Kisalföld, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

41 „Papírgyűjtő hetek“ 1959 június 27-én kisorsolt MÉH Tombola nyerőszámai, valamint tárgyai­ 70 007 futball-labda 70 027 pettyes labda 70 068 1 db kulacs 70 090 1 „ műanyag tálca 70 155 1 „ válltáska 70 207 1 „ sátor 70 241 1 „ pettyes labda 70 252 1 „ kulacs 70 261 1 „ golyóstoll 70 262 1 „ úszógumi 70 269 1 „ töltőtől­ 70 280 1 „ termosz ■ 70 289 1 „ tálca 70 312 1 „ szájharmonika 70 313 1 „ dísztű 70 353 1 csomag kártya 70 346 1 db szájharmonika 70 363 1 „ napszemüveg 70 390 1 „ termosz 70 411 1 „ léggömb 70 412 1 * golyóstoll 70 424 1 * tálca 70 466 1 „ golyóstoll 70 475 1 „ léggömb 70 515 1 „ szájharmonika 70 558 1 „ úszósapka A kihúzott, azonban még el nem vitt nyereménytárgyakat 1 hó­napon belül a MÉH Vállalat, Győr, Rákóczi É. u. 34. sz. alatt a nyertesek átvehetik. 297 70 592 1 „ pettyes labda 70 639 1 „ úszónadrág 70 654 1 pár zokni 70 710 1 db tálca 70 723 1 „ kulacs 70 752 1 „ strandkendó 70 781 1 „ társasjáték 70 790 1 „ társasjáték 70 801 1 „ kulacs 70 802 1 hátizsák 70 804 1 „ úszónadrág 70 821 1 „ léggömb 70 847 1 „ úszósapka 70 867 1 „ pettyes labda 70 871 1 „ gyöngysor 70 873 1 „ futball-labda 70 897 1 „ úttöró ruha 70 901/al „ tálca 70 901/bl úttörő ruha 70 917 1 „ töltőt­oll 70 926 1 „ szájharmonika 70 936 1 „ napszemüveg 70 960 1 csomag kártya 70 966 1 db töltőtoll­ 70 982 1 „ tálca 70 987 1 „ sátor 8. Pintér Szabó Illéssy tétovázik, keresi a szava­kat, a nyomozót­iszt türelmesen vár a feleletre. S azután tétova válasz születik: — Hát, lényeges dolgokban nem tartunk kapcsolatot az apámmal. Nem tudom ezt pontosabban meg­magyarázni ... — No, nem baj, majd közös erővel megmagyarázzuk... ön az előbb azt mondotta, hogy Dallam­mal való találkozása idején ké­szültek megvonni az ösztöndíját. S meg is vonták? — Meg — Miért? — Azt mondták, hogy kulák származású vagyok, de addig elta­gadtam. — S miért mondták magára, hogy kuláik. — Azért, mert az apám az. — Sejtettem mindjárt, hogy mi­ért nevezi maga csak egyszerűen ,,földművesnek“ az apját. Szóval nem értelmiségi, hanem kuláik céd­ádból származik, így minden oka megvan rá, hogy jóban legyen az amerikaiakkal, s tőlük várja a "elszabadulást". Most már azt is értem, hogy miért beszéltek meg újabb találkát az ezredessel. Maga nyilván mindezt elmondotta neki... — Elmondtam. Az ezredes kér­dezgetett, s én, ha már olyan szí­ves volt és bevett a kocsijába, nem akartam udvariatlan lenni... — Jó. Ha ilyen udvarias fiatal­ember, akkor mondja el nekem, hogy mikor szakított meg minden kapcsolatot az apjával? — Azután, hogy megkezdődött a kulákok elleni harc. — Hát akkor mégsem teljesen családi okai voltak a szakításnak. Én majd segítek egy kissé javí­tani az emlékezőtehetségén. Ami­kor közeledett az idő, hogy maga befejezi a középiskolát, összeült a családi tanács, s megbeszélte, hogy magát be kellene íratni valame­lyik egyetemre, vagy főiskolára. Igen ám, csakhogy a kulákok fiai­ra rossz napok jártak, sokkal rosz­­szabbak, mint abban az időszak­ban, amikor a maga édesapja a vagyonát szerezte, így hát vala­mit csinálni kellett, hogy maga bejuthasson az egyetemre... Nem­de? A nyomozótiszt beszéd közben a fogoly arcát figyeli. Sléssyn lát­szik, hogy kínosan érintik a mon­datok. Gara főhadnagy megtalálta a „lényeget“. Borotvaéles logikája kettéhasítja a kém átlátszó véde­kezését. ... Elhatározták tehát, hogy a szülei elválnak, és maga az any­jához költözik. A Szülei azért együtt élhetnek, ha külön­ea lak­nak, hiszen egy községben van­nak. Maga szükség esetén kijelent­heti, hogy megszakított minden kapcsolatot az apjával, csak az anyjához, tartozik, s többé nem ku­­lákszármazású ... — Nem... — próbálkozik köz­bevágni Illéssy. — Várjon egy kicsit, ne vágjon közbe, most én beszélek. Én is vé­gighallgattam magát, s a későb­biek folyamán is végighallgatom. Elvárhatom viszont, hogy engem is végighallgasson. Szóval, így tör­tént. Régi, jól bevált trükk. Egy darabig lehet csinálni, de azután rájönnek, mint az egyetemen ma­gánál is ... Egyébként hol él az édesapja? — Nagykinizsin ... —• És mikor járt nála15 — Nem is olyan régen. — Az ellenforradalom alatt hol volt? — Akkor is Nagykinizsin ... — Ezt mi már tudjuk. Rohant haza, mert az apja követelte visz­­sza a kulákbirtokot. De nem kap­ták vissza, s nem is fogják vissza­kapni ... Pedig maga lett volna az örökös, feltéve, ha valóra válik az, amiről Dallam úrral olyan sokat beszéltek ... Illéssy már nem is próbál tilta­kozni. Ül a széken, gyöngyözik a homloka, s elátkozza azt a percet, amikor beszállt az amerikai ezre­des kocsijába. Tudhatta volna, hogy így végződik, minek kellett kémkednie? Igaz, hogy a birtokuk már nem az övék, de azért élhe­tett, dolgozhatott. S most, tessék itt van, fogoly, elveszett ember. Várja a vizsgálótiszt legújabb kér­dését. — Nos, térjünk vissza a Dallam­mal való első találkozásra — kezdi a főhadnagy. — Eljutottunk odáig, hogy maga beszállt az ezredes ko­csijába, az ezredes kérdéseket tett fel magának, s maga válaszol ezekre. Ebből a beszélgetésből Dal­lam azt a következtetést vonta le, hogy maga ellensége a népi de­mokratikus rendnek, s a későb­biek folyamán esetleg hasznát ve­heti magának. Ezért megadta ne­vét, címét és telefonszámát, s fel­hatalmazta, hogy amikor csak akarja, hívja fel telefonon. Mit mondott Dallam, mikor hívja fel? — Azt, hogy akármi bajom van, hívjam fel nyugodtan, ő jó ember szívesen segít rajtam ... És mit mondott maga neki? — Azt, hogy nincs nekem­ sem­mi bajom, csak a pénztelenség. — És erre az ezredes? — Azt mondta, hogy ha pénzre lesz szükségem, akkor is telefonál­jak. Ha nem is nagy összeggel, de segítségemre tud lenni. — És maga felhívta? — Felhívtam, s találkozót be­széltünk meg. — Amikor telefonon beszéltek, maga már tudta, hogy Dallam kicsoda? — Akkor még nem egészen, csak annyit tudtam, hogy Dallam­nak hívják, s a budapesti ameri­­kai követségen dolgozik. — És mikor tudott meg többet róla? —Amikor a telefonbeszélgetés után találkoztunk. Akkor már ő is elmondta, hogy kicsoda, elmondta, hogy a követség légügyi attaséja. — És miről beszélgettek? — Mindenféléről. Semleges dol­gokról folyt a szó, egyébként is csak egy félórát voltunk együtt. — Maga persze megint panasz­kodott neki, hiszen azért hívta fel, mert pénzre volt szüksége. Követ­kezésképpen beszéltek erről is. Kapott Dallamtól pénzt? — Kaptam. ■— Mennyit? — összesen száz forintot. Azt mondta, hogy sajnálja, de nincs­­több pénz nála. Majd legközelebb többet hoz magával, s akkor na­gyobb összeget is kaphatok ... —• És hogy adta a pénzt? Köl­­csönképpen? — Nem. Csak úgy. — Nem volt szó arról, hogyan viszonozza a „segítséget?“ — Azt mondta Dallam úr, hogy én ne adjam meg neki a pénzt, inkább segítsek neki egy-két do­logban, amire szüksége van. — Maga ekkor már gondolta, hogy miről van szó. Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy kémkedésről. Illéssy megint tagadni próbált: — Kérem, én nem kémkedtem. Azt gondoltam, hogy Dallam úr bizonyára villában lakik, s ott kert is van. Arra számítottam, hogy majd kerti munkát vég­zek a pénzért, amit adott, úgy szolgálom meg. — És mindjárt megbeszélték, hogy mikor megy el maga az ez­redes kertjébe kapálni? — Nem, erről nem volt szó. — Egyáltalán, dolgozott maga ■ a Ma­ha is Dallam kertjében? — Nem, soha. — Hát hogy szolgálta meg a pénzt, amit kapott tőle? — Végül sehogy. Csak barátság­ból adta... — Barátságból... No jó. Azt vall, amit akar. Folytassuk csak, a végén úgyis minden káderül... Tehát Dallamtól száz forintot ka­pott, s megállapodtak abban, hogy legközelebb újra találkoznak. Ta­lálkoztak is? — Találkoztunk . .. — És? Miről beszélgettek? — Ismét semleges dolgokról.. — Például a maga pénzzavará­ról ... — Jól tetszik mondani... — És Dallam, a „jó ember“ ter­mészetesen ismét kielégítette ma­gát. Újabb száz forinttal, ahogy az egy ilyen igazi amerikai úrhoz illik... Illéssynek egy parányi méltat­lankodás van a hangjában, amint válaszol: — Nem száz forintot adott, hét­ 6zázat... Gara főhadnagy egy aprót füty­tyent: — Hű, a mindenit, tényleg meg­erőltette magét az ezredes úr. És miért adott ilyen sokat? — Mert mondtam neki, hogy haza szeretnék utazni, de előbb ki kell fizetnem az adósságaimat, s útiköltségre nincs pénzem. — És ez persze elég ahhoz, hogy egy igazi úr felajánlja a segítsé­gét ifjú barátjának. Igazán jó em­ber volt ez a Dallam..! Illéssynek erre egy szava sincs. A vizsgálótiszt egy papírlapot vesz elő az akták közül, s így szól: — Megkapta tehát a hétszáz fo­rintot, s hazautazott Nagykíni­­zsire. Mondja csak, hol van ez a Nagykinizsi? — A Dunántúlon ... — Szóval, az odavezető vasútvo­nal az M 1-s repülőtér mellett Visz el... Csak nem akkor csinálta ezt a vázlatot? A kém lélegzetét visszafojtva, kimerdt szemmel bámulja a papír­lapot. Semmi kétség, ez az a váz­lat, amit a repülőtérről csinált. Dallamnak megmutatta, az ezre­des lemásolta, ő pedig eltette az eredetit. Hátha valamikor hasznát veszi. S most tessék, itt van, mit is mondjon róla? Megkönnyebbül, hogy nem kell felelnie, mert Gara főhadnagy fel­áll, s így szól: — Mára befejeztük. " Rövidesen majd folytatjuk. Addig gondolkoz­zék, hátha eszébe jutnak a dol­gok ... Illéssy tiltakozik: — Elmondtam mindent őszin­tén ... — Akkor is gondolkozzék .. Bizonyára van még, amit elfelej­tett ... A magafajta fiatalembe­rek, ha idejutnak, nem szívesen tornáztatják a memóriájukat... Azon is gondolkozzék, amit én magának az őszinteségről mond­tam ... (Folytatjuk.) KISALFÖLD TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM! A NAGYSZENTJÁNOSI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN nagyobb mennyiségben hasz­nált, jókarban lévő LÓSZERSZÁMOK eladók. Érdeklődni lehet a gazdaság központjában­. Tel.: Nagyszent­­jános 1.__________273 SOPRONI ÁLLAMI GAZDASÁG keres felvételre vizsgázott férfi főszakácsot 274 A MOSONMAGYARÓVÁRI FÉMFELDOLGOZÓ VÁLLALAT felvesz gyakorlattal rendelkező KALORIKUS MÉRNÖKÖT vagy TECHNIKUST. Jelentkezés a vállalat személy­zeti osztályán: 279 Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett feleség, édesanya, nagyanya, RAGÁNYI RUDOLFNÉ elhunyt. Temetése július 1-én háromnegyed 2-kor lesz a győrszigeti temetőben. 293 _JBC3«C=­»C=‡»CLJBCDBC=‡»CZ‹». 1359. július 1. szerda. APROHIRDETESEK AD­ÁS-VÉTEL Figyelem. Szép háló szobabútor, konyhaszek­rény, egyes szekrények ágyak eladók. Gyór Kisfaludy u. 31. Vörösné M Dió teleiháló igényes­nek eladó. Győr, Gorkij u. 53. (Volt Teleki utca.) Szabó. 283 Megvételre keresek ki­fogástalan állapotban lévő 25­ l-es Jávát, vagy zöld Pannóniát. Szalay Jenő, Kajárpéc. 204 Biedermeier tükör, festmények, annak bú­torok eladók. Győr, Di­mitrov s. H. I. em. 1. 286 Szép dióháló-szobabú­­tor, kétszemélyes reka­­mlé, fotelok, székek el­adók. Győr, Kisfaludy U. 13. 289 Egy valanyhegesztő dinamó sürgősen eladó. Győr, Lukács Sándor u. 13. Kulcsár.­­290 HÁZASSÁG 45 éves férfi házasság céljából megismerkedne korban hozzáillő, jólelkű lánnyal, vagy özvegy­­asszonnyal. Nyugodt ott­honra talál jeligére le­veleket a Magyar Hirde­tőbe. Győr, Kazinczy u. 16. 269 INGATLANELAD­ÁS Beköltözhető kis eme­letes családiház a Híd utcai SZTK mellett el­adó. Két szoba összkom­fort, üzlethelyiség. Cím a Hirdetőben, Győr, Ka­zinczy u. 16. 288 VEGYES Háztartási munkát, gyermekgondozást vál­lalok. Cím a Kiadóban, Győr, Sztálin u. 3. 298 Találtak egy pénztár­cát. Igazolt tulajdonosa átveheti a Hirdetőben. Győr, Kazinczy u. 16. 292 Három fiatalember ré­szére bútorozott szoba kiadó. Győr, Puskás ti­­vadar u. 2. Igy Hozott anyagra kézi­munka előrajzolását, hímzését vállalom. An­­zenberger Amália kézi­munka előnyomó. Győr, I. dr. Kovács Pál u. 5. Virágpiac, 285 AZ ÉSZAKDUNANTÚU ÁRAMSZOLG­ÁLTATÓ VÁLLALAT GYŐRI ÜZ­LETIGAZGATÓSÁGA HÁLÓZATI gyakorlattal rendelkező VILLANY­SZERELŐ MŰVEZETŐT, továbbá VILLANYSZE­RELŐKET, ELEKTRI­­KUSOKAT, KŐMŰVESE­KET, LAKATOST, HE­GESZTŐT és SEGÉD­MUNKÁSOKAT azonnali belépéssel felvesz. Je­lentkezni lehet: az Üz­letigazgatóság személy­zeti osztályán, Győr, Kandó Kálmán utca 12. 282 KERESSEN FEL BENNÜNKET I ÉRDEMES! Ittlinn­ent olcsón kaphat nálunk ? Vesz mindennemű BÚTORT, RUHANEMŰT a BIZOMÁNYI­T 4 GYŐR, LENIN ÚT 2.

Next