Kisalföld, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XVI. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM Győr, 1960. szept. 1., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IS A MEGYEI TANÁCS LAPJA______________ ÁRA: 60 FILLÉR , minek mm szabad megismétlődnie 1680. szeptember 1-én — huszonegy évvel ezelőtt — a hitleri hadigépezet vandál módon rátámadott Lengyelországra és ezzel megkezdődött a második világháború. „A nagy német nép — mondotta 1940-ben Henrich Himmler — legfőbb feladatát szükségszerűen valamennyi lengyel megsemmisítésében látja.” Hasonló cinikus és bűnös kijelentés nem hangzott el az újkori történelemben, csak a náci vezetők szájából. Ugyanezt a gondolatot kissé más szavakkal így fejezte ki a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék által halálra ítélt Hans Frank, aki egykor a nácik főhelytartója volt Lengyelországban: „A Napnál világosabb, hogy a Visztula vidéke éppen olyan német lesz, mint a Rajna-vidék.” Az időszerű gazdasági problémákkal kapcsolatban pedig a következőket állapította meg: „E terület gazdasági életére vonatkozóan az az elv érvényes, hogy nem öncélú, hanem kizárólag az a rendeltetése, „ hogy a Birodalmat szolgálja”. E kijelentések magukba foglalják a nácik lengyelországi és más országokbeli tevékenységének teljes programját és minden célját: kiirtani az eredeti lakosságot és „néptelen térséget” létesíteni, hogy arra később németeket telepítsenek, de addig is mindent kivenni az országból, ami csak anyagi érték és minél több munkaerőt toborozni a Harmadik Birodalom számára. A nácik alaposan megvalósították népgyilkos szándékaikat A megszállóik példátlan terrorja következtében 5 384 000 lengyel állampolgár brutális legyilkolására került sor. Mivel 644 000-en pusztultak el a hadműveletek következtében, Lengyelország együttes embervesztesége a második világháborúban 6 028 000 volt, vagyis a lakosság 22 százaléka, tehát aránylag a legnagyobb valamenynyi hadviselő állam közül. Nemcsak az áldozatok száma miatt megdöbbentő ez, hanem azért is, mert az emberi együttélés alapvető erkölcsi normáinak brutális lábbal tiprásáról és az emberi méltóság olyan iszonyatos meggyalázásáról tanúskodnak, amire még ma is nehéz nyugodottan gondolni. Ilyen gondolatokat és érzelmeket kelt a náci rabszolgaság emléke Mert igenis rabszolgaság volt a Németország belsejében valójában megfizetetlenül, csaknem éhkoppon, a terror és a rossz bánásmód légkörében végzett kényszermunka. Két és fél millió lengyelt hurcoltak el a Birodalomba erőszakkal és félrevezetéssel. íme, mit ír erről egy poznan környéki naplóíró: „1941 júniusában rendeletet adtak ki, hogy minden 12 évesnél idősebb lengyel gyermeknek újra be kell iratkozni az iskolába . , Ez félrevezetés volt, mert ezeket a gyermekeket Németországba küldték dolgozni”. Waclaw Jastrzewowaski, a lengyelországi megszállás viszonyainak kutatója, pedig a következőképpen foglalja össze ezt a kérdést: „A német uralom alatt megmaradt ezeknek az intézményeknek (oktatásügy, egészségügy, társadalombiztosítás, bérpolitika, munkatörvénykönyv) elnevezése és külső formája, belső tartalmát azonban megváltoztatták a barbár agyafúrtság legváltozatosabb módszereivel: a haladás eszközeiből a felsőbbrendű nép számára szükséges mennyiségben és minőségben szállítandó rabszolgák racionális tenyésztésének eszközeivé változtatták. Ha kellett mechanikus eszközökhöz, tömeggyilkossághoz és embervadászathoz folyamodtak, a jövő szükségleteire azonban az ügyesen megszervezett tenyésztési rendszr volt hivatott az emberanyag tökéletes „felhasználhatóságát” biztosítani, vagyis olyan állapotba juttatni az embereket, amelyben fegyelmezetten és ellenállás nélkül maguk dugják fejüket az igába, hálával fogadják az uraság kezéből a takarmányt és alázattal az ütleget”. Mindaz, amit eddig elmondottunk, nemcsak történelmi eszmefuttatás a Lengyelországra zúdított náci agresszió és a második világháború kitörésének 21 évfordulója alkalmából. Sajnos, mindezeknek ma is időszerű jelentősége van, a figyelmeztetés erejével hatnak, mert nem teljesedtek be azok a remények, amelyeket a világ a náci Németország bukásához fűzött. Amikor a három nagyhatalom — a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az USA, amelyekhez később Franciaország is csatlakozott — a Potsdami Szerződésben elhatározta Németország nácitalanítását, demilitarizálását és a német nagyipar leépítését, úgy látszott, hogy a német imperializmust sikerült ártalmatlanná tenni és ezzel megszűnik ez a szinte hagyományosan veszélyes, háborús tűzfészek Európa szívében. Tizenöt esztendő telt el azóta és a német imperializmust valóban gyökeresen kiirtották, de csak a Német Demokratikus Köztársaságban, Nyugat-Németországban azonban a demilitarizálás helyett megszületett a Bundeswehr, a Wermacht régi tábornokai ismét pozícióhoz jutottak, atom- és rakétafegyverkezés folyik; a nácitalanítás helyett nácik és háborús bűnösök ülnek a kormányban (Oberländer, Seebohn) és a vezérkarban (Heusinger és Rugge tábornok), az igazságszolgáltatásban százával akadnak náci ügyészek és bírák, a német nagyipar leépítése helyett — Krupp ismét konszernjének élére állt, elégedett a konjunktúrával és a profittal, ismét hatalma és befolyása van. A német imperializmus él, hat és mérgezi a nemzetközi légkört, szembeszegül minden békekezdeményezéssel, antiszemita politikát folytat, kétségbe vonja az európai államhatárok érvényességét, egy pillanatra sem hagy fel az ellenséges propagandával az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és a többi szocialista ország ellen, új keleti hadjáratról álmodozik. . A terv eleve kudarcra ítélt, mert alaposan megváltoztak az erőviszonyok a világban a szocializmus és a haladás javára. Megnövekedett a Szovjetunió hatalma, megalakult a nagy szocialista tábor, amelynek a Német Demokratikus Köztársaság is tagja, napról-napra zsugorodik a kolonializmus hatalmi köre. A nácizmus gaztetteinek emlékezetbe idézése azonban nagyon is időszerű, mert a német imperializmus még mindig fenyegeti ailágbékét. Fent: 1945 . . . Varsó romjai között Lent: 1960 . . . Varsó felemelkedett romjaiból ASSZONYOKNAK Szerződésen felül 145 vsp kenyérgabona eladását kéri a csornai járás termelőszövetkezetei Jó néhány szövetkezetben még tart a cséplés, az eddigi eredmények azonban azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek gabonái sokkal jobban fizetnek, mint amennyire az év elején számítottak. A terméstöbbletet vagy egészében, vagy nagy részben eladják az államnak. A Terményforgalmi Vállalat tájékoztatása szerint a kenyérgabona felvásárlási tervet a megye eddig 81,5 százalékra teljesítette. A tavasszal szerződésre lekötött 1118 vagon kenyérgabonából eddig 613 vagonnal szállítottak a vállalat magtáraiba a szövetkezetek. A leszerződött mennyiségen felül, szabad áron eddig 80 vagon kenyérgabonát adtak el az államnak a tsz-ek. A várható terméseredményeket figyelembe véve, a szerződésre vagy azon felül átadott kenyérgabonán kívül a szövetkezetek ígéretet tettek még több gabona eladására. Legtöbbet a csornai járás termelőszövetkezetei ígértek, összesen 145 vagonnal. A járás termelőszövetkezetei közül a szanyi Dózsa Tsz 25 vagonnal, a szili Győzelem Tsz és a páli Béke 10—10 vagonnal ad el az államnak szerződésen felül. Kilenc vagon kenyérgabona eladására tett ígéretet a sobori Béketábor Termelőszövetkezet. A mórichidai Kossuth Tsz hét vagonnal, a rábapatonai Búzakalász és a bágyogszováti Hunyadi Tsz hat—hat vagon kenyérgabonát ad el szerződésen felül. Az első osztályosok köszöntése Kedves Kispajtásaink, nagyon örülünk, hogy megérkeztetek! Szeretettel köszöntünk benneteket. Látjátok, csupa mosoly és öröm az arcúnk. Nekünk is nagy ünnep ez a nap, az évnyitó napja. Akármilyen szép volt a nyár, örökké nem tarthat. És itt nagyon jó! Ez a kedves öreg iskola, a tábla, a padok, a könyvek és jó nevelőink, pajtásaink az életünk tartalmasabb részét jelentik már. Sok-sok szépet tanulunk itt, ezért örülünk ennek a napnak. Számotokra meg még nagyobb ünnep. Most jöttök először iskolába. Elbúcsúztatok a kedves óvodától, a játékoktól, az aranyos óvónéniktől, kezünkbe adtátok a kezeteket, és mi átvezettünk benneteket ide. Édesek, vidámak vagytok valamennyien, csak most a szívetekben egy kis szorongás van. Nem tudjátok még, hogy milyen lesz az élet az iskolában. Ne féljetek: éppen olyan lesz, mint eddig. Sokat daloltok, örvendeztek, játszotok, csakhogy a játéknak a bátyuskája is itt lakik, a Munka, vele is egyre többet találkoztok majd. Aztán észre se veszitek, belesorakoznak a kis fejetekbe a betűk, itt is, és szeressétek nagyon anyua számok, és nagyon boldogok hát, apukát, a kedves jó tanító lesztek, amikor majd mindig több nénit. Ok is, mi is nagyon szerethet tudtok erről a szép színes vitünk benneteket,. Jó munkát és jó lúgról. Csak legyetek jók, szór egészséget kívánunk édes Mindgalmasak, szófogadók otthon is, nyájatoknak! —tta.