Kisalföld, 1964. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

* Harcias 19-re összehívták a népfront kongresszust A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának Elnöksé­ge Kállai Gyula elnöklésével ülést tartott a népfront szék­házában. Az ülésen Kállai Gyula, az országos tanács elnöke javaslatot terjesztett elő a Hazafias Népfront 3. kongreszusának időpontjára. Az elnökség elhatározta, hogy a kongresszust 1964. március 19-re hívja össze. Ortutay Gyula főtitkár elő­terjesztése alapján az elnök­ség megvitatta a kongresszus elé terjesztendő jelentés szö­vegét. Harmati Sándor,­­országos titkár beszámolt az elnök­ségnek a lezajlott községi népi fen­tbi­zot­tsági választá­sok tapasztalatairól, a kong­resszusi előkészületekről. Az elnökség ülése Kállai Gyula zárszavával fejeződött be. (MTI.) és ciklámen védelme • A népi ellenőrzés munkája A művelődésügy távlati terve •• Ülést tartott a Sopron városi Tanács Pénteken délelőtt ülést tar­tott a Sopron városi Tanács. Már a határozataik végrehaj­tásáról szóló beszámolót nagy vita követte. A végre­hajtó bizottság határozata értelmében a ciklámen vé­delméről nem kell külön szabályrendeletet alkotni, mert az erdővédelmi­ törvény azt biztosítja. A tanácsülé­sen többen ellenezték ezt a határozatot és arra hivatkoz­tak, hogy az erdővédelmi törvény leszűkítése egy nö­vényfaj­tára, különösen a ciklámen esetében, hatható­sabb védelmet biztosít. A többi között Tuskó László, dr. Kossun József, Bognár Dezső tanácstagok a­ ciklá­men védelmére szabályren­deletet sürgettek- Kijelentet­ték, hogy a ciklámen gu­móit ezrével szedik ki, és kereskedelmi célból elszál­lítják a városból. Sok eset­ben magánszemélyek üzletel­nek nagyban a ciklámen gu­mójával. A vita végén a ta­nácsülés elhatározta, hogy a ciklámen védelmével ismét foglalkozik, és mindenkép­pen érvényt szerez az erdő­védelmi törvényeknek anél­kül, hogy azt külön szabály­rendeletben is biztosítaná. A szavazásnál a tanácstagok közül heten nem fogadták el a fenti megoldást. A tanácsülés a továbbiak­ban a Népi Ellenőrzési Bi­zottság múlt évi tevékenysé­géről szóló jelentést hallgat­ta és vitatta meg. A Népi Ellenőrzési Bizottság 28 té­makörben 86 egységet vizs­gált meg Sopronban és a já­rásban. A vizsgálatokban 210 népi ellenőr vett részt, akik 1057 munkanapot töltöt­tek a vizsgálatok helyén. Egyebeik között megvizsgál­ta a bizottság 3 munkahe­lyén az igazgatói alappal és Sz­ámösfiásiyal kívüli, béreik­kel való gazdálkodást. Hasz­nos és eredményes volt a soproni borvidék vizsgálata a szőlőtelepítés feltételeit il­letően. Az 1964. évi munka­­tárét a tanácsülés tudomá­sul vette. A városi tanács egyik leg-­­főbb állandó bizottsága a­­ pénzügy. Tagjai nemcsak az állandó bizottság munkájá­ban, hanem a tanácsi meg­bízatás egyéb helyein is ki­tűnnek. Elmúlt évi tévé-­é­kenységük széles területre terjed ki, ellenőrzéseket véd; a A a a a~a'U­*T a a A A A a A a a a a a a A a a a a a A A A A A a a A a a a geztek, hasznos javaslatokat terjesztettek a végrehajtó bi­zottság elé. A tanácsülés az állandó bizottság elnökének, Katter Gusztávnak jegyző­­könyvi dicséretet szavazott meg. Harmadik napirendi pont­ként a város művelődésügyi problémáit és a tanács, ille­tőleg tanácstagok ezzel kap­csolatos feladatait­­tárgyalta a tanácsülés. A jelentés fog­lalkozott a város oktatási és népművelési ter­veivel, me­lyek a következő 15 évre meghatározzák a végrehaj­tandó feladatokat. Végül a tanácsülés két bi­zottságot választott meg. Az egyik a júniusi tanácsülésre előkészíti az IKV-nál vég­zendő tanácsi vizsgálat je­lentését. Ennek elnöke Pék Elemér tanácstag lett. A má­sik bizottság a város fejlesz­tési tervét állítja össze. Ez a tervezet ipari, mezőgazda­sági, üdülés és idegenforgal­mi, kulturális és népművelé­si, továbbá általános város­­rendezési részekre bontódik. A bizottság elnöke Kocsis József vb. elnökhelyettes lett. A tervezetet a decem­ber havi tanácsülés­ tárgyal­ja. 79 Az angol politika öngólt Az angolok időnként nem­csak Londonban, a Wembley stadionban lőnek gólokat és öngólokat, hanem­­ Kelet- Afrikában is. Ezt a tényt bi­zonyítja ez a Kenyában ké­szült felvétel. Eszerint szabá­lyos angol és fehér katonák nogy ügybuzgalommal fog­­dossák össze a nem angol és nem angol és nem fehér „lá­­dók”-at. Az angol és fehér katonák sportszereidét és ügybuzgalmát mi sem jellem­zi jobban, mint az, hogy a nem angol és nem fehér „lá­zadókat” egy futbalkapu hálójába gyűjtögetik. A kép zamatát a következő­ tények szolgáltatják: A hálóba „lőtt” négerek a saját hazájukban vannak, az angolok nem. Egy kapu -­— öt „lázadó” — ko­moly ez? Hány kapura lenne szükségük az angoloknak, ha valamennyi „lázadót” a háló­ba akarnak lőni? És: meny­nyit ér mindezek után ama angol politikusok szavalása, akik „t­szteletben” tartják a népek szabadságát? Bizony, a mellékelt kép ékes bizonyí­téka annak, hogy az angol politika ezúttal megint sza­bályos­­ öngólt lőtt. Vajon meddig tűri ezt a brit gentle­man like? És a kenyai nép tü­relme? Vadász Ferenc: A járókelők riadtan megálltak. Cigi vékony volt, jól bírta a futást. Észrevette, hogy néhányan utána erednek, mások igyekeznek elébe vágni. — Nem igaz! — kiáltotta —, nem vagyok gyilkos, kom­munista vagyok! Hain tovább kiabált, ő is megismételte: — Sokan kiszaladtak a kapuk elé. Cigi érezte, hogy ül­dözői elmaradnak, újabbak nem állnak a helyükbe. A sarki vendéglőből is kitódultak az emberek — kártyázok, munkanélküliek —, de ezek közül senki se állta útját. A következő sarok után a szántóföldhöz ért. Lövés dör­dült. Kurimszky hátranézett és térdre esett az ijedtségtől. Egyszer egy detektívregényben azt olvasta, amikor az üldözöttet találat érte, abban a pillanatban forróság ön­tötte el a testét. Végigtapogatta magát. Ő a nagy ijedtsé­gen kívül semmit sem érzett. Talpra ugrott és futott tovább. Felmérte a helyzetet: a detektívfőnöknél kis méretű pisztoly lehet. Már nagyobb köztük a távolság, semhogy eltalálná. Ez a felismerés megkettőzte erejét, még gyorsabban szedte a lábait. A rákospalotai temető felé tartott. Palota és Pestúj­hely határán Széles út húzódik a köztemető és a zsidó temető között. Arrafelé menekült. Visszanézett, nem látta Havnt. Egy vadásztársaság kö­zeledett. Kikerülte őket. Tudta: a Mátyás utcánál ér véget Pestújhely. Putri állt nem messze, az utca végén. Rosszullét fogta el. A verések után a rohanás, a Szökés izgalma, az ijedtség felkavarták a gyomrát. A kerítésnek dőlt, hányni kezdett. Megszédült, néhány másodpercre el­­v°sztette az eszmeéetét. Arra ocsúdott fel, hogy egy kis cigánylány ráncigálja a kabátját. — Ne menj arra — mutatott az utca vége felé, a putri irányába. — Két legény van ott elbújva. Észrevette, hogy két alak lép elő a putri mögül. Sze­rencsére még messze voltak. Futni kezdtek felé. Ő tovább menekült, de fogytán volt az ereje, már inkább csak ván­­szorgott, mint szaladt. Nem a Mátyás utcán fordult be, hanem a következő sarkon. Egy régi vályogház állt ott, a Mátyás utca felől volt kerítése. A ház mögött újra megállt, hogy összeszedje magát. Átvágott az udvaron, s a Mátyás utca felé néző teleknél átpréselte magát a léckerítésen. A másik udvar­ban is a ház mögé került. Az épület a mezőre nézett, arrafelé, amerről jött. A ház kerítésén belülről, kulcs függött egy szögön. Az udvarban szalmakazal állt, attól két-három lépésnyire sűrű tüskés drótkerítés húzódott félkörben. Hirtelen elha­tározással a szalmakazalba fúrta magát. Magára húzta a szalmát. Már nem tudott egészen világosan, összefüggően gondol­kozni. Menekülése utolsó szakaszát inkább csak az ösztö­nei irányították. Félig öntudatlan állapotban feküdt a ka­zalban. Nem tudta, mennyi idő telt el, amikor kocsizörgést hal­lott.­A ház gazdája hajtott be az udvarra. Cigi kitapogatta a zsebóráját, amit nemrég az becsétől kapott ajándékba, óvatos mozdulattal előhúzta. Fél öl volt. Már erősen sötétedett. Hallotta, amint kifogták a lo­vakat, ahogy nyikorgott az istálló ajtaja. Valaki megállt a kazal mellett. — Ezek a büdös kölykök már megint kihúzigálták a Szalmát — hallotta. A gazda lehajolt, hogy felemeljen egy nyalábot. A lábá­hoz ért, visszahőkölt. Aztán megmarkolta a lábát s húzta kifelé. — Maga mit keres itt? — kérdezte. — Jaj, szívbeteg vacyok, azt hiszem rámjött a roham. Fáztam, bemásztam az udvarra, hogy magamra húzzak egy kis szakmát. Alig tudok magamról. A gazda várt,emérle, látszott, elhitte, amit mondott. — Ha b-m-í m!,ért nem kopogott be a házba? A csa­!,*í-H — Alighanem ez az a fiatalember — rikácsolta —, akit a rentdőrség üldöz. Megölt egy öregasszonyt. ■— Nem igaz — dadogta a fiú —, senkit nem bántottam. A gazda kutatóan nézett rá, aztán az asszonyra. Alinak nem válaszolt semmit. — Menjen isten hírével — mondta csendesen és a ka­pura mutatott. Kivánszorgott a kapun, újra visszafelé ment, mert újra arra számított, hogy üldözői erre a legkevésbé sem szá­mítanak. Az első sarkon egy vaskályhát cipelő munkás ment el mellette. — Lépjen meg, követik — mondta halkan. Néhány lépés után óvatosan visszanézett. Felismerte Waya­ld Tibort, a főkapitányság fiatal detektívjét. Látta már a tüntetések alkalmával, megjegyezte az arcát. Ro­hanni kezdett a mező felé. — Állj meg az anyád istenit, mert lelőlek — ordította Wayan­d. Tovább rohant. A Szilas partjához ért. Nem volt más kiút: ruhástól be­levetette magát a patakba. Nagyon hideg volt a víz. A télikabátját, kalapját már a menekülés első szakaszában elhagyta. Most a saltó úszott el. De azért átvergődött valahogy. Annyit még lá­tott, hogy a detektív a Szilas partján áll, nem akarózik neki az átkelés. Cigi arra gondolt, ha valahol egérutat nyer, talán eljut Fótig. Erősen szúrt az oldala, tüdeje zihált. Egy dombot látott. Közelebbről észrevette, hogy nagy kupac paradi­csomha tó áll ott, kátrá­typapírral letakarva. Megfordult a fejében az a gondolat, hogy alá­ja bújik rövid pihenőre. De hirtelen lódobogást hallott. Egy füstösképű legény ült a lovon, egyenesen felé rohant, vasvillát tartott a kezé­ben, megcélozva a mellét. — Add meg magad, vagy felnyársallak! — kiáltotta. A fiú felismerte a helyzetet. Bizonyosan Wayand küldte utána a legényt. — Te szerencsétlen! — kiáltotta neki. — Bántottalak én? Nyomban látszott, hogy a szavak itt nem használnak. Cigi a karókhoz ugrott, kiragadott egyet, s hirtelen lendü­lettel a lovas felé ugrott, lesújtott a karóval Az állat orrát érte a csapás. Nyerített, és felágaskodott, forogni kez­dett a tengelye körül. Nem lépett előre. A füstösképű kiabálni kezdett: — Segítség, gyilkos! egy fiatal fiú fej­. Kócos volt. A szomszéd kerítés mögül felbukkant 80 . KISALFÖLD Eltűnt egy angol turistagép Egy angol utasszállító re­pülőgép szombaton délután Innsbruck térségeiben eltűnt, fedélzetén 75 turista és 8 fő­nyi személyzet tartózkodott. A gép az innsbrucki repülő­tértől a rossz látási viszo­nyok, a nagy köd miatt nem kapott leszállási engedélyt. A gép körözni készült a város fölött, amíg leszállhat,­­ azóta azonban nyoma veszett. Az alpesi hegyi vadászokat és az egész tiroli csendőrsé­get riadókészültségbe helyez­ték, a gép felkutatására megindultak a munkálatok. Az innsbrucki rádió délutáni adásában többször felszólí­totta hallgatóit, jelentsék, ha az eltűnt gép nyomára buk­kannak. " MTM, március 1., vasárnap Nem lesz ez sok? A soboriak mondják: „Ug­rásra készen állunk”. Miért? Hát a vetés miatt. Kicsit engedjen az idő, s már a fölbe tehetik a mákot. De jelenleg mégsem a vetés miatti izgalom teszi hangos­sá a falut. Kézről kézre jár a premizálási javaslat, vitát vitára halmoznak. Mert a javaslat szerint minden kapásnövényből a termés tíz százaléka a tagé Még a vegyszerrel gyomir­tott kukoricából is tíz száza­lék és még húsz munkaegy­ség! Pedig az ilyen kukorica­földbe még csak ,,illendőség­ből” se vágják bele a kapát. És ha a tag a parcelláján több termést takarít be a tervezettnél, a többlet sze­rint emelkedik a jóváírt munkaegység. Tehát a soboriak premi­zálnak az össztermésből, és premizálnak a többlettermés után is. Nem lesz ez sok? A józanabbak Soboron is sokall­ják. De a tagság közül sokan így akarják, sőt vannak, akik még ezt is keveslik. Majd a közgyűlés határoz — mondják —, vagyis a több­ség dönt. De ebben az eset­ben a józanabbak döntését kellene elfogadni, azokra kellene hallgatni, még ha pillanatnyilag kevesebben vannak is. Most tartják a szövetkezetben a brigádgyűl­léseket. Eddig is sokat vitat­koztak a javaslaton, de vi­tatkozzanak még! Nehogy év végén vagy év közben döb­benjenek rá a mértéktelen­­ségre, ami semmiképpen sem válik hasznára a gazdálko­dásnak, a tagoknak. BSEITI Izgalmas beugrás „Jó estét kívánok! Vera Vetkin vagyok, végzettsé­gem ...” — Ez az első mon­data a Kisfaludy Színházban pénteken bemutatott Pago­­gyin darabnak. A premieren és szombaton Falvai Klára játszotta Verát, de ma és még néhány elő­adáson Szlonka Márta művésznő mutatkozik be es­ténként a győri közönségnek — úgy is, mint Vera, és úgy is, mint vendég. Falvai Klára néhány esté­je másutt foglalt, azért kérte a színház Szlonka művésznő­től ezt a beugrást. Kedd este kapta az értesítést, szerdán délelőtt érkezett Győrbe Csütörtökön, pénteken nézte a főpróbákat — s két színpa­di próba után lép este szín­padra. A szombat délelőtti — egy­szerre emlékező, rendelkező — főpróba után beszélgetünk . izgalmas és nagy fele­lősség a beugrás, van színész, aki semmiért se vállalná. Kü­lönösen ilyen darabban, amelynek ősbemutatója volt pár napja, tehát eddigi pá­lyafutása alatt nem találkoz­hatott a szereppel. A művész­nő talán éppen olyan színé­szi alkat, aki . . . — Nem, egyáltalán nem. Utolsó beugrásom még főis­kolás koromban volt, Móricz Rokonok-jábain a Madách Színházban. Ezt talán azért vállaltam most mégis, mert olyan váratlanul jött, hogy időm se volt fontolgatni: este kaptam telefonon a meghí­vást, s másnap délelőtt már a kezemben volt a szerep. Könnyen tanulok, a szöveget tudom már, a közös jelenete­ket kell még végigvenni. Ma­ga a darab érdekes, a prob­lematikája közel áll nézőhöz is, színészhez is, de elsősor­ban Vera figurája izgalmas számomra. Két évet a Ma­­dáchban voltam ösztöndíjas, aztán Kaposvárott játszot­tam, jobbára naivákat, drá­mai hősnőket: Júliát, az Op­timista tragédia komisszár­nőjét, Olimpiát, Nők iskolá­ját, új magyar darabok fő­szerepeit,­­ de ilyen intel­lektuális típust, orvosnőt még nem alakítottam. Érdekes és újszerű feladat. — A partnerek között van-e ismerőse? — Egyedül Agárdi­nónál ismertem, de Klárival is gyorsan összebarátkoztunk, sokat segített. Fizikuma, arcberendezése egészen más, mint a Falvié — alacsonyabb, fekete hajú, fekete szemű —, de határo­zott beszédmodora, gesztu­sai, nőiessége — tehát belső lénye közel áll Vem figurá­jához, alakítása újabb színt és tónust adhat az amúgy is érdekes előadásnak. —mi— »1

Next