Kisalföld, 1961. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

GYŐR, 1961. JANUÄR 1. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÄM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK l Ara: 80 fillér JO MUNKA , ÚJ SIKEREKET ÍRTA: LOMBOS FERENC t^t j évet köszönt me- II gyénk dolgozó né­pe, és egyben bú­csúzik az óesztendőtől. Ilyenkor azt szektát ron­dám: „megint egy évvel öregebbek leltünk . Az el­telt esztendő legfőbb tartal­ma az, hogy békében, ja­vuló életkörülmények kö­zött lépünk az új esztendő­be. Ki az, aki ne akarná a békét? Van-e olyan ember, aki férjét, gyermekét, vagy édesapját háborúba akarja küldeni? Nincs! Ezt becsü­letes ember nem akarhatja. Az 19G0-as esztendő azok közé az évek közé fog tar­tozni a világtörténelemben, amikor nőtt a béketábor ereje, újabb milliók csatla­koztak szerte az egész vilá­gon a szocializmus, a kom­munizmus zászlaja alá. Nemcsak kommunisták vannak e zászló alatt, ha­nem sok millió pártonkí- vüli és más pártbeliek, mert a béke biztosítása minden becsületes ember ügye az egész világon. Alig né­hány hete, hogy véget ért Moszkvában a 81 kommu­nista- és munkáspárt érte­kezlete, mely — méltán mondhatjuk — történel­münk nagy eseménye volt. Az ezen az értekezleten résztvevő pártok ismét hi­tet tettek a béke megőrzé­sének ügye mellett, mond­ván azt, hogy újabb és újabb milliókat kell a béke ügye mellé állítani a vilá­gon, mert a népek béke­akarata le tudja fogni a há­borús gyújtogatok kezét. A háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, mert létre­jött a szocialista világrend- szer, s ennek ereje, meg­gondolásra készteti a hábo­rús gyújtogatókat. Az im­perialisták semmiféle mes­terkedése nem tudja meg­bontani a szocialista tábor egységét, a kommunista pártok egységét, és a moszkvai tanácskozás után különösen elmondhatjuk, hogy a kommunista mozga­lom egysége tovább erősö­dött. A békéről azonban nem­csak beszélni kell, mert ez egymagában nem sokat ér. A békéért dolgozni kell Erősíteni éníilő szocialista hazánk gazdasági és kato­nai erejét. Az elmúlt esztendőben megyénk ipára, mezőgazda­sága, kultúrája tovább gya­rapodott, nagyot fejlődött. Most fejezzük be három­éves tervünket, melyet 1958- ban, az ellenforradalmi pusztítás után kezdtünk el hazánk gazdasági erejé­nek növeléséért. Bátran és büszkén elmondhatjuk, hogy megyénk ipari munkásai, szövetkezeti tagjai mara­déktalanul eleget tettek kö­telességünknek, és teljesí­tették a feladatokat. Hároméves tervünk az ipari termelés 22 százalékos növekedését irányozta elő, de előzetes áttekintés sze­rint 48—50 százalékra nö­velték a termelést me­gyénk üzemei. Termelé­kenységi tervünket is túl­teljesítettük, mégpedig az előirányzott 15 százalék he­lyett 25 százalék körüli eredménnyel. Az eltelt időszak alatt megyénk ipara tovább fej­lődött. Az idén a miniszté­riumi ipar több mint 600 millió forint beruházást ka­pott. Ez a szám kétségtele­nül mutatja pártunknak és kormányunknak azt a tö­rekvését, hogy megyénk ipari jellegét tovább nö­veljük. Ipari termelé­sünk növekedésével párhu­zamosan nőtt a dolgozók reálbére. A hároméves terv 6 százalékos előirányzatá­val szemben mintegy 10,5 százalékos növekedést ért el. A kereskedelmi forga­lom pedig a tervezett 14 százalék helyett majdnem 80 százalékot növekedett. Ezekből a számokból vilá­gosan látni lehet azon tö­rekvésünket. hogy a terme­lés növelésével együtt emelkedjék dolgozóink élet- színvonala. Érdemes meg­említeni, hogy csokoládé­ból 1959-ben 1749 mázsát, 1960-ban 2225 mázsát ad­tunk el. A javuló életszínvonalat sok számmal lehetne iga­zolni, de úgy gondolom, fe­lesleges. Inkább arra irá­nyítsuk figyelmünket, hogy bőven van még tennivaló a továbbhaladás céljából. Elő­fordul, hogy egyes cikkek­ből még nem tudjuk kielé­gíteni a szükségletet. E cikkek hiányát megszüntet­ni a mi feladatunk. Gyárt­sanak töbfc bútort üze­meink, és adjanak több ser­téshúst szövetkezeteink a városi ellátás biztosítására. I pari dolgozóink megértették pár­tunk és kormá­nyunk szavát, üzemeink döntő többségükben jól dol­goztak, és ezért köszönetün- ket felezzük ki nekik. Mű­szaki értelmiségi dolgozóink hűséges követői gazdaság- politikánknak, erre mutat, hogy üzemeink műszaki színvonala jól alakul, és ez nem kis mértékben rajtuk múlik. Ha ezen az úton ha­ladunk, akkor nem lesz baj az 1961. évi tervek tel­jesítésével, a gyártási tech­nológiák korszerűsítésével. Megyénk nagyüzemi me­zőgazdasága, a termelőszö­vetkezeti mozgalom az el­múlt esztendőben ismét erősödött. Már a hitetlenke- dők és a kishitűek is lát­ják, hogy a nagyüzemekben mindenből többet lehet ter­melni, mint a kisüzemek­ben, az apró parcellákon. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi megyénk tapasz­talatai is hozzájárultak pár­tunknak és kormányunknak ahhoz a döntéséhez, hogy az idei télen országosan befe­jezzük a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését. Szö­vetkezeti vezetőink jó gaz­dáivá válnak a nagyüze­meknek. Egyre jobban meg­tanulják a munka szervezé­sét, az egész falu termelő munkájának irányítását, és ez látszik is a végzett mun­kán. H elyesen teszik szö­vetkezeteinkben, hogy a lógosok el­len fellépnek, és nem kívül­ről várják a rend megterem­tését. A szövetkezeti, a kö­zös tulajdon védelme is so­kat változott egy év alatt. Egyesek kezdetben azt hit­ték, hogy a közös szó azt jelenti, hogy szabadon lehet hazavinni azt, ami az egész falu tulajdonát képezi. Ma már egyre ritkább a lopás, mert a szövetkezetek öntu­datos dolgozói helyesen ma­guk teszik szóvá a kilengé­seket. és vezetik helyes út­ra a botladozókat. A mun­kákat egyre jobb minőség­ben és időben végzik el. ami alapjává válik aztán a többtermelésnek. Az 1960-a> esztendőben — pedig nem is a legjobb volt az idöjárá —10,9 métermázsa búzát tér meltek megyei átlagban holdanként, ami az egyén paraszti gazdálkodás mellet: még sohasem fordult elő. Kukoricából holdanként má jusi morzsoltból 18,5 méter­mázsát, cukorrépából 164.7 métermázsát termeltek. Az előírt termésátlagok tették lehetővé a felvásárlási ter­veink túlteljesítését, a váro­si lakosság jobb ellátását Kenyérgabonából, zöldség­ből, burgonyából, kukoricá­ból stb. többet adtunk az országnak, mint amennyit a terv előírt. Elmaradás to­jásból és hízott sertésből volt. 1961-ben e tekintet­ben is utol kell már ér­nünk az igényeket. A múlt évben nem eléggé építettünk a háztájiból történő felvá­sárlásra, de részben az ál­lományhiányból is fakadt az elmaradás. Sertésből elértük szövetkezeteinkben, hogy 100 katasztrális holdra négy ko­ca jutott az 1960. év végére. Ezt tovább kell még emelni, bár megközelítőleg sem olyan ütemben, mint azt ?- elmúlt esztendőben. Sertés- állományunk fejlődése igen biztató a termelőszövetkeze­teknél: 1958-ban a közösbeli sertések száma 6653, 1959- ben 9241, 1960-ban pedig 75 045 volt. Minden adottsá­gunk megvan ahhoz, hogy az 1961-es hízósertés-ter­vünket teljesítsük mind a közösből, mind a háztájiból. A tojáshiány megszüntetésé­nek fő »eszköze, hogy foko­zottabban növeljük a törzs tojóállományt a közösben is és a háztájiban is. 1961-ben elérjük a termelőszövetke­zetekben a 100 ezer darabos törzsállományt, amely a háztájival együtt kielégíti a tojásszükségletet, és a szö­vetkezeteknek is jó jövedel­met nyújt. B üszkék vagyunk ar­ra, hogy megyénk szövetkezetei or­szágosan elsőként fejezték be az őszi vetést. Gabonáink igen biztatóan fejlődtek. Az idei évben a tsz-tagok ja­vuló szorgalma meghozta a gyümölcsét, ahol pedig még baj volt a szorgalommal, mások példájából megtanul­hatják, hogy a jobb életért mindenekelőtt saját maguk­nak kell tenniük. A nagy­üzemi gazdálkodás első két éve biztató, és nemcsak könnyített a munkán, ha­nem a többtermelés megol­dását is fényesen bizonyítja. Az 1961-es esztendő a má­sodik ötéves terv indulásá­nak éve. Ez az ötéves terv is tovább erősíti megyénk ipari jellegét, de nagy gon­dot fordít a nagyüzemű me­zőgazdaság további erőteljes fejlesztésére, illetve megszi­lárdítására. Az ipar számára nem új üzemeket építünk elsősorban, hanem a meglé­vőket korszerűsítjük. To­vább kell növelnünk a ma­gyar ipar becsületét a vi­lágpiacon,-ezért új technoló­giai eljárások bevezetését kell megoldanunk. Már 1961-ben el kell érni, hogy a többtermelés 75 százalékát a termelékenység növelésé­ből nyerjük. Szövetkezeteinkben is elő­re kell lépni mindenekelőtt Dobi István Elvtársak! Barátaim! Betegségemből gyógyulóban, de dolgaim végzésében még mindig korlátozottan, ezút­tal levélben fordulok újév alkalmából dol- ■ népünkhöz. szocialista építésünk munkásaihoz, minden honfitársaimhoz. Az esztendő fordulója a számadásnak és a feladatok felmérésének ideje az emberi életben. Visszatekintünk végzett munkánk­ra, örülünk a sikereknek, megpróbálunk tanulságokat levonni tévedéseinkből és gondos gazda módján terveket készítünk a jövőre. Mindnyájunk öröme, hogy az 1960-as évről jó zárszámadást készíthetünk és 1961-re a lehetőségeknek az eddiginél is szélesebb távlatai állnak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödik a munkás­paraszt hatalom. Közéletünkben széleskörű politikai bizalom uralkodik. Népünk mun­kájával és állásfoglalásával támogatja a pártot, a kormányt, a közigazgatást, részt- vesz a hatalom gyakorlásában. A menet­közben adódott nehézségeket a tömegek együttműködésével győztük le. Népünk szorgalmának és a belső egységnek köszön­hetjük, hogy 1960-ra mint a lendületes szo­cialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gazdag befejező esztende­jére tekinthetünk vissza. A világ, az emberiség előre halad. 1960- ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocialista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság tekintélye a világon. Az esz­tendő nemzetközi politikáját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló szovjet kezdemé­nyezések határozták meg. A kommunista pártok történelmi jelentőségű moszkvai ér­tekezlete elvi és gyakorlati irányításával új lendületet adott a szocializmus világ­méretű győzelméért folytatott küzdelem­nek és a néptömegek harcának a tartós békéért. Az elnyomott népek egymás után ráz­zák le magukról a szolgaság láncait és keresik a szabad élet, a felemelkedés, a társadalmi igazság útját. A népek zsarno­kok okozta szenvedéseit látva, még értéke­sebbnek és drágábbnak érezzük a magunk újévi levele elnyert szabadságát. Az erős, szocialista tuborban élve népünk békességben, bizton­ságban és nyugodt, alkotó munkában töl­tötte az esztendőt Örvendetes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk teljes biztonságban és félelmek nélkül dol­gozni, hanem hozzá tudunk járulni azok­hoz a világot átfogó mozgalmakhoz, ame­lyekre a most felszabaduló népek új éle­tük megalapozásában és védelmében tá4 maszkodul tudnak. Az újesztendő küszöbén előre tekin­tünk: 1961-ben új tervek megvalósítása vár ránk. Iparunkkal szemben a növekvő belső fogyasztás és az ország külkereske­delmi mérlege növekvő igényeket támaszt Fontos, hogy a termelékenység növelésével, a gyártás fejlesztésével, az önköltség csök­kentésével, takarékossággal 1961-ben még tovább gazdagítsuk, erősítsük népgazdasá­gunkat. Mezőgazdaságunkban befejezéshez köze­ledik a szocialista átalakulás. Egymásba kapcsolódva jelentkeznek a szövetkezeti nagyüzemek megszervezésének és megszi­lárdításának, az új szövetkezeti tagokkal való széleskörű beszélgetéseknek, a szak­mai és politikai tájékoztatásnak, a szövet­kezeti demokrácia kialakításának külön­böző problémái. Ezekkel már a legköze­lebbi hetekben komolyan szembe kell néz­nünk. Szocialista építésünkben mindnyájunkra nagy feladatok várnak az 1961-es eszten­dőben, de érdemes vállalni minden fárad­ságot és áldozatos munkát. Jó reménnyel nézünk előre, mindenki önmagáért, család­jáért, népünk boldog szocialista jövőjéért dolgozik, azt építi minden alkotó tett ma az országban. E nagyszerű munkához sok sikert, jó egészséget kívánok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden magyar munkásnak, parasztnak, értelmi­ségnek, a haza minden hű fiának és leá­nyának. Budapest, 1960. december 31. Dobi István a tagság szocialista öntuda­tának kialakítása tekinteté­ben. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy szövet­kezeteink nagy többsége fel­zárkózzék állami gazdasá­gaink színvonalához a nö­vénytermesztésben és az ál­lattenyésztésben egyaránt. Ezért kell nagy gondot for­dítani most már a sertések mellett a szarvasmarha-állo­mányra, ezen belül is a te­hénállományra, annak szám­szerű és minőségi fejleszté­sére, valamint a baromfi- állomány fejlesztésére. Jó nagyüzemi gazdálkodás alapvető feltétele fejlett ál­lattenyésztés létrehozása, mely a jövedelemben is fon­tos szerepet játszik. P ártunk Központi Bizottsága leg­utóbbi ülésén is­mét hangsúlyozta, hogy az 1956. novembere óta járt úton kell tovább haladnunk. Meggyőző szóval bizonyítani ügyünk igazát, és harcol­ni mind a jobboldali elhaj­lás, mind a baloldali szek- tásság ellen. Mindenütt fel­lépni a nagyképűség, a dol­gozók véleményének semmi- bevétele ellen, amely eltá­volítja dolgozóinkat pár­tunktól s kormányunktól; Tovább haladunk azon a ki­próbált úton, melyet az utóbbi években jártunk, és tovább növeljük pártunk és kormányunk becsületét me­gyénk dolgozói között. így erősödik szocialista hazánk, és így erősítjük a szocialista tábort is a magunk eredmé­nyeivel. j E feladatok végzéséhez kí­vánunk jó erőt és egészséget hazánk minden hű fiának, megyénk minden dolgozó­jának az újesztendő küszö- bén,

Next

/
Thumbnails
Contents