Kisalföld, 1963. november (8. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Max Reimann 65 éves Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, október 31-én töltötte be 65. életévét. Ebből az alkalom­ból a Német Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Német Szocialista Egység­­párt Központi Bizottsága, a Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa és az NDK számos tömegszerveze­tének elnöksége üdvözlő le­velet intézett a nagy német hazafihoz. Minden külön értesítés helyett:­­jijerejkoilt fa­­lyikolajev házással/új kötnek Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. A Magyar Távirati Iroda a világon elsőként adhatja hírül: a 34 éves Andrijan Nyikolajev, a harmadik szovjet űrhajós a napokban feleségül veszi a 26 eszten­dős Valentyina Tyereskovát, a világ első női űrhajósát. Csütörtökön már egész Moszkva erről beszél... A­Z esküvőt előreláthatólag az egyik moszkvai házasság­­kötő palotában tartják meg, s a fiatal pár kívánságára csak egy-két újságírót, fotó­riportert hívnak meg, hogy minél bensőségesebb, meg­hittebb legyen a világ első űrhajóslakodalma. Hír sze­rint már szombaton, novem­ber 2-án sor kerül az es­küvőre. Természetesen ott lesznek az űrhajós kollégák, s a még ismeretlen űrhajós­jelöltek is. A Moszkvában évek óta dolgozó tudósítók jól emlé­keznek arra a nyári napra, amikor a Vörös téren kö­szöntötték a moszkvaiak a több napos Föld körüli út­­jukról visszatérő Tyeresko­­vát és Bikovszkijt. Amikor az űrhajósok Hruscsov mi­niszterelnök társaságában felléptek a mauzóleum mell­védjére, Nyikita Szer­ge­je­vics hamiskás mosollyal ké­zen fogta Valentyinát és atyás mozdulattal Nyikola­­jevhez vezette. A harmadik és a hatodik szovjet űrhajós szok­atlan gyengédséggel fo­gott kezet... Emlékezetes az is, hogy Tyereskova űrrepülése köz­ben a földi követő és meg­figyelő állomásról Nyikola­­jev igen gyengéd, féltő han­gú rádióüzeneteket küldött Váljának. Ezek közül egész Moszkva jól emlékszik a következőre: „Vigyázz ma­gadra, Valjasat Vigyázz ma­gadra!” Néhány napon belül a szovjet nép és a világ egye­dülálló házaspárt köszönt­het: a férj is, feleség is meg­járta a világűrt. Ezúttal ta­lán időszerűen hangzik a régi mondás: a házasságok az égben köttetnek. Koz­mikus nászút most valószí­nűleg nem lesz, de azt már senki sem garantálhatja­, hogy az újdonsült házaspár egyszer a jövőben nem in­dul el együtt, egy űrhajóban Föld körüli vagy távolabbi űrutazásra. Sztrájkok Dél'Rhodesiában­ ­ " BULAWAYO (AP. Reuter) et. Heves munkástü­ntetések, sztrájkok robbantak ki a dél-rhodesiai Bulawayóban, miután megújították a bíró­sági eljáráson emelt vá­dat Josina Nkomo, a dél­­rhodesiai függetlenségi moz­galom vezetője ellen. Amikor Nkomót újabb ki­hallgatásra kísérték, igen heves tömegfelháborodás­t váltott ki. A bíróság­ épülete előtt több mint ezer fönyd tüntető tömeg gyűlt össze A rendőrség könnygázgráná­tokkal, gumibottal támadt az afrikaiakra. KISALFÖLD „Az SZKP programja—harci zászlónk!“ A Pravda vezércikke MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda csütörtöki, az SZKP programja elfogadá­sának második évfordulója alkalmából közölt vezércik­kében a következőket írja: „Az SZKP programja bi­zonyítja pártunk megingat­hatatlan hűségét a marxiz­mus—lenin­izmushoz és azt a forradalmi eltökéltséget, hogy már a mai nemzedék életében felépíti hazánkban a kommunista társadalmat. A pártprogram tudományos meghatározását adta a kom­munista társadalomnak, sok­oldalúan megalapozta a kom­munista társadalom felépíté­sének útjait és módszereit, megszabta a szovjet állam bel- és külpolitikáját”. Az elmúlt két év eredmé­nyei évtizedekkel érnek fel — folytatja a Pravda. A XX. és XXII.­­kongresszus hatá­rozatai sikeres megvalósítá­sáért vívott össznépi harc évei, a programnak a világ fejlődési menetére gyakorolt egyre növekvő befolyásának évei voltak. „A nagy Lenin azt taní­totta — írja a Pravda —, hogy az új társadalom épí­tésében a legfontosabb a gazdasági élet fejlesztése, a népgazdaság irányítása. A párt tevékenységében a kommunizmus anyagi­ és műszaki bázisának megte­remtésére fordította a fő fi­gyelmet. A párt minden erőt mozgósít a hétéves terv feladatainak sikeres teljesí­tésére, a nehézipar további fejlesztésére, a termelékeny­ség nagymérvű emelésére, a tudományos és műszaki fej­lesztés meggyorsítására, az ország keleti területei ter­melő erőinek gyors fellendí-­ tésére, szívósan tökéletesíti­­ a népgazdaság irányítását. Iparunk gyorsabb ütemben fejlődik, mint ahogy azt a hétéves­ terv előirányozta. A hétéves terv öt esztendeje alatt csupán a terven felül termelt érték 37 milliárd rubelt tesz id. ..Ma minden elfogulatlan ember látja — írja a Pravda —, hogy az SZKP, amely az egész nép pártjává lett, még inkább megerősítette kap­csolatait a tömegekkel, új gigászi erőre tett szert. A Szovjetunió külpolitiká­jában azon az úton halad, amelyet a nagy Lenin meg­jelölt­ ,és amelyet tovább fejlesztettek a XX. és a XXII. kongresszus határoza­tai, valamint az SZKP prog­ramja — írja végezetül a Pravda. — Ez az irányvonal kiemelkedő győzelmeket ví­vott ki. Hazánk továbbra is megmásíthatatlanul követi a béke és a népek közötti ba­rátság politikáját, harcol a szocialista államok egységé­nek és összeforrottságának megerősítéséért, az áltásé,jós és teljes leszerelésért, a bé­kés együttélés lenini elvei­nek diadaláért. (MTI.) — Jó bőre szabja ezt a széket, mester! Mert hogy most beérkeztem­, lehet, hogy még hízom egy kicsit... (lőne­. Tibor rajza) ­perc­cserél­­ lel is: A SZEGÉNYEK KATONÁJA (Hatodik folytatás) Sziklai Sándor, a frontpa­rancsnok és még öt vörös­­katona elindultak a völgybe terepszemlét tartani, hogy pontosan kidolgozzák a tá­madás tervét. Váratlanul egy takaros villa előtt ta­lálták magukat. Óvatosan közel lopakodtak, de ezúttal semmi szükség nem volt az óvatosságra, mert a fehérek teljesen őrizetlenül hagyták a villát, abban a biztos hit­ben, hogy ebből az irányból semmi meglepetés nem ér­heti Kadika védőit. S ez a villa szinte hátországnak számít,, kellemes menedéket nyújt a törzsnek. Mint ké­sőbb kiderítették, ebben az épületben rendezkedett be a fehérek vezérkarának egy része. A vöröskatonák be­toppantak a házba, ahol még mindenki horkolt. A szana­szét heverő palackok, étel­­maradékok, felborult székek s a rendetlenül fekvő tisz­tek képe elárulta, hogy az éjszaka mulatozás folyt itt. AMILYEN GYORSAN le­zajlott ez az első akció, olyan iramban következett a többi. De erről szóljon, aki erre a legilletékesebb: maga Sziklai Sándor. Az utolsó, győzelmes kadikai roham történetét­ így írta le égjük visszaemlékezésében: „A frontparancsnok gyor­san megadta a zászlóaljak feladatát és támadási irá­nyát. Megkezdtük a táma­dást. Egy lovas szakaszunk Kadika mögött felrobban­totta a vasúti hidat és fel­szedte a síneket. A partizán­­ezred pedig felfejlődött. Tü­zérségünk gyors sort vizekkel, gyújtó- és robbanógránátok­kal köszöntött be kora reg­gel Kadikába. Ez a tüzérségi tűz egyben jeladás vol az egész partizánhadsereg tá­madására. Csakhamar égett az állomás egész környéke, nagy robbanásokat, halot­tunk. Később megtudtuk,­­hogy Itt az állomásnál egy lőszerraktárt találtunk el, amely felrobbant és égett, óriási pánikot keltve az el­lenség táborában. A kadikai pályaudvaron levő vonatok, amelyek közül sok már lán­gokban állt, vészjóslóan kez­dett sípolni, és kifutottak visszafelé, de a felszedett sínek előtt kénytelenek vol­tak megállni. Itt pedig a partizánok vártak rájuk. Tervünk első része, a raj­taütés tehát nagyszerűen si­került. Ágyúink, aknave­tőink most már az ellenség gyalogságát lövik, amely alig tud ellenünk felfejlődni a nagy zűrzavarban és pánik­ban. Támadásunk olyan ,vá­ratlanul gyors, hogy az el- ■ lenség csak egy-két helyen­­ tud ellenállni és védőállá­■ sokat foglalni. Ugyanebben­­ az időben Kadika túlsó ré­­­­szén főcsapataink is me­g­­­kezdték a támadást. Ekkor­­ vettem észre, hogy a ka­• zanszkoi ezred harmadik ■ zászlóaljával szemben erő­­­­sen tartja magát az ellen­■ ség. Sőt mi több, néha még ■ arra is vetemedik, hogy előbbre jöjjön. A harmadik , zászlóalj a kazanszki ezred legjobb és legbátrabb parti­zánjaiból állt. Magyarok, tatárok és matrózok harcol­tak benne. Ezen a ponton váratlanul, fokozta ágyú- és géppuskatüzét az ellenség. Balra tőlem egy gépfegyver hirtelen elhallgatott. Odame­gyek, látom, hogy Sipkov géppuskás tűzvezető ráhajt­ja fejét a géppuskára, két kézzel fogja a fogantyút, mintha aludna. Feléje ordí­tok: — Mi az, még ilyen po­kolban is tudsz aludni?! — Nem alszik az, te ko­misszár baj­társ, hanem fej­­lövést kapott — válaszol ne­kem Nádor Ferenc baj­tár­sam (budapesti cipőmunkás, aki ma is él és dolgozik itt­hon). Ekkor hajolok oda s látom, hogy Sipkov halott. Homloklövés oltotta ki fia­tal életét. Leveszem a gép­puskáról, és kérem Feren­c­től az új hevedert. De Fe­renc baj­társam ordít, hogy vigyázzak, mert a géppuska már nagyon behevült, tüzes a csöve. Pár pillanat múlva hallom, hogy a fülem mel­lett fütyülnek az ólomfecs­kék. Vissza­hasal­ok és húzom magam után a géppuskát egy jobb állásba. Ferenc jön utánam. Behúzom a heve­dert és tüzet nyitok az el­lenségre. Egypár sorozat ki­lövése után rövid jelentést írok Szokolovna­k: Velünk szemben tiszti egység, erő­sen tartják magukat, köztük sok a sebesült és a halott, erősebb tüzérségi tüzet ké­rek a velünk szemben levő ellenség rajvonalára. Már olyan közel vagyunk az ellenséghez, hogy a lár­mát jól halljuk odaátról, ők is hallják a miénket. Ebben az időben érkezik­ hozzánk Szokolov. Bal keze felkötve, ő volt a kadikai csatában az első sebesült. Kikiáltom magamat: — Partizánok, itt van Szo­­kolov, éljen Szokolov! EZT A LELKES pillán®- .­tot használtuk ki arra, hogy­­ rohamra induljunk a har­madik zászlóaljjal. Most az­tán kiderült,, hogy az ellen-­­­ség közelsége nem is olyan , kellemetlen. Nem kellett so­kat futni feléjük. Két-három kézigránát eldobása után­­ már bent is voltunk az el-­­ lenség raj vonalában — és­­ nelki szuronnyal! Rövid, he­ , vés és kegyetlen kézi tusa­­ után elfoglaltuk a tiszti egy-­­­ség rohamállását Ezután gyorsan vonultunk az állomás felé. A kazánsz­­kiak jobb szárnya egyesült a többi partizánszakasszal, így ke­rítetük be Kadikát, és egyetlen ellenállhatatlan rohammal megsemmisítettük az ellenséget. A fehérek csak egy kis egérutat tudtak ma­guknak vágni, ez is a ho­moksivatag felé vezetett. A menekülőket lovasságunk kardjai aprították fel Be­vettük Kachkát! Kachka a miénk! A gyűlölt Kachká­­ból az egész kazanszki ez­red glóriája lett és a Kaspi­­front babérkoszorúja. A sok véráldozat nem veszett hiá­ba, meghozta gyümölcsét. Ragyogó, dicsőséges, döntő küzdelmet arattunk”. Kadika eleste után az el­lenség napjai meg voltak számlálva az egész Káspi-­ fronton. A győzelem híre Moszk­vában is nagy örömöt kel­tett. A szovjet kormány el­­­­ismerése jeléül, a forrada­lom legmagasabb kitünteté­sével, a „Vörös Zászló Rend”-del jutalmazta a ka­­sanszici ezredet. Tovább folytatódott a isire, Kadii­ából a ferganai ellenforradalmának leveré­sére vonult az ezred, ott is helytállt derekasan, a fosz­togató banda nagy részét szétverték, töredékeit pedig a Pamir-hegységbe szorítot­ták. fjfalu­tatju­k.) ! Nyugatnémet kémeket ítélt el a bíróság A budapesti katonai bíró- mazó titkosírásos jelentése­ság 1963. október 28-án tár­ két. Ezért a budapesti kato­­gyalta Csorna Sándor és Csor­nai bíróság Csorna Sándort ma Sándorné pécsi lakosok nyolc évi, Csorna Sándornét kémügyét. A bírósági tár­ három évi szabadságvesztés­re és teljes vagyonuk elkob­zására ítélte. A vádlottak enyhítésért fellebbeztek. Az­­ ítélet nem jogerős. (MTI.) gyalás során bizonyítást nyert, hogy Csorna Sándor és felesége a nyugatnémet hír­szerző szervek részére folya­matosan küldött katonai vo­natkozású adatokat tartat­ 1963.­­Hweasber­g péntek Megnyitották a Károlyi Milt­emlékkiállítást Csütörtökön a Károl­yi­­palotában­ ünnepélyesen megnyitották a Károlyi Mi­hály- emlékkiállítást. A meg­nyitón jelent volt Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, Vass Henrik, az MSZMP Központi Bizott­sága Párttörténeti Intézeté­nek igazgatója és helyettese, Kakó Ágnes, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, dr. Liptai Ervin, a Mű­velődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának ve­zetője, Sinkó Ervin profesz­­szor, a Magyarországon tar­tózkodó jugoszláv írókü­l­­döttség vezetője, a Vörös Újság egyik volt szerkesztő­je. Ott volt a megnyitáson Károlyi Mihály özvegye, to­vábbá politikai, társadalmi és kulturális életünk számos vezető személyisége, köztük a magyar munkásmozgalom ismert harcosai. A kiállításon Ortutay Gyula akadémikus, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsnak főtitkára mondott megnyitó beszédet.­­• Egy hatalmas élet tanú­ságtétele ez a kiállítás — hangoztatta —, amely itt gazdag és fájdalmas eszten­dő eseményeit és messze hangzó tanításait foglalja össze: Károlyi Mihály életét. A magyar történelemnek azok közé a nagy példái közé tartozik Károlyi Mihály életpályája — törekvéseivel, ellentmondásaival, boldogta­lan habozásaival és végül megingathatatlan, hűséges meggyőződésével együtt —, amelyek erőt és biztatást adnak a szocialista haza épí­téséhez, erőt és bátorítást adnak további munkánk­hoz, harcainkhoz. 1955-ben, 80 esztendős korában halt meg idegen földön, végső akarata azonban az volt, hogy hazájában, szülőföldjén temessék el, annyi bujdosás, száműzetés után itt térjen végső pihenőre. A magyar nép, a szocialista­­ magyar haza k­egyelettel fogadta hamvait, és ez a kiállítás is mutatja: híven őrzi emlé­két. A legújabbkori történeti múzeum által rendezett ki­állításon több száz doku­mentumot, számos fényké­pet, , újságcikket, választási pro­grambeszédek eredeti példányait, Károlyi Mihály levelezéseinek történeti ér­tékű darabjait, személyi ok­mányait, kitüntetéseit, em­léktárgyait, bútorait láthat­ják az érdeklődők. Láthat­ják az érdeklődök az 1949- től 1955-ig tartott második emigráció dokumentum­ait, s azokat a bútorok­at, amelyek között életének utolsó éveit töltötte a franciaországi Vence-ben. Az itt írt máso­dik emlékirat-kötetben Ká­rolyi Mihály így fogalmazza meg végső hitvallását: „Tár­sadalmunk betegségének­ egyetlen gyógymódja a szo­cializmus — ez volt a véle­ményem mindig, és ma is ezt mondom”. (MTI.) Fotókiállítást rendez a Textilszakszervezet A Text­lszaks­ze­rveze­t Győr-Sopron megyei Bizott­sága az idén is megrendezi november 7-e tiszteletére­­ fotópályázatát és kiállítását. A szakszervezet felhívására 33 pályázó 297 képet kül­dött. A bírálóbizottság — melynek tagjai voltak Ben­­cze Pál fotóművész, To­por Zoltán, fotóművészek szövet­ségének osztályvezetője és Rácz Endre győri fotómű­vész — már értékelte a pá­lyázatra küldött képeket.. A fotókörök kollekciójá­nak díját immár harmad­szor a győri Richards-gyár fotószakköre nyerte, így a serleg végleges tulajdonosa lett. Az egyéni legjobb kollek­ció díját Markó Ödön, Richards-gyári fotós nyerte. A szakmai csoportban első díjat nyert Eurédfj Ferenc (Győri Textilipari Vállalat), a második díjat Nagy József (Győri Lenszövőgyár), a har­madik díjat­­ Markó Ödön (Richards-gyár), a negyedik díjat pedig Horváth János (Győri Textilipari Vállalat) nyerte. A vegyes csoport díjait Füredi Ferenc (Győri Textil­ipari Vállalat), Nyikos Ká­roly (Richards-gyár), Schram­mel Ferenc (Soproni Pamut­­ipar) és Ligeti Imre , (Richards-gyár) nyerte. A­­zsűri kiválasztotta a pályázatra beérkezett leg­jobb képeket, amelyek közül 81-et állítanak ki a Textil­szakszervezet győri székhá­zában. A kiállítás november 6-án délután nyílik. 1963. november 2-án délelőtt fél 11 órakor a soproni kórház kultúrtermében DR. DONHOFFER SZILÁRD pécsi egyetemi tanár El,Ő AD­AST TART „Vezérlés és szabá­lyozás elemi élet­­folyamatokban” címen. A Lakk- és Festékipari Vállalat V. sz. telepe, Győr, Fehérvári út 36—10. sz. azonnali hatállyal felvesz 40 órás munkaidővel férfi segédmunkásokat Takarmányrépa vagontételben is eladó Cím: Kossuth Mg. Tsz. BARBACS, Győr-Sopron megye. Telefon: 6.

Next