Kisalföld, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

2 A holland parlament megkezdte a vitát Nyugat-Irián kérdéséről HÁGA (MTI) A holland képviselőház kedden megkezdte a nagy érdeklődéssel várt vitát Nyugat-Irán kérdéséről. Az ülés megnyitása után Edu­ard de Quay miniszterelnök kormánynyilatkozatot olva­sott fel a nyugat-iriáni kér­désről. A holland kormány beve­zetőül hangoztatja, hogy Hollandia minden előzetes feltétel nélkül kész tárgya­lásokat kezdeni Indonéziával Nyugat-Irián kérdéséről. A miniszterelnök végül védelmébe vette kormányá­nak gyarmatosító politikáját és azt állította, hogy Hol­landia „politikai, kulturális, gazdasági és szociális fej­lesztési tervek megvalósítá­sához látott hozzá” Nyugat- Iriánban, s ez — szerinte — „nem szakítható meg min­den további nélkül”. Az esetleges tárgyalások kérdéséről szólva a minisz­terelnök hangoztatta, hogy kormánya „széleskörű tár­gyalásokat” tart helyesnek, ami utalás más országok és esetleg az ENSZ bevoná­sára.­­ A kormánynyilatkozat fel­olvasása után a képviselő­ház rövid szünetet tartott, majd megkezdődött a két­napos vita a nyugat-irráni kérdésről. A vitában elsőnek Paul de Groot, a Holland Kom­munista Párt főtitkára szó­lalt fel. Követelte, hogy a képviselőház haladéktalanul jelölje ki azokat a szemé­lyeket, akik tárgyalásokat kezdenek az indonéz kor­mánnyal. Rámutatott, hogy a holland kormány Csembe katangai diktatúrájához ha­sonló rendszert próbál ha­talomra juttatni Nyugat- Iriánban, miközben ember­telen nyomorban tartja a pápua lakosságát. Gromiko fogadta az amerikai nagykövetet MOSZKVA (MTI) Mint nyugati hírügynök­ségek jelentik, Gromiko, szovjet külügyminiszter ked­den fogadta Thompsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A két és fél órás meg­beszélés után az amerikai nagykövet újságíróknak adott nyilatkozatában közöl­te, hogy a szovjet külügy­miniszterrel a nyugat-berli­ni kérdésről tárgyalt. A keddi megbeszélés tárgykörét nem ismertette részletesen. Kijelentette, hogy további tanácskozások következnek, s a keddi megbeszélésről tájékoztatják az angol és a francia kor­mányt is. Fogadás a kubai forradalom évfordulóján Moszkvában Moszkva (MTI). Faure Chomon, a Kubai Köztársaság moszkvai nagy­követe­­ kedden fogadást adott a kubai forradalom győzelmének harmadik év­fordulója alkalmából. A fo­gadáson megjelentek: Koszi­gin első miniszterelnökhe­lyettes és Poljanszkij, az OSZSZSZK miniszterelnöke, az SZKP Központi Bizottsá­ga Elnökségének tagjai, Gro­­miko külügyminiszter, és Kuznyecov, a külügyminisz­ter első helyettese, Bagram­ian, Birjuzov, Csujkov, Grecsko és Rokosszovszkij marsallok. Ott voltak a dip­lomáciai testület tagjai is, köztük Révész Géza, hazánk moszkvai nagykövete. A nagyszabású fogadáson több mint hétszázan vettek részt. Chomon nagykövet pohár­köszöntőjében hangoztatta, hogy a kubai nép hozzáfo­gott a szocializmus építésé­hez, s a forradalom vívmá­nyait nemcsak a nép egysé­gének és öntudatának, ha­nem a szocialista tábor, első­sorban a Szovjetunió önzet­len segítségének is­ köszön­heti. A pártoktatás soron következő témája: az SZKP XXII. kongresszusa Az új évben a pártokta­tás minden formájában he­lyet kap az SZKP XXII. kongresszusa anyagának fel­dolgozása. Januártól vala­mennyi pártszemináriumon, politikai tanfolyamon szüne­tel majd a program szerinti anyag tanulmányozása, ehe­lyett két és fél-három hó­napig a kongresszusi témá­val foglalkoznak a hallga­tók. (MTI) Elfojtódott a battonyai földgáz­kitörés Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt alföldi kő­olajfúrási üzemének egyik Battonya környéki kutatóte­lepén pénteken hajnalban történt erős földgázkitörés a szombat reggeli néhány órás szünet után egész nap lán­golt. A gázömlés, valamint az égés vasárnap is folyta­tódott. Délután hat óra táj­ban azonban az 50 méter át­mérőjű kráter nagy robajjal beomlott, az ömlés és az égés megszűnt, a kitörés el­fojtotta önmagát. (MTI. KISALFÖLD A Biztonsági Tanács új tagjai New York (MTI). A Reuter-iroda jelentése szerint Ghána, Venezuela, Románia és Írország képvi­selője hétfőn elfoglalta he­lyét a Biztonsági Tanácsban Ceylon, Ecuador, Törökor­szág és Libéria utódjaként. A Biztonsági Tanács ez utóbbi nem állandó tagjai­nak mandátuma tudvalevő­leg január elsején lejárt. A tanács január havi elnöke Sir Patrick Dean angol kül­dött, szintén átvette hivata­lát Omar Lutfi EAK-delegá­­tustól. Ellentétek az Európai Gazdasági Közösségben Párizs (MTI). Brüsszelben csütörtökön újabb tanácskozásra ülnek össze a hat nyugat-európai ország miniszterei, hogy ki­utat keressenek abból a zsákutcából, amelybe a me­zőgazdasági közös piac kö­rüli ellentétek juttatták az­ Európai Gazdasági Közössé-­ get. A franciák változatlanul ragaszkodnak hozzá, hogy az iparcikkekhez hasonlóan a gabona, hús és egyéb agrár­termékek forgalmát is sza­baddá tegyék, az olaszok ugyanezt követelik a zöld­ségre, gyümölcsre, a hollan­dok pedig a tejtermékekre. Nyugat-Németország mind­eddig nem volt hajlandó le­mondani arról az előnyéről, hogy élelmiszer-importját a közösségen kívüli országok­ból lényegesen kedvezőbb feltételek mellett szerezze be. Az ellentétek miatt 1962. január elsején nem léphetett életbe a közös piac második szakasza. Párizsi diplomáciai körökben úgy vélik, a fran­cia kormány nem fog en­gedni álláspontjából. A kongói királyok Egy ADN-jelentés közölte, hogy a kongói központi kormány hatóságai Leop­oldvilleben letartóztatták és kihallgatták Albert Kalondzsit, aki külföldi monopó­liumok megbízásából szeparatista „királyságot” ho­zott létre Kaszai tartomány déli részében. A kongói parlament a letartóztatást megelőzően felfüggesztette Kalondzsi képviselői mentelmi jogát. Államcsíny-kísérlet angol fegyverekkel Libanonban BEIRUT (MTI) A vasárnap megkísérelt államcsín gyors elfojtása után Libanonban hétfőn az élet már visszatért, rendes kerékvágásába és a­­ vasár­nap életbe léptetett biztonsá­gi intézkedések közül már csak néhány maradt ér­vényben, köztük a Beirutba érkezők és onnan távozók igazoltatása. A rendőrség és a katona­ság folytatja a jobboldali összeesküvés felgöngyölíté-­­­sét. Mint nyugati hírügy­nökségek jelentik, a kor­mány hétfőn este feloszlatta az államcsínyt szervező an­golbarát nacionalista szo­ciális pártot. A karhatalmi­­ szervek letartóztatták a párt mintegy négyszáz tag­ját és átkutatták Dik el Madi, valamint Beit as Saar községet, a párt két felleg­várát, ahol a párttagok há­zában elrejtve több mint háromszáz gépfegyvert, két­száz puskát és hatvan gép­­­­pisztolyt találtak. Szaadeh­nek, a párt egyik vezetőjé­nek az észak-libanoni Tri­­poliban levő lakásán fegy­vereken kívül 14 láda lőszer és robbanóanyag, valamint rádió-adóberendezés került elő a házkutatás során. Reuter-tudósítás közli, hogy összehívták a libanoni parlament rendkívüli ülé­sét, amelyen a kormány is­mertette jelentését az ál­lamcsíny meghiúsításáról. Mint az AP jelenti, a kai­rói lapok megállapítják, hogy a Libanonban elfojtott államcsíny a közép-keleti brit katonai összeesküvés súlyos kudarca. Az Al Ah­­ram című lap szerint a verhedő pártot az angolok kormány megdöntésére szer­fegyverezték fel és finan­szírozták. Hozzáfűzi a lap, hogy beiruti megfigyelők szerint a meghiúsított ál­lamcsíny szoros összefüggés­ben van a Földközi-tenger térségében legutóbb végre­hajtott csapatmozdulatokkal. (MT­) 1962. január 3., szerda A JÓT-MÉG JOBBAN! Vannak olyan emberek,­­ akik felfigyelnek arra, hogy az SZKP XXII. kongresz­­szusa milyen nagy teret adott a különböző új, elvi­politikai megállapításoknak, milyen élesen és terjedel­mes részletességgel foglal­kozott a pártellenes csoport bűnös tevékenységével — de nem veszik eléggé észre a kongresszus gazdaságpoli­tikai útmutatásait. És nem látják, hogy itt tulajdon­képpen nem is két élesen különváló dologról van szó. Az SZKP lenini irányvona­la ellen fellépő emberek ugyanis az SZKP gazdaság­­politikáját is támadták, hi­szen szembeszálltak a szűz­földek meghódításával, a mezőgazdasági termelés át­szervezésével, az irányítás decentralizálásával és a töb­bi intézkedéssel is. A párt­ellenes csoport ideológiai széthúzása tehát a jobb gazdaságpolitika és a gazda­sági vezetés megjavítása előtt is megnyitotta a sza­bad utat. Az SZKP XXII. kongresz­­szusának anyaga valósággal gazdaságpolitikai kódex, tankönyv a magyar vezetők számára is. A vezetés szín­vonala javításához az SZKP XXII. kongresszusa nekünk is megmutatja az utakat, s a módozatokat, amelyeket elmélyülve, tudományosan, nem elhamarkodva, nemzeti sajátosságainkak megfele­lően nekünk is érdemes kö­vetnünk. „A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXII. kong­resszusának eszmei-politikai irányvonala igazolja és megerősíti pártunk irányvo­nalát — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsá­gának november 17-i hatá­rozata. „ A XXII. kong­resszus eszmei tanulságai a gyakorlat által igazolt po­litikánk folytatására adnak új erőt, s a pártunk VII. kongresszusán jóváhagyott eszmei-politikai irányvonal még következetesebb folyta­tására lelkesítenek”. Nekünk természetesen még nincs, nem is lehet olyan hatalmas programunk, mint az SZKP-nak. De a magunk erejéhez, a magunk színvo­nalához képest igen nagy, lelkesítő feladatokat szab meg a mi ötéves tervünk, öt­éves tervünk szerint jelen­tősen javítanunk kell a gyártás- és gyártmányfej­lesztést, a tudományos üzemszervezést, fokozottab­ban kell takarékoskodnunk az anyaggal, s meg kell ta­nulnunk tizedszázaléknyi pontosságú tervfegyelemmel dolgozni. Olyan feladatok ezek, amelyekről igen rész­letesen tárgyalt az SZKP kongresszusa is. Olyan fel­adatok, amelyeknek elvég­zésében a munka dandárja a gazdasági vezetőkre vár. A kétségtelen tény, ami a kongresszus előtt is vilá­gos volt, hogy a gazdasági vezetést nálunk is minden szinten meg kell erősíteni. Arra a­ színvonalra kell emelnünk, amely színvona­lon van ma a párt általá­nos gazdaságpolitikája. Ez a gazdaságpolitika jó, célra­vezető, és az emberek túl­nyomó többségének egyön­tetű helyeslésével találkozik. Kádár elvtárs mondotta a parlament legutóbbi ülésén, hogy politikánk helyes, to­vábbra is az eddigi úton já­runk, azt tesszük, amit ed­dig, de — és a kongresszus tükrében is ez a hangsúlyo­zandó — jobban, következe­tesebben, felelősségteljeseb­ben, mint eddig. A vezetők felelősségét a szocializmus egész építése folyamán eddig is állandóan hangoztattuk. Az új ebben most az, hogy az eddiginél türelmetlenebbek vagyunk a szavakat követő tettekkel. Keveselljük azt a tényleges javulást, amely a vezetés színvonalában, a szavak el­lenére az utóbbi években bekövetkezett. A mai feladatok persze, bizonyos fokig mások, nem egyszer ellentétesek a ré­gebbi gazdaságpolitika által­­ adott­­ adatokkal. Manók és nehezebbek. A terv mennyiségi túlteljesítése he­­lyett finomabb, árnyaltabb, a kornak megfelelőbb és adottságainkhoz jobban illő feladatok tornyosulnak elénk. A ma vezetőjétől el kell várni, hogy lássa előre, legyen koncepciója, törjön következetesen, előrelátóan a cél felé. A ma követel­ménye a gazdasági vezető­től: a tudományos előrelá­tás és a forradalmi lendü­let. Miközben feltétlenül szük­séges, hogy vezetőink az eddiginél bátrabban éljenek törvényben biztosított ön­állóságukkal, jogaikkal, de­mokratikusabb, a munkások véleményére többet adó ve­zetési stílust honosítsanak meg, bátran tegyenek ön­álló, a népgazdaság és a vállalat érdekében való hasznos és merész lépéseket — eközben vezetőinktől meg kell követelni a nagyobb fegyelmet a párthatározatok és a kor­mányutasítások végrehajtá­sában. Ma még nem egyszer az a helyzet, hogy a jó és üd­vös határozatok sokáig, las­san valósulnak meg a min­dennapok gyakorlatában. Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1960. június 29-én fontos határozatokat foga­dott el a vegyipar és az építőipar fejlesztéséről, fel­adatairól és az ipartelepí­tésről. A határozatok egy­hangú helyeslést arattak. Nem mondhatjuk el azon­ban, hogy a határozatok egyes pontjainak a végre­hajtása is ilyen egyhangú, következetes lett volna, vagy lenne mind a mai napig. Egyöntetűen helye­selt és elismert az a kor­mányutasítás, amely szerint a terveket mennyiségileg csak bizonyos feltételek esetén szabad túlteljesíteni. De vajon a helyeslést kö­vette-e egyöntetű végrehaj­tás? Tudjuk, hogy nem. Még ma is mindennapos a gyakorlat a tervek szük­ségtelen és népgazdaságilag káros mennyiségi túlteljesí­tése. A párt világosan fel­tárta a gazdasági vezetők előtt azt is, hogy a tervek készítésekor minden tartalékot fel kell mérni és előre be kell tervezni. Ez az útmutatás is csak lassan, vontatottan érvénye­sül az életben. Még ma is divatos a tartalékok eltaga­­dása, hogy ily módon egye­sek könnyűszerrel látván­­yos eredményekkel dicse­kedhessenek, és ezzel egyé­ni, önző érdeküket fölébe helyezzék az ország érdekei­nek. "­­ A párt- és a kormányha­tározatok következetes, tu­datos végrehajtása az a mérce, amelyen a vezető munkájának minősége jól lemérhető. A felemás végre­hajtás, a félmunka, a ha­tározatokban való válogatás — „ez tetszik, tehát végre­hajtom, ez nem tetszik, te­hát csak fél szívvel támo­gatom” —, ez a magatartás összeegyeztethetetlen a ve­zető állampolgár kötelessé­gével, párthűségével, erköl­csével, s ez nem más, mint a tervgazdálkodáson alapuló gazdasági vezetési elv káros megsértése. A XXII. kongresszus irányvonalából, de előzőleg már a mi kongresszusunk­ból és a Központi Bizottság november 17-i határozatából is magától értetődően kö­vetkezik a nagyobb szigorú­ság, a fokozottabb ellenőr­zés, a szigorúbb felelősség­­revonás. Egyetlen egy veze­tőnél sem szabad megtűrni a kényelmességet, a libera­lizmust, a helyes gazdaság­­politikai elvek engedékeny­ségből vagy merevségből történő megsértését, eltorzí­tását. S ezen a téren két­ségtelenül a gazdasági élet legfelsőbb vezetőinek kell példát mutatniok. Mit kell tehát tennünk? Mi lesz ezután? Csak egy lehet: jobban fogunk dol­gozni! Az SZKP XXII. kongresszusa serkentően és oktatóan hat a gazdasági vezetőkre. A párt most jobb munkát követel a gazdasági vezetéstől, s úgy véljük, ez a követelés minden becsü­letes ember szívéből fakad. Búzász János A hamis próféta Prófétáról úgy hírlik, hogy a jövőbe látnak. E célból a jóslás különböző módozatát alkalmazzák. Róma idején a madarak repüléséből jósoltak, az ókori egyiptomiak az ál­mokat igyekeztek megma­gyarázni. Ma vannak olyan jósok (Nyugat-Berlinben Kardosné asszonyságnak még hatósági engedélye is van ezen „tudományos te­vékenység” folytatására), akik kártyából, kávézacc­­ból, kézből stb. próbálják a jövőt kiolvasni. Nem tudni, hogy milyen forrás­ból merít időnként Hans Zehrer úr, a „Die Welt” című nagypolgári, ham­burgi napilap bőbeszédű főszerkesztője,­ aki 1956 szilveszterén arról írt, hogy milyen lesz 1960-ban Németországban és Ber­linben a helyzet. Hogy minden „felelőtlen jósol­­gatásnak” elejét vegye, a főszerkesztő úr kereken kijelentette: ez nem vágy­álom, ez így lesz; azért fordította előre a történe­lem kerekét négy évvel. Időközben öt év telt el, 1961. elmúlt, az új esz­tendő, 1962 beköszöntött. Mi lett vajon a nyugatné­met imperialisták, milita­risták vágyálmaiból? Kié lett a jövő? Zehrer úr 1956-ban tel­hetetlen hatalmi mámor­ban és vágyálomban egy a NATO által „egyesített” Németország képét vázol­­­ta: a régi Nagy-Németor­­szágét, új köntösben. Az NDK bekebeleztetett Nyu­­gat-Németországba, a föld­reform a múlté lett, az államosított, a nép kezé­ben lévő ipari vállalatok újra a „régi tulajdonoso­ké”, a német atomrakéták Lengyelország határánál állnak és Berlin újra „bi­rodalmi főváros”. ..Hát Adenauer mégiscsak bevo­nult Bellevue kastélyába, Berlinbe — írta Zehrer — igaz, nehezére esett rhön­­dorfi villáját otthagyni. De Berlinben is mindent ró­­szával ültettek teli, hogy könnyebben viselje el az átköltözést”. A valóság persze az,­­ hogy Adenauer, a rózsate­nyésztő álma mégsem va­lósult meg. Még mindig búsul az NDK területén fekvő, egymilliárd márka értékű birtoka után. Még mindig nem költözhetett be Potsdam-menti luxus­villájába, amelyet rövid­del a második világhábo­rú előtt „vett meg” egy zsidó üzletembertől. A bonni militaristák 1956-os álma 1960-ra és 1961re tel­jesítetlen maradt, és az is marad örökre. Zehrer úr tudományta­­lan jóslatai spekulációk eredménye. A Zehrer-féle jóslatok mögött az ag­resszió programja húzódott meg 1956-ban. Zehrernek ezen jóslatát akarták 1961 nyarán és kora őszén a nyugatnémet militaristák megvalósítani: az NDK- ban nyugtalanságot, pol­gárháborút kirobbantani, hogy abba „a nemzet ér­dekében” beavatkozhassa­nak és „felszabadíthassák” az NDK-t, azaz bekebelez­hessék, s éppen Nyugat- Berlinnek lett volna e te­kintetben nagy jelentősé­ge. Ezért volt szükség az NDK augusztus 13-i intéz­kedéseire a béke megőr­zése céljából. Zehrer úr 1956-ban meghirdette a monopóliumok érdekében az agressziót. Az NDK 1961-ben valamennyi bé­keerővel együtt megakadá­lyozta az agressziót. A nagyhatalmi illúzióknak végük van, Zehrer hamis próféta volt A világ né­pei azonban szemmel tart­ják a nyugatnémet jósok és „álmodozók” törekvé­seit. A német történelem kerekét nem lehet visszá­jára tord­­tani. Nagy Ivor

Next