Kisalföld, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
er Dr. Sik Endre beszéde az ENSZ-ben Kihívás politika mi ellen ? Mi ellen irányul a kihívási politika? A mai nemzedék átalakuló világban él. A világon a haladás és a reakció erői mérkőznek egymással. A kizsákmányolt népek végleg le akarják rázni a gyarmatosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akarnak fürgellenek lenni, hanem földjük kincseit, munkájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni. A State Department aszerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, aszerint irányítja katonai segélynyújtását és aszerint ígéri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erőteljesebben a néptömegeknek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. A kizsákmányolás és a gyarmati elnyomás ellen küzdő népek nem Amerikától várnak segítséget. Az ilyen népek Ghánára, Tuniszra, Marokkóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára, a Kínai Népköztársaságra, a Szovjetunióra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bármely területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely szeretné uralmát a feltörekvő néptömegek ellen megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormányára tekint, attól vár segítséget és általában nem is hiába. A kihívás politikájának szótára A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíltan természetesen csak a szenátusi bizottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakba öltözteti, amelyek bódítóan hatnak a tömegek értelmé-ére. Ezért a kihívás politikájának megvan a maga szótára és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lássuk a helyzetet. Az egyik jelszó a béke védelme. Arról vagyunk informálva, hogy az USA nagykövete Varsóban a Kínai Népköztársaság nagykövetével azért tárgyal, hogy megmentse a békét. Itt a közgyűlésen az angol és a francia külpolitika képviselői támogatásukról biztosították az Egyesült Államok kormányát a békés megoldásra irányuló erőfeszítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fényében? Mit mondanak a tények? Először is arra a következetlenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió, vagy bármelyik szocialista ország részéről javaslat érkezett az Egyesült Államok kormányához arra, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett akarja a békét. Most a távol-keleti helyzettel kapcsolatban, számítva a tömegek békevágyára, az Egyesült Államok önmagával szembeni következetlenségében a feltétel nélküli tűzszünet jelszavával lép fel. De ez a képmutatás enyhébb oldala. A súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújtotta a házat a benne lakókra, az utána a lakókat nevezi gyújtogatóknak és velük akarja eloltani a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nem békebontás, hogy Csang Kaj-sek kilenc év óta szakadatlanul támadja a kínai anyaországot, hogy hadserege jelentékeny részét az anyaország tőszomszédságában összpontosítja a partraszállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen Csang Kaj-sekkel és az ott összpontosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderővel együtt. Mindez a State Department szerint nem békebontás. De az, hogy a Kínai Népköztársaság megvédi magát és végérvényesen megszünteti a támadás veszélyét saját területén, békebontás. Ilyen jogon a betörő is érvelhetne a szabadság és a békés élet jelszavával, ha tettenérik és le akarják tartóztatni. A másik jelszó a biztonság. A kihívás politikája a biztonság szép jelszava alatt nem a néptömegek biztonságát, hanem a gyarmatosító hatalmak gyarmaturalmának és az ezzel szövetkező reakciós klikknek a biztonságát érti. Mit mutatnak ismét a tények? A kihívás politikája szerint az nem megy a biztonság rovására, hogy Csang Kaj-sek állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen. De ha egy több mint hatszáz milliós ország saját területén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biztonság rovására megy. Tudniillik egy nép és hazaáruló klikk biztonságának rovására. Megvilágítható ez egy másik példával is. Mind Mr. Dukes, mind Mr. Selwyn Lloyd alarmírozni igyekezett a közgyűlést azzal a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások veszélyeztetik a Közép-Kelet biztonságát. A kihívás politikája szempontjából az ilyen rádióadások addig veszélyeztetik a biztonságot, amíg az adások a gyarmati politika uralkodó klikkje ellen szólnak. Viszont szabad folyást kell adni, sőt a State Department támogatását kell biztosítani az olyan rádióadások számára, amelyek a néptömegek biztonságát veszélyeztetik. Az arab rádióállomások az arab népek szabadságmozgalmára buzdítanak és az arab nacionalizmus ellenségeit támadják. Felhívom azonban a figyelmet az Amerika Hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína hangja adásaira. Adatokat tudunk nyújtani — részben az ellenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új Fehér könyvben hoztunk nyilvánosságra néhányat belőlük — arról, hogy az Amerika Hangja, a BBC, és a Szabad Európa az ellenforradalom alatt és után egymással versengve uszította a magyar bányászokat a bányák vízzel való eláfusítására, felrobbantására, útmutatásokat adott merényletek elkövetésére és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Ha itt lenne már a Kínai Népköztársaság képviselője, beszédes példákat tudna felhozni arra, hogy amerikai és angol propagandaszervek az Amerika Hangja, a Szabad Kína hangja, az angol rádió propagandája milyen aknamunkára igyekszik izgatni a Kínai Népköztársaság ellen Hongkongból, Kimajról és Tajvanról. Ez persze eggyel több ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen itt. A kihívás politikájának további jelszava az igazságosság. Amikor nem a mostani távol-keleti fegyveres események megszüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rendezéséről, akkor a State Department a béke szó mellé mindig kínos gondossággal teszi oda a másikat: igazságos. A kihívás politikája az igazságosság védelmének látszatával lép fel. Ismét mit mutatnak a tények? Ha Jordánia Husszein királya diktatórikus intézkedéseket tesz és tömegével küldi koncentrációs táborokba az arab nacionalizmus hőseit, akkor ezt az amerikai politika és propaganda az igazság győzelmeként ünnepli. De ha az Iraki Köztársaság rendes bírói úton felelősségre vonja a nép árulóit, a népáruló királyi család politikai ügynökeit, akkor az amerikai külpolitika és propaganda felháborodottan igyekszik beavatkozni az eljárásokba és védelmet nyújtani a bűnösöknek. Mivel a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel figyelmünket annak igazolására, hogy az amerikai külpolitikát sohasem vezették önző szándékok, hanem mindig az igazság védelme vezette, azért én most emlékezetbe szeretnék idézni néhány távolabbi és közelebbi történeti tényt. Vajon milyen igazságosság tükröződött az 1898. évi amerikaispanyol háborúban, amikor Kuba, Portorico és a Fülöp-szigetek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt az Amerikai Egyesült Államok abban az expedíciós különítményben, amely a gyarmatosítók elleni kínai népfelkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903-ban az Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kérdezői az 1910-ban Nicaragua ellen folytatott akcióval kapcsolatban. Lodge úr elfelejtette talán a Szovjetunió elleni 1918-as amerikai intervenciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a második világháború alatt az Egyesült Államok Grönlandon és Izlandon támaszpontokat létesített azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat, ígéretét azonban nem tartotta meg. Milyen igazság igazolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kínában, a Fülöp-szigeteken? Kik voltak az első idegen katonák, akik Koreában harcbaszálltak? Amerikaiak. És kik lesznek az utolsók, akik Koreát elhagyják? Amerikaiak. Idézzük emlékezetbe Amerika szerepét az 1954-es guatemalai eseményekben. Talán az amerikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge úr történelemkönyvéből? Ami pedig a jelenkori történelmet illeti, joggal írja az U. S. News and World Report, hogy aki az úgynevezett szabad világ térképének bármelyik pontját megérinti, az Egyesült Államok valamelyik támaszpontját érinti. Ha valaki ezt az erő jelének tartja, annak csupán azt mondhatom, hogy ez éppen a gyengeség jele, mert az igazság nem szorul ilyen jellegű védelemre. A népek igazsága pedig úgyis előbb-utóbb felszámolja ezeket a támaszpontokat. Ennek hatalmas jelei mutatkoznak már a Közép-Keleten is, éppen Libanonban is és méginkább a Távol-Keleten. Dr. Sik Endre beszédét lapunk holnapi számában folytatjuk. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság vezetőihez Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének, Liu Sia-csi, a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése elnöksége elnökének és Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökének, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Dr. Sik Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere pedig Csen Ji-t, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterét köszöntötte táviratban az évforduló alkalmából. Tüntetés Új Delhiben az amerikai követség épülete előtt Új Delhiben az Egyesült Államok követségének épülete előtt hétfőn este tüntetés volt A tüntetés résztvevői követelték, hogy az amerikai háborús gyújtogatók vonuljanak ki a tajvani szorosból. A tüntetők emlékiratot nyújtottak át a követség tisztviselőinek, amelyben követelik, feltétel nélkül vonják ki az amerikai csapatokat Tajvanról és a távol-keleti területekről. SIS AL JÖLET 1956. okrt 6ber 1, WMet. A francia belügyminiszter közleménye a népszavazás eredményeiről Emile Pelletier francia belügyminiszter hétfőn este közleményt adott ki anépszavazás eredményeiről: Anyaország, ten- algériai szaharai összesen gerentún területek megyék 2 megyék küls. franciák kivételével szavazásra jog.: 27 428 259 3 725 828 281 696 31 435 783 szavaztak 23 192 749 3 015 528 236 322 26 444 599 százalékarány 84,6 80,9 83,9 84,1 érvényes szavazatok 22 862 920 2 99109 235 402 26 089 420 igen szav.: 18 200 5121 2 889 585 232 113 21 322 211 százalékarány érv. szavazatokhoz viszonyítva 79,6 96,6 98,6 81,7 nem szavazat 4 662 408 101 483 3 289 4 767 180 százalékarány 20,4 3,4 1,4 18,3 A Ff©neég Kommunista Párt politikai irodájának nyilatkozata A Francia Kommunista Párt politikai irodája a népszavazást követően, nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat megállapítja, hogy a tekintélyuralmi alkotmányt elfogadták, s ez súlyos veszélyeket rejt magában, mind a népképviseleti alkotmányos intézményeket, mind a szabadságjogokat illetően. A nyilatkozat rámutat arra, hogy Franciaországban a köztársaság hívei politikai változtatásra törekedtek, s ezt a jogos törekvést, a személyi hatalom szolgálatában álló propaganda a baloldal erőinek megosztottsága következtében ki tudta használni. — Pártunk — folytatja a nyilatkozat —, amely m a ZI. alkotmány elfogadása ellen küzdött, tovább folytatja a harcát a szabadságjogok védelmében. Az a 4 600 000 francia, aki »nem«-mel szavazott, máris nagy erő és nagy ígéret a köztársaság híveinek feltétlenül szükséges tömörüléséhez. Október 3-án összeül a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága október 3-án a Párizs melletti Ivryben összeül. A Központi Bizottság ülésének napirendjén a népszavazás utáni politikai helyzet vizsgálata szerepel Marcel Servin referátuma alapján. A szovjet sajtó a franciaországi népszavazás eredményéről A moszkvai lapok részletesem kommentálják a Franciaországban lezajlott népszavazás eredményét. — Minden elfogulatlan ember előtt világos — írja a Pravda —, hogy a szeptember 28-i népszavazás a demokrácia és a reakció közötti harcnak csupán egyik szakasza volt. A harc folytatódik, bárhogy alakuljon is a helyzet Franciaországban a népszavazás után. A lap a továbbiakban megállapítja, hogy a francia reakció nagyhangon számol be az algériai népszavazás »sikeréről. Hivatalos adatok szerint az algériai lakosság 97 százaléka igent mondott és csak 3 százaléka mondott nemet. E számadatok láttára felmerül az a jogos kérdés: hát akkor ki ellen visel háborút Algériában De Gaulle és környezete? Az imperializmus története sok csodát ismer, de azért mindennek van határa. Palmiro Togliatti beszéde Paliro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára vasárnap 80 000 ember előtt beszédet mondott Foggiában, abból az alkalomból, hogy Olaszország déli megyéiben véget ért az unita hónapja. Togliatti beszédében többek között kijelentette, hogy az a csapás, amely Franciaországban érte a szabadságot és a parlamenti rendszert, az olasz demokrácia száma nem is veszélyt teremt. Togliatti, rámutatva a kereszténydemokrata párt vezetőinek alkotmányellenes terveire, azt mondotta, hogy a reakciós uralkodó osztályok e tervek segítségével növelni akarják hatalmukat Olaszország egész élete fölött és ily módon a dolgozókra akarják hárítani az egyre növekvő gazdasági nehézségek minden terhét. — Nem tűrjük a köztársasági rendszer elfajulását — mondotta Togliatti. — Harcra hívunk minden dolgozót és demokratát az alkotmányos és parlamenti rendszer védelmében. Megválasztották az Angol Munkáspárt új végrehajtó bizottságát Az Angol Munkáspárt Scarborough-ban ülésező országos értekezlete kedden megválasztotta a párt új országos végrehajtó bizottságát. Érdekes vonása, volt a szavazásnak, hogy a legtöbb — 892 000 — szavazatot Anthony Greenwood kapta, akiről köztudomású, hogy a párt balközép szárnyán áll. Valamivel kevesebb — 871 000 szavazatot — kapott Barbara Castle asszony, a párt balszárnyának másik tagja, akit a párt vezetősége alig egy héttel ezelőtt dorgált meg azért, mert bírálta a Cipruson állomásozó angol katonák magatartását. Tisztségénél fogva tagja a végrehajtó bizottságnak Hugh Gaitekeil, a párt elnöke, James Griffiths, a párt alelnöke,, valamint Aneurin Bevan, a párt pénztárosa. A Népfront Országos Elnöksége beterjesztette javaslatát az országos választási elnökségre A Hazafias Népfront Országos az országos választási elnökség Elnöksége kedden beterjesztette a tagjaira vonatkozó javaslatát Népköztársaság Elnöki Tanácsának