Kisalföld, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. március 1. vasárnap. KISALFÖLD A jövő iparának nagy feladatai A Győri Pamutszövő- és Műbergyárban test látogatás nyomán ILYET ÁLMODHATOTT Ady, József Attila, amikor a dolgozók teendő munkahelyéről, a gyárról knőttek jövendőbeli képet. Vagy inkéb­b úgy mondjuk: i­tt már megkezdődtek azok az átalakítá­sok, építések, festések, sőt egyes helyek lebontása, amelyek a jövő gyárának kibontakozását jelölik. A régi termeken nagy ablako­kat vágtak a fény szántóra. A fa­lakat a pasztellzöld legfinomabb árnyalatára festik, megnyugtató a szem és az idegek számára , még vagy tíz holdnyi terület vár be­építésre. Az építkezések terveit úgy akarják készíteni, hogy a dol­gozók sok év múlva is korszerű­tnek találják. S ha valaki meg­kérded Jankovich Nándor igazga­tót, hogy tulajdonképpen mikor is fejeződnek be az átalakítások és építkezések, azt a meglepő felele­tet kapja. — Soha, ha rajtunk múlik! A Pamutszövő- és Mű­bőrgyár­ban mostanában mégis a legfőbb téma a gép. Az a két gépóriás, amelyeket most szerelnek fel, amelyekért államunk nagyon so­kat fizetett. Igaz, azt a deviza­hasznot a gyár dolgozói termelték. Ők készítették el az elmúlt esz­tendőben minden külső, segítség nélkül azokat a műbőrgyártó gé­peket is, melyekkel olyan jó telje­sítményt értek el. Most külföldi szerelők is érkeztek, hogy a hely­i szerelőbrigád segítségére legye­nek. Mert ezek olyan gépek, hogy az egyik egyedül is nagyobb terü­letet kíván, mint a régiek közül három együttvéve. Ezeket a gép­típusokat először használják Euró­pában, s amíg a termelés megkez­dődhet velük, a mosolygós arcú Helmut és Rudi mindennap ott van a dolgozók között. A két fia­tal szakember és a hazaiak na­gyon megbarátkoztak, s most egy­­re-másra mennek a magyaros ven­­dégszeretetet dicsérő levelek kül­földre. Ilyenkor szokás megkér­dezni mit visznek haza emlékül. Egyhangúlag megállapítják, hogy matyó­ babát és egri bort. — És magunkkal visszük azt a sok szép emléket, amit a dolgo­zókról szerezhettünk. Ilyen ügyes társak között öröm a munka! A KÉT GÉPÓRIÁS SZERE­LÉSE rövidesen befejeződik. A műbőr­gyáriak már nagyon vár­ják a munka megkezdését S ha megkérdezzük, hogy ..mit tudnak­ ezek a gépek, önérzetesen felelik: akár egy Munkácsy festményt is rányomnak az anyagra! Egy gép teljesítménye a régiből ötének fe­lel meg, s úgy számítják, hogy tizennyolc hónap után visszaad­ják, amit belefektettek. S a tengerentúlról Jankovich elvtárs kérésére megérkeztek az új kollekciók. A minták szépsége, az anyag tapintása bizonyítja: lehetőséget mi még nem aknáztuk ki. A műbőrgyártás még a jövő ipara. A csehszlovák, az amerikai,­­ német műbőrökkel fel kell ven­nünk a versenyt, ha a nemzetközi piacról nem akarunk kiszorulni. Természetesen ez nagyban múlik a műbőr szakszerű kikészítésén is. A gyár szakemberei külföldi lánaáskol , népi demokratikus és nyugati országokban tett tapaszta­latcserékkel — alakítják, gyúrják a technológiát egyre korszerűbbé. AZ ELSŐ TEKINTETRE az embert mégis csak a mintázaj vonzza, vagy taszítja. Nemcsak a lakástextilnél volt szükség forra­dalmi stáusváltozásra, sokkal in­kább a műbőrfaj­táknál, amelyek­kel lépten-nyomon találkozunk, és még sokkal többet fogunk velük találkozni a jövőben, mert egyre nagyobb teret hódítanak. Így történt hajdan a filmgyár­tással is: amikor az első mozgó kép megjelent a vásznon, az em­berek sereglettek a moziba. Aztán rádöbbentek, hogy a valódi élet sokkal érdekesebb, kevésbé szem­­rontó, mint a technikailag gyenge, művészietlen film. Ekkor kényte­lenek voltak a mozik becsukni. De amidőn művészetet tudtak csihol­ni a mozgóképből, ujjongva álla­pítottuk meg: íme, itt a jövő mű­vészete! Most ez történik a mű­bőrgyártásnál is. Megcsodáltuk az első műbőrkabátok viselőit, ma pedig élesen látju­k, hogy bizony nem is voltak ezek olyan szépek. Az átalakulás megkezdődött. A műbőrgyári műszakiaknál nehe­zen tudná valaki megállapítani, mikor is van a munkaidő vége. Tudást és fantáziát adnak a mun­kához. Tudják, hogy nagy tétek forognak a kockán. . . ... S az egykori ízléstelen ró­zsák helyett különleges vonalak és folthatások, rajzos minták és kifi­nomult színek veszik át a helyet. A fürdőszobába szánt térítőkön és kárpitokon rajzos jelenetek lát­hatók. A gyermekszoba takarókon Andersen meséi és Walt Disney rajzai kelnek életre és a csöpp­ségek az ízléses mintákon ismer­kednek majd először a mesével, a művészettel, a széppel. De az autó­­garázsoktól a kozmetikai szalo­nokig, a csónakházaktól a zene­­konzervatórium számára szánt mintás kárpitig minden stílusos változat megtalálható. S hogy mi­lyen keveset „mutattak" a régi műbőrkabátjaink, azt majd akkor tudjuk meg, amikor az ezernyi pasztelérnyalat elborítja a piacot. S az ezernyi színt ezernyi prés és nyomás mintával­­kombinálják, és ezekből választhat majd a holnap vásárlója. A JÖVŐ a­­műanyagoké, mert fizikai és kémiai tulajdonságaik egyaránt túlnőnek az eredetieken, tetszés és fantázia szerint alakít­hatók, javíthatók, fejleszthetők. Lassan majd észre fogjuk venni, hogy így hódit tért magának a műbőr is. Amikor majd­nem a 3500 forintos „valódi” bőrkabát lesz a nagy álom, hanem a ne­gyedrészébe kerülő, de négyszer olyan szép mű­bőrkabát. Amikor bútorainkon, szobánk falán, hasz­nálati darabjainkon mindenütt műbőr szerepel. Olyan műbőr, amely tartósságával, kedvderítő mintáival arra hivatott, hogy megszépítse az ember életét. . . Várkonyi Judit Európa legmodernebb univerzális műbőrgyártó gépét szerelik fel a Győri Pamutszövő- és Műbőr­gyárban. Az új gépekkel gyártható, gyerm­ekszobába szánt falikárpit és terítő. A csöppségek az ízléses mintákon ismerkedhetnek először a mesével. TAVASZI HÍREK Az ü­vegk­erűien már nyílnak a virágok a Gyór Kertészeti Vállalatnál Napok óta tavaszi nap­fényben fürdik a város. Kigombolt kabátban, hajadonfőit sétálgatnak az emberek. Élvezik a korán beköszöntött me­leget A városban még csak kopogtat a tavasz, de a Győri Kertészeti Vállalat növényházi te­lepén már be is köszön­tött. Az üvegházakban négy-ötféle virág pom­pázik, amelyekből na­ponként friss szállítmá­nyokat küldenek a győri virágüzletekbe. SZÁZHÚSZFÉLE VIRÁG A Kertészeti Vállalat növényházi telepén való­ságos virág-eldorádó van. Százhúszféle virá­got nevelnek és tenyész­tenek A valóságban itt örök tavasz van. Az üvegházban gondos ke­zek munkája nyomán akkor is nyílnak virágok, ha a várost hó borítja Az üvegházakban a vára­gok nyílását lehet gyor­sítani és lassítani. A nö­vényház dolgozói az év minden hónapjában friss virággal akarnak ked­veskedni a győrieknek. A tavaszi napok jó ha­tással voltak az üveghá­zi növényekre, így még gyorsabban fej­lődnek. A ciklámen, a primula jelezve, a két legtöbbet nyíló virág az üvegház­ban. Két új üvegházban háromféle színben pom­páznak a szegfűk. Ilyen melegben száz szál is ki­nyílik naponként. HÚSVÉTI ELŐKÉSZÜLETEK A növényházi telepen már a húsvéti virágnyí­lást készítik elő. Két­ezerötszáz cserép horten­ziát úgy gondoznak, hogy­­pontosan húsvétra nyíl­janak ki. Cserepekbe ül­tették már azokat a szegfűdugványokat is, amelyek majd csak a jö­vő karácsonykor kerül­nek a virágüzletekbe Ugyancsak ültettek a kö­vetkező télre ötezer cse­rép cikláment is. Rövidesen megkezdik a telepen egy rózsaház építését is, amelyben kétszáz rózsatő kap he­lyet. Az idei tavaszon és nyáron bőven lesz virág. Amennyiben a növény­ház virágtermelése ke­vés lesz, a vállalat az or­szág más vidékeiről szál­lít Győrbe. Budapestről nemsokára holland virá­gok is érkeznek. Győrött ilyen virágokat, még nem árusítottak A város két virágüzle­tében is megélénkült a forgalom az utóbbi na­pokban. Júlia napra az összes tartalék virág el­fogyott a városban. A legközelebbi nagy roha­mot a nőnapra várják a virágfronton. Értesülé­sünk szerint, az idei nő­napon nem lesz virágár­any. fest) ­ Nem, ezek az emberek, akik e két könyv (Anatolij Kuznyecov: A legenda folytatása, Nora Adam­jan: A jereváni lány) lapjain él­nek, kit sem győznek le, legfeljebb önnönmagukat. Egyáltalán nem különlegesek. Olyanok, akik száz­ezrével járnak a moszkvai, az ir­­kutszki, a­­jereváni utcákon, pon­tosan olyanok, nem jobbak, nem rosszabbak. Azok közé tartoznak, a­kik mindig árnyékban maradnak, hiszen nem is volna miért a fi­gyelem reflektorfényét reájuk irá­nyítani. Igyekeznek becsülettel dolgozni, helytállni önnön lelki­ismeretük, társaik előtt, megtalál­ni a boldogságot. . . .És mégis hősök ők. „Nyáron szenvedtünk a hőségtől és szomjú­ságtól — írja le Kuznyecov hőse a naplójába —, télen majd meg­vett az isten hidege, tábortűznél melegedtünk, kilöttyentettük a betont az állványhídra, selejtet csináltunk, helyrehoztuk a hibát, vándorzászlót kaptunk, legendá­kat meséltünk a gyerekeknek. Na­gyon szerettem volna almát, és fájt a kezem.” Ne higgye, kedves olvasó, hogy most lefokozzuk a hősiesség rang­ját. Ó, korántsem! Mert olvassa csak, kérem, Ruzanna, a jereváni Lány és Grant Gederjan, a fiatal festőművész történetét. Ruzanna harminchárom éves és valaho­gyan, de mégis úgy esett, hogy még nem volt­ igazán szerelmes. Dolgozott, szüleivel törődött, azok vele, háború volt, azután me­gint sietős évek és semmi más. Találkozik Granttal, aki nálánál nyolc esztendővel fiatalabb, gyer­meke lesz tőle és egyszer csen rá­ébred: a közöttük lévő különbsé­get, az ízlés, a temperament­um nagy különbségét nem tudja áthi­dalni. „Szép volt, hogy Grant el­jött életébe. De most már nincs számára hely. . . Közben egyáltalán nem esnek nagy szava­k, mindez olyan termé­szetesen történik, amilyen termé­szetesen történnie kell. Ahogyan történni, szokott problémákkal teljesen, csirkefogók, naplopók nyüzsgésétől környékezvén. Egy­általán nem napsugaras a kép, pontosabban nem úgy az, aho­gyan primtív módon — többé-ke­­vés­bé igaz ez is - ábrázolni szo­kásos. A szó nyári­polgári értelmé­ben ugyanis sem Ruzanna, sem Kuznyecov hőse, az irkutszki vízi­­erőművön dolgozó, Moszkvában érettségizett Anatolij nem lelnek rá a boldogságra. Az egyik leány­anya lesz, a másik pedig a regény végén új építkezésekre indul, me­gint munkásszálláson fog lakni, fi­zetése sem lesz túlságosan magas­­.Ugyanakkor azonban - és ez je­lenti a megoldást, a katarzis után a megbékélést — megtalálták élet» céljukat. Ruzanna a megezűleten» dő gyermekben, Anatolij a mun* kás életében. A hétköznapok meg* kapták értelműiket. Ez pedig m­i­denek felett Ruzanna és Anaxis, és annyi sok más társuk érdeme. Ezért hősök ők, hiszen úgy akarná­nak boldogok lenni, hogy mások­ is azok legyenek, talán éppen, az ő boldogságuk kisugárzásától. Nem önközéppontú életszemlélet ez, hanem éppen kolle­ktivvizm­usával megragadó. Még valami, amire — már csak a tanulságok miatt is — érdemes felfigyelnünk. Az, hogy mind a két regény — és nyugodtan álta­lánosíthatunk az egész mai szov­jet irodalomra — rendkívül őszin­tén veti fel a társadalom élőedi­jei­nek problematikáját. Tehát azt az esetet például, amikor munkásból gyárigazgatóvá lett, személyileg maximálisan becsületes apa leá­nya úgy beszél a gyárról, min „gyárunk. . .” Életcélja pedig: „al­­kalmazkodj, de haladj előre bármi áron!” Felvetődök, mégpedig azon­nal a felelősség kérdése is. Ki a felelős azért, hogy ezek az embe­rek sima úton haladnak előre, be­jutnak az egyetemre fővárosi ál­lást kapnak és — végül, mindeze­ket tetézve — megvetéssel nyilat­koznak azokról, akik mindennek az ellenkezőjét teszik. . . Kuznye­cov világosan válaszol: a nevelés módja. Az, hogy az apa által soha nem kért előnyöket a lánya szinte kérés nélkül meg­kapja, mert ez­zel gerinctelen emberek — min­denütt ak­adnak — viszonzásként szintén előnyökhöz remélnek jut­ni. Ez viszont már a hétköznapok meggy­alázása. Adamjan és Kuznyecov név® egyiként ismeretlen a magyar ol­vasó előtt, de az orosz, illetve­­ a szovjet olvasó is csak mostanában fedezte fel őket. Az Európa Könyvkiadót csak dicséret illet­heti a gyorsaságért. És egy kérés is engedtessék meg: ajánlatos, ten­ne, ha nemcsak ünnepi alkalmak­kor, hanem máskor is ilyen fris­­sen juttatnák el hozzánk a szexi lét irodalom szenzációit. (Befejezésként néhány szót a fordításokról. . . Adamjan kisre­gényét Brodszky Erzsébet tolmá­csolta, sajnos nem olyan átélés­sel, mint ez kívánatos lett volna Ezért néhol zavarja az olvasót , a kidolgozatlan mondatok nyerses­­sége. Radványi Ervin viszont 1­­5 Kuznyecov regényét fordította — pompásan látta el feladatát... Sze­retnénk nevét máskor is szovje regények tolmácsaként olvasni.) Fehér­­,Pa: A szovjet könyv ünnepe -------- TiiTiTii'nmrmnnirinrinnrf­fniiniinr­irrniTi^in i#niH mnwi­n Két regény a hétköznapok hőseiről Textilkereskedelmi szakmában jártas személyi. f­aruforga­l­mi U r* W f G eloadot m*mha.körre FELVESZÜNK. Pontos címmel, részletes levele­ket a kiadóhivatalba kérünk „1800 FORINT“ jeligére, 913 1___________________ GYŐRI FOTÓSOK KÉPEIT Állították ki PRÁGÁBAN A II. Pécsi Országos Művészeti Fényképkiállításra 326 szerző 1135 fekete-fehér képet küldött be. A kiállítás rendező bizottsága a be­küldött képanyagból 119 szerző 174 képét fogadta el és állította ki, a többi között három győri fotós négy képét. A kiállítás anya­gát nemrégen Prágában is kiállí­tották a prágai ünnepi hét alkal­mával. A kiállított képek győri szerzői: Meződy István, Gombár Ferenc és Szigeti Pál Meződy Ist­ván két képe közül az egyik el­nyerte a kiállítás ezőten

Next