Kisalföld, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
2 Aláírták a közös közleményt a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság pártés kormányküldöttségei között lefolyt tárgyalásokról Tirana (TASZSZ). Az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának székházában szombaton aláírták a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásairól szóló közös közleményt. Szovjet részről a közös közleményt aláírta N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, albán részről pedig Enver Hodzsa, az Albán MP Központi Bizottságának első titkára és Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A két küldöttség közös közleményben hangsúlyozza, hogy a tárgyalásokon részletes eszmecserét folytattak a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság együttműködésének és barátságának fejlesztéséről és megerősítéséről, valamint a mindkét felet érdeklő legidőszerűbb nemzetközi kérdésekről. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében lezajlott tárgyalásokon minden megvitatott kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. Legújabb genfi jelentések Az NDK genfi kormányküldöttsége erélyesen elutasította a Bonnból sugalmazott támadásokat Gerhard Kegel, a Német Demokratikus Köztársaság genfi kormányküldöttségének szóvivője hétfőn. erélyesen visszautasította a küldöttség jogai ellen intézett támadásokat, amelyeket az Adenader-kormány képviselete sugalmaz. Ugyanis a genfi sajtóház vezetősége a bonni küldöttség sürgetésére levelet küldött az NDK képviseletének, s azt állítja, hogy Hoffmann altábornagy, az NDK honvédelmi miniszterének első helyettese Genfben megtartott sajtóértekezleten kijelentéseivel vétett a sajtóközpont rendeltetése ellen. Úgy hírlik, hogy az NDK küldöttségéhez intézett levéllel egyidejűleg a svájci kormányhatóságok közbenjártak a kormányküldöttségnél, s hangsúlyozták, hogy a levél állításai teljesen alaptalanok. Pervuhin megbeszélése Bolz külügyminiszterrel M. G. Pervuhin, a Szovjetunió berlini nagykövete hétfőn felkereste Lothar Bolzot és tájékoztatta őt a megbeszélésről, amelyet Gromiko szovjet külügyminiszter az amerikai, az angol és a francia küldöttség-vezetőkkel folytatott a május 30-án tiszteletükre adott vacsorán. Ezután Pervuhin tanácskozott Lothar Bolzal a külügyminiszteri értekezlet további munkájáról. E tanácskozás hétfőn este folytatódik, amikoris a Szovjetunió küldöttsége találkozik az NDK küldöttségével. Lothar Bolz nyilatkozata Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere interjút adott az Új Kína hírügynökség tudósítójának. Az interjúban ismét hangsúlyozta, hogy a két német állam Genfben tartózkodó küldöttségeinek tárgyalniuk kell egymásal. A két küldöttségnek egyenlő feltételek mellett kell tárgyalnia. A genfi értekezleten szerzett benyomásairól szólva Lothar Bolz annak a véleményének adott kifejezést, hogy a békeszerződés megkötésének kérdése úgy — amint azt a Szovjetunió javasolta — kezd központi helyet elfoglalni az értekezleten. Genfben hétfőn zárt ülést tartottak Genf (MTI). A négy külügyminiszter hétfői zárt ülése nem sokkal 18 óra után véget ért. A megbeszélés két és fél órán át tartott Tatáí©aéások Selwyn Lloyd felmentéséről Genf (MTI). Genfi diplomáciai körökben, s elsősorban a Genfben tartózkodó angol küldöttségek körében, nagy meglepetést keltett a Timesnak az a híre, hogy MacMillan fel akarja menteni Selwyn Lloyd külügyminisztert tisztségétől. A sajtójelentés szerint MacMillan értésére adta Selwyn Llyodnak, közel az idő, hogy el kell hagynia a nemzetközi politika színterét. A Reuter szerint az angol külügyminisztérium szóvivője határozottan cáfolta a hírt. KISALFÖLD Szabadságot Manolisz Glezosznak! A Szakszervezetek Országos tanácsához számos újabb távirat érkezett, amelyekben a magyar szervezett dolgozók követelik Manolisz Glezosznak, a görög nép nagy fiának szabadonbocsátását. A Szakszervezetek Országos tanácsa továbbította a táviratokat a demokratikus szabadságjogok védelméért és Manolisz Glezosznak szabadlábra helyezéséért harcoló görög szakszervezeti bizottságnak. táviratot küldött a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Athénbe, a görög királyság kormányának, valamint az Arghi szerkesztőségének. A görög kormányhoz intézett táviratában a MUOSZ valamennyi magyar újságíró nevében tiltakozását fejezi ki Manolisz Glezosz fogvatartása ellen és követeli a görög nép szabadsághősének haladéktalan szabadonbocsátását. Athén (MTI): Görögországban a demokratikus társadalmi szervezetek vasárnapünnepelték Glezosz legendás hőstettének 18. évfordulóját. Mint ismeretes, Glezosz 1941-ben ezen a napon letépte a fasiszta zászlót az Akropoliszról és kitűzte a görög nemzeti lobogót. A görög nép az évfordulón még erőteljesebben követelte, hogy engedjék szabadon Glezoszt, akit kémkedés vádjával csaknem fél éve börtönben tartanak. * LIPCSEI TUDÓSÍTÓNK ÍRJA : A genfi tárgyalások eddigi mérlege A tulajdonképpeni tárgyalások Genfben a második és harmadik héten bontakoztak ki a külügyminiszterek értekezletén. Megkezdődött a pozíciók „csatája”. Hogyan lehet értékelni az eddig lefolyt vitákat? A Szovjetunió és az NDK javaslatai a német békeszerződés megkötésére és Nyugat-Berlin problémájának rendezésére világos tárgyalási alapot képeznek. Mindkét javaslat célja az, hogy a német militarizmus ne dönthesse a népeket egy harmadik világháborúba. A német militarizmus újjáéledése egyáltalán nem agyrém — mint ahogyan nyugaton egyesek állítják —, amit éppen a genfi tárgyalások napjaiban a német revansiszták által szervezett bécsi és több nyugatnémet városban megrendezett provokációs összejövetelek bizonyítanak. A szovjet javaslatok jelentősége főleg abban van, hogy felkarolja az európai közvélemény mind szélesebb mértékű felismerését, azaz, hogy csak Németország katonai semlegesítése révén lehet elérni az európai biztonságot. Berlinnel kapcsolatban ennek a javaslatnak jelentősége abban rejlik, hogy a Szovjetunió konkrét gyakorlati módon fogott hozzá a kérdés megoldásához, úgy, hogy Németország katonai semlegesítését egy aránylag kis területen kell elkezdeni, ahol a technikai megvalósítás nem ütközne nagyobb nehézségbe. Ha Nyugat-Berlinben sikerül elvi áttörést végrehajtani a katonai semlegesítés terén, akkor később ezt az elvet könnyebb lesz kiterjeszteni mindkét német államra. Csak így lehet eljutni az európai biztonság megteremtéséhez. Ezért irreális a nyugati „csomag”, mivel egyrészt olyan kérdéseket is tartalmaz, amely a németek belügyei, másrészt nem lehet valamennyi kérdést egyszerre megoldani, vagy tárgyalni. A genfi tárgyalások második hetén a Szovjetunió és az NDK lényegében felbontotta a „csomagot”. Amerikai részről is lazítottak a csomagon azzal, hogy Herter külügyminiszter kijelentette: a német egység kérdésétől nem tekinti függőnek a leszerelés kérdését. Ugyancsak Herter jelentette ki nyíltan nyugati részről, hogy az eddigi nyugati állásponttól eltérőleg a mai Nyugat-Németország nem képviseli egész Németországot. Herter megállapítása igen nagy meglepetést keltett Bonnban, valósággal bombaként hatott. A francia külügyminiszter a jogtalan nyugatnémet állásponttal szemben kijelentette, hogy Nyugat-Berlin nem része Nyugat- Németországnak. Ezzel a nyugati oldalon is helyt adtak a világos és letagadhatatlan jogi helyzetnek. A külügyminiszteri értekezlet tehát túljutott a tárgyalási alapok általános vitáján és már részletkérdésekkel foglalkozik. Ez tette lehetővé, hogy a Szovjetunió kompromisszumos részletjavaslatot tett, amely szerint, ha sor kerül mindkét Németországgal a békeszerződés megkötésére, akkor mindkét német állam egy ideig még megmaradhatna a jelenlegi nemzetközi katonai és gazdasági kötelezettségei között (például a NATO, illetve a varsói szerződés, valamint a közös piac, illetve a KGST-hez fűződő kapcsolat).. Ez azért is fontos kompromisszumos javaslat, mert nemcsak a két német államot, hanem az említett szerződések többi tagállamait is érinti. Ha a német békeszerződést aláírják és Nyugat-Berlin kérdését rendezik, akkor lényegesen csökken a német militarizmus veszélye és akkor már nem olyan sürgős többé az egyéb részletkérdések megoldása, amelyek egyébként is a két német állam közötti államszövetség kialakításán belül lépésről lépésre lennének megoldhatók. A genfi külügyminiszteri értekezlet abban is előrehaladást ért el, hogy ma már világos, hogy a Bonn-Párizs tengely kivételével, mind az Egyesült Államok, és méginkább Anglia őszintén törekszik a csúcstalálkozó megvalósítására. A bonni zavaró kísérletek és provokációk mindeddig nem tudtak lényeges negatív befolyást gyakorolni a genfi külügyminiszteri értekezletre, összefoglalva tehát az eddig lefolyt tárgyalásokat, a genfi értekezlet eddigi lefolyását pozitívnak lehet értékelni. Dr. Nagy Ivor. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Békeövezet, vagy új tűzfészek ? A szovjet párt- és kormányküldöttség albániai látogatása alkalmából Hruscsov elvtárs, a küldöttség vezetője nagy fontosságú beszédeket mondott. A Szovjetunió kormányelnöke ezúttal is nyíltan, őszintén beszélt , s szavai heves kitöréseket, idegességet és a műfelháborodás hullámát váltották ki bizonyos nyugati vezető körökben, elsősorban Washingtonban, Rómában és Athénben. „Hruscsov fenyegetőzik!” — kiáltotta az Il Popolo című olasz lap, s fenyegetésnek minősítette Hruscsov szavait Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium sajtófőnöke, valamint Averoff görög külügyminiszter, a Szovjetunió miniszterelnöke valójában senkit sem fenyeetett. Mindössze annyit tett, hogy a Görögországgal és Olaszországgal szomszédos Albániából hívta fel a görög és az olasz kormány, a görög és az olasz nép figyelmét arra, hogy veszélyes, könnyen végzetessé válható politika útjára tévedtek, amii. . hajlandóknak mutatkoztak hazájuk földjét odaadni amerikai rakétakilövők építésére, atomrakéták támaszpontjainak és raktárainak építésére. Olaszországban mér vannak ilyen támaszpontok, Olaszország és az Egyesült Államok már szerződést is kötött — számos ismeretlen, titkos záradékkal, a parlament megkerülésével — az amerikai rakéták és kilövőpályák olaszországi állomásozásáról és felépítéséről. Görögország és az Egyesült Államok között most folynak az ilyen irányú titkos tárgyalások. Hruscsov elvtáns világosan kijelentette albániai beszédében: ha Olaszország és Görögország folytatja a rakétapolitikát, a szocialista tábor is arra kényszerül, hogy védelmére, a szocialista országokra becélzott rakétákkal szemben, megfelelő intézkedéseket tegyen. Hruscsov figyelmeztette az olasz és a görög kormányt: nekik nincs szavuk abban, hogy a rakétatámaszpontokat az amerikai haderők miként használják fel, nem tehetnek semmit, ha Washingtonból, a Pentagonból parancs érkezik: olaszországi vagy görögországi rakéták: „Tűz!” De ugyanakkor tudniok kell, hogy a háborúban vissza is lőnek s mivel a rakéták sűrűn lakott pontokon „állomásoznak”, a visszacsapás katasztrofális lehet az olasz vagy a görög nép jövője szempontjából. Nem a Szovjetunió épít rakétakilövőket Olaszországra vagy Görögországra célzott rakétákkal — a fegyverek fenyegetnek, s nem a szavak, amelyek felvilágosítják az illető nemzeteket, milyen veszedelemmel játszanak felelőtlen kormányaik. Hogy Hruscsov elvtáns miként „fenyegetett”, arra mi sem jellemzőbb, mint az a terv, amelyet albániai beszédeiben ismertetett. A terv így szól: Dél-Európa térségét, a Balkán-félszigetét és a Földközi-tenger térségét tegyék a béke övezetévé, állapodjanak meg, hogy ebben az övezetben nem helyeznek el sem atomfegyvereket, sem rakétafegyvereket, csökkentik a fegyveres erőket. Ilyen övezetet lehetne szervezni Közép-Európában és Északon, Skandináviában, a Keleti-tenger térségében — és ez a három békeövezet kezdete lehetne az európai biztonsági rendszernek. S e javaslatok fényében válik méginkább világossá, miért váltottak ki Hruscsov beszédei idegességet a már említett nyugati kormánykörökben. Mert ugyanezekben a napokban, amikor Hruscsov elvtárs javaslatokat tett a dél-európai békeövezet megteremtésére, nyugati körök nagyarányú erőfeszítéseket tesznek egy másfajta övezet kikovácsolására ugyanebben a térségben. Pál görög király é Friderika királyné ugyanebben az időben hivatalos látogatáson Rómában tartózkodtak, Averoff külügyminiszter társaságában. A görög külügyminiszter előzőleg Törökorországban járt, majd Duncan Sandys brit hadügyminiszter repült Görögországba és Törökországba a ciprusi támaszpontok megerősítésének ügyében. Ugyanakkor az Egyesült Államok hírhedt földközi-tengeri 6. flottája főhadiszállását Máltáról Szicíliára helyezte át, közelebb az olaszországi támaszpontok, az Egyesült Államok dél-európai agressziós vezérkarának központjához, Nápolyhoz. Az AFP francia hírügynökség május 22-i jelentésében elmondotta, hogy ezeknek az akcióknak a célja egy új, „földközi-tengeri paktum megteremtése” és „az amerikai kormány támogatja ezeket a kezdeményezéseket...” Az AFP távirata még a következő, figyelemreméltó megállapításokat tette: „Mérlegelés alatt áll a földközitengeri megegyezés a szó legtágabb értelmében... Nem véletlen a számos találkozás: Athénben az olasz kormányfő és a görög vezetők, Rómában Zorlu török külügyminiszter és az olasz kormány között, Madridban Menderesz török miniszterelnök és a spanyol vezetők, majd Ankarában a görög és török miniszterelnök között. A görög uralkodópár jelenleg Rómában tartózkodik, ahol előttük Karamanlisz miniszterelnök járt A hivatalos cáfolatok ellenére nyilvánvaló, hogy e térség korkormányai között megbeszélések folynak a földközi-tengeri országok átcsoportosításáról, katonai erőfeszítéseik fokozottabb egybehangolásáról. Nem kétséges, hogy ez célkitűzés egy Gibraltártól a Boszporuszig terjedő tömb létrehozására, amely vonzóerőt gyakorolna még az Egyesült Arab Köztársaságra is ..A félhivatalos francia hírügynökség diplomatikusan fogalmazott táviratából is világosan látható, mire megy a játék: a NATO déleurópai szárnya nem elégíti ki az amerikai stratégiák követelményeit. Az olasz—amerikai rakétatámaszpont-szerződés és az amerikai—iráni, valamint amerikai—pakisztáni és az amerikai— török kétoldalú katonai szerződések után egy „átfogó” katonai paktum összetákolásán dolgoznak, amely magába foglalná Franco Spanyolországát, a déleurópai NATO államokat, esetleg Tuniszt és Marokkót és talán az Egyesült Arab Köztársaságot is, tökéletessé téve az amerikaiak földközi-tengeri berendezkedését, könnyebbé téve az utat az agresszív tervek számára, íme, ezek a tervek fenyegetik a békét. Ezek a tervek új tűzfészek kialakulásának veszélyét rejtik magukban Dél-Európában. S ezekkel a fenyegetésekkel szegezik szembe a szocialista tábor országai a maguk javaslatát: Európa e térségét tegyék atomfegyvermentes békeövezetté. Gy.) 1959. június 2, kedd Autóbuszjárat Kapuvár ott Június 1-én megkezdte munkáját a helyi autóbuszjárat. Minden kapuvári örül ennek, de különösen a házhelyirészen lakók, akiknek naponta hat kilométert kellett megtenniök, hogy a vasútállomásra érjenek. Az autóbusz a kora reggeli órákban, délután és este szállítja az utazókat. Minden alkalommal a Szent László utcából indul. Végigmegy a Damjanich utcán, a Főtéren, a Kossuth utcán és a Gaftai részen a vasútállomásig.