Kisalföld, 1963. augusztus (8. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

X Bonn ürügyet keres Drag kémek Megbízható értesülések szerint a CDU-vezetőség leg­utóbbi ülésén — egyetértés­ben Lübke köztársasági el­nökkel és Gersten­ Maier parlamenti elnökkel — el­határozták, hogy előrelátha­tóan október 15-én vagy 16-án kerül majd sor Ade­nauer utódának megválasz­tására. A bonni kormány szerdai tanácskozása után von Hase államtitkár közölte a sajtó­val: a háromórás miniszter­­tanács egyetlen témája a moszkvai atomcsend-megál­­lapodás volt.­­ A kormány­­ továbbra is üdvözli a moszkvai megál­lapodást, mint az első lényt az általános, ellenőrzött le­szereléshez vezető úton — mondotta az államtitkár —, de kénytelen különös figyel­met fordítani arra a problé­mára, amely az egyezmény­hez való csatlakozások kap­csán merül fel. Von Hase ezután kérdé­sekre válaszolva kijelentet­te: a kormány most nem foglalkozott sem a megnem­támadási szerződés problé­májával, sem De Gaulle leg­utóbbi nyilatkozatával. Csu­pán arról tanácskozott, ho­gyan lehetne megakadályoz­­ni azt, hoggy az NDK — az atomcsend-megállapodáshoz való csatlakozással — ,­kö­zelebb jusson a nemzetközi elismeréshez." A bonni mi­niszterek végül elhatározt hogy erről a kérdésről még „beható és előzetes tanács­kozásokat” folytatnak majd Washingtonnal és London­nal, és arra ösztökélik majd szövetségeseiket, hogy „min­denképpen akadályozzák meg a keletnémet rendszer nem­zetközi felértékelését.” Von Hase kitérően vála­szolt arra a kérdésre: vajon fennáll-e az a lehetőség, hogy az NSZK végül is nem csatlakozik az atomcsend­­megállapodáshoz. Egy raá­­s­­ik kérdésre válaszolva azo­­­­­­ban elismerte: az amerik­ai­­ és az angol kormány számít arra, hogy Bonn csatlakozik az egyezményhez. A kormány szóvivőinek a minisztertanács után tett nyilatkozatai arra mutatnak — hangsúlyozzák diplomá­ciai megfigyelők körében —, hogy Bonn most ürügyet ke­res arra, hogy kibújhasson az atomcsend-megállapodás­­hoz való csatlakozás alól, il­letve, hogy most utólag újabb torpedóikat lőj­jön ki a moszkvai megegyezés ellen. Más megfigyelők­­ ugyanak­kor hangoztatják: úgy lát­szik, hogy a kormányon be­lül az ultrák álláspontja ér­vényesül, akik — tekintet nélkül arra, hogy Bonnak ez a magatartása milyen kedvezőtlen visszhangot vált majd ki világszerte — to­vábbra is makacsul szembe akarnak helyezkedni a nem­zetközi fejlődéssel. * Szeged vendégei Eduard Strauss, Jo­hann Strauss déd­unokája Szegedre ér­kezett és megkezdte próbáit a Cigánybáró szereplőivel.­­ A szegedi szabadtéri já­tékok negyedik be­mutatóját Békés And­rás rendezi. Képünkön: Komlóssy Erzsi, Házy Erzsébet és Eduard Strauss. (MTI Fotó : Keleti Éva ferv.) A rádiótechnikus nem akart hinni saját fülének s megkérte az illetőt, igazol­ja jelzésének vételét s kö­zölje nevét. Kiderült, hogy egy norvég hajó, amely Nor­végia fővárosának ősi nevét viselte: „Kristiania’’. Queltch megkérte a rádióst, hívjon be a fülkéjébe olyasvalakit, aki angolul beszél. Kiderült, hogy a rádiós is beszél an­golul, de azért mindenesetre behívta még a kapitány he­lyettesét is. Queltch most már lázas sietséggel kopogtatta le mindazt, amit halála előtt el szeretett volna mondani az embereknek . .. — Érintkezésbe lépett már valakivel, Queltch? — kér­dezte Hazard kissé kemé­nyebb hangon. — Igen — felelte Queltch hanyagul. — Akkor hát miért nem jelenti nekem, vinné el ma­gát az ördög! Azonnal jelen­tést kérek! Queltch nem felelt, hanem tovább kopogtatta a rádió­távírógép billentyűjét. — Á, szóval így! — ordí­tott fel Hazard dühösen és teljes erőből a földhöz csap­ta a már kiürült üveget. — Megtagadod az engedelmes­séget, gazember?! Medows professzor és Old hadnagy ijedten ugrottak fel helyükről. Hazard tábornok pedig kikapta pisztolyát és vadul forgatva szemgolyóit, tovább ordítozott: — Azonnal mondd meg, kivel léptél érintkezésbe? Nem válaszolsz? Hát akkor nesze!... És lőtt, nem is célozva. Ouerich pedig még csak fe­léje sem fordult. — Mit csinál, tábornok úr?! — kiáltott fel Medows professzor ijedten és Hazard­­hoz ugrott. —­ Vissza! — üvöltötte a már teljesen lerészegedett tábornok. — Mars helyre! Mert én most, liberális urak, keresztüllőlek benneteket! — Igaza van, sír! — adta a lovat Hazard alá a féle­lemtől reszkető, de szabonlel­­kűen mosolygó Eddy Old. — Úgy kell neki, ennek a vö­rös csőcseléknek, ezeknek a kommunista ügynököknek!... — Ó, hát te is itt vagy?! — fordult feléje a megtébo­lyult Hazard. — Rühös besú­gó! Rólam is jegyezgettél va­lamit a füzetedbe? Meg akarsz fúrni? Bokámba akarsz harapni? Kuss az utamból, gazember!. .. Hazard pisztolyával fe­nyegetően hadonászva oda­kiáltotta Madewsnak és Quelrchnek: — Ne merjen senki se kö­vetni! Elsőnek megyek ki ebből az egérfogóból a sza­badba! Ti pedig csak marad­jatok itt, és rothadjatok el elevenen!... És bizonytalan lépésekkel elindult az ajtó felé, amely kivezetett a föld alatti óvó­helyről a szabadba. Az első fémfüggönyt minden nehéz­ség nélkül nyitotta fel s tán­torogva felfelé caplatott a lépcsőkön. A második ajtó­val már vesződnie kellett, de végül az is kinyílott. Az utolsót egy rúgásra tárta ki ... Szent Patricki szigete át­hatolhatatlan ködbe merült. Heves szélroham zúdult Ha­­zardra, és majdnem a föld­re döntötte. De a tábornok szétterpesztette lábait, lehaj­totta fejét és semmit sem látva maga előtt, dühösen, mintha rohamra indulna, rontott előre. Mindössze öt lépést tett a szikla egyenletes felszínén. Egy pillanatra, mintha a szakadék fölött lebegne s mellével fogná fel a levegő­áramlat vad rohamát. Aztán lezuhant a mélybe, az éles kövekre. Most már nem félt többé sem a gammasugárzástól, sem a neutronáramlatoktól. Nem félt már a sugárbeteg­ségtől sem ... DIXON TENGERNAGY INTÉZKEDIK Annak ellenére, hogy Di­xon tengernagy rossz han­gulatban volt, dr. Franci­s Stowne mégis úgy határo­zott, hogy megzavarja nyu­galmát. Már nem első éve ismeri Edgar Dixont, mivel­hogy együtt szolgált vele az egyik hadihajón, mint főor­vos, amikor Dixon még csak ellentengernagy volt. Furcsa ember volt ez a Stowne. Immár hány éve szolgál a flottánál, de se­hogyan se tudja megszokni a ringást, és állandóan ten­geri beteg. Szörnyen félt a (Folytatjuk) (10. folytatás.) KISALFÖLD a kertben — Gondoskodni kell ez öregekről, a tisztességes munkában megfáradt, koros dolgozókról. Alapvető felada­tunk, hogy életük alkonyát nyugodt, kiegyensúlyozott anyagi körülmények között tölthessék el. — Így hang­zott a humanitárius szólam, és bármily furcsának hang­zik is, a szerző nem más, mint maga McCone, a hír­hedt amerikai titkos szolgá­lat főnöke. A szívhez szóló felhívásnak mindössze az a szépséghibája, hogy McCone mester a későbbiek során ki­fejtette: tulajdonképpen nyugdíj-felemelésre gondol, ami viszont kizárólag a tit­kos szolgálat tengerentúli ügynökeire (értsd: kémekre) vonatkozna, akik derekas munkájukkal kiérdemelték a nagy főnök jóindulatát. Hát nem kedves, íme az új ame­rikai besorolás: nyugalma­zott kém, aki öreg napjaiban oktatgatólag mesél a fiatal kollégáknak a hatlövetű, avagy a gyorsan ölő méreg leghatásosabb bevetéséről. Közben pedig a kis vidéki hazacska kertjében paradi­csomot termel és időnként szelíden nyesegeti a rózsafá­kat. Az ügyesebbek esetleg még piacra is termelnek. Az árun pedig teljes joggal tün­tethetik fel a büszke jelmon­datot: „Amerikai kémek pa­radicsoma”. S. E. 1963. augusztus 1., csütörtök ­Újabb veszély, földomlás fenyegeti Skopjét A földrengés okozta ájult­­ságból lassan magához térő Skopjében óriási erőfeszíté­seket tesznek a normális élet helyreállítására. Számos gyár kéménye új­ból ontja a füstöt. A Tito Fémművekben kedden 1300 munkás gyűlt össze, a Prole­tár Textilüzem megkezdte a munkát, hogy időre le tudja szállítani a megrendelt árut a Szovjetuniónak és Len­gyelországnak. A gyárak ve­zetőségének a legnagyobb gondot a munkások elhelye­zése okozza. Éppen ezért minden gyár kollektívája sátrakat kér. Az egyes gyá­rak körül máris sátorváro­sok vannak kialakulóban. Az élet rendeződését jelzi, hogy kedden este a skopjei utcákon megjelentek az első újságok. Várják a vendége­ket az első éttermek, az élel­miszerüzletek egy része ki­nyitott, a város nagy áruhá­za pedig a szabad ég alatt árulja ruhaneműit. A vona­tok menetrendszerű pontos­sággal közlekednek. Az élet egyébként a sza­bad ég alatt zajlik, a Skop­jei Rádió munkaközössége is stúdió híján­­ az utcán dol­gozik. Az üzenetek és intéz­kedések százait továbbítják innen.­­ A katasztrófa pontos mér­legét még mindig nem tud­ják megállapítani. A leg­újabb jelentések szerint a halottak száma 833, a sebe­sülteké 2170, s a romok alatt körülbelül még 700-an van­nak. A földlökések megszűnté­vel most újabb veszély, föld­omlás fenyegeti a várost: a geológusok megállapították, hogy Skopjéban és környé­kén a földrengés folytán két nagy kiterjedésű repedés­­hálózat keletkezett. A repe­dések hossza körülbelül két­száz méter, szélessége 1—10 centiméter között mozog. A katasztrófa következ­ményeinek elhárítására to­vábbra is szakadatlanul ér­kezik Skopjébe a bel- és kül­földi segély. A jugoszláv lapok kiemel­kedő helyen emlékeznek meg arról, hogy az SZDDP Központi Bizottsága és a szovjet kormány közös hatá­rozata alapján útnak indítot­bombázásoktól is. A háború alatt szinte mindig inába szállt a bátorsága, ahogy ő szokta mondani. Edgar Di­xon jól ismerve a­ doktor eme fogyatékosságait, cso­dálkozva kérdezte tőle: — Mi az ördögnek szol­gál maga, Franciás, a flottá­nál, amikor olyan gyönge idegzetű, mint egy úri dá­ma? A hadseregnél sokkal nyugodtabb volna az élete. Olyan régóta szolgáltak együtt, hogy már csaknem jóbarátok voltak, s amikor beszélgettek, nem restelltek keményebb kifejezéseket használni. — Mindig abban remény­kedem, hogy félelmem idő­vel elmúlik — ütötte el Stowne tréfával a dolgot. Amikor a doktor bekopo­gott az admirális fülkéjé­nek ajtaján, Dixon hatalmas íróasztalánál ült, mély gon­dolatokba merülve. — Nos, mi újság, doki? — kérdezte a tengernagy ko­moran. Még mindig rossz hangulatban volt, mégpedig a rejtjeles távirat miatt, amit ma reggel kapott a mi­nisztériumtól. — Nem éppen kellemes hírek, tengernagy úr. — Nos? A doktor habozott, nem merte folytatni. — Nos! — emelte fel a tengernagy a hangját. —A pilóták, akik a szi­geti sziklát bombázták, szin­tén megbetegedtek ... — Sugárbetegségben? -!- Igen, Edgar... Szerin­tem minél előbb odébb kell állnunk innen. Ják a Szovjetunióból Ju­goszláviába az első élelmi­szer-, gyógyszer- és épület­­anyag-szállítmányokat, to­vábbá hamarosan 50 000 ton­na cementet és 5000 tonna épületfát is küldenek. A Szovjetunió Vöröske­reszt és Vörös Félhold szer­vezete 80 tonna liszttel, több tonna cukorral és 20 000 do­boz tejporral, továbbá 50 000 rubel pénzösszeggel segíti a skopjei lakosságot. Mexikó belgrádi nagykövete közölte a jugoszláv külügyminiszté­riummal, hogy országa 20 000 dollár segélyt folyósít Skop­jénak. A brit kormány 10 000 font sterlinget ajánlott fel a föld­rengés károsultjainak meg­segítésére. A Kínai Vöröske­reszt értesítette a Jugoszláv Vöröskeresztet, hogy 25 000 jüant ajánl fel. Toronto ka­nadai város lakosai 18 000 dollárt gyűjtöttek Skopje la­kossága számára. Kedden három svéd szál­lítógép indult Jugoszláviába, hogy gyógyszereket és sátra­kat vigyen a Macedón fővá­rosba. A Svéd Vöröskereszt 100 000 svéd koronát juttatott a természeti katasztrófa ál­tal sújtott város lakosságá­nak. A Magyar Vöröskereszt szerdán 1 200 000 forint érté­kű újabb segélyküldeményt indított útnak. Mint ismeretes, 1963. július 26-án hajnalban a dél-jugosz­­láviai SKOPJE (Szkopje) városát nagy erejű földrengés romba döntötte. A 220 000 lakosú vardar-parti város lakóházainak mint­egy 80 százaléka teljesen elpusztult vagy súlyosan megron­gálódott. Az emberáldozatok számát — legutóbbi jelentések szerint — 1500—1600 főre becsülik. A sebesültek száma eléri a 6500 főt. Majdnem 130 000 ember vált hajléktalanná, nagy részt a környező városokba, így: Kumanovoba, Teto­­voba, Titov-Veleszbe helyezik el ideiglenesen. Skopjét — a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársa­ság egyik tagállamának, a Macedón Szocialista Köztársaság­nak fővárosát s romba döntő földrengés 9-es fokozatú volt. (A legerősebb földrengés fokozata: 13.) Hatását az tette olyan pusztítóvá, hogy a földrengés központja (epicen­truma) közvetlenül a város alatt helyezkedett el. A földrengést más jugoszláviai városokban, így Pristiná­­ban, Kapsanikban és Gnjilaneban is érezték. Térképünk Skopje földrajzi helyzetét ábrázolja, mellék­­térképünkön (balra lent) a földrengés által érintett egyéb városokat tüntettük fel. Külföldi hírek Leonyid Brezsnyev és Bo­risz Ponomarjov szerdán fo­gadta a Finn Kommunista Párt küldöttségét: Vitte Pes­­sit főtitkárt, Ain Altonent, a párt elnökét és Hertta Kuu­­sinent, a párt Politikai Bi­zottságának tagját . Goulart, brazíliai elnök kedden kijelentette, hogy kormánya a földreform mel­lett foglal állást mert ez a haladás útjára vezetné az or­szágot­­* Az amerikaiak és diemis­­ták ellen küzdő dél-vietnami partizánok több diemista ka­tonát megsemmisítettek, 17-et foglyul ejtettek, négy gép­puskát és számos gyalogsági lőfegyvert zsákmányoltak. * Milicista egységek és bá­nyászok véres összeütközésé­nek volt színhelye kedden a bolíviai calavi bányavidék. Jelentések szerint hatan meghaltak, húszan megsebe­sültek.­­• Ben Bella, az Algériai De­mokratikus és Népi Köztár­saság Minisztertanácsának elnöke kedden fogadta S. R. Rasidovot, az Algériában tartózkodó szovjet gazdasági küldöttség vezetőjét. Fölényes magyar vízilabda-győzelem A magyar vízilabda válo­gatott Ludwigsburgban, a délnyugatnémet bajnokcsa­pat eleni mérkőzéssel fejezte be túráját az NSZK-ban. A magyar együttes fölényes, 10:1 (1:0, 4:1, 1:0, 4:0) ará­nyú győzelmet aratott. ÚJ ORSZÁGOS REKORD Szerdán a Tüzér utcai Honvéd pályán fejezték be a vasárnap szakadó eső miatt félbeszakadt Budapest atlé­tikai bajnokságot. A nap legjobb eredménye a 4x100 méteres férfi váltó­hoz fűződik. A válogatott a MASZ intéző bizottságának kérésére jutott és 40.4 mp-es teljesítményével új országos csúcsot állított fel — ismét egytized mp-t lefaragva a régi rekordból. (MTI.) * Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke hazautazásuk előtt fo­gadta a m­ikolci dr. Asztalos Lajos sakkemlékversenyen résztvett két szovjet sakk­­nagymestert, Mihail Talt és Davdi Bronsteint. GYŐZÖTT A FRADI Az NSZK-ban vendégsze­replő Ferencváros labdarúgó­­csapata szerdán a VFB Stuttgart ellen 3:2-es arányú győzelmet aratott.

Next