Kisalföld, 1963. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

I Az MSZMP politikáját magáénak vallja a magyar nép A LEMP elméleti folyóirata az MSZMP Vik­. kongresszusáról A Nowe Drogiu — a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának el­méleti és politikai folyóirata januári számában közli Jan Ptasimkinak, a Gdanski vaj­dasági pártbizottság első tit­kárának cikkét az MSZMP VIII. kongresszusáról. Pta­sinski tagja volt a kongresz­­szusunkon részt vett lengyel pártküldöttségnek. A cikk ismerteti a VIII. kongresszus előkészületeinek fontosabb állomásait, majd a kongresszusi beszámoló tük­rében részletesebben tár­gyalja a magyar mezőgazda­ság eredményeit. Kiemeli, hogy „a magyar elvtársak a társas gazdálkodásra való át­térés időszakában nemcsak megtartották, hanem még jelentősen emelték is a me­zőgazdasági termelés színvo­nalát”. Ptasinski rámutat, hogy a szocialista építés jelenlegi szakaszán számos közös prob­léma foglalkoztatja a ma­gyar és a lengyel népgazda­ságot. A cikkíró kiemeli, hogy a kongresszus nagy figyelmet fordított az ország társadal­mi viszonyainak elemzésére, és részletesebben tárgyalja pártunknak a szocialista nemzeti egység kialakítására irányuló politikáját. A Nowe Drogi a továb­biakban ismerteti, hogy a kongresszus foglalkozott a kétfrontos harc és a párt­egység kérdéseivel. Aláhúz­za, hogy „a Központi Bizott­­­­ság, amikor kizárta a veze­tésből és a politikai életből Rákosit és társait, véglege­sen lezárta a múlttal való le­számolás” időszakát. Ptasinski kitér a kongresz­­szus nemzetközi vonásaira is, s a többi között rámutat ar­ra, hogy a kommunista test­vérpártok képviselői élesen bírálták az Albán Munka­párt vezetőinek szakadár te­­­vékenységét, általános bírá­latot váltott ki a Kínai Kom­munista Párt küldöttségének próbálkozása az albán veze­tők védelmére. (MTI.) Békés verseny vitse el, hogy melyik rendszer jobb! Hruscsov válasza a Daily Express kérdéseire Moszkva (TASZSZ) Nyikita Hruscsov az új év­­ előestéjén válaszolt a Daily­­ Express című angol lap szer-­­­kesztőségének a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdé­seire. „A Szovjetunió a követke­ző években még szilárdab­ban folytatja a harcot a le­szerelés problémájának meg­oldásáért” — jelentette ki Hruscsov. Ismét leszögezte, hogy „az általános és teljes leszerelés nélkül nem lehet a földön biztosítani a szilárd békét.” „Maguknak a népeknek kell megtenniük minden erőfeszítést, hogy már a közeli időkben valósággá váljék az általános és teljes leszerelésről szóló megállapodás.” „Emlékezzenek Hirosimá­ra! Emlékezzenek a Karibi­válságra, amikor az impe­rialista tábor legagresszí­­vabb tényezőinek csoportja csaknem kirobbantotta a termonukleáris világhábo­rút!” . A Szovjet Minisztertanács elnöke hangoztatja, hogy a szovjet kormány kész 1963. január 1-től megszüntetni minden nukleáris fegyverkí­sérletet, „ha a nyugati nuk­leáris hatalmak ugyanilyen álláspontot foglalnak el az ENSZ felhívásával­l kapcso­latban.” A jelenlegi nyugat-berlini rendellenes helyzettel és az­zal kapcsolatban, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ságban miként fejlődnek a dolgok, Hruscsov kijelentet­te: „Több mint elegendő ok van a nyugtalanságra.” „A kommunista-ellenes harc ürügyén a nyugatnémet szoldateszka atomfegyver után nyúl. Bonnban kijelen­tették, az a céljuk, hogy sakkban tartsák Moszkvát, de arra gondolnak: sakkban tartsák az egész világot.” Nyugat-Berlinben robban­tások hallatszanak, de „a gyújtózsinórt Bonnban lob­banják lángra” — mondot­ta Hruscsov. ..Közel jutottunk a német kérdés békés rendezésé­hez, és meg kell tenni az utolsó erőfeszítése­ket” — jelentette ki a szövi mi­niszterelnök. „Valamennyi keleti és nyugati állam kö­telessége, hogy Közép-Euró­­pában elzárják a dolgok ve­szélyes fejlődésének útját, ha nem akarják, hogy a vi­lág veszélyes Karibi-válság­ból egy másik, még fenyege­tőbb és még nehezebben megoldható válságba kerül­jön”. A fennmaradt leginkább vitatott kérdésnek — a Nyugat-Berlinben állomáso­zó csapatok problémájának megoldására — a szovjet kormány kompromisszumot javasol — hangoztatta Hrus­csov. A Szovjetunió kor­mánya indítványozza, hogy a Nyugat-Berlinben tartóz­kodó csapatokat ne a NATO országai adják, hanem Nyu­gat-Berlinben helyettesítsék a NATO zászlaját az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­nek lobogójával és az ENSZ vállaljon magára meghatá­rozott nemzetközi kötelezett­ségeket és tisztségeket. A szovjet kormányfő ki­fejezte meggyőződését, hogy a Karib-válság „igen mély nyomot hagyott a nemzet­közi kapcsolatokban”. „Ott a veszélyt kompro­misszumos úton oldották meg, az engedményt az en­gedményért elv alapján és nem pedig kardot rántva — mint ahogy ezt néhányan Nyugaton tanácsolták”. Hruscsov kijelentette: „A békés együttélés alapját még szilárdabbá és megbízhatób­bá kell tenni, hogy igazán tartós legyen.” A népek szuverenitásá­nak tiszteletben tartásá­val hadd döntse el a bé­kés gazdasági verseny, hogy melyik társadalmi rendszer a jobb és ki­nek a rendszere életerő­­­­sebb —mondotta. — A vitás kér­dések eldöntésének másik módozatát — a termonukleá­ris háborút — ki kell zárni. Nyikita Hruscsov tagadó­­lag válaszolt arra a kérdés­re, kívánatosnak tartja-e, hogy a két nagyhatalom uralkodó szerepet játsszék az egész világon. Kijelentette: „Nem gondolom, hogy ez kívánatos lenne. Sem Szovjetuniónak, sem Egyesült Államoknak nem kell „uralkodniok” a vilá­gon. A különböző államok­nak a más országok fölötti „uralma” végérvényesen le­járt.” „Most — mutatott rá Hruscsov — minden or­szágnak — mind a ki­csinynek, mind a nagy­nak — sokkal inkább, mint bármikor, hozzá kell járulnia a szilárd béke biztosítását szolgáló közös erőfeszítésekhez.” Hruscsov ezzel kapcsolat­ban utalt arra, hogy a Szov­jetunióra és az Egyesült Ál­lamokra most különböző okok miatt rendkívül nagy felelősség hárul az általános béke sorsáért. „Ezért mi ál­lást foglalunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zötti jó, ha lehetséges baráti kapcsolatok létesítése mel­lett”. A szovjet kormány feje po­zitívan értékelte a szovjet— angol kereskedelmi kapcsola­tok fejlődését. „Mindig úgy véltük, hogy az államok kö­zötti kereskedelem a békés politikai kapcsolatok fejlő­désének alapja, ezt évszáza­dok tanúsítják.” Az 1963-as év távlataival kapcsolatban Hruscsov kije­lentette: „Remélem, hogy 1963 az emberiség békés fejlő­désének, a megérett nem­zetközi problémák ren­dezéséhez való közele­désnek és a nemzetközi feszültség csökkentésé­nek éve lesz.” „Szilárd meggyőződésem, hogy az 1963-as esztendőben tovább szilárdul és erősödik a Szovjetunió, valamint az egész szocialista rendszer, a független országok újabb si­kereket érnek el független­ségük megszilárdításában, és újabb eredmények születnek a gyarmati rendszer­.A végér­­­vény­es felszámolásáért vívott az harcban.” (MTI.) Szilveszterest Bonnban Strauss: Maga még marad kancellár úr? ... "Toncz Tibor rajza. KISALFÖLD 1963. január S­­esfitMISk Csou En-laj és Bandaranaike megbeszélései Peking (Új Kína) Csou En-lij, a Kínai Nép­­köztársaság államtanácsának elnöke és Bandaranaike asz­­szony, Ceylon Pekingben tartózkodó miniszterelnöke szerdán reggel újabb meg­beszélést tartott. Az eszme­csere baráti légkörben zaj­lott le. LIPCSEI TUDÓSÍTÓNK ÍRJA: Az EGK „Európai Gazdasági Közösség“ és a tőkés világgazdaság Mivel az Anglia és az EGK közötti tárgyalások mindin­kább döntő szakaszba lép­­nek, az a következő hetek­ben véglegesen eldől, hogy Anglia belép vagy belép­­het-e az EGK-ba, szükséges, hogy áttekintsük mindazon ellentéteket, melyek a tőkés világban az EGK révén a legkülönbözőbb formában felvetődtek. Különösen problematikus Anglia és a Commonwealth országainak bonyolult kér­déskomplexuma Angliának az EGK-ba való belépési szándéka miatt. Angliának köztudomásúlag a szeptem­berben megtartott Common­­wealth-értekezleten nem si­került áthidalni a Common­­wealth-országok ellenkezését, az angol belépési tervvel szemben. Hogy mennyire igazuk volt a Common­weal­th-országoknak, mi sem bizonyítja jobban, mint azon nehézségek, melyeket az EGK országai, főleg Francia­­ország s­­ részben Nyugat- Németország támasztanak Angliának. Az angol uralkodó körök azzal indokolják a Common­wealth országaival szemben az EGK-ba való belépés szükségességét, hogy az 1932- ben kötött ottawai szerződés ideje lejárt, azaz idejét múl­ta a Brit Nemzetközösség preferenciális vámközössége, mivel számos Common­­wealth-ország iparosodott, Nagy-Britannia pedig maga is élelmiszertermelő ország lett (ami egyébként bizo­nyos mértékben a múltban­­ fennállt.) További­­ angol érvelés az: Anglia nem ma­radhat távol Európától s mint az EGK tagja, hozzá­járulhat Európa és a béke biztosításához, s ezzel a Commonwealth-országok ér­dekeit is szolgálhatná. A Commonwealth országai nem fogadják el ezt az érve­lést. Tulajdonképpen csak Ciprus, Trinidad-Tobagó, Sierra-Leone és Dél-Rhodé­­zia fogadta el az angol ér­velést. A többi Common­­wealth-ország elutasította Úgy a kanadai, mint auszt­ráliai és újzélandi uralkodó körök attól tartanak, hogy Angliának az EGK-ba lépé­se révén Angliába irányuló mezőgazdasági kivitelük (búza, gyapot, hús és tej­áruk) az EGK vámtarifájába ütközne, s így előnytelenebb helyzetbe kerülnének az an­gol piacon (ahol eddig előnyben, illetve domináló szerepben voltak), mint pél­dául a francia és holland mezőgazdasági termékek. Ausztrália attól is fél, hogy az EGK politikai közösséggé alakul egyben át, nemzetek feletti (szupranacionális) struktúrája a tagországok szuverenitásának feladásá­hoz vezet, s ezzel Nagy- Britannia megszűnne Commonwealth-tagországok számára elfogadható part­ner lenni. Ugyanez a helyzet a tro­pikus termékeket szállító Commonwealth-országok ese­tében is. Míg Ceylon számá­ra a probléma nem létezik, mivel a szigetország fő ter­méke, a tea továbbra is tel­jesen vámmentesen szállít­ható az EGK-országokba, addig India és Pakisztán (két egyébként ellenséges ország) esetében a dolog másként áll. Pakisztán Anglia belé­pése esetén 18—20 százalék vámmegterheléssel szállíthat­ná csak tipikus termékeit az angol piacra az eddigi vámmentesség helyett. Hasonló a helyzet India ese­tében. Az afrikai országok Sier­ra Leone kivételével ellen­zik az EGK-t, az abba való belépést s a dél-rhodéziai kormány szándéka az EGK- val való kapcsolatok kiszé­lesítésére főleg Indiát s an­nak dohánytermelőit és kivi­telét aggasztja. A Common­­wealth-országok az EGK-tól azért is tartanak, mivel gazdasági, illetve kiviteli helyzetük romlásával ve­szélybe kerülnek gazdaság­­fejlesztési terveik is. A legnagyobb tengeren­túli búza-, illetve gabonaex­port-országok (Kanada, Ausztrália, USA és Argen­tína) gondjai is érthetőek. Az EGK közös agrárpolitiká­ja elsősorban francia nyo­másra jött létre, tekintve, hogy Franciaország az EGKn belül agrár-, illetve gabonafeleslege számára biz­tos piacot remél, mégpedig az eddigi tenge­rentúli szállítók kárára. Az EGK évi gabonaimport szük­ségletét kereken 155 millió métermázsára­ becsülik, Nagy- Britannia belépése esetén jóval növekedne ez a meny­­nyiség. Ezzel szemben a francia termésfelesleg 1959- ben 35 millió métermázsa volt, néhány év múlva 50 millió métermázsa lesz, és délre a Loire-tól további i­n­­tenzív kultúra és műtrágya­felhasználás révén még jócs­kán fokozható. Ebből a fe­leslegből eddig Franciaor­szág csupán nyolcmillió mé­termázsát tudott az EGK- országokban elhelyezni, a nyugat-európai­­ipari kivitelű országok ugyanis egyáltalán nem akarják tengerentúli gabonabehozatalukat csök­kenteni, mivel ezzel csök­kentenék a tengerentúlra irányuló ipari kivitelüket. Hogy az EGK-imperializ­­mus nemcsak a Common­­wealth­ országait és a gazda­ságilag egyébként is gyenge FFTA-országokat érinti, az Ikeda, Japán miniszterelnö­kének legutóbbi kijelentésé­ből is látható, miszerint az „EGK súlyos gondok oko­zója”. Japán gazdasága igen nagy mértékben import- és ezzel exportfüggvényes, mivel a nyersanyagtermelé­se nem tudja iparát teljes mértékben ellátni. A foko­zott behozatal 1961-ben 374 millió dolláros fizetési mér­leghiányhoz vezetett (a ke­reskedelmi mérleg hiánya 574 millió dollár volt), s 1962-ben alig más a helyzet. A kivitel mindennemű stag­nálása, n­em szólva esetle­ges visszaesésről, súlyosan érinti Japán gazdaságát. De éppen az EGK országaival alakul a japán kivitel igen csalódást keltően. 1961-ben Japán kivitele az EGK­ or­­szágaiba 213 millió dollár volt (22 százalékkal több, mint 1960-ban), míg a be­hozatal az EGK-országaiból 312 millió dollár volt (31 százalékkal magasabb, mint 1960- ban). 1962-ben Japán csak 230 millió dolláros ki­vitelt vár az EGK-ba és 350 millió dolláros behozatalt onnan. Míg így a kivitel 1961- hez képest csak 5,76 százalékkal emelkedne, ad­dig a kereskedelmi mérleg hiánya 20 százalékkal, 99 millió dollárról 120 millió , dollárra emelkedne. Ha az EGK egészében a nem tagállamok gazdaságát nehézségekbe és szorongás­ba hozza, úgy az EGK-n belül is harcok és sorrendváltozások jönnek azon elv szerint lét­re, hogy az erősebb mono­póliumok kiszúrják a gyen­gébbeket. E tekintetben a „Volkswagen-művek” ex­portoffenzívája az olasz piacon igen jellemző. Álta­lában az a helyzet az olasz autóbeviteli piacon, hogy 1962 első felében 49 116 kül­földi autót hoztak be Olasz­országba az 1961. év első fel­évi 22 743-mal szemben. Az olasz autóbehozatal értékvi­szonylatban 1:4-ről 1:3-hoz változott meg a kivitellel szemben. A Volkswagen­­művek három százalékos piacrészesedést értek­ el az olasz piacon, s 1962-ben valószínűleg 20 000-re rúg az olasz piacon elhelyezett autóik száma. A Ford-autók után a Volkswagen lett az olasz piacon a legnagyobb külföldi autókonszern. Szep­tember elején a Volkswagen olaszországi vezérképviselete valamennyi Volskwagen árát lényegesen csökkentette, így a standard modjellét 980 000 líráról 920 000 lírára, beleértve a forgalmi adót, az új közepes típusét, 1,38 millió líráról 1,28 millió lí­rára. Röviddel később az Opel-művek is ugyanezt tet­ték, így csökkentették az , Opel-Rekord” és az „Opel- Kapitán” árát. Ez az ár­­csökkentés nemcsak a leg­utóbbi olasz behozatali vá­mok 10 százalékos csökken­tésének felel meg, hanem lényegesen túlmegy ezen. Az olasz autóipar, főleg a Fiat­­művek erős kihívásnak érzik ezt az árpolitikát, és az olasz piacon nem-német kül­földi autószállítók is erős konkurrencia-gondok előtt állnak. Tulajdonképpen csak az olasz háztartási gépeket, fő­leg hűtőszekrényeket gyártó cégeknél uralkodik öröm. Előreláthatólag az 1960. évi 1,79 millióról 1963-ban 3,94 millióra emelkedik majd a háztartási gépek termelése Olaszországban, s ebből a mennyiségből egyedül a hű­tőszekrények 976 823-ról 2,6 millióra emelkednek majd, azaz 167 százalékkal. Ez a termelésemel­kedés elsősor­ban az EGK-n belüli vám­­csökkentés eredménye, s el­sősorban az EGK országaiba irányul a kivitel is. Az olasz termelési költségek a segédmunkások nyomorult bére miatt alacsonyabbak, mint a francia és nyugat­német iparban és az olasz tőkések ezt teljes mértékben kihasználják. Mégpedig a francia és nyugatnémet kon­kurencia rovására, mely e tekintetben jószólván vál­ságba került. A háztartási hűtőszekrények termelése Nyugat-Németországban már az 1960/61-i szintről (2,4 millió) 1962-ben 1,88 millió­ra süllyedt. A francia piac elárasztása olasz háztartási hűtőszekrényekkel, a Gene­ral Motors franciaországi leányvállalatnál (Gennevil­­liers-ben,­­Párizs mellett) máris elbocsátásokat okozott, a „Frimatic” pedig fizetés­­képtelen lett. A francia kor­mány most úgy intézkedett, hogy ezentúl az Olaszország­ból importált háztartási hű­tőszekrényeket a francia iparügyi minisztérium által adott átvételi igazolvánnyal kell ellátni. Az olasz gyáro­sok kemény ellenintézkedé­sekkel fenyegetőznek, ha ez­zel az olasz szállításokat kí­vánnák francia részről súj­tani. A szétforgácsoltság ál­tal hátrányban szenvedő francia hűtőszekrényipar na­gyobb és olcsóbban termelő egységekké akar összefonód­ni, egyébként azonban elég­gé tanácstalanul áll az olasz konkurrencia offenzívájával szemben. Dr. Nagy Ivár

Next