Kisalföld, 1964. április (9. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-01 / 76. szám
A termelés növelésének alapja• a növénytermesztés fejlesztése kibővített ülést tartott Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága kibővített ülést tartott tegnap Győrött, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. A tanácskozás résztvevői a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, mezőgazdasági intézmények és vállalatok vezetői, párttitkárai — az MSZMP Központi Bizottságának a mezőgazdaság helyzetéről és fejlesztéséről ez év február 21-én hozott határozatának végrehajtásából adódó feladatokat beszélték meg. Az ülésen részt vett dr. Dimény Imre, a Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője is. Lombos Ferencnek, a Központi Bizottság tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának megnyitója után K. Papp József, a megyei pártbizottság titkára tartott beszámolót. Csaknem kétmilliárd forint a közös vagyon a megyei pártbizottság Bevezetőben az előadó az MSZMP Központi Bizottságának a mezőgazdaság helyzetéről és fejlesztésének feladatairól hozott határozatát méltatta, majd ismertetett néhány, a megye termelőszövetkezeteinek erősödését bizonyító számadatot. Az átszervezés befejezésének évében, 1959-ben a szövetkezetek közös vagyona 914 millió forint értékű volt, az 1953. évi zárszámadás szerint már 1 milliárd 919 millió forint. Ezen belül a tehermentes tiszta vagyon öt év alatt 371 millió forintról 1 milliárd 200 millió forintra növekedett. A tsz-ek közös vagyonának 63 százalékát tehát semmiféle adósság nem terheli, öt év alatt a közös gazdaságok mintegy 350 millió forintot fordítottak jövedelmükből a fel nem osztható szövetkezeti alap növelésére. A közös vagyon gyarapodása mellett évről évre nőtt a termelőszövetkezeti tagok közös gazdálkodásból származó jövedelme, összesen az 1959. évi 348 millió forintról 493 millió forintra. Az egy-egy dolgozó tagra jutó részesedés — földjáradék nélkül — 1959-ben 8390 forint volt, tavaly 12 850 forint. A különböző anyagi ösztönzők címén tavaly huszonhétszer annyit fizettek ki tagjaiknak a közös gazdaságok, mint az első évben. — Megyénk szövetkezetei kétségtelenül eredményesen fejlődtek. Mégsem volna helyes szövetkezeteink fejlődését csak a pozitív tényezők alapján értékelni — mondotta K. Papp elvtárs, és megemlített néhány fogyatékosságot. A többi között azt, hogy az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény 1959 óta 1999 forintról mindössze 2073 forintra növekedett. Az eredményt kisebbíti, hogy néhány szövetkezet még mindig gyengén gazdálkodik. A múlt évet 14 közös gazdaság zárta gyenge gazdálkodási eredménnyel, ezek közül négy mérleghiánnyal. — Az elért eredmények elsősorban a termelőszövetkezeti tagok, vezetők becsületes munkáját, helytállását bizonyítják — folytatta az előadó. — Nem szabad azonban szem elől téveszteni a Központi Bizottság február 21-i határozatának következő megállapítását: „Hatékonyan segítette a termelőszövetkezeti gazdaságok termelési alapjainak létrehozását az utóbbi években alkalmazott ár-, adó-, hitel-, beruházás- és állami támogatási politika.” Csak néhány megyénkre vonatkozó számmal szeretném ezt alátámasztani. Az átszervezés befejezése óta a termelőszövetkezetek az államtól 904 millió forint közép- és hosszúlejáratú hitelt kaptak. A folyósított hitelből a 2004-es kormányhatározatok alapján több mint 300 millió forintot elengedtek. A vissza nem térítendő támogatás — gépállomási munkadíj, javítási kedvezmény, műtrágya-árkülönbözet, a szakemberek fizetéskiegészítése stb. — csaknem 600 millió forint. Ez az össszeg 91 millió forinttal nagyobb, mint a szövetkezeti gazdák múlt évi összes jövedelme. Szeretném leszögezni, hogy az államnak, az egész társadalomnak ez a hatalmas segítsége mentes az ellenforradalom előtti időszak rosszemlékű, elvtelen támogatásának gyakorlatától. Azelőtt az állami támogatás nem egyszer a rosszul dolgozó szövetkezeti tagok jövedelemkiegészítését jelentette, ezzel a tsz-tagok egy része az állam kitartottja volt. Az elmúlt öt év alatt nyújtott segítség — párosulva a szövetkezeteik saját erejű beruházásaival — a szövetkezetek termelési alapjának létrehozására irányult. Az állami gazdaságok múlt évi gazdálkodását dicséri, hogy halmozott termelési értékük növekedett, és igazgatósági szinten az előző évi több mint 40 millió forint veszteség után a múlt évet 18 millió forint nyereséggel zárták. Nem megnyugtató a Győri Állami Gazdaság helyzete, nem dicsekedhet jó eredménnyel a Csornai Tangazdaság sem. Érthetetlen, hogy az állami gazdaságok irányító szervei a beruházások nagy részét a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére koncentrálják. Az állami gazdaságoknak a sertéshús-termelésből is jobban ki kell venniük a részüket. Különösen a Lajta-Hansági és a Nagyszentjánosi Állami Gazdaságnak még sokat kell tennie azért, hogy —a Központi Bizottság határozata szerint — holdanként legalább 130 kiló húst állítson elő. A győri gazdaságban viszont az a bai, hogy nem tudja megtermelni a sertésállománynak szükséges takarmányt. Alap a növénytermesztés fejlesztése Megyénk mezőgazdaságának feladatairól szólva K. Papp elvtárs idézte a Központi Bizottság határozatát: „A második ötéves terv hátralévő két esztendejében a mezőgazdaságban az a legfontosabb feladat, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek teljesítsék termelési, árutermelési terveiket”. Hangsúlyozta: a terv teljesítésének alapja a növénytermesztés fejlesztése. Megyénkben különösen fontos ezt hangsúlyozni, mert„ éppen növénytermesztési feladataikat nem teljesítették a gazdaságok. Az anyagi-műszaki feltételek adva vannak, az állattenyésztés fejlesztése is elsősorban a növénytermesztés eredményeitől függ. A növénytermesztésben a következő nagy fontosságú feladatokat kell megoldanunk: az ország kenyérgabona-szükségletének hazai termésből való kielégítése, a biztonságos takarmányalap megtermelése; az ipari növények és zöldségfélék területének, termelésének növelése; az öntözésre berendezett területek hatékonyabb kihasználása. • Megyénk termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak mindent el kell követniük azért, hogy minél több kenyérgabonát termeljenek és értékesítsenek — folytatta az előadó. — A lehetőségek jók. Számottevő kifagyással nem kell számolnunk. —■ A felfagyás megelőzésére — ha szükséges — időben hengerezzenek a gazdaságok. A vetések szárba indulásáig mindenütt végezzék el a búzák vegyszeres gyomirtását. Nagy gonddal készüljenek a gazdaságok a betakarításra. A termelőszövetkezeti, gépállomási és állami gazdasági vezetők a gépek jó kihasználása mellett többet törődjenek a minőséggel. Nem szeretnénk, ha ebben az évben is olyan dús árvakelés borítaná el a tarlókat, mint tavaly. Erősíteni kell a szövetkezeti demokráciát A termelőszövetkezetek és a gépállomások együttes traktorparkja az 1959. évi 903-ról a múlt év végéig 2174-re növekedett. Az idén további 209 traktort kap a megye mezőgazdasága. A szántást már csak géppel végzik a szövetkezetek, a vetésben is elenyésző a fogaterő alkalmazása, a gépi szállítókapacitás megháromszorozódott. Új, nagy hozamú növényfajták honosodtak meg a mezőgazdaságban: a búza vetésterületének 96 százalékán külföldi és magyar intenzív fajtákat termesztenek a tsz-ek, kukoricánál szinte kizárólagossá vált a nagyobb termést adó hibrid vetőmag alkalmazása. K. Papp József ezután a zárszámadó és a terrvtárgyaló közgyűlések tapasztalatait értékelve megállapította: a tagok általában elégedettek voltak az eredménnyel. Kivéve azokat a tsz-eket, amelyek gyengén gazdálkodtak, vagy ahol a vezetők munkájával, magatartásával volt baj. Ezekben a szövetkezetekben keményen bírálták a vezetőket, néhány helyen új tisztségviselőket választottak. Utólag értékelve megállapítható: a leváltott vezetők túlnyomó többsége valóban méltatlanná vált a termelőszövetkezeti gazdák bizalmára. A felszólalásokból — kevés kivétellel — , a közössel való törődés csendült ki, a munka jobb megszervezésére, a közös gazdaság továbbfejlesztésére hangzott el sok jó javaslat. A közgyűlési viták legfőbb tanulságaként minden szövetkezet vezetősége, pártszervezete azt fogadja meg: év közben is keressék a megértést az emberekkel, a szövetkezet minden lényeges dolgát beszéljék meg. Az előadó ezután röviden a megye állami gazdaságainak munkáját értékelte. Az állami gazdaságok jelentős szerepet töltenek be a korszerű eljárások nagyüzemi alkalmazásában, a tenyészállat- és vetőmagellátásba. Sok jó szakembert adtak a szövetkezeteknek, szaktanácsaikkal segítik a közös gazdaságokat. A sikerek ellenére a mi megyénkre is vonatkozik a Központi Bizottság határozatának megállapítása: „Az állami gazdaságok eredményei azonban — figyelembe véve azt, hogy a termelő szövetmezeteknél lényegesen jobb a műszaki, anyagi és szakember-ellátottságuk — nem kielégítesek.” KISALFÖLD Holdanként 18 mázsa kukorica A növénytermesztésen belül igen fontos feladata, minden gazdaságnak a biztonságos takarmányalap megteremtése. Az állattenyésztés fejlesztése, a mind több állati termék előállítása ezen áll vagy bukik. A Központi Bizottság határozata felhívja a figyelmet, hogy igen nagy gondot fordítsunk a kukorica hozamának növelésére. A kukorica termelésének növelése a mi megyénkben is igen fontos. A kukorica a legnagyobb abraktermést biztosító növény, de a termesztésében rejlő lehetőségeket csak részben használják ki a gazdaságok. Adottságainkat figyelembe véve már az idén elérhető megyénkben a párthatározat által a jövő évre megjelölt 17—18 mázsás holdankénti átlagtermés. Ha ezt sikerül elérnünk, a 35 000 hold közös kukorica terméstöbbletéből — öt mázsa kukoricát számolva egy-egy sertés meghizlalására — 15—20 000 ser- 400 vagon a rétekre. A növényi fehérje ellátás javításának alapvető módja az évelő pillangós növények terméshozamának növelése és a korszerű szénakészítési, betakarítási módszerek széleskörű elterjesztése. A lucerna és vörös here termésének 3—4 mázsa szénával történő emelése a 40 000 holdon 900—1200 vagon pillangósszénát jelent. Ez 9—12 000 tehénnek, a termelőszövetkezetek közös tehénállománya mintegy felének fedezi pillangósszéna szükségletét. — A Központi Bizottság határozata kimondja, hogy lényeges előrehaladást kell elérni a takarmánytermesztés legelhanyagoltabb ágában, a rét- és legelőgazdálkodásban. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya a rétek és legelők hozamának növelésére 400 vagon műtrágyát biztosított. Átlagosan holdanként két mázsa műtrágyával számolva, ezzel a mennyiséggel 20 000 hold, a közös rét- és legelőterület, egyharmadának fejtrágyázását lehet elvégezni. Mintegy 5—6000 rést hizlalhatnak terven felül a gazdaságok. A silókukorica termesztése nem volt eddig sikeres. Legtöbbször a jó minőségben történő betakarítás maradt el. Az ősz eleji munkatorlódáson változtatni lehet úgy, hogy a silózás idejét korábbi kezdéssel nyújtsák meg a szövetkezetek. A nagy tömegről ebben az esetben sem szabad lemondani. A korábban betakarítható, de mégis nagy tömeget adó siló termelésének két módját javasolja a pártbizottság. Egyik: a silóterület mintegy 15—20 százalékán vessenek borsós napraforgót. A másik: a silóterület 20—30 százalékán növeljék a növényszámot holdanként legalább 50 ezerre, a növénytávolság jelentős szűkítésével. Ez esetben csőképződés alig van, de száraz anyagban lényegesen nagyobb a termés. Mindkét, esetben biztosítható a megfelelő minőség, és előbb el lehet kezdeni a betakarítást. műteáglya legelőkre holdra elegendő gyomirtószer is a gazdaságok rendelkezésére áll. Növekszik az öntözött legelőterület is. A beszámoló külön értékelte az öntözés fejlesztésében elért eredményeket, és a tennivalókat. Az idén 2074 holddal nő megyénkben az öntözött terület. Nagyobb figyelmet kell azonban fordítani a meglévő berendezések kihasználására is. Tavaly ugyanis az öntözésre beren-dezett területből 1254 hold nem kapott mesterséges csaapadékot, az öntözőberendezé- seket csak 78 százalékosan használták ki a közös gazda jságok. A berendezéseknek mintegy tíz százaléka műszaki hiba és egyéb okok miatt nem üzemelt. Tavaly 183 termelőszövetkezeti öntöző szakmunkást képeztek ki a megyében, az idei télen 90-en tettek szakmunkásvizsgát. Megvan tehát a lehetőség ahhoz, hogy a szövetkezetek a gazdaságos éjszakai öntözést is alkalmazzák, jobban kihasználva a gépek kapacitását. 1964. április, szerda I dr. Doleschall Frigyes A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány mély fájdalommal tudatja, hogy dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, az orvostudományok kandidátusa, aki több év óta gyógyíthatatlan és az utóbbi hetekben súlyosbodó betegségben szenvedett, 1964. március 31-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Dr. Doleschall Frigyes, a kiválóan képzett, nagyszerű orvos személyében a szocialista építés, a szocialista egészségügy fáradhatatlan szervezőjét vesztettük el. Kitűnő képességével, széleskörű tudásával, nemzetközileg is elismert gyógyító és tudományos tevékenységével, akadályokat nem ismerő odaadó munkájával és rendkívül gazdag tapasztalataival példamutatóan szolgálta népünk felemelkedését. Felejthetetlen érdemeket szerzett a szocialista egészségügy fejlesztésében. A nép, a szocializmus iránt tanúsított rendíthetetlen hűségéért, nagyértékű alkotó munkásságáért, közvetlen és megértő emberi magatartásáért mindenki tisztelte és nagyrabecsülte. A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány dr. Doleschall Frigyest saját halottjának tekinti, emlékét kegyelettel megőrzi. A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS—PARASZT KORMÁNY * Dr. Doleschall Frigyes temetésének megrendezésére kormánybizottság alakult. A temetés időpontjáról később történik intézkedés. (MTI) A termelőszövetkezetek állattenyésztési feladataival foglalkozott ezután a pártbizottsági beszámoló. Megállapította: a közös állatállomány minden évben növekszik. A megye szarvasmarha-állományának 55,5 százaléka, a tehénállománynak 46,1 százaléka, a sertésállománynak 46,4 százaléka, a kocaállománynak 52,3 százaléka a termelőszövetkezeti közös gazdaságokban található. Egyre jobban terjed a szövetkezetekben a törzsbaromfitartás, a nagyüzemi pulyka- és kacsanevelés. Meghonosodott a nagyüzemi libatartás. Akármilyen jónak értékeljük is a nagyüzemi állattenyésztés fejlődését, árutermelését, megyénkre is vonatkozik a Központi Bizottság határozatának megállapítása: „az állatállomány a háztáji gazdaságokban nagy mértékben csökkent, amit a nagyüzemek állatállományának növekedése nem ellensúlyozott.” Míg 1959 óta a háztáji szarvasmarha-állomány 31 000-re csökkent, a közös csak 17 000 rel nőtt. A tehénállomány az egyéni és háztáji gazdaságokban ez idő alatt 12 500-zal csökkent, a közös tehénállomány csak 3300-zal nőtt. A közös sertésállomány növekedése 30 000-rel volt kevesebb, mint a háztáji állomány csökkenése. Ebből következik a legfontosabb állattenyésztési feladat: a nagyüzemek az eddiginél gyorsabban növelték tehén- és kocaállományukat, és meg kell akadályozni a háztáji állomány további csökkenését. Az állattenyésztést részleesen értékelve a beszámoló megállapította: számos termelőszövetkezetben még alacsony a tejtermelés, nagy a borjúelhullás és nem megfelelő a növendéknevelés. Sok tsz-ben nincs biztosítva a szarvasmarhák megfelelő takarmányozása, az időszakonként hiányos takarmányozás miatt a tehénállomány leromlik, a tejhozam alacsony A tenyésztés továbbfejlesztése céljából már az idén biztosítani kell a közös tehénlétszám növelését, legalább 2000-rel. Nagyobb gondossággal, jobb takarmányozással már az idén elérhető a tehenenkénti átlag 2500 literes tejhozam, a múlt évi 2274 literrel szemben. — A közös sertéstenyésztés fejlesztésében legfontosabb tennivalónk: tovább növelni a közös állományt, ezen belül elsősorban a kocák számát. Nagyobb mérték bér, mint azt az idei évre a termelőszövetkezetek tervezte — , mondotta K. Papp elvtárs. — A megyei pártbizottság úgy látja, hogy a múlt év végi 9500-ról 11 500-ra szükséges növelni a termelőszövetkezetekben a kocalétszámot. El kell érni, hogyaz egy kocára jutó malacszaporulat tizenkettőnél több legyen. A malacelhullást tovább kell csökkenteni. A nagyüzemi baromfitenyésztés alapjait lerakták a szövetkezetek, és szén eredményeket értek el fejlesztésben. Az átszervezés első évében 6 vagon, tavaly pedig 162 vagon vágóbaromfit értékesítettek a közös gazdaságok. A háztáji a közös gazdaság része A beszámoló következő részében K. Papp elvtárs a háztáji gazdaságok termelésének jelentőségével foglalkozott. Hangsúlyozta: a tejhén- és kocaállomány csökkenésének megakadályozása után a jövő évtől kezdve segíteni kell a háztáji tehénállomány számszerű növelését. Jó néhányszor elmondtuk már, milyen fontos szerepe van a háztáji gazdaságnak a paraszti önfogyasztásban és a népgazdasági szükségletek kielégítésében is. Elmondtuk a termelőszövetkezeti elnökök, párttitkárok jelenlétében is. Mégsem jutottunk előbbre. Egyes emberek, szövetkezeti vezetők valamiféle szocializmus ellen, tettnek tartják a háztáji gaz-daságok támogatását. Mások , közömbösen elnézik, hogy évről évre kevesebbet termelnek a háztáji gazdaságok. Ha nem vigyázunk, a paraszti önfogyasztás is a központi készleteket fogja terhelni. Ez pedig hallatlan nehézséget jelentene. Csak néhány elgondolkoztató számot ennek bizonyítására. Tavaly a megye felvásárlási terve 100 000 sertés volt a paraszti önfogyasztás is 90—100 000. Vágóbaromfi-felvásárlási tervünk 200 vagon, a paraszti önfogyasztás 350—400 vagon. Az sem lehet közömbös, ho-gyan értékesül a közös ter- mésből a háztájiba került 15000 vagon, valamint a ház- táji földeken termett 2855 va- I gon szemes termény. A jelek j ■fezermt ismételten hangsúllyozni szükséges: a háztáji a közös gazdaság szerves része. Elég régóta magyarázzuk ezt, ideje, hogy végre a gyakorlatban lássuk: a szövetkezetek vezetői megértették a háztáji fontosságát. A járás segítségével a pártszervezetek gondoskodjanak arról, hogy minden faluban legyenek felelős személyek, akik a háztáji gazdaságokkal rendszeresen foglalkoznak. A gazdasági feladatok öszszegezése után K. Papp elvtárs a falusi pártszervezete feladatairól beszélt. Értékelte a termelőszövetkezeti kommunisták munkáját, a pártépítés eredményeit, asági, építő munka segítőinek tapasztalatait. Megyezte: a pártszervszt munkájának vezérfonala a gazdálkodási terv légy Ennek végrehajtására ne jék, mozgósítsák a terrrte szövetkezeti gazdákat a krmunisták, segítve a hite gazdaság politikai és gazsági megerősítését. Rendszeres politikai munkával érék el a dolgozók támogsát a következő fontos kérésekben: a termelés emelése, az önköltség csökkentése korszerű eljárások, módszerek bevezetése, a közös vagyon gyarapítása és védelme. A beszámolót követő vitát — amelyben dr. Dimény Imre, az MSZMP Központ Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője is felszólalt — lapunk holnapi számában ismertetjük.