Kisalföld, 1961. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

2 KISALFÖLD 1961. január 1. vasárnapa. Az 1901 évi népgazdasági­ terv A Minisztertanács decem­ber 29-én — a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának felhatalmazása alapján — jóváhagyta az 1961. évi nép­­gazdasági tervet. A Minisztertanács megál­lapította, hogy az 1958— 1960-as hároméves terv éveiben sikeresen halad­tunk előre, s befejezéshez közeledik hazánkban a szo­cializmus alapjainak lera­kása A hároméves terv teljesítése során a fejlődés a népgazdaság minden terü­leten a tervezettnél gyor­sabb volt. A szocialista ipar termelése 1957-hez viszo­nyítva 1960-ban a tervezett 22 százalék helyett i­nen végleges adatok szerint - mintegy 40 százalékkal nö­vekedett. A Magyar Szo­­­­cialista Munkáspárt 1958. decemberi határozata nyo­mán örvendetesen meg­gyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakulása. Ma már a szántóterület mintegy négyötöd része tartozik a szocialista szektorhoz. A szocialista átszervezéssel egyidőben a mezőgazdasági termelés a tervezettnek megfelelően, az 1955—57. évek átlagához viszonyítva 12 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem emel­kedése 3 év alatt az elő­irányzott 13 százalék he­lyett 20—22 százalék. Há­rom év alatt a népgazdaság fejlesztését szolgáló beruhá­zásokra az előirányzottnál mintegy 45 százalékkal töb­bet fordítottunk. A munká­sok és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére a tervezett 6 százalék helyett kb. 9,5 százalékkal, az egy főre jutó r­eáljövedelem pedig 8 százalék helyett 17 százalékkal nőtt. A pa­rasztság egy főre jutó reál­­jövedelme 4 százalék he­lyett 6,7 százalékkal emel­kedett. Mindezek bizonyítják a párt és a kormány gazda­ságpolitikájának eredmé­nyességét, a munkásosztály, a parasztság és az értelmi­ség alkotó munkakészségét. Az 1961-es­ népgazdasági terv ,— amely második öt­éves tervünk első évének terve — támaszkodva a há­roméves tervben elért ered­ményekre, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt VII. kongresszusa által meghatá­rozott gazdaságpolitikai irányelveknek megfelelően további jelentős fejlődést irányoz elő a népgazdaság­ban. Az 1961. évi népgazdasá­gi terv legfontosabb elő­irányzatai a következők: ipar 1961-ben tovább folytató­dik az ipari termelés gyors ütemű növekedése. A terv szerint az ipari termelés az 1960. évi várhatóhoz ké­pest 1961-ben 8 százalékkal lesz magasabb. Az átlagos­nál gyorsabban emelkedik a termelés a gépiparban (10 százalék), ezen belül is el­sősorban a híradástechnikai iparban (17,7 százalék) és a műszeriparban (15,8 száza­lék). Az építőanyagipar 8,5 százalékkal, a vegyipar 13 százalékkal növeli termelé­sét. A vegyiparon belül a legnagyobb fejlődést a gyógyszeripar (20 százalék), továbbá a gumi és mű­anyagipar (19 százalék) éri­­ el. A terv az alapanyagipari­­ ágak kapacitásának jobb kihasználását irányozza elő. Ennek megfelelően a villa­mos energia termelése 9,3 százalékkal, a melegen hen­gerelt acél termelése 16,5­­ százalékkal, a kőolaj ter-­­­melése 15 százalékkal, a nitrogénműtrágya termelése 20 százalékkal, a cement termelése pedig 10 száza­lékkal­ emelkedik. A terv nagy feladatokat ró a gépiparra. Népgazda­ságunk technikai fejlesztése és a külkereskedelem igé­nyei egyaránt megkövetelik a gépipari gyártmányok mi­nőségének további javítá­sát, korszerűségük fokozá­sát. El kell érni, hogy a gépipari üzemek kapacitá­sát a­­ jelenleginél jobban használják ki. Nagy figyel­met kell fordítani a vas, az acél és a színesfém öntödék termelési lehetőségének tel­jes kihasználására, munká­juk jobb megszervezésére, termelésük korszerűsítésére. A híradástechnika és a mű­szeripar termelési feladatai­nak teljesítése szükségessé teszi, hogy az új gyártmá­nyok szerkesztési munkála­tait meggyorsítsák, üzem­szerű termelésüket prog­ramszerűen megvalósítsák. A terv szerint a könnyű­ipar termelése 1960-hoz ké­pest az idén 6.4 százalék­kal emelkedik. Ezen belül gyorsabban fejlődik a cipő­ipar (11.8 százalékkal), a bútoripar (9.9 százalékkal) és a papíripar (8.2 százalék­kal). Az élelmiszeripar terme­lése 4,5 százalékkal növe­kedik. Az átlagosnál maga­sabb a termelés előirány­zata a konzerviparban (12,5 százalék), a baromfifeldol­gozó iparban (12,3 százalék), az édesiparban (5,9 száza­lék) és a söriparban (5,1 százalék). Termelékenység és önköltség 1961-ben a munkások és az alkalmazottak száma 85 ezer fővel (2,9 százalékkal) nő. A termelés emelkedésé­nek mintegy kétharmad ré­szét már 1961-ben a mun­ka termelékenységének nö­velésével kell biztosítani. Ennek megfelelően az ipar­ban a munka termelékeny­ségének 5,6 százalékkal kell emelkednie. Ez megköveteli a létszám, a munkanorma, a bér és a munkafegyelem megszilárdítását, a mű­szaki fejlesztés gyorsítását és az elmúlt években meg­valósított gépi beruházások jóval hatékonyabb haszno­sítását. A munka termelékenysé­ge emelkedésének és a faj­lagos anyagfelhasználás ja­vulásának, a takarékossági intézkedések megvalósításá­nak eredményeként a ter­melési költségeket az ipar­ban 1961-ben legalá­bb 2 százalékkal kell csökken­teni. szerződési kötelezettségek teljesítését mindkét szer­ződő fél részéről. Az 1961. évi terv az ál­lami gazdaságok és a gépál­lomások munkájának továb­bi javulásán túlmenően számol a termelőszövetkeze­tekben a nagyüzemi szer­vezet megszilárdulásával, a munkafegyelem erősödé­sével, a korszerű agrotech­nikai és tudományos ered­mények szélesebb körű el­terjedésével. Közlekedés A népgazdaság termelő­­ágazataiban végbemenő nö­vekedés a külkereskedelmi forgalom és a lakosság el­látásának megnövekedett szükségletei az 1960. évi színvonalhoz képest a szál­lításra kerülő áruk mennyi­ségét 9 százalékkal növelik. Az utasok száma a terv szerint 8,6 százalékkal nő. A megnövekedett szállítási feladatok ellátása a jármű­vek kihasználásának továb­bi javítását teszi szüksé­gessé. Külkereskedelem A külkereskedelem össz­forgalma 1961-ben mint­egy tizenhárom százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly. Az ipar szerkezeti válto­zásának megfelelően össz­­kivitelü­nk 44,4 százalékét gépek és finommechanikai termékek teszik ki. Ösz­­szes behozatalunk hatvan­két százaléka pedig az erő­sen növekvő ipari termelés, a mezőgazdaság anyagellá­tását biztosítja. Külkereskedelmi terveink letesítéséhez fontos nép­­gazdasági érdek fűződik. Ezért minden minisztérium és vállalat munkájának elő­terébe kell állítani, hogy belföldi szállítási kötele­zettségeinek teljesítése mellett minél több, gazda­ságosan exportálható ter­méket bocsásson a külke­reskedelem rendelkezésére. Beruházás Beruházásra a terv 30,7 milliárd forintot irányoz elő. A beruházási terv legfőbb célja, hogy a rendelkezésre álló eszközök leghatéko­nyabb felhasználásával biz­tosítsuk mindenekelőtt a folyamatban lévő beruházá­sok minél gyorsabb ütemű folytatását, illetve befeje­zését. Ipari beruházásokra a terv mintegy 15 milliárd forintot irányoz elő. En­nek huszonhárom százalé­ka szolgál az energiahor­dozó anyagok termelésének fejlesztésére, negyvennégy százaléka a nyersanyagot termelő iparágak és har­minchárom százaléka a fel­dolgozó ipar fejlesztésére. .A mezőgazdaság fejlesz­tésére a terv 5.1 milliárd forint beruházást biztosít, ebből 2.4 milliárd forint be­ruházás a termelőszövetke­zetekben valósul meg. A közlekedés fejlesztésé­re 2.5 milliárd forintot for­dítunk. 317 nagyobb létesítmény üzembe helyezése van a tervben. 1961-ben egyebek között befejeződik a Du­nai Vasmű kokszolója és salakhabosítója. Az erős­áramú iparban befejeződik az akkumulátorgyár, a Transzvill és a Csepeli Trafógyár, a műszeriparban pedig a kórházi berendezé­sek gyárának, az elektro­mos készülékek gyárának, valamint az elektronikus készülékek gyárának a bő­vítése. A textilipar kapa­citása 46 000 orsó üzembe állításával bővül, befejező­dik a Kispesti Textilgyár automatizálása. A népgazdaság egész te­rületén, de különösképpen az ipari beruházásoknál, fokozottabban érvényt kell szerezni a beruházások kon­centrálására vonatkozó ko­rábbi határozatoknak. Biz­tosítani kell az építési idők és az építési költségek gyorsbb csökkentését. Életszínvonal, lakásépítés, áruellátás A nemzeti jövedelem 1961-ben az 1960. évihez ké­pest hét százalékka növek­szik. A nemzeti jövedelem­ből a lakosság fogyasztási alapja 4,1 százalékkal nő. A hároméves terv folya­mán a tervezettet jelentő­sen meghaladó mértékben megnövekedett átlagjövede­lem biztosítása mellett a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 1,8 százalék­kal magasabb lesz, mint 1960-ban volt. Az állami kiskereskede­lem áruforgalma 4,6 száza­lékkal nő. Állati termékek­ből azonban — bár ez év­ben a tavalyinál több hús, tej, tojás, vaj kerül forga­lomba — a lakosság növek­vő igényeit nem tudjuk tel­jesen kielégíteni. A belkereskedelmi forga­lomban a bolti élelmiszerek eladása 3.8 százalékkal, a ruházati cikkeké 3.6 száza­lékkal, a vegyes iparcikke­ké 6.8 százalékkal, a ven­déglátóüzemek forgalma pedig 3.6 százalékkal nö­vekszik. Lényegesen több televíziót, hűtőszekrényt, porszívót, bútort biztosít a terv a lakosságnak. 1961-ben az állam csak­nem két és fél milliárd fo­rintot fordít lakásépítésre. Állami kivitelezésben és mgánerőből összesen több mint 46 ezer lakás építése fejeződik be. Az egészségügyi ellátás fejlesztésében a legjelentő­sebb 1200 kórházi ágy léte­sítése. A kulturális beruhá­zások közül a legfontosabb mintegy kilencszáz általá­nos iskolai és középiskolai tanterem megépítése. Az 1961. évi terv sikeres végrehajtása céljából a kormány kötelezte a minisz­tériumok és más irányító szervek vezetőit, hogy — a tervek vállalati kiadásán túlmenően — intézkedéseket dolgozzanak ki az előirány­zatok valamennyi részleté­nek tervszerű megvalósítá­sára. Gazdasági életünk min­den területén biztosítani kell a szigorú tervfegyel­met. A takarékosság és a fegyelmezett munka jegyé­ben meg kell akadályozni a pazarlást, a népvagyon herdálását. Az 1961. évi népgazdasági terv megvalósítása fokozott feladatot tűz dolgozó né­pünk elé. Ez feltétlenül megkívánja, hogy a terme­lés minden területén az év első napjától kezdve lendü­letes és jól szervezett mun­ka folyjék. Az 1961. évi terv második ötéves tervének első esz­tendejének­ terve. Megvaló­­sít­ásával tovább erősödik és gazdagodik hazánk, a Magyar Népköztársaság, nö­vekszenek dolgozó népünk jólétének anyagi alapjai. Mezőgazdaság A terv a mezőgazdasági termelés 7,9 százalékos nö­velését irányozza elő. A terv számol azzal, hogy 1961. elején a termelőszö­vetkezetek tömeges szerve­zése befejeződik. A növénytermelés 10,6 százalékkal emelkedik. A­­ növénytermelésben a fő fi­­­­gyelmet a kenyérgabona, a­­ kukorica, a napraforgó, a­­ cukorrépa, valamint a ko­­r­­ai és késői zöldségfélése­k termelésére kell fordítani. A terv az állattenyésztés termelési értékének 4,5 szá­zalékos növelését írja elő. Ehhez a többi között szük­séges a tehénállomány 1,2 százalékos fejlesztése, a tej­hozamnak az 1959. évi 2160 literről­ 2370 literre való emelése, a kiselejtezett tehenek megfelelő pótlása, a borjúszaporulat növelése. Fontos feladat a sertés és baromfiállo­m­ány gyorsabb és nagyobb arányú növe­lése. A mezőgazdasági terme­lés fejlesztését segíti, hogy a műtrágyaellátást 30 szá­zalékkal növeljük, 120 ezer kát. holdon — a tavalyinál 20 százalékkal nagyobb te­rületen — végzünk talaj­­javítást, és az öntözött te­rület 195 ezer kát. holdra — a tavalyihoz képest 22 százalékkal — növekszik. A tavalyi­ 25 ezer kh-val szem­ben az idén 300 ezer kh-on nagyhozamú búzafajtákat, a kukorica vetésterületének 75 százalékán hibridfajtá­kat termelünk, a magas olajtartalmú napraforgó­­fajták termelését pedig 20 ezer kh-ról 80 ezer kh-ra emeljük. A mezőgazdasági termé­kek felvásárlását 9,1 szá­zalékkal kell növelni. A ter­melőszövetkezetek termelé­si és­­ költségvetési terveit a népgazdasági tervvel össz­hangban úgy kell elkészí­teni, hogy a közös és a háztáji gazdaságok áruter­melése együttesen biztosít­sa­ a felvásárlási tervek tel­jesítését. Fokozott gondot kell fordítani a termelési szerződések kötésére és egyben biztosítani kell a 1956 novemberét írták. Farkasék lakásában Pécsett a­­ Kriszt-telepen négy jó barát ült a nagy Orion rádió mel­­­­lett. Reggeltől estig hallgatták a híreket. Más dolguk alig­­, ha lehetett volna ezekben a napokban — a sztrájk miatt nem dolgoztak. A skálamutató a 19-es hullámhosszon állt. A négy jóbarát — akárcsak Münchenben a szerkesztők — nem unták meg a közvetítést: — Halló, itt a Szabad Európa rádiója, a szabad Magyar­­ország hangja .. . Üzeneteket közvetítünk . . . Mucus üzeni •Jocónak a Nefelejcs utcába: szerencsésen megérkeztünk. Jancsi is itt van, rövidesen indulunk tovább New Yorkba. Aki hallja, adja át... A négy fiú arról beszélgetett, hogy menniük kellene. A rádió is folyton azt mondja, hogy mindenkit tárt karok­kal várnak odakint. És ők már iskolás koruk óta vágynak a nagyvilágba. Fiatalok mind, szeretnének utazni, orszá­gokat, nagyvárosokat látni, megnézni a világot. Falták a kalandos könyveket, izgalmakat kerestek a nyomtatott ol­dalakon, ha már életük — ellenükre­­— hétköznapi „szürke­ségben” folydogált. Persze arról fogalmuk sem volt, hogy odakint az a másik világ mindenben más világ! A négy jóbarát közül Pista határozta el magát először. Odaállt a szülei elé és közölte velük: — Elmegyek. Nagy meglepetésére azonban a szülei egyáltalán nem vol­tak elragadtatva ettől a gondolattól. — Elment az eszed? Nekivágsz a bizonytalanságnak? — korholta az apja. — Édes fiam, egyedül mennél a nagyvilágnak? !— szo­­morkodott az édesanyja. — Mit tudjátok ti, hogy mi kell a mai fiataloknak... Ti még mindig a múlt században éltek... — próbálta meg­győzni szüleit a fiú. A vita sokáig tartott és lassan családi veszekedés lett belőle. Az egyik oldalon állt az alig 18 éves Pista, a másik oldalon a két tapasztalt, gyermekét féltő szülő. A vita már nagyon heves volt, s éppen ekkor érkezett a családhoz láto­gatóba a nagybácsi. Sietett, éppen csak megnézte, hogy mi van Pistáékkal. Sok elfoglaltsága akadt ebben az időben, mert a leányánál volt párttitkár. Néhány percig szótlanul hallgatta a vitát, de aztán maga is belekapcsolódott. Józan, okos hangján igyekezett meggyőzni a fiút. De Pistát csak felingerelte a higgadt hang, és a sok egymást követő cáfol­hatatlan érv. Amikor már teljesen kifogyott gyenge érvei­ből, így folytatta: — Azért megyek, mert ebben az országban nincs szólás­­szabadság! Nálunk rab az ember! Éhbérért kell dolgozni! Én a szabad világban akarok élni! Észre sem vette, hogy már nem a saját hangján, hanem azon a hullámhosszon szólt, amelyen naphosszat állt barát­jánál a nagy Orion rádió skálamutatója. A nagybácsi elvesztette a türelmét. Ilyeneket mond ez a taknyos?! Visszavágott: — így már más! Ha ez nem tetszik neked, hát akkor menj! Majd megtudod, hogy mi a valóság! Haraggal váltak el. A fiú gyalog indult el a nagyvilágba. A vonatok nem jártak, s a pécsi autószerelő fiú most először érezte a saját bőrén — pontosabban: a saját lábán —, hogy mégsem fenékig tejfel ez az összkomfortos sztrájk. Kénytelenségből egész a Balatonig gyalogolt, Bogláron az­tán vonatot kapott, és Fonyódon átszállt. Hévízre szeretett volna jutni, hogy onnan elinduljon északnyugat felé, de valahogy eltévesztette a szerelvényt. A fülkében hamarosan el is aludt, mert nagyon fáradt, kimerült volt. Arra ébredt, hogy egy takarítónő rázogatja: — Ébredjen, fiatalember! Ez nem szálloda, hanem vas­úti kocsi! — Hol vagyunk? — Hát nem tudja? A végállomáson. Kelenföldön. Egy egész napot csavargott Budapesten, majd visszain­dult Pécsre. De odahaza már elterjedt, hogy Pista disszi­dált, és azóta, ki tudja, talán már Amerikában van. Aki­vel csak találkozott az utcán ismerősei közül, mindenki tett egy-két megjegyzést a póruljárt világjáróra. Nem is maradt otthon, csak egy-két napig. Ezt az időt is a bará­taival töltötte — hallgatták tovább a Szabad Európa rá­diót. Aztán Farkas Öcsi is közölte az édesapjával, hogy ő is el akar menni. Farkas bácsi — gépkocsivezető ő is, akárcsak a fia — először tartóztatta. De hát ez a gyerek is olyan volt már, mint aki megveszett. Érvelt, vitatkozott, s egy-egy heves veszekedés után kimerülten ült vissza az Orion rádió mellé. Hallgatta: — Halló, itt a Szabad Európa rádiója, a szabad Magyar­­ország hangja . .. Üzeneteket közvetítünk ... A szabad vi­lágba érkezett magyarok üzennek . .. Aki hallja, adja át! „Majd tanulsz a saját károdon!“ A rádió érveket adott a Farkas fiúnak a további vitához, sőt olajat öntött a kalandvágy tüzére. Farkas bácsi végül is megunta a fia állandó heveskedését. — Menj hát, most már nem tartóztatlak. Ha nem hiszel nekem, majd tanulsz a saját károdon ... A négy jóbarát együtt kerekedett fel. Pista — most már másodszor Pista, Farkas és a másik kettő — Gáspár Lipót és Rick Pál — Sopron mellett, egy mocsaras részen, négy­kézláb mászva jutottak át a határon. Amerre csak a szem ellátott, mindenütt emberek mentek a határon túlra. Ami­kor átértek, bukfencet vetettek, ugráltak jókedvükben. Egy­más vállát veregették büszkén, és sírtak az örömtől. Egyi­kük ünnepélyes hangon megszólalt: — Srácok! Jól jegyezzétek meg ezt a napot! 1956. novem­ber huszonkilencedike. Ezen a napon új korszak kezdődik az életünkben! Meglátjátok, a szabad világban mindnyájan nagy karriert csinálunk! S amikor egy kissé már lelohadt a nagy öröm, gyalog nekivágtak az egyik határszéli osztrák falunak. Amint beértek, csendőrök tartóztatták fel őket, és mind a né­gyüket bekísérték az őrszobára. Ott töltötték az első éj­szakát. Folytattunk

Next