Kisalföld, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

2 Aláírták a közös közleményt a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság párt­és kormányküldöttségei között lefolyt tárgyalásokról Tirana (TASZSZ). Az Albán Népköztársaság Minisztertanácsá­nak székházában szombaton alá­írták a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság párt- és kormány­küldöttségeinek tárgyalásairól szóló közös közleményt. Szovjet részről a közös közle­ményt aláírta N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnöke, albán részről pedig Enver Hodzsa, az Albán MP Központi Bizottságának első tit­kára és Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke. A két küldöttség közös közle­ményben hangsúlyozza, hogy a tárgyalásokon részletes eszmecse­rét folytattak a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság együttmű­ködésének és barátságának fej­lesztéséről és megerősítéséről, va­lamint a mindkét felet érdeklő legidőszerűbb­­ nemzetközi kérdé­sekről. A felek megelégedéssel állapít­ják meg, hogy a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében le­zajlott tárgyalásokon minden megvitatott kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. Legújabb genfi jelentések Az NDK genfi kormányküldöttsége erélyesen elutasította a Bonnból sugalmazott támadásokat Gerhard Kegel, a Német Demok­ratikus Köztársaság genfi kor­mányküldöttségének szóvivője hét­főn. erélyesen visszautasította a küldöttség jogai ellen intézett tá­madásokat, amelyeket az Aden­­ader-kormány képviselete sugal­maz. Ugyanis a genfi sajtóház ve­zetősége a bonni küldöttség sürge­tésére levelet küldött az NDK képviseletének, s azt állítja, hogy Hoffmann altábornagy, az NDK honvédelmi miniszterének első he­lyettese Genfben megtartott sajtó­­értekezleten kijelentéseivel vétett a sajtóközpont rendeltetése ellen. Úgy hírlik, hogy az NDK kül­döttségéhez intézett levéllel egy­idejűleg a svájci kormányhatósá­­gok közbenjártak a kormánykül­döttségnél, s hangsúlyozták, hogy a levél állításai teljesen alaptala­nok. Pervuhin megbeszélése Bolz külügyminiszterrel M. G. Pervuhin, a Szovjetunió berlini nagykövete hétfőn felke­reste Lothar Bolzot és tájékoztatta őt a megbeszélésről, amelyet Gro­­miko szovjet külügyminiszter az amerikai, az angol és a francia küldöttség-vezetőkkel folytatott a május 30-án tiszteletükre adott va­csorán. Ezután Pervuhin tanács­kozott Lothar Bolz­al a külügy­miniszteri értekezlet további mun­kájáról. E tanácskozás hétfőn este folytatódik, amikoris a Szovjetunió küldöttsége találkozik az NDK küldöttségével. Lothar Bolz nyilatkozata Lothar Bolz, az NDK külügymi­nisztere interjút adott az Új Kína hírügynökség tudósítójának. Az in­terjúban ismét hangsúlyozta, hogy a két német állam Genfben tar­tózkodó küldöttségeinek tárgyal­­niuk kell egymásal. A két küldött­ségnek egyenlő feltételek mellett kell tárgyalnia. A genfi értekezleten szerzett be­nyomásairól szólva Lothar Bolz annak a véleményének adott kife­jezést, hogy a békeszerződés meg­kötésének kérdése úgy — amint azt a Szovjetunió javasolta — kezd központi helyet elfoglalni az érte­kezleten. Genfben hétfőn zárt ülést tartottak Genf (MTI). A négy külügymi­niszter hétfői zárt ülése nem sok­kal 18 óra után véget ért. A meg­beszélés két és fél órán át tar­tott Tatáí©aéások Selwyn Lloyd felmentéséről Genf (MTI). Genfi diplomáciai körökben, s elsősorban a Genfben tartózkodó angol küldöttségek kö­rében, nagy meglepetést keltett a Timesnak az a híre, hogy Mac­Millan fel akarja menteni Selwyn Lloyd külügyminisztert tisztségé­től. A sajtójelentés szerint Mac­Millan értésére adta Selwyn Llyodnak, közel az idő, hogy el kell hagynia a nemzetközi politika színterét. A Reuter szerint az angol kül­ügyminisztérium szóvivője hatá­rozottan cáfolta a hírt. KISALFÖLD Szabadságot Manolisz Glezosznak! A Szakszervezetek Országos ta­nácsához számos újabb távirat ér­kezett, amelyekben a magyar szervezett dolgozók követelik Ma­­nolisz Glezosznak, a görög nép nagy fiának szabadonbocsátását. A Szakszervezetek Országos tanácsa továbbította a táviratokat a de­mokratikus szabadságjogok védel­méért és Manolisz Glezosznak sza­­badlábra helyezéséért harcoló gö­rög szakszervezeti bizottságnak. táviratot küldött a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége Athénbe, a görög királyság kor­mányának, valamint az Arghi szerkesztőségének. A görög kor­mányhoz intézett táviratában a MUOSZ valamennyi magyar újság­író nevében tiltakozását fejezi ki Manolisz Glezosz fogvatartása el­len és követeli a görög nép sza­­badsághősének haladéktalan sza­badonbocsátását. Athén (MTI): Görögországban a demokratikus társadalmi szerve­zetek vasárnap­­ünnepelték Gle­zosz legendás hőstettének 18. év­fordulóját. Mint ismeretes, Gle­zosz 1941-ben ezen a napon letépte a fasiszta zászlót az A­kropoliszról és kitűzte a görög nemzeti lobo­gót. A görög nép az évfordulón még erőteljesebben követelte, hogy en­gedjék­ szabadon Glezoszt, akit kémkedés vádjával csaknem fél éve börtönben tartanak. * LIPCSEI TUDÓSÍTÓNK ÍRJA : A genfi tárgyalások eddigi mérlege A tulajdonképpeni tárgyalások Genfben a második és harmadik héten bontakoztak ki a külügy­miniszterek értekezletén. Megkez­dődött a pozíciók „csatája”. Ho­gyan lehet értékelni az eddig le­folyt vitákat? A Szovjetunió és az NDK javas­latai a német békeszerződés meg­kötésére és Nyugat-Berlin problé­májának rendezésére világos tár­gyalási alapot képeznek. Mindkét javaslat célja az, hogy a német militarizmus ne dönthesse a né­peket egy harmadik világhábo­rúba. A német militarizmus újjáéle­dése egyáltalán nem agyrém — mint ahogyan nyugaton egyesek állítják —, amit éppen a genfi tárgyalások napjaiban a német revansiszták által szervezett bécsi és több nyugatnémet városban megrendezett provokációs össze­jövetelek bizonyítanak. A szovjet javaslatok jelentősége főleg abban van, hogy felkarolja az európai közvélemény mind szé­lesebb mértékű felismerését, azaz, hogy csak Németország katonai semlegesítése révén lehet elérni az európai biztonságot. Berlinnel kapcsolatban ennek a javaslatnak jelentősége abban rejlik, hogy a Szovjetunió konkrét gyakorlati mód­on fogott hozzá a kérdés meg­oldásához, úgy, hogy Németország katonai semlegesítését egy arány­lag kis területen kell elkezdeni, ahol a technikai megvalósítás nem ütközne nagyobb nehézségbe. Ha Nyugat-Berlinben sikerül elvi át­törést végrehajtani a katonai sem­legesítés terén, akkor később ezt az elvet könnyebb lesz kiterjesz­teni mindkét német államra. Csak így lehet eljutni az európai biz­tonság megteremtéséhez. Ezért irreális a nyugati „cso­mag”, mivel egyrészt olyan kérdé­seket is tartalmaz, amely a néme­tek belügyei, másrészt nem lehet valamennyi kérdést egyszerre megoldani, vagy tárgyalni. A genfi tárgyalások második hetén a Szovjetunió és az NDK lényegé­ben felbontotta a „csomagot”. Amerikai részről is lazítottak a csomagon azzal, hogy Herter kül­ügyminiszter kijelentette: a né­met egység kérdésétől nem tekinti függőnek a leszerelés kérdését. Ugyancsak Herter jelentette ki nyíltan nyugati részről, hogy az eddigi nyugati állásponttól eltérő­­leg a mai Nyugat-Németország nem képviseli egész Németorszá­got. Herter megállapítása igen nagy meglepetést keltett Bonnban, valósággal bombaként hatott. A francia külügyminiszter a jogta­lan nyugatnémet állásponttal szemben kijelentette, hogy Nyu­gat-Berlin nem része Nyugat- Németországnak. Ezzel a nyugati oldalon is helyt adtak a világos és letagadhatatlan jogi helyzet­nek. A külügyminiszteri értekezlet tehát túljutott a tárgyalási alapok általános vitáján és már részlet­­kérdésekkel foglalkozik. Ez tette lehetővé, hogy a Szovjetunió kom­promisszumos részletjavaslatot tett, amely szerint, ha sor kerül mindkét Németországgal a béke­­szerződés megkötésére, akkor mindkét német állam egy ideig még megmaradhatna a jelenlegi nemzetközi katonai és gazdasági kötelezettségei között (például a NATO, illetve a varsói szerződés, valamint a közös piac, illetve a KGST-hez fűződő kapcsolat).. Ez azért is fontos kompromisszumos javaslat, mert nemcsak a két né­met államot, hanem az említett szerződések többi tagállamait is érinti. Ha a német békeszerződést aláírják és Nyugat-Berlin kérdé­sét rendezik, akkor lényegesen csökken a német militarizmus ve­szélye és akkor már nem olyan sürgős többé az egyéb részletkér­dések megoldása, amelyek egyéb­ként is a két német állam közötti államszövetség kialakításán belül lépésről lépésre lennének megold­hatók. A genfi külügyminiszteri érte­kezlet abban is előrehaladást ért el, hogy ma már világos, hogy a Bonn-Párizs tengely kivételével, mind az Egyesült Államok, és méginkább Anglia őszintén törek­szik a csúcstalálkozó megvalósítá­sára. A bonni zavaró kísérletek és provokációk mindeddig nem tud­tak lényeges negatív befolyást gyakorolni a genfi külügyminisz­teri értekezletre, összefoglalva tehát az eddig lefolyt tárgyalásokat, a genfi érte­kezlet eddigi lefolyását pozitívnak lehet értékelni. Dr. Nagy Ivor. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Békeövezet, vagy új tűzfészek ? A szovjet párt- és kormánykül­döttség albániai látogatása alkal­mából Hruscsov elvtárs, a kül­döttség vezetője nagy fontosságú beszédeket mondott. A Szovjet­unió kormányelnöke ezúttal is nyíltan, őszintén beszélt , s sza­vai heves kitöréseket, idegességet és a műfelhábor­odás hullámát váltották ki bizonyos nyugati ve­zető körökben, elsősorban Wa­shingtonban, Rómában és Athén­ben. „Hruscsov fenyegetőzik!” — kiáltotta az Il Popolo című olasz lap, s fenyegetésnek minősítette Hruscsov szavait Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium sajtófőnöke, valamint Averoff görög külügyminiszter, a Szovjetunió miniszter­elnöke valójában senkit sem fe­­nye­etett. Mindössze annyit tett, hogy a Görögországgal és Olasz­országgal szomszédos Albániából hívta fel a görög és az olasz kor­mány, a görög és az olasz nép figyelmét arra, hogy veszélyes, könnyen végzetessé válható politika útjára tévedtek, amii. . hajlan­dóknak mutatkoztak hazájuk földjét odaadni amerikai rakéta­­kilövők építésére, atomrakéták támaszpontjainak és raktárainak építésére. Olaszországban mér vannak ilyen támaszpontok, Olaszország és az Egyesült Álla­mok már szerződést is kötött — számos ismeretlen, titkos zára­dékkal, a parlament megkerülé­sével — az amerikai rakéták és kilövőpályák olaszországi állomá­sozásáról és felépítéséről. Görög­ország és az Egyesült Államok között most folynak az ilyen irá­nyú titkos tárgyalások. Hruscsov elvtáns világosan kijelentette al­bániai beszédében: ha Olasz­ország és Görögország folytatja a rakéta­politikát, a szocialista tá­bor is arra kényszerül, hogy vé­delmére, a szocialista országokra becélzott rakétákkal szemben, megfelelő intézkedéseket tegyen. Hruscsov figyelmeztette az olasz és a görög kormányt: nekik nincs szavuk abban, hogy a rakéta­­támaszpontokat az amerikai had­erők miként használják fel, nem tehetnek semmit, ha Washing­tonból, a Pentagonból parancs ér­kezik: olaszországi vagy görögor­szági rakéták: „Tűz!” De ugyan­akkor tudniok kell, hogy a hábo­rúban vissza is lőnek s mivel a rakéták sűrűn lakott pontokon „állomásoznak”, a visszacsapás katasztrofális lehet az olasz vagy a görög nép jövője szempontjából. Nem a Szovjet­unió épít rakétakilövőket Olasz­országra vagy Görögországra cél­zott rakétákkal — a fegyverek fenyegetnek, s nem a szavak, amelyek felvilágosítják az illető nemzeteket, milyen veszedelem­mel játszanak felelőtlen kormá­nyaik. Hogy Hruscsov elvtáns miként „fenyegetett”, arra mi sem jel­lemzőbb, mint az a terv, amelyet albániai beszédeiben ismertetett. A terv így szól: Dél-Európa tér­ségét, a Balkán-félszigetét és a Földközi-tenger térségét tegyék a béke övezetévé, állapodjanak meg, hogy ebben az övezetben nem helyeznek el sem atomfegy­vereket, sem rakétafegyvereket, csökkentik a fegyveres erőket. Ilyen övezetet lehetne szervezni Közép-Európában és Északon, Skandináviában, a Keleti-tenger térségében — és ez a három bé­keövezet kezdete lehetne az európai biztonsági rendszernek. S e javaslatok fényében válik méginkább világossá, miért vál­tottak ki Hruscsov beszédei ide­gességet a már említett nyugati kormánykörökben. Mert ugyan­ezekben a napokban, amikor Hruscsov elvtárs javaslatokat tett a dél-európai békeövezet megte­remtésére, nyugati körök nagy­arányú erőfeszítéseket tesznek egy másfajta övezet kikovácsolá­sára ugyanebben a térségben. Pál görög király é Friderika ki­rályné ugyanebben az időben hi­vatalos látogatáson Rómában tar­tózkodtak, Averoff külügyminisz­­ter társaságában. A görög kül­ügyminiszter előzőleg Törökor­­országban járt, majd Duncan Sandys brit hadügyminiszter re­pült Görögországba és Törökor­szágba a ciprusi támaszpontok megerősítésének ügyében. Ugyan­akkor az Egyesült Államok hír­hedt földközi-tengeri 6. flottája főhadiszállását Máltáról Szicíliára helyezte át, közelebb az olaszor­szági támaszpontok, az Egyesült Államok dél-európai agressziós vezérkarának központjához, Ná­­polyhoz. Az AFP francia hírügynökség május 22-i jelentésében elmon­dotta, hogy ezeknek az akcióknak a célja egy új, „földközi-tengeri paktum megteremtése” és „az amerikai kormány támogatja eze­ket a kezdeményezéseket...” Az AFP távirata még a következő, figyelemreméltó megállapításokat tette: „Mérlegelés alatt áll a földközi­tengeri megegyezés a szó legtá­gabb értelmében... Nem­­ véletlen a számos találkozás: Athénben az olasz kormányfő és a görög veze­tők, Rómában Zorlu török kül­ügyminiszter és az olasz kormány között, Madridban Menderesz tö­rök miniszterelnök és a spanyol vezetők, majd Ankarában a görög és török miniszterelnök között. A görög uralkodópár jelenleg Rómá­ban tartózkodik, ahol előttük Karamanlisz miniszterelnök járt A hivatalos cáfolatok ellenére nyilvánvaló, hogy e térség kor­kormányai között megbeszélések folynak a földközi-tengeri orszá­gok átcsoportosításáról, katonai erőfeszítéseik fokozottabb egybe­hangolásáról. Nem kétséges, hogy ez célkitűzés egy Gibraltártól a Boszporuszig terjedő tömb létre­hozására, amely vonzóerőt gya­korolna még az Egyesült Arab Köztársaságra is ..A félhivata­los francia hírügynökség diploma­tikusan fogalmazott táviratából is világosan látható, mire megy a játék: a NATO déleurópai szárnya nem elégíti ki az amerikai stratégiák követelményeit. Az olasz—ameri­kai rakétatámaszpont-szerződés és az amerikai­—iráni, valamint ame­rikai—pakisztáni és az amerikai— török kétoldalú katonai szerződé­sek után egy „átfogó” katonai paktum összetákolásán dolgoznak, amely magába foglalná Franco Spanyolországát, a déleurópai NATO államokat, esetleg Tuniszt és Marokkót és talán az Egyesült Arab Köztársaságot is, tökéletessé téve az amerikaiak földközi-ten­geri berendezkedését, könnyebbé téve az utat az agresszív tervek számára, íme, ezek a tervek fenyegetik a békét. Ezek a tervek új tűzfészek kialakulásának veszélyét rejtik magukban­ Dél-Európában. S ezek­kel a fenyegetésekkel szegezik szembe a szocialista tábor orszá­gai a maguk javaslatát: Európa e térségét tegyék atomfegyvermen­­tes békeövezetté. Gy.) 1959. június 2, kedd Autóbuszjárat Kapu­vár ott Június 1-én megkezdte munká­ját a helyi autóbuszjárat. Minden kapuvári örül ennek, de különösen a házhelyi­­részen lakók, akiknek naponta hat kilométert kellett megtenniök, hogy a vasútállomás­ra érjenek. Az autóbusz a kora reggeli órákban, délután és este szállítja az utazókat. Minden alkalommal a Szent László utcából indul. Vé­gigmegy a Damjanich utcán, a Fő­téren, a Kossuth utcán és a Gaftai részen a vasútállomásig.

Next