Kisalföld, 1964. március (9. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
* Harcias 19-re összehívták a népfront kongresszust A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége Kállai Gyula elnöklésével ülést tartott a népfront székházában. Az ülésen Kállai Gyula, az országos tanács elnöke javaslatot terjesztett elő a Hazafias Népfront 3. kongreszusának időpontjára. Az elnökség elhatározta, hogy a kongresszust 1964. március 19-re hívja össze. Ortutay Gyula főtitkár előterjesztése alapján az elnökség megvitatta a kongresszus elé terjesztendő jelentés szövegét. Harmati Sándor,országos titkár beszámolt az elnökségnek a lezajlott községi népi fentbizottsági választások tapasztalatairól, a kongresszusi előkészületekről. Az elnökség ülése Kállai Gyula zárszavával fejeződött be. (MTI.) és ciklámen védelme • A népi ellenőrzés munkája A művelődésügy távlati terve •• Ülést tartott a Sopron városi Tanács Pénteken délelőtt ülést tartott a Sopron városi Tanács. Már a határozataik végrehajtásáról szóló beszámolót nagy vita követte. A végrehajtó bizottság határozata értelmében a ciklámen védelméről nem kell külön szabályrendeletet alkotni, mert az erdővédelmi törvény azt biztosítja. A tanácsülésen többen ellenezték ezt a határozatot és arra hivatkoztak, hogy az erdővédelmi törvény leszűkítése egy növényfajtára, különösen a ciklámen esetében, hathatósabb védelmet biztosít. A többi között Tuskó László, dr. Kossun József, Bognár Dezső tanácstagok a ciklámen védelmére szabályrendeletet sürgettek- Kijelentették, hogy a ciklámen gumóit ezrével szedik ki, és kereskedelmi célból elszállítják a városból. Sok esetben magánszemélyek üzletelnek nagyban a ciklámen gumójával. A vita végén a tanácsülés elhatározta, hogy a ciklámen védelmével ismét foglalkozik, és mindenképpen érvényt szerez az erdővédelmi törvényeknek anélkül, hogy azt külön szabályrendeletben is biztosítaná. A szavazásnál a tanácstagok közül heten nem fogadták el a fenti megoldást. A tanácsülés a továbbiakban a Népi Ellenőrzési Bizottság múlt évi tevékenységéről szóló jelentést hallgatta és vitatta meg. A Népi Ellenőrzési Bizottság 28 témakörben 86 egységet vizsgált meg Sopronban és a járásban. A vizsgálatokban 210 népi ellenőr vett részt, akik 1057 munkanapot töltöttek a vizsgálatok helyén. Egyebeik között megvizsgálta a bizottság 3 munkahelyén az igazgatói alappal és Számösfiásiyal kívüli, béreikkel való gazdálkodást. Hasznos és eredményes volt a soproni borvidék vizsgálata a szőlőtelepítés feltételeit illetően. Az 1964. évi munkatárét a tanácsülés tudomásul vette. A városi tanács egyik leg-főbb állandó bizottsága a pénzügy. Tagjai nemcsak az állandó bizottság munkájában, hanem a tanácsi megbízatás egyéb helyein is kitűnnek. Elmúlt évi tévé-ékenységük széles területre terjed ki, ellenőrzéseket véd; a A a a a~a'U*T a a A A A a A a a a a a a A a a a a a A A A A A a a A a a a geztek, hasznos javaslatokat terjesztettek a végrehajtó bizottság elé. A tanácsülés az állandó bizottság elnökének, Katter Gusztávnak jegyzőkönyvi dicséretet szavazott meg. Harmadik napirendi pontként a város művelődésügyi problémáit és a tanács, illetőleg tanácstagok ezzel kapcsolatos feladataittárgyalta a tanácsülés. A jelentés foglalkozott a város oktatási és népművelési terveivel, melyek a következő 15 évre meghatározzák a végrehajtandó feladatokat. Végül a tanácsülés két bizottságot választott meg. Az egyik a júniusi tanácsülésre előkészíti az IKV-nál végzendő tanácsi vizsgálat jelentését. Ennek elnöke Pék Elemér tanácstag lett. A másik bizottság a város fejlesztési tervét állítja össze. Ez a tervezet ipari, mezőgazdasági, üdülés és idegenforgalmi, kulturális és népművelési, továbbá általános városrendezési részekre bontódik. A bizottság elnöke Kocsis József vb. elnökhelyettes lett. A tervezetet a december havi tanácsülés tárgyalja. 79 Az angol politika öngólt Az angolok időnként nemcsak Londonban, a Wembley stadionban lőnek gólokat és öngólokat, hanem Kelet- Afrikában is. Ezt a tényt bizonyítja ez a Kenyában készült felvétel. Eszerint szabályos angol és fehér katonák nogy ügybuzgalommal fogdossák össze a nem angol és nem angol és nem fehér „ládók”-at. Az angol és fehér katonák sportszereidét és ügybuzgalmát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a nem angol és nem fehér „lázadókat” egy futbalkapu hálójába gyűjtögetik. A kép zamatát a következő tények szolgáltatják: A hálóba „lőtt” négerek a saját hazájukban vannak, az angolok nem. Egy kapu -— öt „lázadó” — komoly ez? Hány kapura lenne szükségük az angoloknak, ha valamennyi „lázadót” a hálóba akarnak lőni? És: menynyit ér mindezek után ama angol politikusok szavalása, akik „tszteletben” tartják a népek szabadságát? Bizony, a mellékelt kép ékes bizonyítéka annak, hogy az angol politika ezúttal megint szabályos öngólt lőtt. Vajon meddig tűri ezt a brit gentleman like? És a kenyai nép türelme? Vadász Ferenc: A járókelők riadtan megálltak. Cigi vékony volt, jól bírta a futást. Észrevette, hogy néhányan utána erednek, mások igyekeznek elébe vágni. — Nem igaz! — kiáltotta —, nem vagyok gyilkos, kommunista vagyok! Hain tovább kiabált, ő is megismételte: — Sokan kiszaladtak a kapuk elé. Cigi érezte, hogy üldözői elmaradnak, újabbak nem állnak a helyükbe. A sarki vendéglőből is kitódultak az emberek — kártyázok, munkanélküliek —, de ezek közül senki se állta útját. A következő sarok után a szántóföldhöz ért. Lövés dördült. Kurimszky hátranézett és térdre esett az ijedtségtől. Egyszer egy detektívregényben azt olvasta, amikor az üldözöttet találat érte, abban a pillanatban forróság öntötte el a testét. Végigtapogatta magát. Ő a nagy ijedtségen kívül semmit sem érzett. Talpra ugrott és futott tovább. Felmérte a helyzetet: a detektívfőnöknél kis méretű pisztoly lehet. Már nagyobb köztük a távolság, semhogy eltalálná. Ez a felismerés megkettőzte erejét, még gyorsabban szedte a lábait. A rákospalotai temető felé tartott. Palota és Pestújhely határán Széles út húzódik a köztemető és a zsidó temető között. Arrafelé menekült. Visszanézett, nem látta Havnt. Egy vadásztársaság közeledett. Kikerülte őket. Tudta: a Mátyás utcánál ér véget Pestújhely. Putri állt nem messze, az utca végén. Rosszullét fogta el. A verések után a rohanás, a Szökés izgalma, az ijedtség felkavarták a gyomrát. A kerítésnek dőlt, hányni kezdett. Megszédült, néhány másodpercre elv°sztette az eszmeéetét. Arra ocsúdott fel, hogy egy kis cigánylány ráncigálja a kabátját. — Ne menj arra — mutatott az utca vége felé, a putri irányába. — Két legény van ott elbújva. Észrevette, hogy két alak lép elő a putri mögül. Szerencsére még messze voltak. Futni kezdtek felé. Ő tovább menekült, de fogytán volt az ereje, már inkább csak vánszorgott, mint szaladt. Nem a Mátyás utcán fordult be, hanem a következő sarkon. Egy régi vályogház állt ott, a Mátyás utca felől volt kerítése. A ház mögött újra megállt, hogy összeszedje magát. Átvágott az udvaron, s a Mátyás utca felé néző teleknél átpréselte magát a léckerítésen. A másik udvarban is a ház mögé került. Az épület a mezőre nézett, arrafelé, amerről jött. A ház kerítésén belülről, kulcs függött egy szögön. Az udvarban szalmakazal állt, attól két-három lépésnyire sűrű tüskés drótkerítés húzódott félkörben. Hirtelen elhatározással a szalmakazalba fúrta magát. Magára húzta a szalmát. Már nem tudott egészen világosan, összefüggően gondolkozni. Menekülése utolsó szakaszát inkább csak az ösztönei irányították. Félig öntudatlan állapotban feküdt a kazalban. Nem tudta, mennyi idő telt el, amikor kocsizörgést hallott.A ház gazdája hajtott be az udvarra. Cigi kitapogatta a zsebóráját, amit nemrég az becsétől kapott ajándékba, óvatos mozdulattal előhúzta. Fél öl volt. Már erősen sötétedett. Hallotta, amint kifogták a lovakat, ahogy nyikorgott az istálló ajtaja. Valaki megállt a kazal mellett. — Ezek a büdös kölykök már megint kihúzigálták a Szalmát — hallotta. A gazda lehajolt, hogy felemeljen egy nyalábot. A lábához ért, visszahőkölt. Aztán megmarkolta a lábát s húzta kifelé. — Maga mit keres itt? — kérdezte. — Jaj, szívbeteg vacyok, azt hiszem rámjött a roham. Fáztam, bemásztam az udvarra, hogy magamra húzzak egy kis szakmát. Alig tudok magamról. A gazda várt,emérle, látszott, elhitte, amit mondott. — Ha b-m-í m!,ért nem kopogott be a házba? A csa!,*í-H — Alighanem ez az a fiatalember — rikácsolta —, akit a rentdőrség üldöz. Megölt egy öregasszonyt. ■— Nem igaz — dadogta a fiú —, senkit nem bántottam. A gazda kutatóan nézett rá, aztán az asszonyra. Alinak nem válaszolt semmit. — Menjen isten hírével — mondta csendesen és a kapura mutatott. Kivánszorgott a kapun, újra visszafelé ment, mert újra arra számított, hogy üldözői erre a legkevésbé sem számítanak. Az első sarkon egy vaskályhát cipelő munkás ment el mellette. — Lépjen meg, követik — mondta halkan. Néhány lépés után óvatosan visszanézett. Felismerte Wayald Tibort, a főkapitányság fiatal detektívjét. Látta már a tüntetések alkalmával, megjegyezte az arcát. Rohanni kezdett a mező felé. — Állj meg az anyád istenit, mert lelőlek — ordította Wayand. Tovább rohant. A Szilas partjához ért. Nem volt más kiút: ruhástól belevetette magát a patakba. Nagyon hideg volt a víz. A télikabátját, kalapját már a menekülés első szakaszában elhagyta. Most a saltó úszott el. De azért átvergődött valahogy. Annyit még látott, hogy a detektív a Szilas partján áll, nem akarózik neki az átkelés. Cigi arra gondolt, ha valahol egérutat nyer, talán eljut Fótig. Erősen szúrt az oldala, tüdeje zihált. Egy dombot látott. Közelebbről észrevette, hogy nagy kupac paradicsomha tó áll ott, kátrátypapírral letakarva. Megfordult a fejében az a gondolat, hogy alája bújik rövid pihenőre. De hirtelen lódobogást hallott. Egy füstösképű legény ült a lovon, egyenesen felé rohant, vasvillát tartott a kezében, megcélozva a mellét. — Add meg magad, vagy felnyársallak! — kiáltotta. A fiú felismerte a helyzetet. Bizonyosan Wayand küldte utána a legényt. — Te szerencsétlen! — kiáltotta neki. — Bántottalak én? Nyomban látszott, hogy a szavak itt nem használnak. Cigi a karókhoz ugrott, kiragadott egyet, s hirtelen lendülettel a lovas felé ugrott, lesújtott a karóval Az állat orrát érte a csapás. Nyerített, és felágaskodott, forogni kezdett a tengelye körül. Nem lépett előre. A füstösképű kiabálni kezdett: — Segítség, gyilkos! egy fiatal fiú fej. Kócos volt. A szomszéd kerítés mögül felbukkant 80 . KISALFÖLD Eltűnt egy angol turistagép Egy angol utasszállító repülőgép szombaton délután Innsbruck térségeiben eltűnt, fedélzetén 75 turista és 8 főnyi személyzet tartózkodott. A gép az innsbrucki repülőtértől a rossz látási viszonyok, a nagy köd miatt nem kapott leszállási engedélyt. A gép körözni készült a város fölött, amíg leszállhat, azóta azonban nyoma veszett. Az alpesi hegyi vadászokat és az egész tiroli csendőrséget riadókészültségbe helyezték, a gép felkutatására megindultak a munkálatok. Az innsbrucki rádió délutáni adásában többször felszólította hallgatóit, jelentsék, ha az eltűnt gép nyomára bukkannak. " MTM, március 1., vasárnap Nem lesz ez sok? A soboriak mondják: „Ugrásra készen állunk”. Miért? Hát a vetés miatt. Kicsit engedjen az idő, s már a fölbe tehetik a mákot. De jelenleg mégsem a vetés miatti izgalom teszi hangossá a falut. Kézről kézre jár a premizálási javaslat, vitát vitára halmoznak. Mert a javaslat szerint minden kapásnövényből a termés tíz százaléka a tagé Még a vegyszerrel gyomirtott kukoricából is tíz százalék és még húsz munkaegység! Pedig az ilyen kukoricaföldbe még csak ,,illendőségből” se vágják bele a kapát. És ha a tag a parcelláján több termést takarít be a tervezettnél, a többlet szerint emelkedik a jóváírt munkaegység. Tehát a soboriak premizálnak az össztermésből, és premizálnak a többlettermés után is. Nem lesz ez sok? A józanabbak Soboron is sokallják. De a tagság közül sokan így akarják, sőt vannak, akik még ezt is keveslik. Majd a közgyűlés határoz — mondják —, vagyis a többség dönt. De ebben az esetben a józanabbak döntését kellene elfogadni, azokra kellene hallgatni, még ha pillanatnyilag kevesebben vannak is. Most tartják a szövetkezetben a brigádgyűlléseket. Eddig is sokat vitatkoztak a javaslaton, de vitatkozzanak még! Nehogy év végén vagy év közben döbbenjenek rá a mértéktelenségre, ami semmiképpen sem válik hasznára a gazdálkodásnak, a tagoknak. BSEITI Izgalmas beugrás „Jó estét kívánok! Vera Vetkin vagyok, végzettségem ...” — Ez az első mondata a Kisfaludy Színházban pénteken bemutatott Pagogyin darabnak. A premieren és szombaton Falvai Klára játszotta Verát, de ma és még néhány előadáson Szlonka Márta művésznő mutatkozik be esténként a győri közönségnek — úgy is, mint Vera, és úgy is, mint vendég. Falvai Klára néhány estéje másutt foglalt, azért kérte a színház Szlonka művésznőtől ezt a beugrást. Kedd este kapta az értesítést, szerdán délelőtt érkezett Győrbe Csütörtökön, pénteken nézte a főpróbákat — s két színpadi próba után lép este színpadra. A szombat délelőtti — egyszerre emlékező, rendelkező — főpróba után beszélgetünk . izgalmas és nagy felelősség a beugrás, van színész, aki semmiért se vállalná. Különösen ilyen darabban, amelynek ősbemutatója volt pár napja, tehát eddigi pályafutása alatt nem találkozhatott a szereppel. A művésznő talán éppen olyan színészi alkat, aki . . . — Nem, egyáltalán nem. Utolsó beugrásom még főiskolás koromban volt, Móricz Rokonok-jábain a Madách Színházban. Ezt talán azért vállaltam most mégis, mert olyan váratlanul jött, hogy időm se volt fontolgatni: este kaptam telefonon a meghívást, s másnap délelőtt már a kezemben volt a szerep. Könnyen tanulok, a szöveget tudom már, a közös jeleneteket kell még végigvenni. Maga a darab érdekes, a problematikája közel áll nézőhöz is, színészhez is, de elsősorban Vera figurája izgalmas számomra. Két évet a Madáchban voltam ösztöndíjas, aztán Kaposvárott játszottam, jobbára naivákat, drámai hősnőket: Júliát, az Optimista tragédia komisszárnőjét, Olimpiát, Nők iskoláját, új magyar darabok főszerepeit, de ilyen intellektuális típust, orvosnőt még nem alakítottam. Érdekes és újszerű feladat. — A partnerek között van-e ismerőse? — Egyedül Agárdinónál ismertem, de Klárival is gyorsan összebarátkoztunk, sokat segített. Fizikuma, arcberendezése egészen más, mint a Falvié — alacsonyabb, fekete hajú, fekete szemű —, de határozott beszédmodora, gesztusai, nőiessége — tehát belső lénye közel áll Vem figurájához, alakítása újabb színt és tónust adhat az amúgy is érdekes előadásnak. —mi— »1