Kisalföld, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
.VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I SZÁM ÉVFOLYAM A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Újévi köszöntő (F. P.) Száz esztendővel ezelőtt jövendőmondót nyomatott minden valamirevaló újság- és kalendárium-kiadó az 1860-as „közönséges” évre. Hogy dőreség volt, mindenki tudta, aki ehhez hasonló dolgot eszkábált össze, de mégis megtette, mert tömegek igényét elégítette ki ezzel. Jobbra és szebbre vágyó emberekben hitet ébresztett a következő 365 nap küzdelmét végigcsinálni — igaz, hogy csalfa és hamis hitet. A hitre azonban mindenképpen szükség volt. Puskin verssora örök érvényű: „Vágy nélkül szívünk nem dobbanhat . . A jósok divatja elmúlt, mi a való világ tényeit vesszük számba és úgy tervezünk. Nem is annyira tetteinket számítjuk meg, mint akaratunk és értelmünk teherbíróképességét. Jövendőmondók tehát nem lehetünk és egyébként is: ki mondhatná az 1960-as évre, hogy „közönséges”, hogy semmi rendkívülit nem ígér? Hadd kérdezzünk vissza: rendkívülit? Mostanság a szó elveszíti eredeti jelentését, és hovatovább ugyancsak nehezen határolhatjuk el, hogy mi a nagyszerű és mi a hétköznapi. Tegnapi nagy tettek mára megszokottá válnak — az élet törvényei szerint. Tavaly még a szputnyikokat, a kozmikus rakétákat köszöntöttük. Holnap? A kérdőjel már nem csupán általában a jövő titokzatosságára vonatkozik, hanem értelmünk sajátja lesz, amellyel a technika egyre szédületesebb csodáit tudomásul veszi. Száz évvel ezelőtti időt idéztünk . . Nos, az angol fizikus, Faraday, vagy bárki más találmányait nehezen értette az akkori kor embere. A holdrakétát is nehezen értik még sokan, de szíve gyorsuló dobogásával magáénak érzi már korunk embere. . . . Köszönteni az új esztendőt éppen ezek miatt — egyszerre hálás és hálátlan feladat. Kettősségében is vonzó, hiszen mélyebb értelem él a lassan egyszerű udvariassági formulává süllyedő szokásban: akarás, hogy — akár egyetlen pillanatra — megsejtsük a jövőt, jövőnket. Soroljunk számokat? A célból annyit meg ennyit termelünk 1960- ban, az átlagbér emelkedése pedig ilyen meg ilyen ívelésű lesz . . . Megtettük ezt már az ünnepeket megelőzően, és még sokszor megtesszük az ünnepek után is. Ez kötelességünk, mint ahogyan legfontosabb kötelmeink közé tartozik a tervek végrehajtásán minden erőnkkel, becsületes emberhez méltóan dolgozni. Az új évnek ezen az első reggelén, küszöbén új cselekvéseknek, egy pillanatra megállunk, mint egy hegycsúcson — vissza- és előrenézni. És ebben a pillanatban egyetlen egy dolog izlik fel elménkben, az évszázadokra kínzó kérdés, napjaink legfontosabb aktualitása: lesz-e módunk szép elgondolásainkat tettre váltanunk? Meglesz-e a mód és lehetőség? Vajon nem terhes-e az 1960-as esztendő háborúval? Úgy tetszik, békét melenget magában. Az óév utolsó napján közölték az újságok a hírt, hogy a nagyhatalmak megegyeztek a csúcstalálkozó időpontjában, május 16-ában. Párizsban ülnek öszsze a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Franciaország képviselői, tárgyalni. Korai lenne a megállapodásról írni, túlságosan nagyok az ellenes erők, hátrálásra kényszeríteni őket ma még korántsem egyszerű feladat. A lehetőség azonban megvan. És lehetséges, hogy Párizs, amely már annyi nagyszerű és forradalmian új eszmével, tettel, történelemmel ajándékozta meg a világot — mindennél forradalmibb és történelmibb eseményeknek lesz kezdete. A béke öröklétének, a leszerelés teljességének.. „Csillagtól csillagig megyek.. S ha nem törnék feléjük, korunkkal együtt, minduntalan , mily célom lehet a földön? Embernek mért tartanám magam?" Az egyik szovjet költő, Nyikolaj Gribacsov fogalmazta meg így korunk emberének életérzését. A csillagtávlatok szédítő messzesége számunkra nem utópia. Az igazságos társadalmi rend kialakítása nem elérhetetlen álom. Terveink világnyi nagyok, és az óriás távlatokban néha liliputinak érzi magát az ember. Ó, erre vigyázzunk nagyon! A béke-középpontú politikának egyúttal ember-középpontúnak is kell lennie. Egy másodpercnyi villanásra sem feledkezhetünk meg arról, hogy minden nem élő nagyságnak az élőt kell szolgálnia. Az Embert, az Ady értelmében vett Embert, így, nagybetűvel ... Jövendőmondok nem vagyunk — ez igaz. Ám, hol járunk már a kétezer éve írott horatiusi aranyszabálytól: „tu ne quaesteris, scire nefas, quem mihi quem tibi finem dá dederunt...” Csak ne kutasd, tudni tilos, hogy nekem és neked mily véget adnak isteneink ... Hát mi kutatunk és tudásvágyunk nem ismer tilalmi táblákat. Az istenek nem-létével együtt tűntek el e tilalmak is. És amiként Gribacsov már ad sidera, csillagig tör — az antik poéták álma volt ez is —, mi hasonlóképpen teszünk. ... Jövendőmomdók nem vagyunk. De ki tudja: lehetséges, hogy 1960-ban már realizálódnak vágyaink és az ember fizikai közelségben köszöntheti a csillagokat. Ki tudja? Századiunk csodákkal záruló, gyönyörűséges század. Emberei nagyszerűek! Köszöntsük hát az új év első napján azt az embert, ki elsőként hagyjad el a földet, úgy lehet, már az idén. És koszantsa le a békét! ARA, 60 FILLÉR Győr, 1960. január 1., péntek Mit építenek 1960-ban a megyében ? Befejezetlen napló Tizenkét kérdés — tizenkét válasz Mérföldes léptekkel haladunk előre a fejlődés útján Dobi István elvtárs rádióbeszéde Kedves Hallgatóim! Az óra éjfélt ütött, 1960-ra lapoztunk a kalendáriumban. Az ünnepi percben sikerekben gazdag, boldog újesztendőt kivártok a rádió minden hallgatójának, egész magyar népünknek. Jusson el üdvözletem mindenüvé, ahol ezen a Szilveszter-éjszakáján magyarok ünnepelni összegyülekeztek Gyárak, üzemek, szövetkezetek kultúrotthonaiba, nyilvános szórakozóhelyekre és jusson el a csendes családi otthonokba is, az ünneplő fővárosba, a városokba és az apró falusi házakba is. Csendüljenek össze a poharak, ürítsük őket elért sikereink örömére és az induló újév biztató kilátásaira. Gondatlanság és jókedv uralkodjék ezen az éjszakán minden magyar szívben és derűsen induljunk az új esztendőbe. Ha visszatekintünk 1959-re, elmondhatjuk, hogy minden okunk megvan az elégedettségre. Hazánk a szocialista építkezés nagyszerű eredményeivel gyarapodott és népünk élete tovább szépült. Tisztelet és hála illesse ezért a bányák, a gyárak, a mezőgazdaság, a tudományos kutatás, a kulturális élet, a kereskedelem, a közlekedés munkásait, mindazokat, akik az év folyamán fáradhatatlanul dolgoztak. Ebben a kis országban, a mi drága hazánkban, százezrek és százezrek érezhetik önmagukban azt a felemelődést, a büszke elégedettséget, amelyet csak a tisztességes helytállás, az igen jól végzett munka adhat meg embereknek. Békében, biztonságban éltünk és dolgoztunk, s megvan a reményünk, hogy békességben élhetünk az idei esztendőben is. A szovjet tudomány csodálatos műszerekkel a szocializmus dicsőségét írta az égre, a szovjet politika biztosítani tudta az emberiségnek a békét és 1960-ra új távlatait nyitotta meg az általános haladásnak, a népek békés egymás mellett élésének. Szép terveink vannak az új esztendőre. Hazánk földjének gazdag adottságai mellett, terveink valóraváltásának biztosítékát megtalálhatjuk abban is, hogy a szocialista tábor nagy családjában, a szocializmust és kommunizmust építő népek nagy testvériségében élünk és dolgozhatunk. Mérföldes léptekkel haladunk előre a világ fejlődése útján és megvan az erőnk, megvannak az eszközeink, megvan a nemzeti egységünk, belső egyetértésünk, hogy a népek békés történelmi versenyében ne maradjunk le, hanem ezután is az elsők, a legjobbak közé törekedjünk. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves hallgatómnak, egész népünknek boldogságot, sikereket, nyugodt, munkás, eredményekben gazdag új esztendőt. Magyar és szovjet államférfiak táviratváltása az újév alkalmából A beköszöntő új év alkalmából a magyar és a szovjet államférfiak az óév utolsó napján táviratban tolmácsolták újévi jókívánságaikat, üdvözletüket. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke a következő újévi üdvözletet küldte Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnöke(Folytatás a 2. oldalon) B&Ld&q. új énei khxánunsz mindéit kexenes din asénknak ! A Kisalföld Szerkesztősége és Kiadóhivatala