Kisalföld, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

.VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I SZÁM ÉVFOLYAM A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Újévi köszöntő (F. P.) Száz esztendővel ezelőtt jövendőmondót nyomatott minden valamirevaló újság- és kalendá­rium-kiadó az 1860-as „közönsé­ges” évre. Hogy dőreség volt, min­denki tudta, aki ehhez hasonló dol­got eszkábált össze, de mégis meg­tette, mert tömegek igényét elégí­tette ki ezzel. Jobbra és szebbre vágyó emberekben hitet ébresz­tett a következő 365 nap küzdel­mét végigcsinálni — igaz, hogy csalfa és hamis hitet. A hitre azon­ban mindenképpen szükség volt. Puskin verssora örök érvényű: „Vágy nélkül szívünk nem dob­banhat . . A jósok divatja elmúlt, mi a való világ tényeit vesszük számba és úgy tervezünk. Nem is annyira tetteinket számítjuk meg, mint akaratunk és értelmünk teherbí­róképességét. Jövendőmondók te­hát nem lehetünk és egyébként is: ki mondhatná az 1960-as évre, hogy „közönséges”, hogy semmi rendkívülit nem ígér? H­add kérdezzünk vissza: rendkívülit? Mostanság a szó elveszíti eredeti jelentését, és hovatovább ugyancsak nehezen határolhatjuk el, hogy mi a nagy­szerű és mi a hétköznapi. Tegnapi nagy tettek mára megszokottá­ vál­nak — az élet törvényei szerint. Tavaly még a szputnyikokat, a kozmikus rakétákat köszöntöttük. Holnap? A kérdőjel már nem csu­pán általában a jövő titokzatos­ságára vonatkozik, hanem értel­münk sajátja lesz, amellyel a technika egyre szédületesebb cso­dáit tudomásul veszi. Száz évvel ezelőtti időt idéztünk . . Nos, az angol fizikus, Faraday, vagy bárki más találmányait nehezen értette az akkori kor embere. A holdra­kétát is nehezen értik még sokan, de szíve gyorsuló dobogásával magáénak érzi már korunk em­bere. . . . Köszönteni az új esztendőt éppen ezek miatt — egyszerre há­lás és hálátlan feladat. Kettősségé­ben is vonzó, hiszen mélyebb ér­telem él a lassan egyszerű udva­riassági formulává süllyedő szo­kásban: akarás, hogy — akár egyetlen pillanatra — megsejtsük a jövőt, jövőnket. Soroljunk számokat? A célból annyit meg ennyit termelünk 1960- ban, az átlagbér emelkedése pedig ilyen meg ilyen ívelésű lesz . . . Megtettük ezt már az ünnepeket megelőzően, és még sokszor meg­tesszük az ünnepek után is. Ez kötelességünk, mint ahogyan leg­fontosabb kötelmeink közé tarto­zik a tervek végrehajtásán min­den erőnkkel, becsületes ember­hez méltóan dolgozni. A­z új évnek ezen az első reg­gelén, küszöbén új cselek­véseknek, egy pillanatra megál­lunk, mint egy hegycsúcson — vissza- és előrenézni. És ebben a pillanatban egyetlen egy dolog izlik fel elménkben, az évszázadok­­ra kínzó kérdés, napjaink legfon­tosabb aktualitása: lesz-e módunk szép elgondolásainkat tettre vál­tanunk? Meglesz-e a mód és lehe­tőség? Vajon nem terhes-e az 1960-as esztendő háborúval? Úgy tetszik, békét melenget ma­gában. Az óév utolsó napján kö­zölték az újságok a hírt, hogy a nagyhatalmak megegyeztek a csúcstalálkozó időpontjában, má­jus 16-ában. Párizsban ülnek ösz­­sze a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy Britannia és Fran­ciaország képviselői, tárgyalni. Korai lenne a megállapodásról írni, túlságosan nagyok az ellenes erők, hátrálásra kényszeríteni őket ma még korántsem egyszerű feladat. A lehetőség azonban meg­van. És lehetséges, hogy Párizs, amely már annyi nagyszerű és forradalmian új eszmével, tettel, történelemmel ajándékozta meg a világot — mindennél forradal­mibb és történelmibb események­nek lesz kezdete. A béke öröklé­tének, a leszerelés teljességének.. „Csillagtól csillagig megyek.. S ha nem törnék feléjük, korunk­kal együtt, minduntalan , mily célom lehet a földön? Embernek mért tartanám magam?" Az egyik szovjet költő, Nyikolaj Griba­­csov fogalmazta meg így korunk emberének életérzését. A csillag­­távlatok szédítő messzesége számunkra nem utópia. Az igaz­ságos társadalmi rend kialakítása nem elérhetetlen álom. Terveink világnyi­ nagyok, és az óriás táv­latokban néha liliputinak érzi magát az ember. Ó, erre vigyáz­zunk nagyon! A béke-középpontú politikának egyúttal ember-közép­pontúnak is kell lennie. Egy má­sodpercnyi villanásra sem feled­kezhetünk meg arról, hogy min­den nem élő nagyságnak az élőt kell szolgálnia. Az Embert, az Ady értelmében vett Embert, így, nagybetűvel ... Jövendőmondok nem va­gyunk — ez igaz. Ám, hol járunk már a kétezer éve írott horatiusi aranyszabálytól: „tu ne quaesteris, scire nefas, quem mihi quem tibi finem dá dederunt...” Csak ne ku­tasd, tudni tilos, hogy nekem és­ neked mily véget adnak istene­ink ... Hát mi kutatunk és tudás­vágyunk nem ismer tilalmi táblá­kat. Az istenek nem-létével együtt tűntek el e tilalmak is. És ami­ként Gribacsov már ad sidera, csillagig tör — az antik poéták ál­ma volt ez is —, mi hasonlókép­pen teszünk. ... Jövendőmomdók nem va­gyunk. De ki tudja: lehetséges, hogy 1960-ban már realizálódnak vágyaink és az ember fizikai kö­zelségben köszön­theti a csilla­gokat. K­i tudja? Századiunk csodák­kal záruló, gyönyörűséges­ század. Emberei nagyszerűek! Kö­­­szöntsük hát az új év első napján­ azt az embert, ki elsőként hagyjad el a földet, úgy lehet, már az­ idén. És koszantsa le a békét! ARA, 60 FILLÉR Győr, 1960. január 1., péntek Mit építenek 1960-ban a megyében ? Befejezetlen napló Tizenkét kérdés — tizenkét válasz Mérföldes léptekkel haladunk előre a fejlődés útján Dobi István elvtárs rádióbeszéde Kedves Hallgatóim! Az óra éj­félt ütött, 1960-ra lapoztunk a ka­lendáriumban. Az ünnepi perc­ben sikerekben gazdag, boldog újesztendőt kivártok a rádió min­den hallgatójának, egész magyar népünknek. Jusson el üdvözletem mindenüvé, ahol ezen a Szilvesz­ter-éjszakáján magyarok ünne­pelni összegyülekeztek Gyárak, üzemek, szövetkezetek kultúrott­­honaiba, nyilvános szórakozóhe­lyekre és jusson el a csendes csa­ládi otthonokba is, az ünneplő fő­városba, a városokba és az apró falusi házakba is. Csendüljenek össze a poharak, ürítsük őket elért sikereink örömére és az induló új­év biztató kilátásaira. Gondatlan­ság és jókedv uralkodjék ezen az éjszakán minden magyar szívben és derűsen induljunk az új eszten­dőbe. Ha visszatekintünk 1959-re, el­mondhatjuk, hogy minden okunk megvan az elégedettségre. Hazánk a szocialista építkezés nagyszerű eredményeivel gyara­podott és népünk élete tovább szépült. Tisztelet és hála illesse ezért a bányák, a gyárak, a mezőgazda­ság, a tudományos kutatás, a kul­turális élet, a kereskedelem, a közlekedés munkásait, mindazo­kat, akik az év folyamán fáradha­tatlanul dolgoztak. Ebben a kis országban, a mi drága hazánkban, százezrek és százezrek érezhetik önmagukban az­t a felemelő­dést, a büszke elégedettséget, amelyet csak a tisztességes helyt­állás, az igen jól végzett munka adhat meg embereknek. Békében, biztonságban éltünk és dolgoztunk, s megvan a remé­nyünk, hogy békességben élhe­tünk az idei esztendőben is. A szovjet tudomány csodálatos műszerekkel a szocializmus dicső­ségét írta az égre, a szovjet po­litika biztosítani tudta az emberi­ségnek a békét és 1960-ra új táv­latait nyitotta meg az általános haladásnak, a népek békés egy­más mellett élésének. Szép ter­veink vannak az új esztendőre. Hazánk földjének gazdag adott­ságai mellett, terveink valóravál­­tásának biztosítékát megtalálhat­juk abban is, hogy a szocialista tábor nagy családjában, a szocia­lizmust és kommunizmust építő népek nagy testvériségében élünk és dolgozhatunk. Mérföldes lép­tekkel haladunk előre a világ fej­lődése útján és megvan az erőnk, megvannak az eszközeink, meg­van a nemzeti egységünk, belső egyetértésünk, hogy a népek bé­kés történelmi versenyében ne maradjunk le, hanem ezután is az elsők, a legjobbak közé töre­kedjünk. Ezekkel a gondolatokkal kívá­nok minden kedves hallgatómnak, egész népünknek boldogságot, si­kereket, nyugodt, munkás, ered­ményekben gazdag új esztendőt. Magyar­ és szovjet államférfiak táviratváltása az újév alkalmából A beköszöntő új év alkalmából a magyar és a szovjet államférfiak az ó­év utolsó napján táviratban tolmácsolták újévi jókívánságai­kat, üdvözletüket. N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke és K. J. Vo­­rosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke a következő újévi üdvözletet küldte Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács elnöke­­(Folytatás a 2. oldalon) B&Ld&q. új énei khxánunsz mindéit kexenes din as­énkn­ak ! A Kisalföld Szerkesztősége és Kiadóhivatala

Next