Kisalföld, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

3­ 0. szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedésektől A JASZSZ közleménye a kongói helyzetről hogy darabokra szakítsák a Kon­gói Köztársaságot, szétzüllessszék gazdasági életét és éhínséggel tör­jék meg a törvényes jogait és füg­­getlenségét védelmező kongói nép akaraterejét, minden olyan állam­inak, amelynek szemében kedves a népek nemzeti szabadságának és függetlenségének eszménye, köte­lessége gazdaságilag is segítséget nyújtani a Kongói Köztársaság­nak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy töb­bek között a Szovjetunióhoz fordul segélykeretemmel. A szovjet kormány tanulmá­nyozta a helyzetet és az említett kérést, s ennek alapján kijelenti hogy a Szovjetunió kész kedvez­­zően megvizsgálni olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életének normális feltételeit, lehetővé ten­né, hogy Kongó népe saját nem­zeti érdekeinek megfelelően, saját jóléte érdekében használja fel or­­szágának gazdag erőforrásait.” A szovjet kormánynyilatkozat ezután megemlíti a Kongó részére eddig nyújtott szovjet élelmiszer­­segélyt, a szovjet repülőgépek­ részvételét a Biztonsági Tanács határozata alapján Kongóba vezé­nyelt csapatok, valamint egyéb rakományok átszállításában. Ő utal rá, hogy a közeljövőben újabb szovjet gőzös indul Kongóba amely Száz szovjet tehergépkocsit, megfelelő tartalék-alkatrészeket és szakemberek csoportjával egy ja­vítóműhelyt juttat el a Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságai­nak Szövetsége a közeljövő­ben szovjet orvosokat és egészségügyi személyzetet bo­csát a Kongói Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és megfelelő orvosi befedezé­­seket küld.­­»A Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köztársaságot, kölcsö­nösen előnyös gazdasági együtt­működést és kereskedelmi kapcso ■utókat kifejleszteni vele, még­pedig a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmiféle politikai, katonai vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csorbítanák a független Kongói Köztársaság érdekeit, vagy szuverén jogait” — fejező­dik be a szovjet kormány nyilat­kozata. A TASZSZ közli a szovjet kor­mány nyilatkozatát a kongói hely­zetről. A nyilatkozat bevezetőül hangsúlyozza: „A szovjet kormány határozot­tan­ elítélte a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista agresz­­sziót. Szintén elítélte ezt az ag­ressziót a Biztonsági Tanács, amely követelte a belga csapatok kivonását Kongó területéről. Az agressziónak azonban mindmáig nem vetettek véget, az interven­ciós csapatokat nem vonták ki. Amennyiben a Kongó elleni agresszió folytatódik, figye­lenkbe véve, hogy ennek ve­szélyes következményei lehet­nek az egyetemes békére néz­ve, a szovjet kormány nem, riad vissza az erélyes intéz-­­kedésektől, hogy visszavágjon­­ az agre­sszoroknak, amelyek, mint most már teljesen vilá­gossá vált, valójában a NATO összes gyarmattartó hatalmai­nak buzdítására cseleksze­nek.” A nyilatkozat a továbbiakban rámutat: „Most, amikor mindenki szeme láttára kísérletek történnek arra, hogy Kongó népét megfosszák nemrég szerzett függetlenségétől. Furcsa „véletlenek“ a leopoldvillel repülőiére® K. Nyepomnyascsij, a Pravda fak­tratudósítója Akkrából kelte­tt­­t cikkében beszámol arról, ho­­an hajtják végre feladatukat a v.wigoba küldött szovjet repülő­­,­ pekl Mint ismeretes, a szovjet építőgépeik ghánai csapatokat­­állítottak az ENSZ fegyveres e erőinek székhelyére, Leopoldvil­­le-re A szovjet repülők eddig már h­uszonhatszor haladtak át az Egyenlítő felett és több mint száz­­­er kilométer utat tesztek meg r­ndkívül nehéz időjárási körül­mények között Afrika egén. „Az Akkra—Leopoldville útvo­nalán a szovjet repülők nem egy­szer találkoznak előre nem látott­­körülményekkel’­ — írja a tudósító N­emrégiben például Jevgenyij Kalinovszkij és Konsztantyin Je­­­zupov repülőgépei nehéz időjárá­si körülm­ények között elvesztet­ték rádiókapcsolatukat a földdel, a gépek kérték, hogy a leopoldvil­­lei repülőtér adja meg a leszállási feltételeket, a repülőtér, amely­nek rádióadóját az amerikaiak ka­parintották kezükbe, így válatszolt: „Ereszkedjenek 1500 m. magasság­ba”. Ezután kellett volna megad­ni a leszállási engedélyt De a leg­kritikusabb pillanatban a repülő­téri rádióadó elhallgatott. Nem válaszolt a szovjet gépek fedélze­téről érkező kérdésekre. A gépek a felhőkben egyik kört a másik után írták le, nem tudva, mi tör­tént a repülőtéren. Aleksandr Tyud­enyev pilóta, aki Leopold­­­viliében tartózkodott, a rádióállo­másra sietett és kezébe vette a mikrofont, hogy segítsen gépeik­nek a leszállásban. Ebben a pilla­natban azonban kikapcsolták a rádióadó erősített adását, s a tar­talékadó szintén nem működött­­. Mint a Pravda tudósítója beszá­mol erről, a gépek ennek ellenére sikeresen leszálltak. Ez azonban már nem az első olyan eset volt, amikor a „pillanatnyi üzemzavar” csaknem komoly balesetet oko­zott Ugyancsak a kritikus pilla­natban hallgatott el például a repülőtéri rádióadó — amely ak­kor a belga ejtőernyősök kezén volt — az egyik szovjet gép le­szállása közben. Ennek következ­tében a gép csaknem összeütkö­zött egy másik repülővel Csupán a szovjet pilóta gyors közbelépése akadályozta meg a könnyen vég­zetessé válható balesetet. ,A Ruznhouillet-i kastély titka A nyugatnémet kancellár cselszövései — Sajtóvélemé­nyek Adenauer és De Gaul­le találkozójáról. A Pravda hétfői számában „A­z­ambouillet-i kastély titka” cím­mel vezércikket közöl Adenauer és De Gaule megbeszéléseiről. A francia—nyugatnémet tárgyalá­sok — hangoztatja a lap — köz­vetlen folytatásai annak a hideg­­háborús politikának, amelyet Debré francia miniszterelnök a nemzetgyűlés legutóbbi zárt ülé­sén meghirdetett. Adenauer pá­rizsi útja azt bizonyítja, hogy Franciaország uralkodó körei mit sem tanulva a történelemből és semmibe véve a mai helyzet reális tényeit, elősegítik az ag­resszív német militarizmus újjá­éledését A találkozó eredményeiről a Pravda a következőket írja: Minél tovább áll fenn a Bonn— Párizs tengely, annál egyoldalúb­­bá válik. „Nyugat-Európának csak egyetlen vezetője lehet” — mondják Bonnban — de nem Pá­rizsra gondolnak. A nyugatnémet főváros katonai körei ezt már nyíltan hangoztatják — hangsú­lyozza a Pravda. Mint a Reuter és az AP jelenti, a hétfői angol lapok érdeklődésé­nek előterében Macmillan bonni útja áll. A Daily Express „Dr. Adenauer cselszövései” címmel kommentálja az eseményt. A kancellár azért hívta meg Mac­­millant — vélekedik a lap — mi­vel meg akarja szerezni Nagy- Britannia hidrogénfegyvereit. Vi­szonzásul Adenauer megkönnyí­tené Anglia bejutását az európai közös piac országai közé. Le­gyünk résen Adenauer cselszö­véseivel szemben — figyelmezte­ti a lap Macmillant. Párizs, A Combat írja: Korai lenne feltételezni, elér­­kezett-e annak az ideje, hogy az érdekelt államok európai politi­kai egyezményt írjanak alá. Ma még Európa csupán a „politikai tanácskozás stádiumában van. Óvakodni kell az elhamarkodott lépésektől” — vélekedik a Com­bat. A rendkívüli állapotok bevezetése óta 14000 afrikait börtönöztek be a Dél-afrikai Unióban i Brst a News Chronicle Johan- A bebörtönzöttek szörnyű kö­­nesburgi tudósítója jelenti, a­rülmények között sínylődnek. Dél-afrikai Unióban a rendkívüli Vérhas és tüdőgyulladás pusztít állapotok bevezetése óta 14 000 közöttük. Legutóbb hat foglyot afrikait börtönöztek be, főként 21 állítólag szökési kísérlet miatt épein, aluli fiatalokat, agyonlőttek. KISALFÖLD Sikertelen amerikai rakétakísérlet Az amerikai haditengerészet gyorsított „Polaris” rakétaprog­ramjának keretében hétfőn újabb kísérletet végeztek egy „Polaris” rakéta vízalatti kilövésével. A tengeralattjáróról kilőtt ra­kéta azonban eltért tervezett pá­lyájától és 47 másodperccel a ki­lövés után „biztonsági okokból” fel kellett robbantani. Máglyára kereült az amerikai n­periatizment Bogotában Bogotában, Columbia fővárosá­ban szombaton este több ezer főnyi tömeg vonult a város középpont­jába, ahol Simon Bolivárnak, Co­lumbia szabadsághősének szobra előtt máglyát rakott, hogy eléges­se az amerikai csillagos lobogóba göngyölt „jenki imperializmus" bábuját. A rendőrség szét akarta verni a tömeget, de a tüntetők túl­erőben voltak és nagygyűlést tar­tottak. Az ülés szónokai közül a legnagyobb tapsot a Columbiai Kommunista Párt főtitkárának beszéde kapta — jelenti az AP. 1960. augusztus 1. Kreda ELSŐ JEL ... AZ Még itt a nyár, de... Aki július 26-án es­tefelé Sopronban a keleti égboltra tekin­tett, annak különös látványban volt ré­sze. Megannyi fekete pont ficánkolt, ka­nyargott, cikázott a magasban. Sarlófecs­kék gyülekeztek a hosszú útra. Több százan verődtek ösz­­sze ezen az estén. Megkapták a titkos jelt a gyülekezésre. A természet parancsa kérlelhetetlen pa­­­rancs. Menni kell . . . A sarlósfecskék me­gyénkben egyedül Sopronban fészkel­nek. Érdekes madár a sarlósfecske. A füsti és a molnárfecskénél valamivel nagyobb, színe egyöntetű füst­szín. Szárnyai a sarlóra emlékeztet­nek, Innen kapta a nevét. Ez a madár at­tól a pillanattól kezd­­­ve, hogy elhagyja meleg, puha fészkét, jóformán a levegő­ben éli le az életét. Testalkata is ehhez alakult. Kitűnő repü­lő, de a lábai elkor­­csosodtak, csak ka­paszkodni tud velük, menni nem. Élelmét röptében a levegőben szerzi meg, a repülő bogarak millióit pusztítja el. A legyek, szúnyogok, bögölyök elleni védekezésben nagy segítséget nyúj­tanak az embernek. Május elején érkez­nek hozzánk, fész­kelnek, kiköltik tojá­saikat és július vé­gén az új nemzedék­kel együtt vonulnak délre. Azt, hogy itt van­nak és közöttünk él­nek, csak kevesen ve­szik észre, mert a nagy madárvilágban elenyészik kicsi szá­muk. A soproniak is­merik, hiszen az ő madaruk. Július 27-én már hiába ke­resték őket a sopro­ni utcák felett az ég­bolton. Elmentek. Ilyenkor a sarlós­fecskék az ország minden részéből a Balaton térségében gyülekeznek. Pár nap alatt sokezernyien lesznek. Bekalandoz­zék a környékét s egy szép napon onnan is eltűnnek. Mennek a téli szállásra Afriká­ba, annak is a déli részére. Elvonulásuk Sop­ronból az­ első figyel­meztetés arra, hogy ... De erről talán ko­rai beszélni. Még itt a nyár, Nagy Imre MINŐSÉGI I. OSZT. . . •­ Nyolc-tíz méteres asztalok mellett magas székeken asszonyok­ ülnek. Előttük az asztal lapján végtelen kék vászon-vonat halai, és a terem­ végében egy gép hen­gerére csavarodik Az asszonyok nézik, a vásznat, olykor egyik-má­sik kis éles ollóval villámgyorsan odakap — egy csomót metsz le — és már mehet is tovább. Hopp, itt egy világos csík húzódik kereszt­ben. A „vonat" megáll Egy szőke asszony piros fonállal belevon két öltést. Karácsonyi Mihályné tíz éve dolgozik a Lenszövőgyár MEO- osztályán. Nagyon jó szeme van, és ügyes keze. Azt mondják, hogy a tíz év alatt nem került ki keze alól ötnél több hibás vég. — Mit csinál tulajdonképpen a b­eás? * — Az áru a kikészítő­­üzemek­ből hozzánk kerül — magyarázza Karácsonyiné. — Mi vizsgáljuk meg, hogy minőségileg megfelel-e a követelményeknek, az Országos Szabványnak. Legelső dolgunk: megmérni az anyag szélességét. Erre azért van szükség, mert ha a szövődében lazábban vagy szo­rosabban szőttek, mint ahogy kell, akkor a vászon szélesebb, illetve keskenyebb. A kikészítés során is sokat változnak a méretek. A szabvány előírja, hogy egy 80 centiméter szélességű anyagnál a megengedett legnagyobb tűrés + 1 centi. Ha az áru 79 centiméter­nél keskenyebb, akkor vissza­küldjük a kikészítőbe, ahol ki­húzzák feszítőkereten. Az is elő­fordul, hogy ez nem sikerül, és leminősítik.­­ Most következik csak az ár „beállításának­’ a vizsgálata. A meós egy kis kézi nagyító segítsé­gével megvizsgálja a szövést: sza­­bályos-e? Úgy futnak-e a szálak keresztben és hosszában is, mint kell: szépen egymáshoz simulva, és átbújva egymás alatt.­­ Az úgynevezett „kiterjedt* és helyi hibákat már könnyebben észrevesszük. Kiterjedt hiba pél­dául, ha a fehér lenvászonban egy szál olajos. A helyi hibák közül az egyik leggyakoribb a sűrű és rit­ka csík. A helyi hibákat legtöbb­ször kijavítják. Színes fonallal mi bejelöljük, és visszaküldjük. A zöld fonál egy, a piros két, a kék három, a sárga pedig négy vagy ennél több hibapontot jelent. Még az a szerencse, hogy kevés kék, meg sárga fonalunk fogy el! Elő­fordulnak olyan hibák is, amiket nem lehet kijavítani. Ezeket ki­vágjuk az anyagból. — A következő művelet az osz­tás. A szövőgépekről a vásznat 80—100 méteres darabokban kap­juk. A kereskedelem számára vi­szont 24—50 méteres végek a leg­megfelelőbbek. Az osztás alkal­mával tehát ilyen darabokra vág­juk szét az anyagot. Sőt, itt vág­juk még a végek végeit is. Tud­­niillik ez az a rész, ahol a tech­nikai feljegyzések, gyártási szá­mok vannak. S ezután következik tulajdonképpen az áru osztályba sorolása. Dehát ez még hosszadal­mas munka . , , Bonyolult feladat a mecsé! * A Győri Állami Áruházban nagy a forgalom. Alig lehet ilyen­kor délután, munkaidő után egy­­egy osztályon a pulthoz jutni. Az egyik elárusító asztalnál egysze­rűen öltözött barna asszony vá­szonruhának való anyagot néze­get. Új nyári ruhát szeretne csi­náltatni magának. Legombolyít a végből vagy három métert. Kezét végighúzza rajta. Finom, selymes tapintású. Közelebb hajol hozzá, tüzetesen átvizsgálja: szálhúzó­dás, esetleg csomó nincs-e benne. Nincs semmi! — Mi a foglalkozása — kérde­zem. Meós vagyok! •— Ej-ej, úgy látszik, a meós az áruházban is az marad. Kulcsár László A Francia Kommunista Párt nyilatkozata a dolgozók életszínvonalának súlyosbítására irányul Kormányintézkedés elátti A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága szombaton kiadott nyi­latkozatában leleplezi a dolgozók életkörülményeit súlyosbító és a megélhetés költségeket nagymér­tékben növelő francia kormány­­intézkedéseket. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a párizsi városi közlekedési díjak 87,5 százalékkal emelked­tek, nagymértékben megdrágult a külvárosi vasúti közlekedés dí­ja, emelkedett a kenyér ára, a lakbér, valamint a rádió és a te­levízió előfizetési díja is.­­. Ugyanakkor — emeli ki a nyi­latkozat — a munkabér — tovább­ra is a legalacsonyabb színvona­lon maradt és a dolgozók vásárló­képessége még fokozottabb mér­tékben csökkent.” A politikai bizottság rámutat, hogy a néptömegek nyomorának mostani fokozását a frankok milliárdjait emésztő algériai há­ború, a fegyverkezés gigászi költ­ségei, s különösen az atomfegy­ver-gyártás okozza éppúgy, mint a nagy­tőkéseknek nyújtott adó­­kedvezmények, jóllehet a nagy­tőkések profitja szüntelenül gya­rapszik.

Next