Kisalföld, 1962. április (7. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
7Síp Sátán szervezete a terror fokozására készül Halálra ítéltek két OAS-banditát A párizsi katonai törvényszék előtt befejeződött Gavoury rendőrbiztos gyilkosainak pere. A francia tisztviselőt Algériában ölték meg az OAS banditái. A tárgyalás nagy feltűnést keltett Franciaországban, nemcsak azért, mert ezúttal hangzott el először halálos ítélet az OAS merénylői felett, hanem a vádlottak vallomásai is megdöbbentették a közvéleményt. A gyilkosság jetesei az idegenlégió Salanhoz kötött katonái,, feltárták a gyarmati hadsereg módszereit, amelyeket ma az OAS terroristái alkalmaznak. Az egyik vádlott cinikus egykedvűséggel mondotta el, hogyan gyilkolta meg a rendőrtisztviselőt. — Az úgynevezett „felfogást” alkalmaztam — mondotta. — A derékszíját a nyakába akasztottam, egy rúgással térdre kényszerítettem, aztán a szívébe és a jobb tüdejébe szúrtam a tőrt. — Kérem, én katona vagyok — fűzte hozzá — ez a módszer benne van a szolgálati szabályzatban és a légióban bábukon gyakoroltak. A vádlottak nem tudták, kit ölnek meg. Egy hadnagy utasítását teljesítették. Az értelmi szerző nem volt jelen a tárgyaláson, Sátán egyik osztagát vezényli Algériában. A védőügyvédek védenceik szabadlábra helyezését követelték, azzal érveltek, hogy a vádlottak a Francia- Algéria védelmében követték el tettüket és ezért az eviani egyezmény értelmében amnesztia alá esnek. A bíróság nem fogadta el ezt az érvelést, az államügyész azonban a halálbüntetés mellőzését kérte. A bírák nem merték kihívni a közvélemény haragját, két vádlottat halálra, kettőt pedig életfogytiglani börtönre ítéltek. * ALGÍR Hivatalos adatok szerint pénteken Algériában 14-en haltak meg és 18-an megsebesültek a terrorcselekmé -nyek következtében. Az OAS egy rohamcsapata Orleansville közelében tá- madást intézett három francia őrállás ellen. A három őrállás mintegy 50 főnyi le-génységét előbb letartóztatták, majd fegyverük átadása- re kényszerítették és szabadon bocsátották. A táma-adás az éjszakai óráikban tör- tént. A francia katonaság a környező hegyekben az OAS rohamcsapat felkutatására megkezdte a nyomozást. ORANI Christian Fouchet Francia- ország új algériai főbiztosa pénteken Ailleret tábornok főparancsnok kíséretében Oranba érkezett. Első, teljesen titokban tartott útja alkalmából Fouchet a polgári és katonai hatóságok képviselőivel tárgyalt. A helyi katonai és politikai vezetők tájékoztatták, hogy az OAS Algírban és Oranban összpontosuló támadásai miatt az egyik legsürgősebb feladat, hogy újabb katonai erősítést kapjanak, hírek szerint 10-15 ezer főnyi karhatalmi erősítést tartnak szükségesnek. Faresz beszéde kedvező fogadtatásra talált Franciaországban Abderrahman Faresz pánek esti beszédét, amelyben a megbékélést hangoztatta az európaiak felé, s ugyanakkor éberségre, a fegyelem megőrzésére kérte az arab lakosságot, kedvezően fogadták Franciaországban. A párizsi lapok úgy vélik, Faresz, aki az FLN teljes támogatását élvezi, gyors ütemben igyekszik majd végrehajtani az eviani egyezmények rendelkezéseit. Minden jel arra mutat, hogy az FLN most már legálisan működő szervezetei továbbra is megőrzik az algériai lakosság között a nyugalmat és fegyelmet. Ezzel szemben az ideiglenes végrehajtó szerv létrejötte nem csökkentette az európai lakosság ellenállását. A Faresz beszéde idején elkövetett bombamerényletek, az OAS kalózrádiójának bejelentései, megerősítik azt az aggodalmat, hogy Sátán szervezte a terror fokozására készül. Az ideiglenes végrehajt szerv létrehozása megtépázta az összeesküvők nimbuszát, akik ismételten erősítgették, nem engedik Algéria területére az FLN képviselőit. (MTI) Térnre bizonyítják, hogy az Egyesült államok felelős a Kuba-elenes invázióén Havannában folytatódik a zsoldosok pere A kubai forradalmi törvényszék folytatja a tavalyi sikertelen invázió idején foglyul ejtett zsoldosok ügyének tárgyalását. A törvényszék vádirata hangsúlyozza, hogy az amerikai külügyminisztérium és a központi hírszerző ügynökség által kidolgozott tervnek az volt a célja, hogy Kuba három pontján zsoldosokat szállítsanak partra, hídfőt létesítsenek, „ideiglenes kormányt” alakítsanak, megteremtsék az Egyesült Államok közvetlen beavatkozását. A vádirat megcáfolhatatlan tényekkel bizonyítja az Egyesült Államok kormányának és közép-amerikai lakásainak közvetlen és aktív részvételét a kubai forradalomrás ellen irányuló fegyveres agreszió előkészítésében és megvalósításában. Washington a Kuba-ellenes politikai gazdasági és katonai agresszió érdekében nem rettent vissza a hazugságtól és a rágalomtól sem. Megszervezte a szigetország gazdasági blokádját és nyomást gyakorolt az Egyesült Államoktól függő országokra, hogy szakítsák meg kereskedelmi kapcsolatukat Kubával. Előkészítette a diverziós, szabotázs- és ellenforradalmi cselekmények minden változatát, így kubai területek amerikai repülőgépekkel való bombázását. Az Egyesült Államok közvetlen részvételét az agreszszió megszervezésében egyébként meggyőzően bizonyítják San Romannak, az ellenforradalmárok vezérének dokumentumai is. San Roman például a múlt év májusában levelet intézett Fidel Castrohoz. Ebben beismeri, hogy az amerikai sajtó állításával ellentétben nem kubai, hanem az Egyesült Államok repülőgépei bombázták a szigetország falvait, városait. San Roman kijelentette: „Addig, amíg a Maimiban székelő urak hazudoztak és megtévesztették a hiszékenyeket, mi 1400 ostoba, ki akartuk kaparni a tűzből a gesztenyét, hogy ismét élvezhessék kiváltságaikat azok a hatalmas trösztök, amelek hosszú éveken át húsz latinamerikai országot zsákmányoltak ki. (MTI) KISALFÖLD JÁTÉK A TŰZZEL Fiatalember, ne játsszék a tűzzel, mert meg baj lesz!!! (Endrődi István rajza) Közös közlemény a világűr békés felhasználásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokról Az ENSZ világűr bizottsa-gának keretén belül befejeződött a világűr békés felhasználásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások első szakasza. A tárgyalásokról a következő közös közleményt adták ki: „Március 27—30. között New Yorkban nem hivatalos tárgyalásokat folytatott H. Dryden és A. A. Blagomarov akadémikus. A tárgyalások célja az űrkutatási együttműködés azon területeinek tanulmányozása volt, amelyekkel Hruscsov, szovjet miniszterelnök és Kennedy, amerikai elnök legutóbbi üzenetváltása foglalkozott. Befejeződött az üzenetben foglalt néhány tervezet előzetes megvitatása. A tárgyalófelek megegyeztek abban, hogy legközelebb vagya Washingtonban találkoznak, a nemzetközi űrkutató bizottság április 30-án, május 10. közötti ülésén, vagy Genfben május 28-án az ENSZ világűr bizottság tudományos műszaki és jogügyi albizottságainak ülésén. Az elkövetkező tárgyalásokon mind az Egyesült Államok, mind pedig a Szovjetunió részéről a tárgyalófeleken kívül tudósok is részt vesznek a tanácskozásokon. E tárgyalások célja azoknak az együttműködési egyezményeknek megkötése lesz, amelyeket az említett és New Yorkban megvitatott üzenetek tartalmaznak”. (MTI) 1962. április 1., vasárnap Az Albán Vöröskereszt vezetői belesodródtak a szovjetellenes kampányba A Szovjet Vöröskereszt nyilatkozata Az Albán Vöröskereszt vezetői visszautasították azt a segítséget, amelyet a szovjet nép adott az albániai földrengés károsultjainak. E lépéssel kapcsolatban a Szovjet Vöröskereszt nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat elmondja, hogy a Szovjet Vöröskereszt hosszas tevékenysége alatt nem fordult még elő, hogy valamely elemi csapások sújtotta ország visszautasította volna a Szovjetunió önzetlen segítségét. Furcsa a visszautasításnak az az indoka, hogy a földrengés sújtotta albán lakosság nem szorul rá a szovjet nép segítségére. A szóbanforgó területek lakosságával még csak nem is közölték, hogy a szovjet dolgozók segélyt ajánlottak fel nekik. A Szovjet Vöröskereszt csodálkozását fejezi ki amiatt, hogy „az Albán Vöröskereszt vezetői nyilván belesodródtak az Albániában szított szovjetellenes kampányba” és barátságtalan lépésükkel megakadályozták, hogy a földrengés károsultjai felhasználhassák a szovjet nép testvéri segítségét és könnyíthessenek helyzetükön. (MTI.) Kennedy levele az Indonéz elnökhöz Az indonéz fővárosban közölték, hogy Kennedy, amerikai elnök levelet intézett Sukarno, indonéz elnökhöz, a nyugat-irráni kérdésben. Az üzenet tartalmát nem hozták nyilvánosságra. Subandiio indonéz külügyminiszter pénteken kétórás megbeszélést folytatott Sukarno elnökkel és távozóban kijelentette, hogy az amerikai kormány az indonéz—holland bizalmas tárgyalások folytatását szorgalmazza. Subandiio rámutatott, hogy addig, amíg holland részről nem mutatnak jóakaratot a kérdés rendezésére, illetőleg az indonéz kormány új fejleményekkel nem számolhat, aligha lehetséges folytatni a Washington közelében megkezdett, majd később félbeszakított tanácskozásokat. Hivatalosan közölték, hogy a Nyugat-Iriánnal határos szigetekre hamarosan további 15 ezer indonéz önkénes utazik. Nasution hadügyi és belbiztonsági miniszter Makassarból visszaérkezett az indonéz fővárosba. (MTI.) NASi értekezlet esélyei - Reeg a tud a Latisi-Sierika diktátorai alatt kipontikai szembe Felbúgtak a motorok a genfi repülőtéren, a most záruló héten a nagyhatalmak külügyminiszterei hazautaztak ebből a csinos svájci városból. A genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezetén részvevő országok küldöttségei tehát néhány napja alacsonyabb szinten folytatják tárgyalásaikat. Ezek szerint hát kudarccal végződött volna az értekezlet most lezárult első szakasza? Több jel azt mutatja, hogy kudarcról semmiképpen sem lehet beszélni. Először is: Gromiko szovjet és Rush amerikai külügyminiszter egyformán azt hangsúlyozta, hogy az értekezleten sikerült bizonyos eredményeket elérni, elsősorban ügyrendi kérdésekben. A külügyminiszterek által kidolgozott elvek alapján tehát az értekezlet jó hangulatban folytathatja munkáját. Másodsorban: a nyugati újságokból ki lehet hámozni, hogy nyugati vezető körök véleménye szerint is növekvőben vannak a még magasabb szintű tanácskozásnak, tehát a kormányfők tanácskozásának esélyei. Az ilyen kormányfői tanácskozások rendszerint úgy szoktak megvalósulni, hogy a Szovjetunió javasolja azokat, mire a Nyugat először azt válaszolja, hogy „nem”, aztán azt, hogy „talán”, végül azt, hogy „igen”. Jelenleg körülbelül a „talán”-nál tartunk, hiszen most már Kennedy is azt mondja, hajlandó részt venni ilyen megbeszélésen, tehát lényegében csúcstalálkozón, „ha azt az Egyesült Államok érdekei úgy kívánnák”. Ebben a feltételbe bizony sok minden belefér, ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Könnyen lehetséges tehát, hogy a genfi tárgyalások kormányfői szintű megbeszélésekbe torkollnak majd, talán már június elején — úgy ahogy azt a Szovjetunió részéről Hruscsov elvtárs még a tárgyalások előtt javasolta. Arra a kérdésre még nem nehéz válaszolni, hogy miről is tárgyalhatnak majd a nagyhatalmak kormányfői — ba megbeszélésükre valóbansor kerül. A genfi értekezlet eddigi szakaszában ugyanis Világórák" kitűnt,"hogy a le" szerelés egyes nagyon is időszerű, és nagyon is fontos kérdései (például atomfegyvermentes övezet létesítése Európában a Rajnától a Dnyeszterig, az Adriai-tengertől és a Balkántól fel egészen az Északi Sarkig) a legszorosabban összefüggnek a német kérdés egyik-másik kulcsproblémájával (például a nyugatnémet atomfelfegyverzés megakadályozásával). A csúcstalálkozó tehát a részletsiker esetén is hozzájárulhat a nemzetközi légkör enyhüléséhez, és közelebb hozhatja a német békeszerződés megkötésének időpontját. A most záruló héten érdekes események történtek Latin-Munkéban is. Minden jel arra mutat, hogy a kubai forradalom hatása mind erősebben érvényesül ezen a hatalmas kiterjedésű és a világ erőviszonyai szempontjából rendkívül fontos területen. Nálunk kevesen tudnak róla, hogy például Columbiában már két esztendő óta egyre hevesebb partizánharcok dúlnak az amerikabarát és népellenes kormány ellen. A héten érkezett hírek szerint Guatemalában és Venezuelában is fegyveres harcok indultak a jenjeik és helytartóik ellen. Dominicában sem csillapult le a helyzet, a néptömegek nem érték be a népes Toujillo-család kiebrudalásával, mert nem csupán egy diktátort akartak megbuktatni, hanem az amerikabarát diktatúra megdöntése a céljuk. Az imperialistákénak sok fejtörést okoz Brit-Guayana is, ahol Kubával rokonszenvező Jagan hatalma, s választási győzelme után most a gyarmati uralom teljes felszámolását követeli az angol kormánytól. A mostani héten is két nagy beszédben szólította fel az angolokat Guayana függetlenségének biztosítá-. Sára . * ■ A maguk módján az argentínai események is a latin-amerikai egyszerű emberek mélységes jenkigyűlöletét mutaják. Frondizit, a most megbuktatott elnököt is az segítette annak idején az elnöki székbe, hogy haladó programot hirdetett meg kül- és belpolitikailag egyaránt. Programját azonban hamarosan feladta, s egyre jobban kitűnt, hogy Frondizi nem ezt a demokratikus programot, hanem az amerikai külügyminisztérium óhajait valósítja meg. A nép tehát elfordult tőle, s az átmeneti legális működés után ismét illegalitásba szorított kommunista párt is természetesen megvonta tőle támogatását. A kommunista párt nem is indulhatott önállóan a most tartott választásokon. Viszont a kommunisták elhatározták, hogy mindenképpen hallatni fogják hangjukat a szavazásokon, s jobb híján az ellenzéki peronista pártot támogatták. A peronistákat Peronról, a bukott diktátorról nevezték el, akii jelenleg Franco Spanyolországában él. A peronizmus: harmadikutasnak látszó, kommunistaellenes mozgalom, amely erős szociális demagógiájával nagyon megfertőzte az argentin munkásosztály sorait. Manapság is a peronista tömegek jelentős része a munkásosztály soraiból kerül ki. Persze a peronista tömegeket semmiképpen sem szabad azonosítani egyrészt magával Peronnal (aki ismét diktátor akar lenni), másrészt korrupt és munkásáruló. A peronista munkástömegek összetartó ereje ma nem utolsósorban a jenkiellenesség, s ezen belül a Kuba iránt érzett szolidaritás, belpolitikailag pedig az áruló Frondizi elleni gyűlölet. Így hát a peronista „munkásvezérek”, akik kezükben tartják a szakszervezetek irányítását, jónak látták, ha óvatosan bár, de ők is állást foglalnak Kuba mellett. Ilyen körülmények vezettek arra, hogy a kommunisták igen laza választási szövetségre lépjenek a peronistákkal (persze úgy, hogy részletesen megokolták, miért nem értenek egyet a peronistákkal, s most miért szavaznak mégis rájuk). Így történt, hogy a peronisták nagy választási győzelmet arattak, Frondizi pártja — és vele együtt az amerikai politika — pedig látványos vereséget szenvedet. Az argentin hadsereg szélsőjobboldali tisztjei, főleg fecomékai — akik elsősorban az amerikai hadügyminisztériumnak, a Pentagonnak az embereit előbb csak élesen bírálták, a hét végén pedig meg is buktatták Frandizi elnököt, amiért megengedte, hogy a peronista párt nyíltan indulhasson a választásokon. A jelek tehát azt mutatják, hogy az amerikai külügyminisztériumnak és hadügyminisztériumnak megvolt a maga külön vonala, és megvannak a maga külön emberei is Argentínában. Pillanatnyilag tehát az a helyzet, hogy Frondizi megbukott, és katonai diktatúra került uralomra Argentínában. Az amerikaiak azonban mindenképpen megszeretnék őrizni a törvényességnek legalább a látszatát (hiszen Fidel Castro Kubáját éppen a képviseleti demokrácia állítólagos megsértése miatt szidalmazzák a leghangosabban), s ez a magyarázata annak, hogy a tábornokok erőnek erejével a szenátus volt elnökét ültették bele az elnöki székbe. Argentínában tehát sokkal nehezebbé vált a munkásosztály és különösképpen a kommunisták helyzete. Az argentin kérdés azonban még koránt sincs lezárva. A héten csupán egyik fejezete, felvonása ért szomorú véget. Lehet, hogy a „hepiend” még huzamosabb ideig várat magára, de azt nem nehéz megjósolni, hogy a nyilvánvaló szélsőjobboldali katonai diktatúra csak össze fogja kovácsolni az argentin ellenzéki erőket. A harc tehát csak most kezdődik igazán. Pincsési Pál