Kisalföld, 1962. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

7­­Síp Sátán szervezete a terror fokozására készül Halálra ítéltek két OAS-banditát A párizsi katonai törvény­szék előtt befejeződött Ga­­voury rendőrbiztos gyilko­sainak pere. A francia tiszt­viselőt Algériában ölték meg az OAS banditái. A tárgyalás nagy feltű­nést keltett Franciaország­ban, nemcsak azért, mert ezúttal hangzott el először halálos ítélet az OAS me­rénylői felett, hanem a vád­lottak vallomásai is meg­döbbentették a közvéle­ményt. A gyilkosság jetesei az idegenlégió Salanhoz kö­tött katonái,, feltárták a gyarmati hadsereg módsze­reit, amel­yeket ma az OAS terroristái alkalmaznak. Az egyik vádlott cinikus egykedvűséggel mondotta el, hogyan gyilkolta meg a rendőrtisztviselőt. — Az úgynevezett „felfo­gást” alkalmaztam —­ mon­dotta. — A derékszíját a nyakába akasztottam, egy rúgással térdre kényszerítet­tem, aztán a szívébe és a jobb tüdejébe szúrtam a tőrt. — Kérem, én katona va­gyok — fűzte hozzá — ez a módszer benne van a szol­gálati szabályzatban és a légióban bábukon gyakorol­tak. A vádlottak nem tudták, kit ölnek meg. Egy hadnagy utasítását teljesítették. Az értelmi szerző nem volt je­len a tárgyaláson, Sátán egyik osztagát vezényli Al­gériában. A védőügyvédek véden­ceik szabadlábra helyezését követelték, azzal érveltek, hogy­ a vádlottak a Francia- Algéria védelmében követ­ték el tettüket és ezért az eviani egyezmény értelmé­ben amnesztia alá esnek.­­ A bíróság nem fogadta el ezt az érve­lést, az állam­ügyész azonban a halálbün­tetés mellőzését kérte. A bírák nem merték kihívni a közvélemény haragját, két vádlottat halálra, kettőt pe­dig életfogytiglani börtönre ítéltek. * ALGÍR Hivatalos adatok szerint­­ pénteken Algériában 14-en haltak meg és 18-an megse­­­­besültek a terrorcselekm­é -­­­nyek következtében. Az OAS egy rohamcsapata Orleansville közelében tá-­­ madást intézett három fran­­­­cia őrállás ellen. A három­­ őrállás mintegy 50 főnyi le-­­­génységét előbb letartóztat­ták, majd fegyverük átadása-­­ re­ kényszerítették és szaba­don bocsátották. A tám­a-a­dás az éjszakai óráikban tör-­­ tént. A francia katonaság a­­ környező hegyekben az OAS rohamcsapat felkutatására megkezdte a nyomozást. ORANI Christian Fouchet Francia-­­ ország új algériai főbiztosa­­ pénteken Ailleret tábornok főparancsnok kíséretében Oranba érkezett. Első, telje­sen titokban tartott útja al­kalmából Fouchet a polgári és katonai hatóságok képvi­selőivel tárgyalt. A helyi ka­tonai és politikai vezetők tá­­­jékoztatták, hogy az OAS Algírban és Oranban össz­pontosuló támadásai miatt az egyik legsürgősebb fel­adat, hogy újabb katonai erősítést kapjanak, hírek sze­rint 10-15 ezer főnyi karha­talmi erősítést tartnak szük­ségesnek. Faresz beszéde kedvező fogadtatásra talált Franciaországban Abderrahman Faresz pán­­ek esti beszédét, amelyben a megbékélést hangoztatta az európaiak felé, s ugyanak­kor éberségre, a fegyelem megőrzésére kérte az arab lakosságot, kedvezően fogad­ták Franciaországban. A párizsi lapok úgy vélik, Faresz, aki az FLN teljes támogatását élvezi, gyors ütemben igyekszik majd vég­rehajtani az eviani egyez­mények rendelkezéseit. Min­den jel arra mutat, hogy az FLN most már legálisan működő szervezetei továbbra is megőrzik az algériai la­kosság között a nyugalmat és fegyelmet. Ezzel szemben az ideigle­nes végrehajtó szerv létre­jötte nem csökkentette az európai lakosság ellenállá­sát. A Faresz beszéde ide­jén elkövetett bombame­rényletek, az OAS kalózrá­diójának bejelentései, meg­erősítik azt az aggodalmat, hogy Sátán szervezte a terror fokozására készül. Az ideiglenes végrehajt szerv létrehozása megtépázta az összeesküvők nimbuszát, akik ismételten erősítgették, nem engedik Algéria terüle­tére az FLN képviselőit. (MTI) Térnre bizonyítják, hogy az Egyesült államok felelős a Kuba-elenes invázióén Havannában folytatódik a zsoldosok pere A kubai forradalmi tör­vényszék folytatja a tavalyi sikertelen invázió idején foglyul ejtett zsoldosok ügyé­nek tárgyalását. A törvény­szék vádirata hangsúlyozza, hogy az amerikai külügymi­nisztérium és a központi hír­szerző ügynökség által ki­dolgozott tervnek az volt a célja, hogy Kuba három pontján zsoldosokat szállít­sanak partra, hídfőt létesít­senek, „ideiglenes kormányt” alakítsanak, megteremtsék az Egyesült Államok közvet­len beavatkozását. A vádirat megcáfolhatat­lan tényekkel bizonyítja az Egyesült Államok kormá­nyának és közép-amerikai lakásainak közvetlen és ak­tív részvételét a kubai for­­radalomrás ellen irányuló fegy­veres agreszió előkészítésé­­ben és megvalósításában. Washington a Kuba-ellenes politikai gazdasági és kato­nai agresszió érdekében nem rettent vissza a hazugságtól és a rágalomtól sem. Meg­szervezte a szigetország gaz­dasági blokádját és nyomást gyakorolt az Egyesült Ál­lamoktól függő országokra, hogy szakítsák meg keres­kedelmi kapcsolatukat Ku­bával. Előkészítette a diver­­ziós, szabotázs- és ellenfor­radalmi cselekmények min­den változatát, így kubai területek amerikai repülő­gépekkel való bombázá­sát. Az Egyesült Államok köz­vetlen részvételét az agresz­­szió megszervezésében egyéb­ként meggyőzően bizonyít­ják San Roman­nak, az el­­lenforradalmárok vezérének dokumentumai is. San Ro­man például a múlt év má­jusában levelet intézett Fi­del­ Castrohoz. Ebben beis­meri, hogy az amerikai sajtó állításával ellentétben nem kubai, hanem az Egyesült Államok repülőgépei bom­bázták a szigetország falvait, városait. San Roman kijelentette: „Addig, amíg a Maimiban székelő urak hazudoztak és megtévesztették a hiszéke­nyeket, mi 1400 ostoba, ki akartuk kaparni a tűzből a gesztenyét, hogy ismét él­vezhessék kiváltságaikat azok a hatalmas trösztök, amel­ek hosszú éveken át húsz latin­amerikai országot zsákmá­nyoltak ki. (MTI) KISALFÖLD JÁTÉK A TŰZZEL Fiatalember, ne játsszék a tűz­zel, mert meg baj lesz!!! (Endrődi István rajza) Közös közlemény a világűr békés felhasználásáról folytatott szovjet—amerika­i tárgya­lá­sokról Az ENSZ világűr bizottsa-­­gának keretén belül befeje­­­ződött a világűr békés fel­használásáról folytatott szov­jet—amerikai tárgyalások első szakasza. A tárgyalá­sokról a következő közös közleményt adták ki: „Március 27—30. között New Yorkban nem hivata­los tárgyalásokat folytatott H. Dryden és A. A. Blagom­­­arov akadémikus. A tár­gyalások célja az űrkutatási együttműködés azon terüle­teinek tanulmányozása volt, amelyekkel Hruscsov, szov­jet miniszterelnök és Ken­nedy, amerikai elnök leg­utóbbi üzenetváltása foglal­kozott. Befejeződött az üze­netben foglalt néhány ter­vezet előzetes megvitatása. A tá­r­gyalófelek megegyez­tek abban, hogy legközelebb vagya Washingtonban talál­koznak, a nemzetközi űrku­tató bizottság április 30-án, május 10. közötti ülésén, vagy Genf­ben május 28-án az ENSZ világűr bizottság tudományos műszaki és jog­ügyi albizottságainak ülé­sén. Az elkövetkező tárgya­lásokon mind­­ az Egyesült Államok, mind pedig a Szovjetunió részéről a tár­gyalófeleken kívül tudósok is részt vesznek a tanácsko­zásokon. E tárgyalások célja azoknak az együttműködési egyezményeknek megkötése lesz, amelyeket az említett és New Yorkban megvita­tott üzenetek tartalmaznak”. (MTI) 1962. április 1., vasárna­p Az Albán Vöröskereszt vezetői belesodródtak a szovjetellenes kampányba A Szovjet Vöröskereszt nyilatkozata Az Albán Vöröskereszt vezetői visszautasították azt a segítséget, amelyet a szov­jet nép adott az albániai földrengés károsultjainak. E lépéssel kapcsolatban a Szovjet­ Vöröskereszt nyilat­kozatot adott ki. A nyilatkozat elmondja, hogy a­ Szovjet Vöröskereszt hosszas tevékenysége alatt nem fordult még elő, hogy valamely elemi csapások sújtotta ország visszautasí­totta volna a Szovjetunió önzetlen segítségét. Furcsa a visszautasításnak az az in­doka, hogy a földrengés súj­totta albán lakosság nem szorul rá a szovjet nép se­gítségére. A szóbanforgó te­rületek lakosságával még csak nem is közölték, hogy a szovjet dolgozók segélyt ajánlottak fel nekik. A Szovjet Vöröskereszt csodálkozását fejezi ki amiatt, hogy „az Albán Vö­röskereszt vezetői nyilván belesodródtak az Albániá­ban szított szovjetellenes kampányba” és barátságta­lan lépésükkel megakadá­lyozták, hogy a földrengés károsultjai felhasználhassák a szovjet nép testvéri segít­ségét és könnyíthessenek helyzetükön. (MTI.) Kennedy levele az Indonéz elnökhöz Az indonéz fővárosban közölték, hogy Kennedy, amerikai elnök levelet inté­zett Sukarno, indonéz elnök­höz, a nyugat-irráni kérdés­ben. Az üzenet tartalmát nem hozták nyilvánosságra. Subandiio indonéz külügy­miniszter pénteken kétórás megbeszélést folytatott Su­karno elnökkel és távozó­ban kijelentette, hogy az amerikai kormány az indo­néz—holland bizalmas tár­gyalások folytatását szorgal­mazza. Subandiio rámutatott, hogy addig, amíg holland részről nem mutatnak jó­akaratot a kérdés rendezé­sére, illetőleg az indonéz kormány új fejleményekkel nem számolhat, aligha le­hetséges folytatni a Washing­ton közelében megkezdett, majd később félbeszakított tanácskozásokat. Hivatalosan közölték, hogy a Nyugat-Iriánnal határos szigetekre hamarosan továb­bi 15 ezer indonéz önkénes utazik. Nasution hadügyi és bel­biztonsági miniszter Ma­­kassarból visszaérkezett az indonéz fővárosba. (MTI.) N­­ASi értekezlet esélyei - Reeg a tud a­­ Latisi-Sierika diktátorai alatt kipontikai szembe Felbúgtak a motorok a­­ genfi repülőtéren, a most záruló héten a­­ nagyhatal­mak külügyminiszterei haza­utaztak ebből a csinos svájci városból. A genfi tizennyolc­hatalmi leszerelési értekez­­­­­etén részvevő országok kül­döttségei tehát néhány napja alacsonyabb szinten folytat­ják tárgyalásaikat. Ezek sze­­­­rint hát kudarccal végződött­­ volna az értekezlet most le­­­­zárult első szakasza? Több­­ jel azt mutatja, hogy ku­darcról semmiképpen sem lehet beszélni. Először is: Gromiko szovjet és Rush amerikai külügyminiszter egyformán azt hangsúlyozta, hogy az értekezleten sike­rült bizonyos eredményeket elérni, elsősorban ügyrendi kérdésekben. A külügymi­niszterek által kidolgozott elvek alapján tehát az érte­kezlet jó hangulatban foly­tathatja munkáját. Másod­sorban: a nyugati újságokból ki lehet hámozni, hogy nyu­­­gati vezető körök véleménye szerint is növekvőben van­nak a még magasabb szintű tanácskozásnak, tehát a kor­mányfők tanácskozásának esélyei. Az ilyen kormányfői tanácskozások rendszerint úgy szoktak megvalósulni, hogy a Szovjetunió javasolja azokat, mire a Nyugat elő­ször azt válaszolja, hogy „nem”, aztán azt, hogy „ta­lán”, végül azt, hogy „igen”. Jelenleg körülbelül a „ta­­lán”-nál tartunk, hiszen most már Kennedy is azt mondja, hajlandó részt ven­ni ilyen megbeszélésen, te­hát lényegében csúcstalál­kozón, „ha azt az Egyesült Államok érdekei úgy kíván­nák”. Ebben a feltételbe bi­zony sok minden belefér, ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Könnyen le­hetséges tehát, hogy a genfi tárgyalások kormányfői szin­tű megbeszélésekbe torkoll­nak majd, talán már június elején — úgy ahogy azt a Szovjetunió részéről Hrus­csov elvtárs még a tárgya­lások előtt javasolta. Arra a kérdésre még nem nehéz válaszolni, hogy­ miről is tárgyalhatnak majd a­­ nagyhatalmak kormányfői — b­a megbeszélésükre valóban­­sor kerül. A genfi értekezlet eddigi szakaszában ugyanis Világórák" kitűnt,­"hogy a le­" szerelés egyes nagyon is idő­szerű, és nagyon is fontos kérdései (például atomfegy­vermentes övezet létesítése Európában a Rajnától a Dny­eszterig, az Adriai-ten­gertől és a Balkántól fel egészen az Északi Sarkig) a legszorosabban összefüggnek a német kérdés egyik-másik kulcsproblémájával (például a nyugatnémet atomfelfegy­verzés megakadályozásával). A csúcstalálkozó tehát a részlet­siker esetén is hozzá­járulhat a nemzetközi légkör enyhüléséhez, és közelebb hozhatja a német békeszer­ződés megkötésének időpont­ját. A most záruló héten érdekes események történtek Latin-Munkéban is. Minden jel arra mutat, hogy a kubai forradalom hatása mind erősebben érvényesül ezen a hatalmas kiterjedésű és a világ erőviszonyai szem­pontjából rendkívül fontos területen. Nálunk kevesen tudnak róla, hogy például Columbiában már két esz­tendő óta egyre hevesebb partizánharcok dúlnak az amerikabarát és népellenes kormány ellen. A héten ér­kezett hírek szerint Guate­malában és Venezuelában is fegyveres harcok indultak a jenjeik és helytartóik ellen. Dominicában sem csillapult le a helyzet, a néptömegek nem érték be a népes Tou­­jillo-család kiebrudalásával, mert nem csupán egy diktá­tort akartak megbuktatni, hanem az amerikabarát dik­tatúra megdöntése a céljuk. Az imperialistákénak sok fej­törést okoz Brit-Guayana is, ahol Kubával rokonszenvező Jagan hatalma, s választási győzelme után most a gyar­mati uralom teljes felszámo­lását követeli az angol kor­mánytól. A mostani héten is két nagy beszédben szólítot­ta fel az­ angolokat Guayana függetlenségének biztosítá-. Sára . *­­ ■ A maguk­­ módján az argentínai események is a latin-amerikai egyszerű emberek mélységes jenki­­gyűlöletét mutaják. Frondi­­zit, a most megbuktatott el­nököt is az segítette annak idején az elnöki székbe, hogy haladó programot hirdetett meg kül- és belpolitikailag egyaránt. Programját azon­ban hamarosan feladta, s egyre jobban kitűnt, hogy Frondizi nem ezt a demok­ratikus programot, hanem az amerikai külügyminisztérium óhajait valósítja meg. A nép tehát elfordult tőle, s az átmeneti legális működés után ismét illegalitásba szo­rított kommunista párt is természetesen megvonta tő­le támogatását. A kommu­nista párt nem is indulha­tott önállóan a most tartott választásokon. Viszont a kommunisták elhatározták, hogy mindenképpen hallatni fogják hangjukat a szavazá­sokon, s jobb híján az ellen­zéki peronista pártot támo­gatták. A peronistákat Pe­ronról, a bukott diktátorról nevezték el, akii jelenleg Franco Spanyolországában él. A peronizmus: harmadik­utasnak látszó, kommunista­­ellenes mozgalom, amely erős szociális demagógiájá­val nagyon megfertőzte az argentin munkásosztály so­rait. Manapság is a peronis­ta tömegek jelentős része a munkásosztály soraiból ke­rül ki. Persze a peronista tömegeket semmiképpen sem szabad azonosítani egyrészt magával Peronnal (aki is­mét diktátor akar lenni), másrészt korrupt és mun­kásáruló. A peronista mun­kástömegek összetartó ereje ma nem utolsósorban a jen­kiel­lenesség, s ezen belül a Kuba iránt érzett szolidari­tás, belpolitikailag pedig az áruló Frondizi elleni gyűlö­let. Így hát a peronista „munkásvezérek”, akik ke­zükben tartják a szakszer­vezetek irányítását, jónak látták, ha óvatosan bár, de ők is állást foglalnak Kuba mellett. Ilyen körülmények vezettek arra, hogy a kom­munisták igen laza választá­si szövetségre lépjenek a pe­­ronistákkal (persze úgy, hogy részletesen megokolták, miért nem értenek egyet a peronistákkal, s most miért szavaznak mégis rájuk). Így történt, hogy a pe­ronisták nagy választási győzelmet arattak, Frondizi pártja — és vele együtt az amerikai politika — pedig látványos vereséget szenve­det. Az argentin hadsereg szélsőjobboldali tisztjei, fő­leg fecomékai — akik el­sősorban az amerikai had­ügyminisztériumnak, a Pen­tagonnak az emberei­t előbb csak élesen bírálták, a hét végén pedig meg is buktatták Frandizi elnököt, amiért megengedte, hogy a peronista párt nyíltan indul­hasson a választásokon. A jelek tehát azt mutatják, hogy az amerikai külügymi­nisztériumnak és hadügy­minisztériumnak megvolt a maga külön vonala, és megvannak a maga külön emberei is Argentínában. Pillanatnyilag tehát az a helyzet, hogy Frondizi meg­bukott, és katonai diktatúra került uralomra Argentíná­ban. Az amerikaiak azonban mind­enképpen megszeretnék őrizni a törvényességnek leg­alább a látszatát (hiszen Fi­del Castro Kubáját éppen a képviseleti demokrácia állító­lagos megsértése miatt szi­dalmazzák a leghangosab­ban), s ez a magyarázata annak, hogy a tábornokok erőnek erejével a szenátus volt elnökét ültették bele az elnöki székbe. Argentínában tehát sokkal nehezebbé vált a munkás­­osztály és különösképpen a kommunisták helyzete. Az argentin kérdés azonban még koránt sincs lezárva. A héten csupán egyik fejezete, felvonása ért szomorú vé­get. Lehet, hogy a „hepiend” még huzamosabb ideig várat magára, de azt nem nehéz megjósolni, hogy a nyilván­való szélsőjobboldali kato­nai diktatúra csak össze fogja kovácsolni az argentin ellenzéki erőket. A harc te­hát csak most kezdődik iga­zán. Pincsési Pál

Next