magyar forradalmi erők történelmi jelentőségű győzelmére, az iskolák államosítására emlékezik. Tíz évvel ezelőtt száz év követelését váltottuk valóra, a reakció erőivel vívott éles parlamenti harcban lett valósággá Kossuth és Eötvös József terve: a vallásfelekezeti iskolák „állami tanodákká” lettek. Ezen a napon megbecsüléssel és szeretettel fordulunk megyénk pedagógusai felé. A felnőttek volt tanítóikat, tanáraikat köszönti, a fiatalok azokat, akik most oktatják őket a tudományok ismeretére, a becsületre, emberségre, a szülőföld, a hazaszeretettre, a világ minden munkásemberének megbecsülésére. Becsüljük, szeretjük pedagógusainkat, elismerjük munkájukat. A felszabadulás, valamint az iskolák államosítása óta ez az elismerés abban is kifejezésre jut, hogy június első vasárnapja a pedagógusnap meghitt, kedves ünnepe lett az országnak, hogy növeltük az iskolák, a tantermek számát, hogy tankönyveink jobbak, mint valaha, s az iskolai segédeszközök nagyobb mennyiségben jutottak el a legkisebb tanyai iskolába is. Ezen a napon emlékezünk az eredményekre, s gondoljunk arra is, hogy az ellenforradalom által okozott eszmei zűrzavar nevelésügyünk előrehaladását is visszavetette. Tekintsük fontos kötelességünknek, hogy a nevelésügy továbbfejlesztését a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány szilárd és következetes politikája alapján elősegítsük. Amikor ma gyermekeink átnyújtják tanáraiknak, tanítóiknak, óvónőiknek a hála és a szeretet virágait, köszöntjük őket mi felnőttek is, abban a tudatban, hogy pedagógusaink nem kaphatnak nagyobb megbecsülést, mint azt a tudatot, hogy a nevelésügy nehéz munkájában az egész magyar társadalom támogatja őket. Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága. Megyei központi ünnepség a pedagógusok tiszteletére Harminckilenc nevelő kapott kitüntetést, dicsérő oklevelet és jutalmat A VII pedagógus nap és az iskolák államosításának tizedik évfordulója alkalmából megyei központi ünnepségeket rendeztek Győrött a párt és a tanács, valamint a Hazafias Népfront megyei szervei. A bensőséges ünnepségekre —, amelyen megjelentek megyénk vezetői, a Művelődésügyi Minisztérium képviselője, valamint számos pedagógus — szombaton reggel került sor az SZMT székházban. Katona Lajos, a Megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Méltatta a pedagógusok munkáját és kifejezte, hogy mit várnak a nevelőktől a szocializmust építő dolgozók. Beszéde után kiosztotta a kitüntetéseket, dicsérő okleveleket és jutalmakat. A kitüntetett pedagógusokat, valamint a megye valamennyi pedagógusát köszöntötte az MSZMP megyei bizottságának képviselője, Port Árpád elvtárs. Felszólaltak még a Művelődésügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Megyei KISZ Bizottság és a Nőtanács képviselői. Felszólalásaikban kifejezték jókívánságaikat és további sikeres munkát, kívántak a megye pedagógusainak. A központi ünnepségen kívül szombaton reggel 8 órakor valamennyi iskolában ünnepségeket rendeztek a nevelők tiszteletére. Az ünnepségeken megjelentek Győr vámos párt- és állami vezetői, a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a patronáló üzemek képviselői. A győrszigeti általános iskolában megjelent Bittmann Ernő elvtárs, az MSZMP Győr városi bizottságának tátikára, aki valamikor ebben az iskolában tanult. Rövid üdvözletek után Bittman elvtárs is szólt az iskola nevelőtestületéhez és a tanulóihoz. A régi idők nehézségeiről beszélt, majd az iskoláknak az államosítás óta elért eredményeiről. Végezetül kiosztotta a Művelődésügyi Minisztérium jutalmait az iskola pedagógusainak. ______________________ isrénke néni belépett az osztályba. Már nem lehetett a táblát letörölni. Nem lehetett semmit sem csinálni, csak állni szemlesütve, várni, hogy megnyisjék a padló, leszakadjon a menynyezet, vagy kivigye a huzat a nagy, fekete táblát. De — mint ilyenkor általában — nem mozdult semmi, s talán az idő is megállt, mint az a bizonyos intő egy percre a gyermekek szívében, hogy aztán annál hevesebben kezdjen kalimpálni. Mert iszonyatos dolog történt: a táblán Irénke néni volt látható, szinte életnagyságban. Csipkegallér vette körül a nyakát, csipkefityula ékeskedett a fején, sőt — s ez volt a legvérlázítóbb — szoknyája alól az a bizonyos intim ruhadarab is csipkés szegéllyel kandikált fel. Szinte felesleges volt a szöveget felírni, de ráadásul az is ott kiabált: Csipke frénke. — Leülhettek — vetett egy pillantást a tábláról a megdermedt osztályra Irén néni, s az asztal jobb sarkára helyezte az osztálynaplót. Turbó Péter és Kalász Jóska továbbra is mereven álltak a tábla előtt. — Hát ti? — nézett rájuk a tanárnő egy kis idő múlva, de a két gyerek nem mozdult. — Menjetek a helyetekre! —I Irénke néni, kérem kezdte remegő, sírás hangon. Turbó, de a tanárnő leintette. — Nem kérdeztelek. — Letörölhetem a-.a — Nem, édes fiam — állt fel a tanárnő .—, ha nektek ez tetszik, csak gyönyörködjetek benne óra végéig. H Három lány hangosan sírvafakadt, s a többiek is szipogni kezdtek. Nagyon szerettékaz osztályfőnöküket, s mégis — ha öreg nagymamák lesznek, se tudják megmagyarázni —, hogy mi indította el bennük ezt a csúfolódást. Talán az, hogy Irén néni szerette és megkövetelte a rendet? Hogy csipkés finomsággal oltotta beléjük a szép szüretetét és művelését? De hiszen két-három gyerek kivételével éppen az fogta meg kis lelküket, hogy nála az osztályfőnöki napló is virágos hímzésű vászonba van kötve, hogy mindig vasaltan, tisztán, ízlésesen válogatott színekben lépett az osztályba. Hogy megbeszélte a kislányok mamájával még azt is, hogyan varrják a ruhákat, hogy fésüljék a hajukat? A fiúkat meg pajtáskodó modorával ragadta el. De úgy, hogy az ő óráján mégis volt fegyelem, tudás is. Amikor Irén néni beszélt magyar vagy történelem órán, valósággal csüngtek az ajkán. És mégis. Íme a bizonyság. Irén néni megbukott az osztály előtt. Ő maga is érezte a ki nem mondott szó óriási súlyát. Megremegett tőle, torkát sírás fojtogatta, s valami olyan keserű szomorúságot érzett, mintha az édesanyja temetésére készülne. Amikor ilyen diákcsíny felvetődött a tanáriban, értekezleten, ő csak mosolygott, ő úgy érezte, ismeri a gyerekeit, emberi közelségbe került még Kalász Jóskával is, akivel pedig baj volt az év elején. Jóskában túl sok elevenség feszült, ami időnként pimaszkodásba fajult. A tanulás se ment, amit — a gyermek szüleivel együtt — beszédhibájával takargatott, de Irén néni türelmes volt. Hónapokig külön foglalkozott a gyerekkel. Nemcsak tanította, hanem jó pajtása is volt, még szánkózni is elment vele. Egyik pesti útjára magával vitte. Szóval a Kalász Jóska szépen beszélt, tűrhetően tanult, példás magaviseletű lett és a pokolba is elment volna Irénke néni után. Aztán tessék. Most itt áll a tábla előtt. Kezéből kihullt a bűnjel, arca maszatos a padlótól, mert amikor a tanárnő belépett, éppen Turbó Péterrel henteregtek a padlón. Keménységet, határozottságot akart mutatni a gyermekek előtt, de most nem sikerült. Hiszen ő is ember, gyermekes lélek, akit ott-hon is vár két csemete, egy fáradt pedagógus férj, s mindennap a második műszak. Az ablak felé fordult, hogy hunyorgójával elmorzsolja az árulkodó könnycseppeket aztán, helyre parancsolta a két fiút, s fellépett a katedrára. — Csend legyen — fojtotta a sírást a lányokba —, mi volt feladva mára, Kiss Etelka? — A székely népballadákból Kőműves Kelemen — hüppögte a leány. — Álljatok fel! Az osztály felállt. — Egyszerre kezdjük. Mind, aki tanult, s azok is, akik tanulni akarnak. „Tizenkét Komircs összetanakodok“ — zúgott a nehéz veretű ballada első sora., s úgy emelkedett a tiszta drámai pátosz, mint a balladái Déva vára, de a szó, meg mint a falak, omlottak a padok alá.„Amit raktak délig, leomlott estére. Amit raktak estig, leomlott reggelre.” — Állj! — intett Irén néni. — így jártam én is veletek — mondta szomorú hangon, mulajd újra intett. A gyerekek folytatták, s mire a végére értek, Kelemenné aszszonnyal és az ő kicsi fiával sírt, zokogott az osztály. S hosszú percek teltek el, aztán. Iren néni odalépett a táblához letörölte csúfolkodó képmását. — Gyermekeim — szólt aztán remegő hangon —, én ezek után is szeretlek benneteket, csak egy kérésem lenne: — csillogó szemmel végignézett az osztályon, s mély lélekzetett vett — maradjon ez az eset a mi titkunk. Tovább nem tudta folytatni, mert a gyermekek kiugráltak a padok közül és összecsókolták még a csipkés betétű, szép, fehér blúza kezelőit is. Egy titok azonban még maradt a titkom, belül is: a rajzot Turbó Péter csinálta, s Kalász Jóska az általános hetedik B. tanulója éppen mózosra akarta tanítani Pétert, mire belépett Irénke néni. De jó ez így, a bánat is megszépül egyszer, s a Kalasz Jóskák fejében új tudás magjai érlelődnek a társadalom, s a sokszor megsebzett szivü írónké nénik gyönyörűségére. Dávid József SZOMORUSÁG « S A KISZ üdvözlete mesénk pedagógusaihoz Ma az egész országban pedagógusainktat ünnepeljük, a vott fáradtságot nem ismerve, sokszor nehéz körülmények között városokban, falvakban egyaránt lelkiismeretesen oktatják, nevelik a fiatalokat. Ma, amikor szülők és tanítványok hálával, szeretettel fordulnak pedagógusaink felé, érezhetik, hogy nagy munkájukban nincsenek egyedül. Érezhetik, hogy az ország megbecsüli őket és segítséget, támogatást kapnak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Győr-Sopron megyei végrehajtó bizottsága és az úttörők megyei elnöksége e napon sok sikert, eredményekben gazdag munkát, erőt, egészséget kíván minden pedagógusnak. Fáradozzanak továbbra is, hogy a hazának igaz, becsületes állampolgárokat nevelhessenek, olyanokat, akik a szocializmus építésében megállják helyüket és akikre a haza mindenkor számíthat. KISZ Győr-Sopron megyei bizattoána. Kitüntetések a pedascom alkalmából Kondorossi Istvánná vesető óvónőt Győr, Magyar utcai óvoda, Vidonyi Dánielné gimnáziumi tanárt, az MSZMP megyei bizottságának köznevelési felelősét, Gerencsér József alsótagozati szakfelügyelőt Győr. Gárdonyi Gézát, a Győr Városi Tanács művelődésügyi felügyelőjét. Boros Dezsőt, a Ménfőcsanaki Általános Iskola igazgatóját. Nagy Pált, a Soproni Járási Tanács számadó igazgatóját. Bardócz Károlynét, a soproni Színház utcai Általános Iskola igazgatóhelyettesét. Mészáros Istvánt, a Mosonszentjánosi II. számú Általános Iskola igazgatóját Tóth Károlyt, a Rábcakapi Általános Iskola igazgatóját. Gyarmat Pált a Mihályi Általános Iskola igazgatóját Czirmes Máriát, a Mosonmagyaróvári III. számú Általános Iskola nevelőjét. Persinger Jánost, matematika, fizika szakos járási szakfelügyelőt Ménfőcsanak, Tölgyesi Lászlónét, a győri Gárdonyi Géza úti Általános Iskola nevelőjét, Erdélyi Erzsébetet, a Győr-Gorkij városi Általános Iskola igazgatóhelyettesét Bálint Ferencet, a Győrsaeimlartoni Általános Iskola igazgatóját, Környei Jenőt a Téti Általános Iskola nevelőjét. Dr. Németh Istvánt, középiskolai idegennyelvi szakfelügyelőt Sopron, Széchenyi Gimnázium. Kereénesi Miklóst a Szanyi Általános iskola igazgatóját. Hollós Erzsébetet, a Soproni József Attila Gimnázium nevelőjét. Sebő Aurélt a Mosonszertijánosi I. számú Általános iskola nevelőjét. Kádár Gézát, a győri Nagy Jenő úti Általános Iskola igazgatóhelyettesét. Varga Gyula otthonvezetőt Győr, 400-as számú Iparitanuló Intézet. Gróf Zoltánt, a 401-es számú Iparitanuló Intézet nevelőjét. A művelődésügyi miniszter a népművelés terén kifejtett kiváló munkája elismeréséül az alábiakat részesítette a ,,Szocialista Kultúráért” kitüntetében: ' . Sinay Jenőt, a mosommilyslyári óvári járási könyvtár vezetőjét, Molnár Bélát, a Pusztacsaládi Álltalános Iskola igazgatóját. Nagy Gyulát a bácsai kultúrotthon igazgatóját. . . A művelődésügyi miniszter az oktató-nevelő munka elősegítése érdekében végzett kiváló munkájuk elismeréséül az alábbi technikai dolgozókat részesítette „Kiváló dolgozó” kitüntetésben: Szabados Gyulánét, a kapuvári napköziotthon dolgozóját. Székács Jánost, a Győri Zrínyi Ilona Gimnázium hivatalsegédét. Polgár Istvánt, a Kajárpéci Általános Iskola hivatalsegédét. László Jánost, a Mosonmagyaróvári II- számú Általános Iskola hivatalsegédét. A művelődésügyi miniszter az oktató-nevelő munka érdekében kifejtett értékes munkáságuk elismeréséül az alábbi pedagógusoknak és iskolai társadalmi aktíváknak adott Miniszteri Dicsérd Oklevelet: Kőműves Józsefnek, a Lövői Általános Iskola nevelőjének, Orbán Gézának, a Rábakecöli Általános Iskola nevelőjének Molnár Lászlónénak, a szárföldi kultúrotthon igazgatójának. Waizer Dezsőnének, a Győr Városi Tanács Á. B. elnökének Őri Kálmánnak, a győri gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság tagjának. Nagy Jánosnénak, a lebeny munkaközöseség elnökének. Az Elnöki Tanács a következő pedagógusokat tüntette ki a „Kiváló tanár” címmel az oktatónevelő munka terén kifejtett, kiemelkedő munkáságukért: Zátonyi Sándor matematika, fizika szakos általános iskolai szakfelügyelő, Zsira. Jóna István általános iskolai igazgató Sopron, Halász utca. Kovács Jánosné gimnáziumi igazgató Csorna, Hunyadi János Gimnázium. A művelődésügyi miniszter a szocialista nevelés és oktatás érdekében végzett eredményes munkásságáért az alábbi pedagógusokat részesítette az „Oktatásügy kiváló dolgozója” kitüntetésben: Megnyílt Győrött a középiskolai szakköri kiállítás Tegnap délelőtt kilenc óraikor Győrött, az Aradi vértanúk úti Ifjúsági Ház emeleti termeiben megnyílt a középiskolai szakköri kiállítás. A résztvevőket Nádasi László, a Győr-Sopron Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője üdvözölte. Rövid beszédben köszönetet mondott az iskolák nevelőinek, akik fáradságot nem ismerve, segítettek a kiállítás megrendezésében a tanárlóknak, akik sokat dolgoztak azért, hogy a kiállított tárgyak ízlésesek, szépek legyenek. Az üdvözlő szavak után megszólalt a csermajori Tejipari Technikum magnetofonja, s szívélyes hangon hívogatta a vendégeket a felállított iskolai büféhez, ahol ki- kedve szavait válogathatott azokban a tejtermékekben, amelyeket az iskola növendékei készítettek. A kiállításán csaknem minden megyei középiskola részt vett. A sok kiállító közül többek között a Kazinczy Ferenc Leánygimnázium bemutatta fizikai és kémiai kísérleti eszközeit. A Zrínyi Ilona Táraitónőképző szép kézimunkáival büszkélkedett. A Hild József Építőipari Technikum tanulói különféle modern stitusos épületterveket állítottak ki. A KISZ bizottság rendezésében megnyitott középiskolás szakköri kiállítás ízléses és nagyon értékes. Érdemes megtekinteni.